Utak, ösvények, csapások

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: dél körül


*Evés után gyorsan összepakoljátok a maradékot és bezörgettek a düledező viskó ajtaján.
Hamar hangos zsörtölődést hallasz odabentről és két-három perc múlva kinyílik az ajtó.
Egy negyven év körüli gorviki férfi nyit ajtót egy szál koszos alsógatyában. Szemei karikásak, haja össze-vissza áll, kicsit dülöngél is; még szerencse, hogy egy ajtófélfa mellett áll, mert lehet, hogy eldőlne. Bal kezében valami sülthús félét szorongat, amiből harap is néhányat miközben hallgatja Ranti mondandóját.
A félig nyitott ajtón betekintve látod, hogy a házikó elég puritánul van berendezve: egy kicsi tűzhely, két egyajtós szekrény, egy széles ágy, egy rozoga asztal, két székkel. Mindenfelé eldobált koszos ruhaneműk és egyéb használati tárgyak láthatók.
Csak néhány mondatot beszél Rantival, ami után fordít neked a kölyök:*

- Azt mondja, nem látta őket. Néhány napja egy gyalogos fickó járt erre, utoljára vele találkozott, azóta senki...Azt kérdi, akarunk e még valamit, mert nincs se kedve se ereje beszélgetni...

[Anathor]

("Fivér")

*Megtudta amit akart... Némán a megszólított férfi után néz, sötét szempárját nem veszi le a távolodó alakról. Figyeli, ahogy a körvonalakat elnyeli a sötétség... Aztán hirtelen körbepillant. Vajon csak egyedül tart a tábor közepe felé...? Van köze ennek Éjközéphez...? Kiélezett érzékekkel várja a fejleményeket...*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Már az első pillantás elég, hogy elborzadjak ettől a ... férfitól... Pillanatok alatt felidegelem magam és vad gondolatok kezdenek el kergetőzni a fejemben. Alig várom, hogy az a pár szóváltás a férfival befejeződjön Ranti részéről.*
- Dehogy akarok én mást... Menjünk! - *morranok egyet a vétlen gyerekre miközben már nyeregbe is tornázom magam. Nem várom meg a fiút, hanem az útra irányítom lovam és utazó tempóba sarkallom Rulyt, csakhogy mielőbb szabaduljak a helyzettől - bár lehet, hogy az emlékek elől akarok elfutni?... Bezárkózom önmagamba a gondolataimmal: terelem őket, hogy azért kaptam fel a vizet, mert Hartnak nyoma sincs... hiába tudom, hogy hazudok önmagamnak, ez így jobb, mint az igazság tudata... Vagy mégsem? Ugyanis idő, míg lenyugszom, s ez bizony csak 2-3 mérföld távolság múlva következik be a háztól és förtelmes lakójától. A végén bevallom azért magamnak, hogy az egyedüli út eddig kikezdett... Azt, amit nem sikerült önmagamban az évek alatt lezárni kísért és néha elég egy apró dolog, hogy az emlékek újra rámtörjenek... De ki érthetné mindezt meg? A kölyöknek biztos nem fogok ezekről a dolgokról beszélni. Így pár mérföld után lassítok - inni is kellene már...*
- Kicsit aggódom, hogy nem arra megyünk mint Harték. De tudom, hogy ő is mindenféleképpen Warvikba tart. Ha magánál van, akkor mindent meg fog tenni, hogy oda eljusson... de ha nincs magánál... - *komor tekintettel nézek a gyerekre* - Az a másik vértes ember, vagy az újabb kísérőtök nem mondott semmit, hogy nekik mi lenne az uticéljuk, hogy hová tartottak? Hátha Hartot magukkal vitték, ha még mindig eszméletlen...
*Közben iszom, és persze Rantit is kínálom vízzel, nem akarok én neki rosszat még akkor sem, ha nem tudom hogy kell a kölykökkel bánni.*

< De ha kiderül, hogy Hartot elföldelték, mert nyűg volt a cipelése eszméletlenül, nincs olyan hely a világon, ahol eltudna bújni bármelyik is... >

[Terda Radovik]

JK: Da'ryo Racchiosi, a „Fivér”
Helyszín: Warvik tartomány, a Casada folyótól néhány mérföldre
Időpont: éjszaka, a Vörös Hold fényénél


*A Vörös Hold állásából ítélve még legalább fél óra van Éjközépig.
A táborlakók sokfelé mászkálnak, többen a tábor belseje felé is mennek, de van aki másfelé megy.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: délután


*A gyorsabb ügetés után lassabb tempóra váltasz, így Ranti is utolér. Nem nagyon érti, hogy miért távoztál ilyen sebtében, de talán jobb ha nem tud mindenről.
Kérdésedre egy vállrándítás kíséretében válaszol:*

- Nem mondtak semmit. Amikor még az Atya az eszméleténél volt, ő azt mondta, hogy Warvikba tart, de hogy az a Lerion is oda tart e azt nem mondta...

*Sok információt nem tud adni.
Az út két oldalán továbbra is lombhullató erdő van; órákig lovagoltok nyugodt tempóban, semmiféle különösebb történés nélkül. Ekkor egy kereszteződéshez értek. A széles úthoz csatlakozik egy sokkal keskenyebb, szemmel láthatóan kevésbé használt. Semmilyen útjelző táblát nem látsz ami jelezné, hogy mi merre van.*

[Anathor]

("Fivér")

*Tekintetét a vörösre festett égre emeli. Még van idő... Azonban nem sok. Hátat fordít a tábor közepe felé igyekvő katonákat, léptei az eddig halad útvonalon tapossák a földet. Most már van elképzelése az egyes szakaszok elhelyezkedéséről, a sereg felállásáról. Ha meggyőződése alapján a második szakasz körgyűrűjébe került, leszólít egy katonát.*
- Ki a szakaszparancsnok, és hol találom? - ha a tűz fénye megvilágítja lélektükrét, határozottság tükröződik belőle. Majd hozzáteszi magyarázatként: - Az átvezénylésem miatt keresem...

[Terda Radovik]

JK: Da'ryo Racchiosi, a „Fivér”
Helyszín: Warvik tartomány, a Casada folyótól néhány mérföldre
Időpont: éjszaka, a Vörös Hold fényénél


*Egy shadoni fickót szólítasz meg, aki mellvértet és széles pengéjű kardot visel.*

- A szakaszparancsnok Goffanon da Sacron, ott ül a tűz mellett, abban a vörös köpenyben...

*A legközelebbi tűz felé mutat. Egy magas, nagydarab fickó valóban ott ül vörös köpenyben. Első saccolásra több mint két méter magas, rövidre nyírt fekete haja van, arcvonásaiból ítélve talán shadoni. Egy sűrű szövésű ezüstös csillogású sodronyinget visel, oldalán egy díszes hosszúkardot látsz. Halkan beszélget a tűz körül ülőkkel.*

[Anathor]

("Fivér")

*Fegyelemről és harcedzettségről árulkodik a shadoni megjelenése. Ezt csak megerősíti benne a szakaszparancsok alkotta összkép... Pillantása csupán egy szegmens erejéig időzött a nagydarab férfin, aztán fejét visszafordította a shadoni vértes irányába. Biccent a számára, majd a tűz felé lépked, egészen addig, míg a lángok nyelve majdhogynem a ruhája szélét nyaldossa. Némán, kihúzott derékkal megáll a férfi előtt, nem akarja zavarni a társalgást. Csak ha felfigyelnek rá, és megszólítják, akkor hagyják el ajkát szavak.*
- Goffanon de Sacron? - megerősítésre vár, majd lélegzetvételnyi szünettel tűzdelve folytatja: - Uram, a nevem Roccquo wes Chiallini, a második zászlóalj, harmadik szakaszától. - enyhe meghajlás az etikettnek megfelelően. - Guidder bárótól azt a parancsot kaptam, jelentkezzek Önnél szolgálatra...

[Terda Radovik]

JK: Da'ryo Racchiosi, a „Fivér”
Helyszín: Warvik tartomány, a Casada folyótól néhány mérföldre
Időpont: éjszaka, a Vörös Hold fényénél


*A tűz közelébe lépve feltűnik, hogy magát a tűzet nem táplálja semmi, csupán egy apró - nagyjából arasznyi átmérőjű - koromfekete kődarab lángol hevesen. Bizonyosan nem az ég, hiszen a kő nem éghető anyag.
Bemutatkozásod után a vörös köpenyes fickó kérdőn néz rád:*

- Én vagyok akit keres...No de miért küldte hozzám a báró? Nem esett el senki az egységemből ami miatt fel kellene tölteni a létszámot! Nem kértem erősítést sem, meg egyébként se tőle kérnék...

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*A nyugodt lovaglás megnyugtatja kissé zilált gondolataimat. Ha Ranti nem kívánja a társalgást, akkor bizony én az út során csendben haladok utunkon tovább.
A kereszteződésbe érve sóhajtok kicsit.*
- Miért is lenne egyszerű?... De mivel Olbarisében azt mondta az őr, hogy Akvilóna vagy mi... az egy tartományi város, így megyünk tovább a szélesebb úton. Ha tévedtem legalább lesz helyismeretünk ...
*Így le sem szállva a lóról tovább vezetem Rulyt maradva a szélesebb úton. Azért így délután jobban nézem a pihenőhelynek alkalmas helyeket az út mentén, hisz lassan eljön az est és az éj.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: késő délután


*Egész délután lovagoltok a széles úton. Elég nagy távolságot tesztek meg Warvik irányába.
Már kezd lefelé menni a nap amikor az út kezd kiérni az erdőből, és füves-sztyeppés táj következik. Kisebb bokor- és facsoportok is tarkítják a néhol derékig érő füvet.
Az úton nem messze egy ponyvás szekeret látsz, amint felétek és az erdő felé közelít, bár még legalább fél óra amire eléri az erdő szélét. Két ló húzza az egytengelyes kocsit és úgy tűnik, hogy lassú tempóban halad.
A távolban – legalább fél napi lovaglásra – egy magasabb dombtetőn valamiféle építményt – talán egy várat – veszel észre, de ahhoz túl messze van, hogy részleteket is kivehess.*

[Anathor]

("Fivér")

*Nem mutatja érdeklődését a tűz természetellenes viselkedése iránt, kőszoborként palástolja mimikáját. Mégis... Kíváncsi mire képes az aki ellen harcol. Ha kiismered az ellenfeled, ha tudod mit fog lépni, előnyben vagy. És egy gorviki vértestvérrel szemben ez végzetes momentum lehet... A shadoni férfi kérdései hallatán enyhe meglepődöttséget és tanácstalanságot varázsol arcára, mégha számított is hasonló reakcióra. Épp az ellenkezője szült volna gyanút belsőjében...*
- A báró nem tájékoztatott az okról, nekem meg nem állt szándékomban megkérdőjelezni a döntését, Uram... Én csak teljesítem a parancsokat a tőlem telhető legjobb módon... Annyit fűzött hozzá a báró, hogy mostantól az Ön utasításait kövessem, oda vezényel, ahová óhajtja... - szünetet tart, hogy átgondolja a hallottakat a shadoni. - Mi a parancs, Uram?

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Kiérvén az erdőből kicsit csalódott vagyok - a nyílt pusztán éjszakázni nem a legjobb dolog szerintem. Tovább hordozva a tekintetem azonban a tájon felderülök - előbb egy szekér, melynek hajtójától megtudhatjuk, hogy jó utat választottam-e vagy nem; s tovább nézve a tájat egy várszerűséget fedezek fel. Elég messze van, de ha kicsit kiugrasztjuk lovainkat elérjük még a sötét éjszaka leszállása előtt. Persze tudom, a lovak is fáradtak lehetnek és valószínűleg a kölyök is szívesen pihenne már, de azért az a várszerűség mégiscsak jobb hely lehet mint a kietlen pusztaság.*
- Mond Ranti, mennyire vagy fáradt? Jó lenne azt a várat elérni még az éj leszállta előtt... Ám előbb érdeklődünk majd a szekér hajtójától, hogy jó felé megyünk e és tud-e valamit arról a várról... pl., hogy lakják-e jelenleg...
*A jelenlegi tempón nem gyorsítok, míg a szekérrel összetalálkozunk elég ez - legalább van időm megfigyelni a szekeret és hajtóját alaposan. Amikor kellő távolságba kerültünk vele, az út szélére állok Rulyval, hogy a szekér, ha nem akar megállni a hajtó, akkor is elférjen mellettünk; majd köszöntöm a hajtót tört gorviki nyelven és intek Rantinak, hogy érdeklődhet.*

[Terda Radovik]

JK: Da'ryo Racchiosi, a „Fivér”
Helyszín: Warvik tartomány, a Casada folyótól néhány mérföldre
Időpont: éjszaka, a Vörös Hold fényénél


*A nagydarab szakasz vezető rándít egyet a vállán.*

- Na majd beszélek a báróval, úgyis a szomszédos szakaszt vezeti. Nem értem, minek küldte ide...Egyelőre várjon, majd Éjközép után eldől, hogy mi lesz magával...

*Ezzel visszatér a korábbi beszélgetéséhez a mellette ülő dzsad fickóval. Valami ismeretlen nyelven beszélgetnek, egy szót se értesz a témából.
A szakasz többi tagja – a tábor többi lakójához hasonlóan – nyolc-tíz fős csoportokban csendesen üldögél egy-egy tűz körül. Van ahol beszélgetnek, de a legtöbb helyen nagy a csend.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: késő délután


*Ranti kissé bizonytalan.*

- Hááát, elég távolinak tűnik az a vár. Még ha vágtázunk is, akkor se hiszem, hogy elérhetjük a sötétedés beállta előtt. De persze megpróbálhatjuk, ha úgy gondolja...

*Tovább haladtok és hamarosan elég közel értek a szekérhez, hogy több részletet is kivehess.
Két vaskos csontú igásló húzza a ponyvás szekeret, aminek a bakján egy széles karimájú kalapot viselő alak ül. Felsőtestén egy feketére edzett láncinget, a combjának támasztva egy széles pengéjű kardot, derekára kötve pedig arany sávokkal díszített vérvörös kendőt vehetsz észre. Arcvonásaiból ítélve gorviki lehet.
Megvárjátok amíg teljesen mellétek ér, köszöntésedre csupán egy biccentéssel válaszol.
Ranti alig merészel ránézni, de azért bátortalan hangon megszólítja, amire a fickó megállítja a szekerét. Beszélnek jó néhány mondatot, bár a fickó főleg kérdéseket tesz fel, a hangsúlyából ítélve elég parancsoló hangnemben. Ranti válaszolgat neki, közben eléggé elvörösödik. Legalább két-három percig beszélnek egymással, a férfi közben jól megnéz magának. Utána Ranti téged is felvilágosít:*

- Azt mondja az úr, hogy jó irányba megyünk Warvik felé. Arról a várról nem tud sok mindent, azt mondta, hogy régebben a papi szék birtokában volt, de hogy mi van ott jelenleg arról nincs információja...