Fekete Kastély (ÚTK)

[Thor]

(Graion Dennirwen)

-Nekem nem gond, szerintem ennyi kitérő belefér. -* Mondom Sharifának.

*Fura érzés tőr rám mikor rá nézek. Eddig az ember nők hidegen hagytak, nem keltettek ilyen érzést bennem, de ő valahogy másmilyen, nem az-az átlagos fajta. Hirtelen azon kapom magam, hogy őt bámulom. El is kapom a fejem, és kicsit belepirulva más irányba nézek. Talán nem vette észre.

[Ralog Gebbro]

Kyrylo

*Sharifa hideg pillantását állom, de nem firtatom. Én is elköszönök a mestertől illedelmesen, hogy Laco vezetésével mihamarább a nemes kisasszony házához mehessünk.
Kint Sharifa mondandóját végighallgatom, majd őszinte hangnemben válaszolok neki.*
- Bocsásson meg! Benti szavaimat nem sértésnek, bántásnak szántam. Megszerettem volna kímélni az éjszakai munkától. De természetesen, ha így kívánja asszonyom, hogy velünk tart, nem fogok tiltakozni ellene.
*Graion szavaira bólintok.*
- Egyet értek teljesen Önnel, pár perc - <reméljük, hogy nem lesz több > - nem számíthat a kutatásban.

[Togar]

Zenir Argun

Természetesen kisasszony ha velünk tart visszakísérjük és megvárjuk míg elkészül, annyira nem sietős a dolog, de mégis jó lenne minél hamarabb túlesni a dolgon.-válaszolom a felvetett ötletre.

Nem örülök neki de nem mondok ellent nem akarom megsérteni, bár elgondolkodtató mihez fogunk kezdeni egy bálkirálynővel a nyomozás során. De gondolom érthet valamihez ha Apol mester őt is meghívta. A többiek is jók lehetnek a saját területükön, mondjuk azt nem értem én minek kellek ide, mint csepűrágó, de hát majd az élet eldönti. Ráadásul nem szeretek visszautasítani egy izgalmasnak tűnő kalandot, talán még egy jó kis ballada is születhet belőle.Így követem a többieket vissza a fogadóba és megvárom míg a hölgy elkészül, hogy indulhassunk a házhoz körülnézni.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, este
Résztvevők: Kyrylo, Sharifah, Graion, Zenir
__________________________________________________

Kyrylo, Sharifah, Graion és Zenir

Kísérőtök tudomásul veszi az útirányt, és kivezet titeket a kastélyból, vissza a főtérre. Onnan már csak pár lépés a Merrun Éke fogadó, ahol Sharifah fel tud szaladni a szobájába átöltözni.

A három férfiember pedig eldöntheti, hogy a fogadó előtt, a fogadó várótermében, vagy a fogadó éttermében üti agyon a várakozás unalmas perceit.

Sharifah felszaladsz a szobádba, ahol semmi nem változott, míg oda voltál.
Előkeresed a szerinted megfelelő ruhákat, s míg az öltözéssel bíbelődsz, Graion pillantásán jár az eszed.
Azt a pillantást nehéz félreérteni…

[Togar]

Zenir Argun

Nem kívánok bemenni a fogadóba, hisz maximum aludni és inni térek be ám jelenleg egyik dolog sem egyezik céljaimmal. Közelebb áll hozzám a természet és a csillagos ég, így a fogadó előtt nekidőlök egy fának kényelmesen és levéve a lantot a hátamról, elkezdek játszani rajta egy balladát a magam szórakoztatására. Így hasznosan töltöm el az időt legalább gyakorolok egy kicsit és az idő is telik közben.

[Yvett de Crei]

Sharifah

- Köszönöm Uraim! - *mondom társaimnak, majd a fogadóhoz érve gyorsan felsietek a szobámba átöltözni. Egy egyszerűbb homokszín puha cipőt választok gyorsan, melyben szinte hangtalanul tudok járni; egy sötétkék buggyos hosszú szárú nadrágot, mely a mozgást egyáltalán nem akadályozza; egy széles vállpántos hosszított derekú ingecskét, mely szintén kényelmes viselet, de 'V' alakú dekoltázsa és karcsúsított szabása kiemeli nőies vonalaimat.
Az arcfátyoltól nem szabadulok meg, a benne tárolt hatalomra lehet szükségem lesz az éjszaka...
Hajamat azért összefogom, hogy ne zavarjanak a szerteszét tekergő fürtök. Amíg párszor átszántok a kefével fürtjeimen feldereng előttem ismét Graion tekintete - elmosolyodom önmagamon, hogy a remegő érzés gyomor tájékán nem akarózik elmúlni. Furcsa, de kellemes érzés - viszont nincs időm ezen hosszan merengeni. Nem várakoztathatom meg őket. Így felkapok az asztalkámról vagy négy hajgumit és már indulok is lefelé társaimhoz. Bezárom ajtóm, s míg a lépcsőn tartok lefelé hajamba belevarázsolom a gumikat (egy foncsik, de hosszában 4 gumival van összefogva a derékig érő hajam).
Mivel igyekeztem, talán 10 percet raboltam el az éjszaka idejéből, így én először a fogadó előtt keresem őket, ahol voltak mikor felindultam. Ha nincsenek ott, akkor a keresésükre indulok - először a fogadó portásánál (ha van ilyen!) próbálkozom...*

[Ralog Gebbro]

Kyrylo

*A fogadó előtt én is kint maradok. Zeuszról leveszem a pórázt, hogy sétálhasson. Figyelem meddig meg és mit csinál, ha túl messzire megy, akkor visszahívom magamhoz. A várakozás ideje alatt a gondolataim az elkövetkezendő néhány napra koncentrálódik elmélkedve azon, hogy milyen eseménysorozatot fog elénk görgetni a sors. Hallván Zenir játékát, lágy muzsikáját kicsit közelebb lépek hozzá, keresek egy alkalmas helyet aminek nekidőlhetek.
Amikor Sharifa megérkezett közelebb lépek hozzá.*
- Meglepett szép hölgyem, hogy ilyen hamar elkészült. - *hangomban burkolt dicséret hallatszik. Zeuszt egy hangos szóval magam mellé hívom, s várom, hogy indulhassunk tovább.*

[Thor]

(Graion Dennirwen)


*Türelmesen várok kint a fogadó környékén. Varangyot megsimogatom, és beszélek hozzá.

-Nos barátom, egy kaland vár ránk. Remélem tudok segíteni a társaimnak.

*Mikor megérkezik Sharifah, most már tapintatosan viselkedek, és nem bámulom meg. Bár néha futó pillantást vetek rá.

<Fura. Több tucat embernő epekedett értem eddig, és én ezt elf szépségemnek köszönhetem, melyet átoknak éreztem vállamon. De most valamiért ez a nő nyomott hagyott bennem, de vajon miért?>

*Ha elindul a banda, akkor természetesen én is megyek.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, este
Résztvevők: Kyrylo, Sharifah, Graion, Zenir
__________________________________________________

Kyrylo, Graion és Zenir

Megálltok az épület előtt, úgy néz ki, egyikőtök sem érzi jobban magát bent, mint kint.
A két kutya teljes nyugalommal várakozik a gazdájuk mellett, csak néha pillantanak egymásra, mint az emberek, akik előbb felmérik egymást, az ismerkedés előtt.
Zenir pengetése az éjszakában messzire hallatszik, és bár a forgalom jelentősen csökkent a nappali tömeghez képest, mégis egyre többen állnak meg – ha csak pár percre is – hogy a játékát hallgassák.
Szerencsére nem kell tovább várni úgy tíz percnél, és máris felbukkan a hölgy, akire most három férfi és egy suhanc várakozik.
A délvidéki nő nem füllentett, tényleg átöltözött, bár ez a ruha sem kevésbé figyelemfelkeltő, mint az előző volt.
Ezt több férfi járókelő elbambult tekintete is igazolhatja.
Még arra is volt ideje, hogy a dús haját egy fonatba varázsolja, ki tudja milyen női praktikával.
Mindhárman elámultok ismét a nő szépségén, vonzó külsején.
A fiatal kísérőtök leplezetlen rajongással bámul rá, mindenesetre.

Sharifah

Az öltözködésben már nagy rutinod van, így tényleg hamar elkészülsz. Kényelmes ruhában te is jobban érzed magad, és végigbizserget a várakozás izgalma.
Már csak azt kell eldöntened, hogy az éjszakai „házlátogatás” pezsdített fel ennyire, vagy a magas elf tekintete?
Nem állsz le magaddal tisztázni a bizsergés okát, hanem gyorsan – mint egy kecses zerge – leszaladsz a lépcsőn, ki a fogadó elé a szabadba.
Ahol kicsit meg is torpansz.
A három férfi és a fiú a fogadó előtt támasztja a fákat, ahol Zenir valami északi balladát penget a lantján, a többiek meg hallgatják, míg a kutyáik a lábaiknál ülnek/kószálnak.
Meg az a pár tucat járókelő, aki Zenirt hallgatni állt meg.
És akik most egyöntetűen fordulnak feléd, vagy pillantanak rád, többnyire leplezetlen sóvárgással mérve téged végig.
Még szerencse, hogy az arcodat fátyol fedi, így ha zavarba jössz is, tudod azt leplezni.

Mindenki

Újra együtt, indulhattok az éjszakai kirándulásra, kísérőtök már csak az utasításra vár, hogy hova kalauzoljon titeket.
Azt viszont meg kell állapítanotok, hogy ahhoz képest, hogy diszkrét munkára indultok, elég szép figyelmet vontatok magatokra…

[Yvett de Crei]

Sharifah

*Önmagammal való tisztázatlan dolgom hamar megválaszolja magát: nem a házlátogatás pezsdített fel gondolatban, hanem az a tekintet Graiontól... Egyértelmű azok után, ahogy kilépek a térre, megtorpanva körbejáratom a tekintetem a fogadó előtt összegyűlt népségen és csak egy pillanatra összetalálkozik tekintetem Graionéval... Kihagy a szív... dobban egyet... kihagy... és dobban egyet... Majd lassan újra életre kel, de mintha valami álomból ébredne. Én pedig állok tovább, s akarattal fordítom el az elfről a tekintetem, pedig ő már régen másfelé néz - még jó, hogy arcomat fátyol fedi, így nem látható az éjjeli világítás mellett, hogy a tűzszikraként kipattanó érzés milyen hatással van rám.
Tekintetem tovább viszem az összegyűlt tömegen, de a leplezetlen sóvárgó tekintetek kereszttüze megzavar. Eddig valahogy nem voltam ennyire "egyedül". Az ilyen helyzetek kialakulását megakadályozta eddig a körülöttem lévő testőrök látványa.
Cselekedni kell - feszült bensőmnek nem tesz jót a tétlenség, s ennyi ember előtt nem tehetünk semmit az ügyünk érdekében.
Mivel Kyrylo lépett hozzám közelebb kapva kapok az alkalmon, mellé lépek és belekarolok.*
- Köszönöm! - *rebegem el kicsit rekedtes hangon, érzéseim kihatnak hangomra is.*
- Laco! Bizonyára van Merrunnak egy csendes helye, ahol az éjszaka szépségét meg lehet csodálni barátok társaságában. Elvezetnél oda? - *közben próbálok szememmel kontaktust keresni társaimmal és jelezni nekik, hogy a tömeg miatt mondtam azt amit. Csak remélem, hogy megértenek, vagy eszükbe jut szándékom.*

[Thor]

(Graion Dennirwen)

*Mikor megjelenik Sharifa igen csak meglepődök ruházatán, de próbálok tapintatos lenni, és nem bámulom meg.

*Megveregetem Varangy oldalát, és a többiek után megyek.
Először nem értem mit akara a lány mondandójával, de tekintete elárulja, hogy csak óvatos.

<Okos. Nekem eszembe se jutott, hogy esetleg más is megtudhatja, hogy mit akarunk. Hisz „csendben” kell eljárnunk.>

*Sétálás közben a környéket figyelem, és a város szépségét csodálom. Próbálok olyan dolgokat keresni, melyek rég letűnt korokból maradtak fenn. Talán az emberek előtt más is élt itt. Persze néha-néha Sharifát is lopva meglesem.

[Togar]

Zenir Argun

Mikor megjelenik a hölgy az ajtóban én is elcsodálkozom, arról volt szó átöltözik nem az hogy másik hasonló kaliberű ruhát vesz fel. Ilyenkor jut eszembe a mesterem szava óvakodj azoktól a csinos nőktől akik tudják is hogy csinosak, még a végén bajba kerülsz miattuk. De jelen helyzetben nem tudok mit tenni. Elrakom a lantot és hallgatom a fiú válaszát megpróbálok kísérőnek tűnni aki csak unaloműzésképpen játszott a lantján, nekem sincs szükségem a feltűnésre, bár így hihetőbb a dolog mintha csendesen közlekedünk egy így kiöltözött nő társaságában.

[Ralog Gebbro]

Kyrylo

*Sharifah asszony karolása ellen nem tiltakozom. Zeuszt magam mellé parancsolom.*
- Menjünk Fiam! - *mondom egy mosollyal kísérőnknek, miközben büszkén kihúzom magam, hogy egy csinos nő társaságában indulunk város nézésre.
Az út során csendesen ballagok, néha szemügyre veszem Zenir és Graion pozícióját, és próbálom kiszúrni, hogy nem követ-e valaki bennünket.*

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, este
Résztvevők: Kyrylo, Sharifah, Graion, Zenir
__________________________________________________

Kyrylo, Graion, Sharifah és Zenir

Laco bólint egyet, majd rákacsint Sharifah-ra, jelezve, hogy érti a célzást. Okos fiú ez.
Kényelmes tempóban indultok el a tér túloldala felé, nyugatnak. És csak pár kóbor tekintet követi a népes társaságotok.
A kalauzotok pedig fennhangon mutatja be a város „nevezetességeit” amerre elhaladtok.
Ki a Fő térről, bele az utcák és utcácskák útvesztőjébe.

Graion, az épületek és a környék szemrevételezése után rá kell jönnöd, hogy itt semmi sem régi. A legöregebb – és igen csak romos – épület, amit az egyik kis utcában pillantasz meg, miután elhagytátok a Főteret – sem lehet idősebb pár száz évesnél, és biztosan emberi kezek építették.
Azt is meg kell állapítanod, hogy Sharifah csípője olyan érzékien mozog, hogy az esti szellő ellenére is meleged van.

Kyrylo, bármennyire is igyekezel, senkit nem sikerül észrevenned, aki utánatok lopakodna, kémkedne.
Pár utca óta még járókelőket sem láttok az utcán. Hiába no, késő van már.
Viszont az útitársnőd igen feltűnő és bájos jelenség, szinte már te is elhiszed, hogy egy kellemes sétával ütitek agyon az időt, mielőtt komolyabban megismerkednétek.

Sharifah és Zenir, követitek Lacot, nézelődtök és sétáltok.

Egy bő fél órás séta után, az egyik jól karban tartott utcában, majdnem az utca közepén megáll Laco, és csendesen annyit mond:

- A következő ház a milady-é. A Zöld ház.

És tényleg, a következő utcafronti épület – mely egy emelettel és két erkéllyel büszkélkedhet – szép zöldre van festve.
Az ajtó és a földszinti két ablak zártnak tűnik, az ablakokon még a fa zsaluk is be vannak hajtva.
Szép épület egyébként, láthatóan nem szegénységben él a lakója.
Az utcán éppen senki nem jár, a legközelebbi utcasarok a háztól mintegy 50 méterre van, mindkét irányban.
Pár közeli ház ablakában még fény világol, valószínűleg ott még fenn vannak ezen a kései órán.

[Yvett de Crei]

Sharifah

*Laco kacsintását látva elmosolyodom és kissé megnyugodva lépdelek utána még mindig Kyryloba karolva. Igyekszem arra figyelni, hogy merre megyünk, hátha később szükségünk lesz az útvonalra - legalább is remélem, hogy használhatóan fogok tudni visszaemlékezni szükség esetén. Néha-néha hátrafelé is tekintek Zenir és Graion felé - egyrészt, hogy megbizonyosodjak arról, hogy ők is jönnek, másrészt Graion miatt.
Célállomásunknál megállok és már elengedem Kyrylo karját - még a végén félreértik.
Megnézem a házat magamnak, majd Lacora nézek egy apró fintor kíséretében, bár ezt társaim nem igen láthatják.*
- Gondolom nincs nálad kulcs, hogy be tudjunk menni... - *mondom halkan, majd társaimon is végighordozom tekintetem. Persze megvárom a fiú válaszát és ha tényleg nincs nála kulcs, akkor folytatom.* - Van ötletük, hogy hogy jussunk be?