Utak, ösvények, csapások

[Anathor]

("Fivér")

*Nem kérdez többet. Hátát a földnek veti, szemével az eget pásztázza. Felkészíti tudatát, majd egy utolsó pillantást vet az elszunnyadó szakaszparancsnokra mielőtt ő is megadná magát a pihenésnek. Mégha csak ideiglenesen is...*
//Pszi - Ébresztés (halálsikolyok elhalása)//

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, útban Aquilla felé
Időpont: késő délután


*Leszállsz a lóról és indulsz segíteni, amikor Ranti bátortalanul megköszörüli a torkát:*

- Khmm...Odahaza egyszer fát hoztunk szekéren. Egy nagyobb gödörbe mentünk bele és kettétört az egyik első kerék. Akkor egy farönköt tettünk be srégen a hámfa és a tengely közé, olyan lett mint egy csonka szánkó. Amire hazavergődtünk rendesen megkopott a farönk, de legalább nem kellett otthagyni a szekeret...

*A kocsiban ülő őszintén mosolyog. Szavait Rantihoz intézi:*

- Nem rossz ötlet fiatal barátom! Kár, hogy nincs kéznél egy megfelelő farönk...

*A kocsihoz és a kerékhez érve látod, hogy nem lehet egyszerű mutatvány egy fém abroncsot felhelyezni. Megpróbáljátok megemelni a batárt, túl súlyos a jármű, szinte megmozdítani sem bírjátok.*

[Terda Radovik]

JK: Da'ryo Racchiosi, a „Fivér”
Helyszín: Warvik tartomány, a Casada folyóhoz közel
Időpont: hajnalban


*Amikor felébredsz már hajnalodik. A tűz körül mindenki fekszik, úgy tűnik, hogy alszanak.
A járőröző egységek továbbra is masíroznak a tábor körül, de láthatóan már eléggé kimerültek.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Előbb is mondhattad volna, akkor nem strapálom magam... - *korholom a gyereket.*
- Nos ... Uram. Tudják mit kell tenni, mi itt nem tudunk többet segíteni, megyünk is tovább...
*Szándékomban áll lóra szállni és itt hagyni őket. Nincs baltám, hogy farönköt hasítsak - azt sem tudom mekkora kellene, ahogy azt sem értettem Ranti mit magyarázott.*
<Mi az a hámfa?... Ha annyira képben van meg tudják oldani... Darton látja lelkem próbáltam segíteni a rászorultakon... de van fontosabb dolgom is Igaz már sötétedik, de tudunk még haladni célunk felé, még egy éjszakát kibírok a vadonban, aztán holnap este lehet kiállhatatlan leszek, ha még egy éjszakát kell ágy nélkül töltenem ...>
*Felszállok Rulyra, s bizony egy röpke jókívánság után búcsút intek a kompániának és indulok a főúton tovább fejemmel jelezve Rantinak, hogy mi megyünk. Jöjjön.*

[Anathor]

("Fivér")

*Felébred. Ellenőrzi ismét pengéit, miközben tekintetét körbejáratja az alvókon, majd a tábor belsejét fürkészi. Lassan felegyenesedik, és elindul a homokos terület felé halkan felszerelésével. Nem lopakodik, viszont szándékában áll minél kisebb zajt, lármát csapni. Egyelőre csak olyan távolságba lépked, ahonnan tisztán ki lehet venni az áldozás helyét, valamint a jelenlévőket. Ha az amund fajzatok még ott virrasztanak a vértócsák fölött, szemét lesüti, csak lopva lesi mozdulataikat. Elemzi a kialakult helyzetet. Ha teheti leül jó megfigyelő távolságba, még a végén megszólítják ami könnyen a vesztét okozhatná...*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, útban Aquilla felé
Időpont: este


*Nyeregbe pattansz, majd egy rövid elköszönés után tovább indultok. Ranti természetesen követ.
Nagyjából fél órát lovagoltok a dimbes-dombos vidéken amire elkezd eléggé sötétedni. Vannak éjszakai táborozásra alkalmas helyek; a füves sztyeppén több helyen vannak kisebb facsoportok – nagyjából olyanok mint amilyen mellett tegnap letáboroztatok.
Az egyik dombtetőről a távolba tekintve - nagyjából félórányi lovaglásra - egy nagy tűz fényét veszed észre. Olyasmi nagyságú, mintha egy nagy máglyát raktak volna és azt gyújtották volna fel, vagy mintha egy ház égne.*

[Terda Radovik]

JK: Da'ryo Racchiosi, a „Fivér”
Helyszín: Warvik tartomány, a Casada folyótól néhány mérföldre
Időpont: hajnalban


*Összekapod magad és elindulsz a tábor közepe felé. Lassan haladsz, közben ügyelsz, hogy nehogy véletlenül felébressz valakit az alvók közül. Nincs nehéz dolgod, a letaposott fűben alig hallhatók a lépteid.
Jó sokat – nagyjából kétszázötven-háromszáz métert – haladsz amire megfigyelési távolságba érkezel. Ötven-hatvan méterről figyeled a tábor közepén elhelyezkedő teljesen növénymentessé vált területet.
Még mindig az áldozat helyszínén tartózkodik az amund papok nagy része. Hét véreskezű sivataglakó korcsfajzatot figyelsz meg, amint az utolsó – valószínűleg halott – áldozatot zsigerelik egy vérvörös áldozati oltárkövön, ami körül minden csupa vér.
Láttál már életedben sok kemény dolgot, nem riaszt a kiömlött vér látványa, de azok heten úgy dolgoznak, mint böllérek a vágóhídon. Valósággal szétszabdalják szerencsétlent, kiszedik a belső szerveket, feltépik az agykoponyát. Egyedül a szívet teszik egy kis zsákba, ami láthatóan tele van és csupa vér. A feltépett koponyából élesre köszörült karmaikkal tépik ki az agyat, majd egyikük – éppen a hórihorgas Nahet-Imham – nyersen elkezdi enni. Nagyokat harap és láthatóan ízlik neki.
A holttest többi részét egyszerűen lehajítják az oltárkőről. Egy olyan területre esik, amin arasznyi vastagon áll az alvadt vér. A test beleesik ebbe a véres masszába és lassan belesüllyed. Nem türemkedik ki egy kicsit sem, olyan mintha magába olvasztotta volna. Jobban megfigyelve a véres massza hullámzik és mintha egy kicsit mozogna. Elég bizarr látvány.
Az is feltűnik, hogy a többi áldozatot sem látod semerre, valószínűleg hasonló módszerrel tüntették el őket is.
A hat amund türelmesen várja, hogy Nahet-Imham végezzen a csemegéjével.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Amíg tudunk haladunk.*
<Ha nem szállok le két mérfölddel arrébb lennénk. Talán ott annál a tűznél…>
*Megállok a dombtetőn, hogy a környéket alaposan megfigyelhessem, de nem normál emberi szememmel. Tudati energiám utolsó maradékát hívom segítségül, hogy a Mentál síkra tekinthessek személyek, értelmes lények után kutatva a tűz környékén, majd az egész környéket pásztázva…*

[Anathor]

("Fivér")

*Összébb kuporodik ülő helyzetében, a hajnali megnyúlt árnyékokkal palástolja alakját amennyire teheti. Zsigereit az undor keríti hatalmába, mégsem fordítja el a tekintetét, a módszeres mészárlás megbabonázza. Szinte lélegzetvisszafojtva figyeli a kannibalizmust, habár rémhíreket hallott, személyesen még csak most tapasztalja először. Körülbelül egy percnyi mozdulatlan dermedtségét lerázza magáról akaratával, és jobban megnézi a fatty sivataglakókat és a környéküket. Élesíti szemét, hátha felfedez megbúvó testőröket, szolgákat. Majd sötét szempárja a bizarr jelenségre vándorol. Habár vérből formázott gólemeket már látott Ranagol papjait szolgálva, olyat, hogy a föld a vértől ruganyosan mozogjon - sőt éljen! - még nem tapasztalt... Mágia. Megfordult a fejében egy esetleges merénylet végrehajtása ilyen időpontban - hiszen a katonák alszanak, a járőrözők fásultak, a Kék Hold lenyugvóban -, ám feltételezi, hogy a föld őt is elnyelné, vagy legalább is elsüppedne benne igen hamar. Lehet, hogy paranoiás, vagy túlon túl óvatos... De nem hagyhatja figyelmen kívül ezt a lehetőséget. Ezt még ellenőriznie kell. De nem most. Kivárja az amund pap "étkezését", és nyomon követi ezutáni teendőiket. Természetesen közeli környezete rezdüléseit is lesi...*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, útban Aquilla felé
Időpont: este


*Rövid meditáció után felnyitod a tudatodat és a Belső síkok egyikére, a Mentális síkra pillantasz.
A tűz közelében jónéhány – legalább huszonöt-harminc – gondolkodó lény auráját látod meg. Mentális testük alapján egyszerű embereknek tűnnek, nincs köztük kiemelkedő intellektussal rendelkező egyén – vagy ő pszi-pajzsokkal védi az elméjét, így számodra láthatatlan a Mentális síkon.
Észreveszel még egy négy-öt fős emberi csoportosulást, nagyjából két-három mérföldre a tűztől. Ők is egyszerű elmék és a tűz irányába haladnak.
És természetesen ott van Ranti is, aki a Mentális síkon fejlett, de mégis egyszerű gyereki gondolkodással bíró egyénnek néz ki.*

[Terda Radovik]

JK: Da'ryo Racchiosi, a „Fivér”
Helyszín: Warvik tartomány, a Casada folyótól néhány mérföldre
Időpont: hajnalban


*Éles szemmel figyeled még egy kicsit a véreskezű kompániát. Nahet-Imham gyorsan bekebelezi a hajnali csemegéjét, majd a többi amunddal együtt a véres masszába gázol. Bokáig süppednek az alvadtvér-szerű anyagba, majd lassan süllyedni kezdenek. Alig tíz-tizenöt másodperc kell ahhoz, hogy teljesen elmerüljenek a masszában. Senki sem marad az áldozatbemutatás helyszínén, csak a megalvadt vér és a véres oltár.
A felkelő nap első sugarai még váratnak magukra, de már világos van. A Kék Hold lassan eltűnik a látóhatár szélén.*

[Anathor]

("Fivér")

*Figyeli ahogy a fajzatokat elnyeli a véres, homoki massza. Majd feláll, és visszavonul a tűz köré, ahonnan eljött. Elnyújtózik, és gondolkodik. Már nem fog aludni, viszont a szemét lehunnya és pihenteti. A lehetőségeket fontolgatja miként lehetne végezni a korcs pappal. Felötlik benne, hogy mérget önt a kiszáradt terület kocsonyájába, ám elveti hamar, hiszen nagy mennyiségű és bonyolult mérget kellene kevernie, valamint kétli, hogy észrevétlenül szét tudná locsolni. Ha önkéntes áldozatként vonul, akkor a legcélszerűbb utolsónak maradnia, ám akkor is még számolnia kell további hat amunddal. A nappali szokást még nem figyelte ki ilyen közelről, de akkor meg a katonák vannak ébren. És sokan... De talán, ha harcra kerülne a sor... Egyfajta káosz adódna, amiben hozzáférkőzhetne Nahet-Imhamhoz, és el is tudna tűnni a kavarodás örvényében. Már csak meg kell találni ezt a sereget a gorvikiaknak vagy a shadoni csapatoknak... És neki kell nyomra vezetni őket... Egyelőre ez tűnik a legkivitelezhetőbbnek. Majd még kiderül mennyire az...*

[Terda Radovik]

JK: Da'ryo Racchiosi, a „Fivér”
Helyszín: Warvik tartomány, a Casada folyótól néhány mérföldre
Időpont: napkeltekor


*Visszaosonsz a tűzhöz ami mellet még mindig alszanak azok az emberek akiket otthagytál. Te is lefekszel és gondolataidba mélyedve pihengetsz és várod a reggelt.
A nap lassan feljön és ébredezni kezd a tábor. Eleinte csak néhányan kászálódnak fel a még mindig lobogó tüzek mellől és álmosan baktatnak a tábor szélére, ahol könnyítenek magukon.
Néhány perc elteltével a te újdonsült szakasztársaid közül is felébred az egyik dzsad fickó és a szomszédos tűznél fekvő da Sacron szakaszparancsnok. A dzsad felkel, kicsit kiropogtatja az ízületeit, majd da Sacron elé lép.
Kicsit meghajol a már üldögélő szakaszparancsnok felé, majd – számodra ismeretlen nyelven – beszél vele néhány mondatot. Utána a tábor széléhez sétál és jónéhány táborlakóhoz hasonlóan könnyít magán.
Közben da Sacron a tűz fölé tartja a jobb kezét, mormolni kezd valamit, amiből szintén nem értesz semmit. A tűz lángjai pillanatok alatt lelohadnak, majd hamarosan el is alszanak. Abbahagyja a mormolás a szakaszparancsnok, majd egyszerűen felveszi a földről az arasznyi, koromfekete kődarabot ami eddig lángolt. Temérdek véset látható az egész felületén amik természetéről fogalmad sincs, legfeljebb sejtheted, hogy valamiféle amund mágiával készült vésetek.*

[Anathor]

("Fivér")

*A nap első sugarai már ébren találják, ám vár még egy fértályórát mielőtt követné a katonák reggeli tevékenységét. Feltápászkodik, megmozgatja kicsit izületeit, majd elvonul könnyíteni magán. Aki ránéz biccent számára - a szakaszparancsok felé enyhén meghajol -, mintegy jó reggelt kívánva nekik. Visszaül a tűz köré, és immár szavakkal is színesíti kívánságát a "társai" felé. Egyelőre nem kezdi elfogyasztani reggelijét, megvárja, hogy mit tesznek a többiek. Próbálja az arcokat megjegyezni a szakaszon belül, főleg különböző ismertetőjegyek után kutat ami megkönnyítheti az azonosítást.*

[Yvett de Crei]

//Állatokat nem láttam a mentális síkon?//

(Sebille Hosstra)

*Egy kicsit elmerengek azon, hogy mi frászt csináljak. Megállhatok a kölyökkel és tölthetjük – remélhetőleg – nyugodtan az éjszakát, vagy mehetünk a tűzhöz, vállalva a kockázatot, hogy ellenséges emberekbe botlunk… de ha nem ellenségesek? Talán egy falucska…*
- Mond Ranti, van mostanában valamilyen ünnepnapotok itt? Ami miatt mondjuk egy kicsiny falu mágiát rakna… - *kérdem a kölyöktől, miközben lassan nekiindulok a domb aljának a tűz irányába. Meghallgatom a válaszát, majd utána eldöntöm menjünk-e közelebb, vagy maradjunk inkább a sötétség leple alatt viszonylag rejtve.*