Tristani Krónikák I (ÚTK)

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

- Végül is mindegy Ramani, akkor előbb keressük meg őket. Hogyha nem akarnak szóba állni velünk sem probléma... számomra nem kell, hogy megszólaljanak... - *mondom válaszul, s tekintetem kissé elsötétül. Emelem a botom, hogy ne a porban húzzam, így várom a katonák válaszát a három hordár hollétével kapcsolatban.*

[Niobe]

( Seela Deranel )

< Mit képzelnek ezek magukról, megbíznak minket egy emberéleteket mentő munkával, és csak fél információkat kapunk, sőt, talán még annyit se. Elég homályos az ügy, és messziről bűzlik. Szegény hadnagy, nem irigylem, neki is elég nehéz lehet felkészülni és megvédeni az embereket létfontosságú információk hiányában. Ezenkívül ő katona, tehát parancsot teljesít, és nem mehet a saját feje után. >

* Dühöngök magamban csendesen, majd köszönés nélkül követem a többieket az utcára. *

- Én is a három hordár megkeresését javaslom először, mivel lehet sikerül olyan információkat kideríteni, ami plussz felszerelést igényel, így időt és energiát spórolunk.

< Remélem nem vesztette az életét a három fickó az éjszakai támadásban, mert én még ezt is el tudom képzelni. >

* Yvett utolsó mondata kissé megijeszt, bár próbálom palástolni arckifejezésemet. *

< Mire lehet képes a varázslónő vajon? Remélem nem fogom a saját bőrömön megtapasztalni soha. Na mindegy. >

* Ha a katona nem segít, akkor próbálok én is információt kiszedni a falusiakból a hordárok holléte felől. *

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Unalmas tekintettel bambulok előre. Mikor a többiek elkezdenek mozgolódni, feltekintek, és nagyon örülök, hogy végre indulunk. Már megölt az unalom.
Kilépek velük az ideiglenes kapitányságról, és mikor megállunk egy jó nagyot nyújtózkodok.

-Na akkó, mere?

*Kérdezem álmos hangon. Egyáltalán nem érdekelnek a városiak tekintete, félelme, vagy barátsága. Hiányzik a harc, izgalom. Bár lehet, hogy a goblinok gyűlöltek, vagy az óriás is az életemet akarta elvenni, viszont pezsget a vérem, harc, halál, vér, mint az arénában. De ennél rosszabbat, mint, hogy az unalom végezzen velem, inkább megfejelem a csatabárdom élét.
Reménykedem, hogy kitalálnak valamit, és végre elindulunk valamerre.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 12. nap, reggel
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Ramani, Seela, Yvett, Arg

A katona, akit Ramani vallatóra fog, kissé idegesen pislog rátok, láthatóan tétovázik erősen.
Pár pillanat telik el kínos csendben, mire elszánja magát, és kiböki a válaszát.

- Hát én aztat nem tudom, nagyuram… - s szemét lesütve várja a büntetést, amiben részesíted.

Ekkor lép ki az írnok a házból, kezében egy papírlappal.
- Elnézést, hölgyeim, uraim. – szólal meg csendesen. – Ez a tegnap esti támadás veszteséglistája.
Hoffer és Hill elhaláloztak az éjjel. Habert jelenleg a fogadóban található, az ideiglenes ispotályban…

… Ott vedel. – s szép komótosan visszalép a házba, gondosan bezárva az ajtót maga mögött.

[Niobe]

( Seela Deranel )

- Nagyszerű, tud ebben a hülye faluban valaki egyáltalán valamit? Komolyan, egyszerűbb lenne, ha elindulnák a vakvilágba, majd lesz valahogy alapon. Szerintem az úton több információt szereznék, mint itt, ahol elméletileg mindenki ismer mindenkit, és mindenki tud mindenről, ami a faluban történik. Elvégre nincs titok egy ilyen kicsi helyen. De, úgy néz ki, nekünk sikerült kifognunk azt az egyetlen helyet, ahol ez az íratlan szabály nem létezik.

* Az írnok közlendője már ki se tudna jobban borítani. *

- Nagyszerű, legalább az egyikük életben van. Na menjük abba az átkozott fogadóba, remélem hulla részeg, és minimum egy hétig kis se fog józanodni, és mi itt dekkolhatunk addig tétlenül. * mondom mindezt dühösen, bosszankodva, és nem érdekel ki hallja és ki sértődik meg ezen. Majd sarkon fordulok, és gyors léptekkel elindulok a fogadó irányába, remélve társaim követnek. Ha nem, akkor majd ott találkozom velük. *

[Togar]

Ramani Voineor

Legalább kaptunk egy újabb támpontot, komolyan mondom ez felér egy nyomozással. Pedig mi csak egy helyet keresünk ahová legjobb tudomásom szerint eddig legalább 2x 20-an mentek. és ennek ellenére csak egyetlen ember ismeri az utat a faluban. Szótlanul hallgatom Seela kitörését, bennem is hasonló gondolatok merülnek fel, de én magamban tartom egyenlőre.

- Egyetértek, eddig két csapat ment oda annyira titkos a hely, hogy a városban is tudnak a létezéséről, ennyii erővel kérhettünk volna egy térképet még ott és megspóroltuk volna ezt a sok rohangálást, de menjünk nézzük meg mielőtt leissza magát és akkor itt ragadunk egy hétre-mondom vigyorogva.

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*A tétlenség, és Seela kirohanása bennem még jobban felgyűri a tétlenség érzését, és kezd dühé átalakulni.

-Adja neki az ég, hogy tudjon valami okosat köpni, különben dühömben porrá zúzom a tök fejét.

*És mutatólag jobb öklömmel a bal tenyerembe csapok. Ezután Seela után megyek.

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*Az írnok szavai komor fellegeket keltenek elmémben, gondolataimat társaim megfogalmazzák, igaz kicsit nyersebb formában, így nincs szükség arra, hogy újra elismételjem. Seela szavaira bólintok, és indulok utána, de Arg tenyérbe csapását azonban nem tudom szó nélkül hagyni.*
- Arg, ha elsőre nem hajlandó együttműködni velünk és porrá zúzod a fejét semmit sem fogunk kihúzni belőle később…
Először nézzük meg milyen állapotban van, aztán ráérünk okoskodni, de az erőszak legyen az utolsó, amihez nyúlunk… Itt a remek alkalom, hogy elkezdj uralkodni önmagadon...? - *nézek a nagydarab orkra várakozóan.*

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 12. nap, reggel
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Ramani, Seela, Yvett, Arg

Magatokban morogva, átkozódva indultok el a fogadó felé, ahol tegnap este jártatok.
A falu a nappali fényben nézve eléggé siralmas látványt nyújt, még látszanak a tegnap esti események nyomai a házakon, az utcákon és az embereken.
A legtöbb falusi félve és ódzkodva tekint rátok, ám vannak, akik tudomásul vesznek titeket, de nem igazán foglalkoznak veletek. Jellemzően ők azok, akiknek valami fontos dolguk van.
Ramani híve is befutott végre, most a kis csapatotok mögött kullog, mint egy hűséges kutya, üdvözül mosollyal az arcán.

A fogadó a tegnap esti képet mutatja, annyi különbséggel, hogy a kevésbé súlyos sérültek már elhagyták az ideiglenes ispotályt, és a felcser sincs most itt. Két fiatal lány ápolgatja azokat, akik komolyabban sérültek és hosszabb ápolásra szorulnak.
A nagy terem egyik sarkában a fogadósnak sikerült beindítania az étkezde/kocsma jellegű szolgáltatást, bár csak egyetlen, karikás szemű, borostás férfi ücsörög, egy pohár felett. Kialvatlan tekintetéhez borzos haj társul és gyűrött ruha.
Nem lehetett valami jó éjszakája…

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Yvettre nézek olyan tekintettel, mint a kis fiú, kinek elvették az utolsó játékát.

-Uralkodok magamon, de hát ez a tétlenség, meg, hogy senki nem tud semmit őrjítőbb, mint egy felém futó bika.

*Belépve a fogadóba körbe tekintek. Gonosz mosoly jelenik meg az arcomon.

<Úgy tűnik pár goblin fattyú képes volt így elbánni a városiakkal. Szánalmas.>

*Ezután persze beljebb lépek, hogy a többiek is be tudjanak jönni. Majd hangosan szólok az itten összegyűlt néphez.

-Embörök, egy fickót keresünk. A neve Habart, vagy őőő Hordót, vagy na mindegy ilyesmi a neve. Itt van é az illető? Beszélni akarunk vele.

*Ezután körbe tekintek, hogy akar e valaki szólni a fogadóban lévők közül.

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*Arg hasonlatát elképzelem... bizony...*
- Nekem például az őrjítőbb lenne Arg. - *megborzongok és elhessegetem a felém csörtető bika képét* - Tudod... ha megtanulsz uralkodni érzelmeiden, már félig győztél úgy, hogy elő sem vetted fegyveredet... de ehhez idő kell és türelem, s a legfontosabb, akarat...
*Majd hagyom, hogy Arg eméssze a mondandómat magában.
Az ork után megyek be a fogadóba.*
- Habert - *javítom ki a nevet hangosan, majd várok a reakciókra.*

[Togar]

Ramani Voineor

Csendesen megyek a többiek után, hátha ők többre jutnak mint én. A tegnap történtek kihatnak az egész mai napomra, nem gondoltam, hogy ennyire babonásak errefelé az emberek. Megjött az újonnan született hűséges követőm is ismét. Nem is tudom mi legyen vele, azt hiszem magunkkal visszük. Ha túléli alkalmas lehet Sogron szolgájának, ha nem akkor pedig dicső halált hal. Meglátjuk meddig tart ki a hirtelen jött lelkesedése. Míg a többiek bemennek a fogadóba én kinn maradok, nem jelenek meg, mert akkor idegesek lesznek tőlem, hátha így könnyebb. Odaintem magamhoz a követőmet majd mikor odaér megszólalok.

-Mi a neved fiam? Segíthetnél kicsit a társaimnak, hallod Habert-et keresik, nem hiszem hogy válaszolnának nekik. Annak a botos hölgynek mutasd meg melyikük az a fogadóban benn lévők közül és utána gyere vissza.-intek a fejemmel Yvettre mutatva, ő lenne az a hölgy. Meglátjuk mennyire engedelmes a fiú és talpraesett. Kíváncsian figyelem mi történik.

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Menet közben igyekszem nem tudomást venni a pusztítás nyomairól, nem szép látvány. A fogadóhoz érve sikerül annyira elbambulnom, hogy előttem lép be az ork és szólal meg. Gyorsan belépek mögötte és körbenézek. Mivel az írnok szerint vedel az ürge akit keresünk, és első látásra csak egy ilyen emberkinézetű egyént látok, én kérdezés nélkül és meg sem várva a bentiek reakcióját, sietve a fickó felé indulok. *

* Amint odaérek, megállok mellette úgy, hogy ha el akarna menekülni, könnyedén el tudja, kapni. *

- Maga lenne Habert? * majd várom a reakcióját. *

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 12. nap, délelőtt
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Ramani,

- Görény Alb vagyok, szentéletű. – borul a földre a fiú, majd az utasításaid hallva a fogadó felé pattan. – Akaratod szerint, szentéletű!
Szépen a többiek után siet a fogadóba. Te sem maradsz teljesen egyedül, egy-két falusi meg-megáll, megbámul, majd amikor rájuk nézel, szemlesütve tovább siet a dolga után.

Seela, Yvett, Arg

Sem Arg kérdésére, sem Yvett pontosítására nem jelentkezik senki. Többen felnéznek rátok, majd a harcias orkot látva jobbnak látják másfelé nézni, esetleg a földet bámulni.
Seela kevesebbet hezitál, és odasiet a sarokban ülő alakhoz. Az asztal mellett állva több megállapítást is tesz, miközben megszólítja az alakot.
Az első, hogy a pohárban lévő folyadékból alig fogyott valami.
A második, hogy a férfi öltözete szánalmasan gyűrött.
A harmadik, hogy erősen remeg a keze.
A kérdésre lassan felemeli kókadó fejét, és hunyorogva próbál Seelára koncentrálni. A tekintete zavaros, véreres, mint aki már több napja nem aludt.
- Én vagyok. Mit akar? – kérdezi nyersen.

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Megfogva egy széket melléülök és halkan folytatom a megkezdett beszélgetést. *

- A hadnagytól tudom, maga az egyik hordár, aki elkísért egy csapatot a romokig. Nekem és társaimnak az a feladatunk, hogy megkeressük őket. Így öntől szeretnék minden információt megtudni az odavezető útvonallal kapcsolatban. Maga nem jön velünk, ettől nem kell tartania.

* Míg várom a választ, reménykedek, nem most jön rá a sokk, és lesz tiszta idegbajos. *