A hajsza

[Alauron]

(Lertanard)

Ariel és Awyer lelkendezését hallva egyre inkább meg van győződve róla, hogy nem sok komolyság szorult beléjük, dehát mégis egy papnőről van szó, meg lehet hogy Awyer különben jó ember, és miért is baj az ha olyan lelkesek mint egy tizenéves suhanc? Ezért aztán csak finom megjegyzést tesz.
- Nem hiszem, hogy a kaland a legjobb szó amit találhattok magatoknak. Az a tárgy amit ez az ember élete árán védett gyógyírt hordoz, egy herceg életét mentheti meg, és talán egy egész ország népének jólétét, békéjét hozhatja vissza. Nagy a tét, és nekünk mindent meg kell tennünk, mégha meglehet ugyanígy járunk is mint ő.
- Mutasd azt a medált, Zenrog! Tudja valaki jelenthet e valami mást mint ékszert egy ember nyakában?

[Navaratna]

(Allaro)

Rá kell jönnöm, nem mehetek tovább gyalog. Most nem. Fel kell valakihez kéredzkednem.
A kis barna ember nagy figyelmet tulajdonít a halottnak. Elvesz tőle pár dolgot, ráncba szalad a homlokom. Hamar lenyugszom, pedig elborul az arcom, majdnem vaskosat odaszólok bizonyos lelketlen hullarablókról, de meglengeti szerzeményét, későbbi rátérést ígér.
- Jó, menni, menni! - sürgetem.
Otthagyom a testet, szememmel azt lesem, kihez kapaszkodhatnék fel, így üti meg fülemet Ariel furcsa vígsága. Fogalmam sincs, milyen hercegről, milyen roszágról van szó, hogy az, aki miatt kilehelte a lelkét ez a szerencsétlen, méltó szemllyért halt-e. Milyen kalandról beszélnek itt? Én tragikus halált láttam, elkapkodott kérést. Bennem, az elfben lehetett a hiba, aki nem bírt emberi ésszel gondolni.
- Sok te beszéd, csússz előre, ül mögéd! - kiáltom oda a vigyorgó pasasnak, és már lendülök is: mögéje "Ah, hogy leolvadna arcodról a mosoly, ha látnád, külömbül ülöm meg a lovat, amit magadénak mondasz!"
Sietni kéne, hamar indulni, de többeket elkap a szavalhatnék.
- Hagyd az medál, indul már!!! - mordulok a katona forma férfira. Szerintem nem jött még el az ideje, megnézzük, mink is van.

[Meridian]

(Awyer)

*Kissé fancsali arcot vág, hallva, hogy az elf szigorúan mögé akar ülni, de hát ez van. Amikor már indulnának, Lertanard inkább a medállal foglalkozik.

<Ha így gondolja, hát legyen... így korántsem annyira kellemes>

-Édes egykomám, hagyd azt a medált, majd megnézzük, de ha így haladunk, utolérnek minket, és azt igazán nem szeretném. Muszáj indulnunk! -szól a férfinak, hallja, hogy a mögötte ülő elf is ezt rikoltja Lertanardnak.

<Remélem nem akar sokat ordibálni, mert megsüketülök... az a nagy szám...>

*Hogy minél inkább sürgesse a többieket, kissé előrébb léptet, remélve, hogy immáron a csapat minden tagja a továbbállással törődik.

[Siffad]

/Arvaroll/
Huh, de csúnyán tud nézni az elf. Még jó, hogy kiszúrtam, most mosakodhatnék. Hát, nagyon elszoktam az aprólékosságtól, most még csak egy elf vesz észre, holnap meg már bitófára kerülök.

Már a lovamon ülök, mikor megüti fülemet a szó - elf hölgy.
Tessék? Nő?? Galradzsára mondom, a kecsességét elf mivoltának tudtam be. Hatalmas ég, mennyit érhet akkor? Mindegy, úgyis rühellem a rabszolgavadászokat. Viszont így nem biztos, hogy nagyobb biztonságban vagyok vele, mint nélküle. Minden, magára valamit is adó környékbeli rabszolgakufár rá fog vadászni. Hogy már megint mibe keveredtem!

Borongós gondolatok közepette indulunk útnak.

[Mesemondó]

KM: [Jómadár]
Helyszín: Raehur hercegség, Anakada hegység északi pereme
Idõpont: P.sz. 3690.
Résztvevõk: Mindenki

Elindultok visszafelé a már ismerős úton, és dacára a reggeli csúf halál látványának, a feladat izgalmának, a kilátás újfent lenyűgöz benneteket. Jó tempóban haladtok, bár a lejtős szakasz a lovaknak elég kényelmetlen, Awyer hátasa nem nagyon veszi zokon, hogy két terhet kell cipelnie. Déltájban azért meg kell állnotok pihenni, mert az állatok nagyon megfáradtak és persze nektek is szükségetek van megállásra és ételre.
A pihenő alatt elő tudjátok venni a medált és a naplót, hogy jobban megnézzétek.

A medál egy ezüst pajzsot tartó kígyót formáz, Awyer látott már ilyet //20 % esélyt adtam Arvarollnak (6) és Awyernek (2)// egy sajátos fejvadászklán tagjai hordják, akik tipikusan testőrként szoktak tevékenykedni. Azon kevesek közé tartoznak, akik viszonylag hatékonyan tudnak fellépni a klasszikus orgyilkosokkal szemben.

A napló tenyérnyinél alig nagyobb bőrkötésbe burkolt könyvecske, furcsa papírjait gondosan szőtték a bőrbe, a borítót kicsi egymásba fonódó ujjakat formázó fémcsat kapcsolja össze.
Ha Awyer kezébe veszi, mágia jeleit véli felfedezni rajta, viszont kinyitva, meggyötört lapjainak legtöbbjéből csak néhányon van írás. Az első oldalon nem látszik más, mint egy nagyon halovány térkép, közepén egy pont - Astret, mellette felirat: Csendes zug.
A következő oldalon szépen írt szöveg, írója talán papféle ember lehetett, erre utalnak a cirkalmas betűk és a homályos fogalmazás.

Gyógyír a léleknek. Írta: -és itt üresen maradt a hely, mintha a szerző fontosnak tartotta volna leírni, de azután meggondolta volna magát, de az sem kizárt, hogy a felirat utólag tűnt el valamiképpen.

A meggyötört lélek meggyógyításához négy lépés szükségeltetik. A világot övező láthatatlan fonalak egyes csomópontjai egy-egy medicínát jelentenek, amit a stórum képes befogadni. Midőn az ikon a stórum oldalán jól láthatóan kifényesedik, a medicína átadta esszenciáját a tégelynek.

A napló minden szava látszólag egyetlen kéztől származik, mégis a cím határozott, jól látható betűkkel látszik, a név teljesen hiányzik, a térkép pedig egész halovány. Ahogy forgatjátok, nézegetitek, az a furcsa érzésetek, hogy mintha a második oldal szövege, ami tökéletesen látszott az előbb, mintha egész kicsit halványodott volna. Vagy csak a fény játéka okozza ezt a hatást? Délről felhők gyülekeznek, a távolban, mintha zivatar készülődne, de felettetek egyelőre kék az ég.

Ha így haladtok, késő délutánra eléritek a helyet, ahol a csata zajlott, bár nincs sok kedvetek ott éjszakázni a történtek után. Jó hír, hogy eddig nem látjátok jelét, hogy üldöznének.

Kérlek írjátok le, hogy szándékoztok éjszakázni - hol, hogy lesz az őrség stb.

[Noryella]

Ariel

<Ez az írás és a napló különös... Tényleg jól láttam? Halványodik az írás???
Nem tudom, hogy hallottam-e már erről a gyógyítási technikáról...
És ennek pontosan mi köze lehet a lámpáshoz???>

Mikor letáborozunk, ismét én kívánok őrködni elsőként.
-Az őrködést megint én szeretném kezdeni. Ismét 2 órát őrködök és ha valahol megállunk, ugyanígy szeretnék tenni. Talán célszerű lenne beosztani magunkat egy állandó időrendbe...
Aztán vacsorázom, majd oltárt emelek egy fa alatt kövekből és áldozok Úrnőmnek.
Ezután márcsak az őrködésre koncentrálok minden erőmmel...

//A naplóval és a leírással kapcsolatban jut eszembe valami???//

[Navaratna]

(Allaro)

Nem vagyok túl víg, hogy vissza kellett fordulnunk. Egészen morcos leszek tőle. A magam küldetése nem is arra visz! Odrában lenne a helyem! Elkap az a betegség, ami az ifjaknál gyakori: időhiánytól való félelem, pedig a mi fajtánknak aztán van belőle dögivel...
Mért tegyek kitérőt? Mért halogassam a magam ügyét, ahol előfordulhat, egy nap is sokat jelenthet? Emberek világában minden emberi léptékkel zajlik, sajnos.
Eltervezem, az éjszaka átgondolom, mi szól amellett, hogy igent mondjak ennek a megjósolhatatlan kimenetelű, ködös vállalkozásra, és mi szól ellene. Ha a nem kerül többségbe, akkor bizony el kell köszönnöm a kalandra éhes csapattól, mert nekem, ha őszinte akarok lenni, nem sok közöm van az effélékhez. Ügyem Odrába szólít, és mi történetesen nem oda megyünk...
Átadom a többieknek a könyvecskét. Hiába is hajolnék fölé, nem tudok se olvasni, se írni, így csak érthetetlen kacskaringók táncolnak a szemem előtt. Mély elgondolkodással arrébb ülök, hadd tanakodjanak fölötte, én mérlegállításba fogok.

[Meridian]

(Awyer)

*Hiába, nem ez élete legkényelmesebb utazása. Ha az elf előtte ülne, még csak-csak, de így?... Úgy ül, mint a cövek, alaposan elgémberedik a lovaglásban, de legalább a ló bírja. Hogy is van az a csalános mondás?... Mindegy is, azért elég érdekes lett volna ha szegény hátas nevében ígérget, de az nem tudja teljesíteni. A pihenőnél gyorsan lepattan a lóról, de majdnem össze is esik, annyira elzsibbadtak a lábai. Kicsit mozog, hogy vérkeringése újra beinduljon, majd odaül a többiek közé, akik épp a medált és a naplót veszik szemügyre. Ahogy megpillantja az apró pajzsos kígyót, hirtelen eszébe ötlik, honnan is olyan ismerős ez a szimbólum.

-Ami ezt a medált illeti, bizonyos vagyok benne, hogy nem először látom. Ha emlékeim nem csalnak, valamelyik klán használja ezt, a nevükre már nem emlékszem. Hmm... ha jól tudom, elsősorban testőröket foglalkoztatnak. Vajon mi közük lehet az ügyhöz?...

*Közben az apró könyvecske is körbejár, a bárd kezébe is eljut. Alaposan megvizsgálja, megforgatja a szeme előtt. Átpörgeti ujjai közt a lapokat, nyitogatja-csukogatja a könyvet. Hiába. Az eredmény ugyanaz: a tárgy gyenge mágiát sugároz. Ehhez jön még a halványuló írás. Itt valami nem stimmel...

-Ez a kis napló nagy ravaszságot tartalmazhat, mindenesetre mágia nyomait vélem felfedezni rajta, tisztelt társaság. Talán jobb lesz még egyszer átvizsgálni, de most lehet, hogy tovább kéne állnunk *mutat a sötétlő égalja felé* -nem panaszkodásból, de nem nagyon szeretek ázott kutyaként mászkálni a vadonban. Bár, amit a Viharistennő papjairól hallottam ... *pillant Arielre*

[Noryella]

Ariel

Awyer is furcsának talája a naplót, és neki is nagyon mehetnékje van már, akárcsak nekem.
-Ez a kis napló nagy ravaszságot tartalmazhat, mindenesetre mágia nyomait vélem felfedezni rajta, tisztelt társaság.
Talán jobb lesz még egyszer átvizsgálni, de most lehet, hogy tovább kéne állnunk -
mutat a sötétlő égalja felé -nem panaszkodásból, de nem nagyon szeretek ázott kutyaként mászkálni a vadonban. Bár, amit a Viharistennő papjairól hallottam ... pillant rám.
A várható esőre és a Viharistenő kifejezésre felkapom a fejem és szélesen, már-már kajánul elvigyorodom.

<Oh, ha eső lesz, annál jobb! Nagyon szeretem az esőt... Teljesen feltüzel a harcra...
Akár még meg is támadhatnának az őrségem alatt azok a mocskok...
Örömmel bánnék el velük egy viharos éjszakán, had teljen öröme benne Úrnőmnek. >

-Awyer barátom, meg kell hogy mondjam igazak a híreink... bár látom sok esetben már megelőztek minket.
Viszont szerintem táborozzunk le itt. Vagy vissza akartok menni a holtakhoz éjszakára???

//És akkor most jönne időrendben az eggyel elöbbi hsz-em.//

[Siffad]

/Arvaroll/
Végighallgatom amit a többiek a naplóban olvastak, de nagyon keveset mond
- Khm, ez valami mágikus izé lesz, amihez én nem értek. Ha jól értelmezem, meg kell keresni négy helyet, ahol az a sitrum .. smirum.. szóval az a tárgy, amit magával hurcolt, kifényesedik. De azt lefogadom, hogy egy vendégfogadó, kényelmes ággyal nem lesz ezen helyek között.
Ahogy megfogalmazom a sejtésemet, az elmém meglódul, most már érteni vélem a többit is:
- Az első hely lenne ez a Csendes Zug?

Ha már úgyis pihenünk, előveszem az erszényt is és megvizsgálom a tartalmát. A papnő felkérése ezúttal tanulok a hibámból, nem jelentkezem, csak ha már nagyon zavaró a csend.

[Alauron]

(Lertanard)

Az úton volt ideje gondolkozni rajta mi felé is llovagol éppen. Láthatólag vannak akik kalandosan fogják fel az eseményeket.
<Awyer egyfajta világcsavargónak mondta magát, egyenlőre jó útitársnak tűnik, bár nagyon keveset tudok róla ahoz hogy megbízzak benne. Zenrog egyáltalán miért tart még velünk? Valami kereskedőfélének mondta magát, bár lehet nem jól emlékszem. Ariel papnő, és ez nekem elég a bizalomhoz. Hisz az Istennő bízik benne, hát hogy tehetnék másként? Allaro kész talány, fogalmam sincs mit akarhat, de az biztos hogy bölcsen tud szólni, sokszor igaza volt már.>
A pihenőkor társaihoz fordul:
- Akad itt olyan köztünk aki teljes biztonsággal tudja mit is kell majd csinálni ezzel a varázslatos dologgal, ami begyűjt más izéket, hogy aztán gyógyszert készítsen belőle? Ha nincs, lehet nem ártana beszélni valakivel a városban. Egyenlőre menjünk oda erőltetett menetben, de ott ha lehet keressünk egy védett helyet és fújjuk ki magunkat, és közben jól gondoljuk át mit teszünk. Bár Csendes Zug a neve, honnan tudhatnánk hogy mennyire bagátságos hely? Azt mondom ne menjünk oda rögtön.
- Ma én is vállalom az őrséget utánad Ariel.

[Mesemondó]

KM: [Jómadár]
Helyszín: Raehur hercegség, Anakada hegységtől északra
Idõpont: P.sz. 3690.
Résztvevõk: Mindenki

Awyer
A tárgyból érzékelt mágia erősségét nem tudod felmérni, de típusa kicsit hasonlít a bárdmágiára. Ez azért is furcsa, mert úgy érzed nem bárd tette rá a varázslatot, de Rejtjel és Illúzió írás nyomait fedezed fel rajta. Mik vannak...

Ariel
Eszedbe jut, hogy jobban megvizsgáld a "lámpást" is, amit eltettél. Aprólékosan kidolgozott díszítéseket látsz rajta, aki készítette, nem sajnálta rá az időt. Oldalán 4 stilizált, mégis élő ikon, egy vércsepp, egy göröngyös út, egy hegy mögül kelő nap, egy csukott szem. A kidolgozása emlékeztet egyes távoli szakrális szent helyek díszítéseire, ezért azt gyanítod, hogy valóban papok keze munkáját dícséri, de sosem hallottál még a gyógyítás és úgy egészében a szakrális mágia ezen formájáról.

Allaro elvonul egy fa árnyékába, hogy átgondolja szándékait (PM).

Lertanard
Katonai szemmel egész jó ez a hely, bár sűrű fák és bozótos szegélyezi, ez éppoly hátrány a támadóknak, mint nektek. A dél felől érkezők nem látnak ide, így nem járhattok úgy, mint a karavánnal, hogy sokkal előbb tudtak rólatok, mint ti róluk. Szóval bár sietni kellene, megpihenni sem lenne rossz, az a tisztás a holtakkal meg nagyon nem hiányzik. Legfeljebb korábban kellene indulni, hogy ha nagyon jól haladtok, estére mégis elérjétek a várost.

Arvaroll
Az erszényből 7 arany, 3 ezüstpénz kerül elő. A testőr nem volt pénzszűkében, de ez nem segített rajta. Vajon mennyi lehet a fizetség, ha sikerül általatok megmenteni a herceget? Egy nép sorsának kerekét egyengethetitek, nem szúrhatják ki a szemeteket fillérekkel. Bár ha belegondolsz, kik állnak a másik oldalon, akkor nem túl rózsás a kép. Eddig csak egy embert üldöztek, vajon tudják, hogy mi történt vele?

Mindenki
Még jóformán be sem fejezitek az ebédeteket, amikor észak felől lódobogást hallotok. Valakik nagyon igyekeznek az úton felétek.

[Meridian]

(Awyer)

*Nagyon belefeledkezett a felfedezéseibe, mintha meg sem hallaná a többiek szavait, szemmel láthatóan azt sem vette észre, hogy Allaro odébb vonult. Épp a tárgyacska rejtélyén töri a fejét, amikor lódobogást hoz a szél, mégpedig Észak felől.

<Hát még kifog rajtam ez a nyavalyás kis medál... hopp, de mi ez? Remélem nem az üldözők, nekik pont az ellenkező irányból kellene érkezniük>

*Társaihoz fordul.

-Vajon kik érkezhetnek? Allaro, nem látod őket? *Észreveszi, hogy az elf odébb ült le* -Ja, mindegy. Igazából akár a herceg emberei jönnek elhunyt társukért, akár ellenségeink, mi sehogy sem járunk jól... mit tegyünk?

[Noryella]

Ariel

Én villámgyorsan elpakolom a lámpásomat és szólok a többieknek:
-Mindent tegyetek el azonnal! Jönnek!-
Ellentmondást nem tűrően, szinte parancsolóan mondom és olyan hangosan, hogy mindenki meghallja, de nem szeretnék kiabálni.
Megigazítom fegyveremet, hogy kéznél legyen, ha kell.
Ezután a lovamhoz megyek és úgy teszek, mintha a lovammal és a hátizsákommal foglalatoskodnék már jó ideje.
A lovamat cirógatom, beszélek hozzá halkan. Ha megérkeznek ez a kép fogadja őket.
Persze mindeközben feszülten figyelek, harcra készen.

[Siffad]

/Arvaroll/
Jó kis zsákmány, kár hogy meg kell osztanom a többiekkel - bár az elf úgysem kér belőle, a többiek meg .. mi ez, lódobogás?
- hát, lehet hogy a másik irányból jönnek, de nagyon sietős nekik
- igen, rakjuk el azt az izét
a lovamhoz sétálok, közben vágyódva pillantok az erdő felé. feléled a tolvajösztönöm, talán még nem késő menekülni - persze erre a többiek nem lennének hajlandóak, de mindenesetre

előkapom a mellszíjat a dobótőrökkel, de nem szíjazom fel - már nincs idő - csak előkészítem
"a harcot meghagyom a papnőnek, ő úgyis még élvezi is" és felkészülök, menekülésre és harcra egyaránt.