Holtak Bosszúja (ÚTK)

[Altair]

Theelor Loran

Örülök, hogy végül az azonnali indulás mellett döntött mindenki, nem lettem volna képes ott maradni.<Vasvillával a temetőbe, amikor valami elviszi a jószágokat? Kész öngyilkosság, ha tényleg van ott valami. Az az ember nem lehet normális.>
Indulás előtt leveszem a köntösöm és az egyik székre teszem, errefelé nem valószínű renegát, és jobb, ha csak egy mozdulat, hogy kard legyen a kezemben. Elindulok kifelé a fogadóból, addig tudom az utat, onnan a hölgyre vagyunk bízva, azt hiszem mindannyian, követem amerre vezet.
-Szerintem menjünk arra, ahonnan a férje elindult és próbáljuk követni, ameddig lehet. Válaszolom a feltett kérdésre, egyből a temetőbe menni nem lenne célszerű, talán odáig el se jutott akit keresünk.<A temető szomszédjában nem lehet előnyös lakni. Főleg akkor, ha a holtak kijárnak disznót lopni.>
- Egyébiránt a Dartonita is a temetőbe ment? <Ha ő is otthagyta a fogát, akkor nem lesz egyszerű kifüstölni azt a valamit, ami odabenn van.>

[Dierol]

//"Lassú" Roaran//

Visszaérve az emeletről a nő beszámolója közben a fogadóstól kapott sülthús elpusztításához a csatabárdot először nekitámasztom az asztalnak, jómagam leülök, s immár két kézzel, az etikettet betartva elkezdek falatozni.
<Hmm, vajon milyen fűszereket használtak? Talán pácolták is... A receptet meg kell szereznem holnap. Aha, egy kevés őrölt bors, talán egy csipet... inkvizitor?!> figyelek fel a körülöttem zajló beszédre. <Vajon még mire nem figyeltem? Majd kiderül.> - vonok lélekben vállat. <Ha az inkvizitor eltűnt, az rossz jel - meg az is, hogy ideküldték. Persze mi nem holmi jöttment inkvizitorok vagyunk - s nem is magányos "hősök"> A gondoltra elmosolyodok.

A kezem megtörlöm a terítőben vagy egy szövetszalvétában (ha van) - legrosszabb esetben a nadrágomban. Utána a boromból iszok egy kortyot, közben enyhe kíváncsisággal a hangomban felteszek három kérdést a nőnek(pyarroni):
-A nemest vagy a papot mikor látták utoljára? Vagy bárkit is a várból? S mi az, hogy furcsa dolgokat találtak a temető környékén?
<Na, most a nemes és pap is eltűnt vagy sáros az ügyben, vagy csak a temetőben garázdálkodik valaki? Lassan indulni kellene.>
A választ megvárom, majd felállok, felkapom a csatabárdot, és Loran után indulok.

[Rontho Marmalon]

(Marco)

//Vagyon-1e. És még valami, amiről én megfeledkeztem, de Marconak biztos eszébe jut: Mikor málháiban keresgélt, kivette sólyomcímeres bőrmellvértjét és magára öltötte azt.//

Hátizsákom félvállra húzom, hogy ha veszély adódna könnyen le tudjam vetni magamról. A tegezt, íjat úgyszintén, csak hogy közelharc esetén ne akadályozzák akrobatikus harcelemeimet és avval a védelmemet is. Egyvalamit még akkor sem dobok le magamról: lant. Ez a két fontnyi hangszer, gyakorlataim szerint nem akadályoz a mozgásban. Elsődleges fegyveremnek, most az oldalamon függő szablyámat szánom.

<Örülök, hogy végül is mindannyian elindulunk. Együtt sokkal erősebbek vagyunk>
-Látod Mutashi? Amikor dög fáradtan félbeszakítod az el sem kezdett vacsorát, csak hogy másokon segíts... na hát ott kezdődik a hőstett.- Mosolyodok el rá, és nyelek nagyokat Roarant kajálni látva. <Hogy is tudnám jobb kedvre deríteni, mikor az enyém sem túl rózsás> -Amit majd a magam fajta legjobbjai, többször megénekelnek.- A mondat végén megpendítem a lantomon leadható legmélyebb hangot és gyorsan lefogom, hogy ne szóljon hosszan.

Egyértelmű, hogy Glin a sietségben nem csomagol mindenkinek külön kaját, hanem egybe az egészet. Mivel így is eléggé fel vagyok batyuzva kissé tartózkodom a élelem cipelésétől is. Habár útközben úgyis megesszük. <Had ne kelljen én vigyem! Vannak itt olyan izomkolosszusok, kiknek én a fegyverét sem tudnám megemelni.>

Végighallgatva a nő szavait, eltöprengek. Mindig kíváncsi és kételkedő, bizalmatlan természetemnek, sokszor köszönhettem életem. <A fura Darton pap nem egy agyafúrt boszmester? A kiküldött inkvizítor nem egy beküldött nekromanta? Talán ha az elrabolt állatokat élelemnek vitték, még sem holtakkal lesz dolgunk. De ha csak az állatok életereje kellett...> Mindegy. Ezen gondolatok csak bennem maradnak.

Csendben figyelem társaim terveit, nem akarok most is az agyukra menni és követem őket mikor elindulunk. Menet közben falatozgatok kicsit.

[Con Gosep Romuald]

Mutashi Hatzo

// Uwel áldása köszönöm nem kell nekem - válaszolva a fenti kérdésre.

Végighallgatom a nőt, addig én is eszem valamennyit meg iszok egy kis innivalót mellé. Figyelemmel végigkísérem a történetet. Mikor Marco megszól mondom neki:

- Tudod sztem ebbe nincs semmi hősies, ha fel sem mérjük a helyzetet s belelohalunk egy ismeretlenbe. Ez amit most akartok csinálni, ez őrültség nem hősiesség. Hogy lehet valaki olyan buta - elnézést hölgyem -, hogy egyedül megy éjszaka egy vasvillával felfegyverkezve, hogy legyőzze azt amitől retteg az egész falu. Na mindegy, de ne mondjátok azt hogy nem szóltam. Menjünk.....

Felállok s felveszem a cuccom s kimegyek a lovamhoz s felülök rá.

[Saggaras Zenir]

Yuusuke

<Nagy öröm az, hogy a lustábbak megondolták magukat.>

A botomat és a többi holmimat a hölgy tájékoztatója után felviszem a szobámba, és csak a két fákylát és az üres tarisznyámat hozom magammal, hogy a fogadós által csomagolt vacsorának valót beletudjam tenni.

-Nos qakkor indulhatunk, ezek szerint nincs sok idönk a késlekedésre, így is már órákat vesztettünk.

<Elég furcsa az ügy, hisz a darton papok eddig gyorsabban szokták elintézni azokat a feladatokat, amik a holtakkal kapcsolatosak, viszont az ügy komoylságát jelzi, hogy már egy inkvizitort is ide hívtak.>

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Rannien Siey]: úton
Helyszín: úton a farmra
Időpont: Darton Terce - Sikolyok
Résztvevők: mindenki
_____________________________________________________________

-Szerintem félreértettek, uraim - mondja pyarul a hölgy. - Szóltunk a földesúrnak, és a dartonita-papjának, a különös jelek miatt, és feltételezem azok küldtek egy futárt Erionba, hogy küldjenek valakit... Ők személyesen nem nézték meg nyomokat. A furcsa jelekre visszatérve: valami iszonytató bűz, vércsíkok, húscafatok és letaposott ösvény a kukoricásban. Az uram azt mondta, hogy csak ezeket a nyomokat nézi meg, és ezért is vitt magával egy vasvillát, hogy ha rátámadnak meg tudja magát védeni, nem harcolni ment ő, de már rég vissza kellett volna térnie, kérem induljunk, út közben válaszolok a kérdéseikre! Akkor először a farmon nézzük meg, rendben?

Elindultok hát az asszony után. Látjátok rajta, hogy még mindig nem akarja elhinni, hogy a férje odaveszett, és biztosra veszi, hogy tudtok még rajta segíteni... Ahogy figyelitek az épületeket, láttok mindenfajta üzletet, műhelyt. Elhaladtok egy borbély, egy cipész, egy pékség, egy kovács és egy szabó mellett is. Aztán a hölgy lekanyarodik a falu közepén levő kereszteződésen bal oldalra, ahol egy dombon megpillantjátok messzebb a temetőt egy kis kápolnával együtt. A jobb oldalon látjátok a földesúr kastélyát. A temető mellett láttok még egy kis fa házikót meg a dombokon egy másik kis faházacskát, körülöttük pedig veteményest. A fogadós csomagjában találtok pár szelet húst meg egy szeletelt cipót, továbbá egy üveg bort. Pár perc gyaloglás után oda is értek a földekre.

[Dierol]

//"Lassú" Roaran//

*Elgondolkozva battyogok a többiek között, csak a félvért zörren meg rajtam minden lépésnél. Útközben odafordulok Yuusuke-hoz (erv):
- Ne haragudj, megfognád egy pillanatra?
*Nyújtom oda a csatabárdot. Utána a páncélkesztyűmet felhúzom a kezemre, majd visszaveszem a fegyveremet.
-Köszönöm. *Biccentek. Mikor megérkezünk körbenézek, s a csatabárddal a vállamon várom, hogy többet mondjon a nő, vagy végre elkezdhessük követni a csapást a kukoricáson keresztül.

[Rontho Marmalon]

(Marco)

Indulás előtt, Mutashi hideg szavai csattannak elmémben: elkomorodok. Lant lent, mosoly lankad.
<Tehát mi is inspirálja, hogy mégis velünk van? Talán az unalom?>
-Igen épp most mennénk felmérni a helyzetet, hogy ne csináljunk...- Szólok még utána.
<Őrültséget? De hisz tökéletesen őrültség éjjel botorkálni oda.> Kezdek magamba révedni a pillanatnyi fellángolás után. -Őrültséget.- Mormolom, de ezt már csak a lantnak.

<Az emberélet megmentése nem őrültség> Vigasztalom magam menet közben, s lámpásom fényerejét állítgatom.
-Na most szívesen könnyítenék terheden barátom,- Szólok Yuusukéhoz -mivel igencsak kopognak már a szemeim.- Ha megdob valami kajával, eszek egyet, miközben a faluban ballagunk. Ábrándozva nézelődök.
<Ó azok a gyönyörű hajadonok Erionban...>

//Remélem senkit nem zavar, hogy leegyszerűsítettem a színösszetételemet. Gyanítom, h senkit nem is érdekel//

[Saggaras Zenir]

Yuusuke

Marco pont akkor szólít meg, hogy adjak neki a tarsznyám tartalmából, amikor Roaran barátom átadja csata fegyverét.

- Köszi de elbírom, de ha akarod cipelheted egy darabig te is. - Mondom, és nyújtom oda egy kézzel Marco felé a súlyos fegyvert, egy széles mosoly kiséretében, de természetesen miután vissza tudom adni a csatabárdot Roarannak, akkor kihalászom a tarisznyámból az elemózsiás batyút és át nyújtom Marconak.

-Aki kér még az vegyen nyugodtan!

[Con Gosep Romuald]

Mutashi

Összeszedem magam én is majd egy külön sarokba elhúzódok az indulásig és figyelek. Nem szólok senkihez semmit. Ha indul a társaság akkor én is indulok..

<< Bolondok ezek, s bolond vagyok jómagam is, hogy velük tartok... Itt kellene hagynom őket... Teljesen más felfogású banda mint én... Mit keresek én itt?? Nézz rájuk... Mindegy.... most már engem is kiváncsivá tettek az itteni dolgok.... Majd csak lesz valami...>>

[Altair]

Theelor Loran

Megyek a többiekkel és szokásomhoz híven mélyen gondolkodva nézelődök, amíg a temetőhöz nem érünk. Az élelmes zsákot átveszem Marco-tól, mikor nekiadják, nekem úgysincs sok felszerelésem és én is eszem valamennyit. Az ijedt nőre nézve részvétet érzek, de gyorsan elhessegetem magamtól, most erre nincs sem szükség, sem idő.
<Vajon mit fog csinálni, ha egyedül marad? Akár meg is találhatjuk a férjét, de még ha élve kivisszük innen sincs sok esélye, hogy ezután dolgozni fog. Még arra is kevés az esély, hogy megtaláljuk valahol.>
Borús gondolataim között megyek, amerre a nő vezet.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Rannien Siey]: úton
Helyszín: úton a farmra
Időpont: Darton Terce - Sikolyok
Résztvevők: mindenki
_____________________________________________________________

A hús már kihűlt, de az íze még mindig remek. Glin felesége úgy látszik érti a dolgát. A cipó még puha, omlós, könnyen törik. A bor pedig ugyanaz, amit ittatok a folgadóban.

-Amit tudok már elmondtam, esetleg még annyit tudok segíteni, hogy körbevezetem önöket a telken. Van itt pár zöldséges föld, egy néhány gyümölcsfa és egy jó nagy kukoricás. A kukoricás mellett van egy nagyobbacska fészer, ahova az uram a szerszámait és a többi eszközét pakolja.

//Majd ha elkezditek a keresést, dobjon mindenki egy Érzékelés próbát.//

[Dierol]

//"Lassú" Roaran//

//Érzékelés: 13, próba: 1k10 = 8 [8]//


*Az idegenvezetés nem igazán érdekel. Inkább kérdőn a többiekre nézek, majd nyugodt léptekkel elindulok a fészer felé. A csatabárdot a vállamról levéve - két kézre fogva azt - közeledek az ajtó felé harcra készen.*
<Ahhh, gyümölcsös vadhús.> *fut össze a nyál a számban a gondolatra* < A kukoricás biztos érdekesebb - ha mást nem is, de salátának valót bizton találunk ott hozzá. Lássuk mi van itt a fészerben - valószínűleg semmi, esetleg egy falusi, s utolsó sorban egy élőhalott lehet odabent. Tehát először jól megnézem mi mozog, és csak akkor ütöm, ha már amúgy is halott. Hmm, remélem a nő nem hagyta egyedül a gyerekeket... jön valaki világítani? Egyre kevesebbet látok...>

[Altair]

Theelor Loran

//Érzékelés 13 1k10 = 5 [5]//

Megpróbálok valamelyik fényforrás fényudvarán belül maradni, és körülnézek egy kicsit. Fegyvert egyelőre nem rántok, csak ráfogok a kardmarkolatra jobb kézzel és készülök, hogy bármikor használni tudjam a tőrrel együtt.
-Szerintem induljunk arra, amerre a férje elindult. Mondom az asszonynak elsősorban, de mindenki másnak is.
-Egy letaposott ösvény a kukoricásban elég könnyen követhető, ha arra ment az emberünk.

[Rontho Marmalon]

(Marco)

Mikor Yuusuke felém nyújtja Roaran csatabárdját, kis híján felnevetek, de mivel sem az idő sem a szitu nem éppen alkalmas a hahotára, megpróbálom elfojtani azt, minek következménye egy kisebb kuncogás. -Kösz Yuusuke ennyire azért mégsem vagyok éhes.- Tolom félre egy ujjal a felém nyújtott csatabárdot. A csomagból kiveszek egy szelet cipót és egy szelet húst rakok rá, amit hosszan ízlelgetve jólesően megeszek.

Megérkezünk a farmra:
-Igen az a csapás a kukoricásban elég egyértelmű nyomnak látszik, de nem ártana kicsit átvizsgálni a farmot, csak hogy biztonságban tudjuk a családot.- Mondom a többieknek szinte új erőre kapva az imént elfogyasztott élelemtől. -Köszönjük asszonyom, innen már mi is elboldogulunk, inkább menjen be a házba, nyugtassa meg a gyerekeket és zárjon kulcsra minden létező nyílást.- <A házban is körül kéne nézni. Vagy nagyon megijesztenénk a gyerekeket?>
Roarannal tartok a fészerhez, bevilágítok az ajtaján és mivel nem vagyunk a lopózás mesterei be is szólok. -Kukucs!-

Érzékelés: 15 Próba: 1K10 = 4 [4]