Szeret-Nemszeret (Vampire)

[Meridian]

(Shingasz)

*Szemébe néz az újonnan jött férfinak, észreveszi annak szemeiben a furcsa csillogást, mely sok mindenről árulkodik. Annak fejbiccentésére hasonló gesztussal válaszol, épp csak meghajtja a fejét. Szilaj természete nem tűr el senkit maga felett, pillantásából süt a szabadság, a függetlenség igénye. Érzi a másik megvetését, de nem foglalkozik vele, ugyanígy a levegőt terhelő fensőbbséges aurával sem.

-A nevem Shingasz, a Lopakodó Puma, a büszke delavár nép harcosa. Tábornok, remélem nem indián testvéreimmel folytatott harcban szerezte a címét.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Sioux Falls
Időpont: 2000. december 13. (szerda) éjfél előtt
Résztvevők: Mindketten
_____________________________________________________________

*A néma erődemonstrációt és párbajt a két káinita között nem zavarja meg senki. A Sheriff nem foglalkozik az ittlévőkkel, nem is lassítva léptein ő is abba a szobába megy, ahova az UDvarmester ment. A malkavita meg nem akarja zavarni vendégeit, így ismét nekilát a söprögetésnek, de diszkréten a másik irányba kanyarodik, majd betér az eligazítóba is, ahonnan a zene hallatszik. Eközben Carvel üdvözlését a fiatal öltönyös férfi is viszonozza, bár ő nem egy biccentéssel rendezi le a dolgot, hanem kezet nyújt.*

--Önnek is jó estét Mr. Carvel. Alan Birthright vagyok a ventrue klán Sioux Falls-i primogénja. Már sokat hallottam Atyjáról és vérvonalukról.

*A köszöntés után státuszokra vonatkozó enyhe célzást leszámítva csendesen szemléli az indián-európai származásból fakadó kérdés kibontakozását.*

[Anathor]

(Benjamin Carvel)

*Az indián férfiről lerí a büszkeség, a szabaság, a makacs ragaszkodás az irányítás ellen. Egy igazi vad. De be fogja törni... Márha egyáltalán szüksége lesz rá... Majd kiderül mit ér a számára... Idővel. Ahogy az is, milyen erőt képvisel a városban. Vékony mosollyal nyugtázza a gangrel szavait, hanghordozásából ítélve cseppet sem foglalkozik a rejtett, közel fenyegető számon kéréssel.*
- Megnyugtatásául szolgáljon, Mr. Shingasz, az indián népről csak hírből értesültem, nem volt szerencsém közelebbről megismerni kultúrájukat...
<...Nagy kár, pedig remek szolgaerőnek bizonyultak az elmondások szerint...>
- Remélem eme találkozás változtat a dolgok állásán... - fejezi be, lezárva a kimondott, és a ki nem mondott mondatokat.
Az öltönyös férfi felé fordul ezután, amint az megszólítja. Érti az enyhe célzást. Figyelmeztetés hol a helye. Mégsem hódol be Primogénjának teljesen, részben méltósága, részben a kis feltörő gondolat miatt. Valóban fiatal. Ezt alátámasztja a férfi gesztusa is. Nem vetkőzte még le halandó szokását, egy káinitával mindig veszélyes és felelőtlen személyes kontaktusba kerülni. Legyen szó akárkiről. Persze azért van hierarchia, javítva ki magát... Ha meg tudja, az sem változtat a tényen. A fiatalabbak hajlamosak kockáztatni, felelőtlen lépéseket tenni. Természetesen viszonozza a kézfogást, mégha láthatólag olyan idegen is a számára a mozdulat. Hangja azonban illedelmesebb, kicsit alázatosabb lesz, már amennyire egy ilyen mély bariton az tud lenni. Mégis csak a ventrue Primogén áll előtte...*
- Örvendek, Mr. Birthright. Mindig öröm dicső klánunk egy elismert tagjával szót váltani... Kérem engedje meg, hogy éljek a lehetőséggel, és alkalomadtán vendégül lássam ideiglenes menedékemben. Nagy megtiszteltetésben részesítene... - kis szünet, majd a gangrel felé tekint ismét. - És természetesen Önt is szívesen látom, Mr. Shingasz.
*Talán meglepő az invitálás a gangrel felé. Illem? Vagy tényleg komoly az elhatározás? Nem tudni... Egyelőre nem kérdez vissza a vérvonaláról tett megjegyzésre, arra is sor kerül. Személyesen...*

[Meridian]

(Shingasz)

*Carvel válaszára aprót biccent.

-Megnyugtatásomra szolgál.

*Résnyire szűkült szemmel figyeli a két Kékvérű közötti lezajló néma ... párbaj ez talán, erőfitogtatás, ahogy a rézbőrűeknél a skalp vagy a győzelmi ordítás. Vagy akár a kínzócölöphöz kötözött fogoly kínzásának rituáléja. Az igazi harcosok csatában szereznek hírnevet, az indiánok tisztelik azokat, akik megérdemlik, a sápadtarcúak azonban nem ismerik az egymás iránti tiszteletet. Segítséget kér, majd hátba szúr. Erről szólnak nappalaik, éjszakáik. Az elkalandozó gondolatok után az indián férfi ismét a Ventruekra néz. Valahogy érzi, ez a Carvel nem nagyon ismeri el maga felett a másik fickót, ez sem lehet másképp.
Majd meglepetésére -ami ugyan nem látszik egy rezdülésén sem- Carvel meghívja őt a menedékébe. Bezzeg a régi szép időkben nem így működött a világ, de sajnos ma már nem lehet megtartani az Ősök hagyományait teljes mértékben. Apró biccentés.

-Rendben, elfogadom meghívását. Köszönöm.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Sioux Falls
Időpont: 2000. december 13. (szerda) éjfél előtt
Résztvevők: Mindketten
_____________________________________________________________

*A ventrue primogén, ha meg is lepődött az invitáláson, nem mutatja jelét zavarodottságnak. Halvány, beleegyező mosollyal biccent.*

-Köszönettel elfogadom a meghívását. Reméljük hamarosan lesz alkalma hármunknak összeülni egy kötetlenebb eszmecserére. Természetesen először a formalitások és a hagyományok, csak utána a kedvtelés.

*Idő közben magára maradt a lépcső tetejénél a trió. Lassan éjfél és mintha várakozás ülné meg a levegőt. Majd valami megmagyarázhatatlan érzés keríti lassan hatalmába mindhármótokat. Mintha valami előérzet lenne. Lentről jön és egyre erősebb a késztetés, hogy megnézzétek mi okozhatja. Mielőtt cselekednétek is egy alacsony, alig 160 centiméter magas, vékonyderekú spanyol nő vonul felfelé. Hosszú, hullámos haja bonyolult kontyba tűzve, fekete, testhez simuló estélyit visel, mely kreol vállait szabadon hagyja. Sinkje a várhatónál sokkal szolidabb, inkább csak kiemeli vonásai természetességét. Nem kell bemutatkoznia, már a kisugárzásából is csalhatatlanul érződik, hogy joggal jár-kel a város tejhatalmú Uraként. Amíg fel nem ér teljesen a lépcsőkön nem szólal meg, arcán szelíd kifejezés ül. Ahogy felér Alan tisztelettudóan meghajol előtte. A nő nem hajlong csupán kellemes hangjával ajándékozza meg az egybegyűlteket.*

-Jóestét Ms. Monteiro.
-Jóestét az uraknak. Mr. Birthright, Alan. A két beszélgetőtársához még nem volt szerencsém személyesen. Ön minden bizonnyal Mr. Carvel. Önről viszont eddig nem informáltak.

[Meridian]

(Shingasz)

*A beszélgetésben szünet áll be, amikor a várakozás nehéz levegőjét pengeként szeli ketté az idegen kisugárzása. Az indián férfi felkapja a fejét, tekintetét a lépcső felé fordítja, ahonnan kisvártatva felbukkan egy alacsony, vékony nő. Látva, hogy a Ventrue primogén meghajol, ő is meghajtja fejét a herceg előtt, de érezhető a mozdulaton, hogy nem sűrűn gyakorolta. Az új világ szabályai mások, mint a régié...
Felemeli a fejét, szemét a nőre függeszti. Pengevékony mosoly jelenik meg zord ábrázatán, amikor a nő azt mondja, hogy még nem hallott róla.

-A nevem Shingasz, a Lopakodó Puma, a delavár törzs büszke harcosa. Tegnap érkeztem a városba, és a khmm... serifftől megtudtam, hogy le kell jelentkeznem önnél.

<Fékeznem kell a nyelvemet, nem szoktam meg, hogy egy asszony kénye-kedve szerint táncoljak...>

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Sioux Falls
Időpont: 2000. december 13. (szerda) éjfél előtt
Résztvevők: Klaus
_____________________________________________________________

*Bár mostanában nem vagy vér szűkében és nem szorít a sosem múló éhség, de azért nem árthat előkészíteni a terepet és fenntartani a látszatot. Így ma este is elrendezted kötelezettségeidet és kimozdulásképp egy közeli, már-már törzshelyednek mondható non-stop kávézóba beültél kicsit vegyülni a nyájjal. Bár nincs szükséged ételre-italra, sőt nem is tudod ezeket néhány másodpercnél tovább magadban tartani, de a látszat kedvéért azért rendeltél valamit. Éppen a pincérre vársz és szemléled a huszonéves "vendégsereget", akik főként az egyetemisták kevéssé bulizós, inkább beszélgetni szerető csoportjából kerülnek ki. Lassan furcsa, még sosem tapasztalt érzés kezd rajtad úrrá lenni. Mintha a körülötted lévőkből áradnak az élet. Mégsem ez a jó megfogalmazás, ez a gondolat erősödik benned. Hanem pont veled van baj, te vagy az, aki már réges régen nem él, csupán egy járkáló rendellenesség a nagybetűs ÉLETben. Hirtelen megmozdulnak évtizedek óta elsorvadt zsigereid. Éles kín nyilall beléd, mintha csak hascsikarást kaptál volna, tüdődben nincs levegő, ami eddig nem is zavart, de most mégis fulladni látszol. A hihetetlen jelenségek közepette halványan érzékeled, hogy a kávézó ajtaja nyitva és egy magas, jó két méteres, de csontos-nyúlánk alak lépett be. Arca kissé hosszúkás, de mégis van a vonásaiban valami magával ragadó. Ruházatára nézve a tengerészekre jellemző hosszú, sárga viharkabátot visel és a hozzá tartozó hasonló stílusú kalapot. Agóniád közepette tompán jutnak el hozzád a szavai, de az így is nyilvánvaló, hogy nagyon keres valakit.*

-... estét... látták.... Phoeb-t?
-Nem ...áljuk .....
-Azé... szönöm... jóéjsz...t.

*A vér dobogása a füledben elnyomja a párbeszéd jó részét. Végül csalódottan távozik az idegen. Lassan múlik a téged gyötrő érzések hada, de mintha a többi bentlévő észre sem vette volna, hogy mi történik veled. Végül minden visszatér a rendes kerékvágásba és csupán a mérhetetlen üresség marad benned, hogy élőholt szörnyetegként élősködsz az élőkön. Próbálsz visszaemlékezni mi is volt a beszélgetés, de akárhogy erőlteted az elmédet nem tudod azt se, hogy ki volt az, akivel a pincér beszélt. Annyit sejtesz a logika alapján, hogy nem gabában beszélt, hiszen arra emlékszel, hogy volt kérdés és válasz is, de hogy ki volt a másik beszélgető arra már nem tudsz visszaemlékezni, pedig alig egy-két perce történt.*

[Arsene]

(Klaus)

*A fekete öltönyös, napszemüveges fiatalember, görcsösen dől az asztalra. Kétségbeesve próbál összpontosítani kínjainak kitörése ellen,.. mindhiába.. remegések futnak rajta át. "-.estét.. látták.. Phoeb-t?.. Azé.. szönöm..-" Még rángásai közepette átvillan az agyán, hogy ez támadás lehet, hamarosan az érkező idegennel hozza összefüggésbe gyötrelmei kiváltó okát.. Szinte lángra lobbantja kíváncsiságát az idegen felbukkanása. Miután kezd jobban lenni, indulásként felhúzza fekete ballonkabátját, fel kapja sétabotját, kalapot ültet a széles napszemüveg fölé.. Papírdollárt húz elő a tárcájából, elindul a bárpult felé.*

<Phoeb.. Phoeb.. ki a szent szar az a Phoeb?>

*A bárpultra teszi a bankót, majd egyik törzshelye csaposának ismeretségében bizakodva, szemüvegtükrei alól halvány félmosollyal, szólítja meg a csapost.*

-Köszönöm fizetnék.. illetve még egy kérdésem lenne. Meg tudná nekem mondani ki az a Phoeb?-

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Sioux Falls
Időpont: 2000. december 13. (szerda) éjfél előtt
Résztvevők: Klaus
_____________________________________________________________

*A pultos a fizetési szándék említésére nyugtázólag bólint és összeírva a számlát átadja a visszajárót. A kérdésedre kicsit értetlenül néz, majd megrázza a fejét.*

-Sajnálom, ilyen nevű vendéget nem ismerek. Esetleg tud valami leírást adni róla? Hátha láttam már csak a nevét nem tudom.

*Megvárja, hogy tudsz-e valami kapaszkodót mondani az azonosításhoz. Ha nem forszírozod a témát, akkor jó éjszakát kíván és visszatér a többi vendég kiszolgálásához. Egyébként a rend teljesne helyreállt a kávézóban, mintha semmi sem történt volna. Bár eléggé halvány számodra is, hogy mi is volt a baj? Úgy érzed kezdesz nagyon szenilis lenni. Üres és mihaszna a létezésed, csak terhére vagy a világak. Folyton ez jut eszedbe és nem tudsz ettől a lehangoló gondolattól szabadulni.*

[Anathor]

(Benjamin Carvel)

*Halvány mosollyal nyugtázza a két vértestvér beleegyezését a találkozóba. Egyszerre őszinte, tettetett, magabiztos és ragadozómosoly ez.*
- Pompás. Megtisztelő a gesztus, uraim... - a ventrue-ra tekint. - Egyetértek, Mr. Birthright. A kötelezettség mindennél előrébb való...
*Nem folytatja. Felesleges egy klántársnak magyarázni. Legalább amíg ki nem derül kioktatásra szorul belőle. És ez igaz a gangrelre is... Azonban ez még idő előtti. Alábbhagy a társalgás folyamata, mintha kísérteties módon megjósolná az elkövetkező pillanatok jelentősségét a sors. Vonzóbb és elegánsabb a nő, mint gondolta volna, kecses erő lengi körbe auráját. Azonban ez csak a felszín, a váz... Egy gyenge vezető is képes rendet tartani, míg ügyesen manipulál és lavírozik. Mindaddig amíg fel nem tűnik az igazi uralkodó... Mélyebbre hajol klántársánál, az elegáns és kifinomult mozdulatsor sokat sejtet származásáról. Pár másodperc múlva egyenesedik csak ki, majd apró, de mindennél tiszteletteljesebb, fejbiccentés kíséretében erősíti meg személyére vonatkozó kijelentést.*
- Fenség...
*Egyelőre nem mond többet, atyjánál megtanulta, csak akkor beszélhet ha kérdezik. Felesleges mellébeszélés nélkül. Legalább is egy Herceg esetében...*

[Arsene]

(Klaus)

*Értetlenül áll a pult előtt a sötét ruhás fickó, bár nyugodtnak próbál látszani, még mindig az imént lezajlott roham hatása alatt áll. Zavarodottságát, lassú kimért mozdulatokkal próbálja leplezni. Nehezére esik most a színjáték és a mosoly fenntartása, amit lassan fel is hagy. Körülnéz a halandók között, feltörő rossz érzései kiváltó okát keresi. Hideg, szúrós tekintete keresztüldöfne bárkit, ha nem rejtené szemüveg mögé el. Kicsit tétovázik.*

<Mi volt ez? Óriási nagy szentfazék vagy kereszteslovag? Hihetetlen! Teljesen meg zavarodtam?>

*Vonásait komolyabbra véve, közelebb hajol a pincérhez, majd mérsékeltebb hangon folytatja.*

-Az imént.. egy magas, sárga viharkabátos alak jelent meg.. elég feltűnő jelenség lehetett. Ő keresett egy bizonyos Phoeb-t. Fontos lett volna megtudjam ki a viharkabátos, illetve a szóban forgó személy. Üzletbe is bocsátkoztam volna az információkért.. na mindegy.-

*A Tremere megvárja a pincér reakcióját, hátha annak eszébe jut még valami a viharkabátosról vagy Phoeb-ról, majd a kitaszítottság lesújtó érzéseitől szabadulni próbálva, odébbáll a kávézóból. Céltalanul vág az éjszakába, titkon abban bízva, hogy még összefut valahol avval az alakkal s többet megtud róla. Tudata mélyéről, a Jelenés: Kiélezett érzékek diszciplínájával próbálja elkerülni az újabb meglepetéseket. Nem int taxit, séta közben kiszellőzteti a fejét.*

<Ez még fontos lehet.. Jelenteni fogom.>

//Kiélezett érzékek -1Vp//

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Sioux Falls
Időpont: 2000. december 13. (szerda) éjfél előtt
Résztvevők: Mindketten
_____________________________________________________________

*A Herceg elmosolyodik a reakciók és a hallottak után. Először Shingaszhoz fordul.*

-Örülök, hogy végülis szerencséje volt és Ms. Valois-tól megtudta mi a kötelessége. Azt hiszem a formalitások ellenére az Ön ügye gyorsabban letudható.

*Hangja nem változott, de szavaiból kivehető, hogy az idejövetelnek lehettek volna sokkal kellemetlenebb formái is a gangrel számára. Egyenlőre függőben hagyva a dolgot Carvelhez fordul.*

-Mr. Carvel, Ön ugyan önszántából próbált soron kívül elém járulni, de a hogyan és a miért tisztázása azt hiszem kicsit körülményesebb lesz, így ha megbocsát újdonsült mondhatni sorstársának ügyét még az Öné előtt megvizsgálom és döntök.

*Ezután nem várva választ vagy beleegyezést elvonul a sheriff és az udvarmester által is használt ajtóhoz, hogy belépve magatokra hagyjon és ezzel csökkenjen karizmatikus kisugárzásának ereje is, ami eddig betöltötte a levegőt. Ahogy becsukódik mögötte az ajtó Birthright kissé megélénkül és érdeklődve várja a reakcióitokat a HErceg személyével és főleg az elhangzottakkal kapcsolatban.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Sioux Falls
Időpont: 2000. december 13. (szerda) éjfél előtt
Résztvevők: Klaus
_____________________________________________________________

*A csapos nagyon furcsán néz rád. Látszik rajta, hogy azt latolgatja, hogy most direkt ugratod vagy csak megártott a koffein. Azért törzsvendég mivoltodra való tekintettel leküzdni kétkedését és nyugodt hangon válaszol.*

-Ne haragudjon a hitetlen arckifejezésemért, de ide Ön jött be utoljára úgy húsz perce lehetett és kért egy kávét. Se viharkabátos alakot, se ezt a Phoeb-ot nem láttam. Biztos, hogy jól van uram? Ne hívjak esetleg egy taxit, ami hazaviszi?

*Miután többé-kevésbbé megemésztetted a hallottakat nekivágsz az utcáknak. Érzékeidet a vérvonalad adta hatalomnak köszönhetően emberfelettien ki tudod élesíteni, de az utca szennyének szaga és az egyéb kétes eredetű kipárolgások eléggé rombolják az élményt. Ráadásul az első kereszteződéshez elérve hirtelen elhúz előtted egy mélyhangú motor az éjszakában, amitől úgy érzed kihasad a dobhártyád. Így füledre tapasztott kezekkel pár pillanatig mondhatni süketen topogsz egyhelyben. Azt érzed, hogy nagyon nem vagy ide, az élők világába, való. Az éles érzékek pedig van, amikor csak akadályoznak. Egyébként céltalan bolyongásod közben az egyre csendesedő éjszakai várost látod. Semmi rendkívüli nem tapasztalható és se az erős, belülről marcangoló érzés, se a furcsa viharkabátos alak nem tűnik fel újra.*

//A Jelenés 1-es aktiválása nem kerül vérpontodba, így nem kell levonnod azt az 1-et.//

[Meridian]

(Shingasz)

*Ugyan a Herceg elmosolyodik, ez a mosoly nem több puszta látszatnál, ezt a Gangrel pontosan érzi. Amikor a nő másodszor is a szemébe néz, bátran, de nem kihívóan szegi fel a fejét, hosszú fekete haja meglebben a mozdulattól. Az elhangzó mondatra arcizma sem rezdül, semmiféle reakciót nem lehet leolvasni sem a szeméből, sem a mozdulataiból, vasakarattal uralkodik magán. A burkolt fenyegetést is hallja, ó, hogy ne hallaná? És mégis, kihívásnak érzi ezt az egészet, lénye kellemesen megborzong, mintha csak erre vágyna, hogy a veszély lángjai nyaldossák körül. A Herceg Carvelhez intézett mondatára nem is figyel, a Ventrue reakciója pedig végképp hidegen hagyja. Amikor a város ura belép az ajtón, egy pillanatra behunyja a szemét, felnéz, majd mintha előbújna belőle valami nagymacska. Szemeit végighúzza jobb kezének kissé hosszú körmein, majd mély, dorombolásszerű hangot hallat. Azután egy morranással az ajtónál terem, vár pár másodpercet, majd bekopogtat.

<Manitu, Nagy Szellem, segíts, hogy az asszony utasításai ne homályosítsák el a szemem, és elmémet se ülje meg a düh köde>

[Arsene]

(Klaus)

*A közeledő motordübörgés nem éri teljesen váratlanul. Mikor hallja, hogy az egyre hangosabban közeledik felé, ám a motoros még sehol, jobbnak látja eltompítani az érzékeit még mielőtt a közelébe érne, dobhártyáit mentve a nagy hangorkántól. A jármű és gyalogos forgalmat kerülve, elhanyagolt utakon tart egy park felé, nem sietve, sétálgatva, sétabotja járólapokon kopog. Embersége maradványának tudja be gyötrő lelkiismeretét,.. miszerint ő itt a nagy élősködő. Kis híján már hatvan éve, még a világháború alatt, mikor zsidó táborokban tanulgatta a vámpír lét rejtelmeit, talán akkor érzett utoljára ehhez hasonlókat. Megtorpan egy pillanatra...*

<Nem elég, hogy meghülyültem, még vissza is fejlődök több mint fél évszázadot?..
Élőholtként élősködök az élők világán?.. Fenét!!!
Hiszen ez a csorda, csak azért létezik, hogy véremet szolgálja.. ha úgy tetszik életével.>

*Nyugalmat remélve közelíti meg a parkot, helyet foglal egy padon. Emlékeiben kutat, de a viharkabátoshoz hasonló esetet még sosem tapasztalt..*

<Egyenlőre mégsem kéne jelenteni.. hátha tényleg meghülyültem.. azt meg jobb, ha nem tudják meg.. egyenlőre.>

*Összeszedi gondolatait, majd az előtte álló éjszakát tervezi. A menedékét környező szórakozóhelyekre esik a választása. Lassan tovább indul*

<Jó lesz nyitva tartani a szemem!>