A hajsza

[Alauron]

(Lertanard)

Úgy látszik Arel papnője nem haragszik, ez megnyugtató.
- Ásó éppen biztosan akad valahol a rakományban, azt is keresek.
<Ásni egy tisztességes árkot éjjel, és sebesülten már ami engem illet...ez nagyon sokáig tartana, de aminek meg kell lenni a papnő szerint, annak úgy is kell lennie. Valamit mégis ki kellene eszelni.>
- Talán gyorsabb, ha ásni kezdünk, és egy gödörbe fektetjük őket, aztán rá a többi, végül rá a földet amit kiástunk. Én megteszem amit tudok, bármelyik lehetőséget válasszuk, habár van egy pár sebem. Ki segít nekem? - fordul a többiekhez.- Vagy megoldás lenne, ha kisebb kövekből emelnénk halmot föléjük. Ahoz használhatjuk a lovakat, meg egy kordéjt, hogy idehordjuk ami kell, ha itt nem találnánk, de nem várhatjuk meg a reggelt vele? Addig van idő pihenni, sebeket ápolni.

[Navaratna]

(Allaro)

Figyelem az alak mozgását. Ha kimegy a tisztásra, mert mondjuk megkeresné a holmiját, továbbállási szándékkal, nekem kedvez: íj kézbe és lábon lövöm, ne mocorogjon semerre. Mozgásában csökkentve könnyebb dolgom lenne elérnem és rávenni, irány vissza a táborunk...
Ha nem megy ki a tisztásra, mert szélen marad, odalopakodom hozzá, hogy váratlanul rajtaüthessek, immár tőrrel, nem íjjal.

[Mesemondó]

KM: [Jómadár]
Helyszín: Raehur hercegség, karavánpihenő mellett
Idõpont: P.sz. 3690. éjközép után
Résztvevõk: Allaro

Az alak hőképét csak meg-megpillantani tudod (ágak, bokrok takarják), de elég jól hallod. Úgy tűnik, a tisztásról elindulván hagyott fel a lopakodással. Vagy meglátta, hogy követed (ami embertől túlságosan éles érzékszervekre utalna), de lehet, hogy csak azt hallotta, hogy véget ért a harc, és ezért fogta sietősre. Mivel gyorsan csörtet az erdőben, hang alapján elég könnyen be tudod cserkészni, de sietned kell.

[Navaratna]

(Allaro)

Sietek is. Tőlem akár leütve is jó, a két lábon járó ember hiába kényelmesebb csomag - saját magát viszi-, de annál bajlódósabb is - engedelmesség dolgában
Nyomában surranok, gyorsítok. Figyelem, merre mozdul, hogyan. Arra törekedem, hamar csökkenjen le közöttünk a távolság, és elkaphassam.
Hasonló gyakorlatokat otthon is végeztem, de hazai környezetben nem túl sokszor kellett alkalmaznom. Egészen visszarepülök térben és időben oda, amikor tanítóm az illetéktelen behatolók, vagy arra készülők elfogására oktatott.
Ha lenne oly szerencsém, hogy dulakodás nélkül elkapjam, az külön jó lenne. Egyrészt az illető férfi, talán erősebb is, és ha sokat vacakolok, előnyömből csúf hátrány lehet. Másrészt az alattomos, hétpróbás rablófajzatok bizonyára értenek ahhoz, hogy verekedés közben a legrosszabbkor legyen a kezükben éles tárgy, s azzal érzékeny pontra bökjenek, én meg tisztességtelen, aljas harcmodorban nem vagyok járatos.

[Meridian]

(Awyer)

*Amint észreveszi, hogy az egyik rabló él, az különvonszolja a többitől. Valamelyik elhullott társa ruhájából lehasít egy darabot, majd a fickó kezeit hátraköti, hogy ne tudjon végezni magával. Kicsit megtisztítja körülötte a terepet, két-három méteres körben ne legyen semmi éles vagy hegyes tárgy

-No, édes egykomám, te itt maradsz. Aztán jól viseld magad.

*Azután elmegy és segít a többieknek rakodni, utána pedig megvárja, amíg egyezségre jutnak a többiek és annak megfelelően segít. Ha kell lovával hoz egy-két követ, ha ásni kell, hát -egye fene, de azért figyel arra, hogy ne a munka oroszlánrészét csinálja. Közben néha a megkötözött alak felé pillant, felügyeli, hogy nyugodtan viselkedjen.

[Mesemondó]

KM: [Jómadár]
Helyszín: Raehur hercegség, karavánpihenőtől északra az erdőben
Idõpont: P.sz. 3690. éjközép után
Résztvevõk: Allaro

Sajnos az alattomos hétpróbás fajzatok más dologhoz is értenek, amikhez eddig nem gyakran volt "szerencséd". Ez most nekik volt hazai terep és ezt ki is használták. Amint a táboruk határán vágsz át, egy pendülést érzel, mint amikor pókháló fonalát szakítod át, közvetlen utána apró csípést a bokádon. Bizony a haramiák éjszakai szállásukat körbebástyázták valami védelemmel, de hogy mi volt az, első pillanatban nem derül ki. Amint azonban tovább akarsz sietni, érzed, hogy az izmaid nem akarnak engedeleskedni, olyannyira, hogy a következő lépéssel egyszerűen elvágódsz a tábor közepén. Ha az ördögfajzatok még itt tanyáznának, jókora slamasztikában lennél, de mivel azokat éppen kupacokba hányják a többiek, egy meg észak felé szalad, némi küszködés után össze tudod szedni magad (egészségpróbára 3-t dobtam). Hamarosan újra ura leszel a testednek, de a menekülő némi előnyhöz jutott, már nem is hallod a csörtetését. Elszelelt volna? Vagy csak meghallotta az esésed és újra lopakodni kezdett? Vagy közben sok idő telt el, ami neked "kimaradt"? Ha tovább sietsz észak felé, talán megleled a választ.

[Navaratna]

(Allaro)

Grimasz fut végig az arcomon a fura zsibbadáskor, de az utána való ébredéskor is. Ekkora marhát, mint én! Malőr a javából. Vajon otthon ismerik az ehhez hasonló védelmet? Ha nem, majd én mesélek nekik róla, nem rossz, mért nem nekünk jut ilyesmi az eszünkbe
Felemelem a fejem, fülelek. Fülelek, de nagyon. Az emberek nem hülyék. A haramiák pláne nem. Származásom ide vagy oda, mi sem esünk el hangtalanabbul, ha hibázunk, szóval ezt csak egy süket, vagy egy felettébb elfoglalt fül nem hallotta meg. Inkább arra hajlok, akit követtem, az még itt van, és elképzelhető, nyerő helyről figyeli, a csapdát fogott jövevénynek, azaz nekem mi lesz a következő lépése.
Az óvatosság és a baj okozójának eltávolítása után második az íjam ottlétének, használhatóságának legfeltűnésmentesebb ellenőrzése. Ha az rendben, felülök, és odébblopakodom arról a helyről, ahol elestem. Várok, mocorgásomra történik-e valami. ha sehol semmi, és magamtól sem jutok előrébb, vajon kiesett valamennyi idő, vagy egyszerűen nincs ott az, akit keresek, fokozott óvatossággal észak felé haladok. Ha egy bizonyos szakasz megtétele után semmi remény nem kecsegtet azzal, nyomára bukkanhatok még az alaknak, feladom, nem űzöm tovább. Nem szeretnék idegen terepen se eltévedni, se összeakadni hegyi macskákkal, vagy újabb csalafinta csapdával.

[Siffad]

/Arvaroll/
Valóban nem szabad itt hagyni a hullákat. Készségesen segítek összhordani a hullákat, de közben ujjaimmal végignézem őket, nehogy valami érték elkerülje a figyelmünket. Megvizsgálom a támadók testét is - viselnek-e valamilyen különös jelet vagy tetoválást, ami szervezetre utalna?

A munkában eléggé elfáradok, a vége felé már csak tessék - lássék segítkezem. Ha lehet, a készletekből szerzek valamilyen szeszes innivalót.

[Mesemondó]

KM: [Jómadár]
Helyszín: Raehur hercegség, karavánpihenőtől északra
Idõpont: P.sz. 3690. éjközép után
Résztvevõk: Allaro

Allaro
Az íjaddal minden rendben. Az akáctüske méretű fémtűt szerencsére könnyen ki tudod húzni, jobban megnézve a tisztás túloldalán is meglátod a hajszálvékony zsinórt a földtől néhány ujnyira kifeszítve. Mivel zajt nem hallasz, és élőlényt sem látsz, óvatosan elindulsz észak felé. Néhány szívdobbanásnyi idő után jó messze nyerítéseket hallasz, mintha több lovat zavart volna meg valaki. Ha az embered kijut az útra egy lóval, nem lesz könnyű utólérni, bár számodra, akinek a nyomok megannyi információt adnak, nem lehetetlen az üldözése. Persze mindez napvilágnál sokkal könnyebb lenne.

KM: [Jómadár]
Helyszín: Raehur hercegség, karavánpihenő
Idõpont: P.sz. 3690. éjközép után
Résztvevõk: Ariel, Arvaroll, Lertanard, Awyer

Awyer
Az illető elég nyomorúságosan fest, ahhoz is megtörtnek látszik, hogy önmagára veszély jelentsen, nemhogy másra. Ha nem tudnád, hogy a tömény émelyítő vérszag részben az ő műve, talán még szánnád is. Gond nélkül kötözöd meg, nem áll ellen, kicsit nyüszít olykor az öntudat határán. Szörnyű fájdalmai lehetnek.

Lertanard
Emlékszel, hogy a karavánvezető holmijai között láttál egy kisebb ásót, így hamar rá is lelhetsz. Fákat gyűjteni vagy gödröt ásni - mindkettő szép feladat, de hát itt hagyni őket a dögevőknek mégsem lehet. Bármelyiket is válasszátok, reggelre biztosan végeztek vele. Viszont közben olyan tarkótáji érzésed van, mintha az erdőből figyelnének. Nem látsz semmit, de az érzés nem múlik. Vajon kit csalt ide a vér szaga?

Ariel
Nemes cselekedet a végtisztesség, és nem hátrány, ha sikerül szót érteni a többiekkel, ugyanakkor kétségeid vannak, hogy érdemes-e feláldozni a fegyvereket. Nem nagy hősiesség árán szerezted őket (legalábbis nem voltál döntéshelyzetben, az életedet védted), és mivel nem sok hasznát vehetnéd tőröknek, rövidkardoknak (hacsak nem találsz egy-két igazán míveset), nem is jelent igazi lemondást. Biztosan nem dühíted fel vele, de valószínűleg nem is fog tőle jobban kegyelni. Viszont a halottak lekéért hogy így kiálltál, ez jó érzéssel tölt el, érzed is magadban a szakrális erőt.

Arvaroll
A lovakkal mindent rendben találsz, nem nyúltak hozzájuk. A támadókon igenis találsz jelet, a sompolygók klánjához tartoznak, ahogy Füves is. Odrában van a központjuk, de elég kiterjedt a hálózat. Erkölcsi béklyókkal nem nehezítik meg a sorsukat, de ezt most akkor is tudnád, ha sosem hallottál volna róluk. Hát szeszt is találsz bőven, ha ájulttá akarnád inni magad, akkor is alig látszana meg a készleten... A lovak néha nyugtalakodnak. Talán a halál közelsége zavarja őket?

[Navaratna]

(Allaro)

Nyerítés? Már a lovaknál jár? Összeszorítom a szám, de akaratlanul elmosolyodom. Ha elég ügyes vagyok, én is lóhátra ülhetek és az útra fordulva beérhetem. Lovas üldözés, éjjel? mi az esélye egy embernek velem szemben, aki szinte nyereggel a fenekén született, és akire majdnem minden értelmes élőlény hallgat?
Felvillan bennem a kalandvágy, ifjúságomhoz méltó kihívás, elbizakodottság. Kezdem magam szilaj ebnek érezni, aki ha megragad valamit, nem hajlandó elereszteni, vagy csak nagyon nehezen.
Láttam a zsineget, futásnak eredek, nem feledve, a tábor még nem buktatótól mentes. Ha nem maradok le nagyon, mint a borravaló, akkor bizony lovat veszek kölcsön én is, hogy immár hátassal eredjek az idegen nyomába.

[Mesemondó]

KM: [Jómadár]
Helyszín: Raehur hercegség, karavánpihenő környéke
Idõpont: P.sz. 3690. éjközép után
Résztvevõk: Allaro

Megtalálod a helyet, ahol a lovak voltak kikötve, de a rothadékja eloldozta és szétzavarta őket (ezt hallottad az előbb). Eltart egy darabig, míg becserkészel egyet, de azután hamar magadhoz édesgeted, és folytathatod végre az üldözést. A feladat kőkeményen próbára teszi a tudásodat, de éles szemednek, erdőjáró és nyomkövető ismereteidnek hála csakhamar rálelsz a haramia nyomaira. Széles ívű kerülő után a kijárt útra tért vissza és délnek vette az irányt. Nem sejtette, hogy egy sasszemű, kopószimatú lény üldözi egy bulldog elszántságával, így egy idő után letért az útról, hogy a fák rejtekében lepihenjen. Haloványan megpillantod a lovát kb 50 lábnyira az úttól.

[Alauron]

(Lertanard)

Hordja a köveket a holtak halmára, fáradtságát nem kímélve. Hajnaltájt majd pihenni akar, rendbe kell tennie a sebeit, le kell mosdania, majd a szertartás után megkéri a papnőt, hogy lássa el a sebeit ahogy tudja.
<A lovakat nem kellene itthagyni, ha egymás után kötjük őket nem lesz gond velük, szegény párákat magunkkal kell vinnünk. Az áruk közül vigyünk vizet, élelmet amennyit tudunk, utána a többit ahogy akarjuk, de gyorsabban haladnánk, ha kevesebbet vinnénk. Hm, mintha lesnének ránk? Elég volt ennyi egy éjszakára.>
- Hé, ti nem érzitek úgy mintha figyelnének?

[Siffad]

/Arvaroll/
Szerencsére a lovak megmaradtak, nagyon utálnék gyalogolni a városig. Így hát egy tömlőt készítve a kezem alá, segítkezem a papnőnek.
Ez a temetés eléggé fárasztó munka,
"maradtak volna inkább otthon. "
Az sem tölt el örömmel, hogy a Sompolygók jelére akadok. Szemét egy banda és rossz a természetük, innentől kezdve nagyon ébernek kell lennünk. A jelre felhívom a többiek figyelmét is - persze nem közlöm a jelentését:
- Úgy gondolom, ez valamiféle alvilági banda jele lehet, valószínűleg a közelben van a tanyájuk. Amíg a környéken tartózkodunk, nagyon a hátunk mögé kell figyelni.

Az izmaim egyre jobban fájnak és mikor egy kő alá beszorul a bal kisujjam, végképp elunom. A dühömet némi szesszel csillapítom, közben végignézek a társaságon és számolni kezdek.

-Hmm, nem többen voltunk? Hová lett az az elf?

[Navaratna]

(Allaro)

Csodálom, hogy a lóval való ügyeskedés után sikerül a nyomára lelnem. Büszkeségem dagad, de nem engedhetem el magam. Meglelem a nyomait. Beleizzadtam, de elégedettség tölt el, van bennem spiritusz
Ahogy meglátom, lova kikötve, s ő valószínűleg letáborozott, nem megyek tovább. Kikötöm a magam hátasát, és újabb óvatos, lépésenkénti lopakodásba kezdek, ügyelve gallyra, buktatóra, fatörzsek közé kifeszített bármire. Nem szeretném azzal eltolni, hogy belegázolok egy ravasz csapdába, mikor karnyújtásnyira van tőlem.
Tervem az, közelébe lopózni, elkapni, megkötözni, lóra rakni és visszavinni a mi táborunkhoz. Vajon ebből mi, és hogyan jön össze?

[Noryella]

Ariel

Segítek a férfiaknak a kőhordásban. Minél elöbb temetjük el őket, annál jobb...
A fegyverek feláldozásáról ugyan lemondtam, de egy fél napi élelmemet feláldozom a Sólyomasszonynak és megköszönöm, hogy megsegített a bajban...
- Hé, ti nem érzitek úgy mintha figyelnének?-Jön a kérdés.
A férfiakhoz fordulok:
-De igen, tekintetek öveznek mindket, jó lesz vigyázni... Ha lehet maradjunk együtt.-Mondom nekik.
A másik, aki nem akart bemutatkozni, így szól:
- Úgy gondolom, ez valamiféle alvilági banda jele lehet, valószínűleg a közelben van a tanyájuk.
Amíg a környéken tartózkodunk, nagyon a hátunk mögé kell figyelni.-
Kicsit gondolkodik, majd újra megszólal:
-Hmm, nem többen voltunk? Hová lett az az elf?-
-De igen, igazad van... Allaro elment északnak, mert gyanús zajt hallott.
Azt mondta hamarosan visszajön. Ne aggódjatok miatta.
De bocsáss meg, nem tudom a nevedet. Most már megosztanád velünk?
Mint említettem, van egy elméletem a támadással kapcsolatban...
De elöbb szeretném tudni, hogy ki hiányzik a csapatból. Elhurcoltak valakit???-Nézek gyanakodva körbe.