(Allaro)
Ifjú vagyok, de nem bolond. Előérzetem azt sugallja, nem kell minden kínálkozó harcba belebocsátkoznom. Pláne akkor nem, ha messze vagyok otthonomtól, és olyan ügyen veszthetek rajta, ami tulajdon képpen nem is a sajátom...
Szemem hunyorít, és villámgyorsan hátrálok.
"Ha okosabb vagyok, megjegyzem őt is, lovát is, nyomát is, és felébresztése nélkül visszafordulok. Így most hiába is próbálok elmenni, hiába sikerül elérnem a karaván maradékát, éberebb lesz, mint eddig..."
A hibák arra valók, hogy tanuljak belőlük.
Lemondok a harcról, el akarok tűnni onnan mihamarabb alkalmi hátasomon. Az ügy érdekében latba vetem fürgeségem fás terepen, és amennyire lehet, azon képességemet is, hogy megzavarjam azt, aki üldözni akar így. az se lenne utolsó, ha elveszítene szem elől, de vannak személyes vágyak, és vannak azok, amik ebből megvalósulhatnak...