A városon kívül; falvakban

[Altair]

Altair de Larton

Örömmel látom, hogy a pap hajlandó segíteni, annak pedig még jobban örülök, hogy tud is. <Ki az a Rudrig atya? Nem számít, magyarázkodni esetleg később is ráérek.> Aztán követem, de indulás előtt Lovhan-t keresve körbenézek. Ha meglátom, intek neki, jöjjön, ha nem, egyelőre fontosabb dolgom van, majd megkeresem a fogadóban később. Gondolhattam volna, hogy a templom nem a városban van, hisz a fiú anyja azt mondta nincs is. Pedig ő idevalósi. Abba viszont nem gondoltam bele, merre lehet. Minden valószínűség szerint a hegyekben van. A gyümölcsárust nem értem, miért hallgatja végig a pap, azonban meglep a hirtelen elhallgatása és félreállása. <Vagy az árus nagyon kezdő, vagy valami olyat mondott a pap, amitől kénytelen hirtelen elhallgatni. Ez utóbbi tűnik valószínűbbnek.> Ennek ellenére nem kérdezem, mit mondott, csak megyek mellette továbbra is.

[Kék Herceg]

________________________________________________________________________________
JK: Altair de Larton (Altair)
Helyszín: Észak Eren - Zemel hegy
Időpont: -
A helyszínen eltöltött játékidő: 3. nap
________________________________________________________________________________


*Mielőtt követnéd a papot, visszamész Lovhanért, akinek szólsz hogy kövessen. Nagy meglepetésedre, az elmúlt napok óta először ellenkezik veled.
-Nem, möhötök nacságos uram. Noen mögkért ne hagyam el a várost, mert délrő nagy veszély közelít. Csak a katonák és a bolondok mennek a veszély elibe. Mindönnél jobban szörötnék magáva tartani, de nem hagyhatom itt anyám. Most hogy mög tan'áta aztata domwikos urat segítettem magán, ahogy ígértem . Most mönnöm kő. Viszlát. válaszol a fiú, majd elválsz úti társadtól, s a pap után sietsz.


Nem sokkal később a földes út elhagyása után, egy fenyves erdőbe találjátok magatokat. A hegy lábainál a rengeteget nem túl sűrű növényzet takarja, de ahogy mentek felfelé, egyre sűrűbb és nehezebb a járás. Látszik, hogy már jó ideje nem járt erre senki. A nap sugarai és a gyenge szellő vidám játékot játszik a fák lombkoronájával. Amerre csak nézel, állatoktól hemzseg a rengeteg. A fákon a madarak vidáman csiripelnek. A tájnak mesékbe illő szépsége van. Lassan haladtok és egyre csak telik-múlik az idő. Az általad a hegyekben vélt rendháznak, semmi nyoma nem látszik, pedig mindjárt besötétedik. Szótlanul közelítetek célotok felé, legalábbis úgy érzed, arra mentek. Közben a nap lement, a Hold felkélt. A hegy varázsa, a hosszú út során teljesen eltűnt, és félelmetes éjszakai sötétség, s csend borítja be. Mindezt csak tetőzi a hideg. A szótlanságot, a pap melletti férfi bénázása szakítja félbe. Elesik az egyik fa gyökerében, majd koppan a földön.
-Dor rlt avscum! szólal meg ervül, közben feltápászkodik.
-Nos azt hiszem itt az idő hogy megálljunk. Majd holnap folytatjuk utunk. szólal meg közös nyelven Kyel papja, és elkezdi kialakítani a táborhelyet. Közben a másik erv, ágakat gyűjt. Összedolgozásuknak köszönhetően néhány perc és kész is van a tábor.

[Kék Herceg]

________________________________________________________________________________
JK: Kordal da Grongal (Garmacor)
Helyszín: Dél-Eren / Valahol a határoknál
Időpont: -
A helyszínen eltöltött játékidő: 12-14. nap
________________________________________________________________________________

12.nap
A nő kérésed szerint fordítja szavaid a nomádnak, majd kísérői elvezetik a sátorból. Közben a kutyaképű letörli arcát, s e pillanattól fogva csak élvezi munkáját, a kínzást, nem szól és nem kérdez. Bő másfél óráig is eltart, mire elájulsz.

// elfogyott az összes fp-d, Ép-ből pedig 1-t vesztettél ismét //

13.nap
Büszkén lovagolsz Loreos zöld mezőin, s hátad mögött több ezer lovas kísér. Sereged nyomában varjak hada, kik nagy lakomára készülnek. Ganelarenbe igyekeztek, hogy Omard mester csapatait segítsd és támogasd. A csata a város visszaszerzéséért folyik. Eligor népe, nem engedhet meg magának, még egy kudarcot, különben az ország utolsó reménye is elszáll. Az égboltra tekintesz a sötét felhők láttán, egy nyomasztó érzés fog el. Pár óra alatt meg is érkeztek a városhoz, már ami maradt belőle. A település lángokban áll, falainál erv katonák karöltve küzdenek az északi szövetség harcosaival; a törpökkel, a barbár-nomád fenyegetés ellen. A kutyaképűek seregei lassan, de biztosan szorítják vissza a kékvérű csapatokat. A földig rombolt falaknál, holtak ezrei fekszenek. Omard tábornok látván a csata rosszabbra fordulását, úgy dönt testőrségével, s a megmaradt ereni nemességgel beszáll az ütközetbe. A nehéz lovasság pillanatok alatt visszájára fordítja a harc kimenetelét. Majd mikor már elérkezettnek látod az időt, megindítod csapataid a végső csapásra. Lovasaid élén, dübörögve száguldotok le a domboldalról, és könnyű szerrel leírtjátok az előttetek álló nomád csapatokat. Ekkor hirtelen hatalmas villámok csapnak le seregeidre, s a halottakból vörös ködszerű, a falaknál is magasabb démonok jelennek meg. A látvány ilyesztő. A bestiák néhány perc alatt elintézik, az eddig győzelemre álló erveket, akik szinte azonnal fejvesztve menekülnek. A nehéz lovasok parancsaidnak megfelelően, megtámadják a démonokat, de fegyvereik hatástalanok ellenük. Amerre csak nézel hamu és vér. A démonok feldühödve, tombolva pusztítanak. Lovak szállnak, emberek repülnek porladnak el. Ekkor a távolban, ereni kürtök hangzanak fel, melyek visszavonulásra szólítanak minden kékvérű sereget, s szövetségeseit. A harc folyamán több tábornok meghalt, és az erv seregek döntő része a csatatéren veszett. Az ütközet eldőlt, s ezáltal Eren kiszolgáltatott lett, a barbár népeknek...
Efféle és ehhez hasonló szörnyű rémálmok gyötörnek egész nap. Álmaid teljesen valósnak tűnnek, s próbálsz felébredni, ám valamiért nem sikerül.

14.nap
Sötét van. Nem tudod hány napot pihenhettél eszméletlenül, de az elmúlt napok megrázóan teltek az biztos. Reggel a ketrecbe ébredsz, amely nyirkos és hideg. Mikor kinyitod szemed, megkönnyebülve veszed észre, hogy az előző esték csak rémálmok voltak és nem a valóság. Tekintetedet végig hordozva a külvilágon semmilyen különlegességet nem veszel észre. Barátod, a melletted lévő ketrecben, az őrszemek a sátornál, a dögök, vadul és mérgesen vicsorognak rád.
-Csak hogy felébredtél. Már azt hittem, meghaltál. Mióta azok a fattyak visszahoztak, valami Utlokare-t emlegettél, pontosabban ordítottál. szólal meg erv társad, s egy almát dob feléd.

// az összes fp-d visszatöltődött //

[Garmacor]

Kordal

a felmém repülő almát óvatosan elkapom és elmosolyodok
- Köszönöm barátom. Te ettél?
ha nemleges választ kapok félbetöröm az almát és az egyik felét visszadobom.
- Csak rémálmaim voltak. Nem tudom látomás-e vagy sem. Ha én nem élem túl mond meg Omard tábornoknak, hogy álmaim szerint Ganelaren felmentésekor démonok támadják meg a felmentő sereget. Jó eséllyel nincs jelentősége, de talán mégis. Másnak ne emlegesd nem kell pánikot kelteni.
- Utlakore pedig a nő akihez vissza szeretnék térni miután kivertük a nomádokat az országból.mondom kicsit elpirulva
- Mióta voltam eszméletlen?
- Történt azóta valami? Van újabb sérülésed ami akadályoz?
megvárom a választ és közben elkezdem az alma elfogyasztását.

[Kék Herceg]

________________________________________________________________________________
JK: Kordal da Grongal (Garmacor)
Helyszín: Dél-Eren / Valahol a határoknál
Időpont: -
A helyszínen eltöltött játékidő: 14. nap
________________________________________________________________________________

-Igen. Tegnap az ordításra, a féltábor ide csődűlt. Gondolom azt hitték halálodon vagy, és azóta kapunk az egereknek megfelelő mennyiségű reggeli étket. Mivel eszméletlen voltál megettem a reggelid, nehogy kárba vesszen.
Válaszol kérdésedre bajtársad, majd tovább hallgatja mondandód. Közben a kezében lévő ágdarabbal a földet piszkálja.
-Vagy csak azt akarják elhitetni veled, hogy nincs jelentősége. Éjszakánként furcsa hangokat hallani, szerintem nem evilágiak. Vág szavaidba társad, mikor a "jelentősége" mondatodnál tartasz.
-Áh egy nő!? Szólal meg a katona, mikor befejezted mondatod, s hangosan felnevet.
-Ezek a férgek pedig már azt hitték, hogy valami fontosat motyogsz. Azonnal idehozatták a tolmács lyányt. Én se értettem mit beszélsz, nem hogy ő. De legalább jót társalogtam vele. Beszélgetésünk során sikerült megtudnom, hogy a hercegi fejvadászklán jól végzi dolgát. Felderítőik nem tudnak semmit országunkról. És arra is rájöttem, hogy Üzsegin azért nem ölet meg minket, hogy ajándékként adhasson a kánnak. a szituáció ellenére, mindezt röhögve adja társad tudomásodra, amire az őrszemek fel is figyelnek. Felvigyázóitok pár pillanat alatt közelebb jönnek, és lándzsájuk nem éles felével gyorsan elhallgattatják a nevetésben kitört barátod. Megvárod míg elmennek, majd folytatjátok a beszélgetést.
-Két napig. Történni nem igen történt semmi, hacsak az nem mondható annak, hogy adnak ételt és azóta nem vittek sehová. Köszönöm én jól vagyok. Ellenben a kezed? Válaszol kérdésedre, s közben beleharapsz az almába. Sokáig ültök és nézelődtök a ketrecben, mikor a sátorok között megpillantasz négy felétek igyekvő nomádot.
-Azt hiszem elszóltam magam. Itt az idő. szólal meg az erv, mikor ő is észreveszi ellenségeitek.
A kutyaképűek a kennelekhez érkezvén, a szokásos módon mindkettőtök ketrecét kinyitják, amiből a lándzsák hatására gyorsan ki is másztok. Majd a vezér sátra felé indultok. A sátorba érkezvén minden a régi.
-Üzsegin fejedelem üdvözölni titeket. kezdi a tolmács, majd feléd fordul.
-Rajzolni ország főbb erősségeit, különben társad elveszteni végtagjait. folytatja, s közben társadra néz.
-Figye.. szólalna meg barátod, de a mögötte lévő nomád hátba vágja. A férfi előre esik, s megunva az állandó verést feltápászkodik és nekiugrik a mögötte álló katonáknak. Közben elhadarja, amit az előbb nem fejezhetett be.
-Rajzolj nekik valamit, de szerintem oly mindegy. Előbb vagy utóbb megunják és megölnek minket. A nomádok, társadat könnyedén maguk alá gyűrik és lefogják. A földön a barbárok, kifeszítik kezét és egy éles kést vesznek elő. Közben egy másik szolga papírt és egy szén darabot rak eléd.
-Látni nincs esély. Vagy rajzol, vagy barátod elveszteni kezét s idővel fejét is. Rajt állni, meddig élni.

// Kezed és lábad kezd rendbe jönni, ám még a gyógyulás kezdeti szakaszában van. Már nem fáj annyira. //

[Garmacor]

Kordal

- Jól tetted. Meg kell őriznünk az erőnket amennyire csak lehetséges.
- Hm az jó akkor még egy darabig nyugodtan bosszanthatjuk. mondom vigyorogva.
- Hm. gyógyul, de a csont lassan forr össze. Idő lesz még mire rendesen tudom használni.
Amint bevezetnek minket mosolyogva köszönök a tolmácsnak.
- Szép reggelt.
- Rajzoljam le a főbb erősségeket. Ám legyen. Lényegében semmit nem ártok a népemnek. Nem tudok rajzolni és a térképekhez annyi közöm van, hogy talán nem tévedek el. Ráadásul hál istennek alig néhány erődítést ismerek az elhelyezkedésüket még annyira se.
- Hozzatok eszközöket.
- Egyébként az ostobaságodnak tényleg nincs határa. Egy fogoly lovagtól próbálsz információhoz jutni a saját népéről úgy, hogy még ellenőrizni sem tudod. Ilyen vezérek ellen gyorsan kiverünk titeket az országból mondom őszinte örömmel mosolyogva

[Kék Herceg]

________________________________________________________________________________
JK: Kordal da Grongal (Garmacor)
Helyszín: Dél-Eren / Valahol a határoknál
Időpont: -
A helyszínen eltöltött játékidő: 14-18. nap
________________________________________________________________________________

14.nap
Említést teszel jobb íróeszközökre, s közben a főnök képességeit is megkérdőjelezed. A vezér megelégelve sértéseid, feláll a puha párnáiról, s első lépésként arcon rúg. Sajnos törött kezed és lábad miatt, nem igen tudsz ellenkezni. Mikor Üzsegin revansot vett, mérgesen intézi hozzád szavait.
-Hoso si tua domhsz hasak? Wos shavo hakisz gomo! mondja, majd embereihez szól.
-Svo tlausz shakanort! Int s közben vissza sétál a trónhoz. A parancsra az egyik jól megtermett nomád, az erv katona kifeszített kézére lép, a másik kettő lefogja testét és karját, míg a negyedik előveszi csatabárdját. Barátod próbál tiltakozni, de minden hiába. A fegyver magasra lendül, majd lesúllyt. Csont reccsen, hús szakad, vér fröccsen. Volt kéz, nincs kéz. Bajtársad felkiált, majd a fájdalomtól néhány pillanat alatt el is ájul. A tett színhelye tiszta vér, sőt még arcodra is jutott néhány csepp. A sátorban található, egyéb szolgák néhány perc alatt eltakarítanak mindent.
-Hol tartani? szólal meg a vezér, amit a rabszolga nő azonnal fordít. Hangján félelmet hallani.
-Féreg, ilyen mint te hogy merészel ostobának, hülyének nevezni? Holnap vágni le lábat, ha te ellenkezni. Most rajzolni, különben veszteni ujjakat. beszél immár nyugodt hangon a nomádok fejedelme. Közben a kutyaképűek, társad kihúzzák a sátorból.
Az eléd rakott fatábla, és szén darab segítségével kisebb nagyobb sikerekkel egészen tűrhető térképet rajzolsz. De mivel a rajzeszközök hiányában vagy, s ráadásul ímmel-ámmal csinálod, így ez egész délelőtt eltart. Többek között Eren, Ganelaren, Sakur és Gattor környékét rajzoltad le az őt körül vevő hegyekkel, és tereptárgyakkal.
-Kész lenni? Ha nem lenni helyes térkép, barátod meghallni, te ujjad veszteni. fenyeget meg a vezér, majd a nomádok visszakísérnek szálláshelyedre. A ketrecben minden a szokásos, csak bajtársad nem látod sehol. A nap folyamán már nem történik semmi. Késő délután a ketreced elé raknak egy tálat, amiben száraz kenyér, alma és egy félig nyers hús található. A húson alig van mit rágni, hiszen szinte az egész csont. Ahogy sötétedik a köd úgy száll a fák közé. Egyre hűvösebb van, s lassan az álom is elnyom...

// Az arcrúgás elől elmozdulhatsz -3 gyorsasággal, de a vezér addig próbálkozik, míg revansot nem vesz. //

15.nap
Ismét reggel van, minden a szokásos. Erv katonatársad még mindig nem hozták vissza. Egy furcsa érzés kezd belülről marcangolni; Lehet, ha nem szólsz a fejedelemnek, talán még most is volna keze barátodnak. Ráadásul ezzel nagy mértékben csökkentetted a menekülésetek esélyét. Egyre zavarodottabban ülsz és gondolkozol, már magad se tudod mit csinálj vagy mit ne. Pár óra múlva, két nomád érkezik a ketrecedhez, s a vezérhez visznek. Aki ezúttal a kovács sátrában vár rád, a tolmáccsal együtt.
-Jó reggelt lovag uram. Megfelelő volt az ellátása? kérdezi gúnyosan Üzsegin, miközben a kínzópadhoz kötöznek. Ha szétnézel a sátorban. Körülötted 10-12 nomád harcos, a kovács, a vezér, a tolmács látható. Valamint egy vizes tömlő, és egy padon a kínzó eszközök.
-Úgy látom készen áll, ó nemes lovag uram. szólal meg ismét a fejedelem, s a kovács a felizzított vasrudat a régi sebeidhez illeszti. A megszáradt vér, a szőr, a friss hús bűzösen ég. Írtózatos fájdalmat okozva. Bő tíz percig jól elszórakozik a kovács, majd közelebb lép Üzsegin, s halkan, nyugodt hangon felteszi kérdését.
-Őrizni mennyien, Gattor? fordítja a nő.
-Vezetni Senigi seregeit ki? kérdezi a férfi és közben a törött lábadra vág, valami bunkós fegyverrel.
A nomádok egész nap ezekre és hasonló kérdésekre próbálnak választ kapni. Mikor válaszolsz, egy tömlőből alkoholos löttyöt itatnak veled, amitől egy idő után berugsz. Tiltakozni hiába próbálsz kifeszítik szádat, és beléd gyömöszölik. A nap végére jól megkínoztak, s az alkoholtol igencsak berugtál, de legalább nem érzed annyira a fájdalmat. Visszavisznek ketrecedbe, s a megpróbáltatások miatt gyorsan elalszol.

16.nap
A reggel rosszul kezdődik, forog az egész világ. Gyomrod fáj, úgy érzed azonnal kiköpöd. Nagy nehézségek árán sikerül megállnod hogy ne hányd össze szálláshelyed. Egy ideig forgolódsz, mindent csinálsz hátha jobb lesz, de hiába. Pár óra múlva kísérőid ismét megjelennek. S a szokásos procedúrát hajtják végre. Szerencsédre hamar elájulsz így nem tudják befejezni a kutyaképűek a vallatásod.

18.nap
Végtelen sötétség vesz körbe. Úgy érzed, hogy talán már meg is halltál. Hirtelen szúrós hideg szalad át testeden, ami jelzi, hogy a halál még várat magára. Nagyon rosszul vagy, az utóbbi időben törött végtagjaid egyáltalán nem gyógyultak. Egyre jobban fájnak ízületeid, és sebeid. Az idő hihetetlenül lassan telik. Sokszor inkább meghallnál, minthogy a következő kínzáson is átessél. Pár óra elteltével kivilágosodik, és társad a ketrecében fekszik, ami a sok baj mellett kicsi örömet kölcsönöz. Ha szétnézel minden a régi, kivétel az időjárás, ami nagy esőt ígér ismét.

// a hétvégére 8 fp-n állsz //

[Garmacor]

Kordal

Nyugodtan tűröm hogy a vezér arcon rugjon majd nyugodt hangon megszólalok.
- Mondom hogy ostoba vagy, ahelyett hogy elgondolkodnál a szavaimon idegbeteg megveszett kutyaként viselkedsz.
- Bár a kutyáknak van bátorsága szemtől szembe harcolni.
amint levágják társam kezét elönt a düh de nyugalmat erőltetek magamra
- Becstelen kutya.
a kérdés elhangzása után
- Ostba kutya ha figyelnél a szavaimra tudnád hogy nem tudok rajzolni és nem értek a térképészethez. Ha pedig feleolyan jó hadvezér lennél mint amilyen gyáva vagy akkor legalább annyit tudnál az ellenségeidről hogy lovagként igazat kell mondanom.

15. nap
- Hol a társam?
- Figyeltél volna a szavaimra kutya. A továbbiakban szóra se méltatom a vezért

18. nap

A társamat meglátva elmosolyodok.
- Hogy vagy? Sajnálom hogy rajtad csattant.

[Kék Herceg]

________________________________________________________________________________
JK: Kordal da Grongal (Garmacor)
Helyszín: Dél-Eren / Valahol a határoknál
Időpont: -
A helyszínen eltöltött játékidő: 18. nap
________________________________________________________________________________

Pár perc alatt nagy égiháború támad. Társad a villám dörgésre és a csípős szélre azonnal felriad. Az eltöltött idők, igen megviseltek mindkettőtöket. A táborban, aki csak teheti védett helyre húzódik. Az égből nagy esőcseppek, kezdenek potyogni a földre. Bajtársad közelebb húzódik, a dögök ketrece felé, hogy legalább arról ne érje víz.
-Ne is törődj vele. Nem a te hibád volt. Gondoltam, hogy előbb vagy utóbb ez lesz. Üzsegin próbál megtörni minket, és azt hiszi hogy a kékvérűeket egy kis kínzással és félelem keltéssel megtörhet. Ám nagy fába vágta a fejszéjét a féreg. Büszkébbek vagyunk annál, mint hogy némi aranyért, esetleg nyugalomért cserébe eladjuk a hazánkat. válaszol büszkén mondatodra. S közben próbál jobban összehúzódni. A vihar nagy erővel tombol. Ágak reccsennek, hegyoldalak csúsznak és a szél még a ketrecekbe is befújja a vizet. Ruházatotok pillanatok alatt átázik.
-És milyen térképet rajzoltál? Remélem jól összezavartad a kutyákat. kérdezi kissé vacogva.
...azt hittem Üzsegin ajándékként akar minket, de már nem tudom mit higgyek... ilyen sérülésekkel nem kellenék rabszolgának se... mondjuk jobb is mert hamarabb halok meg, mint hogy szolgáljak valakit..... folytatja a beszélgetést az erv katona. Néhány óra múlva, megjelennek az őrök, ám ezúttal nem azért hogy elvigyenek, hanem ételt hoznak. A tálban kenyér, és némi főtt krumpli található, valamint hoznak mellé egy kulacs vizet is. Társad azonnal neki lát az elé rakott étekhez. Az eső is lassan kezd elállni, de a szél csak nem akar nyugodni. Ha a reggeli befejeztével folytatod megfigyelésed, ugyanazt látod, mint eddig. Az őrök csendesen járőröznek, a mellettetek lévő dögök mára már megszokták jelenléteteket, és már nem morognak mikor megmozdultok. Az erdő nyugodt és csendes. Vihar utáni csend honol. A táborban mindenki végzi a saját maga kis dolgát. A nap további órái eseménytelenül telnek, de este ismét megérkezik a két őr, akik a vezér elé visznek. Ketrecedből gyorsan kiugrasztanak, és néhány perc alatt egy ismeretlen sátorhoz visznek, nem kis meglepetésedre. Útközben észreveszed, hogy lejjebb egy nagyobb sereg érkezett, legalábbis a napokban nem láttál csapatokat, akik az istállóból 20 lónál többet vittek volna el. Lent pedig vagy 3000 lovast látsz, folytatnád a nézelődést, de kísérőd durva noszogatásba kezd. Megérkezvén a sátor előtt másik két kopasz, széles vállú nomád őr áll. Belépve a sátorba furcsa illatú gyertyák adják a világítást. A hely elég sötét és rémisztő. Pillanatok alatt hozzászokik szemed, e túlvilági sötétséghez. Hirtelen az egyik sarokból, egy vörös szemű, maszkos alak lép elő. Mintha a semmiből jött volna. Ha nem Krad akadémiáján nőttél volna fel, most egyből rávágnád, hogy egy démon áll előtted. Ám az ott tanultak alapján egy Ynevi halandó, nagyon ritkán találkozhat efféle lényekkel, és ha találkozik is vagy azonnal meghal vagy megőrül. Ekkor veszed észre, hogy két kísérőd nem lépett be veled a sátorba.
-Sohsz szatam taunush! Kuszisz aptons. morogja a maszk mögül egy férfi hang. Majd a földön heverő medve bőrre ül és int, hogy ülj le te is. Közben a kezébe vesz egy fapoharat, amit rögtön át is ad neked. A pohárban tejnek látszó folyadék van, és az illata is emlékeztet tej mivoltára. Szádban összefolyik a nyál mikor megérzed a friss tej zamatát.
-Welosz ehikanuh usim halacsz. szólal meg ismét, s belekortyol a pohárba.

// Egészség próba megfázás ellen -1gyel //

[Garmacor]

Kordal

társam szavai mosolyt csalnak az arcomra.
- Örülök hogy így állsz hozzá. Jó ember vagy barátom.
- Szerinted milyet nem tudok rajzolni és a térképészethez annyi közöm van, hogy hosszas böngészés után talán nem tévedek el a szülővárosomban. mondom mosolyogva
- Nem tudom mit akar. Nagyon úgy néz ki, hogy információt szeretne kiszedni belőlünk. Úgy tűnik nagyon keveset tud a seregeinkről.

a hozott ételt én is gyorsan megeszem.
a sámán sátrában helyet foglalok és lehetőségeimhez képest kihúzom magam. A sámán szavait hallva megpróbálom elmutogatni neki, hogy nem értem amit mond.
- Nem értem mit mondasz. Nem beszélem néped nyelvét.
A tejért nyúlok és először beleszagolok ha nem egyszerű tej akkor csak rámutatok a pohárra és megrázom a fejem
- Mi ez?

[Kék Herceg]

________________________________________________________________________________
JK: Kordal da Grongal (Garmacor)
Helyszín: Dél-Eren / Valahol a határoknál
Időpont: -
A helyszínen eltöltött játékidő: 18. nap
________________________________________________________________________________

Mutogatásod esztelen őrültként hat vissza, a sámánnak, aki értetlenül néz rád. Idővel rádöbbensz semmi értelme mutogatni, hiszen tudja jól, hogy nem érted szavait. Elgondolkozva szavain, azt mondhatta, hogy "Légy üdvözölve...igyál..." vagy valami hasonlót, futnak át a gondolatok fejeden. Közben üres gyomrod a tejért kiállt, de mielőtt beleinnál mégegyszer megvizsgálod. A sötét ellenére jól látszódik fehérsége, s bár az illatok keverednek, de szaga jól kivehető; egyszerű friss tej. Lassan, gyanakodva szádhoz emeled és nagyot nyelsz a pohár tartalmából. Közben a férfi a poharad alját megtámassza, hogy míg ki nem kortyoltad az egészet, ne engedd vissza. Mikor megittad mindet, egy zöld leginkább az útszélén ácsorgó gazhoz hasonlító, növényt nyom a kezedbe, majd egy ugyanolyat vesz magához és leharap belőle egy kicsit.
-Fh..fihso.....fih..fhios.....finom akadozik nyelve, hiszen a nyelvjárásuk sem hasonlít az ervekére. És valószínűleg csak ezt az egy szót ismeri. Ha a növényt megkóstolod, elsőnek a kapor jut eszedbe, aztán tovább rágcsálva finom édeskés ízű, dús nedvű kenyérszerű valamit érzel. Végtagjaid sajgása kezd elmúlni, sőt érzékeid is kezdenek tompulni. A sámán feláll a medve bőrről, majd a ládához lép, amiből egy botot vesz elő. Közben szemed elnehezedik, és a világ kezd homályba burkolózni. Már csak sárga és sötét árnyékokat látsz. A nomád férfi alakja egyre gyorsabban köröz körülötted, s dörmögő hangja egyre hangosabb. Egyszercsak hirtelen minden abba marad. A világ elsötétül, te pedig liszteszsákként dőlsz hátra...

[Garmacor]

Kordal

Amikor a növényt felém nyújtja megrázom a fejem
-Nem köszönöm.
<nem tudom mi ez de ha jól tudom a nomád sámánok mindenféle segédeszközöket használnak a varázslataikhoz Ennyire nem könnyítem meg a dolgod.>

[Kék Herceg]

________________________________________________________________________________
JK: Kordal da Grongal (Garmacor)
Helyszín: az Antis
A helyszínen eltöltött játékidő: 1. nap
________________________________________________________________________________

Pár nap múlva, egy kőfalakkal körülvett szobában ébredsz. Az elmúlt hetek óta, végre először rendesen ki bírtad pihenni magad. Ha körülnézel a helységben, láthatod hogy visszakerültél az erődbe. Megpróbálsz lábra állni, ami sérüléseid ellenére elég könnyen ment. Karod már egész tűrhetően mozgatod, és talán harcolni is képes vagy vele. Viszont lábad még nem jött teljesen rendbe, s szükséged van egy mankóra amivel járni tudsz.

// Mit csinálsz? Ha valakivel beszélgetésbe keveredsz, kérek egy Mágiaellenállás dobást //

[Garmacor]

kordal

Értetlenül állok a történtek előtt.
<Hogy kerültem én vissza>
majd felkelek és megpróbálok keresni valakit

[Kék Herceg]

________________________________________________________________________________
JK: Kordal da Grongal (Garmacor)
Helyszín: az Antis
A helyszínen eltöltött játékidő: 1. nap
________________________________________________________________________________

Kilépve a szobából a kastély folyosóján találod magad. Elsőként a lovagok termét keresed meg, hátha van ott valaki, aki választ adhat kérdéseidre. Főként Omard mestert és bajtársad keresed, akivel a nomád rabságod töltötted. A terem a kastély legfelső szintjén található, amihez lépcsőzni kell. A várépület folyosó labirintusán átkelve, egy csigalépcsőnél állsz meg, amit sérülésed ellenére nehezen, de megmászol és végül eljutsz célodhoz; a lovagok terméhez. A tanácsterem hatalmas méretű, melyhez semmi nem fogható. Közelítve a terem felé, régmúlt idők emlékei jutnak eszedbe. Sőt néha mintha látnád is őket. Még most is szemed előtt van, mikor e folyosókon Lethor barátoddal, fakardokkal küzdöttetek, s hol te játszottad Eligor herceg szerepét, hol pedig barátod... A helységbe két darab 2,5 méteres vastag faajtón keresztül lehet bejutni. A terem 20m x 20m -es kör alakú, melynek közepén egy hosszú asztal áll, körülötte 10 db székkel. Ehhez egy malachit kék vászon szőnyeg vezet. A terem falán díszítésként különböző fegyverek, állati trófeák, és zászlók vannak felaggatva. Éjszakánként a világításról 22 fáklya gondoskodik. Sajnos hiába tettél meg ekkora utat senkit nem találsz itt. Így hát nincs mit tenni folytatod a keresést, ami az ebédlő felé vezet, az alsó szintekre. A lépcsőkön lefelé haladsz, mikor hirtelen megjelenik bajtársad.
-Jó napot uram. Éppen magához indultam, hogy megnézzem hogy érzi magát, de amint látom már jobban van. Jöjjön segítek. Nemsokára kész az ebéd, bizonyára már nagyon éhes. mosolyodik el az erv férfi, s közben megpróbál segíteni. Az ebédlő felé veszitek utatok.