Fagyvár [ETK]

[Quator ar Zaraquer]

(Neidhart)

*Bár a fotelban ülve, szinte heverészve csak sejthető, hogy magas, viszont láthatóan sportos testalkatú fiatalember. Ránézésre a húszas évei derekán-végén járhat. Fehér bőre, kék szemei és combközépig érő szőke haja, melyet nem fog össze semmivel, pyarroni származást sejtet. A „szőke herceg” összképet némiképp rontja a fekete ruházat, mely térdig érő bőrcsizmából és jeltelen uniformisból áll. Fegyvereire nézve is elüt az elvárt divattól. A kellemes beszélgetésre ugyan nem hozta magával vértjét és kedvenc alabárdját, de bal oldalán dísztelen bőrhüvelyben darabos kidolgozású, már-már ormótlannak mondható, súlyos handzsár pihen, jobb oldalon pedig hosszú pengéjű tőr. Ahogy kissé révetegen szemléli az újonnan érkezett hármas különítményt szórakozottan piszkálja a nyakában lógó feketére edzett hollószárnyat. Nem szól bele a beszélgetésbe, inkább csak hallgatja mit társalognak a többiek. Valahol legbelül kíváncsi rá vajon miért jöttek a tudorok.*

<Csak átutazók és tényleg a vihar miatt álltak meg, majd mennek is tovább vagy ide jöttek csak nem mondják el a terepszemle előtt? >

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Meridian
Helyszín: Erigow déli határvidéke, Boreon őrgrófság
Időpont: P.sz. 3694 tele, a XIV. Zászlóháború hónapjai, Kyel első, Szándék havának 12. napja
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

Iymer

*Az őrgróf körbemutat a teremben, ahol elegendő szék akad ahhoz, hogy ti is helyet foglaljatok. Középen az asztalon egy ezüst kancsó áll, mellette kupák, a gróf épp a kezébe vesz egyet, és ennél a Neidhart nevezetű figuránál is van egy. Testvéreid rád pillantanak, és te is érzed, hogy annak ellenére, hogy nyeregben ülve töltötted az elmúlt órákat, mégis jól esne ülepednek a fotel kényelme...
A gróf közben leül a többinél valamivel nagyobb és díszesebb székébe, és jobbjában a kupát forgatva gondolja végig újra a hallottakat. Kisvártatva megszólal, tekintetét rád szegezve.

-Valóban, én is szívesebben töltöm ilyenkor bent az időmet, de atyáimmal ellentétben én a katonákat is szánom, akik ilyenkor a hidegben posztolnak, de sajnos a költségvetés...
Ami a falakat illeti, valóban elég régiek, és bár nem szoktam vele kérkedni, bizonyos körökben nyílt titoknak számít, hogy a Kyr Birodalom korában helyőrség állt e vár helyén, eme épület csupán egy-két sebtében felhúzott fal. Dicső, nem dicső -ezt mindenki maga hivatott eldönteni, Iymer uram. Krad lovagjainak mit meséltek e falak? *néz végig rajtatok.

Neidhart

Látod, ahogy a kraditák mögött a főkönyvelő csendesen kilép és behúzza maga után az ajtót, a gróf pedig hellyel kínálja őket melletted. Ha oda ülnének, ahova a gróf mutatott, pont eléjük lógatnád a lábad. Elgondolkodva hallgatod a társalgás menetét, Iymer épp a vár eredetéről próbálja udvariasan kifaggatni a grófot. Kissé felkelti a kíváncsiságodat, hiszen ugyan hallottál már a kyr építészetről, meg ugye az ősöket senki sem hagyhatja figyelmen kívül a Sheral innenső oldalán, így -ha nem is sokat- de a hallottakból magad is tudsz valamit a témáról, mindenesetre talán jó lesz figyelni, elvégre egy kis tudás ezektől a könyvmolyoktól nem árthat meg.

Fuhimi

*Az istálló a vár méretéhez képest meglehetősen tágas, ráadásul egynémely építészek zsenijének köszönhetően félig a földbe süllyesztett tákolmány, a lovak tehát az orruk előtt levő ablakokon láthatják a környezetüket, de az istálló meglehetősen védett helynek mondható. Friss, száraz, meleg szalma és abrak is akad megfelelő mennyiség a hátasok számára, megnyugodva hagyod el az épületet -gondoskodtál hű társadról.
Viszont afelett még mindig nem tudsz napirendre jutni, mit is kereshet egy nő itt, ebben a cudar télben, ráadásul hozzád hasonlóan meglehetősen viseltes állapotban, szemmel láthatóan sok-sok mérföldet tudhat maga mögött. A másik fickó is derék almásderesét csutakolja éppen, valamiféle északi nemesnek nézed, öltözéke legalábbis ilyennek állítja be. Leplezetlen pillantásokat vet néha a szintén a hátasa körül forgolódó nőre. Ahogy kilépsz az istállóból, a hideg északi szél ismét az arcodba vág, ráadásul most már apró kis fagyott szemcsék is kavarognak a viharban, rövid idő alatt véresre marnák arcod így kezedet magad elé tartva igyekszel az ajtóhoz. A tölgyfa ajtó a kapu szakasztott, bár jóval kisebb mása, kopogtatásodra koros, mégis büszke tartású, kopaszodó ember jelenik meg, arcán érdeklődő kifejezés.

Rebecca

*Az őr hirtelen se köpni, se nyelni nem tud, hallva, hogy egy nő szólította meg, arca bambasága tulajdonképpen humorosnak is tűnhet, ha nem félnél attól, hogy szó szerint az arcodra fagy a mosoly, még talán nevetnél is, ehelyett inkább csak magadban derülve követed a másik két lovast az istálló felé. Érzed, hogy valaki rajtad nyugtatja pillantását, de olyannyira megszoktad már, hogy ilyen hidegben igazán nincs kedved törődni ilyesmivel. A süllyesztett istállóba érve kellemes meleg csapja meg arcodat és elgémberedett kezeidet, a másik kettő is leszáll lováról, és nekilátnak ellátni a hátasokat. A tiéd is élvezettel veszi a kényeztetést, ahogy lecsutakolod, leszerszámozod, ellátod friss szénával az állását és abrakkal is a derék állatot. Amikor úgy érzed, hogy nem tudsz pillanatnyilag többet tenni a lovadért, átfut az agyadon, hogy esetleg a vár uránál is tiszteleted kéne tenni.

Rinaldo

*Jó párszor végiglegelteted pillantásodat a nőn, de legnagyobb sajnálatodra a bő ruházat miatt nem tudsz sokat kivenni sem alakjából, sem arcából, leginkább csak a hajzuhatagát tudod szemügyre venni. Igen szép korona, azt meg kell hagyni, de téged a viselője valamiért jobban érdekel...
Ilyen gondolatok közepette érkezel meg az istállóhoz a nővel és a másik lovassal egyetemben. Az épületben van már egy-két állat, de te most egyenlőre a tiéddel vagy elfoglalva. Lecsutakolod, leszerszámozod: ifjúkori emlékeidben az ilyenekkel az apródok vagy az istállószolgák foglalkoztak, de "magad uram, ha szolgád nincsen". Eszedbe jut egy másik, az alsóbb néposztályok körében használatos közmondás is, miszerint "mindenkinek a s*ggéig ér a keze", ez egy halovány mosolyt is csal az arcodra. Miután kellő mennyiségű abrakot helyeztél hátasod elé és szalmával is felszórtad az állását, tekinteted és gondolataid saját jóléted felé fordulnak, talán itt volna az ideje találkozni a vár urával, elvégre az illem megkívánja. A férfi lovas már elhagyta az épületet, még látod alakját az egyre erősödő hóviharban, és szemmel láthatóan a nő is végzett hátasa ellátásával és a torony felé tekintget.

[Laurana]

Rebbeca de Viica

*Mostanában igencsak kevésszer húzódnak mosolyra az ajkaim, de mégis, az őr bamba ábrázata láttán, ha egész vékonyan is, de elmosolyodom. Az istállóhoz érve leszállok a lóról, bevezetem, teszek elé szalmát, elkezdem leszerzámozni, majd lecsutakolni, közben néha-néha egymáshoz dörzsölve kesztyűs kezeim, itt legalább kellemesebb az idő, és láthatóan védett helyen vannak az állatok, ennek pedig kifejezetten örülök. Érzem a hátamon a kíváncsi pillantásokat, de mostanság, főleg hogy jó ideje úton vagyok, kaptam már eleget -na meg ugye ott voltak a tárgyalások a vissztértem után, bár nekem inkább tűntek kínvallatásnak-, hogy ne zavarjon, meg hát a hidegre való tekintettel inkább a dolgommal foglalkozom, hogy minél előbb kész lehessek. Rendbeteszem hűséges hátasom, még egyszer végigsimítom egyik tenyerem a nyakán, majd a zsákot a vállamra véve indulok kifele az istállóból, onnan irány a várkapu, illene tiszteletemet tenni a vár ura előtt, na meg áldását kérnem a maradásomra a vihar elvonultáig.*

[Fuhimi Rokuro]

Kicsit mélyebben meghajlok az ajtót kinyitó férfi felé, mint azt a helyzet megkívánná, mintegy köszönetképpen.
- Üdvözlöm, jóuram! Fuhimi Rokuro vagyok, kérem, amennyiben lehetséges, vezessen a vár urához, hogy illően köszönetet mondhassak neki a menedékért!
Menet közben kissé rendbe szedem magam, a köpenyt a karomra hajtom és keresek egy helyet, ahová átmenetileg lepakolhatom a zsákomat és a nyeregtáskákat. Futólag megvizsgálom a falakat és a vár állapotát, persze csak nézelődve.

[Iymer]

Igyekszem olyan helyet választani, ahol még jól érződik a kandalló melege, de az illendőség miatt elég közel is van az őrgrófhoz. Veszek egy kupát, és vagy az őrgróf tölti meg, vagy én, majd leülök. Ha Neidhart olyan faragatlan, hogy továbbra is az asztalon tartja a lábát, és ez épp az az asztal, amin a kancsó és a kupák vannak, akkor megjegyzem:
- Igen, látom már, a csizmadiák valóban ügyesen talpalnak Rowonban.

- Nem hiszem, hogy a költségvetés miatt panaszkodnia kellene, tudjuk mind. Még nem hallottam egyetlen katonai vezetőt sem, aki elégedett lett volna a pénzzel, ami a rendelkezésére állt. A pénz az mindig kevés. Őrökre pedig szükség van, sajnos ilyen időket élünk.

- A falak nekem is nagyjából ugyan ezt mesélik. Én nem tudtam, hogy titok, hogy e helyen helyőrség állt. Jól látszanak a kyr nyomok az erősségen. Viszont ezeknek a dolgoknak igazából Windefin testvér a nagy tudója. Elárulta azt is, hogy az emeleten valaha csillagvizsgáló volt. Ha nem lenne ilyen nyomorult idő, nagyon szívesen megnézném magam is - a vége felé, ahogy az én szakterületem is előkerül, kissé belelendülök, érződik a hangomon is. Előre hajolok az őrgróf felé, egyre erőteljesebben gesztikulálok, nem csak arccal, de kézzel, vállal is - Ugyanis ha egy ilyen, Enrawellt védő őrposztra csillagvizsgálót tettek, akkor nyilván több őrposzt is rendelkezett hasonlóval. Márpedig egy ilyen csllagvizsgáló-hálózatban kiváló méréseket lehet végezni. Együttállásokat, vagy esetleg egyes csillagképek eltérő látványát is meg lehet figyelni. Sőt! Akár az egyes csillagok tőlünk vett távolságát is meg lehet mérni, ha az ember ismeri az egyes megfigyelési pontok távolságát. Ekkor már csak egy jó szextáns kell - előveszem a hátizsákból, a távcsővel együtt, szinte már hadonászok velük, a kupából pedig a bor egy része ki is loccsant - a szögméréshez. De az igazi ereje ennek abban van, hogy csillagvizsgáló-hálózat esetén lehetőség van a mérések ellenőrzésére, korrigálására vagy javítására is. (*) - Ekkorra már gondolom lelő valaki, így eltelik egy kis idő, amíg észreveszem magam, lenyugszom, visszazökkenek a jelenbe, a szobába. Csendben elteszem az elővett eszközöket.

(*) Ebbe nem ennék jobban bele, IRL a mélyebb valszám, pláne a statisztika, ami végül is itt jött volna, tudtommal egy későbbi kor terméke.

[Meridian]

//egy hét távolléti szünet következik, reméltem még ma írni, de meg kérne várni quatort meg arsenet. Hát majd egy hét múlva. Addig is kitartás, nem bepunnyadni

M.//

[Arsene]

(Rinaldo)

*Miközben módszeresen végzi lova leszerszámozását, olykor érdeklődve pillant körbe az istállóban, hátha többet megtud a vihar elől menekültek kilétéről. Kicsatolja nyerge hevederét és leveszi lova hátáról, majd olyan távolságra helyezi a lovaktól, hogy azok ne tudják megkóstolni, ha kíváncsiságból nassolni volna kedvük. Az éppen dolgát végzett sebhelyes arcú fegyverforgatót is végigméri, aztán ismét a csinos vörös járkál a fejében. Nem mered rá bamba arccal, csupán eltöpreng, hogy mi késztethet egy ilyen szépséget a sokszor igen hálátlan vándor életre. Azt mindenképpen felismeri, hogy ez nem az a fehérnép fajta közé tartozik, akinek a szelet szokta csapni, s most, hogy őt csapkodták meg a szelek, nem is nagyon van kedve benőzni, meg egy rohadt rímpár sem jut most eszébe, na de... mint egy páratlan mestermű, elérhetetlen egyedi rapír... szóval egyenlőre. Nyeregtáskáját is lecsatolja, pokrócot terít lovára. Víz, széna, zab egy-kettőre lova rendelkezésére. Vállára veti a nyeregtáskát, s a vár urát szándékszik elérni. Siet a többiek után,.. öltözetükből ítéli; külországiak lehetnek, ezért egyenlőre némán.*

//Bocs, hogy csúsztam (volt egy kis kampec)//

[Quator ar Zaraquer]

(Neidhart)

*Az ódon teremben a kancsót és kupákat az egyetlen asztalon találhatja az ember és ettől távolabb, a kandalló kellemes melegének vonzáskörzetében sorakoznak a kényelmes fotelek, székek. Eze egyikében ülök és a képzeletbeli körben áll az a kis zsámoly, amin csizmás lábaimat pihentetem. Az asztalra nem tenném fel a lábamat, bár az is igaz, hogy csupán azért, emrt az túl magas lenne és nem igazán kényelmes. Így szemlélem a magasröptű fejtegetést a csillagvizsgálókról. Nem szólok közbe Iymer hadd fejtse ki véleményét. Ha már valaki leállította és kicsit visszazökkent a normális kerékvágásba csak akkor szólalok meg hallkan.*

-Nagyon érdekes Iymer Testvér. Tehát a vár tornyából meg tudja határozni a csillagok távolságát és aztán ezt még pontosíthatja is egy másik hasonló helyőrség tornyából. ... Hadd kérdezzem meg ez miért is lesz nekünk hasznunkra? Gondolom megoldást jelent majd az több ezres túlerő ellen, ami talán napokon belül elsöpri ezeket a kis végvárakat. Szerintem máris lásson neki, hiszen lehet, hogy ez lesz az utolsó lehetősége, hogy bármit lemérjen az égen. ... A Halál árnyékában már kevésbbé fényesen pislákolnak majd a csillagok.

//Bocs, de se ihletem, se energiám nem volt az elmúlt napokban érdemi reagot írni.//

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Meridian
Helyszín: Erigow déli határvidéke, Boreon őrgrófság
Időpont: P.sz. 3694 tele, a XIV. Zászlóháború hónapjai, Kyel első, Szándék havának 12. napja
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

Iymer:

*Ez a Neidhart fickó Rendjének hírnevéhez méltóan konok, akár az öszvér, és csípős megjegyzésed ellenére a lábát továbbra sem a padlón tartja, de legalább nem is lógatja az arcodba. A gróf közelebb tolja hozzád a kancsót, jelezve, hogy „nyugodtan szolgáld csak ki magad”. Fejtegetésedre a katonai vezetők anyagi helyzetéről meglehetősen savanyú arccal bólogat.

-Hát, bizony igaz amit mondasz, Iymer barát, de mint te is mondtad, ilyen időket élünk, és ezzel az érvvel nem hiszem, hogy bárki vitába tudna szállni. *Itt megmagyarázhatatlan okból lapos pillantást vet a kötekedő dartonita paplovag felé.

*Ahogy belekezdesz a monológodba, a gróf egyre döbbentebb arcot vág, minden etikettje ellenére kissé még a szája is kinyílik, mindenesetre pár mondat után az összhatás meglehetősen komikus, ezért úgy döntesz, nem bonyolódsz bele még ennél is jobban a részletekbe. Szemmel láthatóan a gróf még nem birkózott meg az információáradattal. A dartonita ellenben máris szólásra nyitja száját…

Neidhart

*Iymer inkább magától hagyja abba monológját, egy ponton láthatóan belemelegedett, de tekintettel a gróf értetlen tekintetére viszonylag gyorsan pontot tett a mondat végére. A várúr még nem nagyon tud szólni a döbbenettől, és ami azt illeti, Krad-hívőhöz méltóan okos és kellőképpen tudálékos a fickó. Természetesen az ész nem áll ellen a cinikus humornak…

Fuhimi

*A rövidke úton a torony felé a kíméletlen, jeges szilánkokkal teli szélben vetsz pár pillantást a falak irányába, persze csak arrafelé, amerre a szél fúj, nehogy arcodba vágja a hegyes kis darabokat. A falak jó állapotban vannak, amennyire meg tudod állapítani, de hosszas vizsgálódást nem tudsz engedélyezni magadnak.
Az ajtót kinyitó idős ember is meghajol, bár –valószínűleg korára való tekintettel- nem olyan mélyen, majd felegyenesedik, beljebb invitál, de az ajtót nem csukja be, hanem kifelé mered a viharba. Ahogy kipillantasz, meglátod a másik két, veled egy időben érkezett utazót az ajtó felé „sorjázni” alaposan megtépázza őket a szél, mire odaérnek. Az ajtónál álló férfi biccent feléjük, majd mikor mindannyian bent vagytok, csak akkor szólal meg, miután alaposan végigmért benneteket.

-Krad a tanúm rá, különös időket élünk. Toron hadjárata elkezdődött, erre hirtelen utazók állítanak be a várba. De a bölcsek az mondják, ami a szemnek láthatatlan, azt látja a szív, így első találkozásunkkor is megbízom önökben, remélem utólag nem kell csalódnom. A nevem Dryan Gar, a vár főkönyvelője vagyok. Az őrgróf úrnak jelen pillanatban társasága van, de ők is utazók, nem tartom hát valószínűnek, hogy zavarná, ha egyszerre fogadna mindnyájatokat.

Rebecca

*Lovad simogatásod hatására nyakadba fúrja fejét, csiklandoz, ahogy szuszog. Még egyszer utoljára végighúzod erős nyakán a tenyered, majd elindulsz kifelé z istállóból, mögüled a széna hangos ropogása jelzi, hogy valószínűleg hátasod is kevésbé érzelmes dolgokkal foglalkozik. Zsákodat felkapod, majd kilépsz az ajtón, egy pillanatra majdnem elveszíted az egyensúlyodat, olyan erővel fúj a kíméletlen szél, ráadásul ami még rosszabb, most már apró szilánkokat kavargat, zsákodat arcod elé emelve igyekszel védekezni. Nem messze tőled, a torony bejáratánál meglátod az egyik „társadat” amint épp az ajtón kopogtat. Kisvártatva kinyílik a tölgyfa toronykapu, és egy alak lép ki rajta, de sajnos még kissé messze vagy, így csak fehéren világító haja az, amit rendesen látsz. Beinvitálja az ajtónál álló férfit, de még nem csukja be az ajtót, szemmel láthatóan észrevette, hogy közeledsz. Sietősebbre fogod a lépteidet, és kisvártatva a torony kellemesebb belsejében állsz. Az ajtót azonban még mindig nem csukta be a férfi, megvárja a harmadjára érkező idegent is. Amikor mindhárman bent vagytok, csak akkor fordul felétek. Végignéz rajtatok, hosszan, alaposan, és csak utána szólal meg. (szöveg feljebb )

Rinaldo

*Egyedül állsz az istállóban, mire végzel teendőiddel. Még utoljára végignézed, hogy nem felejtettél-e el semmit, de úgy tűnik, minden rendben. Ahogy kifelé pillantasz, látod még távozóban a nőt, amint az orkánerejű szélben küzd. Ugyan nincs sok kedved hozzá, de mégsem alhatsz itt a lovakkal, elindulsz hát te is, újra ki a hidegbe. A szél immár apró szilánkokkal telve ostromolja a várat és –sajnálatos módon- téged, de egy nemesemberhez méltó konoksággal és büszkeséggel folytatod utad a torony felé. Látod, hogy a nő odaér, az ajtó nyitva van, így belép. A bejáraton ekkor kipillant egy idősebb férfi, aki feléd néz, és szemmel láthatóan arra vár, hogy te is odaérj. Gyorsítasz lépteiden és kisvártatva átléped a torony kapuját. Odabent hárman ácsorognak: az előbb látott két utazó, és egy ősz hajú, de egyenes tartású idős férfi, aki tetőtől-talpig végigmér benneteket majd szólásra nyitja száját. (lásd fentebb )

[Fuhimi Rokuro]

Méltatom az idős férfi bölcsességgel telt szavait, majd gyorsan, de udvariasan bemutatkozom az utánam érkezetteknek. Ha elindulunk az öregúr után, akkor kissé lemaradok és szemügyre veszem az épületet belülről is, mintegy tájékozódva a várúr ízléséről és megengedek magamnak néhány pillantást a többiek felé is.

[Iymer]

- Hogy itt és most nekünk miér lenne hasznunkra? Azt nem tudom. De talán jön majd utánunk valaki, akinek épp ezek a számok kellenek és jobbá teszi általa a világunkat. Nekünk - legalábbis a rendünknek - pedig az a kötelességünk, hogy elősegítsük a munkáját, ahogy tudjuk.

- Ha pedig a toroni seregekre gondol, mint több ezres túlerő, akkor arra várhatunk az első fű zöldüléséig. Gondolja el, azokat az embereket és állatokat mind élelmezni kell, mekkora szekérkaravánokat jelent, amikkel még át is kellene kelni a Daibol-hegységen! És ha csak néhány kiesik, már jön is az éhség! Meg ott van a hideg is - maga is inkább itt van a kőfalak mögött, és nem odakint sátorozik. Viszont portyákra könnyen lehet, hogy készülhetünk.

- Tényleg, Őrgróf úr! Mi hír van a háborúról? Hol állnak most a toroni csapatok? Meddig érnek el a portyáik? Mikorra várja, hogy ide érjenek? Szoktak így télvíz idején mozogni? Mekkora erőkkel? Magának mekkora erők állnak most a rendelkezésére? És mekkora erőt tudna mozgósítani, ha úgy adódik?

- Ha úgy adódik, természetesen számíthat mindhármunk kardjára is.

[Quator ar Zaraquer]

(Neidhart)

*A feketébe öltözött férfi mosolyogva kortyol borából. Vicces és naív embernek tartja a Krad-lovagot. Az ilyen örök álmodozókkal a legjobb a vita.*

-A toroniak helyében én áthajtanám a nem reguláris seregtestjeiket a havas hegyeken. Gondoljon bele éhezve, fázva, a megerőltetéstől megtizedelve érnek ide a melegben fürdő, készletekkel teli és békésen méricskélő, alvó végvárhoz, ahol csak tavaszra várják őket az "úriemberek". Túlerejük mellé még az elkeseredettség és a düh is társul. Biztosan elsöpörnének minket, mint orkán a böglyöt. ... Persze szerencsére nem én és nem is hozzám hasonló vezeti a toroniakat, hanem sokkal kifinomultabb és kényelmesebb igazi nemesurak... különben esélye se lenne Erigownak, "Krad Bástyájának" nemde uraim?

*Hatásszünetet tart. Figyeli, hogy magukra ismernek-e a többiek a görbe tükörben. Majd Iymer kérdéseire, hogy milyen erőkkel is rendelkezik a várúr, halkan felkacag.*

-Boreon Őrgróffal éppen arról értekeztünk, hogy a harchoz éppen elegendően vagyunk.

[Laurana]

Rebecca de Viica

*A süllyesztett istállóból kilépve rögtön megtalál nem csak a szél, de mostmár a milliónyi apró szilánk is amit szállít, így gyorsan magam elé kapom a zsákom, nem meg a másik kezemmel igyekszemm még szorosabbra húzni a köpönyegem, miközben egy gyors pillantást vetek a nyíló kapu, meg az öregúr felé. Meggyorsítom a lépteim, hogy minél hamarabb beléphessek a -Sogronnak hála- nyitvatartott ajtón, közben fejet hajtok az ősz férfinek, majd beljebb lépdelve megállok, megvárom, amíg beér az utánam érkező, az öreg utána kezd beszélni. Végignézek közben rajta, amíg elmondja, mit szeretne, utána halk hangon megszólalok.*
- Rebecca de Viica. *Mutatkozom be egy újabb főhajtás kíséretében.*
- Megtenné akkor, hogy a vár ura elé vezet?

[Arsene]

(Rinaldo)

*Valószínű foghatta kalapját út közben a piros orrú, hogy nem hagyta el az orkánerejű szélben. Látszólag elég jól megrakott nyeregtáskáját, szinte nehézkesen bírja csak cipelni, nem teherre szánták a karcsú termetét. A fogadtatás hatására, kalapját a mellkasára téve, mintha megpróbálna enyhén meghajolni, ám a súlyos táska terhe miatt hamar lemond róla, ezért csupán biccent.*

-Rinaldo. Részemről szerencse, hogy csatlakozhatok a társasághoz.

*Mondja mély rekedtes hangján, majd az épületen belül, ahogy követik a főkönyvelőt, jobbjában a kalapot, vissza sem helyezi fejére. Utánuk botorkál.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Meridian
Helyszín: Erigow déli határvidéke, Boreon őrgrófság
Időpont: P.sz. 3694 tele, a XIV. Zászlóháború hónapjai, Kyel első, Szándék havának 12. napja
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

Iymer

*A várúr némán hallgatja a szóváltásodat Neidharttal, a hozzá intézett kérdésedre először meglötyögteti poharában a bort, kissé szomorkás arccal bámul bele, majd rád néz, kifújja tüdejéből a levegőt, és úgy válaszol.

-Tudja, Iymer uram, mint Neidhart is mondta, harchoz elegen vagyunk, de a győzelemhez egy kisebb csapat esetén sem. A várban kevesebb, mint száz ember szolgál, a falubeliek, akik bejönnek ide harc esetén, további háromszázan talán, de nincs olyan, aki küzdött volna már csatatéren: földművesek ők, és nem katonák. A háborúról pedig pont önöktől akartam információt kérni, mert ebben az időben postagalamb nem nagyon tud elindulni, lovas futárok is alig, a mágikus üzenetek fogadására pedig nincs emberem. Nem valami nagy kilátások. *mosolyodik el. Neidhart a maga modortalan módján ismét közbeszól, kuncogásától a hideg szaladgál a hátadon, testvéreidre pillantasz, az ő arcukról is ugyanazt olvasod le: ez a férfi vagy őrült, vagy még őrültebb. Ekkor kopogtatnak, a gróf bebocsátást enged, mire az ajtó kinyílik, négy alak áll mögötte. Egyiket azonnal felismered a főkönyvelőt, a mögötte álló figurákat azonban még nem láttad, kinézetük alapján utazóknak véled őket is. Pár pillanat csönd, szemel láthatóan a gróf is a belépőkre vár.

Neidhart

*Szavaid elevenbe találtak, ezt láthatod a bölcs kraddita reakcióján. Kissé az az érzésed, hogy nem tetted népszerűbbé Darton szemléleteit a másik pyarroni vallás hívei között, de hát annyi baj legyen. Arcukon tartod szemed, hogy magukra ismernek-e szónoklatod nemesuraiban, de egyenlőre mindhárman a gróf mondandójára figyelnek (lásd fentebb). Hirtelen kopogtatás hallatszik, a gróf szavára nyílik az ajtó, négy alak áll mögötte. Az egyik a főkönyvelő, akit már ismertek, a másik három elég csavargó külsejű.

Fuhimi, Rebecca, Rinaldo

*Mindannyian bemutatkoztok, majd elindultok felfelé a lépcsőn. A belső falak igen öregnek tűnnek, Fuhimi, hallottál valamit az egykor itt élő kyrekről, de sokkal többet nem tudsz megállapítani. Kissé lemaradsz, szemügyre veszed a belső teret még jobban. Az alsó szint a cselédek szállása, ahogy eggyel feljebb értek a katonák szállására juttok. Akárcsak az első szint, ez sem tükrözi a gróf ízlését, ahogy látjátok meglehetősen nagy szabadságot kaptak a katonák lakhelyük berendezésében. A harmadik szintre érve tölgyfa ajtó zárja el utatokat, a lépcsőn tovább tudnátok menni, de a főkönyvelő megáll az ajtó előtt és bekopog. Bentről az „igen” szó hallatszik, mire Dryan kinyitja az ajtót. Méretes belső terem tárul a szemetek elé, bent ül öt férfiú, mindannyiuk pillantása rajtatok nyugszik, szemmel láthatóan rátok várnak.