Tristani Krónikák I (ÚTK)

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Követem a többieket, és közben fejemet vakarva gondolkozok, hogy mit is akart jelenteni az, amit Ramani mondott.

<Vajon miért kell az isteneknek az étel. Én úgy tudtam, hogy azok nem esznek. De ostoba vagyok, hát miért ne ennének, hisz én is eszek!>

*Mosoly jelenik meg az arcomon, és azonnal tudatom a többiekkel felfedezésemet.

-Most má értem. Az istenek nem tudják hogyan kell ételt csinálni, és így nekik kell adnunk a miénket. Na majd Ramani legközelebb szóljál, ha áldozol, mert tudom mit jelent az, hogy nincs mit enni. Megsajnáltam ezeket az isteneket. Majd egy jó adag sült húst küldök nekik. Az biztos ízleni fog.

[Niobe]

( Seela Deranel )

<Aha, szóval ezért a nagy tisztelet. Remélem hűséges követője hamar megunja a dolgot, mert nem óhajtom, hogy itt kullogjon a nyomunkban. Ha más nem, ráveszem Ramanit, küldje el valami szent küldetésre a világ másik felére. Tuti nem lesz láb alatt egy jó ideig. >

* Bár nekem is rémlik valami a hadnagy holléte felől, nem jut az eszembe hirtelen, így Ramanira bízom az információszerzést, ha már ennyire tisztelik a faluban, akkor neki talán segítőkészebbek lesznek, mint velem. *

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 12. nap, reggel
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Ramani, Seela, Yvett, Arg

Elindultok megkeresni a parancsnokot, de Ramani kénytelen szembenézni azzal a nehézséggel, hogy bárkihez is menne oda érdeklődni, szinte szabályszerűen menekülnek előle az emberek.
Végül egy városőr mutatja meg a parancsnok tartózkodási helyét, igaz, jócskán kelletlenül.

A városőrség egy nagyobb istállóban szállásolta el magát, a mellette lévő kis házat pedig kinevezték parancsnokságnak.
Előtte két őr áll, akik kényelmetlenül feszengenek, amikor felbukkantok előttük.

- A parancsnok itt van, azonnal értesítjük az érkezésükről. – közli az egyik őr, és besiet a házba.
A másik őr pedig idegesen toporogva les titeket a szeme sarkából, bár Ramanira rá sem mer nézni.
Seela, te észreveszed, hogy az őr igencsak megizzadt, míg Arg az arénából már megismert félelem-szagot érzi a levegőben.
- Bemehetnek. – int a visszatérő őr, majd gyorsan kotródik az utatokból.

Belépve egy előtérbe értek, ami valaha konyha lehetett. A ház felépítése hasonló az esti szállásotokéra, csak itt a bútorok javarészt ki lettek pakolva. Jelenleg egy írnok és nagy halom papír, láda, postagalamb, és még ki tudja mi van ide bezsúfolva.
Az írnok fel sem néz rátok, míg a bal oldali ajtóban a hadnagy alakja jelenik meg.

- ’Reggelt! Jöjjenek be. – invitál beljebb titeket a maga kissé nyers modorában.

A ruházata kifogástalan, ám a szeme alatti karikák átalvatlan éjszakákról árulkodnak.
- Először is köszönöm a tegnap esti segítséget a lángok megfékezésében, bár a tűzijátékot igazán elhagyhatta volna. – biccent Ramani felé.
- Miben segíthetek önöknek? – ül le a szobában lévő asztal mögé, amely mögött egy térkép lóg a falon.
A ti oldalatokon két szék, és a fal mellett két pad teszi teljessé a berendezést. Egy vérttartó bábu, rajta egy mellvért van még itt, ami érdekes lehet számotokra.

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*Ramanival szembeni furcsa viselkedés meglep, de hamar betudom a tudatlanok ismeretlentől és misztikumtól való félelmének. Ha nagyon nem akar senki útbaigazítást adni megpróbálok én segítséget kérni a parancsnokság helyének hollétével kapcsolatban.
A parancsnokság előtt türelmesen kivárom míg beengednek, majd társaim után belépek az épületbe. Köszöntöm előbb az írnokot egy "Jó reggetl!"-el, majd a Kapitányt is miután megjelent az ajtóban és beinvitál minket.
Belépek és megállok az ajtó mellett, nem kívánok leülni, de szólni igen.*
- Én mindenek előtt szeretnék az önnel szembeni éjszakai fellépésem stílusa miatt elnézést kérni. - *Nem mondok többet, csak a Kapitányra függesztem tekintetem és állom a tekintetét, ha viszonozza. Igen, a stílus nem volt a legdiplomatikusabb, érzem. Azonban a mondanivalóm mellett kitartok, de megvitatni nem szándékozom. Egyenlőre. Talán fordíthatok még az ellenséges viselkedésen egy kis diplomáciai és etikai ismeretek bevetésével.*

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Vigyorral nyugtázom mikor megérzem a katonán, hogy fél. Jól esik nekem, ezt szeretem.
Sétálás közben vizslatom a környéket, de igazából csak unom magam. Semmi harc, semmi izgalom. Még a végén annyira nyugodt leszek, hogy a bennem dolgozó erő szépen lassan megáll.
Belépve a parancsnokságra körbe pillantok, de mivel semmi különlegeset nem találok így visszarévedek az unalom világába, és hagyom hogy körbe pókhálózzon.

*Viszont mikor megjelenik a tiszt felpezsdül a vérem. Várom, hogy esetleg le támadjon, vagy a katonáit rám küldje. De hiába várok, nem történik semmi.

*Yvettet hallgatva nem igazán értem. Minek kell ettől elnézést kérni. Válat vonok, és csendben hagyom a többieket. Majd ők beszélnek.

[Niobe]

( Seela Deranel )

< Úgy látom nem csak tisztelet van Ramani irányába, hanem jó nagy adag félelem is. Helyes, így legalább nyugtunk lesz, nem fognak zaklatni minket feleslegesen. Az ajtóban álló katona félelme már meg sem lep, közömbösen szemlélem a környéket, míg várakozunk a bemenetelre. >

* Belépve a helyiségbe rögtön feltűnik az írnok viselkedése, illetve tiszteletlensége. Egy üdvözlést azért elvártam volna tőle, bár lehet meg sem mer szólalni a félelemtől. Gyorsan körbenézek, a hadnagy köszönésére pedig csak biccentek. Nem ülök le, nem óhajtok olyan sokáig maradni ebben a szűk helyiségben. Pláne ha belegondolok, hogy az ork nem tisztálkodott sem az éjszaka, sem reggel. Túl sokáig nem óhajtok vele egy zárt helyiségben egy levegőt szívni. *

* A beszélgetést Yvettre és Ramani hagyom, én nem vagyok a szavak embere, csak a kardforgatáshoz értek. Nem pazarlom felesleges szócséplésre a drága időmet. Így a beszélgetés alatt inkább csendben megfigyelem a hadnagy és az írnok viselkedését, reakciójukat. Hátha ki tudok olvasni belőle valamit. *

[Togar]

Ramani Voineor

Tudomásul veszem a tegnap történteknek megvolt a hatása, inkább féljenek és tiszteljenek, mint ne foglalkozzanak velem mert azt nem szeretem ha levegőnek néznek. Besétálok a parancsnokhoz a többiekkel majd én is üdvözlöm.

-Nagyon szívesen, a tűzijátékról annyit két lehetőségem volt vagy hagyom hogy leégjen ez az egész és megvárom míg eloltják vagy pedig tűzijáték. Gondolom ez elviselhető ár volt érte, de ha gondolja máskor nem segítek.A tegnapi dolog miatt vagyunk itt, a városból küldtek egy eltűnt expedíció után, azt mondták ennek a városnak a vezetője útba tud igazítani bennünket merre is menjünk. De mivel jelenleg ön itt a vezető remélem tud ebben segíteni, megmondja az irányt és itt sem vagyunk.Gondolom ezzel mindkettőnk megkönnyebbülne. - válaszolom a feltett kérdésére. Nem lekezelően hanem határozottan és nyersen ahogy egy katonához illik.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 12. nap, reggel
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Ramani, Seela, Yvett, Arg

A parancsnok elgondolkodva figyeli Ramanit a válasz közben, majd megadóan bólint egyet.
Futó pillantásra méltatja az orkot, majd a tekintete megállapodik Yvetten.


- Rendben – válaszolja, bár nem teljesen egyértelmű, hogy Yvettnek, vagy Ramaninak.
- Amennyit én tudok az ügyről: egy kis csapat érkezett a fővárosból, hogy kivizsgálják az egyik erdőkerülőnk jelentését a romokról.
Az erdőkerülő súlyos sebekkel esett be a faluba, önkívületben mondott pár szót valami romokról, és erős vasrácsokról, rémekről. A futár egy hete érkezett vissza a kivizsgálókkal. A velük érkező pap gyógyította meg a felderítőt, aki már másnap útnak indult a tanácsos csapatával. A tanácsos és a pap rendkívül izgatottnak tűnt, ahogy a felderítő jelentését meghallgatták…
A faluba azóta csak a három hordár tért vissza, ők csak a romokig kísérték a küldöttséget, ott lepakoltak, tábort vertek, és visszajöttek.
- Segíthetek még valamiben? – teszi fel a kérdést, miután befejezte a történet rövid összefoglalását.

Seela, a hadnagy viselkedése feszes, katonás, semmiben nem tér el a tegnap esti fellépésétől. Mivel nem igazán töltöttél még vele sok időt, így nem is nagyon tudsz olvasni a mozdulataiból.
Az írnokot csak akkor tudod szemmel tartani, ha kinyitod az ajtót, és beállsz a két szoba közé, az ajtónyílásba.

[Togar]

Ramani Voineor

Egy dologban tud még segíteni elmondja pontosan merre is induljunk és hogyan jutunk a romokhoz és már itt sem vagyunk. Köszönjük a segítséget, remélem az eltűntekkel együtt teszünk még egy rövid látogatást.

Meg várom míg elmagyarázza az utat és feljegyzem magamnak, nem szeretnék eltévedni. Majd ha van még valakinek kérdése megvárom míg felteszi és mikor végeztünk elindulok kifelé vissza a házhoz összepakolni mert le szeretnék lépni innen. Ha a srác jönni akar még jó is legalább megmutatja az utat a romokhoz.

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*Nem számítottam hosszas bájcsevejre a Kapitánnyal, így a rövid és nem egyértelmű válasza nem lep meg. De mintha már nem olyan lenne a viselkedése mint az éjjel volt. Elhessegetem a gondolatokat, majd ha ráérek elemezgetem önmagamban, de most más miatt vagyunk itt.
A rövid történetet meghallgatom figyelmesen, ám nekem mindezen információk kevesek.*
- Ha lenne rá mód én szeretnék bepillantást nyerni ama jelentésbe, ami készült a romoktól visszatérő felderítő elbeszéléséből. Fontos információk lehetnek benne, ami segítené felkutatni a tanácsost és csapatát.

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Figyelmesen hallgatom a hadnagy mondandóját, de legnagyobb sajnálatomra semmi újat vagy változást nem tapasztalok viselkedésében. *

< Nem irigylem. Nem elég, hogy a falut kell védenie a furcsa goblin támadásoktól, ellátni a sebesülteket, nyugtatni az embereket, még eltűnt expedíciók után is főhet a feje. A legnagyobb gond, hogy szerintem ő saját maga menne és derítené ki az eltűnés okát, nem bízná holmi szedett-vedett bandára, mint például ránk és ez láthatóan nagyon bosszantja. >

* A varázslónő kérésével én is egyetértek, és ezt közlöm is a hadnaggyal: *

- A felderítő jelentése engem is érdekel, igaza van Yvettnek, lehet benne számunkra nagyon fontos információ.

* Ha végeztünk, csendben követem a többieket vissza a házhoz. *

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Ott ülök a szobában, és figyelem amit a kapitány mond. Túl sok mindent nem értettem a dologból. Majd a többiek válaszát hallgatva levonom a tanulságot.

<Tehát eltűnt pár illető, és mi fogjuk őket megkeresni. >

*Magamnak vállat vonok, és megvárom míg vége a csevelynek. Én magam nem szólok bele, mert nem akarom, hogy miattam a többiek bajba kerüljenek.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 12. nap, reggel
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Ramani, Seela, Yvett, Arg

A hadnagy fáradtan dörzsöli meg a szemét, nagyot sóhajt és komoran pillant rátok.
- Attól tartok ezt a kérést nem tudom teljesíteni. A feljegyzéseket magával vitte Cean tanácsos, még én sem kaptam bepillantást abba a jelentésbe, így sem a helyet, sem az utat nem tudom Önöknek elmondani.
Javallom, keressék meg a három hordárt, akik visszatértek. Ők az egyetlenek, akik ismerik az utat…
A nevük, Habert, Hill, és Hoffer.

Láthatóan igen bosszantja a dolog, hogy olyan események zajlanak a faluban, és környékén, amit ő nem lát át, amiről ő nem tud.
Ha nincs több kérdésetek, akkor búcsút int nektek, udvariasan felállva, majd az ablak elé lépve bámul ki az utcára.

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*Amit hallok furcsa, nem tetszik, s zavaró... Még a Kapitánynak sem mondták, hogy mi folyik itt...*
- Meglepődve hallom Uram! Mindenesetre köszönjük a segítségét! - *adom meg a tiszteletet köszönésem alatt a Kapitánynak, s fordulok ki a szobából. Valami itt nagyon nem stimmel, és ennek a gondolatomnak hangot is adok kilépve az utcára.*
- Cean tanácsosék valami nagyba tenyerelhettek bele, ha ekkora a titkolózás. Viszont így biztos vagyok abban, hogy minket nem tájékoztattak mindenről megfelelően...
Ha javasolhatom... először szedjük össze a holminkat, majd keressük meg ezt a három hordárt. Reméljük valamelyik szóba mer állni velünk...

[Togar]

Ramani Voineor

Először keressük meg őket, utánna ráérünk pakolni, mivel nem nagyon állnak szóba velünk így lehet nehéz lesz szóra bírni őket- válaszolom Yvettnek.Nem nagyon beszélnek velünk a falusiak és mi nem ismerjük a környéket, legszívesebben itthagynám már az egészet. Kezdem megbánni, hogy nem néztem végig hogy ég le az egész falu. Odalépek az egik őrhöz, neki muszáj beszélnie velünk.

-Beszéltünk a hadnagyával és azt mondta keressük meg Habert, Hill, és Hoffer. közül valamelyiket. Merre találjuk öket? Ha beszéltünk velük elmegyünk innen megnyugodhat-nézek az idegesen feszengő katona szemébe. Remélem válaszol mert kölcsönösen meg szeretnénk egymástól szabadulni ezt ő is érzi és ha nem segít tovább vagyunk kénytelenek maradni. Ha megmondja merre találhatóak elindulok hozzájuk megtudakolni az útirányt merre is kell mennünk. Kezd elegem lenni ebből a töketlenségből, mentsük ki őket de azt sem tudjuk hol vannak.