A városon kívül; falvakban

[Garmacor]

Kordal

- Szervusz. Hogy van a karod?
<miért magáz eddig mindig tegeztük egymást>
- Mesélj mi történt. Hogy szabadultunk ki. Hol vannak a többiek? Mi a helyzet a nomádokkal?
- Igen éhes vagyok de először mesélj. Hol van most vezéri szállás? Először a tábornokkal kell beszélnem.

[Kék Herceg]

________________________________________________________________________________
JK: Kordal da Grongal (Garmacor)
Helyszín: az Antis
A helyszínen eltöltött játékidő: 1. nap
________________________________________________________________________________

-Áh erre gondol? kérdezi, s közben felemeli csonkított karját. -Azt hiszem megmaradok. válaszolja komolyan kérdésedre, ami egy kicsit fura, hiszen ilyenkor egy mosollyal kíséri mondatát. Segítségképp átrakja kezed a nyakán, hogy gyorsabban haladhassatok. Az étkező terem felé veszitek az irányt.
-A többiek miatt ne aggódj! Mindenki az erőd védelmével van elfoglalva, mert a nomád seregek két napon belül megérkeznek. Hogy mi történt? Hát az mesébe illő történet. Üzsegin fejedelem, a táborát egy elhagyatott bánya mellé verette fel, és a zsákmányt, ebbe a bányába tárolta. Nem tudta, hogy orkok lakják, melyek valószínűleg Tarin hegyeiből jöhettek át. Az orkok éjszaka levadásztak néhány őrt, és halkan a táborba osontak. Az álmukból felriasztott nép azt se tudta, mit tegyen. Percek alatt nagy csata alakult ki. Kapva az alkalmon azonnal elkezdtem babrálni a ketrecet. Mikor legutoljára megkínoztak, sikerült elcsennem egy tárgyat, amivel könnyedén kinyitottam zárkám ajtaját, majd téged is kiszabadítottalak, ugyanis addigra visszahoztak. Eszméletlen voltál. Elkötöttem egy lovat és míg Szihok népe, az orkokkal foglalkozott gyorsan megszöktem. Még szerencse, hogy a másik karommal is tudok harcolni. Nem mondom, hogy könnyű volt, de végül sikerült. mondja, miközben megérkeztek az étkező helységbe. Fejedbe száz meg száz gondolat cikázik. A régi idők, a nomádoktól való szabadulás, a nomád veszély, hogy mit fog szólni mestered, Utlokare... stb. 10 év után először, újra itt állsz, atyáddal ebből a teremből indultatok a Toroni határhoz. Meghökkenve nézel szét a helységen. A "szoba" méretei mellett eltörpül a kis ajtó, amin beléptek, körülbelül 150 méter hosszú, és 50 méter széles. Magassága 5-6 méter, plafonjáról üvegcsillárok lógnak le, egy egyszerű átlagos középkori ebédlő. A terem közepén hat-hét sornyi asztal található, körülötte erv katonák. A sok kitolt, behúzott szék zörgés, kanál koppanás, beszéd, leejtett villa elég nay zajt kelt. Barátod már éppen indulna az egyik asztalhoz, mikor megragadod karját, és közlöd vele mondandódat. Hirtelen egy pillanatra a sámán vörösen világító maszkos arca jelenik meg, körülötte minden korom sötét. ~egy rossz emlék~ gondolod magadban. Majd visszatérve a valóságba, bajtársad meglepődött arccal nézz rád.
-Kinek a szállására gondol, vagy kikre? Az erődben két tábornok van. kérdezi meglepődött arcal, s közben elengeded társad karját.

[Garmacor]

Kordal

- A tanítómmal. mondom hűvösen
- Kérlek vezess hozzá.
<orkok észrevétlenül itt. Ráadásul a puszta lakói oly óvatlanok lettek volna, hogy nem derítik fel a terepet. Ráadásul ynev legjobb lovasai elől elmenekülni fél kézzel nagy vérveszteséggel és ekkora holtsúllyal. Nem tetszik ez nekem valami nem stimmel. Ez túl meseszerű. És miért nem látok ismerős arcokat rajta kívűl. A mester már rég értem szalajtott volna nem az ebédlőbe kísértet.>

[Kék Herceg]

________________________________________________________________________________
JK: Kordal da Grongal (Garmacor)
Helyszín: az Antis
A helyszínen eltöltött játékidő: 1. nap
________________________________________________________________________________

Az étkezőben valóban egyetlen ismerős arcot nem látsz. Hirtelen elgondolkozol, hogy nem-e egy átverésbe csöppentél, hogy ez által szedjenek ki információt belőled. Viszont még soha nem hallottál és láttál efféle valóságos illúziót. Barátod válasza azonban minden kételyt eloszlat.
-Legutoljára a bástyákon láttam Omard mestert. Személy szerint én éhes vagyok. Ha ettem elkísérhetem, de ha nem tudd addig várni, szerintem egyedül is megtalálja. válaszolja monoton hangon. Kétségeid oszlani látszanak, hiszen nem árultad el a tábornok nevét, és rajtad kívül, a nomád táborban, csak bajtársad ismeri mestered. Az erv férfi megvárja válaszod, és ha nincs több mondandód keress egy asztalt, ahol pillanatok alatt felszolgálják az ebédet.

[Garmacor]

Kordal

- Jó étvágyat. Viszont ha megbocsátod én először vele szeretnék beszélni. Megyek megkeresem majd utána beszélünk.
Ezzel a választ meg sem várva a bástyákra indulok, ha ismerek valami rejtekutat a várban akkor megpróbálok azon közlekedni.

[Kék Herceg]

________________________________________________________________________________
JK: Kordal da Grongal (Garmacor)
Helyszín: az Antis
A helyszínen eltöltött játékidő: 1. nap
________________________________________________________________________________

Bajtársaddal elváltok egymástól, majd a bástyák felé veszed utad. Sérülésednek köszönhetően, elég sok időbe bele telik mire a várfalakhoz érsz, és sajnos rövidebb utat sem ismersz. A falakon bicegve, erv katonák százait látod, s közben a katonák és a közeli falu népe, nagy hévvel készülődik az ostromra. A nap magasan jár, mikorra bejárod az északi falrészt, ekkor hirtelen a bástya tetején megpillantod mestered, néhány idegen alakkal.

[Garmacor]

Kordal

Meglátva a mesteremet felé veszem az irányt.
- Üdvözletem mester. Elmesélné hogy szabadultunk ki? És hogy áll a harc a nomádokkal. Hol vannak a seregeink.

[Kék Herceg]

________________________________________________________________________________
JK: Kordal da Grongal (Garmacor)
Helyszín: az Antis
A helyszínen eltöltött játékidő: 1. nap
________________________________________________________________________________

Sérült lábaddal nehezen, de végül sikerül felérni a kapubástyára. A bástya tetején 2 számszeríjász és lándzsás áll, ami egy kicsit meglepő, mert háború idején általában többen kémlelik a környező tájat. Mesteredhez lépsz, mellette két kis növésű, alak áll, mindenféle furcsasággal a kezükben. Az egyik érdekesség az egyszerre 3 lövést is leadó nyílpuska, a másik egy hosszú cső. // tűzfegyver akar lenni, csak ennél jobb leírást nem tudok róla adni // Omard tábornokra nézel, aki a szeméhez emel egy másik csövet, aminek mindkét végén szemüveg lencse található, majd mikor belenézz hátrál néhány lépést.
-A távlátó már csak ilyen. Ha a szeméhez rakja, távoli dolgokat közelebbről láthatja. szólal meg az egyik gnóm. Omard mester elveszi szemétől a látót és rekedtes hangon szólal meg. -talán megfázhatott- A szabadulásról többnyire a bajtársad által megemlített dolgokat mondja el.
-Üdvözlet. A harc? Még el se kezdődött de már vesztésre állunk. 2 nap múlva vérrel írt napot írunk. Miféle seregeink? Tudod jól hogy az erődbe, és Sakur vonzásában.
Nézz rád furcsán, mintha valami őrült lennél. Egyre jobban az az érzésed támad hogy talán semmi furcsa nincs a megmenekülésetekben, és lehet hogy csak azért gyanakszol mindenre, mert megviselt az elmúlt két hét.

[Garmacor]

Kordal

- Vesztésre állunk? kérdezem csodálkozó hangon.
- Azok a barbárok netán képesek voltak valamiféle ostromgépet alkotni? Bocsásson meg mester, de a vezérük és a jelek szerint a sámánjuk is két tehetségtelen tuskó. Nem is értem, hogy tartanak egyben ekkora sereget. Komolyan azt hitték, hogy egy lovagot kínzással rá tudnak venni arra, hogy árulja el a népét.

[Altair]

Altair de Larton

Lovhan-tól elbúcsúzom, majd követem a papot. <Egyszer még megkeresem azt a fogadót. Hátha mégis tudok valamit segíteni.>

A hegy szépségét figyelem út közben, bár arra azért vigyázok, nehogy lemaradjak. <Domwik bizonyára kedvét leli a gyönyörű tájak megalkotásában.> Ahogy nehezedik a haladás, és megy le a nap, egyre jobban elgondolkozom, mégis merre megyünk. Egyelőre nem teszem szóvá ezt, de nagyon is foglakoztat a dolog. Megállás után, mikor már biztos, hogy kint kell éjszakáznunk, felteszem a kérdést a papnak:
-Elnézést, valójában hová is megyünk most?

[Kék Herceg]

________________________________________________________________________________
JK: Kordal da Grongal (Garmacor)
Helyszín: az Antis
A helyszínen eltöltött játékidő: 1. nap
________________________________________________________________________________

Omard mester válladra teszi a kezét és elhúzz, a társaságtól, majd halkan válaszol a kérdésedre.
-Igen. Ganelareennél a hercegi csapatok megsemmisítő vereséget szenvedtek. Szövetségeseink nem segítenek. Tarin törpéi kiléptek a szövetségből, és a hatalmas dorani magisztereknek, van jobb dolguk is, minthogy a fenyegetés megszüntetésén fontoskodjanak. mestered meglepően furcsa gúnnyal beszél a doraniakról
-A főváros ostrom alatt áll. A seregek megállíthatatlanok. Szerencsénkre itt délen eddig még ellenálltunk a támadásoknak, viszont, ha az ország keleti része elesik, itt sem sokáig tarthatjuk magunkat. válaszol a tábornok gondterhes arccal. Majd hozzászólásod kíváncsian hallgatja végig.
-Nem tudom, hogy fiam te mit láttál, de ezek nem tuskók. Nagyon értenek a hadászathoz. És vezetőik sűrű fekete homályba burkolóznak. mondja Omard tábornok, majd az egyik katonához lép.
-Sohosz! Vidd őket a raktárhoz, és fizesd ki szolgálataikat. szólal meg, majd a két alacsony növésű kereskedőhöz fordul. -Köszönöm, a felvilágosítást. Kérem tartsanak Sohoszal, ő majd elintézi az anyagiakat. Mondja majd megvárja, míg eltűnnek azon a lépcsőn, amint te is érkeztél az imént.
-És mit láttál? Kérdi Omard tábornok, s közben a falakhoz sétál, s kíváncsian várja válaszod.

[Kék Herceg]

________________________________________________________________________________
JK: Altair de Larton (Altair)
Helyszín: Észak Eren - Zemel hegy
Időpont: -
A helyszínen eltöltött játékidő: 3. nap
________________________________________________________________________________

-Raveenbe, az egyházak fellegvárába. válaszol Kyel papja, majd a tűz mellé kuporodik.
-Mond! Hogy kerültél Shadonból, ily messzire? kíváncsiskodik az öreg.

[Altair]

Altair de Larton

<Egyházak fellegvára? Ott valószínűleg van Domwik templom.> Ez valamelyest megnyugtat, bár semmit nem tudok az említett helyről, azon kívül, hogy jól csengő neve van és ez az uticélunk. Ezután én is leülök a tűzhöz. A kérdésre néhány pillanat késéssel válaszolok:
-Jó kérdés mosolyodom el. Így alakult. Elindultam Shadonból miután felszenteltek. Aztán csak mentem amerre Domwik vezetett. Úsztam az árral. De tudom, hogy ez az ár mindig jó felé visz. Vezet, védelmez és tanít engem az én uram, hálával tartozom tehát neki. Mondom, mint a térítők, bár semmi esélyt sem látok rá, hogy bármilyen hatással legyek a papra vele. Egy papot nem lehet megtéríteni.

[Garmacor]

Kordal

- Hm. Szoktalna a szövetségeseink viselkedése. Ezek szerint magunkra maradtunk.
- Mennyi ideig voltam fogságban? És hogy jutottak el a fővárosig.
- Nem láttam semmi különöset. A nomádoknak van egy foglya aki valamennyire beszéli a nyelvünket. Az utolsó emlékem, hogy a nomádok sámánja valamit itatott velem. Ezért is furcsálom, hogy most itt vagyok. Talán valami bűbáj ez az egész. Majd kiderül.
- Tényleg Omard mester. Nem hallot esetleg valamit apám felől, hogy merre járhat most?