Káosz a köbön [OM-UT]

[Huor Aikanáro]

Vini

*A mellém léptető Ángus "meséjét" végig hallgatva nem nagyon hatódok meg.*

(Közös)
- Értem én, de akkor is... Láttam!

*És ezzel be is fejeztem. Szótlanúl lovagolok tovább, "élvezve" a táj szépségeit. Mígnem a távolból kürtszó üti meg a fülem. Először csak figyelek csendesen, de mikor újból meghallom, akkor megszólalok.*

(Közös)
- Kapitány! Kürtszót hallok! Hármat egymás után!

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Yvett de Crei
Helyszín: Djanahan városa - a csendben
Időpont: P.Sz. 3701. Kyel negyedik hava - a Végítélet hónapjának első hete; 1.nap délkörnyéke
Résztvevők: Yamato (Martos), Armon (Jomadar)
_____________________________________________________________

*Yamato tovább lépsz a tántorodás után, de furcsát érel szemeiden... Eddig míg éltél nem fordult elő veled, de a kötés mi világtalanságodat takarja sosem zavart. Most viszont. Szó szerint kellemetlen érzés kerít hatalmába, ahogy telnek a szegmensek. Mintha nyomná a szemed a kötés egyre erősebben.*




___________________________________________________________

KM: Yvett de Crei
Helyszín: Damak - a Lugasban
Időpont: P.Sz. 3701. Kyel negyedik hava - a Végítélet hónapjának első hete; 1.nap délután
Résztvevők: Viniel Vinidius (Huor Aikanaro)
_____________________________________________________________

*A kapitányotok megáll, megálljt vezényelve. Hosszasan fürkész szemeivel, de láthatólag hallgatózik is erősen. Nem tart tovább pár szegmensig, majd ráncba szalad szemöldöke.*
- Nem kételkedem hallásában. Nem tudhatta, hogy a három egymás után kürt szó jelzi a veszélyt és nem hiszek ama véletlenbe, hogy ennyire betrafáljon ... Ráadásul segítségünkre van.
Indulás! Igyekezzünk a felderítők után, mert nagy bajba kerülhettek! - *vezényli a többieket, majd hamarosan a kis csoport tagjai vágtába kapja lovaikat, s ahogy lehet ezen a kietlen vidéken rohamban indultok meg.
Nem kell neki sok idő látod, hogy a baj tényleg nagy. A horizont szélén látod amint a három jómadár visszafelé vágtázik, mögöttük az egyre jobban terebélyesedő magárraj - de már veletek szembe repülnek - úgy néz ki, hogy üldözik a felderítőket. Ezt a jelenetet egy darabig csak te látod, majd pár száz láb megtétele után Rapoga káromkodásából ítélve emberi szemmel is ki lehet venni a történteket. Még pár perc... talán... és a három vágtázó felderítő hozzátok ér, mögöttük az eget elfeketítő madárrajjal egyetemben.*

[Huor Aikanáro]

Vini

*A kapitány válaszát csak magamban kommentálom...*

< Talán kezd rájönni, hogy nem a levegőbe beszélek!? Őt kell megnyernem... >

*De nem sokat töprengek mert vágtában indulunk tovább.*

[Raddaq]

- Raddaq -

A hajsza okozta kíméletlen fáradtság, az alvás hiánya ? Vagy halódó szíve mélyébe fészkelődő félelem okozta rémképek ? Azok gyötrik ? Ha józan elméjére hagyatkozik, igen ... De ha vad ösztöneire, vele született előérzetére, a válasz már nem olyan egyszerű ... S túl fáradt is volt megválaszolni önmagának ... Dühében a pengét a láda fedele alá vágta, míg a markolat megakadt ... És nem tétovázott, felfeszítette ...

[Martos col Legium]

(Yamato)

<Most már tényleg mi történik velem?!>
A sok furcsa és megmagyarázhatatlan tünet kissé felkavarja az egyébként meglehetősen nyugodt lelkivilágom. Ingerülten lerántom a szememről a kötést, és hagyom, hogy a nyakamban lógjon.
<Majd később megigazítom. Nem mintha sokat számítana...>

[Jomadar]

(Armon)

* Mi a fene... Remélem nem tud beköltözni valamelyikünk agyába a rothadt banyája. *

Szeretné megkérdezni a vak embert, hogy jól van-e, de valahogy nem tartja helyénvalónak a jelen helyzetben, hisz maga is olyasmit felelne a kérdésre, hogy "Nem wazze, qrvára nem vagyok jól egy banya kántálása közben a kriptaszagú lépcsőkön botorkálva egy idegen városban."

Szóval inkább csak figyeli tovább az eseményeket.

* Horri meg hová tűnt? Már ott kell lennie, de a banya még mindig kántál. *

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Yvett de Crei
Helyszín: Djanahan városa - a csendben
Időpont: P.Sz. 3701. Kyel negyedik hava - a Végítélet hónapjának első hete; 1.nap délkörnyéke
Résztvevők: Yamato (Martos), Armon (Jomadar)
_____________________________________________________________

*Armon, ahogy társaid után lépdelsz Yamato furcsa viselkedése szúr szemet. Először csak lerántja azt a ruhadarabot, mi eddig fedte világtalan szemeit, majd tekintete zavarttá válik, lépései pedig bizonytalanokká.
Hiszen…
Yamato amint nyakába rántja a kötését olyasmit érzékel, melyet eddig természetes módon sosem – látja azt a nagy csarnokot maga előtt kékes fényben derengve, melynek roppant mennyezetét márványoszlopok tartják meg. Nesz mögötte Armontól egyértelműen, közelebb lépett hozzá. Egy természetes szemmozgás következik – pislogásnak hívják – eddig is működött ilyen téren a szeme, bár a különbség számára érzékelhetetlen volt. Most viszont, ha szemhéja lecsukódik, akkor sötétségből kiváló fényes, színes gömbök, vonalak jelennek meg „előtte”, ha pedig felnyílnak a roppant csarnok képe áll össze előtte – ahogy fordítja a fejét a született világtalan, úgy változik folyamatosan a kép, amit lát.
…
Mindeközben a kántálás nem marad abba. Horrinak pedig nincs híre – sem alakját nem lehet látni az oszlopok tövében-árnyékában, sem valamilyen csatazaj nem árulja el, hogy harmadik társuk mit csinál éppen.*

//Yamatonak 1k10 = 9 [9] percig zavaró hátrány minden cselekedetére – tessék ehhez igazítani a reagokat.//





___________________________________________________________

KM: Yvett de Crei
Helyszín: Damak - a Lugasban
Időpont: P.Sz. 3701. Kyel negyedik hava - a Végítélet hónapjának első hete; 1.nap délután
Résztvevők: Viniel Vinidius (Huor Aikanaro)
_____________________________________________________________

//Bocsánat, én írtam félreérthetően. Ha gondolod módosíts az alább olvashatók függvényében a kari cselekedetén.//

*Erős vágtába kezdtek a viszonylag nehéz terepen, számodra hamar kitűnik, hogy a te szemed sem tökéletes ilyen roppant távolságokban. Ugyanis, amit messziről még te is madárrajnak néztél, az nem más, mint több ezer egyedből álló denevérraj… fényes nappal, délután…
Amíg csak te látod addig nincs is baj, de mikor társaid is felfogják a közelgő feketeség összetételét van aki megállítja vágtázó lovát és lemarad.
Nem úgy Rapoga, ki továbbra is az élen lovagol, s bizony elszánt arccal koncentrál melletted Ángus is.*





___________________________________________________________

KM: Yvett de Crei
Helyszín: Erion, valahol egy búvóhelyen, nem messze a Kereskedőnegyedtől…
Időpont: P.Sz. 3701. Kyel negyedik hava - a Végítélet hónapjának első hete; 1.nap dél környéke
Résztvevők: Raddaq (Raddaq)
_____________________________________________________________

*A penge minden ellenállás nélkül csusszant markolatig a láda oldala és teteje közé, s felfeszíteni sem kerül sok energiádba. Egyszerűen csak le volt csukva.
Nem akarod, nem tudod elhinni, hogy itt nincs üldöződ, nem les rád senki lesből valamilyen formában, pedig…
Pedig a láda üres, kissé poros belülről és némi pókháló is szövődött már a bal oldali sarkában, de mindezt leszámítva üres. Hiába mereszted a szemed, semmilyen krikszkraksz nincs rajta, de még csak értelmes jel sem – olyan meg végképp nem, ami számodra is értelmet nyerne.*

[Martos col Legium]

(Yamato)

A kötés elhagyja szemeim, s a hirtelen fellépő ingerek - legyenek bármily gyengék a többiek számára - hihetetlen fájdalmától felüvöltök. Mint amikor a tél hidegétől átfagyott kéz a kandalló tüzéhez közel kerül, s ezernyi tű kezdi szurkálni bőrét. Csak százszor, ezerszer intenzívebben, hisz az a kéz valamikor már érezte azt a meleget, emlékszik rá. Szemem elé kapom a kezem, egyrészt a kín miatt, másrészt viszont mert úgy érzem, egyszerűen becsukni már nem elég. De hiába: a beleégett fények mintha nem akarnának múlni, egyszerűen nem tudok visszatérni a számomra megszokott, és oly otthonos sötétségbe.

Néhány pillanat múlva újabb próbát teszek, ezúttal óvatosabban és jobban felkészülve. Sikerül is, bár sűrűn pislogok, mint amikor egy sötét barlangból a déli verőfényre lép az ember. Lényegében ez történt velem is: sötétebb helyet elképzelni nem tud senki, mint ahová a világtalanok vannak zárva. A fény erejéhez a természetanya nagylelkűségéből gyorsan hozzászokik az ember, s nincs ez másként velem sem, de a világ, ami most már körülvesz, nem csak ebből áll. Formák, méretek, távolságok és színek - bár utóbbiból egyelőre a megvilágítás miatt csak a kék (nem mintha tudnám mi az) különböző árnyalatai - öntik el tudatom, kavalkádjuk egy pillanatra teljesen elnyomja a többi érzékem által küldött jeleket. Aztán sorra jönnek vissza a hangok és a szagok. Léptek mögülem, felém közelednek: megviselt idegeim ösztönösen támadó szándékot sejtenek, s megpróbálok védekezni. Megfordulok, szememben a pupilla természetellenesen kitágul, szinte teljesen elnyeli az egyébként mogyoróbarna íriszt - egy űzött vad szemében lehet ezzel a tekintettel találkozni. De ekkor a képek gyors változásától megszédülök, térdre esem. Verejték és némi vér szaga, meg némi szavakkal nem leírható aroma, mely minden embernél különböző: lassanként felfogom, ami tudat alatt eddig is bennem volt, hisz Armon végig itt jött mögöttem, nyilván ő lesz ez a folyamatosan növekvő és mozgó forma- és színtömeg.

Előre dőlök, alkarommal kitámasztva magam négykézláb helyezkedek el, lihegek, mintha kilométereket futottam volna: bár szinte egy tapodtat sem mozdultam, mégis pillanatok alatt egy teljesen új világban találtam magam, távolabb régi életemtől, mint azt valaha lehetségesnek gondoltam volna. Ez a testhelyzet némileg javít állapotomon, hisz a padló oly közel van, s hál' istennek látószögem korlátolt, így csak a valóság egy igen kis szelete hatol át szememen keresztül a tudatomba.

Megpróbálok egyelőre ennyivel megbirkózni, de rövidesen feladom, szemem újra lecsukom, szerencsére a visszfények most nem kísértenek. Ismét elmerülök az ismerős, meleg, biztonságos sötétségben; fejemet megkönnyebbülten leeresztem, és élvezem, ahogy a hideg kőpadló a homlokomnak nyomódik. A bőrömön érzett hűvösség valahogy utat talál magának a gondolataim közé, indulataim is lecsillapodnak. A tanulóéveim alatt belém ivódott meditációs technikákat hívom segítségül most, amikor a legnagyobb szükségem van a józan mérlegelésre.

<Be. Ki. Be. Ki...>

Légzésem lassan helyreáll. A külvilágot, amit eddig a sokk rekesztett ki, most tudatosan zárom el. Az utóbbi néhány másodperc (perc? óra?)

<Mintha évek teltek volna el...>

eseményei alaposan felforgatták világomat. Mindezek ellenére lassan tudatosul benne, hogy hol vagyok, és hogy mit is keresek én itt.

<Nem hiszem, hogy ez lenne a megfelelő pillanat a kísérletezgetésre. Bár visszacsinálni nem hiszem, hogy tudnám - még azt sem tudom eldönteni, akarnám-e - de egyelőre azt hiszem jobb lesz nekem úgy, hogy visszaveszek belőle annyit, amennyi képességeimből telik.>

A gondolatot tett követi: szememet még mindig csukva tartva kézfejeimet a tarkómhoz emelem - immáron csak a könyökömre támaszkodom - és kitapogatom a csomót. Újra bekötöm a szemem anélkül, hogy egy búcsúpillantást vetnék a padlóra. Ha az állapotom tartósnak bizonyul, lesz még alkalmam tanulmányozni a világ kőpadlóit. Ha meg nem... Hát, talán jobb is lenne úgy.

Miután a kendő a helyére került, és meggyőződtem arról, hogy teljesen elzárja a fényt, elkezdek a botom után tapogatózni, amit valamikor a tébolyom elején engedhettem el.

<Hmm, úgy tűnik azért van különbség sötétség és sötétség között. Most sem látok semmit, de valahogy mégiscsak másként nem látok, mint teszem azt öt perce. Nem hiszem, hogy több telt volna el azóta, hogy lejöttem azon a lépcsőn. De istenek az égben! Mi minden történhetett azóta?>

Ennél a pontnál veszettül elkezdek fülelni, hallom-e még azt a bizonyos kántálást.

[Raddaq]

- Raddaq -

~ Üres ...

Dühében lecsapta a fedelet, úgy zárta vissza a ládát ... Bár nehéz volt, elvonszolta egészen az ajtóig, s csak ott hajtotta fel a fedelét ... Nekitámasztotta a résnyire nyitott ajtónk, és szája sarka halovány mosolyra húzódott ...

~ Így jó lesz ...

Tudta ha valaki beakar jutni, úgy is kikerüli rögtönzött alkotását ... De talán a balga fajtája nem fedezi fel időben, s neki ez elegendő ... Vissza sétált a szoba közepére és térdre rogyott ... A pengét maga mellé állította a padlóba, és előkotort egy kréta darabot nadrágja zsebéből ... Baljával végig törölt gyöngyöző homlokán, és már neki is látott a jól megszokott rúnák felrajzolásához ... Pihenni szeretett volna, s ezt az érzést most senki sem vehette el tőle ...

/ Meditáció és Energiagyűjtés /

[Jomadar]

(Armon)

* Mi a fene... most akkor mégsem világtalan az ipse? Pedig nem úgy néz ki, mintha minket akart volna átverni, úgy tűnik, mintha őt is meglepetésként érné. Még a végén kiderül, hogy valami ős gyógyító rítuson vagyunk és korábban a fő dokinénit nyilaztam le, miközben a kissé szalonképtelen ápolói csak próbálták a pajkos lakosoktól elszedni a fegyvereiket. Egy okkal több, hogy kérdés nélkül ne fojtsuk a banyába a szuszt, hátha csak a látszat csal. Mondjuk akkor nagyot, hiszen nem csak a külső körülmények, a belsőmben is riadóztatott a sziréna, hogy érzi a halál lehelletét. A világ készül megtébolyodni, vagy csak egy elhanyagolhatóan kis része - vagyis én? *

Megáll és visszapillant, hogy a menekülés útja szabad-e még. Legszívesebben itthagyná ezt a rosszagú helyet, felpattanna a lovára és elviharzana, valami mégis visszatartja.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Yvett de Crei
Helyszín: Djanahan városa - a csendben
Időpont: P.Sz. 3701. Kyel negyedik hava - a Végítélet hónapjának első hete; 1.nap délkörnyéke
Résztvevők: Yamato (Martos), Armon (Jomadar)
_____________________________________________________________

*Yamato nehezen birkózik meg az első megrázkódtatásból, de azért legyűri érzéseit és újra felhelyezi szemeire a kötést, hogy az új érzék ne zavarja cselekedeteiben. Fülel, s hallja a kántálást, de mást nem.
Armon szemtanúja Yamato harcának a világgal és érdekes gondolatok ütnek tanyát a fejében. Hátra tekint, ám minden ugyan úgy látszódik mint amikor eljöttek – megvan a sötét folyosó, s a lépcsősor gyenge fénye.
Arról a piciny szakaszról továbbhaladva a nagy csarnokba jobbra és balra lehet haladni – a kántálás azonban valahogy furcsa mód mindenünnen hallatszik – jó a terem akusztikája.
Horrit viszont még mindig nem látja Armon, de helyette bal kézre egy igencsak érdekes dolgot vesz észre. Egy asztal, talán márvány, tőle úgy 10-15 lábnyira a sarokban. Az asztal tetején kettő darab öt ágú gyertyatartó ont arany színű fényt körbe a hideg kék mellé. Az arany színben felsejlik az asztal többi kelléke – egy tintatartó, s toll benne a gyertyatartók között; valamint egy vaskos könyv kinyitva a slég asztallapon úgy derék vagy mellmagasságban. Az asztal előtt szék nincs, de belegondolva, egy ilyen magasságban elhelyezett olvasni/írni való könyvhöz nem is szükséges.*





___________________________________________________________

KM: Yvett de Crei
Helyszín: Erion, valahol egy búvóhelyen, nem messze a Kereskedőnegyedtől…
Időpont: P.Sz. 3701. Kyel negyedik hava - a Végítélet hónapjának első hete; 1.nap dél környéke
Résztvevők: Raddaq (Raddaq)
_____________________________________________________________

*Bár a láda nem túl nehéz, de számodra most még ez is megerőltető, viszont megcsinálod a rögtönzött riasztódat illetéktelenek ellen.
Aztán hozzá látsz, hogy pihenhess testben, de inkább lélekben – ami zavartalanul le is zajlik. Eleinte még várod-várod, hogy valaki megzavarja ténykedésed a szobában, ám fertályórákkal később sem történik semmi rendkívüli számodra. Pihenhetsz amennyi jól esik testednek és elmédnek egyaránt.
Lassan azonban érzed, hogy ebédelni kellene nemsokára. Bár farkaséhesnek nem mondhatnád magad, de azért tested követeli a neki járó falatokat – egyenlőre még csak szolidan.*

[Martos col Legium]

(Yamato)

Korábbi magabiztosságom kissé megkopott: az "attrakcióm" óta leheletnyit többet botorkálok, ez Armonnak is feltűnhet. Mindenesetre egyelőre igyekszem nem gondolni a történtekre, inkább a feladatra koncentrálok. Mikor azonban beérek a csarnokba, s hallás után már nem mehetek, a szaglásom pedig - bár az emberek többségének hasonló érzékénél az is élesebb - annyira nem jó, hogy az alapján meg tudjam mondani valaki helyzetét. Így kénytelen vagyok ahhoz fordulni, aki épp mellettem van, és kicsit több csatornája van ezzel a világgal (illetve egyelőre az is elég lehet, hogy ezzel a csarnokkal), mint nekem.

- Jobbra vagy balra?

[Jomadar]

(Armon)

* Valahogy a normális valóság kezd csak valami távoli mesés világgá változni, ebben a zavarbaejtő kántálásban, a rothadásszagban és a lehetetlen akusztikában. A logika is más értelmet kezd nyerni. Egy könyv.
Szeretem a könyveket. Megnézem, mi van benne. *

Arrafelé indul, közben Horrit keresi a szemével, meg persze a banyát, amikor Yamato hangját hallja.

* Jobbra vagy balra? Ha én azt tudnám, pajtás. Ha a te maximálisan kihegyezett füled nem tudja a választ, mit mondjak én? *

Megvonja a vállát és alig hallható hümmögéssel jelzi bizonytalanságát, azután megnézi a könyvet.

[Raddaq]

- Raddaq -

A varázsló hosszú órákkal később már nyugodt arckifejezéssel egyenesedett fel a padlóról ... Végtagjai nem ernyedtek el, ó dehogy, megszokták már a pihenés eme formáját nagyon rég ... Raddaq kitépte a földből a pengét és óvatosan átlépte a rajzolatokat ... Valahol még szükségességüket érezte ... Ujjai között forgatva a gyilkos szerszámot játszott ... Egészen addig míg el nem érte zsákját ... Ideje volt már számba vennie holmiját is ...

~ 3 arany ... Ez nem lesz elegendő ...

Csóválta meg fejét ... S miután rendre elpakolt mindent, az asztalra készítette gyógynövényeit és a medál másik felét ... Óvatosan lecserélte bal térdének hevenyészett kötését, és jóval szorosabbra kötötte vissza ... Az ujjai között morzsolt levelekkel pedig most a mellkhasát dörzsölgette ... Miután végzett már csak a medálok hevertek előtte az asztalon, s míg az asztal sarkát támasztotta a formákon merengett ... Rögtön látta, hogyan is kell összeilleszteni ... Csak a következményekkel és a medál jelentésével kapcsolatban nem jutott előrébb ... Fertályórával később összeforgatta a darabokat, és tenyerével rácsapva összeillesztette a medált ... Nyakába akasztotta, s mélyen inge alá rejtette ... Zsákját vállára emelve tova készült ... Keresni egy fogadót ...

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Yvett de Crei
Helyszín: Djanahan városa - a csendben
Időpont: P.Sz. 3701. Kyel negyedik hava - a Végítélet hónapjának első hete; 1.nap délkörnyéke
Résztvevők: Yamato (Martos), Armon (Jomadar)
_____________________________________________________________

*Yamato Horri felől csak bizonytalan hümmögést hall, viszont léptei balra távolodnak lassan. Választhat az ifjú slan, hogy megy utána, vagy saját utat keres magának. A látottakra emlékszik: nagy terem tucatnyi oszloppal, ám a folyosóval szemben oszlop nem volt, egyenesen is lehetett tovább menni, vagy jobbra még Armon útirányán kívül. Sajnos a női kántálás mindenünnen azonos erővel érkezik hozzája, pár lépést tehet is bármelyik irányba, de ez nem változik.
Armon viszont lassan eléri a látott könyvet. A bal lapja üres, míg a jobb oldalára egy furcsa lény képét ábrázolták. Sem szöveg, írásjegy, szimbólum nem található más rajta.*





___________________________________________________________

KM: Yvett de Crei
Helyszín: Erion, valahol egy búvóhelyen, nem messze a Kereskedőnegyedtől…
Időpont: P.Sz. 3701. Kyel negyedik hava - a Végítélet hónapjának első hete; 1.nap dél környéke
Résztvevők: Raddaq (Raddaq)
_____________________________________________________________

*A meditációs pihenés után ápolod magad egy kicsit, hogy enyhíts testi fájdalmaidon, majd a medállal kezdesz foglalatoskodni. Amikor összeilleszted a darabjait furcsa érzések kerítenek hatalmukba. Mehetnéked támad keletre... s érzed utad nem lenne rövid.
Forgatod egy kicsit a kezedbe, ekkor tűnik fel, hogy az összeillesztett medál hátoldalán egy nagyon sekélyen vésett ábra van. Egy kesze-kusza karokkal(?), csápokkal(?) ábrázolt lény, melyet még nem láttál sohasem...*

//A folytatással megvárom, hogy eredeti célod felé indulsz, vagy mást szeretnél tenni.//