Utak, ösvények, csapások

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, útban Aquilla felé
Időpont: délben


*Ranti egy apró biccentés után megkönnyebbülten lovagol vissza a domb aljához és hagy egyedül a hullákkal.
Rövid meditáció után immár nem érezvén a szagokat lépsz a bűzölgő testek közelébe.
A ruházatukból ítélve gorvikiak lehettek; derekukon sötétzöld selyemkendők díszelegnek, mindegyiken ezüst sasmadaras címert látsz. Fegyvereik is vannak: mindkettő övén egy-egy vékony pengéjű tőr fityeg - amit a helyiek ramierának neveznek - az egyiknél pedig egy hosszú kard is van, amit a derékkendőkön is látható sas-motívum díszít. Úgy tűnik, hogy nem rablótámadás érte őket, a pénzes zacskó ott van az övükön és sérüléseket sem látsz rajtuk. Nyeregtáska két lóhoz tartozott, a harmadik mellett pedig két kisebb acélveretes ládát látsz, mindkettő tartalmát vaskos lakat védi a tolvajoktól.
A hullák elhelyezkedéséből arra következtetsz, hogy éppen letáborozhattak és ehettek amikor utol érte őket a halál. Kezük ügyében ételmaradékok, kupák, bicskák és félig üres vizestömlők vannak. A kút mellett egy fa vödröt is észreveszel, ami valószínűleg a lovak itatására szolgálhatott.*


// Jó kérdés, nem fogalmaznak valami egyértelműen...Mivel 12-es érzékelésed van, és a minimum értékre (1-3) kellene lecsökkenteni, ezért (szerintem) 10 ponttal kell csökkenteni az értéket, azaz 10 pszi pontba kerül. De fel lehetne vetni a szabályzavaros topicba, és közösen kitalálhatnánk valami fix szabályt. //

[Anathor]

("Fivér")

*Biccentéssel fogadja a helykínálást, majd letelepszik a mágikus tűz köré. Hátát a járőröző egységeknek veti, ily módon rálátás nyílik az előtte elterülő tábor nagy részére. Ujjai élelem után kutatnak a zsákjában, ideje ennie valamit, mégha nem is éhsége sarkallja hasonló tettre, hanem józan esze. Nem eszik gyorsan és főleg sokat, csupán annyit, amit megítélése szerint elfogyaszthat. Csendes majszolása közepette figyeli a két dzsad beszélgetését, érzékei azonban a külvilág felé is nyitottak. Sötét tekintete folyton jár körbe, alaposabban felméri a környezetét, elméjébe vési a szakasz címerét és zászlaját ha teheti, az arcokat próbálja nagyjából memorizálni. Egyelőre nem mozdul és nem cselekszik, csak vár. Természetesen felkészülve a rosszabbik eshetőségre is... Reméli azonban erre nem kerül sor, ösztöne idejében figyelmezteti ha továbbállni kényszerül... Felpillant. A Vörös Hold hamarosan a horizont alá bukik, és akkor történni fog valami. Ha a szakasz tagjai mozgolódnak Éjközép eljövetelekor, akkor követi a többi katonát. Ellenkező esetben a tábor közepe felé veszi az irányt...*

[Terda Radovik]

JK: Da'ryo Racchiosi, a „Fivér”
Helyszín: Warvik tartomány, a Casada folyótól néhány mérföldre
Időpont: éjszaka, Éjközépkor


*A tűz körül kicsit furcsállva nézik amint enni kezdesz, de nem teszik szóvá.
Ahogy közeledik a Vörös Hold a horizonthoz, úgy csendesül el teljesen a tábor. Szinte tapintható a feszültség, a legtöbben a tábor közepe felé, azaz a kiszáradt terület felé nézelődnek.
Az Éjközépkor kezdetekor a tábor minden tüze kialszik, csupán középen maradnak meg a fények, ahol a kiszáradt terület van. Onnét harsan fel az ismeretlen nyelvű kántálás, amiből természetesen egy árva szót sem értesz. Monotonon hangon kántálnak valakik és néha egy-egy hangosabb üvöltésszerű szó is elhallatszik. Amikor felhangzanak azok a bizonyos hangos kiáltások, ismét világítani kezd a tábor területén egy-egy tábortűz. Az egyik ilyen újra kigyulladó tűz alig tizenöt-húsz lépésre lángol fel tőled, a tűz mellett ülők egyike pedig szó nélkül feláll és a tábor közepe felé indul. Látod, hogy jónéhány esetben így tesznek a táborlakók.
Nagyjából hat-hét embert látsz aki elindult a tábor közepe felé, de biztos vannak még többen is, de ők nincsenek a látómeződben.
Lassan múlnak a percek, már látszódik a Kék Hold pereme a látóhatár szélén, amikor az éppen felhangzó kiáltás után tőled alig két-három méterre lángol fel a tűz, és egy átszellemült arcú dzsad áll fel a tűz fényköréből. Lassan indul, közben halkan mormol valami ismeretlen nyelvű litániát.

[Anathor]

("Fivér")

*Éjközép. A vihar előtti csend. Feszültség és várakozás honol az arcokon, a fejvadász pedig olyan erővel szorítja meg a zsákot, hogy ujjai teljesen kifehérednek. A gyomra összecsomósodik, azonban nem az idegességtől, hanem az égető tettvágytól. A kiáltások csontig hatolnak, akaraterejére szüksége van, hogy az érzelemmentes kifejezés álarcát fenntartsa.*
<...Csak egy eszköz vagyok...>
*Tüzek alszanak ki, majd lobbanak fel, mintha csak a szenvedélyt korbácsolták volna fel az átszellemült egyénekben. Nagy a kísértés, hogy közelebb menjen, azonban esze azt diktálja maradjon a helyén és ne mozduljon. Elnézve a katonákat, úgy vonulnak a kiszáradt, homokos terület felé, akár a birkák a vágóhídra. Önkéntes áldozatok a korcs istenségnek... Magában elfintorodik. Habár az érzelem csak egy szó a számára, undor fut végig bensőjében. Kitisztítja elméjét, koncentrálnia kell. Tudja, hogy ez egy lehetőség, hogy az amund paphoz közel kerüljön, még sincs tisztába az ott előforduló helyzettel: kik őrzik, hányan, és mennyi időre van szüksége. Enélkül akár önként is feküdhetne az áldozótőr alá... Most még nem jött el az idő... Úgy gondolja, mágia hajtja a vonuló embereket, ezért elméjét nem engedi szabadjára, nehogy idegen akarat férközzön a fejébe, mégha hasznosabb eszköz is lenne a megfigyelésben. Így a helyén marad, kiélezett érzékekkel követve az eseményeket.*

[Terda Radovik]

JK: Da'ryo Racchiosi, a „Fivér”
Helyszín: Warvik tartomány, a Casada folyótól néhány mérföldre
Időpont: éjszaka, a Kék Hold fényénél


*Amint feljő a Kék Hold, abbamarad a kántálás, és szinte egyszerre gyullad ki ismét az összes tábortűz. Így már azt is látod, hogy körülbelül húsz ember gyalogol a tábor közepe felé. Elég messze vannak, így a lényeget nem látod, csupán hallod.
Pár perc elteltével – amikor mindegyik fickó megérkezik a kiszáradt területre – ismét felhangzik a kántálás, ám ezúttal más tónusú a kórus. Sokkal vérfagyasztóbb és hangosabb a hangjuk, végigfut a hideg a hátadon tőle. Egy-két perc elteltével felhangzik az első halálhörgés, ami megerősít abban a hitedben, hogy az áldozatok lettek Éjközépkor kiválasztva. Bizonyosan jó ideig el fog tartani, amíg mindannyian bevégzik.
A körülötted ülők közül néhányan átszellemült arccal bámulják a Kék Holdat, szájuk néma fohászt mormol. De vannak akik szótlanul bámulják a tűzet, arcukról semmit nem lehet leolvasni.
Az őrjáratok ugyanúgy róják az útjukat, mint azt Éjközép előtt tették.*

[Anathor]

("Fivér")

*Az átkos kántálás, a halálos rigmusok megdermesztik a vért az ereiben, a mennydörgő kórust azonban késként szeli át az első halálhörgés. Úgy tűnik sejtése beigazolódott. Bár tévedett volna... Némán, behunyt szemmel hallgatja a rítust, míg gondolatban adózik értelmetlen haláluk előtt. Mégsem ez ami bosszantja, hanem a tétlensége. Képtelen cselekedni. Végül azon kapja magát, hogy nem is akar...*
<...Csak egy eszköz vagyok...>
*Még túl korai... De itt már messzemenőleg nem a feladatról van szó... Az a kötelessége, arra SZÜLETETT, hogy végrehajtsa a kapott utasítást. Ez az ő menedéke, ami megmenti a lelkét a teljes kárhozattól, hogy képes legyen élni tetteivel. Ez már nem erről szól, ebben a pontban már nem. Itt az a kérdés: hány vérbafagyott test fogja még táplálni a hamis, korcs istenséget mielőtt cselekedne...?*
<...Csak egy eszköz vagyok...>
*Nem sajnálja őket, ilyen szót nem ismer. Ám nem ilyen halált szánt nekik. Ilyen méltatlan, ily dicstelen véget...*
<...Csak egy eszköz vagyok...>
*Akaraterejét összeszedi, és elűzi ezeket a gondolatokat. Ő egy gorviki fejvadász, ha efféle gondolatok megzavarják ítélőképességét akkor méltatlan a nevére. A becsület, a hűség, és a kötelesség mindennél előrébbvaló... Ahogy lassan felnyílnak szemhéjai, úgy bomlanak szilánkokra az elméjében kavargó gondolatok. Hideg, maró üresség költözik tekintetébe, méltó ellenfeleként a lángoló tűznek...*
<...Csak egy eszköz vagyok...>

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Gyanítom, hogy mérgezés áldozatai lettek ezek az emberek és lovak. A városban kaptam olyan információt, hogy a kutak mérgezettek erre, így a látottak alapján a halál okaival nem foglalkozom. Nekik itt bevégeztetett, nekünk viszont még nem.*
- Elkérhetem a megmaradt pénzeteket? Meg azt a két kis ládát?... - *kérdem fennhangon, majd egy helyeslő bólintás kíséretében - hisz hallgatás beleegyezés - leakasztom azon pénzes erszényeket amit látok rajtuk. Még meg is köszönöm nekik az anyagi támogatásukat küldetésemhez. A két ládát is megnézem közelebbről - mennyire nehezek, elhúzom őket a hullák közeléből, ha tudom - nem szeretnék a közelben lenni már, amikor a szaglásom visszatér (ha érzem, hogy lassan itt az idő gyorsítok és szájon át veszek jó nagy levegőt, amit benntartok míg tudom).
Ki szeretném nyitni a ládákat, mert magammal cipelni nem akarom, bárki is küldte őket bárhová, bárkié is legyen a láda nagyon felhívnám a figyelmeket magunkra. Viszont a kíváncsiság hajt, hogy mit rejthetnek. Először vaskos kővel próbálkozom, hogy leverhessem a lakatot a ládákról.*

//10 Pp-ot vonok le, s akkor elveszti a kari a teljes szaglását.//

[Terda Radovik]

JK: Da'ryo Racchiosi, a „Fivér”
Helyszín: Warvik tartomány, a Casada folyótól néhány mérföldre
Időpont: éjszaka, a Kék Hold fényénél


*Elég sokáig hallgatod az áldozatok szenvedő üvöltését. Bizonyosan nem könnyű a haláluk, egészen hajnalig tarthat az áldozati szertartás amin részt vesznek.
A tüzet bámulva egy időre elbóbiskolsz, amikor felébredsz a tűz körül ülők többsége már mélyen alszik. Aki még ébren van, az még mindig a tábor közepén folyó szertartást figyeli. Talán egy hangosabb üvöltésre ébredhettél fel. A Kék Hold állásából még órák vannak napkeltéig.
Szétnézve látod, hogy Goffanon da Sacron – az újdonsült szakaszparancsnokod – nincs a szakasza közelében. Kicsit távolabb veszed észre, amint egy köpcös abradoni selyemkendőt viselő fickóval beszélget. Bár egy szavukat sem hallod, a gesztusokból ítélve hevesen vitatkoznak valamin.
Az egyik ébren lévő szakaszbéli – az egyik dzsad – észreveszi, hogy a szakaszparancsnok vitatkozását nézed. Ő is nézi pár pillanatig, majd halkan odasúgja neked:*

- Nem nagyon szívlelik egymást az öreg Guidderrel...

*Egy kicsit még nézi őket, majd a szertartás felé tekintget és próbálja kivenni a részleteket, de a távolság miatt nem láthat szinte semmit.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, útban Aquilla felé
Időpont: dél körül


*Nem vacakolsz sokat, hiszen véges a meditációd hatása. Gyorsan megszabadítod a halottakat a pénzes zacskóiktól, a két ládát magaddal vonszolva arrébb mégy.
Nem túl nagy ládák, de azért van súlyuk. A nagyobbik körülbelül fél méter széles és magas, egy méter hosszú. A kisebbik nagyjából fele ekkora.
A két pénzes szütyő súly elég jó zsákmányt sejtet: összesen hét aranyat, tizenkilenc ezüstöt és harminc rezet találsz; de a hosszú kardos fickóéban találsz két kulcsot is, amik a lakatokhoz illenek, így gyorsan lemondasz a leverésüktől. A kulcsokat felhasználva kinyitod a lakatokat.
A nagyobbik láda két részre van osztva. A nagyobbik felében ruhák, cipők és különböző ruhakiegészítők vannak. Első ránézésre elég jó minőségűek, két öltözetre való. A kisebbik felében nyolc-tíz pergamen és két könyv és néhány íróeszköz van.
Amikor a kisebbik ládát kinyitod egyből megcsap a hűvös levegő, ami a láda belsejéből árad. Nem veszélyesen hideg, de a benne lévő dolgok hidegek. Tele van pakolva különböző ételekkel, a legtöbb egyébként is tartós élelmiszer. Egy oldal szalonna, egy kisebb darab füstölt sonka, három szál füstölt kolbász, néhány gyümölcs, egy nagyobb darab sajt, egy kis adag vaj. Ha kenyér is volna hozzá, akkor több napra elegendő étel lenne neked és Rantinak.*

[Anathor]

("Fivér")

*Sokáig hallgatja a katonák kínnal telt üvöltését, mégis mozdulatlanul bámul a vádlón izzó tűzbe. Lehunnya a szemét, hogy elvonatkoztasson a szartartás alatt feltörő halálhörgésektől, és összpontosítson a környezetre... Mikor felébred egy szegmens leforgása alatt éber lesz és ellenőrzi rejtett fegyvereit, felkészülve, hogy használja ha kell. De nem kell... Azonban átkozza magát, amiért figyelme lanyhult, kimerültség ide vagy oda. Felméri környezetét, majd tekintete megakad a két szakaszvezetőn. Mikor a mellette ülő dzsad megszólal, csak egy villanásnyi időre fordítja felé arcát mielőtt ismét a shadoni és a gorviki férfira koncentrálna. Nem kérdez vissza, arra még van idő. Szellemi energiái segítségével élesíti hallását, hogy kivegye miről vitatkoznak, hátha fel tud készülni egy hazugsággal, ha kérdőre vonják... Mindent meg kell ragadnia a cél érdekében...*

//Pszi - Érzékélesítés (hallás), 5 pszi pont. Ha nem fejeznék be a beszélgetést ezalatt és érdekemben áll hallgatni őket, akkor még költök pszi pontot amennyit lehet. Viszont ha nem beszélnek olyanról ami érdekel, akkor abbahagyom a koncentrálást miután lejárt a diszciplína ideje.//

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Még jó, hogy az egyik szütyőben megéreztem, hogy nem csak pénzérméket rejt, s belekukkantottam - hála gondoskodó hatalomnak felettem ott volt a ládák kulcsai.*
<Köszönöm Darton!> *Hálálkodom magamban rögtön, majd gyorsan megnézem a ládák tartalmát. Hát a ruhák, cipők és egyéb öltözködési kiegészítők nem nagyon érdekelnek, így ezeket nem is nézem meg behatóbban. A könyveket kicsit közelebbről megvizslatom - bár sejtem előre, hogy mind gorviki nyelven íródhatott, és akkor számomra haszontalan dolgok - mert nem értek belőlük egy kukkot sem. Csak belelapozok, egy-két oldal erejéig. A tekercseket pedig csak szimplán veszem a kezembe, hogy lássam írottak-e vagy üresek - csak látszik ez kívülről is, de nem tekerem ki őket - egyenlőre.
A kisebbik láda azonban érdekesebb mindennél számomra. A kiáramló hideg levegő ismerős - mint a kútnál - így előbb a ládát nézem meg, hogy van-e rajta valamilyen hasonló jelrendszer amit a kútnál láttam, ha kívülről nincs, megnézem belülről - majd a tartalmával foglalkozom.
Friss étel, legalább is annak látszó
Elnézek a hullák felé - ettek, ittak amikor jött értük a végzetük, így csak egy féleképpen lehetek abban biztos, hogy ennek a ládának a tartalma ehető, ha megáldom azt. Neki is fogok, hisz nem vesz el sok időt.*

//Könyv 261.oldal Áldás - ételre//

[Terda Radovik]

JK: Da'ryo Racchiosi, a „Fivér”
Helyszín: Warvik tartomány, a Casada folyótól néhány mérföldre
Időpont: éjszaka, a Kék Hold fényénél


*Rövid meditáció után kiélesíted a hallásodat.
Azonnal rádtörnek környezeted felerősített zajai: hallod ahogy horkolnak-szuszognak a közeledben alvó katonák, de hallod ahogy a többi tűznél ücsörgő – még ébren lévő – emberek beszélgetnek, hallod az őrjáratozó katonák lépeinek zaját a tábor szélén. Az áldozati szertartás zajait is felerősítve érzékeled, ami nem túl kellemes, mivel a monoton kántálás és az áldozatok kínkeserves jajkiáltásai eddig is elég hangosak voltak. Azért a szakaszparancsnok és az abradoni kendőt viselő fickó beszélgetését is meghallod, de számodra ismeretlen nyelven beszélgetnek. Valami olyasmi a hangzása mint az amundok beszéde, bár még nem láttál olyat soha, hogy a sivataglakó kékszemű fattyakon kívül más is beszélte volna azt a nyelvet.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, útban Aquilla felé
Időpont: dél körül


*A könyvek vizsgálatával kezded az irományok átvizsgálását.
Az egyik egy fekete bőrkötésű, egészen kicsi – nagyjából egy arasz hosszú és fél arasz széles – közel háromszáz oldalas könyvecske. Egészen apró betűkkel írták, mégpedig olyan betűkkel amilyet eddig még sohasem láttál. Szemmel láthatóan nagy műgonddal készült: a bekezdések és fejezetek elején szépen kidolgozott iniciálék láthatók, a lapok alján cirádás – talán számok – jelek vannak. Isten tudja, milyen sokáig tarthat egy ilyen könyv elkészítése.
A másik könyv sokkal nagyobb, nagyjából kétszer akkora mint a kicsi, de sokkal vékonyabb. Belelapozva láthatod, hogy gorviki nyelven íródott. Nagyjából a közepe táján találsz benne egy pergamenlapot, amire kimásoltak egy közel húsz sornyi szakaszt a könyvből. Ez alá pyarroni nyelvű írás került, valószínűleg a kimásolt szakasz fordítása, de láthatóan nem készült el vele a fordító. Csak az első két-három sorral végzett:
„...Napok óta úton vagyunk és még mindig esik az eső. Nagyon elegem van már belőle, de ha Terda igazat beszél, akkor hamarosan lerövidítjük az utunkat. Végülis ez az ő hazája, csak nem téved el. Valami lápvidékről beszélt a tavak körül, és egy Philleo nevű faluról van a grownor majd a Casada trigomenr közel...”
Még elég sok sor vár lefordításra. A pergamenek többsége üres. Az egyik viszont össze van hajtogatva – mintegy levélként – az elején cikormányos gorviki nyelvű írást olvashatsz, hátul pedig vörös viaszba nyomott pecséttel zárták le, amit egy kitárt szárnyú sas díszít.
A kisebbik ládát közelebbről megvizsgálva észreveszed, hogy a láda belső falai tele vannak vésve érdekes jelekkel. Nem nagyon értesz hozzá, de így első ránézésre nem hasonítanak az olbarisei kúton látottakhoz. Rövid fohász után megáldod a benne lévő ételt, de azzal semmi különös nem történik, tehát nem mérgezett, így fogyasztásra alkalmas.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Hajt a kíváncsiság. Kis könyv, nagy könyv a lefordított lappal, az a pergamen ami levélként van összehajtva és le van pecsételve - ezek velem jönnek a visszazárt ládával együtt. A lényeg, hogy a talált élelem ehető, nem mérgezett, tulajdonosaik meg már úgysem tudnak vele mit kezdeni.
Temetni nincs lehetőségem – mert bár valószínűsíthetően más vallás elkötelezettei voltak, mégis csak holtak, a végtisztesség nekik is kijár; ez pedig a feladataim közé tartozik. Nem sok választásom lévén keresek egy kendőféleséget a ládában, amit több rétegben össze tudok hajtani – ezt az orrom elé kötöm. Aztán kutatok egy pár kesztyű után – ha ez nincs nem kötöm fel magam, csupán egy fintort eresztek meg. Celebrálok a holtaknak egy egyszerű és gyors temetést, miközben igyekszem őket a kút mélyébe helyezni végső nyugalomba – sírhelynek ez is megteszi, főleg, hogy még hordok rájuk pár forduló földet, törmeléket is. Személyes tárgyaikkal körbepakolom a kutat, ezzel is emléket állítva létezésüknek, majd indulok dolgomra tovább – így is tovább tartott ez a kitérő, minthogy számítottam.
A ládát lecipelem Rantihoz, ám mielőtt elárulnám neki, hogy mit rejt megkérem, hogy segítsen kezet mosni a piszkos munka után. Némi víz és szappan csodákra képes – mondják, bár nem vagyok finnyás, de a hullacipelés után elkél egy ilyen alap tisztálkodás.*
- A jóemberek adtak pár napra elegendő élelmet - *bökök fejemmel a dombtető felé, miközben kezeimet mosom* - Találtam némi irományt is, de nekem ismeretlen írással… Mond csak minek a jele egy kitárt szárnyú sas?

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, útban Aquilla felé
Időpont: dél körül


*Találsz kendőt is, kesztyűt is. Egy rövid temetési ima kíséretében a kút mélyébe hajítod a halottakat, majd némi törmeléket cipelsz rájuk a vödör segítségével. Van szaguk még így kendőn keresztül is, de gyorsan végzel, még a ruhádat sem koszolod nagyon össze.
Azért rádfér egy kézmosás, bár tartalékolni kell a vízzel. Lovaitok is bizonyosan szomjasak lehetnek, de egyelőre még nem rakoncátlankodnak emiatt.
Ranti a kérdésedre nem tud használható információt adni:*

- Én nem tudom, sokfajta címer van Gorvikban. Talán valamelyik abradon címerállata lehet, de hogy kié, arról fogalmam sincs...