KM: [Jómadár]
Helyszín: Taba el Ibara
Idõpont: P.sz. 3690.
Résztvevõk: Allaro és Ariel
- Frissítőt? A legjobb helyre jöttél leányom. Egy teával teli bögrét kap fel a pultról és a kezedbe nyomja. Add a tömlődet! - nyúl érte. A tea 10 réz, a tele tömlő még 10 lesz. - mondja, miközben a tömlődet a kiszolgáló srác kezébe nyomja.
Bár te nem nagyon figyeltél fel a kinti eseményekre, az öreg kufár hirtelen faképnél hagy és kirohan. Heves gesztikulálással vitatkozik a kereskedő a békétlenekkel, valami "homokszörny", meg "forgószélben járó" szavakat vélsz kibogozni a beszédükből.
Az öreg bocsánatkérőn néz Allarora, és közös nyelvre vált:
- Kérlek ne harag ezek kicsi értelmű ifjak! A nap megsütötte fejük, úgy látták, mintha a homokból szőtt örvényben közlekedtél karaván előtte, és pont úgy mozog mint azok. Ostobák! Mondtam nekik, homoki szörnyek nem jönni falu békében, amit ők akrnak, elveszik, halált hagynak és eltűnnek. Meg aztán hányan láttak olyat mozogni és még élnek? Te lenni békében, nem bánt senki. Félek, forró vérek okoznak még bajok. Tanács neked, mutasd meg arcod mindenki, hogy lássák, nem homoki gyilkos. Másrész, fel sem ismertek volna a míves íjad nélkül. Ezek népek nem ismernek arcok, de rögvest kiszúrnak míves fegyver. Szívesen megveszem, ha adod. Bár sejtem, nem adod. - mondja és tényleg segítő szándék látszik rajta. Ő aztán igazán békét akar az üzletében.
Ekkorra már mindenki az elfet figyeli, és mindenképp híre megy, akár felfedi kilétét, akár marad csuklyás idegen íjász.