Tristani Krónikák I (ÚTK)

[Togar]

Ramani Voineor

Miután végeztem a lángok kioltásával, egy hálát mormolok magamban istenem felé, egy újabb magot hintettünk el az emberek fejében. Ezután odasétálok egy katonához és megkérem mondja meg merre találom a fogadót, hogy csatlakozhassam társaimhoz, Miután megkaptam az útbaigazítást elindulok arrafelé kihúzom magam, mintha mi se történt volna, az más kérdés hogy nagyon elfáradtam mert a mágia erősebb volt mint én és kiszívta belőlem az erőt, de ezt próbálom kifelé nem mutatni. És nyugodtan sétálni a fogadó felé.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 11. nap, éjjel
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Ramani

A kis bemutatód után kihúzod magad, majd a tér szélén bámuló tömegben keresel egy katonát, akitől útbaigazítást kaphatsz.
Azonban amint elindulsz az egyik alak felé, a tömeg halk morgással és ijedelemmel meghátrál előtted. Másik katonát választasz, de az eredmény ugyanaz: elhátrálnak előled, tartják a távolságot.
Láthatóan az isteni hatalom ilyetén megnyilvánulása babonás félelmet okozott leginkább az egyszerű falusiak és katonák szívében. Jobbnak látják, hogy a kellő tisztelet megadása mellett, kellő távolság is legyen közted és köztük.
Így igazán nem mégy semmire, akár egész este is kergetőzhettek.

Szerencsédre egy fiatal legény hetykén megáll előtted, nem húzódik be a sötétbe, mint a többiek. Tőle megkérdezheted a fogadóba az irányt.
- Ott van ni, az a nagy épület. – bök egy kétszintes gerendaházra a siheder. Tényleg, valami dereng, hogy Seela is arra tartott.

A fogadó jelenleg, mint közkórház működik, a földszint és ivó tele van sebesültekkel. Egy felcser és pár önkéntes segítő próbálja a sebeket, vágásokat, zúzódásokat, töréseket és az égéseket kezelni, fájdalmat enyhíteni.
Többen fáradt tekintettel néznek rád, de egyébként nem foglalkoznak veled.
Seela éppen eltűnik az egyik ajtó mögött, Ő nem vesz észre téged.

Seela

A büntetően rossz ízű lé után sürgősen vágyad támad valamivel lemosni azt. A gyomrod is megkordul, jelezve, hogy enned is kellene valamit.
Benyitsz az egyik ajtón, ahonnan ételszagot érzel. Szerencsére senki nem foglalkozik veled, így amikor az ajtó mögötti konyhában mindenféle finom falatot látsz az asztalon és a tálalón, gond nélkül be tudsz surranni.
Annyi kenyeret, sültet, kolbászt és egyéb ételt tudsz magadhoz venni, amennyit elbírsz.
Már csak el kell pakolnod valahova az ételt, elvégre a kezedben mégsem ballaghatsz ki a fogadótérbe, szobát rendezni magadnak. Mert fáradt is vagy és valahol nyugodtan akarod elkölteni a lefekvés előtti étkezést.

Arg (és Yvett)

Összenéztek a szokatlan látvány észleltekor, ám okosabbak nem lesztek. A varázslólány is csak megvonja a vállát, mintegy jelezve, hogy fogalma sincs, mi is lehetett ez a fény.

- Mágia. – mondja neked tömören, ám mintha kissé bizonytalan lenne a hangja. Biztos bővebben is tudna a jelenségről értekezni, de mintha kényelmetlen lenne ez neki.

A legközelebbi katona a kérdésedre felétek fordul, majd bár szúrós a tekintete, készséggel válaszol a kérdésedre:
- Az ideiglenes elsősegélyhely a falu egyetlen fogadójában van berendezve, a főtéren. Ahonnan a fény jött még az előbb… - teszi hozzá gondterhelten. Bár nem mutatja, az érzékeny szaglásod megérzi, hogy majd összetette magát a félelemtől. Bőven verejtékezik és büdös, mint egy disznó. És még téged neveznek bűzösnek…

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Morgok egyet, majd arrébb álok.

<Pont ott ahol a fény volt. Nem tetszik ez nekem. Az biztos, hogy a legelső alak, ki kicsit is ördögi kinézetű kettéhasítom a fejét.>

*Ezzel meg is nyugtattam magam, bár fogalmam sincs hogy néz ki egy ördögi kinézetű egyén, na de mindegy.
Elindulok a tér felé, és közben az alakokat figyelem, s néha nagyot szippantok a levegőbe, hátha gyanús szagot érzek. Azt is figyelem, hogy az ellenség sorai, kik itt vesztették életüket, milyen fegyverrel voltak, és hogyan néznek ki. Ha megtalálom a fogadót, akkor belépek rajta.

[Togar]

Ramani Voineor

Benézve látom a fogadó közkórház jellegét kapásból leteszek a szállás és evési lehetőségről, mert az emberek ellátása elsődleges. Innentől értelmetlenné válik számomra az itt tartózkodás, hisz csak a helyet fognám mások elől, a fáradt tekinteteket látva volt munkájuk a felcsereknek és még lesz is bőven. Körbenézek a lehetőségek iránt majd keresek egy nyugodtabb helyet és leülök pihenni. Várom a fejleményeket és hogy lecsendesüljö9n a falu, bár erre rövid időn belül nem látok esélyt. Valamiféle szállást kéne keríteni de a bemutatóm után esélytelen. Így körbeérdeklődök hátha valaki szóba áll velem és tud mondani egy helyet a fogadón kívül ami ugye tömve van, ahol aludhatnék egy kicsit a mai fárasztó nap után.

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Amint belépek a konyhába, és meglátom a finomabbnál finomabb ételt, kedvem lenne rögtön leülni, és jól telepakolni az egyre jobban háborgó gyomromat, de még sikerül visszafogni magamat. Gyorsan lekapom magamról a köpenyemet, illetve körbenézek, van e valami kenyértartó kosárka, vagy valami hasonló könnyű és nagy edényféle. Ha találok, akkor telepakolom sülttel, kolbásszal, sajttal, és a tetejére kenyeret, annyit, hogy 3 embernek elég legyen. Az orkot nem számolom bele, őt majd beküldöm, hogy szolgálja ki magát, elvégre nem tudok a számára egy fél disznót kicipelni innen. Majd becsomagolom a köpenyembe az ételt, ha találok bort, akkor magamhoz veszek két üveggel, majd a kis batyuval kisomfordálok a konyhából. *

* Körbenézek, nem érkeztek e meg a társaim, majd visszamegyek a cuccomhoz, és lerakom mellé a batyut. *

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 11. nap, éjjel
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Ramani

A fogadóban körülnézve észreveszel egy kis zugot, ahol kényelmesen le tudsz ülni, és senkit nem zavarsz.
A fáradt felcser és a szolgálólányok néha rád pillantanak, de nem foglalkoznak veled, mint ahogy a sérültek sem.
Kis idő múlva Seela sétál elő az előbbi ajtó mögül, egy kosarat cipelve, amit egy darab ronggyal takart le.

Seela

Az egyik szegletből előhalászol egy fonott kosarat, amit megpakolsz étellel, majd a kissé kétes tisztaságú köpenyeddel lefeded az egészet.
Amerről jöttél, arra távozol, és látod, hogy a fogadó ivó részében semmi nem változott, senki nem foglalkozott veled.
Az egyik sarokban Ramani üldögél és figyeli a bent lévőket. Láthatóan szeretne valakivel kapcsolatot teremteni, ám az elfásult és sérült emberek nem igazán foglalkoznak vele.
Mindenkinek megvan a maga baja…

Arg (és Yvett)

Körbejárjátok a főteret és környékét, ám a vér, halál, üszök és izzadság szagán kívül rengeteg erős szagot érzel. Felmerül benned a kérdés: mit is tarts gyanús szagnak? Itten egész szag-orgia van!
A városőrök egy csoportja, néhány falusival kiegészülve a levágott goblinokat hordják a falu határában egy halomba.
Nem is látsz mást, csak goblinokat az elhullott támadók képviseletében.

A fegyvereiket a főtér egyik oldala felé hurcolja pár katona. Mind fémből készült, remek rövidkard. Igényes munka, bár a kivitelezés mintha kicsit kapkodóra sikerült volna. Vagy nem pont goblin kézbe tervezték.

A fogadót könnyen megtaláljátok, a sebesültek vagy oda, vagy onnan mennek. Benyitva elég nagy tömegbe érkeztek, ahol többen is felhördülnek az ork láttán.
Az egyik sarokban Ramani fészkelődik, a hodály túlfelén meg Seela cipel a köpenye alatt valamit.

[Thor]

(Vasöklű Arg)


*A szagok káosza miatt nem is foglalkozok tovább velük, hisz lehetetlen bármit is megérezni belőle.

<Szóval csak goblinok az ellenség.> *Gondolom magamban, miközben nézem a holttesteket.

<Érdekes, vagy nagyon sokan jöttek, vagy a helyi katonaság nem a legképzettebbek közé tartoznak. Hisz én magam talán 20-30 goblinnal is elbánok.>

*Megvonom a vállam, és belépek a fogadóba. Körbe nézek, és látom a többiek is itt vannak, és elfoglalják magukat, így itt az idő, hogy magammal foglalkozzak, és a fájdalmamat okozó sebbel, melyet már kezdek megszokni. A felhördülőkkel nem foglalkozok, egyelőre. Yvettre nézek.

-No én mentem, hátha valaki be tudja kötni a sebemet.

*Majd keresek valakit, aki ápolja a katonákat. Ha meglátom odamegyek hozzá.

-Te, látod ezt a sebet. -* És a fejemen vöröslő fájdalom felé mutatok. *- Be kéne kötni, oztán csak ügyesen.

*És lehajtom a fejem, hogy bekösse az illető. Nem igazán érdekel, ha éppen mással volt elfoglalva.

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Meglátom Ramanit, és gyorsan odasietek hozzá. Közben felfigyelek a betoppanó orkra és a varázslónőre, de nagyon nem foglalkozom velük, folytatom utamat. Majd lepakolom mellé a kosarat és leülve mellé megszólalok: *

- Látom idetaláltatok. Nem ártana valami nyugisabb helyet találni, főleg Arg miatt, mert nem nagyon örülnek az emberek az ittlétének. Szeretném elkerülni a felesleges balhét. Szerintem van két választásunk, vagy kint éjszakázunk valahol, vagy felfedezzük magunknak a fogadó szálláshelyeit, üres szobák után. Vagy van valami más ötleted?

* Közben azért fél szemmel figyelemmel kísérem a fogadóban történteket, ha kell gyorsan tudjak reagálni az ork hirtelen jött hülyeségeire, elvégre kitelik tőle. *

[Togar]

Ramani Voineor

A fogadóban üldögélve egy sarokban fogalmazódott bennem meg a gondolat, amely során kizártam az itt történő éjszakázást, a fogadó állapotát felmérve. Ekkor megpillantom Seelát aki egy kosárral közelít felém, gyaníthatóan élelemmel tele, erre a gondolatra meg is kordul a gyomrom, ideje lenne valami normális kaját enni vacsorára.

-Én részemről az odakinn való alvást támogatnám, mert itt még ha találunk szobát akkor sem biztos, hogy tudunk pihenni, a nagy forgalomra való tekintettel. Megaztán arra sincs szükségem, hogy az ork barátunk ismét belekössön valakibe, még a feladatot sem kezdtük el de már szerzett jó pár ellenséget magának, ha nem velünk lenne rég halott lenne, remélem ezt egyszer felfogja. Várjuk meg míg bekötözik aztán menjünk innen és keressünk a falu mellett valami táborhelyet és reggel visszatérünk a hadnagyhoz aki útbaigazít minket, szeretnék minél hamarabb eltűnni innen, nem akarok több problémát.-válaszolom.

Majd én is figyelemmel kísérem az orkot és ha bekötözik odamegyek hozzá és közlöm a döntést, hogy ma éjjel kinn alszunk mert tele a fogadó.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 11. nap, éjjel
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Ramani, Seela, (Yvett)

Egymás mellett üldögélve várjátok, hogy a felcser végezzen az orkkal, és a megbeszéltek szerint odébb tudjatok a fogadóból állni. A kosárban az étel egyre gyomor kordítóbb szagokat áraszt, mindannyian fáradtak és éhesek vagytok.
Yvett elhagyja az orkot, és hozzátok ül le, majd gyors mozdulattal bekukkant a köpeny alá. Elismerően bólint, majd elmélyül valami gondolaton, és nem folyik bele a csevegésetekbe.

Arg

A felcser a közeledésedre és a barátságos szavaidra fáradtan feltekint az éppen ápolt beteg mellől.
Kicsit elcsodálkozik rajtad, ám látva Yvettet, aki Seeláék feli indul el, csak bólint egyet.

- Várjon, mindjárt befejezem. – és visszafordul a betegéhez.

Pár perc alatt végez a kötözéssel, és hozzád lép. Erős kézzel lenyom a földre, hogy a fejed tetejét kényelmesen elérje.
Hümmög egy sort, míg puha ujjakkal megnyomkodja a fejsebed környékét.
A táskájába kotor, elővesz egy tégelyt, és valami ragacsos kencével bekeni a fejsebed, amitől csillagokat látsz.
Aztán tűt és cérnát vesz elő, vár egy pár pillanatot, majd belemártva egy pálinkaszagú üvegcsébe mindkettőt, a seb összevarrásához lát.
Fájdalmas amit csinál, ám egy idő múlva kezded megszokni a bökdösést. Egy halk pendülés, ahogy a cérnát eltépi a felcser, és ellép tőled.

- Készen van, ne tegyen hirtelen mozdulatot a fejével és vigyázzon a sebre. Ennél többet nem tehetek. Teszek rá egy fedőkötést, valakinek naponta cserélnie kell majd. – s közben egy darab gyolccsal és némi kötöző anyaggal még bekötöz.
Csinos turbánt csinál a fejedre, ami kicsit szédül. Ráadásul a gyógyszer bűze beeszi magát az orrodba, minden más szagot elnyomva.
Még a közeledő társaidnál lévő ételes kosár szagát is csak két lépésről érzed meg.
Ramani közli veled, hogy ma szabad ég alatt éjszakáztok, mert a fogadóban nincs hely…

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Megvárom, míg végeznek az ork kötözésével, majd kivonulok a fogadóból társaim kíséretében. Az ajtótól pár lépésre megállva körbenézek, majd megszólalok:

- Először is, fel kellene valahogy rögzíteni a kosarat Ramani lovára, mert kicsit nehéz lesz cipelnem. Ezenkívül nem nagyon támogatom a falu melletti táborozást, lévén a környék veszélyes hely a goblinok miatt. Ránk férne egy alapos alvás, pláne amilyen állapotban vagyunk. Kellene keresni egy üres, elhagyatott házat vagy raktárt, vagy valami hasonló épületet itt a faluban, azt ideiglenesen birtokba vehetnénk egy éjszakára. Mit szóltok?

* Ha belegyeznek, akkor elindulok körbenézni valami éjszakai szálláshely után. Ha nem támogatják az ötletem, akkor követem őket a falun kívülre. *

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Nem örülök az erős szagnak, de mivel emlékszem, hogy hasonló szagú dologgal kenték be sebeimet az arénában folyt harc után, nem ellenkezek, hogy rám kenje. Egy morgással jelzem köszönetemet, és a társaim felé megyek.

*Közeledve hozzájuk fura érzés kerít hatalmában. Szinte csak pár pillanat telt el, de ekkor döbbenek rá, hogy a tiszt megtámadásával az ő életüket is kockára tettem. Ezt pedig nem érdemlik meg, hisz ők voltak eddig az egyetlenek, kik nagyjából elfogadtak. Előttük megállok, és nehézkesen, szinte nyögve mondom a szavakat.

-Ő nem akartam harcot a katonával, de izé, nem tudtam uralkodni magamon.

*Majd egy kis csönd után morgolódok valami alig halható sajnálom szót, amit csak a nagyon kihegyezett fülűek halhatják, és ezzel le is tudva gyorsan más irányba terelem a szót.

-Na add csak ide, oszt majd én cipelem. -* És nem várva meg, hogy beleegyezik vagy sem, kiveszem a kezéből a kosarat.

<Jó helyen van ez nálam. >

-Nekem mindegy hol alszunk.

*És ha a csapat elindul, velük tartok.

[Togar]

(Ramani Voineor)

Figyelmes végighallgatom mindkét társam mondanivalóját, majd látom az ork átveszi a csomagot. A fogadóból kilépve válaszolok.

-Nos Arg szerencséd hogy ennyivel megúsztad, egy kicsit türelmesebbnek kell lened, a jelenlegi helyzet sem könnyíti meg azt hogy elfogadjanak téged. Sajnos ilyenek az emberek, bár az orkok sem szívlelik az embereket igazán, és mint ott itt is vannak kivételek. Ezt el kell fogadni elég kevesen lesznek akik szívesen látnak téged de annak a kevésnek is örülni kell, ha pedig állandóan fegyvert rántasz akkor ezt a keveset is bizalmatlanná teszed magaddal kapcsolatban. Egyetértek Seelával keressünk egy elhagyott házat a falu szélén és pihenjünk meg ott éjszakára.


Eme elhatározásnak engedelmeskedve meg is indulok az egyik irányba találomra a falu széle felé, arra amerről a támadás érkezett, ott a legvalószínűbb hogy találunk magunknak helyet ahol pihenhetünk.Ha találunk tábort verünk és én lefekszem aludni eléggé fáradt vagyok már.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 11. nap, éjjel
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Ramani, Seela, (Yvett), Arg

Kisorjáztok a fogadóból, miután Arg magáévá tette Seela kosarát.
Ramani magabiztosan indul kifele, ám kénytelen megtorpanni a fogadó előtti tömeg láttán.
Falusiak és városőrök vegyest lesik a fogadót, de ahogy kiléptek az ajtaján, azonnal szétspriccelnek, akár a bogarak, ha felemelsz egy követ.
Pár pillanat és üres a kis terecske a falu közepén, csak a házak szélénél és a kis utcákban látszanak a kíváncsiskodó alakok.

Ramani elindul az egyik irányba, mivel bármerre indultok, találhattok kiürült házat. Hiszem a falut minden irányból támadták, a lángok alapján.
Elérve a falu szélét egy kevésbé romos házba néztek be, ami teljesen üresnek bizonyul.
Két szoba, köztük egy konyha – mint központi helyiség. Ide léptek be. A konyhában egy asztal, négy szék, kredenc, kemence, és egyéb falusias dolog található. Az egyik sarokban mosdótál és két kanna víz.
A két szoba közül az egyik a tisztaszoba, a másik a hálószoba. Mindkettőben szekrényt, ládát, és ágyat láttok. Úgy látszik itt nem laknak gyerekek, vagy nem itt alszanak.
Sajnos csak két ágy van, így meg kell osztozkodnotok rajtuk.

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Kilépve a fogadó ajtaján, meglepődve figyelek fel a nagy tömegre, de mivel pillanatok alatt
eltűnnek, így nem aggódom tovább miattuk. Nem tudom mi volt ennek a népgyűlésnek az oka, talán Arg, elvégre nem kedvelik a fajtáját. Na mindegy, azért szemmel tartom a kíváncsiskodó embereket, míg el nem érjük a házat, ahol elméletileg pihenni fogunk majd az éjszaka folyamán. *

* Belépve az ajtón, gyorsan körbenézek, majd nőké ez elsőbbség címszón elfoglalom a hálószoba ágy melletti padlórészét egy, az ágyról elvett takaró leterítésével, majd rádobom a cuccaimat. Az ágyat nagy kegyesen meghagyom a varázslónőnek, én már hozzászoktam a földön alváshoz, de a hölgy nem valószínű. Oda is szólok neki: *

- Tied Yvett az ágy. Én elalszom a padlón.

* Majd miután feltérképeztem pár pillantással a konyhát, az asztalra rakok 4 tányért, és poharat, és szétosztom a kosárban lévő kaját 4 felé. *

- Nos, ennyit sikerült összeszednem a fogadóból hirtelen, ha valaki még éhes, akkor nézzen szét itt a kamrában, vagy konyhában, hátha talál valami ehetőt.

* Majd leülök jóízűen vacsorázni. *