Vidéki történet (ÚTK)

[Wolftern]

Altemor del Coro

<Nem mindent mondanak el ezek a népek. Ez viszont felettébb aggasztó.>
Az egész este folyamán nem szólalok meg csak figyelem mi történik. Mikor elmentek a falusiak, szétnézek a felső emeleten.

-Jól beszélsz barátom. Ha nagyon akarjuk tudni mi lehet amit eltitkolnak, holnap kideríthetjük. fordulok oda Dierolhoz, mikor a falusiakról beszél.
-Viszont, a fűtéshez még annyit tudnék javasolni, hogy mindenki kivesz egy kevés szalmát a zsákjából és az ablakhoz, rakjuk, hogy ezzel is megakadályozzuk a meleg kiáramlását. Az őrséget kezdem én.
válaszolom, Dierol gondolatmenete után, majd a többiek javaslatát is végig hallgatom, s közben nézek magamnak egy helyet, ahova felszerelésem letehetem.

[Arnoil]

(Matt)

Dierolnak a lépcsőn felvetett gondolatára:
- Igen, tudom. Mondom mosolyogva.

A biztonságról meg a falusiakról kialakuló eszmecseréhez hozzászólok:
- Igazából minden okuk meg lehet a bizalmatlanságra. S egyenlőre mi kapunk segítséget tőlük, ezt ne felejtsük el.

Egyik ágyat elfoglalom, igazából mindegy melyiket.
- Biztonsági kérdésekben rátok bízom magam, nem értek hozzá ugyanis.
< Atlam, kérlek figyeld a környezetünket. Ha idegen lép a házba akkor jelezd ha alszom ha ébren vagyok. >

Őrködöm amikor rám kerül a sor, egyébként meg pihenek kora délelőttig.

[Mesemondó]

--------------------------------
KM: Siffad
Helyszín: Őrtorony
Időpont: Psz. 3701.
Résztvevők: Csendes Matt, Dierol, Altemor del Coro, H’yssadin Sychín (NJK), Ayana (NJK)
--------------------------------
Sychín körbenéz, az eddigieken kívül egy ajtó fedte lejárót talál, amely egy jéghideg pincébe vezet, ahol éppen elfér négy nagy hordó. A vizsgálat után biztonságosnak nyilvánítja a helyet, ami nem akadályozza meg, hogy éjszakára kiékelje az ajtót. Ayana elvonul egy másik szobába.

Éjjelre beosztjátok az őrséget, de semmi sem történik. Szerencsére találtok az ajtó mellett némi tűzifát, mely elég éjszakára. Az utolsó őrszem kora reggel szokatlan mozgásra lesz figyelmes – több falubeli körbejárja a házakat, rövid beszélgetést követően távoznak. Végül egy háromfős csoport indul a ház felé. Hamar összegyűltök a földszinten, ahol az aggodalmas elöljáró fogad benneteket:
- Tudom, hogy vendégek vagytok, de meséltétek, hogy fegyverforgatók vagytok. A papunk eltűnt, utoljára tegnap délután látták. Állítása szerint a temetőbe ment valami szertartás miatt. Lehetséges lenne, hogy néhányan leellenőrizzétek a helyet? Említettétek, hogy megtámadtak benneteket valamiféle holtak, ezért az emberek félnek kimozdulni.

Rövid megbeszélés után követitek őket. Az éjjel fagyott és leszállt az első dér. Kaptok pár meleg kabátot, és egy gyors reggeli után nekiindultok. A falubeliek egy fiatal sihedert adnak mellétek.

Ahogy közeledtek, a távolban lassan álló alakok bontakoznak ki. Az alakok közelebb érve fából faragott, díszített oszlopokká válnak, mindegyik tetején faragott madáralak. A fáklya fénye kb embermagas kerítést világít meg. Az út egyenesen a kapuhoz vezet - már ha annak lehet nevezni a rudakból összeállított, rácshoz hasonlító építményt.
A kísérőtök eddig jön veletek, itt azonban rettegve félreáll. Semmiképpen nem hajlandó továbbhaladni veletek.
A kaput valaki félrehúzta, most félig bedőlve áll az utatokban. Csend van – temetőben megszokott csend, melyet a hideg felnagyít és képzetekkel tölt meg. Hiába a gyakorlat, a józan ész, néhány lépés után ugyanúgy összerezzentek egy megrebbenő ágtól, mint egy gyermek – még ha zavarotokat a magatok módján próbáljátok is leplezni.
A sírok között kitaposott ösvények vezetnek. Az elhunytakat láthatóan tisztelet övezi, több síron friss virágok díszítik. A sírok többségét a kint állókhoz hasonló, de kisebb méretű oszlopok jelzik, változatos formában. Jónéhány csak nagyjából megmunkált fatönk, a kiemelt sírokat viszont igényes szobrok különböztetik meg.
Nem szükséges keresgélnetek, a sírok között egy fáklya csonkja parázslik fel.

Közelebb érve megpillantjátok a feltúrt földet. Több sírba beletapostak, az egyiket szinte a földszintig letaroltak. Megdöbbenve tapasztaljátok, hogy több tetem is hever a sírok között. A legközelebbi a bomlás előrehaladott állapotában van, a mellkasán jókora, bűzlő lyuk, a tetemmel egy idős lehet. Viszont friss sebként a jobb kezéről teljesen eltűnt a hús, az ujjcsontok megperzselve roppannak meg egyikőtök lába alatt. A többi tetem is hasonló állapotban van, néhányat pengével vágtak fel, jellemzően a végtagok hiányoznak illetve szerteszórva megtalálhatóak a csatatéren.

Az egyetlen friss tetemet csak később találjatok meg – összekuporodva fekszik az egyik faragott szobor tövében. Fekete, szakadozott köpeny takarja, véletlenül fedezitek fel. Szinte teljesen kopasz, öreg férfit pillantotok meg, kezében még mindig makacsul szorítja szablyáját. Számos kisebb seb borítja, de halálos egy sem. Az arca viszont a kínhalált haltak vonásait idézi. A szobor és a test környékén a föld teljesen át van fagyva, a kevés megmaradt növényzet is kipusztult. A másik oldalon kutyaméretű, szabálytalan alakú fekete folt, mely derékmagasságig a szobrot is megfesti.

Az öreget megvizsgálva a nyakában ezüstből készített Darton szimbólumot találtok, amely a bőréhez van fagyva. A háta szintén hozzáfagyott az oszlophoz, a kiömlő vér miatt. Az átvérzett ruha alatt egyetlen sebet találtok – orgyilkosra utaló seb.

[Dierol]

//Khers Dierol//

<Huh, ez a kabát jól jött, de le fog fagyni az orrom. Egy kesztyűt és egy sálat is kell szereznem.>

Bandukolok a többiekkel a temető fele, közben Ayanát próbálom türelmesen pár új egyszerű ismerkedő mondatra tanítani, amit itt a faluban tud használni.

Ahogy magunk mögött hagyjuk a temető kapuját, mondom Mattnek erv nyelven:
- Nem tudom, figyelted-e de a falu kapuja valamiféle mágikus rajzolattal van megerősítve - ha minden igaz.
Amint napvilágra kerül a seb, hümmögök, s fennhangon mondom a többieknek erv majd aszisz nyelven:
- Furcsa - a támadónak elég jó anatómiai ismeretei - ne adj isten orvgyilkos gyakorlata van. Nagy kincs az ilyen egy kis faluban... Hacsak nem fejvadász képzéssel foglalkoznak a helyiek... de nem hiszem, hogy a köznép soraiból került volna ki a támadó. A papnak becsületére legyen mondva, megpróbálta a vészt elhárítani - de ahogy elnézem, az ő repertoárja ezen a téren elég szegényes volt.
- Mivel már egy ideje együtt vagyunk, s megbízok az itt jelenlévőkben, lassan nem árt tiszta vizet önteni a pohárba, ugyanis olyan dolgokba keveredünk, amihez egyre fontosabbak az ismereteim.
Halkítom le a hangom.
- A falusiaknak nem mondtam el mindent, mert nem akartam még rosszabb színben feltűnni, de boszorkánymesternek tanultam, mert a frissen elhunytakkal különleges kapcsolatom van... Meg kell jegyeznem, hogy bár Doran mestereit messze nem érem utol, de az egyszerű holtak irányítása nekem jóval kevesebb erőfeszítésbe kerül, mint nekik. Már amikor van elég hatalmam, mert lassan a kulacsom alján lötyögő esszencia végére érek. Nemsokára újabb adagokat kell lepárolnom...
Fintorodok el.

[Wolftern]

Altemor del Coro


<Felettéb érdekes. Egy Darton pap, aki nem tud magára vigyázni?>
Mikor megkapom a kabátot, megköszönöm, majd elindulok én is társaimmal. Közben hallgatom, hogy Dierol tanítgatja Ayanát
<Ez a Dierol, nagyon rendes, fickó. Vajon észre venné ha megvizsgálnám az auráját? Túlságosan is kedves Ayanához...Na de minek is törődök vele, az ő dolguk. Viszont elég jól ért a tanításhoz.>
A kapun átérve, buzogányomat megszorítom, majd lassítok, hogy én legyek az utolsó. Majd mikor társam megemlíti a jeleket, hátrafordulok, hogy megnézzem én is
<Azt hiszem, mindjárt elhányom magam. Nem tudom felfogni, hogy a Dartoniták hogy élvezhetik ezt a gyászos és siralmas helyet>
-Mint már említettem, segíthetek kideríteni, hogy a falusiak mit nem mondtak el. Csak kell hozzá egy ember aki kérdez.
Fordulok Dierolhoz, mikor befejezte gondolatmenetét.
<Igaza lehet, szerintem sem falusi lehetett az illető. De akkor ki? Csak kikéne deríteni mit nem mondanak el ezek a népek.>
-Viszont nem hinném, hogy a pap tegnap délután óta így megfagyhatott.
Fordulok ismét társaimhoz, kissé okoskodva

[Dierol]

//Khers Dierol//

Altemor kérdésén félhangosan gondolkozok: //erv majd aszisz nyelven//
-Hát, a fagy nem az én iskolám praktikái közé tartozik. Rázom meg a fejem. -Sogron vándorló papjaihoz hasonlóan, akik a Tűzkobrát imádják, vajon van olyan mágiaforma, vagy istenség, amely a hideget uralja? Vagy egyszerűen éjjel ilyen hideg volt?
Nézek tanácstalanul a többiekre.

[Arnoil]

(Matt)

Csendesen kísérem a társaságot a temetőhöz. Dierol jelzésére szemügyre veszem a kapu mágikus részét egy pillanatra.
- Fáradt lehettem már este, nem tűnt fel ez a dolog.
< Bent munkált a zónámban és nem tűnt fel... Leplezett lenne, vagy csak tényleg fáradt voltam? >

A pap halálának helyszínén, én is szétnézek. S megtapogatom a földet arrébb is meg a megfagyott helyen is.
Dierol mélyebb bemutatkozására bólintok.

A fagyás és egyéb kérdőjelek boncolgatásakor kicsit magam is megnyílok.

- Kicsit konyítok az anyag és a fagy dolgaihoz is révén hogy ezeket befolyásoló mágiaformákat tanulmányoztam Doranban. Az élőholtakhoz és az életerőhöz pont nem értek, bár tény hogy Doran egyik leghíresebb iskolája ennek a szakágnak is.

- Vegyük a fagyást, nem tudom milyen hideg volt éjjel, de ha a tegnapi nap nem fagytunk meg akkor azért olyan nagy nem lehetett. A dér már egészen hamar meg tud jelenni, ami nem más mint a harmat fagyott formája. A vér és egyéb sűrűbb folyadékok megfagyásához nagyon hideg kell, a víz már régen jég, de a tengervízen még sehol nincs nyoma fagyásnak. A vér pedig ennél jóval sűrűbb. Ráadásul a vér hamar alvad, azaz a testmeleg vérnek kellett nagyon gyorsan lehűlnie és megfagynia. Ez szerintem nem természetes hideg, abban a hidegben ember sem maradna fertályóránál tovább életben.

Kicsit körbejárom a szobrot (fémszobor vagy kő?) és a sötét foltot is megnézem mi lehet (alvadt vér vagy égésnyom?).

- Nem lehet hogy csak a vér megalvadva ragasztotta szerencsétlent a szoborhoz? A hullák valószínű sétáltak, és nem véletlenül szabdalta le a végtagjaikat Darton szolgálója, hiszen ha valaki akkor ő tudta hogy mivel képes őket megállítani. Viszont lehet hogy nagyobb hatalmú élőholttal került szembe, vagy az élőholtakat létrehozó nekromantával vagy boszorkánymesterrel. Nem értem miért kellett két halált halnia, hiszen a szúrás halálos, de a fagy is megölhette volna ha akkora mértékű hogy nekifagy a saját vére által a szobornak.

Fázósan összehúzom a kabátom.

- Szerintem menjünk vissza, és szóljunk a falusiaknak hogy vigyék a papjukat a ravatalra. Illetve hogy most már nem kéne titkolózni...

[Nibur Sakraf]

/H’yssadin Sychín/

*Amikor felmennek a szobába mindent pontosan átvizsgál, majd a javaslatot, miszerint másnap nézzenek az itteniek titkai után nem nyeri el a tetszését.*

-Uraim, és hölgyem....ahogyan az úr is mondja *mutat a dorani felé* Mi itt vendégek vagyunk, és különben is ne makarok magamnak több bajt, mint ami eddig is van. Ha rájönnek, h utánuk szaglászunk, akkor mennünk kell, és nem hiszem, h a tél közepén élőholtakkal kürölvéve messzire jutnánk.
Valamint azt javaslom, h a hölgy ne egyedül aludjon, vagy ahogy gondolja persze, de az én javaslatom, h ne egyedül. És 2 szobában bővel elférünk, nem kell mind a 3-at kihasználni. A két parázstartó meg a 2 szobára éppen elég lesz.

*Az este elvállalja az őrség egy részét, és minden óvintészkedést megtesz, h ne lephessék meg őket. A pincét is jól átfésüli. *

<Ez jó lesz vész esetére menedéknek, még a ház ránkgyújtásától is meg tud védeni>

*A reggeli ábresztés nem esik jól neki. A szegényes környezet ellenére jól esett neki az alvás. Amikor megtudja, h a pap keresésére kell indulnia egykedvűen belemegy. Jelenleg talán az lenne a legjobb ha itt veszne, mert a küldetését nem tudta beteljesíteni. Nagy büntetésre számíthat, ha így megy a célállomásra. A temetőbe érve nem is nagyon a helyzetük foglalkoztatja...nem igazán tudja kiverni a fejéből a gondolatokat, h vajon hogy lehetne kimászni a szorult helyzetéből...hogyan hozhatná helyre a hibáját. A holtak láttán azonban elillannak gondolatai.*

-Nagy csata lehetett. A tréfamester nem adta könnyen az életét.

*Mosolyodik el. Jól körülvizsgálja a pap testét...megpróbál a sebekből a kivégzés teknikájára következtetni (stílus, fegyver, a gyilkos tanulmányainak helye (ugye minden klánra más stílus a jellemző)), persze mivel csak a toroni teknikákat ismeri leginkább közel sem biztos, h egy itteni orvgyilkost is le tudja nyomozni.*

-Az biztos, h valaki priofi végzett vele. A mágia használók pedig nem a fegyverek mesterei...legalábbis elenyésző kivételtől eltekintve, tehát feltételezhetjük, h többen vannak, akik itt garázdálkodnak. Egy sötét mágiákkal üzekedő, és egy embervadász, és ha ketten vannak, akkor többen is lehetnek. A kettő baljós szám....

*Amikor is balga boszorkánymester barátja bevallja képességet a többiek előtt felvonja szemöldökét...*

<A hülye.....Na most ugrik a majom a vízbe, ha erre nem ölik le, akkor nagyon félreismertem az északiakat.>


*A többiek olyan gyorsan átlépnek a dolgon, h meglepettsége kiül arcára. De összeszedi magát és újra fapofát vág.*

-Sztem lehetett ilyen hideg is akár, bár fura, h csak a pap körül fagyott meg minden. de sajnos a mágiához jómagam keveset konyítok.

[Mesemondó]

--------------------------------
KM: Siffad
Helyszín: Őrtorony temetője
Időpont: Psz. 3701.
Résztvevők: Csendes Matt, Dierol, Altemor del Coro, H’yssadin Sychín, Ayana (NJK)
--------------------------------
/Sychín/
Kevés reménnyel vizsgálod meg a holttestet - és a meglepetésedet alig bírod magadban tartani. A pont, a szög, a penge mérete: valaki a Halál Harmadik Ösvénye nevű szúrással terítette le, a szobron keresztül! A szúrás mestermunka, de egyben féltett titok is. Még a császárságban is kevés klán ismeri, még kevesebb oktatja, szerencsére a tiéd közöttük van. De nem elég ismerni a mozdulatot, éveken át kell gyakorolni és várni a megfelelő pillanatot.
A szúrás célja, hogy a célpontot - mindig varázstudó - egyszerre fossza meg az életét és a varázserejétől.
Ráadásul a penge jéggé dermesztette a szúrás helyét.

/Matt/
Egy gyors vizsgálat kideríti – a kaput valamiféle papi mágia védi.
A helyszín vizsgálat során megállapítod, hogy a folt maga is sugároz némi fagyot, a környezethez képest is. Hirtelen ötlettel a környéket veszed szemügyre. A mentáltér kavarog, ami betudható az erőszakos halálnak, az asztrálsíkon viszont furcsa kavargást veszel észre. Mikor ráfókuszálsz, visszacsap a testedbe és fejfájással nyitod ki a szemed.

/Dierol/
Halványan emlékszel, hogy pár élőholt maga is sugároz hideget, ami a negatív síkkal kapcsolatos viszonyukkal magyarázható – vagy azok Tharr küldöttei? Jobban kellett volna annak idején figyelni.

/Altemor/
Komoran állsz a csatatér felett – hogy az, egy pillantással felméred. Nem szimpatizálsz Darton híveivel, itt azonban egy paptársad fekszik. Egy uwellánus most hangzatos szavakkal bosszút esküdne,– te csak némán fogadod meg, hogy e bűntett nem marad megtorlás nélkül.
Amennyire tudod, Darton pap által védett temetőbe nem léphetnek be holtak. Akkor mit keresett itt ennyi?

/mindenki/
A nyomok magukért beszélnek – a pap valami szertartást végzett – erre utalnak a környéken heverő tárgyak (kis fémüst, füstölő, különböző színű porok szétszórva), mikor megtámadták. Valahogy távol tartotta őket magától, mágiát használt, majd fegyverre kapott – talán győzött volna, ha nem lepi meg hátulról a gyilkos.

Ayana habozva közelíti meg az oszlopot, amikor hozzáér egy pillanatra, felsikolt, arrébb tántorog pár lépést és kiadja a reggelijét.

[Wolftern]

Altemor del Coro

Mikor látom Sychín meglepődöttségét elkezd járni agyam
<Vajon a toroni, most azért húzta fel szemöldökét, mert Dierol bevalotta kilétét, vagy mert sejt valamit csak nem akarja elmondani? >

-Rám ne nézzetek, én egyáltalán nem értek a mágiához. Viszont sokkal jobban aggaszt az, hogy a dartoniták által védelmezett temetőbe élőhalott nem teheti be lábát. Már nem emlékszem, hogy hol halottam, talán egy legendába.De most még is a furcsa halál ellenére a papnak az élőhalottaktól is kellett tartania. Egyre érdekesebb lesz a dolog.
Válaszolom, a fagyos történetre. S közben társaim a tekintetét keresem

<Bár nem a rendházamból való az öreg, de valamiért még is úgy érzem, nem maradhat bűntetlenül e tett. Kyel! Ki attyja vagy földnek és égnek. Kinek tengerei, e messzi földre hoztak. Itt a mindenség színe előtt megfogadom, ki ezt tette megfizet bűneiért.>
szónoklok magamba, s a halott férfit nézem

<Lássuk csak miféle szertartást végezhetett, az elhúnyt?...Mi a fene, hát Ayanával meg mi történt? Ennyire nem zaklatthatták fel a történtek. >
Nézek Ayanára, és próbálom kivenni, mit láthatott, majd mellé lépek.

-Ayana! Mi történt? Azt hiszem tényleg itt lenne az idő hogy visszamenjünk.

[Dierol]

//Khers Dierol//

Odakapom a fejem a sikolyra.
Aggódva, aszisz nyelven kérdezem:
-Megsérültél? Ayana!
<Szegény, nagyon megviselte valami. Mikor megértem, hogy mi történt, feltámad a kíváncsiságom.>
Erv nyelven: - Várjatok!

<Ayana és az én sorsom néhány részen kísértetiesen egyezik... Vajon most is? Mi lelhette? Nem vagyok normális. Remélem az én gyomrom erősebb. A lélek még az oszlopban van?>

- Ezt nekem is meg kell tapasztalnom. Nyelek egy nagyot. - Lehet, hogy vissza kell majd támogatnotok.
Hogy gyorsan túlessek a nehezén, és ne legyen időm meggondolni magam határozottan megérintem én is az oszlopot.

//Valószínűleg asztrál próba fog kelleni: Asztrál-17, a próbadobás meg 10. próbára sem sikerült itt, de mihelyt átmásoltam a tesztelgetős részbe, ott egyből ment [dice]1k10[/dice] //

[Nibur Sakraf]

/Sychín/

*Meglepik a látottak. El kezd gondolodni, majd megszerzett információit átadja újdonsült társainak*

-A pont, a szög, a penge mérete: valaki a Halál Harmadik Ösvénye nevű szúrással terítette le, a szobron keresztül! A szúrás mestermunka, de egyben féltett titok is. Még a császárságban is kevés klán ismeri, még kevesebb oktatja. De nem elég ismerni a mozdulatot, éveken át kell gyakorolni és várni a megfelelő pillanatot.
A szúrás célja, hogy a célpontot - mindig varázstudó - egyszerre fossza meg az életét és a varázserejétől.
Ráadásul a penge jéggé dermesztette a szúrás helyét.
Komoly ellenféllel állunk szemben, aki nem hiszem, h csak úgy ok nélkül terítette le a papot. Valami készül, és nyugtalanító, h csak mi nem tudjuk, h mi. Talán tényleg itt lenne az ideje komolyan elbeszélgetni a falusi vezetőkkel.


*Ekkor sikolt fel Ayana. A vadász kardja markolatára helyezett kézzel pördül meg, de mikor látja, h a lány kidobja a taccsot elfintorodik*

<Nő....>

[Arnoil]

(Matt)

Maszírozom a halántékom, s közben gondolkodni próbálok.
< A fene ebbe a francos asztrálviharba, nagyon nem kerek ez nekem. Lehet ezt is kellett volna tanulnom legalább egy kicsit, de sosem érdekelt igazán... Asztrálsík is kavaroghat hiszen halál történt, s nem is akármilyen ha egyszerre a varázserő elszívása is megtörtént egyben. Még valahol itt lehet talán a lélek nem? Atlam, nézz körül kérlek auranézéssel nekem most nehezemre esik koncentrálni. >
(ekkor sikolthat Ayana)
< Tudtam hogy valami nem stimmel, az oszlopban benne lehet valami érzelemtömeg vagy talán maga a lélek... Jaj ne! >
Dierol oszlophoz lépésére kiáltok (elkésve):
- Ne érj hozzá!
< Atlam! Vizsgáld meg az oszlopot is. A fene ebbe a fejfájásba... >

[Mesemondó]

--------------------------------
KM: Siffad
Helyszín: Őrtorony
Időpont: Psz. 3701.
Résztvevők: Csendes Matt, Dierol, Altemor del Coro, H’yssadin Sychín, Ayana (NJK)
--------------------------------
/Altemor/
Urad a halál szférát is uralja – ennek köszönhetően sejted, hogy mi történhetett. Valamiféle idézést végzett ezen a helyen, de hogy mifélét, azt valószínűleg csak Darton és beavatottjai ismerhetik. A Sötét Úr pártfogoltjai kivételes esetben ugyan, de idézhetnek holtakat, de – szinte – biztos vagy benne, hogy a darabokban heverő testeket nem ő idézte. Sokkal inkább sötét mágia szülte ezeket – és a tekinteted ösztönösen a magát leleplező boszorkánymesterre téved.

/Dierol/
Matt figyelmeztetése ellenére az oszlophoz érsz, majd nekitámaszkodsz. Hidegen kívül semmit sem érzel, legfeljebb némi libabőrözést. Csalódottan engeded el, mikor a folt alatt írást fedezel el.
„Itt nyugszik szeretett elöljárónk, Hyram O’Mard, akinek vezetése alatt népünk ismét reményt és otthont lelt. Fogadják be lelkét az istenek és fordítsák el tekintetük rólunk.”
Alatta kyrnek tűnő rúna, de vagy csak hasonlít, vagy eltorzult, vagy eleve nem ismered.
Ahogy felméred, nagyjából központi helyen áll a sír és egyike a legöregebbeknek. A temető talán 200 éves lehet.

/Sychín/
Szükségét érzed, hogy közöld az információt, igaz, azt nem említed, hogy ha a társaid rájönnek, hogy miről beszéltél nekik, gyorsan meghalnak. Ami téged illet – beleborzongsz abba a sorsba, amit klánod hagyományosan az árulónak minősített kántagokra szab ki.
Ayana eltereli a figyelmet borús gondolataidról – mi történhetett? Látszólag semmi, csak nem bírta a látványt. Furcsa, a harcban pedig elég jól helyt állt.

/Matt/
Várod, hogy a színes szikrák eltűnjenek a tekinteted elől. Szerencsére Dierolnak semmi baja nem lesz és Atlam is jelzi, semmit sem rejt a szobor. Mi a fene történhetett akkor Ayana-val? Az öreg keze valahogy furcsán áll – közelebb lépsz. A bal keze görcsösen ökölbe szorul, alig bírod kipiszkálni azt a tárgyat, ami egy papír sarkának bizonyul. Az írás elmosódott, de annyit ki tudsz venni, hogy valamiféle térképrészlet lehet. A szakadás pont egy ábrát szel ketté, de felismerhető a torony jele. A fecni a lap kicsi részlete.

Ayana kissé magához tér és zavaros történetet ad elő holdfényről és árnyakról.

[Dierol]

//Khers Dierol//

//Erv nyelven//
-Halál Harmadik Ösvénye? hmmm...
//Toroniul://
-Halál Harmadik Ösvénye...
//Erv nyelven//
-Nem ismerős még a név sem. Pedig azért én sem szende elf hajadonok között nőttem fel, ráadásul én is a lehetséges célpontjai között lehetnék. Bár lehet, hogy az információhiányt a mentoromnak köszönhetem... Sosem kedvelt igazán.

Ekkor sikolt fel Ayana.

Majd megérintem az oszlopot a figyelmeztetés ellenére. Mikor rájövök, hogy semmi nem történt csalódottság és megkönnyebbülés fut át az arcomon. Majd kicsit közelebb hajolok, mikor észreveszem a rúnát.
<Talán egy műveltebb fő többet tudna róla>
Erv nyelven megkérdezem a többiektől:
-Olvassa valaki a kyr rúnákat?
Kérdezem, közben Mattre nézek.
- Mert itt van valami ilyesmi. Sajnos csak felismerni tudom, értelmezni nem. De érdekes, mert a temető nem ősi, csak pár évszázados lehet. Igaz ez az egyik legöregebb sír, s a temető mintha e köré épült volna. Vajon a temető útjai milyen rajzolatot adnának ki?
//aszisz//
- Most már sejtem, hogy minap mit láttunk a pihenőnél. Valószínűleg vagy a megkezdett nagy volumenű szertartást vagy a pap halálát.

Azután Ayanához megyek, meghallgatom az "élménybeszámolóját" s próbálom úgy felfogni, hogy a pap utolsó pillanatait meséli el. Majd fordítom erv nyelvre. Ha nem stimmel, akkor a halál után bolyongó lelkek szemszögéből próbálom értelmezni a történetet. Utána, ha már mindenki végzett a nyomokkal, megszólalok:

//Erv majd aszisz nyelven//
-Lassan visszamehetünk a faluba, hogy megismerjük a történetét, megtudjuk kicsoda volt Hyram O’Mard és rájöjjünk, hogy egy ilyen istenek háta mögötti helyre miért jött egy jólképzett orvgyilkos. Talán ez utóbbit nem kellene a helyiek orrára kötni. Elég, ha annyit mondunk, hogy a papot a holtak ölték meg, és volt egy tőrszúrás is rajta. De azt, hogy képzett ember okozta, azt hallgassuk el. A gyilkos így egy kissé nagyobb biztonságban érzi magát, s a vendéglátóink is kíváncsiak lehetnek, hogy honnan ismerjük ilyen jól ezeket a módszereket.

Majd ha elindulunk visszafele, Ayana mellett sétálok. Ha normálisan tud jönni, akkor jó, ha pedig bizonytalanok a léptei, akkor támogatom visszafele.