Tristani Krónikák I (ÚTK)

[Thor]

(Vasöklű Arg)


*Követem a többieket az új szálásunkra. Látva a házat kívül, belül nekem teljesen megfelel.
A szétosztott kaját méregetem, és azon morfondírozok, hogy ez a nagyon kevés étel, hogyan esne jobban, ha lassan eszem, vagy, ha hamar befalom. Az utóbbi mellett döntök, és pillanatok alatt megeszem az én jussomat. Majd szó nélkül felkutatom a házat még kaja után. Ha találok a többiek elé teszem, és azt mondom, hogy „Ezt is osszátok négy felé.” Majd azt is megeszem, és utána a bejárati ajtó elé leheveredek, persze belülről.

*Ha nincs több kaja, akkor morgolódva, hogy korog még a gyomrom, a bejárati ajtó elé lefekszek.

[Togar]

(Ramani Voineor)

Belépve a házba körülnézek majd lepakolom a cuccom, ezután érdeklődve pillantok bele a Seela által szerzett kosárba és magamhoz veszek némi élelmet, majd hálásan rápillantok.

-Köszönöm.

Leülök az egyik sarokba és békésen megvacsorázom, majd mikor ezzel végeztem a hátizsákom a padlóre teszem a fejem alá és lefkszem aludni.Eléggé kimerített a mai nap így nem kell sokat várnom arra hogy elaludjak. Az őrséggel nem foglalkozom van elég katona a környéken.Ha történik valami úgyis felébredünk rá.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 11. nap, éjjel - 12. nap
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Ramani, Seela, (Yvett), Arg

Az asztalra tett ételt mind a négyen jóízűen befalatozzátok, bár Arg fölényesen veri ebben a műsorszámban a mezőnyt.
El is megy valami ételt keresni még, de legnagyobb bosszúságára semmit nem talál a házban, ami ehető lenne.
Miután elvackolt a bejárati ajtónál, hamar elalszik, erről a némileg hangos levegővétele ad hírt a többieknek.
Seela és Yvett bevonulnak az egyik szobába, ahol Yvett az ágyon, Seela a padlón hajtja álomra fejét.
Ramani, a városőrségben bízva, szintén teljesen nyugodtan fekszik le aludni.

Az éjjel hátralevő része teljesen eseménytelenül telik el számotokra, pihentető nyugodt alvásban van részetek.
Reggelre a ház nagy részét betölti Arg jellegzetes test-szaga, míg Arg illatozó ételszagra ébred.

[Niobe]

( Seela Deranel )

- Szívesen, máskor is. * válaszolok Ramaninak, majd csendben falatozok, és közben figyelem, amint az ork felkutatja a házat kaja után. Mielőtt felvethetném az őrködés lehetőségét, látom, Ramani csendben, fáradtan lefekszik. Kimerül és fáradt vagyok, talán ez az oka annak, hogy feledve minden elővigyázatosságomat, én is bevonulok a szobába, és a földön elhelyezkedve hamar álomra hajtom a fejem. *

* Aránylag kipihenve ébredek, de az Arg felől érkező szag hatására nem a legjobb hangulatban tápászkodom fel a padlóról. Bár rám is rám férne egy kiadós fürdés és tiszta ruha, de talán én még messze állok attól az illattól. *

< De mindjárt megoldom valahogy a tisztálkodást. Mintha láttam volna tegnap este mosdótálat és vizet a házban. >

* Magamhoz veszem a cuccaimat, és kilépve a szobából körbenézek, alszanak e a társaim. Ha ébren vannak, akkor köszöntöm őket. *

- Jó reggelt.

* Majd átmegyek a tisztaszobába, cuccok le a földre. Átviszem a mosdótálat, és az egyik kanna vizet, felét beleöntöm a tálba, ajtó becsuk, és gyorsan lemosakszom, illetve átöltözöm. *

[Thor]

(Vasöklű Arg)


*Lefeküdve szinte azonnal elnyom az álom. Mintha az óriás ütése csak most érvényesült volna teljesen. Ha álmodtam is valamit, nem igazán emlékszek rá, de egyáltalán nem zavar, sőt nem is foglalkozok vele, hisz mennyei illatra ébredek. KAJA! Robbant a fejemben a felismerés.
Felkelek a helyemről, és nagyot nyújtózkodok, majd a csatabárdot felveszem a földről. Mégse a bejárat közepén legyen. És ezután körbe nézek, hogy hol is találhatom a finom reggelit
Közben meglátom Seelát.

-Reggelt -* Mondom kicsit nyűgösen.

[Togar]

Ramani Voineor

Az éjszaka nyugodtan telik számomra, olyan mértékben kimerültem hogy maximum egy várostrom bírt volna felébreszteni.Én is felébredek a többiek után nemsokkal és körbenézek. Látom az éjszaka nem zavart minket senki, és ennek határozottan örülök. Ébredés után kinyújtoztatom az alvástól elgémberedett tagjaim, és nosztalgiával gondolok vissza abbéli reményemre, hogy itt alszunk majd a feladat előtt utoljára ágyban, hát ez sajnos nem jött össze. Felállok és kissé összeszedem magam, majd kilépek a házbúl, a többieknek annyit mondok nemsokára jövök vissza. Kimegyek a házak közzül és keresek egy kissé eldugott helyet ahol nyugodtan végrehajthatom a szokásos reggeli imámat és áldozatomat. Addig semmi mást nem vagyok hajlandó csinálni míg ez meg nem történt.

Mikor ezzel végeztem visszatérek a házba a többiekhez, menet közben immár a nappali világosságnál próbálom felmérni a pusztítás mértékét, amit ez a támadás okozott.Visszaérve megállok az ajtóban, amiből igaz csak a keret maradt meg de attól még nevezhetjük annak és megszólalok.

-Nos szerintem keresnünk kéne valami reggelinek valót majd találkozni a katonák veztőjével aki talán elmondja merre is kell menni innen. Szeretnék minél hamarabb indulni ha nem gond-mondom nekik és várakozva nézek rájuk mit szólnak az ötletemhez.

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*A rémálomnak is beillő nap után kipihenten ébredek az ágyban. Seela már nincs a szobában. Érzem Arg jellegzetes testszagát, elfintorodom, hisz nem vagyok hozzászokva, de még csak gondolatban sem teszek neki szemrehányást ezért.
Végig gondolom az előző nap eseményeit, megláttatom magammal azon hibáimat, melyeket nem kellett volna elkövetnem, melyekből bonyodalmak származtak.
Belátom azt is, hogy segítség nélkül nem fogok tudni belerázódni ebbe a helyzetbe, s hogy hiába tanultam oly sok éven keresztül néha az élet helyzeteiben semmit sem ér - hasznára szeretnék lenni társaimnak, s nem terhükre.
Szellememet felkészítem a napra, majd elhatározásokkal kimegyek a szobából; Ramani az ajtón túlról érkezik éppen, s elmondja a véleményét.*
- Jó reggelt! - *köszöntök mindenkit.* - Részemről, még pár percet kérnék, míg megmosakszom valamennyire és átöltözöm. Azután indulhatunk is. - *ha felszabadult a tisztaszoba, akkor bevetem magam a váltóruhámmal együtt. Nem szeretnék sokat időzni, bár kicsit fintorgok attól, hogy nem teljes és maradéktalan ez a mosakodás. Átöltözöm, bízok abban, hogy valahol lesz lehetőségem ruhát mosni, hisz eléggé sáros, piszkos, néhol fű és vér foltokkal tarkítva. Pár perc csupán és kész is vagyok, tényleg igyekszem. A szennyest összecsomagolva dugom vissza a zsákomba úgy, hogy ne nagyon koszolja annak belsejét és a többi felszerelésemet, majd teljesen összecsomagolva, a botomat kézbe véve kicuccolok az első helyiségbe - útra készen.*

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 12. nap, reggel
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Ramani, Seela, (Yvett), Arg

A reggeli életkép egyre inkább kialakulóban van. Van egy pillanat a reggeli ébredés és készülődés perceiben, amikor a négyszemélyes színdarab összes szereplője egyszerre, egy helyen összefut, és csengő „Jó reggelt” –kíván annak, akivel még éppen nem találkozott. (Bár a csengő jó reggelt kívánás az orkra nem annyira jellemző, inkább csak a hölgyekre.)

Arg a hatalmas fejszéjét pakolgatva az étel után szaglászik, megpróbálva meghatározni, honnan is jöhet a finom és nyálcsordító (szó szerint) illat.

Ramani az ajtót nyitja épp, kifele indulva, hogy megejtse a titkos és rejtélyes szertartását ura felé.

Seela épp a tisztaszobából toppan a konyhába, a mosdás és összekészülődés után, míg

Yvett a hálószobából lép elő, hasonló célokat forgatva a fejében. Így gyakorlatilag épp egymással szemben áll a két lány a szoba két oldalán.

Egy pillanat csupán, míg az idő megállni látszik, mozdulatlanságba dermedve a reggel, ahogy Seela arcán végigsimít a napsugár, megcsillanva Arg bárdján, majd Ramani páncélján hasra esve egy futó pillanatra megvakítja Yvettet.
Elmúlva a pillanat ismét nekilódul az idő folyama, és Arg odébb téve a bárdját rácsodálkozik Ramani mozdulatlanná dermedt alakjára, míg a két lány egymásról a két férfire néz.
És nekik is feltűnik, hogy Ramani nem és nem mozdul, csak meredten áll a kinyitott ajtóban.

Mivel az ajtó előtt majd’ három méter hosszan, és két méter szélesen ajándékok vannak felhalmozva. Főleg ételfélék: kenyér, kolbászok, sonkák, tojások, tej, bor, sör, némi sütemény. De van ott még prém, egy-két szerszám, ruhanemű, fegyver, kutya, még egy szamár is.
Meg egy fiatal siheder, ki tudja milyen anyagból gyorsan összefércelt vörös köpenyben, áhítattal térdepelve az ajtó mellett…

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Az ajtóban állva épp jeleztem volna Yvett felé, hogy szabad a szoba, mehet tisztálkodni, de Ramani furcsa viselkedése elvonja a figyelmemet. Kitekintve az utcára, meglepődve pislogok a kint felhalmozott kaján, egyéb ajándékon, a kutyán és szamáron viszont nagyon csodálkozom. Az ajtó mellett térdepelő kölyök ellenben meghökkent, és kissé közelebb megyek Ramanihoz, majd megszólalok: *

- Valamiről lemaradtam tegnap este? A hadnaggyal való kis incidens után nem számítottam túl sok jóra a falubeliek részéről, erre meg pláne nem. * mutatok ki a felhalmozott ajándékokra. *

[Togar]

Ramani Voineor

A meglepetéstől szó szerint pofára esek, az első gondolatom a csapda, hirtelen felpattanok aztán elcsodálkozm. Az idehordott javakon és mindenféle dolgon, halvány sejtésem van az okáról, de hirtelen nem tudok vele mit kezdeni. Majd megpillantva a térdeplő embert még erősebb lesz a gyanú bennem. Mibe is keveredtem, de jó lesz tisztázni a dolgokat. Közben hallom Seela kérdését is de most hosszadalmas lenne neki elmagyarázni. Majd később kerítek rá sort. A térdeplő felé fordulok majd szólok neki.

-Állj fel fiam, csak az isten előtt szokás térdelni mindenki más előtt csak meghajolunk, de azt is ki kell érdemelnie. Mond el nekem mi történt itt és miért került ide ez a rengeteg minden.

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*Hunyorgok egy kicsit a napsugár vakítása miatt, de a mozdulatlanság annak tudható be, hogy amit látok az ajtó résén át a külvilágból meglep. Még azt is elfelejtettem hirtelen, hogy tisztálkodni indultam, mert a kinézetem hagy némi kívánni valót maga után.
Megrázom a fejem, s újra az ajtón túlra tekintek.*
<Érdekes... vajon mi volt addig bent a faluban amíg mi Arggal "sétáltunk"? Mert biztos, hogy nem a Kapitánnyal való összezördülés eredménye mindez, de abban is biztos vagyok, hogy nem a Kapitány küldte engesztelés képpen. Időben biztos megtudjuk az okát...>
*A gondolatok után mozdulok, a tisztálkodást tartom egyenlőre fontosabbnak mintsem a miértek kutatását - Ramani és Seela már úgy is ott vannak az ajtóban és kezükbe vették a szálakat. Így hát beveszem magam a lavór és szappan társaságába és ahogy tudom tisztára mosom magam. Átöltözöm az egyetlen tiszta ruhámba a mosakodás után, majd a piszkos ruhát kicsit ódzkodva összepakolom. Ki kellene mosni, csak hát nekem eddig ilyesmire nem nagyon volt gondom.*

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Meglátva a sok finomságot elered a nyálam, és nagyot nyelek.

<Úgy tűnik még is kegyes hozzám a sors.>

*Kilépek az ajtón, ha elférek Ramani mellett, és szó nélkül el kezdek felvenni pár kaját, persze ami nekem megfelel, és bele is kezdek a jó ízű reggelibe.

-Így ozta’n migyá’ máshogy állok a városotok megmentéséhez. -* Mondom az előbb még térdeplő fickónak, de csak úgy félválról odavetve, és eszek tovább, közben a várost nézem, hogy így nappal mit is lehet látni belőle, és mennyire van lerombolva.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 12. nap, reggel
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Ramani,

A fiú továbbra is leborulva térdepel a lábaid előtt, s közben lelkes hangon darálja a mondandóját, gondosan kivárva, hogy befejezd a közlendőd.

- Tüzek Nagyhatalmú Ura! Taníts meg a tudásodra, fogadj tanítványul és plántáld belém a tűz hevének elviselésének tudományát. Hozz fényességet és forróságot sivár életembe, és cserébe ígérem, mindent felgyújtok a tiszteletedre, amit csak tudok.
És kérlek tekints le a falumra jó szándékkal, védelmezz meg minket az árnyaktól, és fogadd el ezeket a hozzád egyébként méltatlan ajándékokat, a tudatlan pórnéptől.

Seela,

Ramani csak legyint a kérdésedre, láthatóan őt is módfelett érdekli a kirakodóvásár oka. Fel is tesz egy kérdést a fiúnak, aki elég furcsán válaszol neki. Mindenesetre Arg nem tétovázik, hanem gyorsan beletúr az összehordott ételbe, ami ellen Ramani önjelölt tanoncának sincs szava se.
Ellenben amit a fiú mond….

Yvett,

Gyorsan kihasználod a helyzetet és beslisszolsz az üres szobába, ahol Seela a mosakodást intézte.
A szennyesed láttán kezd derengeni, hogy az egyszerű embereknek és a kalandozóknak bizony nem esik minden az ölükbe, maguknak kell a világi dolgaikat intézni. Mint például a mosást.
Kintről beszélgetés hangjai szűrődnek be hozzád, tehát már javában folyhat az információáramlás a fiú és Ramani között.
A gyomrod viszont megkordul, jelezve, hogy a nagyobb energia leadáshoz, nagyobb ételbevitel is dukál.
Tehát éhes is vagy, meg kíváncsi is.
Mi folyhat odakint?

Arg

Ha már így megterítettek nektek az ajtó előtt, akkor nem kéreted magad sokáig, félretolva a beszélgetőket magadhoz veszel némi ellátmányt, és nekilátsz a reggelinek.
Az étel ízletes, az arénában sokkal rosszabbat is kaptatok néhanap. Néhanap még annyit sem. Így most semmi nem ronthatja el a hangulatod, a jó kedved.
Ám a falat megáll a szádban, mikor végighallgatod a fiú válaszát Ramaninak címezve.
Szerinted nem komplett…

A falu nappali fénynél nem mutat túl nagy károkat, az éjjel a tűz fénye csalóka megvilágításnak bizonyult. Bár több háznak a teteje megrongálódott, igazán csak egy-két ház lett ténylegesen romos.

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*Haladok - a kíváncsiságom jobban hajt mint az éhségem, de amíg tisztálkodom, öltözködöm hallásomra támaszkodom, hogy hátha hallom a beszélgetést az ajtón túlról.
Az összerakott szennyest a kezembe fogva kilépek a szobából, majd azt a hátizsákom mellé rakom. Érdeklődve figyelem ezek után a beszélgetést, miközben éhségemet próbálom kordában tartani. Bár Arg nekifogott, de úgy gondolom, hogy nem kellene még nekiesni az ételnek, tudok várni még pár percet.*

[Togar]

Ramani Voineor

Örülök fiam hogy felismerted az igaz utat és a fényességet, ám én is csak egy szolga vagyok. Ami pedig a mindent felgyújtást illeti erről tegyél le. Tisztelni kell a tüzet és megérteni, nem pedig felelőtlenül gyújtani, mert az már bűn, ha felelőtlenül használod istened ajándékát. A felajánlást nem nekem kell megtenni, hanem az istennek és ő ha elfogadja akkor vigyázni fog rátok. Én lovag vagyok és testőr sajnos nem tudlak tanítani, ám azt megteszem hogy egy óra múlva tartok egy istentiszteletet itt a falu szélén és oda hozzátok az áldozatokat, az áldozatok nem lehetnek élőlények sem ember sem állat. Az én istenem ételáldozatot és feltétlen hitet kér. Ha meghallgatásra talál az imánk és elfogadja az áldozatot, hamarosan küld valakit aki tanít titeket és vigyáz a falura. Mivel te vagy az első aki itt megjelent megjelöllek téged és te leszel az ő első tanítványa. Most menj és mond el a hírt aki ide áldozatot hozott az jelenjen meg a falu szélén és oda hozza ott tartunk egy közös imát. Addig is én megyek és elkezdem az előkészületeket.

Ezután elküldöm a fiút és határozott léptekkel elindulok a falu szélére, ami egyszerű imának indult abból istentisztelet lett, elég rég volt hogy szertartást vezettem le. Remélem Sogronnak tetszeni fog a munka amit végzek, elvégre az a feladatom, hogy erősítsem itt Sogron hitét. Egy ekkora közös áldozat biztos a kedvére lesz, és tudni fogják otthon is mi történik és küldenek egy papot aki kézbeveszi innentől a dolgokat. Elvégre én paplovag vagyok és a többi dologhoz már nem értek. Összerakok egy kisebb máglyát az áldozathoz majd mellette rakok egy kisebb tüzet a meggyújtásához, mivel még van időm így a tűzön keresztül egy üzenetet küldök haza, Felvázolom a helyzetet és sűrgősen kérem küldjenek valakit a helyzet kihasználására....