A hajsza

[Mesemondó]

KM: [Jómadár]
Helyszín: Raehur hercegség, karavánpihenőtől délre
Idõpont: P.sz. 3690. éjközép után
Résztvevõk: Allaro

Tisztes távolban kötöd ki a lovat és óvatosan a férfi közelébe osonsz. Mivel nem vagy profi lopakodó, olykor halkan meg-megreccsen alattad egy ág, megzörren az avar, de bízol benne, hogy az erdő egyéb zajai közt egy alvó embernek ez nem tűnik fel. Jól meg tudod közelíteni, egy bokor tövében pokrócba csavarva fekszik a hátán, enyhén szuszogva veszi a levegőt.

//Egészen pontosan hogy is gondolod ezt az elkapni dolgot?//

[Alauron]

(Lertanard)

<"De elöbb szeretném tudni, hogy ki hiányzik a csapatból. Elhurcoltak valakit???">
- Az elfre gondolt a névtelen. -magyarázza Arielnek- akinek gondolom Allaro a neve, ahogy te most mondtad. Egyéb hiányról nem tudok, a karavánból más már nem él.
<Biztos fáradt a papnő, vagy én mert nem értem mire ez a kérdés.>
- Ha arra gondolsz hogy fogságba esett-e valaki, kétlem. A támadóknak végük, illetve az az egy ott még él, ha meg is lépett egy pár biztos nem vitt el senkit. Ezek ölni, és hullát rabolni jöttek.

[Navaratna]

(Allaro)

Először is figyelem, várom, hogy jobban elaludjon, ha esetleg nemrég feküdt még csak le. Próbálom kitalálni, hova tehette fegyvereit, hogy közel legyenek hozzá. Aztán ha biztonságosnak ítélem, a fejéhez telepszem (egész pontosan a feje mögé). Kivonom tőröm, a nyakához szorítom. Ha erre felkelne, még inkább odafeszítem a pengét, de nem célom egyből elnyisszantani a nyakát és kivéreztetni. Ha alszik tovább, a penge marad a helyén, és ugyan azt az éles, vijjogó hangot hallatom, mint akkor, amikor a táborunkon rajtaütöttek. meglepődnék, ha erre se mozdítja meg magát.
ha felkel akármelyik esetben, szabad kezemmel vállánál fogva a földhöz nyomom, tört közös nyelven, síri hangon mondom:
- Nem mozdul, fegyver elenged. Ha nem hallgat rám, először levág egy fül, ha akkor sem, sajnos te fog köszönni te isten hamar. Én nem akar megöl, de ha te rosszul viselked, nem ad más választás.

[Mesemondó]

KM: [Jómadár]
Helyszín: Raehur hercegség, karavánpihenőtől délre
Idõpont: P.sz. 3690. éjközép után
Résztvevõk: Allaro

Amint a feje mögül közelítesz, hirtelen felpattan és rövid, egyenes tőrét neked szegezi. Nyilvánvalóan teljesen ébren van, tehát már egy ideje csak mímelte az alvást. Felismered, a karaván egyik őre az, Juszufnak szólították. Arra is emlékszel, hogy az út során valakinek kisebesedett a lába és azt mondták neki, "Mutasd meg Juszufnak, majd ő ad rá valami kencét". A tőre felől érzékeny orrodat megcsapja valami rossz szag. Vajon arra mit kenhetett? Úgy sejted, méltó ellenfélre akadtál, de ez most valahogy nem tölt el elégedettséggel.

//Csak hogy tisztázzuk a hátteret, dobtam neked lopódzásra - 92-t... ez még a kapott +50%-al is sikertelen lett. Ő pedig megdobta az érzékelés, majd az akaraterő próbáját, hogy ne pattanjon fel, hanem bevárja, hogy közel érsz és hirtelen megszúrjon. Amikor rájött, hogy a feje felől közelítesz, és nem fogja tudni, mikor kell szúrnia, akkor ugrott fel, hogy szembenézzen veled.//

[Mesemondó]

KM: [Jómadár]
Helyszín: Raehur hercegség, karavánpihenő
Idõpont: P.sz. 3690. éjközép után
Résztvevõk: Ariel, Arvaroll, Lertanard, Awyer

Már kezdtek jócskán elfáradni a kevés alvás, az izgalmak és a fizikai munka hatására, ráadásul az érzés, hogy figyelnek, már mindenkibe kezdi beleinni magát. Ástatok egy kis gödröt, belehúztátok a hullákat, és köveket szórtatok rá. Szép kis kupacot sikerül emelni. Remélitek, hogy tartós mementója marad - minek is? A pénz pusztító erejének? A gátlástalanságnak?
Végre leállhattok kicsit kifújni magatokat, és körbenézni a most már kevésbé véráztatta karavánpihenőn.
Temérdek felszerelési tárgy, fegyverek, élelem hever a félredobott zsákokban, vajon azokkal mi lesz? És persze ott van a lassan magához térő, de pisszenést sem hallató fogoly is.

//Noryella, kérlek írd le pontosan, hogyan áldozod fel az ételeket.//

[Meridian]

(Awyer)

*Ahogy a romok között téblábol, meglátva az élelmet feláldozó papnőt kicsit elfintorodik. Kaját elpocsékolni... :S Összegyűjt magának egy kisebb kupacot belőle, és nekiül enni.

-Engedelmet, az izgalmak után megéheztem. Ez aaaz... Allaro nevű hölgy mikorra ígérte magát? Ja, jut eszembe, az a megkötözött fickó talán tud mondani valamit, Lertanard. *bök hüvelykujjával a lefegyverzett támadó felé. -Aztán ha senkinek nincs tennivalója, és Allaro is visszatért eltehetjük magunkat holnapra. Nem tudom, fogja-e folytatni a karaván az útját.

<Hmm... miért érzem azt, hogy valaki folyamatosan minket figyel. Sehogy nem jó ez így...>

*Evés közben néha körbe-körbe pislant, hátha észrevesz valami gyanúsat. Táskáját a háta mögé teszi, rá még egy-két cuccot és bekucorodik mögé.

[Siffad]

/Arvaroll/

- Oh, bocsáss meg, igazad van, pengék rózsája. A nevem Zenrog Tyr, csekély képességű utazó felhajtó vagyok Alfricból.
Nem mintha gondom lenne velük, de nem árt az óvatosság. Most, hogy a Sompolygók is ránk vadásznak, összebonyolódtak a dolgok. Biztonságosabb a harcosok mellett.
- És a harcosnak is igaza lehet. Ezek itt - mutatok a holtakra - csak kirabolni jöttek, sivatagi kutyák piszkítsanak a sírjukra. Csak a ti ádáz pengéitek tudtak nekik megállást parancsolni, köszönet érte. De a többieket nem ismerem, így azt sem tudod, ki hiányzik még de a távollevő .. Allaro .. viszont elég feltűnő jelenség.

[Noryella]

Ariel

Awyer így szól:
-Engedelmet, az izgalmak után megéheztem. Ez aaaz... Allaro nevű hölgy mikorra ígérte magát? Ja, jut eszembe, az a megkötözött fickó talán tud mondani valamit, Lertanard.-
Bök hüvelykujjával a lefegyverzett támadó felé. -Aztán ha senkinek nincs tennivalója, és Allaro is visszatért eltehetjük magunkat holnapra. Nem tudom, fogja-e folytatni a karaván az útját.

-Szerintem mindnyájunknak jót tenne az étkezés... De azért közben figyelhetnénk is a hátunk mögé...-Javaslom.

- Oh, bocsáss meg, igazad van, pengék rózsája. A nevem Zenrog Tyr, csekély képességű utazó felhajtó vagyok Alfricból.
- És a harcosnak is igaza lehet. Ezek itt - mutat a holtakra - csak kirabolni jöttek, sivatagi kutyák piszkítsanak a sírjukra.
Csak a ti ádáz pengéitek tudtak nekik megállást parancsolni, köszönet érte.
De a többieket nem ismerem, így azt sem tudod, ki hiányzik még de a távollevő .. Allaro .. viszont elég feltűnő jelenség.

Felvonom a szemöldököm.
<Ezt a rózsás dolgot bóknak szánta??? >

-Megbocsássatok, de én nem osztom ezt a véleményt... Ahhoz hogy csak egy egyszerű rablótámadás legyen, túl sokan voltak. Vagy valamit vagy valakit kerestek, viszont minden nyomot el akartak tüntetni, akár mászárlás árán is... Talán érdemes lenne utánnanézni a menetlevélnek, hátha hiányzik valami.-Hallgatok el.

Majd néhány kőből oltárt emelek és a táskámból szárított húst veszek elő.
Elhelyezem az oltáron a húst és imátkozok Arelhez az ég felé emelt kézzel és arccal.
Ha meghallom a sólyom sikolyát és Úrnőm elfogadja áldozatom, csak azután étkezek én is...

[Navaratna]

(Allaro)

A szag! olyan ez, mint egy élő figyelmeztetés, ami végigszalad gerincem mentén. Rendes fegyvernek nincs ilyen szaga, csak annak, amivel aljasságot követnek el.
"Nem karcolhat meg! Érted, te nő? Még csak karcolást sem!"
Nem gondolok egyből a legrosszabbra, azaz hogy halált hozó kenet pihen élén, de nekem egy annál enyhébb is a véget jelentené. Kicsiny ingás, mert látásom kihagy, pilledés, mi nem rendjén való, semmiből támadt őrület, és ez a beste rövid úton megmetsz, vagy rosszabbat követ el...
Elszántan összeszűkül a szemem. Ezt nem úszom meg harc nélkül, és levonom a tanulságot: máskor messziről, mikor még én vagyok jó helyen, eresztek egy nyíllövést. Csak legyen legközelebb!
"Mért ne lenne? Nem érzem halálom pillanatát. Rám sok minden vár még, nem ez a senkiházi szakít el a világtól!" - vallom.
"Ti, kik életre hívtátok népemet, álljatok mellettem! Legyetek velem, mert kelletek, vezessétek kezem, ha szúrni kell, irányítsátok testem, ha kitérni kell!" - fohászkodom.
Hiába fajtám gyorsasága, ügyessége, akadhatok méltó ellenfélre, oly idős és kipróbált még nem vagyok. Éber fajzat ez!
Készen állok az összecsapásra, hangot se halaltok, mozdulok ... (Kérdés, ebből védekezés, vagy támadás lesz )

[Alauron]

(Lertanard)

- A karaván Odrába tartott, és tudtommal semmi különlegeset nem vitt, de ha hiányzik is valami, azt már nem tudjuk meg minek kellene itt lennie. Kétlem, hogy találnánk még valami különlegeset, de majd megnézhetjük, mert alkalom adtán dönteni kell, mi legyen az áruval. Elvihetnénk annak aki vár rá, ez lenne a helyes, és biztos tisztességes pénzt kapnánk érte. Egyenlőre osszuk be az erőnket, és pihenjünk, de állítsunk őrt.- hozzáfog levetkőzni, kimossa a sebeit vízzel, de a papnő nagyon elfoglalt, láthatólag valami szertartásba kezdett, olyanba amilyet még nem látott. Érdeklődve figyeli a távolból, inkább mégsem kéri meg, hogy az ő sebével bajlódjék.
<Mi mást lehet tenni? Remélem a következő őr megbízhatóbb lesz, mint az előző.>
- Zenrog? Awyer? Ért valamelyiktek a sebekhez?

[Siffad]

/Arvaroll/
/A karaván Odrába tartott, és tudtommal semmi különlegeset nem vitt, de ha hiányzik is valami, azt már nem tudjuk meg minek kellene itt lennie. Kétlem, hogy találnánk még valami különlegeset, de majd megnézhetjük, mert alkalom adtán dönteni kell, mi legyen az áruval. Elvihetnénk annak aki vár rá, ez lenne a helyes, és biztos tisztességes pénzt kapnánk érte. /
"na persze, de ha mi adnánk el, még többet kapnánk érte."
gondolataimból felrezzenek a nevemre
- nem, sajnos semmit sem értek a sebekhez
"tényleg, mit is szállítottunk?"
- nem kellene leellenőrizni, hogy mit is szállítottunk?
azzal a csomagok felé fordulok és megvizsgálom őket. úgy nézem, jelenleg kár lenne előállni az ötletemmel.

[Mesemondó]

KM: [Jómadár]
Helyszín: Raehur hercegség, karavánpihenőtől délre
Idõpont: P.sz. 3690. éjközép után
Résztvevõk: Allaro

Bíztatod magad szép szavakkal, nagy reményekkel, és annak biztos tudatával, hogy többre termettél, minthogy egy méregkeverő rablófajzat tőre életedet ontsa ki, vagy csak lebénítson, hogy még élj, amikor ráeszmél ki is vagy és legocsmányabb vágyainak nyisson szabad utat. De persze a benned lakozó kisördögöt is meghallod: Vajon harcol-e a farkas a veszett rókával? Kölykeid, területed véded, hogy életed árán is helyt állj? Mondd, láttál már sast szemből, leszállva harcolni a viperával? És vajon a rabló, akinek agyát nyilad loccsantotta ki, kész volt-e a halálra? Nem szebb jövőről, fényes diadalról, gazdag zsákmányról álmodozott rövid élete hátralevő napjaira?
Hány döbbent arcot láttál már, akik nem akarták elfogadni, hogy nincs tovább, mégsem tehettek mást? Otthon, fajtád védelmét élvezve talán megkaphatod a kegyet, hogy felkészülten várd a megmásíthatatlant, de idegen földön, ármánykodó, vérszomjas kérészéletűek között a halál ugynolyan kéjesen les rád, mint őrájuk.
A gondolatok egy villanással tisztulnak ki a fejedből, amikor villámnyors mozdulattal, feléd szúr a pengéje. Fém sikít fémen, ahogy ösztönös mozdulattal kecsesen hárítod, de a visszatámadás nem sikerül valami jól. Rá kell jönnöd, bár a mozdulataid sokkal gyorsabbak, mint a legtöbb harcosé, ellenfeled nem lassabb nálad. Mozdulatai ugyan nem tűnnek nagyon kifinomultnak, viszont elég egy karcolás...

Ha harcolsz, kérek támadó dobásokat 3 körre.

[Mesemondó]

KM: [Jómadár]
Helyszín: Raehur hercegség, karavánpihenő
Idõpont: P.sz. 3690. éjközép után
Résztvevõk: Ariel, Arvaroll, Lertanard, Awyer

Ariel az étkeket szépen elrendezgeti és imába fog. A többiek szájában megdermed a falat egy pillanatra, Arvaroll, aki épp egy butykost akart meghúzni, erőlködve köhögi ki a félrenyelt bort, ugyanis az erdőből hatalmas termetű oroszlánok lépnek elő, nyugodt mozdulatokkal felkapják a kövekről az áldozati étkeket és kecsesen eltűnnek a fák közt. Rá kell jönnötök, a Sólyomasszonynak van humorérzéke, amikor éles vijjogás hallatszik, mintha a sólyom a vállatokról rivallt volna a levegőbe. Első rexlexből lehúzzátok a fejeteket, kivéve a papnőt, aki erre már fel volt készülve, mégha az oroszlánokra nem is. A jelenet végére mindenki megkönnyebbül, Ariel áldozata eltűnt az oltárról, Arvaroll nem fulladt meg, és a korábbi "figyelnek" érzés is elmúlik.

A karaván által szállított árukról semmilyen nyilvántartás nem készült, az az utazók magánügyének számított. A zsákokban csupa használhatatlan dolgokat találtok, ismeretlen porokat, fűszereket, különleges fémtárgyakat, kenőcsöket, néhány nem különösen értékes fegyvert.

[Noryella]

Ariel

Először ledöbbenek , amint megjelennek a hatalmas oroszlánok.
Majd a hideg végigfut a hátamon és csak a szememmel követem az állatokat, amint elviszik az áldozati étkeket az erdőbe.
Amint viszont meghallom a sólyom sikolyát, megnyugszom és fölnevetek.

<Hát igen... az Úrnőnek van humorérzéke...> Somolygok.

Majd így szólok a többiekhez:
-Kérem, nyugodjanak meg. Az Úrnőmnek, Arelnek a természet és a harc istennőjének áldoztam az imént.
Szerencsére jól fogadta, bár érdekes módon. Most magatok is megtapasztalhattátok a jelenlétét.
A Sólyomasszony figyelme kísér minket utunkon, ez jó jel!-

Amint megreggeliztem, átnézem az árukat.
Kicsit kedvem szegi, hogy nem találok nyilvántartást. Hát tovább kutatok.
Megnézem találok-e gyógynövényeket, és olyan alapanyagokat, amit a sebek gyógyítására tudok felhasználni a késöbbiek során.
(Ezen kívül különösen arra vagyok még kíváncsi, hogy a különleges fémtárgyakból és a fegyverekből bármilyen mágikus kisugárzást érzékelek-e.)

[Siffad]

/Arvaroll/
A tömlő kifordul a számból, mikor megjelennek az oroszlánok. Kétségbeesve kapok a dobótőröm után, bár ezzel nem tudnám megállítani, ha támad. Szerencsére távoznak, majd a papnő világosít fel.
"kísérjenek téged figyelemmel a sivatagi keselyűk"
de nem mondom ki hangosan, csupán csendesen mosolygok és elteszem a tőrt.
//tényleg, vissza tudtam/tudom szerezni a korábban felhasznált tőrt?//
//értékbecslés Mf, kereskedő szakma Af, megpróbálom felmérni a tárgyak értékét.//