Utak, ösvények, csapások

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

<Ha kivágtázzuk magunkat és van ott olyan aminek nem kellene ott lennie baj van; de a nyílt terepen is bajos éjszakázni... asszem hosszú éjszakám lesz, a kölyköt mégsem állíthatom őrségbe
*Hát igen, borúlátóak a gondolatok; de az est még odébb van, előbb jön ez a szekér.
Ranti viselkedése, valamint az az arany sávokkal díszített vörös kendő azt feltételezteti velem, hogy ez az ember valami nemes lehet, nagy Úr itt a hazájában. Beugrik az a tanács, hogy jobban járok, ha a cipőm orrát kezdem el bámulni, de valahogy arra meg nincs ingerenciám. Így marad a férfi és természetesen a beszélgetés figyelése (hol egyikre, hol a másikra tekintek; figyelem a beszélgetést, a mimikájukat, stb.) - így néha a tekintetünk is összevillan az idegennel.*
- Nekem az már elegendő, hogy tudom jó irányba indultunk el. Köszönd meg a segítségét, aztán folytassuk utunkat!

*Hacsak mást nem szeretne az idegen - amit remélek és várok - tovább vezetve Rulyt azért köszönök neki, s mivel a gorviki nyelv egyenlőre számomra idegen, marad a pyarr "További jó utat!" kívánság a férfi felé.
Nem óhajtok vágtázni, abban nagyobb gondot látok az éjszaka előtt. Haladunk amíg tudunk, de keresek egy nagyobbacska bokorcsoportot, ahol meghúzhatnánk magunkat éjszakára - nem fontos közel az úthoz legyen, lehet távolabb is, ha van ilyen.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: sötétedéskor


*Gyors búcsú után elváltok a szekeres fickótól. Különösebben nem rökönyödik meg a pyar nyelvű elköszönésedtől, egyszerűen keresztül néz rajtad.
Elhagyván a szekerest Ranti is megnyugszik kissé. Pár perc elteltével meg is szólal:*

- Ez a fickó egy siedon volt. Az olyan szabad nemesi harcosféle. A vörös csíkokból ítélve, az egyház kötelékéhez tartozik, talán az ő megbízásukból van úton. Jó, hogy nem kérdezősködött sokat...

*Egészen sötétedésig lovagoltok a kölyökkel. Már messziről kinézel magatoknak egy kisebb facsoportot, ami az úttól nagyjából száz méterre lehet. Tíz-tizenkét szürkésfehér kérgű fából és néhány kisebb bokorból áll.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Ettől a sideontól kellett ennyire tartani? Én nem láttam túl veszélyesnek, még az sem zavarta, hogy jó alaposan megnéztem magamnak. - *mondom Rantinak* - De miért lett volna baj az, hogy kérdezősködik? Válaszolunk neki. Ha meg olyanba üti az orrát amibe nem kell, hát beverjük a képét... - *vonom meg a vállam. Én nem idegelem ilyenen magam, nem láttam ebben a helyzetben akkora veszélyt mint amit sejtet a gyerek viselkedése.*
- Ott! - *Mutatok a facsoportra* - Ott letáborozunk éjszakára. - *arra is veszem az irányt egyenesen*
- Kikötjük a lovakat, hogy legeljenek, aztán gyűjtünk annyi fát amennyit csak bírunk... Kell éjszakai csörgőnek - *Ha nem értené Ranti, akkor elmagyarázom* - Száraz ágakat összeszedünk, még esetleg nagyobb ágakat is tördelhetünk a fákról. A táborhelyünket körberakjuk vele, hogyha éjjel bármi is közel jönne hozzánk, akkor az ágcsörgésből tudjuk. Igaz fogok őrködni, de valamennyit majd nekem is kell aludnom. Tüzet nem akarok gyújtani - embert, állatot közel vonz egyaránt és szeretnék végre egy nyugodt éjszakát...
*Amint elértük a facsoportot én úgy teszek ahogy mondtam: kikötöm Rulyt, megszabadítom terhétől, hogy hagy pihenjen, majd fa után nézek bizakodva az ideglenes éjszakai pihenőnél.*
<Jó lenne legalább annyi fát összeszedni, hogy egy 10-15 láb sugárban elég legyen. Kétlem, de hátha mégis...>

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: sötétedés után


*Amíg a lovak hosszú pányvára kötve legelésznek, te a kölyökkel ágakat keresgélsz, de sajnos nem sok megfelelőt találtok. Néhányat törtök a fákról is, de a kívánt nagyságú területet nem nagyon sikerül beteríteni, legfeljebb az egyharmadát. Azért amit lehet megtesztek, hogy minél nyugodtabb álmotok legyen.
Már be is sötétedik amire kialakítjátok a táborhelyet, és vacsorázni kezdtek. Ranti tömi magát rendesen és két falat között mondja:*

- Ha gondolja őrködhetek én is néhány órát, riadóztatni én is tudok ha valami gond lenne. Amikor az Atyával utaztam, akkor én is őrködtem...Bár el is aludtam közbe...

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Sejthető volt, hogy nem fogunk tudni annyi fát szedni, hogy elég legyen, de hátha ér valamit.
A teljes sötétség beállta előtt azért még megnézem magamnak a fákat, hogy esetleg fel lehet-e rájuk mászni, ha úgy adódna. Ezt Rantival is megosztom.*
- Nézzél ki magadnak egy fát, amire könnyen fel tudsz mászni, ha úgy adódna.
Ez igen, jól őrködtél akkor.
Tudod mit, ha akarsz őrködhetsz, rád bízom magam. Éjközépkor meg felkeltessz, ha addig nem történik semmi.
*Megvacsorázom én is, bár degeszre nem eszem magam.
Megcsinálom az alvó helyem, de mielőtt eltenném magam Noir világába az egyik bárdomat Rantinak nyújtom.*
- Csakhogy legyen valami nálad, vagy legalább legyen a közeledben... Aztán, ha közeledne valami ne az élével költsél fel ... elég ha kiabálsz.
*És még mindig nincs vége számomra a napnak. A sötét leszállt, de mégsem hagyom el az esti imámat Uram felé. Ilyen kései órán való imát biztos, hogy meghall, mert nem sokan lehetnek, akik ebben az órában hozzá fohászkodnának - meg kell köszönni az öregnek, hogy ez a nap is eltelt békében, és hogy jó útra vezet ebben az idegen világban. Igaz a reggeli köszöntő elmaradt részemről, de azért remélem, hogy nem orrolt meg rám, és újra biztosít támogatásáról. //kegypont visszaszerzés//
Ha mindezzel végeztem elvackolom magam és próbálok nyugodtan aludni - de a vész esetére elmémet felkészítem arra, hogyha a lovak idegesen viselkednének felébredjek.* //pszi ébresztés//

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: éjszaka


*Ranti csillogó szemmel szorítja a csatabárdod nyelét; bebugyolálja magát a pokrócába és elhelyezkedik az egyik fa tövében. Nem túl nagyok a fák, legfeljebb három-négy méter magasak, felmászni rájuk nem lehet nehéz.
Rövid ima után érzed, hogy Urad továbbra sem viccel meg azzal, hogy megvonná a támogatását tőled, így ismételten megtelik az elméd az isteni manával.
Már a Vörös Hold is felkel amire elalszol.

Valamikor az éjszaka közepén ébredsz fel. Már a Kék Hold van az égen, az állásából ítélve legalább négy-öt órát alhattál. Ranti ugyanott van ahol elalvásodkor hagytad; húzza a lóbőrt, de még álmában sem engedte el a bárdodat.
A lovaitok félálomban ácsorognak egymás mellett. Teljes a csend, csak a szúnyogok zümmögését hallod.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Tudván, hogy Darton még mindig bízik bennem nyugodtabban alszom el.
Magamtól ébredek, még ha nem is kipihenten, de pihentebben. Felülök és nézem egy kicsit az alvó kölyköt, majd azon morfondírozok álmos gondolatok közepette, hogy vajon mi a fenéért került ez a gyerek az utamba.*
<Kezdek hülyülni... egyrészt nem tetszik, hogy még szinte gyerek, másrészt meg túl nagy jelentőséget gondolok az ittlétében. Aztán lehet csak egy szimpla gondoskodás Tőled... de miért pont gyerek?! ... Mikor tudod, hogy nem szívlelhetem őket. Mondjuk ő legalább tudja hogy néz ki Hart... Ez vicces egy kicsit...>
*Fintorgok és vigyorgok magamban egyaránt, miközben Dartonhoz fűzöm gondolataimat.
Azért ha nincs Ranti betakarva betakarom - nem érdekem, hogy beteg legyen, akkor csak kolonc lenne a nyakamon.
Fülelek még egy kicsit a tájon, de csendes minden. A lovak is nyugodtan szunyókálnak, így hát én is visszafekszem pihenni - rám fér már... azért bizalmatlanságom jeléül e vidék felé újra felkészítem elmém, hogy a lovak nyugtalanságára felébredjek azonnal - vagy, ha ez nem következik be, napfelkeltekor ébredjek.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: hajnalban


*Némi fülelés és Ranti betakarása után visszafekszel aludni és hamar el is alszol.

Álmodban odahaza, Piestra-ban jársz.
Szinte hallod a tenger zúgását érzed a sós víz illatát. Odafent a Kék Hold ragyog, teljesen bevilágítva a vidéket. Sétálgatsz a tengerparti falucskában, ami valahogy másnak tűnik, mint amire emlékeztél. Düledező viskókból áll csupán és embereket sem látsz sehol. Az egyik ház mögül kilépve két alakot pillantasz meg: az egyik egy magas, fekete páncélos alak, varkocsba kötött haját lobogtatja a szél. Egyik szemén fekete kötés éktelenkedik, jobb kezében széles pofájú csatabárdot szorongat. Egy bronzbarna bőrű, fekete hajú idegen fajzattal viaskodik, aki – bár még sohasem találkoztál a fajtájukkal – bizonyosan az ősi néphez, azaz az amundokhoz tartozik. Kéken izzó szemeiből gonosz hatalom áramlik, ami megbénítja a fekete páncélos alakot. Érzed, hogy segíteni szeretnél neki, de a tagjaid mégse mozdulnak. A kékszemű fajzat így hamar a páncélos fölé kerekedik, és egy erőteljes ütéssel az eszméletlenségbe taszítja a nagydarab alakot. Amaz elterül a földön, a kékszemű pedig egyenesen feléd fordul. Egy pillanatig farkasszemet néz veled, majd a Kék Holdra tekint és torokhangú kántálásba kezd. Rémisztő ahogy megérzed az idegen akaratot ami úgy megbénít, hogy hosszú pillanatokig még levegőt se bírsz venni. Egy hatalmas robbanást hallasz a tenger felől, miközben az amund felemelkedik a levegőbe és gyors sebességgel egyenesen a Kék Hold felé repül. Enyhül az idegen akarat és a tenger felé pillantasz. Egy hatalmas hullámot látsz közeledni, olyan nagyot amilyet eddig még sosem láttál. Elsöpör mindent ami az útjába kerül, már majdnem hozzád is elér amikor felébredsz.

A hajnali nap első sugarai ébresztettek fel.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Ó a fenébe... Pedig biztos hűsítő lett volna az a tengervíz ... - *szalad ki a számon félhangosan, majd egy grimaszt bevágok. Csak felülök, így nézem meg, hogy Ranti és a két ló megvannak-e, láthatólag jól vannak-e.
Kinyújtózom magam, majd felállok és körbekémlelem a területet magunk körül, majd ha minden csendes, akkor következik a reggeli ima.
Ima után egy kis reggeli torna - szeretném átmozgatni az izmaimat, hogy formában maradjak, hisz egész nap a lovon ülni nem túl egészséges, csak muszáj. Ebbe a tevékenységbe a gyereket is bevonom, ha tudom - neki meg nem árt egy kis erősítés, ahogy elnézem alkatát.*
- Ahogy elnéztelek az éjszaka, hogy a csatabárddal aludtál gondolom szívesen tanulnád meg a használatát... Ahhoz viszont erősödnöd kell kicsit. Nem ártana edzened rendszeresen, mondjuk így... - *és bemutatom, hogy hogy is kell minden egyes izmot az emberi vázon megmozgatni egy kicsit. Nem hajszolom sem magam - egy egészséges testedzést tartok magamnak; Rantinak meg egy alapozó-felmérő edzést, hogy lássam mit tud, mit bír terhelés szempontjából - persze csak akkor, ha önként csinálja.
Edzés után kis pihi, reggeli, a lovak ellátása - etetés/itatás - majdan pakolás, nyergelés és útra kelés tovább, Warvik felé. Ám, hogy edzésben tartsam magam málhámból előszedem a vértem darabjait, s gyakorlott mozdulatokkal magamra öltöm. Kardom elhelyezem a hátamon, két csatabárdomat oldalt ahol hordani szoktam. Lóra szállás után közlöm Rantival szándékaimat.*
- Hacsak az a várszerűség nem esik útba kihagyjuk... van még elegendő élelmünk, s vizünk is, nem húzom az időt ilyen kitérőkkel.

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, útban Aquilla felé
Időpont: hajnaltól nagyjából délig


*Jólesik a reggeli mozgás, amihez Ranti is csatlakozik. Amennyire a tehetségétől telik végzi a feladatokat, átlagos erejű kölyöknek tűnik.
Reggeli után összepakoltok majd ismételten útnak indultok. Ranti jól megnézi a vértedet, de nem teszi szóvá.
Folytatjátok az utatokat a füves sztyeppén keresztül. Elég sokáig nem történik semmi, nem találkoztok senkivel útközben.
Nagyjából a vár és a domb irányába haladtok, amihez közeledve látod, hogy meglehetősen romos állapotban van. Ami távolról várfalnak és épületeknek tűnt az csak lekopott domboldal és törmelékhalom. Csupán egy kisebb épület maradt viszonylag épen, aminek a tetején egy kicsi világos színű zászlót lobogtat a szél.
Dél körül értek a közelébe, egy útelágazás visz fel a dombtetőre a romok közé.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Ahogy haladunk egyre jobban tudatosul bennem, hogy jó, hogy az este nem próbáltuk meg elérni ezt a helyet. Dél környékére érjük el az elágazást, ahol el tudnák menni a távolról várnak, de közelről már csak romhalmaznak látszó épülethez. S így... a kíváncsiságom kicsit piszkál, hogy meg kellene nézni magunknak, mi történhetett - de kötelességtudatom nem engedi a kitérőt... vacillálok. Aztán meggyőzöm saját magam: úgyis ebédidő van... ott eltölthetjük, körbenézek, aztán mehetünk tovább; így is és úgy is meg kell állni enni... *
- Gyere Ranti, mégiscsak megnézzük magunknak ezt a helyet, itt eltöltjük az ebédidőnket, és továbbállunk. - *így a dombra felfelé futó útnak veszem az irányt az elágazásnál.*
<Még az is lehet, hogy lesz itt valaki, aki tud nekem valamit Hartékról mondani... Vagy itt vannak... ... Hogy micsoda játék... találd meg a feketék között a fekete bárányt ... >

[Anathor]

("Fivér")

- Értettem, Uram... Habár kétlem, hogy a báró emlékezne rám, mindössze egyszer volt alkalmunk találkozni, mikor a szakaszához kerültem pár napja...
*Ha a shadoni reagál az elhangzottakra, akkor nem vonul még el, ellenkező esetben illedelmesen meghajol és távozik. Körbetekint a szakaszon, pár másodpercig figyeli a tábortüzek játékát, valamint a körölöttük ülők alakját. Szemei egy tábor széli társaságot keresnek, olyen helyet, ahol beszélgetés foszlányai jutnak el fülébe, és ahonnan ha lebukna, könnyebben el tudjon menekülni, anélkül, hogy át kéne magát vágnia egy tucat emberen. Vagy csak átcsapódik másik egységhez... Pár percen belül kiderül, melyik a jobbik döntés... Lassan, zsákját markolva halad a katonák felé, és ahogy az ülők felé tornyosul, megszólal:*
- Szabad? A nevem Roccquo wes Chiallini... Míg kiderül van-e maradásom ebben a szakaszban, csatlakoznék...
*Néz körbe a férfiakon kérdőn, azonban végig illedelmesebb marad. Most egy másik szerepkört alakít, mintegy tíz perccel ezelőtt...*

//Elnézést, hogy ilyen sokáig nem írtam! //

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, útban Aquilla
Időpont: délben


*Fellovagoltok a várromhoz a kölyökkel. A romok nagyságából és a megmaradt egy-két épületből ítélve fénykorában sem volt valami nagy ez az erődítmény.
A dombtetőre felérve az egykori várudvaron senki élőt nem találtok. Egy viszonylag épen maradt kút mellett három döglött lovat és két halott ember holttestét találjátok, az állagukból és a szagukból ítélve több napja aszalódhatnak a napon. Úgy tűnik, hogy minden felszerelésük megvan, az egyik döglött ló mellett két kisebb acélveretes ládát is észreveszel.
A legjobban épségben maradt épület – egykor talán valami raktár lehetett – tetején egy világoskék zászló díszeleg, amin egy kicsi koronás címer látható.
Ranti befogja az orrát, a hullák felől áramló bűz valóban elég kellemetlen.*

[Terda Radovik]

JK: Da'ryo Racchiosi, a „Fivér”
Helyszín: Warvik tartomány, a Casada folyótól néhány mérföldre
Időpont: éjszaka, a Vörös Hold fényénél


*Az egyik közelben lévő tűz felé lépkedsz, a mellette ülők kicsit arrébb ülnek, hogy te is leülhessél. Némelyikük egy biccentéssel köszönt.
Bemutatkozásod alatt végignézel rajtuk, rájuk is az a vegyes összetétel jellemző mint az egész seregre. Van két könnyű fegyverzetű dzsad hadzsi; egy shadoni nehézpáncélzatú gyalogos, akinek az ábrázatán és a vértjén jól látható, hogy sok csatát megért; két gorviki siedon, akik valószínűleg testvérek, mert feltűnően hasonlítanak egymásra; és egy szőke hajú égszínkék ruházatot viselő pyarroni.
A két dzsad a maga nyelvén halkan beszélget egymással, de egyébként az egész táborra jellemző csendes várakozással ücsörög mindenki. A Vörös Hold egyre lejjebb megy a horizonton, hamarosan Éjközép lesz...*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Valami borzalom a hullabűz ami terjeng, fintorogva szállok le lovamról, de Rantit nem engedem.*
- Te menj lejjebb, várj meg! Ha van még étvágyad, akkor egyél pár falatot, nemsokára megyek én is. Itt a kantár, vidd Rulyt is. - *mondom neki inkább parancsoló hangnemben mintsem kérve.
Amikor elindult egy rövid meditációs formulát hajtok végre - szaglásomat kikapcsolom egy apró "trükkel", hogy elviselhető legyen a hullák közelében ottlétem.
Nem nyúlok hozzájuk, csak tisztes távolságból megnézem, hátha látok rajtuk valami jelet, ismertetőt, ruházatdarabot, amiből talán rá lehet jönni kifiaborják lehettek, és mi végezhetett velük; majd szemügyre veszem jobban az ott maradt felszerelésüket is - de szintén semmihez sem nyúlok, egyenlőre.*

//könyv 222.oldal Érzéktompítás - teljes szaglás kikapcsolás. Hogy mennyi Pp ment el légyszi mond meg, mert nekem nem egyértelmű, hogy önmagára alkalmazva is levonódik %-ponként a Pp vagy nem. ^^//