*A kapitány kabinjának ajtaja előtt állva várok úgy egy percet és mivel nem érkezik semmi válasz kicsit erősebben bezörgetek és fennhangon meg is szólalok.*
-Kapitány Úr! Odabent van?!?
*Ha még erre sem jön válasz közelebb hajolva hallgatózom egy kicsit az ajtónál, hogy legalább valami szuszogásféle vagy hasonló kiszűrődik-e vagy itt sincs a vén tengeri medve?*
_______________________________________________________________ JK: Farro Helyszín: a Fürge Nyúlon Időpont: dél környékén _______________________________________________________________
*Sem az erősebb kopogásra, sem a szólongatásra nincs válasz bentről. Hallgatózol, de bizony horkolás-szuszogás nem szűrődik ki a kabinból. Míg itt állsz és vársz valami válasz félére senki sem zavar meg. Mindenki tevékenykedik a fedélzeten, vagy más helyiségben a hajón.*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
_______________________________________________________________ JK: Jahrn on-Meryarss Helyszín: úton Shulur felé, a Mara-pihenőháznál Időpont: reggel _______________________________________________________________
*Harmadik napja hagytad magad mögött családi birtokotokat - dadád, vagyis vér szerinti anyád zokogó, marasztaló kérlelése ellenére. Szegény asszony hajthatatlanságodra szipogva segített összecsomagolni, s néma hosszú-hosszú öleléssel búcsúzott el tőled - az a meleg szeretet még most is átjár, ha visszaemlékezel búcsútok utolsó pillanataira. Azonban ugyan így átjár Palatissa szinte átdöfő hideg tekintete, ahogy egy dölyfös lenézéssel vette tudomásul akaratodat. "Szegény" asszony azt hitte kettőtökön kívül más nem hallja utolsó szavait, miszerint arról biztosított, hogy vigyáz a dadádra, hogy visszatértedkor tudj kinek a szoknyájában orrot fújni... Kővé meredt arcát nem felejted el soha, miután apád kimért nyugodtságával biztosította arról, hogy majd Ő vigyáz rá... Palatissa nem is szólott többet, csak meghunyászkodó kutya módjára távozott szobájába, de a tekintetéből a gyűlölködés nem tűnt el. Apád pedig... mintha csak a birtokra mennél ki pár órára lovagolni úgy állt ott előtted némán, kifejezéstelen arccal...
Lakhassyntól egy napi kocsiútra egy nagyobb birtokra tartott egyetlen útitársad - az éjszakát ott töltöttétek ti is, s bizony a tegnapi nap ólmos fáradsággal telt el a naphosszani ülés-utazás miatt. A második éjszakád egy út menti házban telt el - abszolult nem nemesi szállás, de ennek ellenére tiszta és rendezett. Egy szoba, mindösszesen öt ágyat tartalmaz, két nagyobb szekrényt és egy sarkot, ahol üresen áll az a fonott kerek szőnyeg, melyen most a postakocsi csomagja és természetesen a tied is pihen. Egy másik szoba nyílik innen - ott lehet főzni, ha valakinek erre lenne ingerenciája. Hajnalban felébredtél, ahogy a kocsis - Zwol - matatva kiballagott a konyhába, ott szöszmötölt kicsit, majd újra lecsukódott szemed. Most pedig... A ház zárt spalettáján keresztül erős napfény szűrődik be, már jócskán felkelt a nap - elnézel Zwol ágya felé, de az üresen áll, s ruhája szépen rendre hajtogatva az ágy melletti széken. Bent semmi nesz, matatás nem hallatszik, kintről pedig csak a madarak csiripelése, az erdő halk neszei jutnak el füledhez.*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
Pislogok még párat, hogy az álmom maradékát is kiűzzem a szememből és felülök az ágyon. Újfennt körbenézek és mosakodásra alkamas eszközöket keresek, illetve megpróbálom felidézni, hogy tegnap nem-e láttam valami hasonlót.
<...Remek, jól elaludtam... Merre lehet ez a Zwol, az esti motoszkálása igazán nem hiányzott... biztos a konyhában van, talán ott fel tudom frissíteni magam...>
Kikászálódok az ágyból és az ablakhoz lépve kitárom azt, és szippantok a friss levegőből, kicsit élvezve a reggeli erdő illatát. Elmormolok egy pár soros imát Morgenához, hozzáadva egy félmosollyal kísért, rövidke elnézés kérést, hogy nem a hajnal első sugaraiban intéztem fohászom az Árnyak Úrnőjéhez. Amennyiben nem látok itt esélyt egy kis reggeli frissítő mosdásra, akkor felöltözök, rendbe rakom magam, és megnézem a konyhát, reggeli után is kutatva.
_______________________________________________________________ JK: Jahrn on-Meryarss Helyszín: úton Shulur felé, a Mara-pihenőháznál Időpont: reggel _______________________________________________________________
*Hiába kutatsz emlékeid közt, tisztálkodásra alkalmas helyet nem említett Zwol, viszont arra emlékszel, hogy egy kerekes kút állt a ház oldalában... Az ablakot kitárva szemed elé tárul egy szép tavasz végi napsütéses reggel látványa: színpompás és illatos virágok nyílnak azon a kis réten, mely szélén a ház épült, erdei madarak csiripelnek vidáman a környéken. Csak egy nagyon gyenge szellő mozdul a levegőben, ami friss patak illatát hozza feléd - arról, amerre vezet utatok tovább. Felöltözöl, hogy valami reggeli után nézzél, nem beszélve a kocsis előkerítéséről, ám átlépve a konyha küszöbét csalódás ér: sem Zwol nincs a helyiségben, sem étel. Kicsit kutakodsz, de ehető ételt nem találsz - pedig arra tisztán emlékszel, hogy behozta azt a ládikót a kocsis, melyben pár napra elegendő ételt tartalmazott kettőtöknek. Biztos ami biztos alapon még a csomagok közt is megnézed a ládát a szobában, és meg is találod. Ha nem is főúri étek, de éhen nem maradsz reggelre: füstölt kolbász, sonka, egy kis sajtféle, valamint kendőbe csomagolt cipókat rejt a láda. Megreggelizel ahogy és amit jól esik, de ez idő alatt sincs híre a kocsisodnak, ami egyre feszültebbé tesz - hisz Zwol ruhája az ágya melletti székre van hajtogatva.*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
Eszek pár falat cipót és egy kis sajtot, majd az ágyamhoz megyek és felcsatolom a kardom és tőröm.
<...Tharr verné meg, merre lehet ez a kocsis... Valami itt most már nagyon nincs rendben...>
Amikor ezel megvagyok, óvatossan az ajtóhoz megyek, kezem a tőrkardom markolatán, kilépek, krülnézek, ha nem látok semmi furcsát, akkor a kocsis, és úgy általában a kocsi keresésére indulok.
______________________________________________________________ JK: Jahrn on-Meryarss Helyszín: úton Shulur felé, a Mara-pihenőháznál Időpont: reggel _______________________________________________________________
*Megreggelizel, bár inkább ez csak a szükség kielégítése szervezeted felé, mintsem nyugodt étkezés. Ideges kezdel lenni a furcsa dolgok miatt - így talán érthető, ha óvatosan indulsz a kocsisod keresésére. Óvatosságod lehet helyén való, ám ahogy kinézel nyugtázhatod, hogy ok nélküli: a két ló békésen legelészik a reggeli harmattól vizes fűből nem messze az épülettől, eléggé hosszú kantárszárra engedve. A kocsi pedig ott áll ahol tegnap este hagytátok - semmi furcsa nincs rajta. Ám a Zwolnak nyoma sincs egyenlőre. Körbejársz a ház körül. Felfedezel egy csapást a ház háta mögött, mely az erdő sűrűjébe vezet, de pár lábnyi távolság után a dús növényzet eltakarja szemed elől azt, hogy hová vezet.*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
Szinte visszafojtott lélegzettel nyitom ki az ajtót, majd a ló és kocsi láttán egy nagy sóhajtással nyugtázom, hogy a közelkedési eszköz nehezebbik fele meg van. Azonban Zwol eltűnése már közel sem nyugtat meg, sőt. Benézek a kocsiba, hogy bent is minden úgy van-e, mint volt. Ez már csak egy kis reménytelen kíváncsiság, nem várok semmi meglepőt.
<...Nah melyikőtök volt? Sogron? Nem Te inkább rám gyújtottad volna házat. Tharr? Határeset... nem, te máshol tennél keresztbe. Morgena? Így akarod próbára tenni szolgádat? Vagy valamelyik helyi hekka játszik velem? Akármelyikőtök is volt, remélem jól szórakoztok, én már alig várom a csattanót...>
Miután körbejártam a házat, megállok a kis csapásnál, majd elindulok rajta ameddig még biztosan tudom követni. Megpróbálok átlátni az erdő sűrűjén, megpróbálom először Zwolt felfedezni az árnyak közt vagy legalább valami mozgást. Ha ez sem vezet eredményre, akkor a földet kezdem kémlelni, bár örülnék neki, hanem a kocsis holttestét találnám meg.
Amennyiben még mindig nem fedeztem fel semmit, kimegyek az erdőből, és félhangosan mordulok fel.
-Mentem volna inkább hajóval! De nem... Nekem kocsival kellett indulnom,-morgok magamra meg a helyzetre.- Hát ha már őrültség, hát legyen őrültség. ZWOL!!! Tharr véres állkapcsára! Merre van?!
Közben kezemet még mindig tőrkardom markolatán pihentetem, erősen tartok tőle, hogy előbbi mutatványomra nem Zwoll fog előpattanni a földből, hanem valaki, vagy valami nagyon más.
______________________________________________________________ JK: Jahrn on-Meryarss Helyszín: úton Shulur felé, a Mara-pihenőháznál Időpont: reggel _______________________________________________________________
*Benézel a kocsiba, de semmilyen oda nem illő dolgot nem látsz belsejében. Ugyan úgy van minden, ahogy előző este hagytad. A csapáson elindulsz reménykedve abban, hogy nem Zwol holttestére bukkansz. Óvatosan lépdelsz alaposan figyelve az előtted lévő ismeretlenre. Talán harminc lábnyi távolságot tehettél meg, amikor a csapás ketté válik előtted - balra láthatólag többet tapodták az emberi lábak a talajt mint jobbra. Balra indulsz elsőként, pár lépés után egy nagyobb bokor behajló ágait félretolva meg is torpansz. Zsákutcába futottál, amit az itt megforduló emberek wcnek használnak inkább... A szag és a kitaposott kicsiny helyen döngicsélő legyek-bogarak is erről biztosítanak. Így nem marad más választásod, jobbra kell folytatnod utad. Újabb méterek után egy nagy ívű bal kanyart vesz az ösvény, melynek végén kiszélesedik és szemed elé tárul az a nem túl nagy tisztás féleség, melynek túlfelén egy patak csörgedezik. Kilépve a sűrűből veszed észre, hogy a patak partján egy agyagkorsó fekszik. Állapotából ítélve nemrég kerülhetett oda. Nincs eltörve, nem poros, piszkos. A korsótól úgy egy lábnyira egy furcsa nyom van a parton - mintha lábbal valaki becsúszott volna a patakba nem is olyan rég. Hangos kiálltásodra pár pillanatra elül az erdő zaja és csak a csendet hallod magad körül, majd az erdő újra megelevenedik. Kicsit vársz még, s jól is teszed - egy alacsonyabb fáról egy alak huppan le a földre látszólag bizonytalan léptekkel közelít feléd - nem kell sokáig meresztened a szemed, hogy felismerd a kocsisod. Zwol láthatólag zavart és óvatos, szemeivel az erdő minden irányába néz, pillanatról-pillanatra más-más pontot fürkész. Úgy harminc lábnyira lehet tőled, s amikor feléd néz megáll, óvatosan szája elé emeli mutatóujját, majd körbe tekint, aztán lassan újra megindul feléd - lépésről lépésre szinte arasznyi távolságokat lépdelve.*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
<...Csöndesebben, csöndesebben... most már teljesen mindegy... hogy én mekkora egy... legalább meg van ez a kocsis, mi a fene rémíthette meg?>
Összehúzom magam, és óvatosan kivonom a kardom. Lassan Zwol felé indulok. Nem vagyok a lopakodás művészetében jártas, de azt azért tudom, hogy ha szépen lassan elindulok nagy zajt nem csaphatok. Óvatosan, szinte csúsztatom csak a lábam, nehogy valami ágra lépjek. Közben figyelem mit csinál és én is kémlelem az erdőt.
<...Tudnám mit kéne látnom, az talán segítene...> Pár láb megtétele után megállok, és folyamatosan nézek körbe-körbe, hátha felfedezem a veszélyforrást. <...Nem vagyok benne biztos, hogy messzebb akarok menni ettől a csapástól... Ha legalább sejtésem lenne miféle lényt kéne látnom, mert az biztos, hogy nem embertől rémült meg a kocsis...>
______________________________________________________________ JK: Jahrn on-Meryarss Helyszín: úton Shulur felé, a Mara-pihenőháznál Időpont: reggel _______________________________________________________________
*Szép csendesen haladsz pár lépésnyit - semmi nem történik. Hiába fülelsz, figyelsz semmi furcsát, rémísztőt nem fedezel fel a fák közt. Zwol is lassan megérkezik hozzád, közelebbről megfigyelve eléggé ijedt. Haja nedvesen tapad fejéhez, homlokán apró verejtékcseppek láthatóak, s kissé remeg egész testében - bár az is lehet, hogy csak fázik, hisz eléggé hűvös van, s Zwol csak alsó ruházatot visel (egy hosszú szárú gatya van rajta és egy atléta szerűség csupán).* - Menjünk innen Uram mielőbb, mielőtt visszajön... Nem tudom mit láttam... nem tudom mi volt az... szőrös volt és nagy darab, mint egy szamár akkora. Két lábra állva vicsorgott rám a rusnya pofájával, melyben tűhegyes fogak sorakoztak két sorban! Mondom két sorban! Ott állt az a ronda dög. - *mutat a patak túlfelére, ahol most nem látsz egy teremtett lelket sem, nem hogy valamilyen szörnyet. Most már legalább tudod mi rémísztette meg a kocsisod annyira, hogy az alapvető illemet is elfelejtette szerencsétlen.*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
Illetlensége egy apró meglepődést váltana ki, ha a lény leírása hatására valami kétkedéssel vegyes döbbenet nem nyomna el minden más érzelmet.
<...Egy mekkora, micsoda?... Morgena most segíts, mi lehetett ez?...öszvér... legalább elég nagy, hogy ne tudjon könnyen elbújni...>
Egy cseppet sem csodálkozom, hogy Zwol remeg, kész csoda hogy él. Hogy menekülhetett el az elől a szörny elől? Vagy Zwol tud iszonyat gyorsan futni és fára mászni, vagy az a monstrum hihetetlen lassú. Majd ha épségben visszaértünk a pihenőházhoz, és elhúztuk innen a csíkot, kikérdezem, hogy történt.
-Menjünk Zwol, menjen előre és tartsa nyitva szemét, én maga mögött leszek, és figyelem, nem-e támad minket hátba az a valami.- súgom a kocsisnak, miközben már céltudatosan pásztázom az erdőt és a rétet a szemeimmel. Egy ekkora lényt csak könnyen ki lehet szúrni, pláne a nyílt terepen, és a fák közt sem tud talán elrejtőzni könnyen. Tőrkardom kezemben, és már hárító tőröm is előhúzom. Így kicsit magabiztosabbnak érzem magam, de csak addig amíg nem tudatosul, hogy ezek csak fogpiszkálók egy ekkora borzadállyal szemben.
______________________________________________________________ JK: Roa Narn Helyszín: Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, délután _______________________________________________________________
*Már a harmadik napja vagy úton, a Pankán, azon karvelen, melyre szálltál, hogy Toron földjére léphessél és klánod parancsát teljesítsd. Veled együtt úgy 50 utas lehet a fedélzeten a majdnem száz fős legénység mellett. A Panka egy átlagos kereskedő hajónak számít - a legénység elmondása szerint jó minőségű aszisz bort szállítmányoznak Shulur és Lakhassyn városába. Utastársaid sokrétűek. Láttál előkelő dámákat parádézni flancos ruhákban a fedélzeten egyszer, bár azóta, hogy az egyik fiatal kisasszonyt egy megtermett hullám nyakig eláztatta a fedélzeten, alig láttad őket. A többi utas átlagpolgárnak néz ki – bár egy férfi duóról kiderült, hogy Abasziszban elismert ékszerészek, s Toronban is szeretnék kiterjeszteni üzleti kapcsolatukat. A mai nap túl vagy már az ebéden, ami nem sorolható az életed eddig legfinomabb ebédeid közé. Végül is, amit fizetett a klánod utazási díj gyanánt – mindösszesen 3 ezüstöt - sejtette, hogy nem lesz úri kiszolgálásod, s örülsz annak is, hogy külön kabint kaptál, még ha kicsit töri is a derékalj a hátad, s a tisztasága is hagy némi kívánni valót maga után – de legalább nincs patkány, egér, s még eddig poloskát sem fedeztél fel; csak pókokat láttál és legyeket. Az utazás hosszáról érdeklődtél a legénységnél: 4 nap, ha minden jól megy, de ha viharba is kerülnétek 5-6 nap a maximum amit tengeren töltötök. Eddig viszont nem volt vihar, s ez bizony bizakodóvá tesz, lehet holnap már lábaddal tapodhatod Toron földjét. Igaz pihenni nem lesz időd. Derel, a mestered mondta, hogy már a kikötőben fog várni azaz illető, aki a további feladatodról felvilágosítást fog adni, s segítségedre lesz a munkád során. Addig is nincs mit tenned – legalább az út alatt tudsz pihenni eleget. S így az ebéd utáni sziesztád alatt, amit a kabinodban töltessz észreveszed, hogy megváltozott valami… a hajó lassul drasztikusan.*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
JK: Jahrn on-Meryarss Helyszín: úton Shulur felé, a Mara-pihenőháznál Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, délelőtt _______________________________________________________________
*Zwol további beszéd nélkül engedelmeskedik. Ő egyszál alsóban fegyver nélkül lépdel előre a ház felé a kitaposott ösvényen, te azért felöltözve, s immáron két fegyvert előhúzva lépdelsz mögötte. A házhoz visszaértek minden támadás nélkül, az erőd nyugodt volt körülöttetek, sehol nem volt gyanús mozgás, nem láttál gyanús árnyat a fák közt. Megkerülitek a házat, hogy be tudjatok menni óvó falai közé, hogy mielőbb összekészüljetek és ezt a helyet itt hagyjátok, ám a ház sarkánál dermedten álltok meg mindketten Zwollal a szemetek elé táruló látványtól. A két lovatok földön fekvő teteméből 4, eddig számodra nem látott, de nem is hallott lény lakmározik békés egyetértésben. Két nagyobb lény – melyek tényleg akkorák darabonként, mint egy szamár - és két kisebb – melyek egy megtermett kutya méretével rendelkeznek. A fura lények annyira lakmároznak a lovak húsából, hogy ezidáig nem vettek észre benneteket.*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
Földbe gyökerezik a lábam, hirtelen nem is tudom eldönteni, hogy a félelemtől vagy a döbbenettől. Seur sok történetet mesélt, és némely bál alkalmából a famorok szívesen mutogatták vadásztrófeáikat, de ilyen förtelemhez még csak hasonlót sem láttam. Miféle kedvében teremthette Tharr ezeket a groteszk lényeket?
<...Túlerőben vannak, ha csak a két kicsi lenne, akkor talán lenne esélyem ellenük, de a két nagy...Biztos egy "család", lehet azok a kölkök nem is avatkoznának a harcba?...>
Ahogy nézem őket, feltűnik, hogy mintha nem lenne szemük. Vajon akkor mivel tájékozódhatnak? Körbenézek, vajon a szörnyek túl oldalán milyen messze lehet tőlem az erdő, eltudnék-e odáig dobni egy nagyobb kaviccsal? Talán ha sikerülne, akkor legalább az egyik méretesebb megnézné mi volt az. <...Vagy keresni kéne egy kellemesen magas fát és követni Zwol példáját. Előbb vagy utóbb csak jól laknak és elmennek... Hát nem így képzeltem el kalandozásaim kezdetét...>