Ködtenger (ÚTK)

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM [Lyor Siessald]
Helyszín: a Sinemos-tengeren, Enoszuke déli partjaihoz közel, a Ködjáró nevezetű hajón
Időpont: Dzukija-korszak 168. éve (P.sz. 3690.), a Fuvolaszó havának 7. napja, a Főnix órája
Résztvevők: Alto sin Vortem (Dierol), Ghatar (Martos col Legium)
_____________________________________________________________

Ködjáró. Az atakebune osztályú hajó neve valószínűleg véglegesen és kitörölhetetlenül ivódott be az emlékeitek közé. A hatalmas, masszív, vasakkal megerősített hadihajó elég biztonságosnak, kapitánya elég tapasztaltnak és tehetségesnek tűnt ahhoz, hogy különösebb gondolkodás nélkül a fedélzetére szálljatok. Az első néhány nap kellemesen telt, még élveztétek is az arcotokba szálló sós vízpermetet, a hullámok monoton, nyugtató zúgását, a végtelenbe nyúló kékséget, a fejetek fölött köröző sirályokat. Talán többször is fantáziáltatok róla vajon mi minden vár majd a túlparton, Niare milyen csodáival találkozhattok majd.
Aztán úgy 4 nap után elkezdődtek a gondok. Kiderült, hogy a hajó célja nem Niare, hanem Enoszuke, s ez magyarázattal szolgált a legénység hűvös távolságtartására. Alto, számodra teljesen szokatlan és újszerű, egy kissé megalázó volt az a lenéző, szolgákat illető hangnem amivel hozzád szóltak, s bár büszkeséged ez jócskán sértette, józanságod sikerült annyira megőrizned, hogy ne kihívások tömegével válaszolj az inzultusokra, megértve, hogy ezcsak gyors és dicstelen véghez vezetne. Valószínűleg ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy ekkor még nem igazán értetted milyen szavakkal illetnek a matrózok. Ghatar, bár már többé-kevésbé hozzászoktál a hasonló bánásmódhoz, neked is megvolt a magad baja. A hajó falai egyre nyomasztóbban fogtak közre, a hullámok lágy suttogása idegtépő, disszonáns kórussá vált, s végül már semmiben nem különbözött egy úszó börtöntől. A bezártság megviselte az idegeidet, s ez végül abban csapódott le, hogy kishíján agyonverted az egyik fedélzeti tisztet, mikor az -a te értelmezésed szerint- ártó szándékkal közeledett gazdád felé. Ez csak tovább rontott az amúgy sem rózsás helyzeten, s hogy a további bonyodalmakat elkerüljétek, nekiveselkedtetek a szuke nyelv és kultúra alapjainak elsajátításához. Ebben volt segítségetekre az egyetlen ember aki nem nézett rátok rossz szemmel a Ködjáró utasai közül. A férfi is enoszukei volt, de valahogy különbözött a többiektől. Az alázatból amivel vele szemben viseltettek arra következtettetek, hogy főrangú személy lehet, de sokkal nyitottabb volt az eddig ismert szukéknál. Ruhája díszes, több felvarrott jelképpel, ősz haja -mint később megtudtátok a enoszukei nemesek divatja szerint- feje tetejére tűzve, éles, de fiatalabb korában szép vonású arc, melyebe túl korán szántott barázdákat az idő. Az összképet egyedül a világba tejfehéren meredő vak szemek rontották. A férfi segített nektek eligazodni hazájának alapvető szokásai között, megtanította a nyelvet, s egyetlenként a hajón iteki helyett a neveteken szólított. Magáról keveset beszélt, rólatok annál szívesebben hallott, s homlokát is csak egy árnyalatnyira ráncolta össze a "khál" szó hallatán. Magát Toki Hacsidzsin-nek nevezte, állítása szerint muszatasi, harcos és nemes, a tenno (császár) szolgálatában, s bár vélekedésetek szerint legalább 50 éves, azt állította még alig 30 telet élt meg.
A napok egyre lassabban teltek, míg végül, több heti kimerítő utazást követően a kapitány -Ake Mabuja- örömhírrel fogad titeket: legkésőbb holnap estére eléritek Enoszuke déli partját, Hassza tartomány, Szasszun nevű kikötőjét. Örömmel és megnyugvással tekintetek a part irányába, vagy legalábbis amerre sejtitek, hiszen látszani még nem látszik. Ekkor lép oda hozzátok Hacsidzsin, s ő is a horizontra emeli szemét, mintha látna vele.

-Szép időnk van, nemdebár Alto-szei? -beleszagol a levegőbe, s elmosolyodik- Itt van Ghatar is, pompás, pompás. Jól aludtak az éjjel?

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM [Lyor Siessald]
Helyszín: Enoszuke, Hassza tartomány, Szaszun város
Időpont: Dzukija-korszak 168. éve (P.sz. 3690.), a Fuvolaszó havának 7. napja, a Kígyó órája
Résztvevők: Mutahasi Miasohso (Laokoon)
_____________________________________________________________

"Rengeteg idő eltelt, mióta először kardot fogtál a kezedbe. Nagy utat jártál be azóta, magasan képzett harcossá váltál. A technikád jó, a kitartásod figyelemreméltó, az adottságaid elképesztőek. De a szellem útján még keveset haladtál. Eddig azt tanultad, hogyan védd meg magad az Úton ami a tökéletességbe visz, most itt az ideje, hogy elindulj rajta."
Ezek voltak mestered utolsó szavai, mielőtt átadott neked egy levelet, és magadra hagyott a kolostorban ahol a nyomodra akadt. A levelet mesterednek címezte egy régi barátja, s abban arról számolt be, hogy pár év után most visszatér a kontinensről, s örülne, ha találkoznának. Állítása szerint rengeteg tapasztalatot gyűjtött, s boldogan elbeszélgetne a "régi szép időkről". Szaszun városba fog megérkezni, reményei szerint még a Fuvolaszó havának első felében, ott találkozhatnának. A feladó: Toki Hacsidzsin . A levél alján mestered eltéveszthetetlen, szépen festett írásjeleivel találtál még egy mondatot: "Ő lesz a te vakvezetőd".
Megértetted, hogy a férfitól rengeteget tanulhatsz, s így nem késlekedtél felkerekedni, hogy a megadott helyre időben megérkezz. Szerencsédre nem kellett túl sokáig utaznod, néhány napon belül megérkeztél, s így még volt is néhány napod az Édes Szél havából. Az időt gyakorlással töltötted, hol a kardod, hol az elmédet élesítetted, és kérdezősködtél a befutó hajók után. A kikötő egyik nagy raktárházának tulajdonosa készségesen tájékoztatott: a Ködjáró nevű hajó az egyetlen, amely a kontinensről jön, s annak legkésőbb két napon belül meg kell érkeznie. Így hát megtoldottad a fogadó bevételét még egy ezüsttel a magad szállását pedig két nappal.
Azonban a Fuvolaszó havának 7. napján, a Kigyó órájában, szokatlanul korán, kopogtatásra ébredsz.

[Dierol]

//Alto sin Vortem//

A hajó orrában állva élvezem az arcomat simogatva ébresztő szelet, és a hajó hintázása miatt rendszeresen felcsapó sós párát. Tekintetemet a horizontra tapasztva izgatottan lesem, hátha megpillantok valamit ami a szárazföld közelségére utal - felhőt, vagy szárazföldi madarat. Elégedetten veszem tudomásul, hogy a kapitány szerint holnap már fogadóban hajthatom álomra fejem.
<Vajon mit kellene tudnom Hassza tartományáról?> Tűnődök el. <Igazából nem a tartomány, hanem Szasszun kikötője jobban érdekelne. Remélem van nívós fogadója.>
Hacsidzsin hangjára megfordulok, és láthatatlan úticélomnak immár háttal vidáman válaszolok:
-Reggelt, mester! Biccentek felé. <Inkább ezt a megszólítást használom, mert kiérdemelte, és nevébe bizony sokszor beletört már a nyelvem>
-Tényleg kegyes széllel hajózunk. Már csak a kikötőig tartson ki. Magam részéről jól aludtam, már megszoktam a függőágy ringatózását. De ez nem azt jelenti, hogy egyhamar hiányozni fog. Szasszunról mit kell tudni? Van-e jó fogadója, tavernája vagy teaháza?
kérdezek vissza.

[Martos col Legium]

(Ghatar)

Ahogy nézem az előttem elterülő, unalomig megismert "tájképet", nehezemre esik elhinnem, hogy valóban közeledik a szárazföld.

<Vajon honnan tudják, hogy van ott valami? Tapasztalataim alapján jóval hamarabb meglátok bármit, mint ezek a majmok, és most mégis ők tudták meg hamarabb, hogy nincs messze a célunk. Talán mégiscsak van valami ezen az örökké csak hullámzó tengeren, ami alapján tájékozódni tudnak? Vagy valami csalás van a dologban, csak áltatnának? De az is meglehet, hogy csak tudja, hogy mennyi időbe telik az út. Igen, ez még érthető is lenne...>

Gondolataimat a mellénk lépő útitársunk zavarja meg. Egyébként sem tudtam még hová rakni magamban ezt az embert: azt már megszoktam, hogy az emberek jóval tovább élnek, mint én, s lassan már azt is sikerül összeszednem, hogy bizonyos kor egy embernél mit is jelentene népem között. De ő teljesen összezavar. Állítólag még a harcosok ifjúsága dobog benne, pedig ahogy elnézem, ő már a sámánok korához közeledik.

- Nem.

Bár a kérdést még úgy-ahogy megértem, nyelvi ismereteim még nem teszik lehetővé, hogy ennél bővebben kifejtsem a véleményemet, de hangomba keveredett morgással, és még az átlagosnál is rémisztőbb arcommal próbálom kifejteni, hogy a hajón való utazást nem hogy nem kedveltem meg, de a jövőben határozottan megpróbálok lebeszélni erről bárkit.

<Ez az őrjítő egyhangúság annyira nyomasztó, alig hiszem el, hogy sikerült kibírnom idáig. Ezen a kis helyen kívül sehova sem mehetek, a körülöttem lévő táj pedig annyit sem változik, mint Khag körül a hegyek. Még az Erionból való elutazásunkat is százszor inkább megismételném, bár a mágia miatt minden szál szőröm az égnek állt, ahogy egyszer itt voltunk, másszor ott lettünk.>

Amint meglátom a szárazföldet, az első pillanatban majd' a vízbe vetem magam, hogy minél előbb biztos talajt érezzek a lábam alatt és a kéken kívül más színt is lássak magam körül. Ettől csak az a gondolat tart vissza, hogy tudom, fegyvereimmel szinte biztosan vízbe fulladok, itt hagyni meg nem szándékszom őket, mert akkor újra fel kéne erre az átkos hajóra tennem a lábam, amit "szabadulásom" után belátható időn belül nem szándékszom megtenni.

[Laokoon]

<Ki az és miért keres engem? Vajon barát vagy ellenség? Ha ellenség lenne valószínűleg nem kopogna.> Felkelek megnézem hogy adott esetben kéznél lesznek-e fegyvereim majd odamegyek az ajtóhoz, kinyitom és így szólók
-Miben segíthetek jó uram?

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM [Lyor Siessald]
Helyszín: a Sinemos-tengeren, Enoszuke déli partjaihoz közel, a Ködjáró nevezetű hajón
Időpont: Dzukija-korszak 168. éve (P.sz. 3690.), a Fuvolaszó havának 7. napja, a Főnix órája
Résztvevők: Alto sin Vortem (Dierol), Ghatar (Martos col Legium)
_____________________________________________________________

Hacsidzsin összeráncolt homlokkal gondolkodik néhány pillanatig. Hogy emlékeit idézi-e fel, vagy azon töpreng mennyit mondjon nektek a városról, nehéz eldönteni. Tekintete még mindig a horizonton függ, mikor beszélni kezd, Ghatarra való tekintettel közös nyelven.

-Szasszun hazám egyik leggazdagabb városa, s ez a gazdagság tartományi szinten is érzékelhető. Forgalmas kikötőváros, a kontinensről érkező hajók jelentős része ide fut be. Emellett Enoszuke két nagy termő síkságának egyikén, a Sirakava-síkon fekszik, így mezőgazdasága kiemelkedő. A halászat szintén jelentős. A birodalom három nagy kereskedelmi, és birodalmi főútja közül az egyik, a Miszekaido egyik fő állomása. A térség amatuja (ez a szó amolyan földes- és hűbérurat jelent, ezt már tudjátok) Szane Nagasi, aki -itt egy pillanatra elgondolkodik- kevésbé jártas a kormányzás dolgaiban a szükségesnél, bár kiváló harcos. A tatkó-szosi-k (bűnszervezetek) meglepően zavartalanul működnek, s a közbiztonság sem a legkiválóbb, ami a Lebegő Világra kiemelten igaz. Ha mindez nem csapolná folyamatosan a város tartalékait, akkor annak pénzügyi, s ezzel együtt katonai és politikai ereje a fővároséval vetekedhetne, de így…

A férfi itt tart mondandójában, mikor Te, Ghatar, a tengert kémlelve észreveszel valamit. A többiek valószínűleg csak egy fekete pontot látnak a távolban, azonban te adottságaidnak hála látod, hogy az egy nő, aki egy deszkába kapaszkodva próbál fent maradni a vízfelszínen, s a hullámokkal vívott harcában bizony nem áll túl fényesen.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM [Lyor Siessald]
Helyszín: Enoszuke, Hassza tartomány, Szaszun város
Időpont: Dzukija-korszak 168. éve (P.sz. 3690.), a Fuvolaszó havának 7. napja, a Kígyó órája
Résztvevők: Mutahasi Miasohso (Laokoon)
_____________________________________________________________

Az ajtóban egy középkorú férfit találsz. Dísztelen, szegényes ruházatából, kérges tenyeréből, napbarnított bőréből arra következtetsz hogy halász vagy földműves lehet. Arccal a föld felé fordítva, előrehajolva térdel előtted, ahogy azt az illem megkívánja a harcosok és a dolgozók osztálya között. Így kezd el motyogni, s kissé nehezedre esik megérteni a félelemmel és tisztelettel átitatott hangján mit beszél a padlónak.

-N-n-nagyuram, e-elnézést kérek a korai zavarásért, igazán nem szerettem volna felébreszteni, sem megzavarni semmiben, és ha a-alkalmatlannak i-ítéli az időpontot akkor természetesen... Sz-szóval csak azt szeretném a szíves engedelmével, h-hogy... E-ezt a levelet kell átadnom magának.

Azzal -még mindig a földre borulva- egy művészi gonddal összehajtott levelet nyújt feléd, és nem szól tovább.

[Martos col Legium]

(Ghatar)

<Kedves ez a fickó, hogy a kedvünkért érthető nyelvre vált. Bár, ha jobban meggondolom, inkább csak az én kedvemért, mert Vortem úr már meglehetősen jól érti azt a kacifántos beszédet. Akkor viszont úgy gondolhatja, hogy nekem is érdemes tudnom, amit mondani akar.>

Miután gondolatban idáig eljutottam, lelkiismeretesen figyelni is kezdek. Azonban a jó néhány perc gazdasági magyarázkodás eléggé kikezdi elhatározásomat, s tekintetem hamarosan kalandozni indul.

<Hmm... sok a bűnözés, valószínűleg sok dolgom lesz, ha meg akarom védeni Vortem urat. Bár eddig is sokszor elég volt a puszta jelenlétem, de ki tudja. Olyan könnyű csapdába ejteni őket (s nem egyszer meg is próbálják). Amilyen fajtájának szeme, füle és orra, nem is tudom, miért van a fejükön. Például nem hiszem, hogy észrevették volna, hogy ott valaki mindjárt vízbe fullad... MI?!>

- Ember a vízben! Egy nőstény! - ordítom el magam, s miközben a fuldokló irányába mutatok, a másik kezemmel csatolom is ki a rajtam lévő arzenált, hogy érte tudjak úszni. Persze mivel a nagy kapkodásban egyszerre több dolgot szeretnék csinálni, az lesz a vége, hogy egyiket sem tudom kielégítő módon véghezvinni. Ezt belátva felhagyok a mutogatással, és a teljes figyelmemet a vértemnek szentelem. Ha valaki közben megkérdezi, hogy hol, akkor egy pillanatra megállok, és türelmetlenül intek egyet, megjelölve ezzel az irányt.

[Laokoon]

<Na valaki tudja az illemet ez jó milyen kár hogy azt nem tudta hogy most sokáig szerettem volna aludni mert tegnap hosszú napom volt és mindig fontos dolog az hogy kipihent elmével vágjak neki a a napi teendőknek. Tényleg vajon ki küldhette a levelet? Mindjárt meglátjuk.>
-Köszönöm-Elveszem a levelet és ahogy feláll adok neki 1 rezet-A fáradozásaiért. Legyen szép napja-Becsukom az ajtót és elmondom reggeli imámat aztán kibontom a levelet

[Dierol]

//Alto sin Vortem//

Ahogy a választ hallgatom egy pillanatra elgondolkozok, hogy talán ha nem közös nyelven mondaná többet tanulnék belőle - meg félre is érteném esetleg - jut eszembe.

Mikor Ghatar felüvölt mellettem, a hang intenzitásától és váratlanságától összerezzenek. Körbekémlelek, de mivel nem látok semmit, meg is kérdem tőle kíváncsi, de nyugodt hangon (közös):
-Mégis merre?
Mikor megkapom a választ, még egy pillanatig érdeklődve nézem, hogy mit csinál - elsőre nem jut eszembe, hogy vízbe akar ugrani, mert a macskák tudtommal nem kedvelik a vizet... Mikor megvilágosodom, megszólalok (Közös):
-Jó Ghatar, várj száz szívdobbanásnyit! Van ennek ennél egyerűbb és kényelmesebb módja is!
Majd a kapitányhoz vagy a másodtiszthez sietek (amelyik a fedélzeten van) és mondom neki (szuke):

-Elnézést, Uram! Ember a vízben! Arra. Mutatom nyugodtan az irányt.
-Felajánlok egy aranyat, ha kimentik, és ellátják.

Majd utána visszasétálok Ghatarékhoz, és mondom nekik közös nyelven:
-Amit tudtam, megtettem.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM [Lyor Siessald]
Helyszín: a Sinemos-tengeren, Enoszuke déli partjaihoz közel, a Ködjáró nevezetű hajón
Időpont: Dzukija-korszak 168. éve (P.sz. 3690.), a Fuvolaszó havának 7. napja, a Főnix órája
Résztvevők: Alto sin Vortem (Dierol), Ghatar (Martos col Legium)
_____________________________________________________________

Ghatar üvöltése nyomán a hajón mindenütt megáll a mozgás, a matrózok értetlenül és félelemtől csillogó szemmel fordulnak felé -már megtanulták, hogy ez a hang soha nem jelent jót. Levetkőznöd nem olyan egyszerű, így még sietve is legalább 2-3 percet vesz igénybe. Miközben ezzel foglalatoskodsz, és még mielőtt Altonak lehetősége lenne a kapitányhoz lépni, megdöbbentő dolog történik.

Hacsidzsin kihúzza övéből két remekmívű kardját és a földre helyezi, erőteljes, ellentmondást nem tűrő hangon elüvölti magát (enoszukei): Horgonyt le! Közben felsőruházatát is ledobja magáról, s a hajó korlátjáról a vízbe veti magát, és úszni kezd a lány felé. Arról fogalmatok sincsen, honnan tudhatja merre van, hiszen látni nem láthatta, el pedig senki nem magyarázta neki az irányt. A legénység ekkor ocsúdik fel a khál üvöltéséből, és a férfi parancsa szerint sebesen nekilátnak horgonyt ereszteni. A kapitánynak láthatóan esze ágában sincs megkérdőjelezni a vak férfi utasítását.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM [Lyor Siessald]
Helyszín: Enoszuke, Hassza tartomány, Szaszun város
Időpont: Dzukija-korszak 168. éve (P.sz. 3690.), a Fuvolaszó havának 7. napja, a Kígyó órája
Résztvevők: Mutahasi Miasohso (Laokoon)
_____________________________________________________________

A férfi nem nyúl a rézért, csak leborulva hálálkodik érte, s még akkor is ebbe na pózban van, mikor becsukod az ajtót előtte. Aztán néhány pillanat múlva sietve távolodó léptek zaját hallod, ekkor mehet el. A reggeli imát nem zavarja meg semmi, sokkal jobban is érzed magad tőle. A levél Cuja Akemori-tól, egy régi fegyvertársadtól jött, akivel még a nagy orkvadászatok idejében ismerkedtetek össze. Jó viszonyban voltatok, de egy szerencsétlen véletlen során elváltak útjaitok és már egy ideje nem láttad.

Kedves Barátom!

Szívből jövő őszinteséggel reménykedem benne, hogy levelem jó egészségben talál. Én magam jól töltöm a napjaimat, egy tehetős amatu szolgálatába álltam, így semmire nincs gondom. Örömmel értesültem róla, hogy oly sok idő után ismét alkalmunk lehet találkozni egymással. Megoszthatnánk egymással egy üveg szuot, és közben elcseveghetnénk a múlt szépségeiről, és a jelen kihívásairól. Ha Még jó szívvel emlékezel rám, és nem tartanálak fel bokros teendőid között, akkor találkozzunk a mai napon a Róka órájában a Sirakucsi-szentély nagy cseresznyefája alatt.

Odaadó tisztelettel,
Cuja Akemori

(A Róka órája este 7-től 9-ig tart.)

[Dierol]

//Alto sin Vortem//

A parancs után magamban megütközve nézek Hacsidzsinra, de külső szemlélő számára nyugodtan szemlélem tovább az eseményeket.
<Jól látom, hogy úszni akar?! Hisz még nem is látjuk, olyan messze van. De akkor honnan tudja? Egy csónakot nem ártana talán leengedni... De gondolom nélkülem is tudja a legénység, hogy mit kell csinálni ilyenkor.>
Úgyhogy inkább csak csendben figyelek, túl sok mindent nem tudok most csinálni. A kapitányhoz csak akkor megyek oda, ha nagyon tanácstalannak tűnik.

[Martos col Legium]

(Ghatar)

Amikor rádöbbenek, hogy mit akar csinálni, egy pillanatra megáll bennem az ütő. Mikor magamhoz térek, csak még gyorsabban igyekszem megszabadulni a rajtam lévő plusz tehertől.

<Nagyszerű, most már két embert kell megmentenem.>

[Laokoon]

<Rád ne emlékeznék jó szívvel Cuja? Mennyit nevettünk anno a a kalandjaink során... Vajon még mindig olyan hülye humorod van? Persze hogy elmegyek a találkozóra mivel úgyis csak holnap jön jövendőbeli mesterem. Csupán azt kell kiderítenem hogy hol van az a Sirakucsi szentély
Gondolatomat tettekre váltva elindulok le a fogadóshoz hogy megkérdezzem hol van a találkozóhelyly