Laurana (Horo)

[Laurana]

Tekintetem sokadszorra pásztázza végig a papírlapot, csak hogy eljusson végre a tudatomig, ami benne áll.
Kitekintek az ablakon, és mint hulló szurkot, nézem az esőt. Bevillan egy távoli emlék, úgy érzem, mintha ott lennék megint, csak most a cseppek az ablakot, és nem az arcomat érik...
Csak álltam a zuhogó esőben, legalább olyan homályos szemekkel, mint az emlékeim abból az időből. Csak álltam ott, és kétségbeesetten kerestem a piros csíkos, cirkuszi sátrat, addigi otthonomat, akiket addig a családomnak hittem, de nem voltak sehol. Elszöktem aznap délután, hogy kicsit körbenézzek az új városban, a környékén elhelyezkedő erdőben, hamar vissza akartam menni, de eltévedtem, aztán pedig eleredt az eső, és végképp nem találtam a visszautat. És mikor végre valahára visszajutottam, nem volt ott senki. Ott maradtam teljesen egyedül. Úgy éreztem cserben hagytak, és érzem még néha most is, ha a gyengéden hulló esőbe bámulva ismét ott találom magam a kiüresedett tisztáson. Napokig vártam, tétován kóborolva, hátha mégis elvétettem a helyes irányt visszafele, sokáig reménykedtem, hogy visszajönnek, de nem így történt, nekem pedig valamiből élnem kellett.

Egy ideig próbálkoztam a cirkuszban tanult trükkökkel, de rá kellett jönnöm, hogy senki sem figyel egy koszos utcakölyökre, az ég világon senki. De rájöttem arra is, hogy nem is olyan nehéz a tömött piacon elemelni egy-két almát, vagy alkalomadtán egy óvatlan vásárló erszényét. Ha észre is vették, bár ez csak elvétve fordult elő, könnyedén eltűntem a tömegben. Így tengettem mindennapjaim, hajtott valami, hogy életben maradjak nap, nap után. Talán meg akartam hazudtolni a keserű érzést, hogy nem kellek senkinek, talán csak a bosszú hajtott, hogy egyszer megtalálom azokat, akik ezt tették velem, akik itt hagytak egyedül.
De mindez csak tompa emlék, és azok az érzések is elmúltak már egy ideje, sokat változtam azóta, mint mindenki más, mint ahogyan az egész világ. Mint ahogyan egy, a Sötét határon túli klán története is, amiről akkoriban mit sem tudhattam, ahogyan sokan mások sem. A klán, melynek tagjai a nagyhatalmú tutor utolsó kívánságaként eddigi otthonukat felperzselve, mindent maguk mögött hagyva nekivágtak a sötét bérceknek, hogy újraírják a történelmet.

Szokásomhoz híven a tömött piacon bóklásztam, mikor megakadt a szemem egy megviselt utazón, aki éppen az egyik árussal beszélt meg valamit. Valami felé vonzotta a tekintetem, az a büszke tartás, még annak ellenére is, hogy olybá tűnt, éppen most járta meg a poklok-poklát. A különös aura körülötte, és talán az, hogy ő sem volt ember, ahogyan én sem. De aztán megkordult a gyomrom, emlékeztetve arra, hogy már jó ideje nem ettem, így kihasználva az alkalmat, hogy az árus le van foglalva, odaosontam, majd elemeltem a kezem ügyébe gyümölcsöt. Óvatos voltam, mint mindig, de abban a pillanatban megláttam a rám szegezett szigorú tekintetet, amire egyáltalán nem számítottam. Nem tehettem mást, futásnak eredtem, bízva abban, hogy könnyedén eltűnök, ahogyan eddig is, de ezúttal nem így történt. Loholtam, ahogyan csak bírtam, mindvégig görcsösen szorítva az almát, aznapi életben maradásom zálogát. Egyik sikátorba be, onnan át a másikba, még három forduló, már nem bírom tovább, hátranézek. Senki. Lihegve, megkönnyebbült sóhajjal állok meg, de aztán arcomra fagy a félszeg mosoly, ahogyan előre pillantva tekintetem találkozik az idegenével a piacról. Egy pillanatra mintha megállna az idő, ahogyan az időtlen, keserű, és furcsamód talán kissé meglepett mélykék szempár fogva tartja a tekintetem. Aztán elcsattan egy pofon, ég az arcom, a könnyem is kicsordul, csak állok ott tétován, nem tudván, mit tehetnék, mi lesz most velem. Majd a különös férfi még egyszer végignéz rajtam, tekintete furcsán ismerős, de nem értem, miért. Megragadja a kezem, és elindul. Először tiltakozni próbálok, de hasztalan, vékony ujjai szoros vasbilincsként fonódnak a csuklómra. Elered az eső, az utcák kezdenek kiürülni, de ő csak megy tovább, semmivel sem törődve, én pedig ne tehetek mást, megyek utána.

Mestereimtől kaptam meg mindazt, amit a családomtól kellett volna. Talán azért kedveltek annyira, mert érezték, hogy épp annyira nincs semmim, mint ahogyan nekik sem, mióta vért izzadva átverekedték magukat a fekete bérceken, hogy az otthon illúziója a legtöbb, amit adhatnak nekem. De így sem ment minden könnyedén, eleinte csak kóstolgattuk egymást. Rengeteg pofont kaptam, de hisz nem jótét szerzetesek, fejvadászok, gyilkosok voltak mind. De ezzel is megtanítottak valami fontosra. Megtanultam, milyen nagy úr a fájdalom. És hogy nem az a fájdalom, amitől könnyes lesz a szemem, hanem amit egy életen át hordozok magamban csendesen. Az életre neveltek, és a halálra, hogy hogyan lehetek egy személyben a kezdet, és a vég. Megtanultam a leckét, az összeset. Bámultam és gyűlöltem őket, de egy idő után beláttam az igazukat. Az elfnek pedig igaza volt, mikor úgy vélte, meglátott bennem valamit azon a délutánon. Makacs, gyors és veszedelmes. Értékes tulajdonságok egy Anat-akhan növendék számára. Tőle tanultam talán a legtöbbet. Olyat kaptam tőle, amit szinte senki sem a klánban. Nevet. Horo, vagyis az anyanyelvén Róka. Mindvégig megmaradt az a metsző tekintete, amit akkor, először láttam. Csak néha-néha, mikor azt hitte, nem figyelek, láttam, hogy ellágyul kissé. Néha elgondolkodtam rajta, hogy megkérdezzem, volt-e valaha más családja, felesége, gyermekei. De aztán mégsem tettem soha.
Aztán valami megváltozott, úgy, ahogyan csak az élet képes változni, egyik pillanatról a másikra. Minden felgyorsult. És most azon veszem észre magam, hogy bámulok ki az ablakon az esőbe, kezemben a papírlap, melyben az áll, hogy holnap Erionba utazom, mert az egyik megbízás során nyoma veszett annak, akitől a családom, a hivatásom kaptam. Őszintén remélem, hogy egy nap majd viszonozni tudom neki mindezt.
Holnap útra kelek. Holnap...

[Laurana]

Név: Horo
Kor: 34 év
Nem: Nő
Faj: Félelf
Kezdőhelyszín: Erion - fogadónegyed


Tulajdonságok:

Erő: 10 (11 - 1 : életkor módosító)
Gyorsaság: 17 (18 - 1 : életkor módosító)
Ügyesség: 17
Állóképesség: 10 (11 - 1 : életkor módosító)
Egészség: 11
Karizma: 12
Intelligencia: 14
Akaraterő: 12
Asztrál: 12
Érzékelés: 17

Összesen 135 pont


Hátterek:

Faj ( Félelf ) : 1 KAP
Sugallat : 1 KAP
Klánok / Rendek / Iskolásk : Anat-akhan felderítő : 7 KAP
Pszi érzékenység : 0 KAP
Saját fegyverzet : 0 KAP

Összesen 9 KAP, szintenként elosztható 50-9 = 41 KAP


1. szinten elköltött KAP-ok:

Hm: 14 KAP => 7 Hm
Fp: 5 KAP => 5 Fp
Kp: 22 KAP => 22 Kp


Összesített értékek:

KÉ: 17(gyorsaság) + 17(érzékelés) + 1(HM) = 35
TÉ: 10(erő) + 17(gyorsaság) + 17(ügyesség) + 1(HM) = 45
VÉ: 60 + 17(gyorsaság) + 17(ügyesség) + 1(HM) = 95
CÉ: 17(ügyesség) + 17(érzékelés) + 4(HM) + 5(Faji bónusz) = 43

Max Ép: 11(egészség) = 11
Max Fp: 12(akaraterő) + 10(állóképesség) + 6(1. szinten vett) = 28

Kp: 14(iq) + 22(KAP) - 36(elköltött) = 0

Max Pszipont: 14(iq) = 14

Pszi pajzsok:
Statikus(asztrál): 4
Statikus(mentál): 4


AME:12(asztrál) + 4(statikus pajzs) = 16
MME:12(akaraterő) + 4(statikus pajzs) = 16

Szabadon felhasználható Pszipont: 14


Fegyveres értékek:

Sequorral :
KÉ: 42
TÉ: 63
VÉ: 113
Időigény: 5
Sebzés: 1k6+2
Lefegyverzés: nem
Fegyvertörés: nem
Átütés: nem
STP: 20

Könnyű nyílpuskával:
KÉ: 42
CÉ: 53
Időigény: 3
Sebzés: 1k6
Lefegyverzés: nem
Fegyvertörés: nem
Átütés: nem
STP: 5


Képzettségek:

Fájdalomtűrés : 1.szint ( 0 Kp )
Fegyverhasználat (Nehézkardok, Egykezes kardok, Tőrök, Csatabárdok, Buzogányok, Nyeles fegyverek): 1.szint ( 0 Kp )
Fegyverhasználat (Tőrök): 2.szint ( 0 Kp )
Fegyverhasználat (Sequor): 3.szint ( 5 Kp )
Fegyverhasználat (Nyílpuskák): 2.szint ( 0 Kp )
Fegyverhasználat (Könnyű nyílpuska): 3.szint ( 5 Kp )
Fegyverismeret : 1.szint ( 0 Kp )
Harctéri gyakorlat : 1.szint ( 1 Kp )
Vakharc : 1.szint ( 1 Kp )

Álcázás / álruha : 3.szint ( 0 Kp )
Orvtámadás : 1.szint ( 0 Kp )

Állatismeret (Lovak): 1.szint ( 1 Kp )
Csomózás : 1.szint ( 1 Kp )
Futás : 2.szint ( 0 Kp )
Helyismeret (Yllinor): 3.szint ( 0 Kp )
Lovaglás : 2.szint ( 2 Kp )
Nyomolvasás : 2.szint ( 0 Kp )
Szakma (Építészet): 2.szint ( 0 Kp )
Úszás : 2.szint ( 0 Kp )

Élettan : 1.szint ( 0 Kp )
Írás / olvasás : 2.szint ( 5 Kp )
Számtan / mértan : 2.szint ( 0 Kp )
Térképészet : 2.szint ( 0 Kp )

Kultúra (yllinori): 3.szint ( 0 Kp )
Lélektan : 2.szint ( 0 Kp )
Művészetek (rajz): 3.szint ( 3 Kp )
Művészetek (gitár): 2.szint ( 3 Kp )
Nyelvtudás (közös): 3.szint ( 0 Kp )
Nyelvtudás (elf): 2.szint ( 3 Kp )
Színészet : 2.szint ( 0 Kp )

Pszi (pyarroni): 2.szint ( 0 Kp )

Lopózás : 42% ( 2 Kp )
Rejtőzködés : 42% ( 2 Kp )
Csapdafelfedezés : 27% ( 0 Kp )
Mászás : 37% ( 0 Kp )
Akrobatika : 37% ( 2 Kp )
Veszélyérzék : 27% ( 0 Kp )
Zárnyitás : 37% ( 0 Kp )


Összesen 36 Kp, marad 36-36 = 0 Kp.


Kinézet:
Kb. 170 magas, karcsú félelf, fiatal, olyan 17-18 évesnek nézhet ki emberi szemmel. Rövid vöröses-barnás haj, fehér bőr, barna szemek, hegyes fölek, szépen metszett arcvonások: Kép
Egyszerű feket inget és nadrágot visel, szintén fekete, magas szárú bőrcsizmát, nyakában sólymot mintázó medál. Hátán nagyobb, keményített gitártok, valamint egyszerű vászonzsák. Fegyver nem látható nála, persze akad, bal csizmájában tokban egy sequor, a gitártok külön kialakított rekeszében pedig kis méretű nyílpuska.


Jellem / Leírás:
Alapvetően rend jellemű, inkább csendesebb, szemlélődő típus, de ha úgy hozza a sors, társaságban is megállja a helyét.
Számára a klánja a családja, a mindene, hozzájuk hű, akár az élete árán is végrehajtja a kapott feladatot.
Arel-hívő.
Kedveli a művészeteket, gitározik, valamint rajzol, ha úton van, egyszerű vándorművésznek adja ki magát.
Szereti a gyümölcsöket, különösen az almát.
Balkezes.
Felderítőnek lett kiképezve alapvetően, de van valamennyi harci tapasztalata is, ha kell, orvgyilkosként is megállja a helyét. Semmi esetre sem öl szívesen, ám ha a helyzet megkívánja, szemrebbenés nélkül megteszi.
Ha nincs más dolga, általában csak leül, és különféle rajzokat készít a körülötte levő dolgokról, valamint szokása csak úgy "bámulni" az esőt.
A cirkuszokat, mutatványosok, vagy csepürágók nagyobb tömegét nem szívleli.
Előítéletei a klán ellenségeivel szemben, leginkább a krániakkal szemben vannak, de alapvetően nagyon jól tudja, hogy a látszat a legtöbb esetben csal.
Félni nem igazán fél semmitől, ha valamitől mégis, akkor az a kudarc, vagy a klán cserbenhagyása valamilyen módon.


Felszerelés:

Rajta lévő ruházat, bal csizmában tokban egy sequor.
Gitár, valamint a keményített több rekeszes gitártok, benne a nyílpuska néhány lövedékkel, kis több adag altatóméreg (étel és fegyverméreg egyaránt), 2 adag bénító hatású hatású fegyverméreg. Tolvajkulcskészlet.
Vászonzsák, benne 2 rend sima, fekete ruha, néhány szines kendő (ebből 2 fekete), 2 pár fekete bőrkesztyű, "smink" készítéséhez használható porok.
Kevés kötél, papírlapok, kréták, grafit, 2 db viaszgyertya, egy kisebb tükör. Kevés élelem, kulacsban víz, valamint egy kisebb üveg erős pálinka.
Övön eszényben valamennyi pénz.

[Torozon]

Üdv!

Végre sikerült időt kerítenem arra hogy átnézzem a karaktered.

A stat rendben, bár csak felületesen néztem át, de nem találtam hibát.

Az előtörténetről annyit.:
Nagyon, nagyon tettszik, szép kerek történet, pontosan sikerült ábrázolnod azt amit kellett, ráadásul egy nagyon olvasmányos tömör és lényegre törő mégsem vázlatos írásban.
Úgy örülnék ha minden JK ilyet írna

Egyébként egy egyszerű kérdés.:
Az írásból egy kicsit borongós hangulatú fejvadász lélektana rajzolódott ki számomra, ez valóban így van? Szóval általában rossz kedélyű a karakter?

Egyébként a karakter stimmel, játékba van engedve ha minden igaz holnap mesélve is.

Üdvözlettel.:

Torozon

[Laurana]

Aktuális értékek: (Harc a szegénynegyed szélén:)
Ép:7
Fp:19

[Laurana]

Pénz:
- A karakternél: 4 és fél ezüst, 50 réz
- Erionban Az Emír Rózsája bankházban: 14 és fél arany