Utak, ösvények, csapások

[Terda Radovik]

JK: Da'ryo Racchiosi, a „Fivér”
Helyszín: Warvik tartomány, a Casada folyótól néhány mérföldre
Időpont: délután


*Egészen kora délutánig elszöszmötölsz az álca elkészítésével, amire megfelelőnek ítéled. Utána magadra öltve elindulsz, hogy kissé közelebb kerülhess a célpontodhoz, de legalábbis információkat gyűjthess.
Amikor a sűrű bozótosban haladsz nincs gond a lopózással, de ahhoz, hogy hallótávolságba juthass el kell hagynod a biztonságos bozótost.
Egészen lassan, szinte araszolva mozogsz a tábor irányába, amennyire a terep engedi próbálsz a kisebb bozótok takarásában mozogni.
Órákig araszolgatsz, amire sikerül olyan távolságba érned, ahonnan az őrjáratozó öt fős egységek beszélgetését hallhatod, amikor elhaladnak a közeledbe. Nagyjából két-három perces időközönként követik egymást az egységek, így használható információt nem sokat sikerül kihámoznod. Többnyire gorviki és dzsad nyelven beszélgetnek, bár vannak olyanok is akik számodra ismeretlen nyelven karattyolnak:*

„ … - Nem volt valami jó az ebéd, kicsit már unalmas a sült hús...
- Bizony én is unom már, de csak ezt tudták szerezni.
- Otthon az asszony mindig kicsit megfűszerete kasudioval, amitől egészen fura íze lett...Többet nem süt, megérdemelte az az áruló ribanc...”

„ ... - Amikor mögé lépsz erősen szorítsd a fegyvert, és próbáld úgy eltalálni, hogy a penge a tüdejét járja át.
- Igen, jól mondja Raquo! Ilyenkor a vér a tüdőbe folyik, így nem tud segítségért kiáltani a páciens. Ha nem találod el a tüdőt és levegőt tud venni, akkor tutira üvölteni fog.
- Majd kipróbáljuk egyik este. Pár órányi járóföldre van egy falu, talán vannak még ott élők...”

„ ... - Hein'khess is megmondta a múltkor: elsöpörjük az ellenséget!
- Úgy van, esélyük sincsen a Kékarcú hívei ellen!
- Ő a legnagyobb, nem véletlen, hogy egyedül ő manifesztálódott Yneven, a többi korcs csak a hívein keresztül próbál eredményt elérni...”

„ ... - Alig várom, hogy átkeljünk ezen az átkozott folyón.
- Csak tudnám, hogy mi a fenére várunk. Már ontani akarom az ellenség vérét!
- Meg kéne tanulni a meneth forgatását. Fantasztikusan roncsol, kár, hogy csak Ők használhatják...”

*Ilyen és ezekhez hasonló beszélgetésmorzsákat sikerül elcsípned egy-egy őrjárat elhaladása alkalmával. Szerencséd is van, meg persze a kitűnő álcád is segít abban, hogy nem vesznek észre. Közelebb araszolni ezzel a módszerrel azonban nagy kockázat lenne.*


// Off: Milyen felszerelés van nálad? Csak egy-két fegyverrel mentél, vagy mindent (hátizsákot a sok cuccal) vittél? //

[Anathor]

("Fivér")

*Vasfegyelemmel, egy hang nélkül araszol egyre közelebb és közelebb. Amikor végre hallótávolságon belül ér, meghúzódik egy bozótos takarásában. Figyel... Úgy tűnik, mégsem vesztek el az emlékeik, és szociálisan sem passzivizálódtak az emberek. Megtudta amit akart. Hetek teltek el, csaták, vér és halottak szegélyezték a hadtest útját, és immár 5000 lelket számlálhatnak a kékszemű fattyak. Mégis: feltűnő ha senkinek sem ismerős az arca... Ezért kell ismerettséget szereznie, amint a védvonalon belül kerül. Ez életbevágóan szükségszerű lépés, ezt kellett kiderítenie... Még pár órát áldoz az őrjáratok tanulmányozásáral, milyen ívben mozognak, milyen időközönként van őrségváltás, milyen térség esik a látókörükbe, de főleg, hogy mi nem... Fürkésző pillantását a sereg külső gyűrűjére, majd a lassú folyású Casada folyóra veti és annak partjára. Célszerű lehet a víz felől megközelíteni őket az éj leple alatt... Gondolatban végigjárja ezt a lehetőséget, és hiba faktort keres a tervben, próbálja csiszolni. Természetesen lesi az őrjárat minden szavát, hátha kiderül mire is várnak.*

//Minden cuccomat vittem, nem hagytam a leshelyen semmit.//

[Terda Radovik]

JK: Da'ryo Racchiosi, a „Fivér”
Helyszín: Warvik tartomány, a Casada folyótól néhány mérföldre
Időpont: késő délután


*Az őrjáratok mozgását és a tábori életet órákig figyeled. Nem vesznek észre; a szerencséd kitart, az álcád jól sikerült.
A tábor maga egy füves, kisebb bokrokkal tarkított területen terül el, a széle körülbelül száz-százötven méterre van a sűrű bozótos erdőszéltő, nagyjából ötvenre a folyótól. A járőröző egységek nagyjából harminc méterre sétálgatnak a tábortól és két-három percenként követik egymást.
Elég nagy kört tehetnek meg, mert nem látsz visszatérő vagy ismerős arcokat, vagy az is lehet, hogy mostanában volt váltás, vagy csak nem elég jó az arcmemóriád.
A víz felőli oldalon is van vagy ötven méternyi nyílt terep, amit át kéne szelned, ha onnét akarnád megközelíteni őket.
Az öt fős járőregységek beszélgetéseiből nem sok lényeges információt tudsz leszűrni, arra sem derül fény, hogy mire várakoznak.*

[Anathor]

("Fivér")

*Elég információt gyűjtött össze az őrjáratok mozgásáról és viselkedéséről, ideje biztonságosabb távolságba kerülnie az ellenséges csapatoktól. Hasonlóan óvatosan, fegyelmezett és megfontolt araszolással húzódik először visszább, majd csökkent a közte és a folyó között húzódó távolságon. Csak naplemente után merészkedik az amund csapatok határoló zónájába, ha szükséges a földön kúszva. Kitisztítja tudatát, rendszerezi elméjét, csak az észrevétlen bejutásra koncentrál. Centiméterről centiméterre halad, viszont egy közel 4-5 méteres szakaszon kénytelen gyorsabban lopózni, nehogy az őrjárat útvonalával ütközözzön. Amire van maximum egyetlen perce... Azonban nem tesz hirtelen mozdulatokat. Célja, hogy körülbelül 5 méterrel megközelítse a külső gyűrűt, csak utána cselekedik. Ha eljut odáig...*

[Terda Radovik]

JK: Da'ryo Racchiosi, a „Fivér”
Helyszín: Warvik tartomány, a Casada folyótól néhány mérföldre
Időpont: sötétedés után


*Megvárod a naplementét és ismét megközelíted a tábort, ezúttal azonban megpróbálsz közelebb kerülni.
A bokorálcát viselve araszolsz ismét egyre közelebb, a járőröző csoportokat szemmel tartva mozogsz. Főképp azokban a kis időszakokban mozogsz amikor az öt fős egységek a legtávolabb vannak tőled, így is csökkentve a lebukás esélyét.
Ismét sok időbe telik az araszolós módszerrel történő közelítés. Már jócskán be is sötétedik amire eléred az járőröző egységek útvonalát amit néhány méterre meg is közelítesz. Sorra haladnak el melletted az egységek, egyelőre nem vettek észre.
Egy alkalmas pillanatban – amikor nagyjából a legnagyobb távolságra lehetnek tőled a járőrcsapatok – gyorsítasz a mozgásodon és laposkúszásban átszeled a járőrosztagok ”útvonalát”, majd néhány méter után ismét megmerevedsz. Hamarosan elhaladnak ismét a járőrök, talán nem vesznek észre.
Tovább araszolsz a tábor széle felé, ahol a szokásos esti tábori dolgokat végzik a táborlakók. Fellobbannak a tüzek, sült szalonna illatát fújja feléd a szél...*

[Anathor]

("Fivér")

*Szinte lélegzetvisszafojtva halad, nesztelenül, lepelként ölelve magára a sötétséget. Szerencsére az álcája kitart, és átjut a járőrcsapatok között észrevétlenül. Azonban nem szabad, hogy fegyelme és koncentrációja lanyhuljon... Összpontosít. Meghúzódik egy bokor tövében ha talál egyet a külső gyűrűhöz közel, és vár. Vár addig, míg a hangok elhallgatnak, és csak a tűz sercegésének hangját juttatja el hozzá a szél. Nem kapkod. Magában számol, és fértályóra múlva szellemi energiáival kinyúl a környezet felé, meggyőződik alszanak-e a közelben, nyugodt-e a környék...*//Pszi - Tudatnyitás//

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Nem tetszik a hallott távolság Aquillaba, akár hogy számolok az 2-3 nap, hogyha meghajtjuk a lovakat - és még onnan ki tudja milyen messze van Warvik. Egyben felcsillan bennem a remény, hogy ez alatt a táv alatt utolérjük rendtársamat, Hartot és azokat az embereket, akik gondoskodnak róla. Egy komor gondolat azért befészkel elmémbe: lehet azóta már az Úr színe elé járult ...
Elhessegetem egyenlőre ezt a gondolatot, nem latolgatom a lehetséges lépéseket. Egyenlőre azzal törődök, hogy kijussak ebből a városból, s minél nagyobb utat tegyek meg.
A homokos területen óvatosan haladok Rulyval, nagyot fújtatva állítom meg és leszállok róla pár percre amikor kiértünk belőle.*
- Egy picit pihenünk itt Ranti, rendben? Fárasztó volt ez a lovaknak, meg nekünk is. El nem tudom képzelni, hogy mi lehetett az, ami ennyire megváltoztatja a terepet... - *megvárom a válaszát, közben előveszem a kulacsom, pár kortyot kell innom, s megkínálom a fiút is.*
- Remélem több ilyen sivársággal nem fogunk összeakadni. ...
*Pár perc elteltével újra indulásra ösztökélem magunkat, hisz túl sok veszteni való időnk nincs. Menet közben megkérem azért Rantit, hogy a gorviki kultúráról beszéljen egy keveset, ha akar, hátha ragad rám valami belőle.*
- Míg baktatunk mesélhetnél Gorvik kultúrájáról... Jó lenne valamennyire megismernem és ha érdekel, akkor én is mesélhetek a hazámról... - *beszélgetéssel jobban megy az idő és hasznos is mindkettőnknek úgy gondolom. Azért a környezet figyelését nem hanyagolom el, hisz idegen ország, idegen hely sok veszéllyel... az eddigi tapasztalataim alapján.*

[Terda Radovik]

JK: Da'ryo Racchiosi, a „Fivér”
Helyszín: Warvik tartomány, a Casada folyótól néhány mérföldre
Időpont: éjszaka, a Vörös Hold fényénél


*Lebukás szempontjából veszélyes helyen tartózkodsz: mögötted néhány méterre halad az őrjárat útvonala, előtted pedig a tábor terpeszkedik.
Órákat vársz ebben a kényelmetlen pozícióban, a tagjaid lassan zsibbadni kezdenek, keményen összpontosítanod kell, hogy mozdulatlan tudjál maradni.
Felkel a Vörös Hold és elég jól bevilágítja a vidéket. A tábori élet alig hagy alább, mindig van aki jár-kel az alvók között. Egy idő után rájössz, hogy felváltva alszanak a táborlakók. Mindig van aki kifelé figyel, van úgy, hogy sokszor az az érzésed, hogy egyenesen téged figyelnek. De persze nem téged bámulnak, csak a sötétséget figyelik.
Mozdulatlanságod közepette eszedbe jut néhány dolog, amit az amundok korcs istenéről hallottál, azaz hogy a Amhe-Ramun a Kék Hold istene. Mesélték azt is, hogy papjai éjszakánként a Kék Hold fényénél végzik a szertartásaikat, vagy mutatnak be áldozatot. Ha mindez igaz, akkor a legnagyobb nyüzsgés akkortájt várható, mégha valószínűleg az egyszerű emberi szolgák nem is vehetnek részt a szertartásokon...*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: délelőtt


*Néhány perc pihenő után tovább indultok.
Ranti vakargatja a fejét a kérdésed hallatán, kicsit gondolkodik:*

- Hááát, miről meséljek? Nálunk Ranagolhoz imádkoznak az emberek, így az ő erkölcsei szerint élünk. Az Atyával már beszélgettem erről, ő sok mindent elmesélt a maguk isteneiről...Maga ismeri a Kosfejes Úr igéit? Az Atya rendesen kiosztott amikor elmeséltem neki a főbb tételeket, és sokmindennel nem értett egyet...Pontosan miről meséljek Sebille?

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Nem meglepő! - *somolyodom el Ranti szavain, de hagyom, hogy tovább fűzze a mondatát.*
- Mondjuk most még nem kifejezetten a vallás érdekelt volna, az ráér még szerintem... Meséld el, hogy egy olyan átlag családnak mint ti milyen egy napja, egy dolgos napja... Hogy hogy ünnepeltek, mi a szórakozásotok?... Milyen formalitások vannak, ha egy nemessel találkoztok össze, már ha van ilyesmi megkötés az alap illemen kívül.
Mesélhetnél arról is majd, hogy pl. nekem mint külhoninak mire kell, hogy ügyeljek, hogy ne sértsek meg senkit? Tehát a szokásokról, az írott íratlan törvényekről szeretnék többet megtudni, hogy ... mivel te még gyerek vagy elboldoguljak az itteni emberekkel utunk során.

[Anathor]

("Fivér")

*Elővigyázatosak. A legrosszabb tulajdonság jelen pillanatban... Reggeli fénynél pedig észre fogják venni, és sajnálatos módon, már nem fog beállni ismét megfelelő sötétség... Most kell cselekednie. Minimális mozgással szabadul meg az arcát takaró kendőtől, majd kínálkozó alkalom után les, mikor a járőrözők és a táborban őrködők figyelme nem irányul rá. Csak pár másodpercig. Kigurul álcája alól oldalra zsákjával - lehetőleg minél halkabban és gyorsabban -, majd mint akit most vertek fel álmából lassan és elcsigázottan feltápászkodik, földön hagyva zsákját. Nyújtózik párat, végre megmozgatja tagjait és egy kis vért erőltet karjaiba, majd kiropogtatja izületeit. Csuklyáját hátrahajtja, és összekócolja amúgy sem jólfésült, loboncos haját. Lehajol a cuccaiért és a bokorhoz tolja, lehetőleg úgy, hogy az álcáját a bokor tövéhez gyűrje minél feltűnésmentesebben. Pár szegmens alatt ellenőrzi a zsák tartalmát és a mélyére rejti a kendőt, majd magához veszi ismét. Tudja, hogy felfigyeltek rá, látszólag nem foglalkozik velük, nem tekint rájuk egyensen csak futólag, viszont a szeme sarkából figyeli a közeledő alakok mozgását. Egy másik bokorhoz lépked és könnyíteni igyekszik magán ha nem tartják fel. Egy ébredő táborlakónak adja ki magát, akinek teljesen természetes a hasonló cselekvéssorozat. Nyugodtság sugárzik belőle, ha megszólítják lassan és kissé kábán fordul a beszélők felé.*
- Hm?

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: délelőtt


*Ranti megvonja a vállát.*

- Egy átlagos nap?! Nem hiszem, hogy sok mindenben különbözhet egy más országban élő gorradonétól. Az egyszerű parasztembereket hívják errefelé gorradonnak. Engedély nélkül nem utazhatnak sehova, nem kereskedhetnek, nem házasodhatnak, mindenre a földesúr – vagy ahogy errefelé mondják: az abradon – engedélyét kell kérni, vagy legalábbis a megbízottjáét. Magának van engedélye az országban átutazni? Az Atya szerzett magának valami papírost, jó lenne magának is beszerezni egyet...A gorradonokra visszatérve: a férfiak az állatokkal foglalkoznak, vagy földet művelnek, esetleg fát vágnak az erdőben, az asszonyok meg a ház körüli dolgokat rendezik; főznek, mosnak, takarítanak. Persze a szerzett haszon nagy részét, le kell adni az abradonnak; minden évszakban jönnek a behajtók és viszik az esedékes adót. Általában nem sok marad...Ünnepnapok vannak; a legjelentősebb az Évutó Ünnepe, ami valójában négy napos ünnep. Ilyenkor ünnepeljük az államalapítást és az alapító atya, Raquo Amanovik születésének évfordulóját. A városokban nagy ünnepségeket tartanak, mindenféle vacsorákat meg zenés bálokat adnak a nemesek egymásnak. Mifelénk egyszerű emberek között ilyentájt van egy kisebb ünnepség, közös ebéd vagy vacsora a falu lakóival, este meg az öreg Vidal szokott zenélni gajdon vagy dormonon. De persze a napi munkát sem szabad hanyagolni, szórakozás csak a munka elvégzése után lehetséges. De van még a tavaszt köszöntő ünnep, ami hasonló, de csak egy napos. Ilyenkor nagy tábortűznél szoktak régi történeteket mesélni az öregek, mi meg tátott szájjal hallgatjuk őket. Minden hónapban van vásár a városokban, ha kapunk rá engedély, akkor oda is el lehet menni. Én összesen kétszer voltam az olbarisei a vásárban. Voltak mutatványosok, meg zenészek, temérdek árus; legutóbb akkor adtuk el a tél óta növekedő malacokat. De az is nagy dolognak számít, ha egy pap vetődik mifelénk. Olyankor szónokaltot tart a sacerdon, meg közös szertartás is van. Havonta egyszer-kétszer szoknak jönni...Ha esetleg nemessel találkoznánk, akkor jobb feléjük se nézni, ha rám hallgat inkább az cipője orrát figyeli, mintsem őket. Én még nem láttam egy nemesembert sem, de a megbízottjai és a fegyveresei is elég nyomatékosan ki tudják nyilvánítani, hogy nekünk egyszerű gorradonoknak hol is van a helyünk. Egyszer volt egy kicsit hibbant fickó a faluba, az okoskodott a tavaszi adó körül, amellett, hogy jól megverték még el is vitték a lankásabb területekre robotolni, vagy két hónap múlva került elő. Közeben a felesége meg fellógatta magát, mert elvittek mindenüket a behajtók. Azóta nem is variált senki a fizetésnél...Hogy ne sértsen meg senkit? Hááát, legjobb ha nem beszél senkivel, akkor nem lesz gond. Ha meg kérdik, akkor megmondja, hogy hova tart, meg hogy minek. Kár, hogy nem tatozik senkihez, így szinte akárki megpróbálhatja megtámadni, kirabolni, meg ilyenek. Szinte mindenki visel valamiféle kendőt, amivel jelzi, hogy kihez-mihez tartozik. Még a gorradonok is felkötik a barna színű kendőiket, aki teheti még az ura címerét is belehímezi. Magának is jó lenne keríteni valamilyent, bár a jogtalan használatért büntetés jár...

*Biztos tudna még beszélni, de kiszáradt a szája, így iszik egy keveset a kulacsából.*

[Terda Radovik]

JK: Da'ryo Racchiosi, a „Fivér”
Helyszín: Warvik tartomány, a Casada folyótól néhány mérföldre
Időpont: éjszaka, a Vörös Hold fényénél


*Óvatosan megszabadulsz az álcádtól, bár elég nehézkes a mutatvány végrehajtása. Szerencséd van, egy kisebb felhő épp akkor takarja el a világító Vörös Holdat amikor kikecmeregsz a bokorálca alól.
Természetesen észreveszik a legközelebb ücsörgő táborlakók amikor felállsz. Végignézik ahogy nyújtózkodsz, majd könnyítesz magadon, amikor pedig feléjük indulsz az egyik – egy füstös képű dzsad – már állva fogad és teszi fel a kérdéseit tört gorviki nyelven:*

- Te hol járkál?! Melyk egység tartoz te? Lenni neked parancsod helyed elhagy? Kap kitől, he?

*A többi környéken lévő táborozó is felfigyel rátok, néhányan elég bizalmatlanul méregetnek...*

[Anathor]

("Fivér")

*Kényelmes tempóban közelíti meg a tábort, valamint a beszélő dzsadot. Meglepetés ül ki arcára, még világosban is éles szem és fürge észjárás kellene ahhoz, hogy felismerjék a benne rejlő szándékosságot. Miután visszakérdez, még távolabbról nekikezd a válaszadásnak, menet közben. Ha tehetné, nem állna meg a dzsad előtt, reméli a mondandóját hallva nem tartják fel. Természetesen tekintete keselyű módjára jár körbe, felkészül lélekben, hogy alkarvédője alá rejtett tőrét bármikor előránthassa...*
- Hogy kaptam-e parancsot...? Igen, hogy tüstént vonszoljam a ványadt valagam Raquo-hoz, és váltsam fel az őrségből, különben reggelre csak pépes húscafat marad belőle...

[Terda Radovik]

JK: Da'ryo Racchiosi, a „Fivér”
Helyszín: Warvik tartomány, a Casada folyótól néhány mérföldre
Időpont: éjszaka, a Vörös Hold fényénél


*A dzsad kissé értetlenül bámul rád, talán nem érti pontosan minden szavadat. Azért nagyjából felfogja, hogy mit is mondtál, de még értetlenül vakargatja a borostás állát:*

- Áááá, Raquuooo!...Melyik lenni az a Raquo? Melyik őrcsapathoz tartoz az a Raquo?

*A nevet hallva az egyik közelben ücsörgő gorviki fickó odaszól a dzsadnak:*

- Raquo, tudod az a nagyorrú, hosszú feketehajú! Pár napja került a második szakaszhoz a hetediktől!...De miért itt keresed? Ez itt a második zászlóalj ötödik szakasza! Nem látod a jelzést?

*A legközelebbi tűz közelében letűzött zászlós lándzsára mutat. Egy kicsi háromszögű zászlócskát láthatsz a lándzsahegy alatt, amin egy cikormányos – neked semmitmondó – címerszerűség látható.*