Vidéki történet (ÚTK)

[Arnoil]

Matt

Ayana ápolását csendben figyelem, a manaháló rezdüléseiből az eddig sem nagyon kétséges tény is a helyére kerül hogy Dierol bizony mágiát használ.

Az irtáshoz érve megörülök hogy végre ember lakta részen vagyunk, Dierol szavaira bólogatok:

- Magam nem vagyok járatos sem a Toroni sem az Aszisz kultúrkörben, ha netalán Erv lenne a házigazda akkor viszem a szót.

Érdeklődve nézem a helyet hátha látok élő embert végre magunkon kívül.

[Syris]

//Bocsi a késésért. A link ha minden igaz mostmár jó is marad.//


<Hm... fura... Mi történt már megint? Honnan ez a sok hulla? Vajon mi van Bikával?>
Zavartan tanakodok magamban. A hullákból felcsapó árnyra kicsit megborzongok.
<Ez vajon mi lehetett?>
Nem tudom hova tenni a változást. Így megrökönyödve állok egyhelyben. Mikor megszólít az ismeretlen, reflexből arréb ugrok és megmarkolom a kardom.
erv:
-Te ki?-kiáltok rá.
Mikor tudatosul bennem, hogy asziszul beszélt hozzám, nyelvet váltok.
-Ki vagy te? És hogy kerülsz ide?-kérdezem immáron nyugodtabban, és leengedem a kardom.
-Én Ayana vagyok.
-Miről beszélsz? Őrposzt?
Eléggé összezavarodottan, tanácstalanul állok.
-Átkozott hely? Hogy érted ezt? Bocsáss meg barátom, kicsit össze vagyok zavarodva. Meg tudnád mondani, mi történt?

Mielőtt elindulok, az új taghoz fordulok.
-Úgy látom mindenki cipekedik. Adjatok nekem is valamit, amit vihetnék. Szeretném én is kivenni a részem a munkából. Elvégre összehozott minket az Istennő, így egy csapattá lettünk.-mosolygok rá kedvesen. Azzal a lehető legnehezebb dolgokat veszem át a többiektől.



A patakban, ha van nállam kulacs, feltöltöm friss vízzel. A patakból iszom,majd megmosom az arcom.
Menet közben érzem, hogy a bokámmal nem stimmel valami. Tompa fájdalmat érzek, ezért a legközelebbi pihenő alkalmával megnézem, ekkor látom, hogy a sebem bevörösödik.
-Köszönöm. Elég rendes Öntől, hogy segít.-mondom egy mosoly kíséretében.-Örülnék,ha megkönnyítenénk a beszélgetéseinket, és tegeződnénk. Márha nem bánja.

Mikor később észreveszem a távolban a tornyot, rögtön szólok a többieknek.
-Valamiért rossz érzésem van.
-Próbáljunk meg előbb békével bemenni. Én aszisz lévén vállalom, hogy beszélek velük, ha asziszok vannak bennt.

[Dierol]

//Khers Dierol//

*Ayana gyors hozzáállás változása és a "Meg tudnád mondani, mi történt?" mondat komoly meglepetést okozott, ezért ezeket fordítom folyamatosan erv nyelvre, sőt az összes hozzászólását. <Hátha a társai többet tudnak mondani a viselkedéséről. Talán mágia? Valami nem stimmel.> Gyanakodva végignézek a csoport tagjain.

"-Átkozott hely? Hogy érted ezt?" Itt csak a madárszerű jelenésre mutatok... s csak annyit mondok aszisz nyelven:
-ott van valami, aminek nem lenne szabad, de úgysem látod...

"-Örülnék,ha megkönnyítenénk a beszélgetéseinket, és tegeződnénk. Márha nem bánja." asziszul a válasz:
-Ha már így felajánlotta a hölgy a lehetőséget, élnék vele. Dierol vagyok. *enyhe meghajlás közben <így csinálják az északi nemesek, nem?>

[Syris]

-Csak nem arra a fura madárra gondolsz? Elég hátborzongató volt...
Kis szünet után, elgondolkozva:
-Hát akkor te is láttad? Vajon a többiek is? Úgy hallom te beszéled a nyelvüket. Jobban,mint én. Én csak most tanultam.

[Dierol]

//Khers Dierol//
//edit: ezt nem fordítom//

Csodálkozva nézek Ayana-ra. Aszisz:
-De igen, arra gondolok. Eddig te vagy az első, akivel találkoztam, és szintén képes látni őket. Valójában az a "madár" a frissen meghaltak lelkét/szellemét gyűjti össze. A többiek nem látják - esetleg, ha érzékenyek, megérzik a holtakat. Hogy ez áldás vagy átok, azt döntse el mindenki maga. Nekem gyerekként nem okozott nagy örömet, de megtanultam használni az adottságot. Ha ha jót akarsz magadnak, soha nem mész emberáldozatot megnézni - alapvetően nem szimpatikus, de ezzel a képességgel még ijesztőbb, hidd el.
Keserűen elhúzom a szám.
-Ha gondolod, segítek megtanulni az ervet. A nyelvet jól beszélem, de a mentalitásuk időnként meglep.

[Syris]

-El tudom képzelni. Nekem is van pár hasonló emlékem. Nem szeretem a halált. Szörnyű dolog,ha valakinek távoznia kell. Főleg az ittmaradottaknak...Szegény Orden...és Bika. Tőle tanultam az ervet. Megköszönném,ha folytatnád megkezdett munkáját, és beavatnál a nyelvbe.

[Dierol]

//Khers Dierol//

*Aszisz:
-A halál nem zavar különösebben - hacsak nem valamelyik ismerősöm távozik - ugyanis hozzátartozik az élethez. Pláne Toronban.
Akiket említettél, nem ismertem, de Bika megkezdett munkáját befejezzük.
*A legfontosabb szavakra próbálom okítani. (számok, víz, bor, étel, barát, ellenség, arany, ezüst, réz, kérem, köszönöm, fürdő, s pár mondat, hogy a legegyszerűbb dolgokat el tudja intézni egy fogadóban)

*Az irtás szélén. Erv nyelven:
-A hölgy felajánlotta, hogy beszél ő, ha aszisz nyelvet beszélnek a helyiek. A javaslata pedig az, hogy békésen közelítsük meg a kaput.

[Mesemondó]

--------------------------------
KM: Siffad
Helyszín: Menedék??
Időpont: Psz. 3701.
Résztvevők: Ayana, Csendes Matt, Dierol, H’yssadin Sychín
--------------------------------
Ayana és Dierol beszélget a többiek számára érthetetlen nyelven, a többiek a környéket fürkészik. A sötétséggel szemben elveszítitek a röpke előnyt, előbb mögöttetek az erdőben, majd szinte pörölycsapásszerűen a tisztásra is leszáll az éjszaka. A levegő azonnal lehűlik, koszos, szakad ruhátokban hamarosan fázni kezdtek. Utoljára a kapu tűnik el a szemetek elől, egy madárforma faragáson – mintha rosszindulatú fény jelenne meg szemében - a nap utolsó sugarai villannak meg.
Az erdő elsötétül, de a zajok felerősödnek. Körülöttetek zörögni kezd az avar, a szél (?) felkavarja a bokrokat. Minden kiejtett szó kiáltásként csattan, önkéntelenül is lehalkítjátok a hangotokat. A kapu körvonalai váratlanul újra kirajzolódnak, mikor a réseken keresztül közeledő fényt pillantotok meg.

[Dierol]

//Khers Dierol//

Halkan odasúgom a többieknek Erv majd Aszisz nyelven:
-Ettől a faragástól kiver a víz - pedig ilyesmi utoljára Tharr szentélyében történt velem... Úgy érzem sok bajuk lesz még itt. Legyen óvatos mindenki! De csitt, mert jön valaki.

[Syris]

A Dierol által tanított szavakat ismételgetem, tanulgatom.
A hidegben borzongok, és próbálom a ruhát minél jobban összehúzni magamon, már amennyire engedik a cipelt cuccok.

A kapunál:
-Javaslom húzódjunk inkább olyan helyre,ahol nem láthatnak meg. Például a kapu mellé, szorosan a fal mellé. Miután pedig elment innen ez az alak, keressünk valami rést, és próbáljuk felmérni a terepet.-suttogom a lehető leghalkabban Dierolnak.

[Dierol]

//Khers Dierol//

Ayana tanácsát lefordítom, majd azt követve halkan a kapu mellett a fal tövébe húzódok, s egy szívdobbanásnyi összpontosítás árán mágia után kutatok.

//mágia felfedezése: 1mp, 1 szegmens, 20 láb hatótáv, 2 kör hatóidő, 315. oldal//

<Hát, kétlem, hogy az őrszemek nem vettek észre - már ha vannak. Ha viszont nincsenek, minek van az erdő kiirtva? Nézzük, mit találok. Lehet, hogy most zárják a kaput éjszakára?>

[Nibur Sakraf]

//Sychín//

*A madártól és a tornytól is borsódzik a háta, de már látott ezer meg egy ilyen dolgot, így nem látszik rajta semmi. Van pár ötlete, h miért van kiírtva itt az erdő...temető is lehet akár alattuk, és ha hozzáértő lakik a toronyban, akkor esélyük sincs. Ebből a gondolatból kiindulva nem fogadja meg Ayana tanácsát és míg a többiek a fal mellé búlyva lapítanak ő a kapuhoz lépdel. Ha valaki akarta, akkor úgyis észrevette már őket. Így legalább magára vonja a figyelmet és a többiek tudnak cselekedni, ha bármi balul sülne el. A kaputól 3 méterre áll meg,h ha zombik jönnének ki, akkor gyorsan visszavonulót fúlyhasson. Várja mi történik.

[Mesemondó]

--------------------------------
KM: Siffad
Helyszín: Menedék??
Időpont: Psz. 3701.
Résztvevők: Ayana, Csendes Matt, Dierol, H’yssadin Sychín
--------------------------------
/Dierol/
Halkan elsuttogod az igéket. Harmadik szemed előtt felnyílnak a rejtett síkok. Az ajtó innen nézve halványan világít, a faragások némelyike mozdulni látszik.

/mind/
A kapu mögül erv nyelvű, fojtott hangú beszélgetést hallotok:
- De ha mondom, hogy valami mozgott az erdő szélén!
- Ugyan, Lars, szarvast láttál. Ki a fene járna erre ilyenkor, he? Dartonra, már így is belém fagy a szar! Láttad ma az atyát?
- Hát fagyjon csak! Én nem húzogatom olyan gyakran a pálinkás butykost, mint te. Ember volt az, ha mondom.
- Hát akkor te láttad, te is nézed meg! De ha visítozni kezdesz, én rád zárom a kaput!
- De bátor vagy! Akkor legalább egy kis lélekmelegítőt adj!
A kapu túloldalán kioldják a reteszt és résnyire kinyílik. A fény felerősödik, megvilágítja a toroni alakját is. Bent két alakot pillantotok meg, akik megriadnak a várakozó láttán.

/Sychín/
Két fiatalabb férfit pillantasz meg, vastagon felöltözve. Az egyik fáklyát tart, a másik kezében fejsze. A másik egy lándzsát tart, melyet remegő kézzel szegez rád.
- Hé, te! Ne mozdulj, vagy keresztüldöflek! Ki vagy te?

[Dierol]

//Khers Dierol//

*Mikor hallom, hogy erv nyelven beszélnek kissé megkönnyebbülök - de a kapu rajzolatai miatt nem teljesen.*
<Nem mindennapi, hogy egy istenek háta mögötti helyen a kaput mágikus rajzolatok is erősítik. Érdekes környék lehet. De ezt a két őr beszélgetése is tanúsítja >
*Inkább csöndben várakozok, hogy erv anyanyelvű útitársaim nyugodtan tudjanak tárgyalni az őrséggel.*
<Az én toroni akcentusom biztos nem nyugtatná meg őket >
*Mindössze arra bólintok egyedül, ha pénzt kérnek az őrök, vagy mi ajánlunk fel néhány érmét. A beszélgetés alatt pedig inkább kapu faragását vizsgálom összehúzott szemmel, és próbálom minél jobban a memóriámba vésni. (bár esélyem sincs besorolni sem)*
<Talán később többet is megtudhatok róla - vagy majd visszatérve reggel, le is rajzolhatnám nehogy elfeledjem... Bár anélkül, hogy tudnám, mit okoz, fel merek tenni rá egy aranyat, hogy az élőhalottak elleni védelem része lehet. Ha meg buknám a fogadást, nos - akkor majd legfeljebb meghívom a csapatot ebből az összegből egy kiadós lakomára - mihelyt olyan helyre érünk, ahol ez lehetséges >

[Arnoil]

//kissé lemaradtam, bocs//

Matt

Ayanával és Dierollal együtt haladok a fal mentén a kapu felé, amikor meghallom az erv szavakat.
< Egyfelől jó, mert mégsem toroniak vagy asziszok. Másfelől akkor nekem kéne beszélni. >
(Erv)
- Nos nagyon úgy tűnik hogy nekem kell akkor beszélnem, menjünk a kapu elé hogy lássanak minket.

A még éppen hogy parázsló fáklyámra nagyokat fújok, hogy kissé feléledjen a tűz rajta, s közben egy nagy ívben Sychín mögé kanyarodom. A feléledő fáklyalángot magunk elé tartom derékmagasságban, lehetőleg úgy hogy mi is lássunk és minket is lássanak.

(Erv)
- Krad áldása legyen magukon, végre élő embert is látunk magunkon kívül ezen a vidéken. Hajótöröttek vagyunk s menedéket keresünk. Volt már szerencsénk találkozni egy csapat élőholttal, s csak mi éltük túl a találkozást a hajótörést túlélők közül.

Kicsit tépelődöm hogy mit is tegyek, mert kissé kényelmetlen a helyzet.

- A társaim mindannyian tapasztalt fegyverforgatók, jómagam pedig Doran nagypecsétjét hordozom (nyakamban volt azaz megmaradt).

A fáklyát valamelyik társam kezébe nyomom, s előresétálok a kapuhoz kezemben a pecséttel, kezébe is adom az egyik őrnek s folytatom a mondókámat.

- Kérem értesítsék a hely urát a jövetelünkről.

< Na lassan csak megtalálom a hivatalos menetet is, nem hiába van ez a sigill a nyakamban. Előbb is eszembe juthatott volna, s akkor nem mekegek itt mindenfélét. >