A hajsza

[Noryella]

Ariel

Tudomásul veszem, hogy végül mind egy szobában leszünk.
Aztán Allaro után én is a fürdőről érdeklődöm:
- A szoba ára itt van. Meg kaphatnám a kulcsot? Az emeletre menjek fel? Szeretnék lepakolni...- Kérdem, majd folytatom:
- Én majd késöbb kérem az ételt, most szeretnék először megfürödni, ha lehet a ruháimat is mosásba adnám. Merre menjek? - Érdeklődöm a fogadóstól.

<Istenem! Milyen jó lesz végre fürödni és tiszta ruhába bújni!>

Elmegyek a megadott irányba és hosszan fürdöm, kiélvezem a vizet.
Majd tiszta váltásruhámba bújva megyek a szobába, lepakolok és bezárkózom.
Lemegyek és ételt rendelek, hozzá mézsört. Ha valaki ott van még, ahhoz az asztalhoz ülök.
- A szoba kulcsa nálam, a pénzt lerendezzük késöbb...-Tudatom az asztalnállévőkkel kurtán, mi a helyzet.

[Mesemondó]

KM: [Jómadár]
Helyszín: Raehur hercegség, Meist Astret mellett, a szomjas dromedárhoz címzett fogadóban
Idõpont: P.sz. 3690.
Résztvevõk: Mindenki

- Á, szóval a hercegi lakosztályt választják, nagyszerű. Engedje meg, hogy magam mutassam meg, hölgyem. - válaszol Arielnek, amikor a kulcsot kéri.

A "szoba" valóban tágas és tiszta. A bejárattal szemben két nyitható ablak szolgáltat elég fényt, köztük trónszéknek beillő fotel, balra hatalmas baldachinos ágy, legalább ketten kényelmesen elférnek rajta. Két széles kanapé fekszik az ajtótól jobbra és balra, de a földön is húzódik egy hatalmas, vastag puha szőnyeg. A trónszék mellett kandalló áll, elé száraz hasított fa van bekészítve. Jobbra paraván mögött akkora dézsa, hogy akár egyszerre befértek mindahányan. A víz leeresztve, de a fogadós ígéri, hogy 1-2 óra és tele tudja tenni melegvízzel. Ez mondjuk nem kis mutatvány lehet, de nagyon fogadkozik. Valami cső csatlakozik a dézsához, mintha a kút vize egyenesen ide lenne vezetve. Érdekes mérnöki megoldás, de vajon hogyan lesz ez meleg? Nem irigylitek azt, aki ennyi vizet ide felpumpál.
Ha nincs ellenvetésetek, akkor a dzsad sietve távozik, a lovászfiú pedig megjelenik a holmitokkal, amit időközben leszedett a lovakról és felcipelt. Hamarosan tűz ropogását halljátok és nem sokkal később elkezd csordogálni majd folyni a víz a dézsába.
Ha visszamentek az étkező részbe, az italok kisvártatva megérkeznek, a minősére ekkor sem lehet panasz. Jó darabig kell kortyolgatnotok, mire az ebéd megérkezik, egy hatalmas tálat kaptok, amin mindenféle jókat halmoztak fel valamiféle sajátos logika szerint elrendezve. Az ételek ízletesek és sokfélék, de a nagyon kifinomult ízlésvilággal rendelkezők rájöhetnek, hogy a tegnapi lakoma maradékát tálalták fel nekik, ami persze megszokott a legtöbb helyen és itt a lehető leggondosabban csinálták, de elgondolkodtató, milyen lakoma lehetett itt előző este. Ha ma estére is ilyet terveznek, érdemes helyet hagyni neki a bendőtökben. Akik belegondolnak és emlékeznek, azokban felrémlik, hogy a karavánpihenőben sokan ettek efféle ételt anno. Valószínűleg itt esténként főznek rettentő adagokat és az "úri vendégek" maradékát másnap megkapja a köznép. Micsoda egy kufár lehet, aki ezt így kifundálta.
Mire az ételeket elfogyasztjátok, jócskán benne vagytok a délutánban, de olyan nyugalom vesz körül, hogy valahogy nincs kedvetek aggódni. Ha felmentek a szobába, csodák csodája kész és meleg fürdő vár, ha nem is forró. Mellette kis padon tiszta fürdőlepedők. Ez igen. Ez aztán hercegi lakosztály.

Arvaroll
Az ember rögtön leveszi, hogy diszkrét kérésről van szó, és annak megfelelően reagál.
- Különleges pipadohány? Jöjjön, keresünk magának azt is.
Ha kettesben maradtok:
- Nos esténként szoktak ide járni csinos lányok. - amiből sejted, hogy ez az üzlet is virágzik itt.
- De ha különlegességre vágyik, most szóljon és estére elintézem önnek. Persze az nincs benne a szoba árában és ha szabad megjegyeznem ilyen finom úrnak finom ékszert ajánlanék. Egy huri lakik a városban, méghozzá a lovagnegyedben. - mondja, mintha ebből nagy dolgokra kellene gondolnod.
- A haja sötét zuhatag, bőre akár a frissen sült kenyér, a szeme, jajj.. olyan tüzet áraszt, hogy a férfinép lába megremeg tőle. Én nem is merek ránézni. Ő aztán olyan élményekkel tudná megajándékozni, amit nem felejtene el egész életében, ezt garantálom. Sajnos mivel nagyon elfoglalt, nem könnyű őt bejelentkezés nélkül elérni, de talán egy aranyért meg tudom győzni... Azt mondják vándorzenész volt hajdanán, de aztán inkább letelepedett itt.

[Noryella]

Ariel

Amint felérünk én lepakolok a baldachinos ágyra és lemegyek enni.
(Csak akkor zárom be kulcssal az ajtót, ha a szolgák nem sürögnek-forognak odabent.)

Annyit eszem a finom faltokból, amennyitől jól lakom és élvezem a mézsör édes ízét.
Rég ettem már ilyen finom ételt, talán csak otthon...
Amikor később felmegyünk a szobába, bezárom az ajtót mögöttünk és a többiekhez fordulok:
- Mielött szétszélednénk, szeretném alaposabban megvizsgálni a naplót. Megkaphatnám kicsit?- Kérdezem.
Amint a kezembe adják, jó alaposan megnézem kívül-belül és azt is, hogy ismerős-e az írás.
Vagy hogy látok-e vagy érzek-e bármi szokatlant vele kapcsolatban.
Megfigyelem, hogy amikor az írás láthatólag el-elhomályosul, amikor újra látható lesz megváltozik-e a szöveg.
Azután visszaadom a naplót az őrzőjének.

Késöbb, ha már ezzel végeztem nekikészülődöm a fürdésnek. Remélhetőleg még tiszta a víz, bár ki tudja, hogy fürödtek-e benne már...
Először elveszek egy törölközőt, majd megnézem a vizet, hogy mennyire meleg. Azután a paraván mögé lépek és elkezdek vetkőzni.
Végül a dézsába mászom, és a meleg vízben jól lecsutakolom magam, majd ezután élvezem csak magát a fürdőt...


//Ariel a következő nyelveken tud:
ilanori A.F. (5.), elf A.F. (5.), közös A.F. (4.), erv A.F. (3.) és dzsad A.F. (2.) valamint Írás/Olvasás A.F.
Így felismeri az ilanori, elf, közös és erv nyelvek írásait és el is tudja olvasni azokat.//

[Navaratna]

(Allaro)

Szemöldököm a homlokomra szalad, mikor látom, micsoda szobát kaptunk. Megbámulom a csövet, el nem tudom képzelni, hogy jön abból víz, de párom óta tudom, bármi megeshet.
Csobog a víz, megörülök. Ott helyben leveszem a kendőm, sebtiben kibontom fonott hajam, ami lapockámig érő szőke zuhatag, megviselt hullámokkal a fonástól. Vágyakozva nézem a vizet, akkoris, ha még nins tele a dézsa korán sem.
Türelmetlenül várom, mikor tágulnak onnan a többiek. Hideg, vagy nem hideg, kevés, vagy sok, mindegy! Otthon az se érdekelt volna, ha férfiak lófrálnak a parton, elf erkölcseiben megbízom, emberében nem.
Én nem megyek le enni, árgus szemekkel lesem a vizet, és ha lábszárközépig érő, én bizony belemászom! Mit nekem paraván, akáérmi,. ha egyedül maradok, zsupsz bele. ha valakinek enm akarózik menni, kizavarom!
Így, ha mindenki más levonul, én előbb végzek, és mire feljönnek, hogy tisztálkodjanak, egy kifésült, nedves hajú Allarot találnak, friss váltás nadrágban, ingben, mezítláb.

[Meridian]

(Awyer)

*A szobába érve egy pillanatra megdöbben, valamivel kisebb szobára számított, de ha már így adódott, megfelel majd ez is... Amint a lovászfiú felhozza a cókmókját, ránéz az ágyra, majd a hölgyekre, és az asztal mellé, a földre teszi a táskát és a hangszert, aztán majd elválik, ki hol aludjon. A vízre csak egy pillantást vet, látva, hogy Allaro és Ariel is nagyon pályázik a dézsára, egy vigyor és egy legyintés kíséretében elhagyja a szobát.

-Kellemes fürdőzést

*Lemegy az ivórészbe, leül az asztalhoz, amit kipécézett, majd várja, hogy megérkezzen az itala. Amint megérkezik az erős illatú, zamatos, gőzölgő ital, két kézbe veszi a csészét és apró kortyokban fogyasztja el.

<Ahh, ez egy remek találmány, és gyorsan elkészíthető... itatja magát, de érezni rajta a pálinkát... mennyei >

*Majdnem addig tart meginni a teát amíg az ebéd megérkezik. Sóvár szemekkel tekint a tálra, nem foglalkozik az elrendezés fejtegetésével, hanem kultúráltan, ám rendkívüli hatékonysággal nekilát, és nem is hagyja abba, amíg meg nem tömi a bendőjét. Utánagurít egy kupa bort, és elégedett sóhajtással hátradől a széken, közben végignéz a többieken.

[Alauron]

(Lertanard)

- Halljátok, én sose voltam ilyen paza helyen!- mondja álmélkodva a szoba láttán. Ariel a naplót vizsgálgatja, de ő igazán nem ért hozzá, és nem kíváncsi rá mert úgyse tudna mit kihámozni belőle. Allaro láthatóan nagyon várja hogy elég víz legyen már a dézsában. Leteszi a csomagjait az egyit szabad helyre, fegyverét a falnak támasztja, pénzét magához veszi lévén ebédelni akar. Leballag és nekilát az ingyensörnek amit Zenrogtól kapott, majd az ebédnek is, fel sem tűnik neki hogy nem friss, sőt még igen ízletesnek és sokszínűnek is találja. Evés után asztaltársaihoz fordul:
- Szóval, most hogy ettünk kérdem megint, ki tart velem a városba körülnézni?

[Meridian]

(Awyer)

*Már-már lecsukódnak a szemei, ahogy tele hassal ücsörög a székén. Beivott, beevett, igazán jól érzi magát a bőrében. Lertanard kérdésére felcsillan a szeme.

-Végül is, miért ne? Veled tartok, cimbora! Tele hassal másképp gondolkodik az ember...

*Indulás előtt még kér egy korsóval abból a finom sörből, ami a Zenrog-félre ingyen koszt kapcsán szerzett, megissza, majd csatlakozik azokhoz, akik "városnézni" mennek.

[Mesemondó]

KM: [Jómadár]
Helyszín: Raehur hercegség, Meist Astret mellett, a szomjas dromedárhoz címzett fogadóban
Idõpont: P.sz. 3690. délután
Résztvevõk: Ariel (és aki esetleg még belenéz a naplóba)

Ahogy a naplót kinyitod, meglepve tapasztalod, hogy a térkép teljesen eltűnt. Már kezdenél dühös lenni, hogy ha minden írás kimosódik a naplóból, akkor mire fogtok menni vele, amikor lapozol, és az eddig üres oldalon jól látható írást veszel észre:

1. Adj neki békét

Ezalatt betűk sokaságát látod, nyilvánvalóan valami titkosírás lehet, alatta egy vonal, mintha oda kellene írni a jelszót. De vajon mi lehet az? A vonal alatt kis versike talán segítséget nyújt hozzá:

Nem vasból lett a kulcs
Asztal mélye rejti,
Csendes helyemen
Titkát nem felejti.
Alá mégse mássz,
Felfigyelnek arra.
Aki alábukik,
Rászolgált a bajra.

A többi lap továbbra is üres, az az érzésed, valami hatására jelennek meg és halványulnak el a feliratok, de vajon mi lehet az?

//Kódtörők kedvéért: a napló a Blaise de Viginere féle titkosírást használja, jelszó nélkül nem sok esélyetek van megfejteni//

[Noryella]

Ariel

Meglepődöm a fejleményeken.

<Titkosírás?! Akkor valami nagyon fontos titkot őrizhet ez a napló...
De mi lehet a jelszó?! Mit kell a vonalra írni?!
És nem történik-e bármi a szöveggel, amit őriz, ha a rossz jelszót írom be?
Mi van, ha megsemmisül az információ tőle? >

Gyorsan kotorászni kezdek a táskámban. Előveszek pennát, pergament és tintát.
Lemásolom a szövegeket és a térképet is lerajzolom, már amire emlékszem belőle...
Majd a lapot nézem:

"1. Adj neki békét"

<Ez olyan, mint ha valami felsorolás eleje lenne... Mintha pontokba szedték volna, hogy mit kell tenni... De vajon minek vagy kinek kell adni békét és hogyan? Ez lenne a jelszó? Valamilyen nyelven ezt a szót kellene talán a vonalra írni? Túl sok itt a kérdés és kevés a válasz... >
Nem tudom hová tenni a szöveget, így a versikét futom át többször is.

"Nem vasból lett a kulcs
Asztal mélye rejti,
Csendes helyemen
Titkát nem felejti.
Alá mégse mássz,
Felfigyelnek arra.
Aki alábukik,
Rászolgált a bajra."

<"Nem vasból van..." akkor mégis miből? Réz, ezüst, arany, abbit... annyi mindenből lehet kulcsot csinálni. Vajon ezt hogy értették??? "Asztal mélye..." egy íróasztalban van, vagy egy titkos fiók rejti? "Csendes hely..." talán sírboltra gondol?! Azt elég könnyen észreveszik, ha oda kellene lemennünk... Áááá! Nem értem, furcsa az egész... Ezt nem fogom tudni egyedül megoldani!>

A pergament félbetépem, és összehajtogatom azt, amin az írás és a térkép is szerepel.
Azután zsebre rakom a papírt, a tintát lezárom, a pergamendarabbal és a pennával együtt elteszem a helyére.
Majd az addigra már felöltözött és épp haját fésülő Allarohoz forulok.
- Mond, tudnál segíteni nekem? Eszedbe jut bármi erről a versről??? - És a naplót dugom az elf orra alá.
Amíg gondolkodik, elmegyek és gyorsan megfürdöm. Egy tíz perc alatt készen vagyok.
Majd felöltözöm és a elfhez fordulok.
- Mire jutottál vele? - Kérdezem tőle.

[Navaratna]

(Allaro)

Zavartan nézek Arielre. Tesz-vesz, én tétlenül lesek a naplóra. Végez, ráemelem szemeimet:
- Nem tudok olvasni - mondom elfül. - De talán ha felolvasnád...

[Noryella]

Ariel

Allarohoz megyek és az írásra mutatok, majd elfül mondom, hogy mit jelent.

- "1. Adj neki békét"

A vonal alatti kis versikét is felolvasom elfül:

- "Nem vasból lett a kulcs
Asztal mélye rejti,
Csendes helyemen
Titkát nem felejti.
Alá mégse mássz,
Felfigyelnek arra.
Aki alábukik,
Rászolgált a bajra."

- Nos mit gondolsz, mit jelenthet? Én nem sok mindenre jutottam...
Szerintem a vers valószínüleg segít megtalálni a kulcsot... - vonok vállat.

[Navaratna]

//Hogy tépte el Ariel a pergament, ha az nem papírféle, hanem: ".... az írás rögzítésére használt cserzetlen, szőrtelenített állati bőrből készült fehérített, vékonyított, kétoldalas írásra alkalmas lap."?//

(Allaro)

- Milyen kulcsot? - hunyorgok. - Mért kéne bármilyen kulcsot találni? Nem vagyok ügyes fejtörőkben és titkos versekben. Kérdezd Hangembert! Nála van hangszer, talán jártas a költészetben, és azon belül a furfangosabb tudományokban! Ami nekem jut róla eszembe, nem sok hasznát veszed: adj neki békét, mondjuk a válasz a nevenincs herceg? Butaság, neki gyógyír kell, nem béke. Béke inkább ennek a nyamvadt országnak kéne, amiben vagyunk...
Vakarom a fejem:
- A versike emleget kulcsot, de nekem erről csak fakulcs jut eszembe. ha nem fémből, akkor fából...

[Alauron]

(Lertanard)

Amíg Zenrog a fogadóssal tárgyal valamiről, a lányok meg a lakosztályban mossák magukat addig Lertanard eltelve a sok fínomsággal Awyerrel a városba indul. Elsődleges célja hogy keressen egy Alborne, Krad vagy Uwel templomot, esetleg valami más pyarronit ha lel, és letehesse a véres ezüstök terhét váláról olyanok kezébe akik hite szerint jóra fordítják. Közben azért örül, hogy nem lesz egyedül, és beszélgetésbe kezd a nyitottnak tűnő kalandorral.
- Szóval...- bambul el egy kicsit amint az épületeket fürkészi - ...szóval kalandor barátom, mit is mondtál honnan jöttél? Jómagam Lar-Dor fia vagyok, Emorasból. Jártál már arra?

[Meridian]

(Awyer)

*Kissé nehezére esik ellustulva, tele hassal felállni, de elég csábítóan hangzik ez a városnézősdi, ki tudja, talán még valami fontos információ is az utukba kerülhet erről az egész hatalommegdöntős marhaságról ami zajlik. Zenrog épp valami pipafüvet kérdezett a fogadóstól, a nők fürdenek, így nincs másra várni, elindulnak Lertanarddal, lépteit a harcoséhoz igazítja. Kérdésére felnevet.

-A mágusok és híres harcosok vidékén? Nem, barátom, nem volt szerencsém megcsodálni, biztos szép, legendákból ismerem mindössze. Jómagam a tengerparit testvérhercegségekből, egészen pontosan Predocból származom, bár... nos kis nézeteltérések közepette hagytam magam mögött. Pedig azok a borok!... Harcosnak neveltek volna, úgy ám, cimbora, de én elszöktem, mégpedig Pyarronba, mely akkor még igencsak épülőben volt, de nem maradtam sokáig. Sok helyen jártam már, de ez a vidék még új nekem. Te tudsz róla valamit? És amúgy hogyhogy a fegyverforgatók kenyere mellett döntöttél?

[Noryella]

Ariel

<Hát nem tudott sokat segíteni... Hangember, na az meg ki? A többieket is meg kellene kérdezni erről...>
Kedvesen mosolygok rá.
- Köszönöm a segítségedet. Mond csak Allaro, ki az a Hangember?
Pontosan melyik társunkra is gondolsz??? Csak nem Awyerre, akivel először utaztál??? - Tudakolom nevetve.
Miután válaszolt, elteszem a naplót a hátizsák aljába a gyógyszer mellé, és a falhoz támasztom a táskát.
A kis hátizsákomat elővéve útnak indulok a városba körülnézni.

//Úgy, hogy az papír volt és nem pergamen... Félreírtam... //