Tristani Krónikák I (ÚTK)

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Ramani legyintésére csak meghúzom a vállam. Majd kiderül. Ami késik nem múlik. A fiú beszéde kissé fanatikusan hangzik, plusz még piromániás is. Remélem Ramani hamar lehűti a kis fickót, mert ha itt nekem elkezd gyújtogatni, én hűtöm le, de abban nem lesz köszönet. Nagyon hamar hűvösre kerül általam. Fél füllel hallgatva a sogronita válaszát gyorsan én is követem az ork példáját, és összeszedek annyi ételt, hogy elég legyen a kis csapatnak reggelire, majd bevonulok vele a konyhába. Gyorsan nekilátok az evésnek, ugyanis részt akarok venni, bár messziről az istentiszteleten. Még nem láttam túl sok ilyet életem során, ezenkívül jó, ha figyelemmel kísérem a faluban történteket. *

< Mindig is utáltam a prédikációkat, most se tudom, hogy fogom kibírni, de nem kellene a csapatnak szétszakadnia, így kénytelenek vagyunk Ramanival tartani. Remélem az ork nyugton fog maradni, mert tőle azért tartok egy kicsit. >

* Gyorsan meg is osztom társaimmal a gondolataimat, míg együtt vagyunk itt a konyhában: *

- Ha befejeztük a reggelizést, akkor javaslom csatlakozzunk Ramanihoz a város szélén. Pont időben fogunk odaérni a prédikációra, már ha érdekel valakit.

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Végig hallgatom amit a fickó mond. Egy kicsit megvakarom a fejem, ahogy gondolkozok rajta.

<Vajon miért akar függve lenni egy klántól, vagy hogy is mondják magukat. Ha ott lett volna csak pár napot, ahol én raboskodtam, biztos nem akarná lekötni magát, mert ott megértené mit jelent az, hogy szabadság.>

*Nem is sokat gondolkodok rajta. Bemegyek a házba, és folytatom az evést, amíg jól nem lakom. Ezután megtapogatom a kötést a fejemen, persze óvatosan, hogy mennyire fáj. Seela mondandójára csak megvonom a vállam.

-Nekem mindegy, tőlem mehetünk.

*Így ha elindulnak, én is velük megyek.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 12. nap, reggel
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

A fiú Ramani szavait meghallva lelkesen elrohan, csődíteni a nyájat.
Magatokra maradtok, bár van egy olyan kellemetlen érzésetek, mintha valaki figyelne titeket.

Ramani,

Úgy döntesz, késedelem nélkül nekilátsz a rögtönzött Sogron szertartás előkészületeinek, mivel egyrészt régen voltál papi szerepben (tanulmányaid alatt párszor), másrészt a szükséges kellékek hiánya is hátráltat kissé.
Kisétálsz a nem túl távoli faluszélre, majd a megfelelőnek ítélt helyen tábortüzet és máglyát raksz.
Mindkettőt felszenteled, ahogy kell, majd elmélyedsz magadban, hogy felkészítsd a lelked az áldozathoz, és a szertartás többek előtti levezényléséhez.
Előbb azonban üzenetet küldesz haza, abban viszont nem vagy biztos, hogy az üzenet megérkezett e a címzetthez.

Seela,

Míg a hittérítés folyik, addig nem vagy rest, négyőtőknek elég ételt veszel magadhoz, bár Arg már neki is látott a reggelihez. Bár attól nem tartasz, hogy ne enné meg még egyszer a részét.
Kissé csalódott vagy, hogy Ramani szó nélkül elsiet, a fiú távozása után, de megint csak legyintesz a dologra. Vallási fanatikus, se kép, se hang ilyenkor nála.
A szertartásnéző javallatod az orknál közömbös egyetértésre talált, a varázslónő pedig…
Nos, neki idő kell a válaszhoz.

Yvett,

A kérdések csap szaporodnak, de mivel Seela sem kapott választ az övére, és Ramani is elsiet, talán jobb lenne a reggelihez látni.
Szerencsére Seela már intézkedett az ellátmányt illetőleg, csak le kell ülni, enni.
Meg eldönteni, hogy velük tartasz e.

Arg

Nincs más dolgod, így ha jóllaktál, akkor akár megnézheted azt a „szertartást” is.
Az idődből kitelik, Ramani nélkül meg úgy sem mentek sehova.

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*Okosabb nem lettem a hallott beszélgetésből kifolyólag, de kérdezni nagyon nincs időm. Én még nem akartam beletúrni a felhalmozott étkekbe, de Seela megteszi mindannyiónk helyett - ezt megköszönve leülök természetesen velük egy asztalhoz reggelizni. Egy kiadós adagot félre teszek, vagy kendőbe csomagolva, vagy valamilyen kosárba.*
- Ramaninak is kell ennie valamit; ha előbb nem is, de majd a szertartása után eszik... Bár nem értem, hogy miért kellett így elrohannia, pár percet biztos tudott volna mindez várni...
Úgy sem tudunk mást csinálni, menjünk nézzük meg a szertartását. Bevallom, hogy én kíváncsi vagyok rá - nem voltam még ilyen vallási szertartáson, legalább is nem emlékszem rá.
...
Olyan érzésem van, mintha figyelnének folyamatosan... - *Kelek fel a reggelim elköltése után és az ajtóhoz sétálok. Szétnézek, de nem csak a normális látásommal - manalátó képességemmel is alaposan körbetekintek. A kémlelés részemről az utunk alatt sem marad abba míg Ramanihoz tartunk a falu szélére.*

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Bólintok Yvettnek válaszként az étel megköszönésére, majd csendben, de cseppet se nyugodtan elfogyasztom a reggelimet, elvégre zavar az érzés, hogy figyelnek minket. Amint összepakolja Ramaninak az ételt, megszólalok: *

- Ha istenéről van szó, meg új hívők csatlakozásáról, szerintem neki még az se tűnne fel, ha most a falun átvonulna egy goblinhorda. Fanatikusok. Én azért mondtam, hogy tisztes távolból is tökéletesen jó lesz végignézni a szertartást. Nem nekünk való, az tuti.

- Nos, ha mindenki készen van, akkor mehetünk, mert a végén még lekésünk a prédikációról.

* Közlöm mindezt fapofával, nem túl lelkesen, majd felállok, összeszedem a cuccaimat, és ha mindenki elkészült, akkor elindulok a falu szélére a gyűlésre. Közben próbálom feltűnésmentesen megfigyelni a környéket, hátha felfedezem a kíváncsi egyént, aki annyira érdeklődik irántunk. *

[Thor]

(Vasöklű Arg)

-Jó, menjünk.

*Legalább megtudom milyen az a szertartás. Magamhoz veszek egy kis kaját még, ha esetleg unalmas lenne, akkor legyen mi lefoglaljon. Viszont ahogy megérzem, hogy valaki figyel, ösztönösen a levegőbe szimatolok.

-Fura érzésem támadt. Valaki figyel minket.

*Mondom halk dörmögő hangon. Fegyveremet a hátamon lévő tartóba rakom, és oldalamra is felhelyezem a dobó bárdot. Sosem lehet tudni. Majd a többiek után megyek.

[Togar]

Ramani Voineor

Miután túlestem az előkészületeken és minden készen áll megvárom míg mindenki megérkezik a helyszínre.Majd bele vágok elmormolok egy halk fohászt és elkezdem a beszédet, beszélek nekik a hitről az istenemről, és a harcról a gonosz ellen. Arról hogy soha nem szabad feladni, mert most bár sötét a helyzet így a támadás után, de lehetett volna rosszabb is. És ha erősen hisznek, és önmaguk is tesznek valamit nem csak az istenekre várnak akkor bármi megtörténhet, és nem fordulhat elő még egyszer egy ilyen meglepetésszerű támadás.Maga a szertartás egy negyven percig tart és mindenki aki áldozni szeretne azt megkérem rakja a máglyára majd mikor kész, meggyújtom és hangosan imádkozom, kérve Sogront fogadja el áldozatunkat és figyelje ezeket az embereket.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 12. nap, reggel
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Ramani,

Az előkészületek megtétele után az érkező embereket figyeled.
Páran tényleg érdeklődő arcot vágnak, ők hoztak valamilyen ételt is, áldozat gyanánt.
Ám többen inkább feszült, aggodalmas, vagy felháborodott.
Pár városőr is itt lézeng, gyanítod, nem véletlenül.
Majd szinte utoljára három társad is befut, ők a falusiaktól kissé távolabb helyezkednek el, és figyelik az eseményeket.
Ez mondjuk nem igazán növeli az önbizalmad, de lélekben vállat vonsz, és nekikezdel a szertartásnak.

A szertartás alatt többen halk mormogásba kezdenek, és van, aki haragtól vörös arccal távozik.
Ám vannak akik áhítattal figyelik szavaid, mint például a kéretlen „tanítványod”.
A felszólításodnak eleget tevők elhelyezik az áldozatra szánt ételt, majd meggyújtod a máglyát és Sogronnak ajánlod azokat.
A máglya fellobban, majd lassan elemésztve önmagát kialszik. Az ételeknek pedig csak a hűlt helye marad, istened magához vette őket.

Seela, Yvett, Arg

Megreggeliztek, majd összepakoltok és elindultok a falu széle felé, ahol már áll a máglya, és Ramani a híveket várja.
Jöttek is, meg nem is, láthatóan többen inkább csak kíváncsiak, vagy fanyalogni jöttek, de pár ember arcán igazi lelkesülés is látszik.
Pár városőr kószál még a környéken, valószínűleg a rendet fenntartani.
Míg Yvett semmilyen mágikus fürkészésnek nem érzi nyomát, addig Seela és Arg azonnal észreveszi a kényelmetlen érzéseik forrását.
A közeletekben mindig akad pár falusi, felnőtt vagy gyerek, aki szemmel tart titeket. Nyíltan vagy titkolva, jól-rosszul leplezve. De szemmel vagytok tartva.
És a mi a legszebb, az az, hogy Ramanira még több figyelő szempár jut.
Már csak az a kérdés marad, hogy mivel érdemeltétek ki ezt a figyelmet…

[Togar]

Ramani Voineor

Miután vége a szertartásnak megvárom míg eloszlik a tömeg és közben hálát adok Sogronnak hogy sikerült végigcsinálom. Ugyanakkor rájövök inkább megküzdök húsz orkkal minthogy misét celebráljak, ez valahogy nem az én világom, engem arra neveltek hogy Sogron érdekeit védjem és a hívekkel a papok foglalkozzanak emiatt új számomra a dolog. Ezután odasétálok a társaimhoz.

-Tegnap tettem nekik egy kis szívességet emiatt a sok ajándék és mivel nincs papjuk így tartottam nekik egy kis misét hogy erőt meríthessenek a támadás után. Szükségük is lesz rá és az a gyanúm lesz még folytatása ennek a harcnak. Szerintem menjünk a hadnagyhoz, hogy végre megtudjuk mit is kell tennünk és itt hagyhassuk ezt a helyet. Vélemény?-nézek rájuk kérdőn van-e valakinek esetleg más javaslata, én személy szerint minél hamarabb mennék innen.A feladatom megtettem a hit csíráját elvetettem a többit intézzék a papok. Ez a helyzet kezd számomra kényelmetlenné válni.

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*Zavar, hogy az érzésem forrását nem lelem, így hát én feszülten figyelek az egész szertartás alatt. Mivel ez az első olyan vallási esemény amin részt veszek, így kis ámulattal figyelem, ahogy a felkínált étel eltűnik a lángok között, majd önmagától elalszik. Személyemet annyira nem dobta fel az esemény, de tisztelet vált ki belőlem egy olyan személy, aki ennyire szoros kapcsolatot képes kialakítani egy istennel - bár ezt nem tárom elé, s azt sem, hogy számomra milyen volt a szertartás figyelése.*
- Tőlem mehetünk. Közben elmondod, hogy miféle szívességet tettél nekik?

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Unott képpel nézem a beszédet. Nem igazán köt le. Körbe tekintek, és látva a sok figyelő szempárt nem igazán törődök vele. Az arénában megszoktam, hogy néztek, így nem érzem annyira kényelmetlenül magam. Természetesen azért figyelek az emberekre.
Ekkor meglátom, hogy az ételek eltűnnek. A kezemmel kitörlöm a csipát a szememből, és látva, hogy nem álmodtam döbbenten nézek Ramanira.

-Ramani, ezt hogy csináltad? -* Kérdezem álmélkodva. *- Mármint, hogy eltüntetted az ételt.

*Ha közben elindulnak, velük megyek.

[Niobe]

( Seela Deranel )

< Hm, nem tetszik ez nekem, utálom, ha ennyire a figyelem középpontjában vagyunk. Most már ajánlom Ramaninak, hogy magyarázatot adjon erre a kitűntetett figyelemre. >

* Miközben próbálom szemmel tartani a ránk leselkedőket, azért fél szemmel a szertartást is végignézem. Ramani szavai annyira nem hatnak meg, de a szertartás végén a lángokban eltűnő áldozati ételek látványa nagyon meglep. Ilyet még életemben nem láttam, talán csak hallottam, de egyszerű szóbeszédnek, mesének hittem. Ezentúl nagyobb tisztelettel nézek Ramanira. *

- Menjünk szerintem is. Ja, és engedelmeddel, mi tettünk neked félre egy kis reggelit az ajtó előtt hagyott kupacból. * mondom mindezt a hadnagy felé tartva útközben. *

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 12. nap, reggel
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Ramani, Seela, Yvett, Arg

A falu népe lassan dolga után ered, néhányan álmélkodva, néhányan csalódott arcot vágva.
A piros ruhás fiatal áhítatosan közeledik Ramani felé, láthatóan teljesen elragadta magával az isteni figyelem ilyen bizonyítéka. Páran megállítják, ám ő igyekszik gyorsan lerázni a kérdezőket magáról, hogy minél hamarabb az ő imádott Mestere elé járulhasson.

A katonák közül ketten maradnak a falu szélén, nem messze tőletek, de rajtuk meg látszik, hogy a falu határát figyelik. Valószínűleg őrségben vannak.
Már csak a hadnagyot kell megtalálnotok, tegnap este mondott valamit, hogy leégett a parancsnokság, és valahova elköltöztek. Úgyhogy útnak indultok a faluban, hogy megkeressétek.
Nem is igazán értitek, hogy miért nevezik Kapát falunak, mikor annak igencsak jókora…

[Togar]

Ramani Voineor

A követőmmel egyenlőre nem foglalkozom majd később sort kerítek rá, végül is aztán ha akar velünk jöhet, ha túléli szolgálhatja Sogront ha meghal hamarabb megdicsőül.Menet közben válaszolok a kérdésékre már amennyit megoszthatok velük.

-Miután elszéledtetek az este én segítettem a falusiaknak a tűzoltásban és emiatt hálásak nekem, tulajdonképpen azt tettem amihez értek, megfékeztem egy kisebb tüzet. ÉS ez a következménye. Arg az ételt nem tüntettem el hanem feláldoztam istenemnek aki jelezvén elégedettségét elfogadta azt, de ez már vallástörténet.Egyszer elmesélem ha érdekel.

Menet közben megállítok valakit és megkérdezem hová is költöztek a katonák.

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*Tudomásul veszem, hogy minden reggel történt a tegnapi segítség miatt van. Errefelé még hálásak az emberek, legalább is egy részük; úgy látszik itt még nem harapódzott el az önös érdek nézése az emberek között.
Nem firtatva tovább a dolgot kicsit önmagamba mélyedve tartok társaimmal. Van min elgondolkodnom nekem is.*