A város

[Kék Herceg]

A hercegség, utolsó jelentősebb városa észak-keleten. Itt futnak össze az északi határvidék erődjeinek utjai, valamint a Haonwellbe és a Doranba vezető útak is. A település gazdasági szempontból igen jelentős, szerepet tölt be. A környéken jelentős az állat tartás, főleg a ló és juhtenyészet. Az ország nehéz lovasságának lovai több, mint
60%-ban innen kerülnek ki. Ezenkívül a gyapjú is kellendő áru, melyet főleg a magisztokrata állam, Doran felé továbbítanak, de Ynev minden tájáról érkeznek kereskedők, hogy ereni gyapjút vásároljanak. A város a maga, közel 10 400 lakosával nem mondható nagynak. Területe a többi településhez képest a legkisebb, mintegy
13 006 négyzetmérföld. Csupán egyetlen jelentős épület van a városban ez pedig: a Rao da Korama, azaz estedi gladiátor aréna. Ahol nap, mint nap életre-halálra folyó küzdelmek zajlanak.

[Altair]

Altair de Larton

Kiérve a faluból, meglátok egy szép nagy hadsereget. Láttam már sereget Shadonban, de tudtommal Eren nem háborúzik senkivel. Majd Lovhan felteszi az engem is épp foglalkoztató kérdést.
-Nem tudok róla többet, mint te. Ahogy haladunk földút helyett már kövezett út kopognak lovaink patkói.
-Közeledünk a városhoz? Kérdezem Lovhan-t az útminőség változása felől. Aztán sötétedés után egy magaslatról megpillantom az emlegetett várost. A falak alatti települést elérve megyek tovább, be a városba. <Domwik, vezess templomodhoz.> Mondok egy gyors fohászt magamban, de ma már nem is akarom elérni a templomot. Kevés esélye van, hogy egy idegen városban megtaláljak egy templomot, úgy hogy a nyelvet sem beszélem. Inkább egy fogadót kellene keresni éjszakára.

[Kék Herceg]

________________________________________________________________________________
JK: Altair de Larton (Altair)
Esemény: Az utazás
Helyszín: Észak-Eren, Határvidék
Időpont: Kora Este
A helyszínen eltöltött játékidő: 2. nap
________________________________________________________________________________

*-Igen, má' közel járunk. válaszol kérdésedre kísérőd. Útközben a városig szótlanul lovagoltok egymás mellett*


Beérkezvén, lassan haladtok a városfalak felé. Ahhoz képest hogy este van, a falu még ilyenkor is elég zajos. Elhaladtok egy pár ház, és néhány kovácsműhely előtt, mire végre egy kocsmát veszel észre. A fogadó szinte semmivel nem különbözik a többi háztól csak a cégér táblája mutatja, hogy nem egyszerű parasztház.
-Naccságos uram, éjccakára itt szá'nánk mög. Hó'nap röggel, pedig beviszöm a városba, hogy megmutassam hol láttam azt a Domwikos urat. Ha szerötné, megköröshetjük még ma is, de öste nem hinném, hogy ta'nánánk ottan akárkit is szólal fel Lovhan. Közben közelítetek a kocsma felé. A cégér táblát próbálod elolvasni, de mivel ervül van semmt nem bírsz kivenni belőle. Odaérve kikötitek lovatok, majd beléptek. A kocsma tele van falusiakkal. Mivel igen nagy a forgalom a városban, ezért nem lepődnek meg érkezéseteken. Szétnézel. A villágításról fáklyák gondoskodnak. Az ajtótól balra, két-három méterre, egy magas fekete hajú, bajszos erv férfi áll a söntéspult mögött. Kezében egy fakorsót tisztogat. Az asztalok között egy 27 év körüli nő osztogatja serényen az italokat. Egyszercsak a pult mögött lévő ajtóban egy 42. éveiben járó nő jelenik meg, kezében egy söprűvel. Ruházata, a másik felszolgáló lányéval megeggyező. Sötét felső, nyakában egy barna köntös, egyszerű paraszti nadrág, és fekete cipő.
-Noen! szólal meg a lovász fiú, és oda siet a nőhöz. A nő, a kísérőd az arcára adott anyai csókkal köszönti. Majd Lovhan feléd mutogat, és erv nyelven beszélgetnek valamit, néhány pillanat múlva közelebb lépnek mindketten
-Naccságos uram, ő Noen. szólal meg elsőként Lovhan.
-Üdvözlöm. Hallom azért jött ilyen messze, hogy megtalálja domwikot. üdvözöl és érdeklődve várja válaszod.

[Altair]

Altair de Larton

-Rendben, én sem hiszem, hogy ilyenkor akárkit is megtalálnánk Válaszolom Lovhan-nak, majd odaérve kikötöm a lovam, és bemegyek. Első dolgom egy gyors helyzetfelmérés, ezután várom, hogy kísérőm hova megy, vagy mit csinál. Figyelem mikor elmegy és azzal a nővel, valószínűleg az anyjával, kezd beszélgetni. <Vajon miért ment el a szüleitől? Nem hiszem, hogy itt ne tudna csinálni valamit.> A bemutatás után én is köszöntöm a nőt:
-Üdvözlöm asszonyom. Domwikot mindenki megtalálhatja mindenhol, ha keresi. Felszentelt paplovagjaként mindig velem van. Egy templomát keresem, úgy hallottam erre van, és Lovhan is mondta, hogy látott a városban egy hívőt.

[Kék Herceg]

________________________________________________________________________________
JK: Altair de Larton (Altair)
Esemény: Az utazás
Helyszín: Ested városa - egy fogadóban
Időpont: Kora Este
A helyszínen eltöltött játékidő: 2. nap
________________________________________________________________________________

-Lovhan! szólal meg az anya.
-Mondtam, hogy ne üsd bele az orrod mások dolgába. dorgálja meg fiát, az asszony. Majd feléd fordul és folytatja.
-Valóban szokott erre járni egy pap. De domwik templomát, a városban, és a faluban se fogja megtalálni, mert itt csak Arelnek, Kradnak és Kyelnek vannak szentélyei és templomai. Na de most megyek, mert dolgom van. mondja a nő, majd a kezében lévő söprűt leteszi, és a helység egyetlen üres asztalához, megy hogy a poharakat összeszedje.
-Ülljünk le ahhoz az üres asztalhoz. javasolja a fiú. S ha elfogadod, átvergődtök a tömegen, majd helyet foglaltok az asztalnál.
-Naccságos uram, én is kalandozó szerötnék lö'nni, min maga. De Noem nem szerötné, ha kalandozóó lönnék. Vigyen magával, és mondja Noemnak, hogy köl magának egy apród. hadarja el gyorsan, mielőtt az annyja az asztalotokhoz lépne.
-Mit hozhatok lovag uram? kérdezi a nő.

[Altair]

Altair de Larton

<Nem hiszem el, hogy az igaz hitnek nincs temploma, viszont egyből három hamis Istennek is templomokat emelnek. Nincs templom, viszont pap jár erre? Ha pap van, akkor híveknek is kell lenniük, ha pedig hívek vannak, elvileg templom is kell, hogy legyen. Esetleg nem a városban, hanem kicsit messzebb. Legfeljebb majd a pap megmondja, ha megtaláljuk.> Gondolkodom el azon a mondaton, hogy nem fogok templomot találni. Amint a gondolatmenetem is mutatja nem igazán hiszem, hogy ne lenne templom valahol. Lovhan javaslatát elfogadom és követem az asztalhoz, majd leülök. A fiú mondandójára figyelek, de nem válaszolok neki, mert láthatóan nem akarja, hogy az anyja is meghallja.
-Amit a legjobban el tud készíteni asszonyom Mondom a nőnek, jobb ötletem nem lévén. <Ki tudja mit esznek az ervek.> Majd ezután beszélek Lovhan-hoz, ha az anyja már hallótávolságon kívül van, (ami ekkora zajban nem lehet valami messze).
-Ami azt illeti mélységesen egyetértek vele, hogy nem szeretne elengedni. Az ember folyton életveszélynek teszi ki magát, ha elindul a világba. Nekem van harci képesítésem, mégse tudom eléggé megvédeni magam, amint azt a faluban láthattad. Húzom el a szám a mondat végén. Te pedig nem tanultál harcot soha úgy gondolom. Bár azt hiszem, minden okítás hiába, ha te sem tudsz nyugton maradni egy helyen, mit én. Majd szélesen elmosolyodom. Egyszer úgyis elindulsz. Keress egy iskolát, ahol kitanítanak a fegyverforgatásra, és utána indulj csak el a vakvilágba. Ha pedig Noem nem akar elengedni, ezt neked kell vele megbeszélned. Esetleg beszélhetek vele, hogy egyszer úgyis elmész, tehát inkább engedjen el egy harcos iskolába, de rád marad, hogy meggyőzd.

[Kék Herceg]

________________________________________________________________________________
JK: Altair de Larton (Altair)
Esemény: Az utazás
Helyszín: Ested városa - egy fogadóban
Időpont: Kora Este
A helyszínen eltöltött játékidő: 2. nap
________________________________________________________________________________

-Rendben. Akkor nem sokára hozom. felel Lovhan anyja, majd fiára néz, és folytatja
-A vacsorád a szobámban vár. Kérlek edd meg mind.
Majd sarkon fordul a nő, és a pult felé indul. Néhány pillnat múlva válaszolsz kísérődnek, az iménti gondolataira.
-Nem érti naccságos uram! Azért akarok kalandozó lenni, hogy Noem segítsek. A kevés koronából, amit kap éppen, hogy futja élelemre. Noem nagyon beteg. Nem látszik rajta, de a halálán van. Ha kalandozó lönnék, néhány hó'nap alatt összegyűjthetném az orvosságára a pénzt... És míg é't Noemo tanútam harcot. Semmi szükségem, iskolára. válaszolja makacsul kísérőd. Közben a kocsma ajtajában három katona jelenik meg. Hátukon kékköppeny, oldalukon hosszúkard, mellkasukon pikkelyvértet hordanak. A pult mellé lépnek, és beszélgetésbe kezdenek a kocsmárossal, majd mindhárman rendelnek egy italt. Az egyik erv katona minden kétséget kizáróan, kiszúrta, hogy új vagy a városban.

[Altair]

Alatir de Larton

-Köszönöm Válaszolom az asszonynak, majd újra Lovahn-ra figyelek. Eléggé meglep, amit mond, tényleg nem látszik az anyján, hogy beteg lenne. Bár tudom, léteznek ilyen betegségek, amiket nem látni, de ölhetnek is. <Mondtam, hogy úgysem hallgat majd rám. De így érthetőbb a dolog. Kockáztatná az életét az anyjáért. Jó ember.> Az, hogy tanult harcot szintén meglep. Tudom, veszélyes lehet, de azért mégsem a legjobb fegyver egy kés. Legalábbis becsületes harcban nem.
-Mégis, mennyibe kerülne az az orvosság, ami megmentené? Közben végigmérem a belépő katonákat. Eddig nincsenek túl jó tapasztalataim az ereni fegyveresekről. <Remélem nem mind olyan, mint az volt.>

[Kék Herceg]

________________________________________________________________________________
JK: Altair de Larton (Altair)
Esemény: Az utazás
Helyszín: Ested városa - egy fogadóban
Időpont: Este
A helyszínen eltöltött játékidő: 2. nap
________________________________________________________________________________

-Há' 10 arany adagonként. Ez egy gyó'ccer, amit a Kvart leteltéig, minden este megkő inni. Attó' félek nem sok idöm maradt, mert a vajákos azt mon'ta, hogy ha eltellik az egy hó'nap, akkó' a folyamat visszafordíthatatlaná válik. válaszol Lovhan kérdésedre. Mikor már mindent megbeszéltetek feláll az asztaltól, és jó éjszakát kíván. Majd fejlógatva elindul a konyha felé. Míg a katonákon gondolkozol, a tömegben megjelenik a másik felszolgáló, kezében egy tálcán hozza a vacsorádat. A tálcán egy-egy villa és kés található. Mellette egy fatányéron krumpli, leöntve valamiféle zöld szafttal, benne mindenféle zöldséggel és gyümölccsel. A tányér szélén két szelet sonka is látható, és még egy negyed véka kenyér.
-Jó étvágyat. szólal meg a nő, és eltűnik a tömegben.

[Altair]

Altair de Larton

Még mielőtt Lovhan elmenne, megkérdezem tőle azt, amit nem értettem abból amit mondott.
-Mikor telik le a Kvart?
A felszolgálónak megköszönöm az ételt, és neki is kezdek, miután Lovhan a szobájába ment. Most, hogy egyedül maradtam a gondolataimmal, erősen gondolkozom, hogy mi legyen a továbbiakban. <Ennyi pénzt nem adhatok neki, ez nyilvánvaló. Viszont valahogy segítenem kell. Magammal vinni nem lenne túl jó ötlet, elég a saját életemre is vigyázni, nem még az övére is. Mást viszont nem tudok tenni. Holnap megkeressük azt a papot, talán ő segíthet. Ha egy papja sem, akkor pedig csak maga Domwik.> Töprengek a lehetőségeimen egy ideig, aztán elhatározom, hogy bármiféle a komoly döntésekkel várok holnapig. Ha készen vagyok, akkor kifizetem a vacsorámat és kiveszek egy szobát éjszakára.

[Kék Herceg]

________________________________________________________________________________
JK: Altair de Larton (Altair)
Esemény: Az utazás
Helyszín: Ested városa - egy fogadóban
Időpont: Este
A helyszínen eltöltött játékidő: 2. nap
________________________________________________________________________________

*-Hogy mikor tellik le? kérdez vissza csodálkozva Lovhan
-Pontosan én se to'm, de úgy emlékszem, hogy mire a hó'd ismét dagadni kezd. mondja majd elindul, a szoba felé.*

Megköszönöd a vacsorát, majd gondolataidba merülve neki látsz az éteknek. Elsőre furcsának érzed, másodjára még furcsább, harmadjára a spenót és a narancs izéhez hasonlítható a zöldszaft és a krumpli. Viszont a sonkával igen ízletes ételé vállik, az előtted lévő maszlag. Gyomrod nem ehhez szokott, így lehet hogy éjszaka sűrűbben ki kell járnod az árnyékszékhez, mint azt gondolnád. Fél óra múlva teljesen elfogyasztod vacsorád, közben mintha a fogadó is kiürült volna. Már alig egy két ember van bent. A pulthoz lépsz és egy szobát kérsz. A kocsmáros 400 koronáért nemcsak hogy szobát ad, de lovadat is leápolja.

// 1000 korona = 1 arany, 400 korona = 4 ezüst, de ebbe vacsora, a szoba és a lóápolás + abrak is beletartozik

ja és egészségpóba, nincs negatív módosító mert nem méreg. Ha nem sikerül csupán hasmenése lesz a karinak //

[Altair]

Altair de Larton

A fogadósnak kifizetem a 4 ezüstöt és megpróbálom megtalálni a szobát. Ha sikerült, először is körbenézek odabenn, aztán leveszem a páncélt és ugyanúgy imádkozom, mint tegnap este. Kérem Domwik-ot, holnap segítsen eljutni a templomhoz, vagy a paphoz, és dönteni Lovhan-nal és az anyjával kapcsolatban. A végén leoldom a kardom is, majd lefekszem és próbálok aludni, bár érzem a gyomromban, nem biztos, hogy jó ötlet volt erv ételt kérni. <Idáig akartam eljutni, kérdés, most hogyan tovább? Egy templomnak kell lennie, ott pedig talán tudnak valami feladatot egy igaz hitű fegyveresnek. Lovhan-nal kapcsolatban pedig talán majd a pap segít valamit.>

//-4 Ezüst
Egészség: 14 1k10 = 9 [9]//

[Kék Herceg]

________________________________________________________________________________
JK: Altair de Larton (Altair)
Esemény: Az utazás
Helyszín: Ested városa - egy fogadóban
Időpont: Este
A helyszínen eltöltött játékidő: 2. nap
________________________________________________________________________________

A fogadós egy fejbiccentést tesz feléd, majd zsebéből kivesz egy kulcsot, amit a pultra tesz.
-Itt ezen az ajtón be mögy, majd elfordul jobbra. A folyosón a második ajtó lösz az ön szobája. mondja s mutat a mögötte lévő ajtóra. Átlépve az ajtón egy poros és üres folyosón találod magad. A csapos utasításai szerint jobbra fordulsz, egy másik folyosóra. Megkeresed a második ajtót, majd belépsz a szobában. A helységben mindössze három bútor áll. Egy asztal, egy ágy és egy láda, az ágy végében. Ahogy elnézed ez egy egyszerű fogadó, egyszerű szobákkal. Gyors nekivetkőzöl, majd elmormolsz egy imát, s végül leoldod a kardod is. Amint hátradőlsz és belemerülsz gondolataidba, néhány perc múlva már alszol is. Éjszaka, arra ébredsz, hogy sűrgősen ki kell menned az árnyékszékhez, különben összecsinálod magad.

[Altair]

Altair de Larton

<Így jár, aki erv ételt eszik.> Gondolom magamban a nem túl kellemes érzés hatására. Először is megpróbálom felidézni, láttam-e valahol az általam keresett helyiséget? Ha nem emlékszem rá, végigmegyek a folyosón, amerre a szobámba jöttem és megkérdezem a fogadóstól, majd sietek arra, amerre mondja.

[Kék Herceg]

________________________________________________________________________________
JK: Altair de Larton (Altair)
Esemény: Az utazás
Helyszín: Ested városa - egy fogadóban
Időpont: Reggel
A helyszínen eltöltött játékidő: 3. nap
________________________________________________________________________________

Kiugrasz, amúgy is kényelmetlen ágyadból, majd rögtön árnyékszék után nézel. Kilépsz a folyosóra, ahol korom sötét van. Hiába minden erőlködés, lehet hogy csak a fáradtság teszi vagy a hasfájás, de nem találsz mellékhelységet gondolataid között. Így hát nincs más választásod, a fogadóssal kell beszélni. Kisebb ügyeskedéssel végül, sikerül átjutnod a sötét labirintuson, a fogadó helyiségig. Mikor átlépsz az ajtón megdöbbenve látod, hogy a helységben csend és sötét uralkodik. Már épp azon vagy hogy kimenj az udvarra, hisz nem csinálhastz be a házba. Egyszercsak nyílik a bejárati ajtó, és belép a fogadós. Közelebb lépsz, s megkérded az árnyékszékről.
-Hátul az udvaron talál. Jöjjön megmutatom! suttogja a férfi, és elindul a szobádba vezető ajtó felé. Elhaladtok szobád ajtaja mellett és a folyosó végén, kiléptek a hátsó udvarra. A kezében lévő fáklya és a holdfény egészen jól bevilágítja az udvart. Az udvaron két épület van. Az egyik egy nádtetővel bevont, fából épült tákolmány. A másik egy vörös téglából épült ház. Az előtte álló boroshordók, zsákok és szekér, arra enged következtetni, hogy a kocsma raktára lehet.
-Az ott. mutatja zsíros újjával a fogadós, az árnyékszéket. Ahogy közelítesz a fából épült tákolmány felé, egyre jobban érzed a lovak szagát és a trágyadomb bűzét keveredni. A wc az istálló és a trágyadomb mellett található, kis fabodé. Néhány perc alatt könnyítesz magadon, mikor kilépsz az árnyékszékről a kocsmáros már sehol nincs. Visszasétálsz szobádba, és ismét álomba merülsz. Szerencsédre az éjszaka többi része, immár nyugodtan tellik. De megtanultad, hogy az erv ételeket a gyomrodnak fokozatosan kell megszoknia, és ha egésznap nem ettél semmit, nem ajánlatos északi vacsorát kérni. Reggel kakaskukorékolásra ébredsz. Kicsit sajog a vállad, a kényelmetlen ágytól, de legalább nem érzed magad fáradtnak.