A városon kívül; falvakban

[Altair]

Altair de Larton

Az ima után érzem Uram áldását. <Ha Domwik velem van, nagy baj nem lehet.> Gondolom magamban a helyzethez mérten vidáman. Másnap reggel a felkelő napra ébredek. <Aludtam már jobb helyen is.> Felkeltem Lovhan-t is, bár biztos nem fog neki nagyon örülni. Ha már felkelt ő is, eszem valamennyit, hogy estig ne legyen gond. Ha elkészült a kísérőm is, felülök a lovamra, majd kiléptetek a bokrok és fák közül. Azután várom, hogy Lovhan-újra mutassa az utat.

[Garmacor]

Kordal

Meglep Utlakore kérdése egy pillanatra majd elmosolyodok.
- Nem nincs senkim. Tudod Omard nevelt így számomra a hűség őszinteség mindennél többet ér. Ha lenne valakim akkor az a csók nem történt volna meg.

A nomádok támadásakor egyből visszahátrálok a ház ajtajába úgy, hogy a pajzsom a ház falának vonalába kerüljön.
< így legalább maximum csak ketten férnek hozzám amíg megérkezik Omard>
majd elkiáltom magam és úgy várom a támadást
- A nomádok támadnak .Nyolc harcos és legalább egy íjász.

1. kör
KÉ:1k10+36 = 4(+36) [40]
TÉ1:1k100+68 = 10(+68) [78]
sebzés1:3k6+4 = 3+6+6(+4) [19]
TÉ2:1k100+68 = 9(+68) [77]
sebzés2:3k6+4 = 2+3+6(+4) [15]
VÉ:116+35=151
SFÉ:5

2. kör
KÉ:1k10+36 = 8(+36) [44]
TÉ1:1k100+68 = 88(+68) [156]
sebzés1:3k6+4 = 3+5+3(+4) [15]
TÉ2:1k100+68 = 37(+68) [105]
sebzés2:3k6+4 = 2+1+2(+4) [9]
VÉ:116+35=151
SFÉ:5

3. kör
KÉ:1k10+36 = 9(+36) [45]
TÉ1:1k100+68 = 94(+68) [162]
sebzés1:3k6+4 = 4+2+2(+4) [12]
TÉ2:1k100+68 = 79(+68) [147]
sebzés2:3k6+4 = 1+2+4(+4) [11]
VÉ:116+35=151
SFÉ:5

4. kör
KÉ:1k10+36 = 8(+36) [44]
TÉ1:1k100+68 = 4(+68) [72]
sebzés1:3k6+4 = 5+6+4(+4) [19]
TÉ2:1k100+68 = 6(+68) [74]
sebzés2:3k6+4 = 1+5+2(+4) [12]
VÉ:116+35=151
SFÉ:5

5. kör
KÉ:1k10+36 = 10(+36) [46]
TÉ1:1k100+68 = 93(+68) [161]
sebzés1:3k6+4 = 6+5+1(+4) [16]
TÉ2:1k100+68 = 92(+68) [160]
sebzés2:3k6+4 = 5+4+4(+4) [17]
VÉ:116+35=151
SFÉ:5

[Kék Herceg]

________________________________________________________________________________
JK: Kordal da Grongal (Garmacor)
Esemény: Az üldözők
Helyszín: Dél-Eren, Utlokare erdeje
Időpont: Késő Délután
A helyszínen eltöltött játékidő: 3. nap
________________________________________________________________________________

Lábadat az ajtó küszöbére teszed, de szúró fájdalom nyilal a térdedbe. Pajzsodat magad elé vonod, majd hangos kiálltással Omardot hívod.
Közben támadóid, mintha lassítottak volna... A nagydarab mögött, két íjász tűnik fel. A szőke hosszúhajú, amelyik az előbb lőtt rád, ismét az íj idegeire helyez egy újabb nyílveszőt. Mire a másikra pilantasz, az céloz és lő. // távolság az íjásztól kb 30 m, pajzsod védője +35, alap védő 50. Így összesen 115, az íjászok elleni védőd. // A vessző ívesen közelít feléd, majd 2 méterrel előtted a földbe fúródik. Az embered, kinek már sikerült megsebeznie, időközben betöltötte fegyverét. Megemeli hosszú íját, és lő. A lövedék villám gyorsasággal jön, lábadat elérve ismét találatot kapsz, amely a combodba áll. //- 6 fp és -1 Ép (a kötelező ép vesztés miatt) SFÉ nincs, mivel lábszáradat érte a sebzés// Kissé meggörnyedsz, és halkan felnyögsz. Mikor a vezér látja gyengeséged, hangosan felkiállt, és futásnak ered, rohamba kezd, a többi nommáddal eggyütt. Az erdő a barbárok üvöltésétől zeng, körös körül. Minden állat elriad a környékről, a nomád csatakiálltás, még a holtakat is felébreszti. Szemed tükrében, egy feléd szárnyaló nyílhegyet pillantasz meg ismét. Végül a vessző, csukjádban állapodik meg, fájó sebet hagyva maga után.
// - 1 Ép 5 fp, (de SFÉ-t nem vontam) valamint gyenge fájdalom ( 1 fp/10 perc) // Olyan gyorsan jött, hogy mozulni se volt időd, de még egy harcművésznek is megerőltető feladat lett volna elugrani a lövedék elől. Még néhány lépés és a vezér már előtted is van. Kezében a kétkezes buzogányával, magabiztosan rohamoz. Feje kopasz. Baltekéjétől, a csuklyájáig, egy; az áldozatát épp bekapni készülő vad medve fej tetoválás látszik. Teste izmos, pont olyan, mint ahogy a könyvekben le van rajzolva. Mindkét alkarján, egy bőrből készült, alkarvédőt hord. Fekete színű nadrágja, talán valami állati bőrből készült. Arcán vad mosoly, látható. Találkozáskor, a két fegyver, irdatlan nagy erővel csapódik egymásnak. // TÉ: 182 lett // Az ajtóban álló, Kordal da Grongal az ütéstől megtántorodik, és el is esik. // -16 fp, -3 Ép SFÉ-t nem vontam (Kötelező Ép vesztés 5 fp-től van, viszont nem sebzett a fegyverrel Ép-be // A fegyver csapása, bal oldalad, egy kis időre teljesen le zsibbasztja. Kezedből kiesik fegyvered. A barbár, közelebb lép buzogányát ismét ütésre emeli, hogy végezzen veled... szíved sebesen ver, majd kiugrik helyéről. Hirtelen jobb oldalról, egy csatabárd, sújt le támadódra. Ezzel megakadályozva a támadást. A barbár vezér szintén megbotlik, az őt ért váratlan ütéstől. És épp hogycsak sikerül meggkapaszkodnia. Megmentődet kémleled, a kábultság és rémület első pillnataiban. Mikor enyhűlt félelmed, és a zsibbadás az oldaladban, szétnézel, és örömmel tapasztalod, hogy Omard az, ki megmentett.
-A többiekkel foglalkozz, majd én elintézem ezt. gyorsan veti oda, mestered. De nincs ideje többet mondani, mert közben a nagydarab nomád férfi ismét támad. Harcuk közben egyre beljebb kerülnek a szoba belseje felé. A melletted lévő fegyveredre nézel, felkapod, és egy gyors szökkenéssel felállsz. Azt veszed észre, hogy már késő az ajtóhoz menni, mert 2 barbár férfi lépett be rajta. A hosszú bajszú melléd ugrik, ütését könnyedén véded kardoddal. Viszont a nomád nem mondhatja magát ennyire szerencsésnek, első ütésre, levágod fejét, amely a helységet átrepülve a társa lábához gurul. Az felbőszülve neked ront, de beleszalad kardodba, és holtan rogy össze. Már azt hinné az ember, hogy megfutamodtak támadóitok, mikor ismét megjelenik az egyikük. Látva a két halott társát, belép a házba, és társai hibáiból tanulva próbál óvatos lenni. Támadását könnyedén levéded. Megfordulsz, és egy meglepetésszerű támadással próbálkozol, de szerencséjére, ütésed könnyedén hárítja. Mindketten tesztek balra egy lépést, mikor még 2 nomád ereszkedik be az ajtón. Úgy lépsz hogy közre fogd mindhármat. Az első támad, akinek szúrása nem úgy sikerült ahogy szerette volna. Szerencsédre sikerült ellépned. Támad a másik két puszta lakó is. Az egyiknek sikerül megsebeznie a fegyverforgató karodon. // -2 fp // A másik szúrását vérted akasztja meg. Visszahúzod kardod, majd alulról felfelé haladó csapást indítasz. Fegyvered pengéjével, mélyen felnyitod a csatabárdos mellkasát. Amely bő, feltörő csíkban elkezd vérezni. Még az arcodat is beteríti, az emberi testnedv. Hátrébb lépsz, majd összeszedve összes erőd támadsz. Az ütés olyan jól sikerült, hogy a veled szemben álló férfi koponyáját azonnal ketté hasította. Látva ezt a kutyaképű nomád, azonnal inába száll a bátorság, és elkezd hátrálni az ajtó felé. Már-már majdnem úgy nézz ki hogy meglép, mikor az ajtóban egy tűz oszlop csap fel, és hamvasztja porrá a férfit. Utlokare-ra nézel, akinek szemében vad tűz ég.
-Ezt megérdemelted. mondja elégedetten. Közelebb lép a holttesthez, hogy megvizsgálja azt. Hirtelen valaki megfogja vállad, fordulnál hogy támadj, mikor Omard mestert veszed észre. Válladra teszi kezét, és jókedvűen megdícsér.
-Ez szép volt Kordal, nem hittem volna, hogy túl élljük. A harc folyamán nagyon kifáradtál, szédülsz, és lábadon is alig állsz már. Ha szétnézel, az egész helység telis-tele van holttestekkel. A nomádok vezére, Menden szobájának ajtajában fekszik vérbefagyva. A földön, pedig agyvelejének egy része látható.


// Visszatöltődött 3 fp-d, a növényel való hadakozás, és a délután óta. Így ha jól számolom összesen 3 fp-d és 11 Ép maradt.
Máskor azért a reagba, kérném leírni, vagy említést tenni, melyik fegyverrel harcolsz. //

[Kék Herceg]

________________________________________________________________________________
JK: Altair de Larton (Altair)
Esemény: Az utazás
Helyszín: Észak-Eren, Határvidék
Időpont: Reggel-Délután
A helyszínen eltöltött játékidő: 2. nap
________________________________________________________________________________

Mikor már eltervezted napi teendőidet, elégedetten nyugtázod, majd felálsz, és Lovhan mellé lépsz. Meglöködöd vállát, hogy kelljen fel.
-Voa Kol... morogja vissza. Néhány pillanat múlva szemeit nyitogatja, majd felül és köszönt. De nem reggelizik, hanem elindul lovához. Eközben megreggelizel, az estéről maradt félszál kolbászt, és kenyeret megeszed. Kortyolsz kulacsodból, amiben már igen kevés lőré található, max holnap délig húzod ki vele. Az evés végeztével, szétnézel nem e hagytatok valamit itt. Míg nézelődsz kísérőd lázasan várja tova indulásotokat. Elindultok. Már jó ideje, hogy úton vagytok, a hőség miatt egyre jobban ki vagy. A nap száz ágra süt, mikor a távolban egy falu templomtornyát pillantod meg. Egy-két lépést teszel még, és a fiú száraz hangon megszólal.
-Ott ögy falu. Azt hittö'm mán soha nem érjük el, majdnem kiszáradtam. De innen már nincs messze a város se. Lassan haladtok, mikor egyre több parasztot fedeztek fel a földeken, akik kíváncsian tekingetnek rátok. Egy ötpercnyi lovaglás után beérkeztek a faluba. Ahogy elnézed az egész falu egy hosszú utcából, és egy templom toronyból áll. A település szinte kihalt, mivel délután van és ilyenkor, mindenki a termőföldeken dolgozik.

[Garmacor]

Kordal
Egy fáradt mosolyt még az arcomra erőltetek.
- Én se hittem volna. Ön jól van?
majd Utlakore felé fordulok
- Te jól vagy?
megvárom a válaszokat majd beszélni kezdek.
- Most viszont hogyan tovább. Kétlem hogy még egy rohamot vissza tudunk verni. Legalábbis én gyorsan ki fogok dőlni már most is alig állok a lábamon. Ti talán Utlakore helyismerete segítségével elmenekülhettek. Egy rohamra még futja az erőmből. Jobbat nem igazán tudok.

Akt ép: 11
Akt fp: 3

// Bocsánat tényleg fel se merült bennem hogy leírjam. Majd legközelebb odafigyelek rá

[Altair]

Altair de Larton

A hosszú utazás még nem is olyan nehéz, csak ne lenne ilyen meleg. <Az esti hidegből el kellett volna tenni valamennyit.> Gondolom magamban, mikor meglátom a templomtornyot. Ezek szerint kell itt lennie egy településnek is. Majd Lovhan kijelentése biztossá teszi, hogy van előttünk egy falu. <Ha többször járt erre, akkor azért ennél tapasztaltabb utazónak kellene lennie. Nem hoz magával semmi italt?> "Nincs messze a város se." Remélem még ma odaérünk. <Bár, azt mondta nem látott templomot a közelben, tehát azt is meg kell keresnem. Nem lesz egyszerű, ha senki nem beszéli a nyelvemet. De majd meglátjuk, ha odaértünk.> A minket néző falusiakra nem figyelek, gondolom nem sűrűn járnak erre idegenek. Beérve a faluba megvárom, mit akar csinálni, valószínűleg feltölti a kulacsát. Ha venni akar valahol, én is megyek és veszek, nekem sincs már sok.

[Kék Herceg]

________________________________________________________________________________
JK: Kordal da Grongal (Garmacor)
Esemény: Az üldözők
Helyszín: Dél-Eren, Utlokare erdeje
Időpont: Este
A helyszínen eltöltött játékidő: 3. nap
________________________________________________________________________________

-Nem kell feladni, különben is semmi szükség a kirohanásra. szólal fel mestered, miután elmontad mondani valód.
Közben a pap, elhúzza a holtesteket a bejáratból, majd óvatosan az ajtóhoz sétál, és becsukja azt. Omard, kérdésedre csak egy néma bólintást tesz. Külső sérülés, a fején kívül, nem látszik rajta. Tudod jól, hogy ha még valami sérülése is lenne, akkor se nyílvánítaná vagy mondaná ki. Utlokare-hoz, fordulsz, hogy tudakozódj az ő állapotáról is. De már arcáról, és mosolyából kiveszed, hogy kutya baja.
-Köszönöm jól vagyok. Ellenbe te! Nem úgy nézel ki, mint aki jól van. válaszol, majd közelebb lép, hogy megvizsgáljon.
-A sérüléseid nem túl mélyek, néhány napon belül meggyógyulnak. Ahhoz hogy ellásam, velem kell jönnöd. állapítja meg a nő. Megfogja kezed, majd a bejárati ajtó melletti szobába mentek. A szoba sokkal nagyobb az előző két helységnél, körülbelül 6 m x 5 m. Padlóját egy vöröses-fekete szövet szőnyeg fedi, mindenféle mintázattal. A helység fényviszonyai elég jók, erről 2 ablak gondoskodik. A szoba közepén egy asztal, 1 székkel látható. Ezenkívül két ágy, és a legtávolabbi sarkában egy téglából készült kandalló található. A boszorkány, az egyik ágyra lefektet, majd megpróbálja eltávolítani a nyílveszőket. Néhány pillanat múlva megjelenik Omard az ajtóban, és gondolat menetét folytatva elindul a melletted lévő ablakhoz.
-Szépen elintéztük a nomád férgeket, nem hinném hogy sokan lehetnek. Ha nekik lennék, én csapdát állítanék... viszont vezérük halott, így eltarthat egy ideig míg kiötlik mit csináljanak. Mi ezt kihasználva nyerünk egér utat. Kezd sötétedni, megvárjuk míg a csillagok annyira felizzanak, hogy fényüknél tudjunk haladni.
Miközben beszél, tekintetével a kint lévőket fűrkészi. Utlokare kisseb, nagyobb hozzáértésének köszönhetően eltávolítja a vesszőket, és leápolja a sebeidet. Még azt a zöld trutyit is lenyomja torkodon, amit Mendennek adott. // 1k10 = 1 [1] fp-t töltött az ital fel //
A nap további részét csendesen nyugodtan töltöttétek, minden világítást és zajkeltést hanyagolva.
-Itt az idő. Vezess minket a barlanghoz. Menden-t, pedig mihamarabb, gyógyítsd meg és küld vissza Erenbe, a Felső Lovag Rend vezetőjéhez ezzel a levéllel. fordul Utlokarehoz, Omard, kezében egy levéllel.
Óvatosan a bejárati ajtóhoz léptek. Omard lép ki először mögötte Utlokare, és te. Az erdő sötét és csendes, sehol egy barbár aki az életetekre akarna tőrni.

[Garmacor]

Kordal

- Szó sincs feladásról mester ennél jobban ismer. Csak érdemes e két életet kockáztatni egyért?

Utlakore mosolyát látva megengedek magamnak egy fáradt mosolyt. Majd engedelmesen követem a másik szobába, de azért a pajzsom és a kardom magammal viszem.

Omard szavait hallva gyorsan járni kezd az agyam.
- Rendben próbáljuk meg.
Majd miután Utlakore végez
- Köszönöm.
Majd felkelek és szépen a vértem egymáshoz érő fém részei közé rongydarabokat rakok, hogy ezzel csökkentsem az általa keltett zajt. Persze csak úgy hogy ez ne menjena mozgékonyság rovására

halkan suttogni kezdek
- Megyek a lovakért.
Majd lassan a lovakért indulok a pajzsom és a kardom harcra készen a kezemben tartom.

// légyszi egy gyógyulást írjál majd mert én csak saccolni tudom az eltelt időt

[Kék Herceg]

________________________________________________________________________________
JK: Altair de Larton (Altair)
Esemény: Az utazás
Helyszín: Észak-Eren, Ested városa felé
Időpont: Délután
A helyszínen eltöltött játékidő: 2. nap
________________________________________________________________________________

A falu határát átlépve, lovaitok gyeplőjét szorosabra húzátok. Egyik ház a másik után következik. Egyszercsak nem messze tőletek, kb 300 méterre, feltűnik egy kút az utca közepén. Mikor Lovhan is felfedezi, gyorsabb tempóra ösztökéli lovát.
-Oal ko traum. Traum... kiabálja és néhány pillanat alatt, jó két három lóhossznyira távolodik. Közben a hirtelen támadt hangzavar miatt, a falusiak meglepődve figyelnek titeket. A fiú, szempillantásnyi idő alatt, megérkezik a kúthoz. Leszáll lováról, és ledobja a kútszélén lévő favödröt, majd amilyen gyorsan csak bírja felhúzza. Táskájából előkotor valamit, és belemártja a friss vízzel teli vödörbe. Már majdnem ott vagy, mikor társad mellet megjelenik egy szürke páncélos alak, és durván félre löki. A szerencsétlenül járt lovászfiú próbál megkapaszkodni valamibe, de csak a vödör fülét sikerül megfognia, amitől elesik, és az a teljestartalmával rádől. A férfi hangosan felröhög, majd egy másik vödröt hajít a mélybe. Közben a kúthoz még két páncélos alak érkezik, három lóval.
-Imor toron, qwaren oglo twil. morogja mérgesen kísérőd. Mielőtt feltudna állni a fiú, az idegen megfordul és szájon vágja Lovhant, akinek vére a földre a porba cseppen.
-Twil Roram! Og toron va latro kulo pattiens. fenyegetőzik az idegen.

[Kék Herceg]

________________________________________________________________________________
JK: Kordal da Grongal (Garmacor)
Esemény: A sötétség
Helyszín: Dél-Eren, Utlokare erdeje
Időpont: Este
A helyszínen eltöltött játékidő: 3. nap
________________________________________________________________________________

-Rendben. válaszol egyszerre Omard, és Utlokare. Combod, még mindig sajog a délután történtektől. De ez nem akadályoz meg abban, hogy lovaitokért menj. A fához érve, eloldozod, mestered lovát, és hű táltosod, majd elindulsz társaid irányába.
-Menjünk. mondja Utlokare, mikor odaértél. Az erdő sejtelmesen csendes, semmi támadásra utaló jelet nem tapasztaltok. Lehet, hogy sikerült Omard terve, és a bolondok tényleg nem tudják mit csináljanak?
A lovakkal az eddig megtett úthoz képest elég jól tudtok haladni. Errefelé, a növényzet nem annyira sűrű, mint idejöveteletekkor. Haladós tempóban mendegéltek, nem beszélgettek. Mindenkin látszik, és érezhető a feszültség. A hold fényesen világítja be az éjszakai erdőt. Amerre csak nézel rágcsálók, és bogarakat. Már két fertály órája is lehetett, hogy elhagytátok Utlokare házát. Hirtelen Omard és a nő is megállnak. A környék egy olyan részéhez érkeztetek, ahol ismét sűrű a növényzet. Innen még a holdat, és a csillagokat is alig látni. Ha szétnézel, tőled balra észreveszed a barlang bejáratát.
-Itt volnánk. szólal meg a nő. Omard egy néma bólintást tesz, majd közelebb lép hozzád és kiveszi lovának gyeplő szárát a kezedből.
-Köszönöm, amit kértem ne felejtsd... Ja és ha Erenbe jársz, nézz be az akadémiára. mondja mestered, majd elindul a barlang irányába. A nőre nézel. Arcát nem látod, a sűrű mély sötéttől. Nem is kell hogy lásd, hisz érzed, amit ő. Közelebb lép, és halk remmegő hangon megszólal.
-Látlak még valaha? majd válaszod meg sem várva, egy forró csókkal köszön el.

// kb 3 órát pihentél, (ágyban, fekve, szobában) ami további 3 Fp-t jelent //

[Garmacor]

Kordal

A barlang bejáratánál szomorúan veszem tudomásul, hogy el kell válnom Utlakorétól. Majd mikor hozzám lép átölelem és viszonzom a csókot.
- Igen ha túlélem ezt a küldetést akkor megkereslek. Vigyázz magadra. Kérlek menj Erenbe amint tudsz és ott várj meg. Ott biztonságban leszel a nomádoktól.
Majd búcsúzoúl mégegyszer megcsókolom a nőt és Omard után indulok.

Akt Ép: 11
Akt Fp: 7

[Kék Herceg]

________________________________________________________________________________
JK: Kordal da Grongal (Garmacor)
Esemény: A sötétség
Helyszín: Dél-Eren, Utlokare erdeje
Időpont: Éjszaka
A helyszínen eltöltött játékidő: 3. nap
________________________________________________________________________________

-Itt az erdőben nagyobb biztonságba vagyok. válaszol halkan. Végül egy csókkal bucsúztok egymástól, majd elindulsz mestered után. Jó néhány nagyobb lépést teszel, mire sikerül utol érned Omardot. A barlang szájánál megálltok. Körös-körül, növények és fák. Az éjszaka csendje fedi az egész erdőt.
-Hajaj! sóhajt fel, az öreg.
De rég jártam erre. Remélem emlékszem még, merre kell menni. viccelődik a pap. Majd a lován lévő zsákhoz lép, és kivesz belőle 2 fáklyát. Az egyiket átadja neked.
Csináljunk egy kis világosságot! ...Mikor utoljára itt voltam, egy-két fertályóra alatt átkeltünk, és senki nem akart az életünkre törni. Ezúttal is így lesz, remélem. bizakodik Omard. Néhány pillanat múlva szikrák jelennek meg, a fáklyáján. Még egy két pattintás, és begyullad. Miközben a sötétségbe meredsz, és drukkolsz mesterednek, mögötted megreccsen egy faág. Úgy érzed van ott valaki.
-Áhh, végre sikerült. szólal fel Omard a nagy feszültség közepette. Hirtelen a környék kivilágosodik. Szétnézel, de a sötétséget, már úgy megszokta a szemed, hogy semmit nem veszel észre.
-Na Kordal gyújtsd meg a fáklyádat, és gyerünk! mondja, miközben odatartja fáklyáját, hogy meggyújthasd sajátod is. Mikor végeztél beléptek a barlangba. Fáklyáitok, egy 5m x 5m -es területet világítanak be. A barlang nem túl nagy. Magassága kb 230 cm, szélessége 4-5 méter, de szerencsétekre lovaitok is beférnek. Háromszáz méter megtétele után a barrlang járata leszűkül 1,5 - 2 méteresre.

[Garmacor]

Kordal

- Rendben akkor majd itt megkereslek.

Ahogy Omard meg akarja gyújtani a fáklyát megszólalok.
- Bizzunk benne most is megleli a helyes utat. Viszont nem biztos hogy jó ötlet kivilágítani magunkat. Túl jó célpontot nyújtanánk az íjászoknak inkább botorkáljunk beljebb egy kicsit és majd ott gyújtsunk fáklyát.
Eközben megfogom mesterem kezét és suttogóra fogom
- Valaki van az erdőben. Legalábbis az előbb megreccsent egy ág. Jobb lenne megnézni nem szeretném, hogy Utlakorénak baja essen.

[Kék Herceg]

________________________________________________________________________________
JK: Kordal da Grongal (Garmacor)
Esemény: A sötétség
Helyszín: Dél-Eren, egy barlangban
Időpont: Reggel
A helyszínen eltöltött játékidő: 4. nap
________________________________________________________________________________

*-Hö! Ha azok a kutyaképűek követtek volna, már lehet hogy nem élnénk. Úgy jöttünk végig az erdőn, mintha csak valami Karneválra mennénk. Nem kell aggódni... Nesze fogd ezt a fáklyát. válaszol mestered, s kezedbe nyomja fáklyádat. Majd mikor megfogod a karját, kirántja kezedből. Arca összeráncosodik.
-Nem kell úgy megijedni. Utlokare pedig tud magára vigyáznii. Már jó ideje itt él, és jobban ismeri az erdőt, mint akárki más.... nyugtat mestered, és látod rajta, hogy nem akar többet hallani a dologról.*


A barlang szűkebb járatain keresztül lassan, de biztosan haladtok. Folyton egy gondolat jár az eszedbe, ami nem hagy nyugodni:
"Mi van ha Omard tévedet? Biztosan hallottad az ág reccsenését. Az a valaki, vagy valami lehet hogy most is épp a nyomotokban van. No meg Utlokare állapota, hogy vajon tényleg jól van-e...."
A fáklyák fénye, sok mindent bevilágít, így meglepni nem tudnak titeket. Néhány bogár, meg pók amivel találkoztatok utatok során. Egyszercsak a járat végéhez értek, ami három felé ágazik el. A jobboldali járatba folytatjátok utatokat. Hol kiszélesedik az alagút, hol pedig össze húzódik. Egy hosszú jobbra kanyaródó folyosó végén vagytok, mikor néhány száz méterre előttetek nappali fényt veszel észre. A barlangból kiérve, ismét egy erdőben találjátok magatokat. Hatalmas fenyők meredeznek rátok, olyanok, mint amiket a hegyekben látni. Magasságuk elérheti akár a tizennégy métert is.
-Na innen már nincs messze, a hágó. Még egy nap. mondja mestered, s közben felugrik lovára. Álmosnak, és fáradtnak érzed magad, hisz az elmúlt napok igen nehezek voltak és ráadásul a faházban, Utlokare-nél nem tudtál aludni.

// 2 fp-d töltődött újra (könnyűséta, léptetés lovon) //

[Altair]

Altair de Larton

A hangzavar okát keresve szétnézek. Eddig szinte üres volt az egész falu, mi történt azóta? A szürke páncélost megnézem magamnak, próbálom megismerni az itteni fegyvereseket. Mikor félrelöki Lovhan-t leszállok a lovamról és rákiáltok:
-Mit ártott neked? Aztán eszembe jut, hogy nagy valószínűséggel nem is érti, amit mondok, majd felbukkan még két társa. <Ebbe talán nem volt olyan jó ötlet belekezdeni.> Majd eszembe idézem Domwik tanításának egy részletét. <"Úgy illő az én uram szemében, hogy az erős oltalmazza a gyengét." Ezért harcolni is érdemes, ha kell. Domwik mellettem lesz, ha az Ő elveiért harcolok.> Mikor megüti a védtelen és fegyvertelen fiút, nem sok kell, hogy kardot rántsak, de türtőztetem magam, a harcos és a fiú közé lépek és onnan kérdezem ismét, elég indulatosan:
-Mit ártott neked az útitársam? <Egy az egy ellen kiállnék vele, de a három egyszerre sok lenne kicsit.>