Két város között - úton, tengeren...

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Jahrn on-Meryarss
Helyszín: úton Shulur felé, a Mara-pihenőháznál
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, délelőtt
_______________________________________________________________

*Ahogy te sem, úgy Zwol sem tud megmozdulni a látványtól. Ránézel az arcára, s látod, hogy szinte hullafehér színe van, talán levegőt is elfelejt venni - vagy csak nem mer, nehogy hangosra sikeredjen...
Nézegeted az erdőt, hogy milyen messze lehet, s megállapítod, hogy bizony addig nem fogsz tudni eldobni semmit, megvan tán 70-80 láb is a távolság.
Megnézed a fákat magatok körül. Van alacsonyabb növésű itt az erdő szélén, melyre könnyű felkapaszkodni, s elég magasan is van olyan ág, mely megbírhat benneteket - legalább is innen alulról nézve.
A dögök pedig még mindig tudomást sem vesznek rólatok, lakmároznak a lovakból továbbra is békésen, mintha nem is valamilyen groteszk szörnyek lennének, hanem békés házikedvencek.*

[Enor ak Mverrys]

(Jahrn on-Meryarss)

Válogatott szitkokkal illetem magam, persze csak magamban, semmi kedvem megszólalni. Még ott a tisztáson ki kellett volna kérdeznem Zwolt, pontosan mi történt. Akkor talán lehetne valami támpontom.
Előttem a túlerő, mögöttem a csábító erdő a kétes hírnevet és biztonságot nyújtó fákkal. Nem tudok döntésre jutni mihez kezdjek. Nem akarok gyáva lenni, de az életemet sem szeretném feláldozni.
Eszembe ötlik, hogy nyitva hagytam az ablakot, ha nem a szörnyek felőli oldalon van, akkor ott talán be tudnánk mászni. Aztán benn csak ki tudunk találni valamit.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Jahrn on-Meryarss
Helyszín: úton Shulur felé, a Mara-pihenőháznál
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, délelőtt
_______________________________________________________________

Helyzettérkép

*Végül is a nyitott ablak csak pár lépésnyire van tőletek, de félő, hogy a szörnyek észrevesznek – pont rálátásuk van a ház ezen oldalára, s ha nem tudtok csendben ténykedni az esély nagy arra, hogy lelepleződtök. Zwol viszont lassan visszahúzódik a ház sarka mögé, hogy véletlenül se látszódjon ki. Nem szól semmit, némán fürkészi a közelben lévő fákat, méregeti őket, hogy melyikre tudna felmászni.*

[Enor ak Mverrys]

(Jahrn on-Meryarss)

<...a lovaknak annyi, és lassan a becsületemnek is...>
Behúzódok én is a ház mögé, és visszadugom fegyvereimet a hüvelyükbe, a lehető legóvatosabban, hogy semmi zajt ne csapjak. Lesütöm a szemem szégyenemben, majd én is elkezdek egy szimpatikus fa után kutatni.
Levetem a haquitessem, és odaadom Zwolnak, ha ezt túléljük akkor sincs kedvem ahhoz, hogy megfázzon nekem.
-Keressen egy olyat amelyiken mindketten elférünk.-súgom a lehető leghalkabban a kocsinak.
Amennyiben látok olyat, amelyiket megfelelőnek ítélek, de csak egyedül férek fel rá, hát így járt, kihasználom a lehetőséget.
Az idegességtől remeg a kezem és izzadok, annyira megalázó a helyzet.

//Köszi a térképet, így már világosabb a helyzet //

[Capricorn]

A sokadik hajón elköltött étkezés után is el kell mondanom, ami jó, az jó. Ez nem az. Igen valószínű, hogy nem fogom a szakácsot meginterjúvolni étke születésének hogyanjáról. Bár lehet, hogy írok egy olyan szakácskönyvet amilyen még nincs. Az lesz a címe: "Mit ne főzzünk." Vagy az, hogy: "Hogy ne készítsük el." Ez a recept is benne lenne. A fedélzet utas szempontból kihalt, nem mintha zavarna. Nem igazán vágyom társaságra, csak így uncsi. Pedig az unalom szót én nem nagyon ismerem. Mindig elfoglalom magam valamivel. Például logikai feladatokat találok ki magamnak, hogy edzésben tartsam az agyam. Furcsán hangzik, de ez van. Vagy társalgási helyzeteket találok ki, és azt toroni nyelven oldom meg, ezt is gyakorolandó. Most azonban máson kell agyalnom. A következő napok teendőin. Levonulok a kabinomba, leheveredek a hencseremre, és számba veszem őket <Egy: Találni kell valami szállást, ami lehetőleg nem fogadó. Kevés pénzem van, de arra elég, hogy valami szobát, vagy kis lakást béreljek. Olcsóbban jövök ki, legalábbis ha ifini viszonylatban nézem. Itt sem lehet sokkal másképp. És itt a második pont. Melót kell szerezni, hogy legyen pénz. Nem hiszem, hogy eleinte a "tanult szakmámban" lenne irántam kereslet, úgyhogy valami polgári állás után kell néznem. Tudok és szeretek főzni, ezért elszegődhetnék szakácsnak. A legszebb az lenne, ha ez kosztért, kvartélyért, meg némi pénzért menne. Fedőtevékenységnek sem rossz. Vagy értek valamicskét a színészethez is, sőt kellékeim is vannak, így talán találhatnék egy társulatot.>Idáig jutok mikor érzem a hajó lassulását. Azonnal a fedélzetre iparkodom megnézni mi is történt.

[Isshae Ianarak]

______________________________________________________________
JK: Roa Narn
Helyszín:
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, délután
_______________________________________________________________

*Felsietsz a fedélzetre, ahol nem sok utas tartózkodik jelenleg – csupán a matrózok végzik dolgukat serényen. Pár matróznál fegyvert látsz kivonva, rövidkardok ezek. Észreveszed, hogy mind a hat dárdavetőt, ami a fedélzeten található felkészítették működtetésre. Tekinteted csak ekkor siklik tova a vízen a horizontig, s látod, hogy három hajó közelít veletek szemben. Kétárbócos mindhárom, s kivont vitorláikon kívül semmilyen zászlóféleséget, címert nem látni sehol.
Egy felfegyverzett matróz lép melléd komor tekintettel, de mielőtt mondhatná azt amit szeretett volna az árbóckosár felől hallod a következőket.*
- Készenlétbe! További két hajó érkezik! - *S tényleg, ahogy elnézel az érkező vitorlások felé újabb kettő sziluettje rajzolódik ki a távolban. Nehéz percek következnek. Látod a Kapitány izzadó homlokát, ahogy matrózait harcra készíti fel, látod a túlerőt kirajzolódni egyre élesebben a vízen – ha ezek tengeri fosztogatók, nektek semmi esélyetek.
Az utasok közül csak páran vagytok a fedélzeten. Két embert látsz akik rövidkardot húzva igyekeznek a Kapitány felé, míg a többiek vissza sietnek a fedélközbe.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Jahrn on-Meryarss
Helyszín: úton Shulur felé, a Mara-pihenőháznál
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, délelőtt
_______________________________________________________________

*A fegyvereidet minden zaj nélkül vissza tudtad csúsztatni tokjukba – magad sem érted hogy csináltad, úgy remeg a kezed, de mégis egyetlen halk sercenésen kívül nem ütött zajt cselekedeted.
Köpenyed felajánlásakor Zwol nagy szemeket mereszt rád, majd tagadóan megrázza a fejét, nem veszi el a ruhadarabot.
Utasításodra egy nagyobb tölgyfát néz ki, majd lassan el is indul feléje. Kicsit kekeckedni kell, hogy elérjétek az alsó ágat, hogy fel tudjatok kapaszkodni rá. Ebben a manőverben Zwol ügyesebbnek látszik mint te vagy – pillanatok alatt felkúszik a magasba a vastagabb ágakon. Utána indulsz te is, s a kissé sűrű koronában úgy 5-6 lábnyi magasságban megálltok egy, a helyzethez viszonyítva viszonylag kényelmesnek tűnő faágon.
A lombkoronán keresztül ha elég ügyesen helyezkedtek rálátni a dögökre, akik egy… két fertályóra után is kényelmesen zabálnak a lovak teteméből. Nem is érted, hogy ennek a négy állatnak (vagy minek) mi tart ennyi ideig a két lovon lakmározni…
Aztán történik valami. Mind a négy szörny egy irányba néznek – a házzal szembeni erdősáv felé az út és rét túloldalára – s mint a kutyák a farkukat kezdik csóválni. Aztán kitűnik az erdőből az okozója ennek a reakciónak. Amennyire szemed meg tudja ítélni egy fekete ruhába öltözött férfi érkezik, egy hosszú bottal a kezében, elég távol van tőletek, de a bot innen messziről egy göcsörtös faágnak látszódik. Egyenesen a szörnyekhez megy, s ámulatodra megsimogatja mindegyik fejét – amire a kis „kedvencek” hozzá dörgölődznek.
Zwol is látja a jelenetet, s ha eddig csak nyárfalevélként remegett, most kocsonyává változott, szeméből mérhetetlen félelem sugárzik a réten lévő alak és kedvencei felé, majd a szemét is becsukja és úgy kapaszkodik a fában, mintha az egy mentőöv lenne az életbenmaradásához.*

[Enor ak Mverrys]

(Jahrn on-Meryarss)

<...Ha nem, hát nem, fagyj meg ha ennyire akarsz navor...> gondolom magamban. <...Egy szolga után a fára mászó famor... ha ez Palatissa fülébe jutna... Morgena ne add...>
Igyekszem elhelyezkedni az ágon, hogy ne essek le, majd Zwol felé fordulok, és halkan megkérdem.
-Figyeljen, pontosan mi történt? Hogy, hogy nem támadta meg az a szörny?-Ekkor veszem észre a lények felé közeledő alakot.- ó remek, gazdájuk is van... Maga szerint mekkora az esély, hogy felajánlja a lovaink helyett a szörnyeit kocsihúzónak?

Hangom közel sem magabiztos, hiába igyekszem, azért érződik benne a remegés.

<...Nem várhatunk itt akármeddig...és a szemem láttára nem fognak minket kifosztani, ha az az alak, csak egy lépést is tesz a pihenőház felé leugrom és lesz ami lesz...>

Ha arra kerül a sor, akkor ha nincs alattunk több ág, akkor két kezemmel, rámarkolok az ágra, és leengedem magam, hogy ne essek akkorát. A sikeres földet érés után pedig a pasas felé fogok futni, fegyvereimet csak akkor húzom elő, ha egyértelműen látom, hogy harcra készül.

[Capricorn]

Hát mit ne mondjak, nem fakadok dalra a látottaktól. Toroni létem rabszolgaként fogom kezdeni? Vagy halottként. Egy biztos, nem adom bagóért a szabadságom, sőt az életemet sem. Az jut eszembe, ha ezek valóban brigantik, meg kéne kérdezni a kapitányt nem lehetne-e valami manőverrel megpattanni. Aztán lecsitítom magamat, elvégre annyit értek a hajózáshoz, mint ló a hátúszáshoz. A kapitány érti a dolgát, már bizton megtette volna, ha lehet. Vagy meg fogja tenni. Nem valószínű, hogy feltartott kézzel fogja a martalócok elé vetni az utasait. A túlerő nagy, csakúgy mint az itteni "erők" elszántsága, mégis olyan szánalmasnak tűnik az egész. Aztán eszembe jut valami. Nincs kandidátusi fokozatom tengeri hadviselésből, de talán sikerülhet egérutat nyerni. Ha kell, és ha mód, vagy lehetőség lesz rá, el is mondom a kapitánynak. Addig nincs mit tennem várnom kell mi fog történni.

[Isshae Ianarak]

______________________________________________________________
JK: Roa Narn
Helyszín: a Panka nevű hajón
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, délután
_______________________________________________________________

*Nézelődsz, vársz, hogy mi fog történni.
A távolban az öt hajó rendületlenül közelít felétek, de a fedélzeten a sürgés-forgás sem marad abba. A legénység a maximális erejüket bevetve dolgoznak – ki a dárdavetőknél, ki a vitorláknál. Most veszed csak észre, hogy lassan kibomlik újra a vitorla. Ahogy a rutin és megfeszített tempó eredményeként újra feszesen állnak a vitorlák máris befogják a szelet, mely lassan újra útnak indítja a Pankát.
A Kapitány újabb parancsokkal látja el embereit – majd azt a két főt is, akik kivont karddal indultak el feléje; ők a hajó bal oldali, középső dárdavetőjénél álló két személyes lövészbrigádjához lépnek -, ezt követően pedig a kormányzásnak szenteli figyelmét.
Mindenkinek megvan itt a helye a hajón, így hamar eszedbe ötlik, hogyha közölni szándékozod az ötleteidet a Kapitánnyal, akkor neked kell odamenned hozzá. Ez pedig most jött el – már egyedül van a böszöm kormánykeréknél – valószínűleg irányba állította a hajót is, mert figyelmét már az érkező vitorlásokra irányítja.*


//Megkérnélek arra, hogy a karaktered nevét biggyeszd be a reagod elejére (ahogy másnál látszódik), így nekem is könnyebb a tájékozódás. Köszi!//

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Jahrn on-Meryarss
Helyszín: úton Shulur felé, a Mara-pihenőháznál
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, délelőtt
_______________________________________________________________

*Bárki is legyen az illető, csupán egy röpke pillantást vet a pihenőházra. Egy tompa artikulátlan hang üti meg a füled, mely valószínűleg az idegentől származhat, majd látod, ahogy arra távozik lassan amerről jött, be az erdőbe – a szörnyek pedig utána indulnak. Most is megállapítod magadban, hogy olyanok mint a kutyák viselkedésre – a valószínűsíthetően parancsszó után abbahagyták a lakmározást, s követik gazdájukat, mint a hűséges ebek.
Pár perc és az alak a furcsa teremtményekkel együtt elmentek.
Zwol még mindig becsukott szemekkel kapaszkodik a fában, amire felmásztatok, ő még nem tudja, hogy egyedül maradtatok az erdő többi békésebb állataival, hisz a madarak körülöttetek ugyan úgy csivitelnek mint reggel, a tücskök ciripelnek, a délelőtti lágy szellő halk suhogással zenél a fák lombkoronája közt.*

[Enor ak Mverrys]

(Jahrn on-Meryarss)

-Elmentek Zwol, kinyithatja a szemét. Másszunk le és próbáljuk meg kitalálni, hogy hogyan jutunk tovább, nem maradhatunk életünk végéig itt.

Mikor ismét a földön állunk végre, bemegyek a pihenőházba és leülök az ágyamra. térdemre könyökölve masszírozom a homlokom és próbálom a helyzetet elemezni. Lovak nélkül nem fogunk tudni messze jutni, de nem maradhatunk itt, ki tudja mikor jönnek vissza azok a lények.

-Figyeljen, én nem ismerem a környéket, milyen messze van a legközelebbi báros, falu, vagy akárcsak ilyen kis pihenőház? Egyáltalán milyen gyakran járhatnak erre ilyen kocsik?- hagyok egy kis időt, hogy válaszoljon, majd folytatom tovább- Van valamiféle zsákunk, táskánk, vagy hátizsákunk?

Kezdek megnyugodni végre, remélem Zwol válaszai csak egy minimális szinten megnyugtatóak lesznek. Bár ahogy a mai napot elnézem, erre kevés az esély. Mindenesetre a kis beszélgetésünk után végre enni kéne valami rendeset. Utána meg... hát azt meg majd meglátjuk a válaszok függvényében

[Capricorn]

[Roa Narn]

// Ez magamtól is eszembe juthatott volna. Bocs. //

Szakavatott kezek irányítanak mindent, ez azonnal nyilvánvaló. Mikor végre egyedül látom a kapitányt, nyíltan odamegyek hozzá, és bátran belevágok a mondókámba:
-Ne haragudjon Kapitány úr, hogy szólni merek, hisz én csak egy szárazföldi rágcsáló vagyok, de volna egy javaslatom. Azért bátorkodom előhozakodni vele, mert nem vagyok biztos benne, hogy gyorsasága predesztinálja a Pankát arra, miszerint kereket oldjunk. Biztos van a hajón szurok, vagy kátrány. Arra gondoltam, hogy a dárdákat be kéne kenni, meggyújtani, és az ellen vitorláit célba venni. Ha lángra kapnak bajosan tudnának üldözni. Merthogy nem lenne amibe a szél belekapjon, ugye. Utána kurtítaná a vitorlákat a célfelület csökkentése érdekében, mert hát ne essünk abba a hibába, hogy az ellenséget sültbolondnak nézzük, és könnyedén elleshetik a trükköt. De így kurtított vitorlázattal is könnyedén olajra léphetnénk előlük, ha az övék épp úgy ég, mint a zsír. Ha esetleg nagyon nagy hülyeséget mondtam volna nyugodtan küldjön el a francba. Nem fogok megsértődni.<Micsoda szakszavakat használok. Kurtítani. Ez most honnan jött? Csak a klán könyvtárának egyik hajózással foglalkozó kötetében olvashattam. Remélem szereztem ezzel a kapitánynál egy tengeri piros pontot. Ha nem akkor is legalább megpróbáltam. Nem mondhatja senki, hogy ölbe tett kézzel várom a zsiványokat.>

[Isshae Ianarak]

______________________________________________________________
JK: Roa Narn
Helyszín: a Panka nevű hajón
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, délután
_______________________________________________________________

*A Kapitány köszöntésképpen biccent feléd, majd türelmesen és figyelmesen végig hallgat. Közben bólogat és hümmög, de nem szakítja meg a monológodat.*
- Mondjad csak fiam, szolgáltál már hajón? - *csodálkozó, érdeklődő hangnemben kérdezi, közben olyan pillantásokkal méreget, mint régebben mestered, ha valamit jól csináltál.*
- Nézd csak! - *mutat a dárdavetők irányába, ahol még mindig szorgoskodnak a matrózok.* - A dárdavetőinkbe használt dárdákat eleve kátrányba áztatva tároljuk pont ilyen okok miatt... A vitorlánk pedig nem gyúlékony, legalábbis az, ami most fent van.
Pankácska gyorsasága meg messze jobb mint azoké! - *sercint egyet a hajópadlóra megvetően az érkezők felé* - Kimanőverezünk mellettük, aztán teljes vitorlával tovább szeljük a hullámokat. Ha van istened, akkor most nem árt fohászkodnod hozzá...
- A shuluri gárda címere! A shuluri gárda címere! - *üvölti lefelé az árbóckosárból a matróz* - Három jelöletlen hajó elöl, a két hátsó a shuluri gárda zászlaját hordozza!
*A kapitány meglepődve nézi a közelgőket.*
- Ilyet is ritkán látni... Nem avatkozhatunk bele, csak ha minket is veszélyeztetnek... De nem hiszem, hogy üldözés közben megpróbálnának bárkit megtámadni... örülnek ha élve kereket tudnak oldani... - *vigyorog kárörvendően, s közben úgy irányítja a Pankát, hogy jobbra kitérhessetek a közelgő hajók elől.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Jahrn on-Meryarss
Helyszín: úton Shulur felé, a Mara-pihenőháznál
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, délelőtt
_______________________________________________________________

*Szavaidra Zwol kinyitja szemét, óvatosan körbekémlel, majd lassan leereszkedik utánad a fáról, majd be a pihenőházba.
Még mindig remeg kissé, de láthatólag egyre jobban megnyugszik.*
- Hát... Amerre tartottunk a legközelebbi falu messze van. Kocsival is holnap este értük volna el. Zimda a neve. De ... innen pár mérföldnyire az út kettéágazik, s ha jól kilépünk gyalog estére elérhetjük Talamny faluját. Ott nőttem fel, azért ismerem ennyire a környéket... Talamnyben biztos tudunk lovakat venni.
Kocsi... hát... Lakhassynből 3-4 naponta indul postakocsi Shulurba, vagyis ha várunk és nem jön előbb erre senki, leghamarabb is csak három nap múlva érkezik ide egy postakocsi. De Shulurból is jön... mivel nem találkoztunk eddig vele úgy vélem, hogy holnap, esetleg holnap után ér ide, ami persze visszamegy Lakhassynba...
Sajnálom Messire! Nem gondoltam volna, hogy a falusi mese nem is mese valójában... Tudja a falu öregjei mindig riogattak elkóborló állatokat evő szörnyekkel bennünket gyerekeket, csakhogy ne merészeljünk mélyen behatolni a falut övező rengetegbe. Volt aki nem tért vissza szülei bánatára, de mi akkor azt hittük, hogy csak a szegénység elől ment el a faluból, akkor már voltam úgy 13-14 éves talán... nem hittük el a meséket azokról a két lábon ágaskodó, ronda, szőrös, karmos, minden élő állatot-embert felzabáló szörnyekről, mert szüleink sem látták ezeket a lényeket...
*Közben ahogy mesél erről kutat a saját ládájában. Két málhás zsákot húz elő üresen, és két nagyhátizsákot.*
- Ha nem lenne elég Uram, akkor még a lepedőkből tudok csomózni batyut, az is több mint a semmi... már ha a továbbhaladást választja...