Shulur - Kikötõnegyed - Horgas Hóhér & a Varjak fogadó

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

- Nem kisasszony, Ran úr csak annyit mondott, hogy mindenben legyek a szolgálatára ma. Ha kísérni kell, akkor kísérjem el, ha kocsit választ hívassak, és ha bármi más szolgálatot kér legjobb tudásom szerint teljesítsem.
*Végighallgat és bőszen bólogat - úgy látszik valami miatt örül annak, hogy a hosszabb úton mentek.*
- Rendben van kisasszony, akkor menjünk.
Egyébként van valami kívánsága, amit útba szeretne ejteni a kisasszony? Piac, templom, más látványosság?, ha már nézelődni szeretne
*Közben kiléptek a Vasmacskából Shulur reggeli forgalmas utcájára. Ebben a korai órában többnyire gyalogosok közlekednek - erioni szemmel nézve polgárok, kereskedők; egy olyan embert sem látsz az utcákon, aki valamivel gazdagabb lehet a többitől. A kölyök a kis téren átvezet egy forgalmas, széles utcába, ahol bár a tömeg hömpölyög, de közel sem lehetetlen kényelmesen haladni uticélotok felé.
A reggeli nyugalmadat azonban megzavarja egy kép, mi az utcából kikanyarodva, egy másik csendesebb utcán fogad benneteket. Egy idősebb férfi, látszatra se nem gazdag, de nem is szegény - polgár - ruganyos pálcával ütlegel egy hosszúfülű, csontsovány, láthatólag rossz bőrben lévő férfit - te tudod, hogy a bántalmazott egy elf férfi - körülöttük egy kosár van az utcakövön felborulva, melyből friss cipók gurultak szana-szét a macskaköveken. Bár a suhanc is megnézi magának a jelenetet - vagy inkább az elfet - de csak szolidan, alig észrevehetően. Miközben haladtok feléjük hozzád intéz pár szót kísérőd halkan.*
- Ne bámulja meg őket nagyon, bajba kerülhet kisasszony. Csak szépen elmegyünk mellettük....

[Navaratna]

(Xylina)

Elsápadok, bénultan megállok. Hirtelen azt se tudjak, köpjek, vagy nyeljek.
"Te jó ég! Még azt mondja, ne lássak, ne halljak?! Hát pont ezért tehetik meg az ilyen mocskok, hogy büntetlenül így viselkedjenek! Aki túl sok ilyen mellett megy el, ugyan olyan kérges lelkű pöcs lesz, mint az a kurafi a bottal!"
- Nem, fiú, ez elég. Aki így csinál, nem ember, csak ruhás állat! Ha úgy érez, hív kocsi, mert lehet, mi megy el innen hamar, ha egyáltalán megy!
A képem vörös, elindulok a jelenet felé. Ha a srác meg akar állítani, lerázom magamról a kezét.
Túl rövid ideje vagyok én ahhoz Toronban, hogy megtanuljak a faromon maradni, pedig megcsapott már a vész szele, itt nem lehet sokat pattogni.
Jár a fejem, közben kibontom fehér hajamat. Nem célom helyi nemest, azaz kyrt játszani, de tétlen se maradok. Odamegyek, az ütés elé állok. Ha elkap, elkap, ahol fát vágnak, hullik a forgács... Fűt a harag, irtózatos erőbe kerül nem gyűlölettel néznem a botos férfira:
- Én is akar verés, csinál - kérem - Ő már kap elég, én is akar keveset, de elébb ezt felszed.
Várakozás nélkül lehajolok, és elkezdem összeszedni, ami szétgurult, mintha csak én borítottam volna ki. Lomolás közben az elfre pillantok. Csak nézem, nem mutatok se szánalmat, se sajnálatot. Arra gondolok, az ilyenek már elvesztették tartásukat, büszkeségüket. Vagy megtörték. Ha nem törték volna, inkább a halált választja ehelyett a lét helyett. Bárcsak tudna a szemeimben olvasni! Akkor ezt láthatná.
- Így ni. Kész - és a pasas elé állok. Nem tornyosulok fölé, nem fenyegetem, szemeibe nézve várok.
"Csak azért, mert ebben az országban nem becsülik a gerincességet és az egyenességet, erkölcsöt, nem muszáj hasonulnom hozzájuk! Nem célom kivívni senki tiszteletét a hülyeségeimmel, de nekem ettől kerek a világ!"
Titkon azért tudom: nagyon-nagyon veszélyes dolgot művelek. Ran nem isten, hogy mindenből kihúzzon, és mindjárt reggel szarba kerülni rám vallana... Kísértem a szerencsémet. Ezt nem szabad, Erionban megtanulhattam volna.
Hirtelen elbátortalanodom, mi az atya úr istent csinálok én?! Egy tolvaj óvatos! Ez minden, csak nem óvatosság!!!

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: Shulur utcáin
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

*A kölyök próbálja megakadályozni, hogy hülyeséget csinálj, de hamar lerázod magadról kezét. Ő meg is áll mögötted, de te már nem is foglalkozol vele. Kibontod a hajad, s beleállsz az ütlegelés közepébe. Egy pálcasuhintás elkapja felkarodat, mely abban a pillanatban, fájdalmas égő csípő érzést vált ki belőleg. Kicsit beletorzul arcod, de legyűrhető a fájdalom. Ahogy a pálca célt téveszt meg is áll az idegen férfi kezében - csodálkozva tekint rád, mérlegel. Még akkor is, amikor lehajolsz, hogy a cipókat felszedd a kosárba. Szemeddel még elkapod, hogy elég szép nézősereg gyűlik össze körülöttetek, bár akad olyan is, aki sietve távozik messzire.
Az elfre pillantassz miközben egyik cipó a másik után kerül a kosárba, de ő nem nézd rád. Csak minél kisebbre összehúzván magát gubbaszt a földön, kivérzett sebeit markolászva.
Miután összeszedted a cipókat a férfi elé állsz és farkasszemet nézel vele. Erre a férfi elvörösödik, bár nem tudod eldönteni, hogy mi miatt - zavarában vagy mérgében. Pár pillanat után azonban a nyelve megered - beszél hozzád, de sajnos a Suessa-n kívül mást nem értessz, toroni nyelven zagyvál neked. Nem sokat szólott, de az utolsó mondatának kérdő volt a hangsúlya, s arckifejezése is igencsak kérdővé vált, s vár a válaszodra - ahogyan a tömeg is körülöttetek.*

[Navaratna]

(Xylina)

Hogy körém gyűltek! Mint az eseményre éhes vadak! Ember, ugyan olyan szájtátiak, mint odahaza! Akár jó, akár rossz vége lesz, csámcsogni fognak rajta.
Körbenézek. Ezzel hátsó szándékom is van: hol a kölyök? A halál tud toroniul, nélküle leshetek.
Ha meglátom, intek neki, egyértelmű jelzéssel: fordíts. ha nem találom, fel kell találnom magamat.
Kérdére kérdéssel hajrázok:
- Tessék? Mond úgy, ahogy én is ért.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: Shulur utcáin
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

*Igyekszel megtalálni szemeddel a kölyköt, de nem látod. Vagy kiszorította a szájtáti nép a gyűrűből, vagy elszelelt - a lényeg, hogy jelenleg egyedül maradtál ebben a helyzetben.
A férfi közben méreget, szeme cikázik, látszik rajta, hogy valamit fontolgat és forgat a fejében. Szeme lassan megtelik utálkozással és még rosszabb közös nyelvismerettel szól vissza neked, mint ahogy te ismered a közös nyelvet.*
- Te megy itt el idő most! Vagy vanni.... Siuras! - *Hangja határozott, parancsoló, s így is áll előtted, elszánt. Fegyvert nem látsz nála, csak a pálcát, de kevés életed során láttál már olyat, hogy valakinek nem kell fegyver ahhoz, hogy egy másik személyt megöljön. A tömeg - bármit is jelentsen a Siuras - felhördül a szavak hallatán és szétrebbennek az emberek. Van aki marad, de tisztes távolságban bámészkodik másfelé, de lopva rátok pillant, de a többség bizony sietve távozott a dolgára tovább.
Most derül ki számodra, hogy a kölyök elszelet, nem volt a tömeg között.
Az elf pillantását elkapod egy pillanatra, majd tovább gubbaszt a földön kuporodva. Szemében végtelen fájdalom ült, egész testében remeg.*

[Navaratna]

(Xylina)

Nem tudom, mi az a suras, vagy mifene, de fenyegetően hangzik. Ideje a távozás mezejére lépnem, hacsak ütlegen kívül nem támad kedvem ínyencebbhez
Vállat vonok, sarkon fordulok. Nem óhajtottam csodát tenni. Most viszont, ha nem zúdul utánam az ürge, hogy a túróba jutok el abba az iskolafélébe? Eh, ez a gyerek is jól itt hagyott!

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: Shulur utcáin
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

*Az ürge hagy elmenni. Azt még hallod, hogy veszekedik - valószínűleg az elffel, de a távolság növekedésével és a körülötted újra megelevenedő város zajai miatt ez egyre halkabbnak tűnik számodra, majd végleg abbamarad.
Tanácstalanul forgolódsz körbe, de halovány sejtelmed sincs, hogy merre is kellene menned. Egy keskeny út töri meg azt a szélesebb utat ahol te éppen jársz, s egy ismerős gubbaszt pont a sarkon - a kísérőd az, a suhanc. Guggolva támasztja a hátával a falat, két keze a térdén pihen előre nyújtva, tartásából ítélve el van nagyon gondolkodva.*

[Navaratna]

(Xylina)

- Fiú! - sietek oda hozzá. - Te aztán jól eltűn. Mi az, valami baj, hogy így ül és néz?
Sóhajtok:
- Igen, volt rossz ötlet odamenni, de én nem bír magammal. Semmit se ért, amit az férfi mond, nem ér én el semmi komoly, de már nem is akar. Nem megyünk?

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: Shulur utcáin
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

*Odasietsz a fiúhoz és megszólítod. Ekkor veszed észre, hogy arcán két vékony csíkban könny útvonal húzódik - frissek még nagyon. Ahogy rád emeli tekintetét még egy könnycsepp elhagyja szemét, melyben kis hitetlenkedés csillan meg. Látszik fókuszál, hogy valóban te te vagy, majd a hitetlenkedés örömbe csap át - guggolásból térdepelésbe vágja magát, előtted megcsókolja a földet és köszönömök sorozatát rebesgeti el toroni nyelven - ezt legalább már tudod. Gyorsan feláll, könnyei utolsó hírnökeit kitörli szeméből és gyermeki boldogsággal válaszol neked.*
- Persze, menjünk kisasszony! - *a fiú földcsókolós manőverére nem sokan figyeltek fel körülöttetek, valójában alig akad szempár, ami egy pillanat erejéig megáll rajtatok. A forgalom egy kicsit enyhült a kora reggelihez képest, de még mindig sokan vannak járókelők.
A fiú elindul előtted 1-2 lépésre, majd tétovázva visszafordul mikor már épp lépnél utána. Arcán látszik kicsit kényelmetlenül érzi magát - aztán mondanivalója miatt megérted miért is.*
- De kisasszony.... ígérje meg, hogy többet ilyet nem tesz. Bajt hoz magára...

[Navaratna]

(Xylina)

- Hé, mi az? - fogom meg az állát és a szemébe nézek. - Mért sír? Mért csókol föld? - képedek el.
Értetlenül megyek vele tovább.
- Hogy ígér ilyen? Én nem tud élni vakon, ha látok valami rossz, ami bánt. Nem azt mond, mindig akar csinál jó, de van egy határ, amit én nem bír. Akkor se, ha az lesz baj nekem. Mondd, mi az: Sziurasz?

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: Shulur utcáin
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

- Hálát adtam a földnek, hogy a kisasszonnyal nem történt semmi baj. Meg is ölhették volna, vagy rosszabb is történhetett volna, ha láncra verik.
*A kérdésedre nagy szemeket mereszt rád, nyel egyet.*
- Siuras. Hát... lényegében halott rabszolga, akit csak úgy elhantolnak valahol ismeretlen helyen, mintha nem is létezett volna soha...
...
Én megértem azt, hogy a kisasszonynak ezt rossz látnia... mármint, hogy itt így verik az embereket és egyéb állatokat, de... ez toron, itt ez mindennapos. Ha egy rabszolga nem azt és nem úgy csinálja, mint ahogy ura elvárja, akkor ez neki egy természetes büntetés. És ez a legkevesebb, hogy megkorbácsolják. De a magasabb kasztbéliektől nem csak az obsorok kaphatnak ilyen büntetést, hanem bárki, akik alsóbbrendűek mint ők. Ugyan így egy sedular - mint magácska - megüthet egy obsort mint az a hosszúfülű állat, vagy egy navort, mint például én vagyok. - *olyan természetesen beszél ezekről a dolgokról... de neked mindez visszataszító... és mi az, hogy egy elf egy állat?!?... Eddig sincs túl jó véleményed a toroni népről, most viszont egyre jobban látod, hogy itt vagy megszokod ezeket a mindennapos dolgokat, vagy hamarosan költözhetsz máshová.*

[Navaratna]

(Xylina)

A Siuras hallatán elhúzom a számat.
"jellemző"
- Jó, te elmond, itt mi szokás, most én elmesél, ahol én él, ott mi, így ért, nekem ez mért nehéz.
menet közben folytatom:
- Én élni eddig Erion. Én munkám érdekes, voltam másokkal hajón, jön ide keres üzlet, de csak talál itt balszerencse. Erről többet nem mesél, majd ha akar tud, Ran elmond amit tud. Ami fontos: Erionban senki se mond elfre állat. Itt talán nem akar őt látni nem állat, de van más hely, ahol ők nem az és úgy él, gondolkoz, ahogy ő akar. Van saját ház, vagyon, munka, művészet, nyelv, és ha verik, visszaüt. Vissza, és tud, ő ezt tehet jogos. Van fegyver és mer használ, nem úgy, mint itt elf, aki nem erős, csak roncs, és mondani őt állatszolga uraknak. Furcsa? Neked, mert te itt szület, lát minden nap azt, aki nagy, csinál bármit aki kicsi, és mondta rá állat. Te így szok meg, de én nem. Erionban is él gazdag és szegény, és ott is képzel azt a gazdag, ő valami más, nagy dolog, és aki szegény, az senki, ott is várja, ő az úr, és tisztelni kell, és mocskos ember nem mehet ő ajtója, de nem csinál durva törvény, nem oszt halál azért, mert te néz csúnya, vagy morog valami. Lehet, kap pofon, ütés, de nem halál. Mi otthon nem ad nevek, ahogy ti ad navor, famor, és a többi. Ti csinál sok doboz, csinál szokás, mit tehet egy doboz más doboz. Ez nehéz, és enged tér kemény törvény. Olyan törvény, ami csinál élők tárgyak, elvesz hang és gondolat, és csinál eszköz, amit lehet eldob, eltör, ha nem kell.
Fáradtan mosolygok:
- Nem érted ezek, ugye? Gondol azt, én ország hülye. Nos, figyel, te, akinek én nem tud név: ha valaki akar velem lenni barát, az próbál elfogad, mit gondol én. Nem kell beszél azt, amit én, nem kell hirdet, szeret, de ha mi lenni ketten, és akar velem békesség, az nem mond jó arról, ami én tud, nem jó. Értesz? Én lát, fog még én sokszor mérges lenni, és akar majd szemem kiugrani, ha lát rossz, de egyet tanul Erion: ki ahogy él, hal olyan halál, ki amit tesz élet, kap olyan jutalom majd halálban. Mindegy, milyen isten ül ez ország, ez lesz.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: Shulur utcáin
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

*A srác arcán néha látod, hogy szívesen közbeszúrna egy-két mondatot, de mégsem vág szavadba. Szépen végig hallgat.*
- Értem én ezt kisasszony. De ez itt nem Erion. Ha megpróbál az itteni szokásokba beleszólni a saját értékrendje miatt, nagyon gyorsan láncra verik és viszik a piacra eladni egy élő tárgyként, ahogy tetszett mondani.
Tudom mit jelent egy más kultúrába belecseppenni, de ha életben akarunk maradni, akkor muszáj alkalmazkodni, legalább is akkor amikor látják. - *tizenévéhez képest mintha tapasztalatból beszélne ezekről a dolgokról.*
- Tudom kisasszony, hogy nem szabadna, de ha lehet akkor a toroni vallásba ne nagyon szagoljon bele... nem magácskának való az. - *kis szünet ahogy a srác kikerül egy szekeret a másik oldalon mint amelyiken te*
- Már nem vagyunk messze! Látja ott azt a saroképületet azzal a hosszú kő kerítéssel? Oda tartunk, az a Martian ház. - *Egy kis lapos, de hosszú dombocska következik, ahogy a srác mutató ujját követed szemeddel. A domb teteje még legalább egy mérföldnyire van tőled, de a magasság különbözet miatt látszódik a tetején elterülő hosszú kőkerítés és mögötte a felbukkanó, emeletes ház.*

[Navaratna]

(Xylina)

- Igen, igen, én lát, ez Toron - sóhajtok.
- Itt vallás nem is akar ismer. Maradok saját - borzongok meg. Ha ilyenek a mindennapok, rémes lehet a vallási élet. Terror-hit lehet a legjavából
"Maradunk annál, ha nem látják, maradok önmagam."
A ház láttán füttyentek.
- Ez nagy. Martian ház... Ez iskola, ugye?
Kedvem támad az orromba túrni - nem vagyok úrihölgy! - de visszafogom magam. Egekre, sose léptem be legálisan, fényes nappal ekkora birtokra. Nekem ez már birtok
"Kössük fel a gatyát, igen hamar megtudom, mennyivel maradtam le a toroni protokollról... Höhö, egy ma született csecsemő is jobban boldogul nálam benne."

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: Shulur utcáin
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

*A suhanc egészen a kisebbik kapuig kísér.*
- Ha gondolja a kisasszony megvárhatom, hogy majd vissza is találjon a Vasmacskába. - *közben meghúzza a kapu melletti falrészen lévő zsinórt. Még te is hallod a kolomp hangját a másik oldalról. Nem kell sok idő, mire kinyílik a kis kapu és egy középkorú, kicsit telt nőszemély kukkant ki rajta. Meglát lesápad, majd mint aki rosszul lát megtörli szemét és újra végig mér. Mond valamit toroni nyelven, melyből a Suessát értetted, majd a fiú válaszol neki szintén toroni nyelven, amire a nő arca kissé megenyhül és már immár rád is meri emelni tekintetét, hogy tekintetetek egy pillanatra találkozhasson.*
- Bocsásson meg kisasszony az idegen nyelv használatáért jelenlétében! Üdvözlöm a Martian házban! Jöjjön beljebb és mondja el kérem, hogy mit szeretne! - *invitál, miközben a kapu szárnyát szélesre kitárja.*