Utak, ösvények, csapások

[Anathor]

("Fivér")

*Gyakorlott koncentrációval kizárja tudatából a nem kívánatos hangokat, az áldozatok utolsó halálsikolyát. Figyelmét a két szakaszvezetőre irányítja, ám a nyelvismeretet nem bírja. Megszünteti diszciplínájának hatását, megvárja, míg normális érzékei visszatérnek.*
- Mi ennek az oka?
*Utal az alig egy perce elhangzott kijelentésre a dzsadhoz fordulva.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Odaseneki, ha nem ismered. Ha Darton is úgy akarja, majd megismerjük.
Ugye ettél már? - *kérdem tőle, miközben a talált ládát próbálom lovamra erősíteni. Ha evett nyugtázom, ha nem neki is kerítek az elemózsiásunkból ételt.*
- Sokat álltunk... gyorsan megeszem/szük, megitatjuk a lovakat és lóra szállunk, estig egy kicsit gyorsabb tempót diktálva fogunk haladni. - *így is alakítom a dolgaimat, ugyanis egy jó nagy utat szeretnék magam mögött hagyni ismét Warvik felé.*
- Úgy számítok, hogy holnap, esetleg holnap után utolérjük Hartékat, persze feltételezem, hogy ők is erre jöttek... hisz nincs más út. Ha még mindig eszméletlen ahogy te láttad utoljára, akkor nem tudnak olyan gyorsan haladni mint mi... - *fejtegetem a gondolataimat Rantinak*
- Apropó... Hart... az az idegen alak, akivel oly jól megértette magát az Atya - ahogy te hívod - az véletlenül nem egy magas, fekete páncélos alak, varkocsba kötött hajjal, az egyik szemén fekete kötés éktelenkedik, és fegyvere egy széles pofájú csatabárd? - *írom le neki azt az alakot, akit láttam álmomban. Próbálom oly pontosan leírni a külsejét, amennyire csak vissza tudok emlékezni a látott dolgokra - azért piszkálja a csőröm egy kicsit az az álom...*

[Terda Radovik]

JK: Da'ryo Racchiosi, a „Fivér”
Helyszín: Warvik tartomány, a Casada folyótól néhány mérföldre
Időpont: éjszaka, a Kék Hold fényénél


*A dzsad a szertartást figyeli, de amikor megszólítod kissé szórakozottan válaszol:*

- Mi? Hogy?...Miért nem kedvelik egymást? Én nem tudom, de mindig versengenek egymással; kinek készül össze hamarabb a szakasza, kinek esik össze előbb a hanndrah-ja, kinek a szakasza vág le több ellenséget, vagy fog el többet élve, meg ilyenek...Te nem tőlük jöttél? Neked nem tűnt fel, hogy mennyire utálják egymást?

*Kérdőn néz rád, bár valószínűleg jobban érdekelné a szertartás.
A szemed sarkából látod amit da Sacron szakaszparancsnok öles léptekkel hagyja faképnél a vitától kivörösödött arcú Guidder bárót, közben idegesen magyaráz valamit maga elé. Talán csak a gorviki abradont szidja.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, útban Aquilla felé
Időpont: dél körül


*A kölyök nem evett még, így csatlakozik hozzád. Bólogatva hallgatja a mondandódat, majd két falat között válaszol a kérdésedre:*

- De igen; félszemű, fekete hosszú hajú férfi. Elég csúnya figura, az arcán forradásnyomok, mintha megégett volna. Valóban egy nagy fejszéje volt, olyan kétélű fajta, kicsi koponyákkal díszítve...

*Még mindig kicsit kavaroghat a kölyök gyomra a hullabűztől, mert szokásával ellentétben alig eszik.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

<Noir, Noir... vajon mit akartok tőlem az Urammal karöltve?...>
- Érdekes... nem szoktam hinni az álmokban, de az éjszakai különleges volt... láttam ezt az embert, pedig életemben még sosem... Egy kék szemű, bronz bőrű fajzat taszította eszméletlenségbe, aztán elrepült. - *fogom rövidre az álmomat Rantinak. Megvakarom a tarkómat, majd befejezem az étkezést.*
- A halál hozzá tartozik az élethez, elengedhetetlen része. Ha elfogadod belül, akkor nem fogsz félni semmitől. Az amit láttál, éreztél csak a porhüvelyek a természethez való visszatérésének a folyamata, természetes dolog. Kellemetlen szaggal jár, ez igaz... Szippants mélyeket sokszor egymás után és kitisztul a szaglásod... - *mondom Rantinak látván, hogy alig eszik valamit. Emlékszem, hasonlóképpen viselkedtem én is az első hulla, oszló tetem közelében* - Gyere menjünk, hagyjuk itt ezt a helyet...
*Elpakolok, nyeregbe szállok. Megvárom Rantit, majd indulásra ösztökélem Rulyt.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, útban Aquilla felé
Időpont: déltől kora estig


*Evés után összepakoltok, és tovább indultok.
Tovább folytatódik a füves sztyeppe, kisebb-nagyobb dombokat másztok meg utatok során, néha megkerültök egy-egy kisebb facsoportot.
Hosszú órákig nem történik semmi különleges, naplemente után már az este is lassan beköszönt, amikor egy domb tetejéről egy útkereszteződést pillantotok meg.
Nagyjából száz-százötven méterre lehet tőletek, a kereszteződés közepén pedig egy utazó batár vesztegel. Két erős felépítésű szürke ló van elé fogva, két ember pedig az egyik első keréknél vacakol. Közelebbről megnézve eltört a kerék; néhány küllő tört ki és a kerékvas esett le a helyéről. A batár oldalán egy hófehér hattyút ábrázoló címer virít.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Hogy a hosszú órák ne teljenek el szótlanul megkérem Rantit, hogy tudásához képest okítson egy kicsit a gorviki nyelvre, csak ragad rám idővel valami belőle. Ha csak köszönni, enni-inni kérni alap dolgokat megtanulom általa már jobban fogom magam érezni. Persze nem bánnám, hogyha normálisan eltanulhatnám a nyelvet, hogy jobban tudjak boldogulni, de a gyerek által erre nem látok esélyt.
Ahogy telnek az órák fáradok. Érzem hátamon már a páncélom súlyát. Hiába no, kényelmetlen egész nap lovagolni benne, de nem tehetem meg, hogy elkényelmesedjek. Így az est közeledtével ismét kémlelni kezdem a környéket megfelelő éjszakai pihenő után. A dombtetőről a látvány számomra áldás - legalább nem fogunk eltévedni, persze csak akkor, ha a kérdezettek igazat fognak mondani uticélunk irányával kapcsolatban.
Csak a körbekémlelés idejéig álltam meg a dombtetőn, majd folytatom utam a pórul járt batárig, s közben megfigyelem, hogy ki vagy kik lehetnek ott.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, útban Aquilla felé
Időpont: kora este


*Ahogy lassan közeledtek a batár felé Ranti halkan odaszól neked:*

- Néhány hete egy ilyesmi címerrel díszített hintó ment keresztül a falunkon még odahaza. Csak megitatták a lovaikat és mentek is tovább. Az egyik falubeli öreg azt mondta, hogy eronei az a hattyús címer...

*A két fickó - aki a kereket próbálja rendbe hozni - a ruházata alapján egyszerű szolgának tűnik. Nem tipikus gorvikinak, legalábbis az arcvonásaik kicsit mások, bár mindkettőnek sötét haja van.
A batár alakán egy fiatal, elegáns ruhákat viselő sötét hajú ficsúr figyeli a két szolgát, amint a kerékkel szerencsétlenkedik. Amint a látószögébe kerültök inkább titeket figyel, majd amikor egészen közel értek rádvillantja hibátlan mosolyát, majd gorviki nyelven szólít meg titeket, de láthatóan keresi a szavakat. Ranti is értetlenül mereszti a szemeit a fickóra; ha meg is értett valamit a mondandójából egyelőre nem fordítja le.*

[Anathor]

("Fivér")

- Csupán híresztelésből... Mint ahogy de Sacron szakaszparancsnoknak is mondtam, csupán pár napja kerültem Guidder báró vezénylete alá...
*Nem firtatja többet a témát, láthatólag a dzsadot jobban érdekli a szertartás, ami meg is felel most a gorvikinak. Felhasználható információval nem tudott szolgálni, és valószínűleg nem is fog a jövőben... Egy pillanatra csöndbe burkolózik. Tekintete továbbsiklik a dzsadon, át a tűz körül ülőkön és a shadoni szakaszparancsnokon. A sötétségbe bámul és gondolkodik. Talán ha nem az ellentétből indul ki, hanem a shadoni személyével kapcsolatban. Ha megtudja milyen ember, mire érzékeny, mi dühíti fel, mire kell odafigyelnie a hazugságokban, akkor nagyobb esélye van a beolvadásra... Visszafordul a dzsadhoz.*
- Milyen ember de Sacron szakaszparancsnok? Nem sokat hallottam róla, és legalább is nem olyantól, aki a kardja alatt harcolt volna...

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Szép nyugodtan baktatom lovam a batárig. Ranti mondandójára odafigyelek - bár nekem nem sok mindent mond a címer, s Erone város hatalmi viszonyaiban sem vagyok járatos, de furcsa, hogyha igaz az amit a gyerek mond mit keres itt ez a batár s utasai. Aztán elmosolyodom én is - lehet a ficsúr visszamosolygásnak hiszi... - végül is én sem vagyok idevalósi, mégis itt vagyok , mindenkinek megvan a maga kis titka, s célja.
Pár lábnyira állítom csak meg Rulyt, majd hallgatom a kissé akadozó szöveget, melyből egy szót sem értek. Felvont szemöldökkel nézem a hibátlan mosolyú ficsúrt, néha Rantira nézek kérdőn - bár ahogy elnézem az értetlen arckifejezését ő sem biztos, hogy megért bármit is a mondandójából.*
- Szebb estét! Nem igazán értettem az előbbi szónoklását, de nem lenne szerencsésebb, ha leszállna a batárról és segítene a szerencsétleneknek?! - *szólok nyugodt hangnemben a ficsúrnak tiszta pyarr nyelven, majd bökök fejemmel a keréknél ténykedő két férfi felé.* - De ha még nem is koszolja be úri kezeit, azzal a cirka 100 kilóval könnyebb lenne a batár számukra. Nem?
*Nyugodtan állom a tekintetét, nem igen zavartatom magam azért amit mondtam - ugyanis engem nem zavar...*

[Terda Radovik]

JK: Da'ryo Racchiosi, a „Fivér”
Helyszín: Warvik tartomány, a Casada folyótól néhány mérföldre
Időpont: éjszaka, a Kék Hold fényénél


*A dzsad szemmel láthatóan nem nagyon akar veled beszélgetni, a szertartás sokkal jobban érdekli.*

- Mi? Hogy?...Jaj, hagyjál már a kérdéseiddel, örülj, hogy nem téged cincálnak darabokra ott középen!...Sacron jó parancsnok, mint mindenki a táborban! Legyen elég ennyi...

*Láthatóan kicsit bosszantja, hogy kérdezgeted.
Közben da Sacron visszaér a tűzhöz – ami a tiétek mellett van – és leül. Kicsit még most is mérges a másik szakaszparancsnokkal történt beszélgetés miatt, de hamar lehiggad. Elővesz az oldaltáskájából egy kicsi butykost, amiből kortyol egyet, majd miután visszatette, lefekszik és pillanatokon belül elalszik.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, útban Aquilla felé
Időpont: kora este


*Láthatóan meghökken a fickó a pyar beszéden, a két szolga is abbahagyja a kerék ”szerelését” és téged figyelnek. A kocsiban ülő kicsit kényszeredetten elmosolyodik és kissé komor hangon válaszol, szintén pyar nyelven:*

- Magának is szép estét hölgyem! Nos, szívesen kiszállnék ha tudnék, de sajnos nem mozdul a lábam!...Általános testi leépülés...A szolgáim nem épp a kerékkészítés mesterei, de igyekeznek. Az előbb azt próbáltam megtudakolni, hogy merre van a legközelebbi település, illetve, hogy jó irányba haladunk e Aquilla városa felé...No de hogyhogy beszéli ezt a nyelvet? Nem sűrűn találkozni olyannal aki ismeri...Ó, milyen illetlen vagyok! A nevem Sergio del Aramos, Erone Hercegségének követe!

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

<Követ... bénán... két szolgával csupán... Aham... Kereket nem tudnak javítani, de ha igaz 10... nem, 12 féleképpen ki tudnak nyírni, ha ügyesek. )>
*Elmosolyodom, kicsit bocsánatkérően. Elmélázom a válaszon, közben szemeimet a két szolgára vándoroltatom, majd vissza az állítólagos követre.*
- Bocsásson meg... De akkor vennék ki abból a kocsiból mint máskor, mert gondolom követi teendőit nem innen intézi... ... nem is értem, de bocsássa meg ezt egy egyszerű pyarr származású nőnek. A nevem Sebille, ő pedig Ranti.
...
Arra viszont nem tudok választ adni, hogy merre van a helyes út Aquilla felé.
Gondolom itt sincs útjelző tábla, mint eddig sem volt sehol … - *mondom kicsit fanyarul az utolsó mondatot, s elnézek a kereszteződésbe, hogy helyes-e a feltételezésem. Ha van tábla, akkor elnyargalászok addig, s megnézem mi van rajta – a fürkésző tekintetek annyira nem zavarnak, megszoktam, hogy megbámulnak az emberek teljes vértben és a fegyverarzenálommal.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, útban Aquilla felé
Időpont: kora este


*Tábla valóban nincs, így nem tudsz irányt adni. A széles, kiépített út egyenesen folytatódik, a kocsi elhelyezkedéséből ítélve valószínűleg akkor törhetett ki a batár kereke, amikor a keskeny mellékútról rákanyarodtak. Ezt a kocsiban ülő is megerősíti:*

- Akkor reccsent a kerék amikor kanyarodtunk...Bár jómagam sem értek hozzá különösebben, de ha sikerülne a fém abroncsot valamelyest visszaeszkábálni, akkor talán kihúzzuk a következő faluig. Már ha van a közelben egy átkozott porfészek...Gondolom maguk sem jártasak a kerekek szerelésében...

*Utolsó mondatán még ő maga is nevet.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

<Ahogy sejtettem...>
- Bár ténylegesen nem tudom merre van Aquilla... nincs tábla. De ha Önök arról jöttek - *mutatok a keskenyebb mellékút felé* - Akkor arra van. - *mutatok a széles főút folytatására.* - Mi ugyanis Olbariseből jövünk... Így túl sok lehetőség nem marad
*Leszállok Rulyról, s Ranti kezébe adom a kantárt, hogy vigyázzon rá.*
- Valóban a kocsikerék szereléséhez nem értünk, de talán erővel tudok besegíteni...
Ketten emeljünk, az ügyesebbje meg rakja fel gyorsan azt az abroncsot... - *mondom ezt már a két szolgának és bizony hogy komoly gondolataimat bizonyíthassam a netán kétkedőknek, nekiveselkedem, hogy a kerék egyik oldalát megkapva megemeljük annyira, hogy a vasabroncs rámenjen a kerékre.*