Felszabadulás

[Syris]

Irith


A Westnek feltett kérdésekre és válaszokra figyelek. Nem szólok közbe, mert mindent megtudok, amit akartam. Ha a továbbiakban kérdésem lesz,akkor majd megkeresem a kapitányt vagy a házigazdát.

Atis nekem irányzott kérdésére kissé gúnyos mosollyal válaszolok.
-Névtelen? Én? Ugyan... Úgy látszik elkalandozott a figyelme. A nevem Irith. Mint említették is párszor a beszélgetés folyamán, csapatom és jómagam értünk a felderítéshez, csatában sem maradunk alul.
-Előbbiek okán én is inkább felderíteni mennék, ahogy csapatom. A célunk az lenne, hogy minél feltűnésmentesebben kerüljünk a legközelebb és tudjunk meg minél több információt. A hölgy és testvére tapasztalt erdőjáróknak tűnnek, míg jómagam és csapatom is kiválóak vagyunk a felderítésben. De nem tudom, Drawen úr, hogy önnek biztos jó ötlet lenne-e jönni. Feltételezem, hogy járása korántsem olyan csöndes, kérem ne vegye sértésnek, mint ami szükséges lenne. Főleg az erdőben. Azok a fegyverek se túl szerencsések, csak felesleges zajt csaphatnak. Továbbá felderíteni nem az egész sereg fog menni, párunknak meg nem lenne esélye, a mondott túlerővel szemben. Ezért javaslatom szerint inkább kerülni kéne az esetleges harcokat. Vagy pedig minél diszkrétebben kéne azokat lerendezni.

[Siffad]

/Kheos ur Narkon/
- Hölgyem, uraim, kérem, egy kis komolyságot. Így sosem indulunk el.
"jellemző, arel felkentjei nevű istencsapásba botlottam."
- Egyetértek az előbb felszólaló hölggyel, nem létkérdés az első időkben együtt maradni, mindenki ki-ki a maga területén jeleskedjen inkább. Ha van valamiféle használható könyvtár vagy irattár a környéken, utánna nézek annak a városnak és segítkezem a toborzásban. ki tart velem?

[Lorin O Krell]

Drawen

Mara reakciójára láthatóan meghökkenek.:
- Mi? Hogy...izé?...őőőő.....mi van? Nem úgy értettem...vagy. Na mindegy.-hagyom hogy belém karoljon a hölgy de azért még válaszolok Irith csöppet sem idegnyugtató kijelentéseire.

-Mégis honnan veszi azt hölgyem hogy nem lennék elég jó felderítő? Már megbocsásson de tudja ön mit jelent az ha egy nagy számú ellenség közelében kell felderítést végrehajtani? Jellemző... tudja ott egyáltalán nem számít hogy mennyire tudnak ön vagy az emberei bujkálni mert az ő terepük az ő embereik és előbb vagy utóbb lebuknak. Szóval szükség van kardra is nem csak egy egyszerű rablóbanda csíntevéseire. Valóban nem vagyok a legjobb lopakodó de korántsem vagyok rossz ebben! Főleg mivel hogy százlábnyi távolságból kiszedem az ellenfelem.

Ezután ismét Marára nézek miközben teljesen zavarba jövök.:
- ŐŐŐ hova is akarsz menni?
<<Ajajj... mi van ha most valami oltári nagy heccre készül? Már félek... na de egyszer élünk legfeljebb lesz min röhögni a későbbiekben.>>

[Laurana]

Mara O'Lanal

- 100 lábróóóól? Ejnye, Drawen, hát nem az imént mondta a konz... khm, úr, hogy egy kis komolyságot? De nem kell aggódnod, a bátyámnál valószínűleg így is jobban célzol. *Küldök a bátyó fele is egy vigyort, aztán még közelebb húzódodom Drawenhez, egészen hozzásimulva, úgy súgom a fülébe a szavakat.*
- Mondjuk valami kellemes helyre, ahol csak magunk vagyunk... Ha már így emlegeted, igazán megcsillogtathatnád a "céllövő" tudományod... *Nyomom meg szándékoltan a szót, remélve, hogy ezzel elérem a kívánt hatást, közben pedig lassan indulok az ajtó felé, magammal húzva a férfit.*

[Lorin O Krell]

Drawen

-Öh... én nem vicceltem!-erőltetek komoly ábrázatot magamra.- Mert te nem hiszed el hogy jól lövök a vesszőimmel? Kár hogy kint hagytam az íjam... most ki kell mennünk ha meg akarod nézni.Bár sose árt egy kis friss levegő... az legalább emlékeztet a hegyekre... ahh igen azok a szép hegyek! Mintha a Sheral domborulatait látnám magam előtt...- meredek egy pillanatig a nálam alacsonyabb Marára úgy hogy ő ne lássa hova nézek.
Miközben majd szét vetnek a hirtelen felzavart indulatok elindulok Marával a kijárat felé. Útközben még vissza biccentek.:
- Nos akkor Uraim és Hölgyem jó éjszakát! Azt hiszem egyenlőre mindent megbeszéltünk.

[Saggaras Zenir]

____________________________________________________________

KM esemény [Saggaras Zenir]
Helyszín: Victor del Garro ház, Abaszisz
Időpont: „Hamvak”-Uwel utolsó hava, 7. nap este
Résztvevők: Drawen, Mara és Atis O’Lanal, Kheos ur Narkon, Irith
____________________________________________________________

A többségben csak az esztelen harc, no és más egyébb érzelmek lángja gyúlt fel, hogy minél hamarabb kard élre hányhassanak jó pár rabszolga tartót az úgynevezett P'p K'ral seregeiből. No de sereg nélkül maroknyian nem sokat érnek, és ha szinte mindenki ott akar lenni az első izgalmas pillanatokba azzal csak az igazi csata izét veszik el saját maguktól azon felül lehet, hogy hamarabb is otthagyjhatják forrú fejűségük miatt a fogukat, mivel ha csak egyikük marad itt ráncba szedni a csapatokat, akkor az valószínűleg nem fog össze állni egy hét alatt.

Egyesekben felrémlenek del Garro szavai is, miszerint a magas zsold és előleg az nem csak a harcért de a toborzásért és kiképzés miatt is jár.

Ám úgy látszik, hogy a ma esti társalgás félbe is szakad hiszen az egyik erdő járó, Mara valamint egy harcos, Drawen már távozóban is vannak.

Drawen

Észre veszed, hogy amikor jellemezni próbálod a zsoldos csapatot egy két fiatal arca kissé dühösre vált, de abban biztos vagy hogy ők nem szeszélyes kalandozók mint ti, ők profik, látszik a vérmérsékletükön, a felszerelésükön a tartásukon. Így érzed, hoyg egyikük másikuk lelkébe keményen bele gyalogoltál.

[Syris]

-Dehogy tudom, uram... Elvégre nem felderítő vagyok...-nevetek teátrálisan.
-Nem feltétlen bukunk le. A hölgyből és testvéréből nem nézek ki annyi amatőrséget, hogy hibát kövessenek el. Ellenben önben...nem lennék biztos.
Az egyszerű rablóbanda hallatára elkomorodok. Ha kisebb zúgolódásokat, morajokat hallok a csapattársaimtól, rájuk nézek szigorúan, hogy fegyelmezzék meg magukat.
<Micsoda egy nyomorult pondró...>
-Uram, megfigyelőképessége páratlan...<akárcsak értelmi képességei...>-mondom némi iróniával hangomban-Annyiban igaza van, hogy kell a kard is, ha történne valami kisebb hiba. Viszont az cseppet sem lesz célravezető, ha ön odatrappol felderítés gyanánt. Ha történik valami, ami nincs a tervben, szerintem el tudjuk intézni mi, akik értünk is hozzá.-nézek Marára és Atisra.
<100 lábról, mi?... Na persze, te szánalmas kis kéjenc...Szegény lány... Sajnálom,ha egy ilyen tuskó megfogja. Jobbat érdemelne.>

Miután elvonult Mara és Drawen, odamegyek Kheoshoz.
-Örömmel hallom, hogy legalább egy valaki belátja, hogy jobb,ha mindenki azt csinálja, amihez ért. Ez a faragatlan tuskó elront mindent, ha velünk jön.
-Azt hiszem mindenesetre nem árt felkészülnöm az útra, a feladatomra. Ezért Önnel megyek megtudni valamit arról a városról.

[Garmacor]

Atis

Elmosolyodok a kis közjátékot látva és még a hugom után szólok távoztában.
- Hugom, Drawen mi maradunk elég lesz a hölgy a csapatával felderíteni mi csak megtörnénk az egységüket. Napkeltekor legyetek az ívóban nincs sok időnk a toborzásra.

[Laurana]

Mara

-Megbeszéltük. *Szólok még visszafordulva a bátyámnak, aztán még az anyanyelvünkön (yllinori) hozzáteszem: *
-Kedvem támadt vadászni egyet, ha gondolod, csatlakozz, olyan 10 perc múlva a kapunál kint. Ha meg mégsem, akkor ha lehet, most ne egy vámpírt szedj fel... *Vigyorgok még rá, majd Drawent magammal húzva indulok kifele, onnan meg a szobám felé.*

[Garmacor]

Atis

- Nos hölgyem, uraim ha megbocsátanak akkor reggel megbeszéljük a többit. Akkor ha önöknek is megfelel Irith és csapata megy felderíteni a többiek pedig a toborzással és a kiképzéssel foglalkoznak.
majd anyanyelvemre váltok én is.
- Rendben menjünk. Valami csinos vámpírlánykát még utána is felszedhetek. Azért azt meg kell hagyni jól bírta a gyűrődést éjszakánként. Ki kéne próbálnod. vigyorgok vissza a kishugomra gátlástalanul majd kifelé indulok

[Laurana]

Mara

-Mondanám én, hogy megtettem, dehát végig csak téged akart... *Viszonzom a vigyort, előjön pár érdekes emlék...
Majd ismét kissé közelebb húzódom Drawenhez, ahogyan megyünk kifele az ajtón, közben a fülébe suttogom még:*
-Aztán ne okozz csalódást...

[Siffad]

/Kheos ur Narkon/
A többieket látva kezd megfájdulni a fejem. A jó hír, hogy távoznak Arel felkentjei. A másik hölgy felé fordulok:
- Nagyszerű, köszönöm, hogy velem tart. Akkor holnap reggel találkozzunk a .. a .., hmm, sajnos nem ismerem a várost, de talán Ön tud adni valamilyen támpontot.

Ha sikerül egyeztetni, visszatérek a bálterembe és megkeresem Elfoinne-t. Vele maradok, amíg a bálban tartózkodik és hazakísérem (ha szükséges). Útközben tájékoztatást kérek róla a házigazdáról, de igyekszem nem beavatni az elhangzottakba. De az érdekel, hogy milyen ember is valójában a munkaadónk. Egyúttal tanácsot kérek, hogy hol érdemes elkezdeni a kutatást, ha valaki a múltra kíváncsipl van-e Krad szentély vagy nagyobb könyvtár a városban. Szintén az engedélyét kérem, hogy a lovamat és a fölös holmimat nála hagyhassam a küldetés idejére.

[Lorin O Krell]

Drawen

Az átunnunk szóló nő felszólalására és a kis tolvajkák mozgolódására csak érdekes szögben elfordítom a fejemet és hetykén megemelem a vállam hogy lássák a vállamon lévő kard cseppet sem apró méreteit és aprólékos díszeit. A nő mondandóját egy egyszerű legyintésnél többre nem méltatom. <<szóval tolvajok... minden tolvaj zokon veszi ha tolvajnak nevezik kivéve az igazán nagyvonalúak. De kit is érdekel hogy mik egyáltalán? Elmennek felderíteni Leseszarom hova aztán ha nem jönnek vissza legfeljebb lesz az ellenségnek még egy rakás zombija vagy rabszolgája... hm, jól meg jegyzem a képüket hátha mégis találkoznánk a csatában. >>
Atis megjegyzésére bólintok.:
- Legyen úgy. Nekem mindegy mit csinálok... előbb utóbb úgyis a csata forgatagában találjuk magunkat mindnyájan.-sokatmondóan magabiztos arccal biccentek a hölgynek majd elköszönök.:
- További szép jó estét a hölgynek és az uraknak.-ezután figyelmemet egyes egyedül az ifjú Arel papnő felé kormányzom.

Hosszú sokat sejtető pillantásokat vetek a mellettem lépdelő Marára, majd biccentek.
- Hát hogyne, megnyugtatlak utolsó leheletemig küzdeni fogok. Amúgy mi ez a nagy titok? Csak nem az ősi vadász tippeket tárgyaljátok meg épp?- mosolygok Marára látva bátyja széles vigyorát.
<<Affene... ahhoz képest hogy mikor túléltünk egy-egy komolyabb ütközete mennyit fantáziáltam róla sosem gondoltam hogy egyszer talán...huh... most de jó lenne ha valaki a leöntene egy vödör vízzel!>>

[Laurana]

Mara

-Nagy vadásztitkok? Á, ugyan... csak mondtam neki, hogy igyekezzen ne bajt keverni, ahogyan azt szokta, de hiszen ismered, tudod milyen... Csak a baj van vele.
*~Ejj, ejj, Drawen, valamit nagyon félreérthettél...~ Vigyorgok magamban, közben a szobám fele veszem az irányt, mikor felérünk az emeletre, nyitom az ajtót, aztán indulok az ágy felé, hisz amellé tettem le az íjamat. *

[Garmacor]

Atis

- Bajt? Én? Ugyan már tehetek én róla hogy mindig vigyáznom kell a fórrófejű hugocskámra meg azokra a szerencsétlenekre akik még nála is forrófejűbbek?

Ahogy megyünk felfelé már csak vigyorgok szegény Drawenen.
<szegényke nagyon pofára fog esni>