Szövetség

[Bercerus]

Semoniel

Csendben várakozik, míg elvezetik a hátasokat, majd követi a varázslót. Kis meglepettséget lehet leolvasni az arcáról.
/Ritkán járok ilyen helyeken és nem is szeretem túlzottan őket, de el kel ismerni, hogy lenyűgöző./
A lépcsőt követően végighúzza kezét a szobrokon, de látható, hogy nem igazán szereti ezeket a fagyos alkotásokat. A teremben rögtön a pentagrammához siet és mint egy kíváncsi kisgyerek kezdi el vizsgálni, de az óva intő szavak után hátrébb húzódik.
/Jobb ha nem kontárkodok bele^^"/

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Lorin].: Fordulat.
Helyszín:A Soloren Domoris Tér-csarnoka.
Időpont: A Kék acél havának 7.napja.
Résztvevők: Laurana, Semoniel, Ruthiar, Ronin, Dorien
NJK.:Nguyen cwa Kryss, Radac
___________________________________________________________

Dorien

Miután varázslatot megfogant az alak azonnal megdermed. Úgy véled nem hogy mozdulni még pislogni sem tud a mágikus béklyótól amellyel a tetszhalálba taszítottad. Arnus elismerően biccent ám már fut is tovább. ha nem követnéd vagy lemaradnál akkor beléd karol és szinte vonszol maga után.
- Sietnünk kell!

Számtalan csarnokon végig loholtok, furcsamód nem követ titeket senki, és utatokba sem áll egyetlen őr sem. Így gondtalanul jutottok el egy hatalmas csarnokba ahonnan hangos kántálás hallatszik és hallatára lüktetni kezd a fejed. gyanítod ez nem a kis futás miatt van hanem valami más okozza.

Laurana, Semoniel, Ruthiar, Ronin

A teremben egyszerre elkezd forrósodni a levegő majd mindnyájan kicsit hátrébb tántorodtok egy erőlökéstől. Közben a tér szövetén ütött rés eléri maximális méretét- legalábbis úgy vélitek mivel nem tágul tovább.
Ezen furcsa dolgokról elmélkednetek azonban nincs időtök mert a felül lebegő varázsló aki mindkét kezével gyors ütemben vetve a rúnákat a levegőbe összpontosít, rátok sem nézve kiállt le hozzátok.
- Induljatok!
Ekkor Radac elhátrál a kaputól és felkiált mint akit éppen nyúznak.:
- NEEEEEEEMMMM!!!! Az nem lehet! Úrnőm könyörülj! ÁÁÁÁÁÁ!....- fejét fogva rohanni kezd a kijárat felé. A bárd és Ryn az irányába tekint, a fent lévő mágus ismét siettetni próbál benneteket ám ezúttal hozzáteszi azt is hogy már nem bírja sokáig.

Aki az ajtó felé néz láthatja az ott berohanó két eddig ismeretlen alakot, egy nyurga fekete hajó fiatalembert és egy fiatal nőt. //Dorien/Noryella kérek egy kinézetet.//

Dorien
(valamint mindenki aki odanéz látja)
Miután beléptek a csarnokba két a semmiből előtermett alak lép elétek és kivont alig alkarnyi pengékkel állják utatokat.
Arnus felszisszen majd elkiáltja magát.:
-Domvik nevében! Fiam fontos beszédem van a Mágus...
Ezután egy pillanatra mintha mennykő hasítana belé elnémul majd utána elmosolyodik.
A két alak leengedi fegyvereit majd utat nyit.

Mindenki

A lábaitok előtt ringó folytonosan változó örvény egyre félelmetesebb lesz minél tovább nézitek. A túloldalán már láttok egy bozóttal benőtt dzsungelt ám ez koránt sem nyugtató látvány...
Döntés előtt álltok, beléptek a Kapuba?

[Noryella]

Dorien

Amint sikerül a varázslat, rohanok Arnus után ahogy csak bírok. Aztán mikor elhallgat megszólalok:
-Arnus mi a baj??? -Kérdezem baljóslatú hangon. Közben a lüktető fejemet tapogatom fél kézel és lassan végignézek a társaságon.

//Dorien kinézete: Itt 1 kép róla.

Fehér bőrű, természetes, répavörös hajú (!), zöld szemű, huszas éveiben járó fiatal nő.
Gyönyörűek az arcvonásai, akár valamely nemesi család tagja is lehetne...
Valaha fehér volt, mostanra inkább szürkének ható papi csuklyás kámzsát visel, melyet egy öv fog át.
Az övön egy hosszúkard és egy tőr pihen.
Köpenyt és lábán barna, térdig érő, fűzős csizmát visel.
Hátán hátizsák, bal kezében Domvik szent szimbóluma: a 7jogar.//

[Lernun]

Megvárom amíg a többiek lovait elviszik, majd a sort zárva követem a csapatot. Miután beértünk a terembe érdeklődve figyelem utazásunk előkészületeit. A varázsló humora csöppet sem nyugtat meg.
<Ryn ha valami rosszul sül el én úgy hátbaváglak, hogy Tiadlanig repülsz te csirkefogó.>
A felszabaduló erő egy kicsit hátratántorít, egy kissé megingok szellemileg is, de aztán összeszeden magam és épp megindulok a kapu felé amikor Radac elkezd ordítani. Ezután ráadásul két újabb alak is megjelenik az ajtóban. Tanácstalamul tekintek Ryn felé.
<Na ha ezt gyorsan nem intézzük el egyhamar nem megyünk innen sehova. Bár ezt szerintem Ryn hagyná legkevésbé.>

[Laurana]

(Laurana)

*Még nézek egy ideig a lovam után, mikor elvezetik, ha szerencséjük van, visszafogja magát... ~Nagyon remélem, hogy jól viselik majd a gondját, mert ha bármi baja esik, míg nem vagyok itt, én bizony nem állok jót magamért... Jut is eszembe, Ilenal hova lett? Ez meg... meg kéne tanulni játszani rajta... ~ pakolom el aztán a furcsa tárgyat, amit hangszerkénet azonosítottak, hát igen, a gondolataim is pont olyan összezedettek, mint én magam.
Aztán meg ugye jön a lökéshullám, meg az összes többi minden...
- Hogy az a... * Mormogom magam elé, majd egy lesújtó pillantással illetem a menekülő-kiabáló egyént, meg aztán még még a megérkezik az öreg fószer is, aki Domvikot emlegeti... Számomra sokkal csábítóbb a kapu másik oldala, így a döntés nem nehéz, határozott léptekkel megindulok az irányába, ugyancsak határozott szándékkal, hogy én bizony megnézem magamnak az annyit emlegetett Elátkozott vidéket... *

[Bercerus]

Semoniel

Nagy szemekkel nézni a táguló járatot, mint, akit megidézett a látvány. A mágus utasító szava téríti magához...kissé össze is rezzen, mikor meghallja. Már épp indulna, mikor meghallja az üvöltést.
-Ebbe meg mi a fene ütött?
Kapkodja a fejét a megjelenő ismeretlenek, a menekülő, és a siettető mágus között, majd dönt.
/Ezt a helyzetet már nem igazán értem....hátha a másik oldalon tisztább lesz a fejem /
Ő is belép a járatba.

[Mesemondó]

2. Fejezet.: Holtak földje
Maró bűz és ocsmány torz vidék
mágia forgatta vész-szülemény
veszett növények,elcsatangolt lelkek
ezek ellopják, megrontják lelked.
Vigyázz! Hívtalak mert a rút vég
itt még nem állhat kettőnk közé!

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Lorin].: Az első áldozat...
Helyszín: Örvény, Ismeretlen-valahol az elátkozott vidék belsejének legsötétebb dzsungelében.
Időpont: A Kék acél havának 7.napja.
Résztvevők: Laurana, Semoniel, Ruthiar, Ronin, Dorien
NJK.:Nguyen cwa Kryss, Radac
___________________________________________________________

Miután a teremben lezajlott a kis színjáték mindnyájan beléptek a szokatlan örvénybe. testeteket mintha egy óriás keze rázná, csontjaitok csaknem összeroppannak a hatalmas marok szorításában. A fojtogató gyilkos fájdalom erősödésével egyre távolabb jutottok Eriontól, persze egy idő után értelmét veszti számotokra a távolság, és az idő is. A legfigyelmesebbek még láthatják közületek amint a "Kapu" fölött lebegő varázsló orrából dőlni kezd a vér...
Egy újabb rándulás a gyomrotokban majd az eddig látottak eltűnnek és a semmi közepén lebegtek. Egymást látjátok, homályos foltként a láthatáron. Itt mintha negálna az idő számotokra. Arel és Domvik papnőjének kivételével mindegyikőtökben felötlik a gondolat.:
Ez már a túlvilág?
Noha gondolataitok sebesen száguldanak de nem értek a gondolat sor végére mire ez a viszonylag kényelmes állapot elmúlik és ismét belétek hasítanak az utazás kínjai.
ezután egy hangos csattanással és pár puffanással megérkeztek egy viszonylag kemény talajra.
A felettetek lebegő térkapuból való kipottyanás hatására mindenki a másikra esik leszámítva az elsőt aki Ruthiar volt, ő csak a földre zuhan.

Mindenkinek émelyegni kezd a gyomra a hirtelen és kegyetlen térváltástól.
//Mindenkitől kérek egy egészség próbát.//
Remegő izmokkal és lüktető fejjel tápászkodtok fel... de nem mindnyájan.
Dorien akaratlanul is felsikolt amikor meglátja a Ronin alatt lévő, "lényt".
Mindnyájan borzadva tekintetek arra a kimérára ami valamikor még Ruthiar és kutyája volt- állapítjátok ezt meg a furcsa goblin szerű fejből mely a kutya hátából áll ki mégis a kutya szőrzete borítja. A gennyes kelésekkel teli ocsmányság olyan amorf formákba rendeződött szervekkel rendelkezik amelyeket egyetlen kaotikus varázsló sem volna képes alkotni, józan ésszel. A lény szíve- mely az oldalán lévő kifelé hajló bordák miatt látható is- hirtelen felgyorsul majd ahogy a körötte lévő vértócsa lassan eléri a legközelebb állók lábát, leáll. Ha eleddig vissza is tudtátok tartani feltüremkedő reggeliteket erre már jó páran visszaadjátok azt a természetnek.

// Akaraterő próba-1 .Elvétése esetén bekövetkezik a fent említett esemény...//

Ronin ruhája, mivel ő esett közvetlenül "Ruthiar"-ra tiszta mocsok lett, míg a többiek felszerelése (már amit magatokkal hoztatok) épp és sértetlen.

[Noryella]

Dorien

Miközben "utazunk" ez jut eszembe, amikor észreveszem a varázslót:
<Ez sokkal rosszabb a fizetős térkapuknál... Valamit elrontott talán??? Bárcsak már túl lennénk rajta!>
Amint feltápászkodok, gyomromhoz kapok. Aztán meglátom Ruthiart és azt ami lett belőle, felsikoltok:
-Ez meg mi a... -Aztán a növekvő vértócsát megpillantva érzem, majdnem elájulok.

//Egészségpróba: 1k10 = 9 [9] Egészség: 16
Akaraterőpróba: 1k10-1 = 7(-1) [6] Akaraterő: 12//

[Lernun]

(Ronin)

Én is követem a többieket a kapun át. Aztán kifelé is. Sajgó fejjel igyekszem feltápászkodni, ekkor mondja fel gyomrom a szolgálatot és én magam is hozzájárulok az Elátkozott Vidék szívmelengető tájképének javításán bőséges reggelim kiokádásával. eztán meglátom, hogy mire is "landoltam" és hálát adok az előrelátásomnak, hogy hoztam magammal váltásruhát, meg annak, hogy már nincs mit kihánynom. Undorodva nézem a lény haláltusáját, majd kissé arrébb állok "friss levegőt szívni". Miután a gyönyörű környékben is örömemet leltem szétnézek merre lehet Ryn.
-Ryn bárcsak te estél volna erre az ocsmányságra-mondom emelt hangon-ha rosszul értesültél és nem találunk itt semmit esküszöm úgy képenváglak, hogy visszarepülsz Erionba.
eztuán igyekszem egy kicsit lenyugodni, illetve keresni valami takarásban levő helyet(bokrot, nagyobb sziklát) ahol átvehetném a ruhámat.
/A próbákat a tesztelgetős topicba írtam, mert elég hülyén jött volna ki ha mindkét próbát megdobom és mégis azt írom, hogy elokádom magam./

[Laurana]

Laurana

*Elátkozom magamban párszor a varázslót, aki a kaput nyitotta, igazán csinálhatta volna kevésbé gyomorforgatóra. Bár még az átérés pillanatában úgy érzem, minden rendben, aztán jön a Dorien sikolya, akaratlanul is oda nézek. *
-Mi a...
* Szalad ki a számon, de nem csak az, így aztán inkább el is fordítom a fejem, hogy ne az amúgysem éppen kellem látvány hoz adódjon a reggelim... Igyekszem összeszedni magam, mi azzal kezdődik, hogy rágyújtok gyorsan, bár lehet, hogy a többieknek most nem a dohányfüst hiányzik, de egyenlőre ez meg sem fordul a fejemben. Lassan kifújva a füstöt, először ellenőrzöm e felszerelésem, majd körbetekintek, hova is érkeztünk, meg hogy a többiek egyben vannak-e... *

[Bercerus]

Semoniel

Arca eltorzul a förtelmes utazástól.
/Ez meg mi az ördög??? Mindjárt szétszakadok!/
A megérkezést követő pillanatokban csak levegő után kapkod, így kissé később veszi észre a szerencsétlen lényt, amivé a goblin és kutyája változott. Mikor ráébred arra, hogy mi történt minden erejét összeszedve sikerül magában tartania a reggelijét, de sápadt arcán látszik, hogy nem biztos, hogy ez sokáig így marad. Egy kissé távolabb húzódik; leül, hogy kissé összeszedje magát.

[Noryella]

Dorien

Hiába kaptam kezem gyomromhoz, majd szám elé...
A reggelimet egy-az-egyben kiadtam magamból.
Amint úgy érzem vége, a szörnyszerüséghez fordulok.
Ha kimúlt szegény pára, akkor imátkozom lelkéért Domvikhoz.

<Tudom, hogy azt mondta csak végszükségben használjam, de most úgy érzem meg kell mentenem...>

Ha viszont még nem halt meg, a gyógyítás jogarát halászom elő a táskámból.
Megáldom az a valamit és megpróbálom meggyógyítani vele.

//MP: 36 -3-15= 18 MP-m maradt!//

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Lorin].: Az első áldozat...
Helyszín: Örvény, Ismeretlen-valahol az elátkozott vidék belsejének legsötétebb dzsungelében.
Időpont: A Kék acél havának 7.napja.
Résztvevők: Laurana, Semoniel, Ruthiar, Ronin, Dorien
NJK.:Nguyen cwa Kryss
___________________________________________________________

Csaknem mindnyájótokat megviseli a látvány. Kit így kit úgy. Nguyen felvonja szemöldökét majd erős rosszulléttel küszködve fordul el a látványtól. Ryn barátja nemes egyszerűséggel hátra lép majd eldől mint egy ólajtó. A mögötte lévő tüskés bokor kicsit lassítja ugyan a zuhanást, de össze is szaggatja a ruháját.

Lernun

Ryn feléd fordul és érdeklődve felvonja a szemét.:
-Valami biztos van itt komám különben mi nem lennék itt. Egyébként ha berezeltél, nyugodtan visszamehetsz még Erionba. Az út valamerre arra van...- mutat nagyjából dél felé miközben arcán széles és kissé sunyi vigyor terül szét.

Noryella

Lehajolsz a szerencsétlenül járt goblinhoz hogy megvizsgáld.
// Asztrál próba -4 el//
Bár próbálod megvizsgálni koncentrálni nem tudsz... a szíve, mely még mindig ver a szemed láttára akadt meg s most is ott van, már nem dobog ugyan, a befelé forduló bordáktól talán mar korábban mg kellett volna halnia. A szemed ezután a torzó ágyéka felé téved. Nem tudod eldönteni vajon a lépe robbant szét és az teríti be a beleit- melyek a gerincoszlopára csavarodtak fel- vagy valami más dologból származik a fekete lé. Vizsgálódásaid közepette észreveszed hogy valami kiáll a dög belei közül. Egy barna, véreres szemgolyó az mely dühtől és kíntól kidüllesztve mered maga a saját maga képezte homályréteg mögül mely már örökre lezárta volna azt a szemet ha lenne szemhéja.
Remegő tagokkal húzod elő a szent kegytárgyat, és keresed a megfelelő szavakat ám se hogysem jönnek a nyelvedre.
//Amennyiben mégis varázsolni akarsz:Asztrál próba -6 al IQ próba: -3 al. Bármelyik sikertelensége esetén elájulsz.//

Laurana

Hosszú keresgélés után előhalászod a kis papírkát majd a dohányt is keresgéled. Már majdnem elönt a düh amiért nem lelet a kellemes "felfrissülést" adó mákonyt amikor ráeszmélsz hogy a kezedben van. Kicsit bizonytalan mozdulatokkal de megsodrod a cigarettád majd átengeded magad a felemelő érzésnek. Hagyod hogy a gyomortartalmad után maradt savas érzés kicsit tovább fokozódjon a füstnek hála, de ezután elmúlik.

Semoniel

fakó arccal hátrálsz el a tetemtől ám gyanítod, az emlék életed végéig kísért majd nyugtalan éjszakáidon. Jobb híján nem leguggolsz majd a tájat veszed szemügyre. Nem sokkal ezután csap meg hittársad dohányának nem túl kellemes illata.

Mindenki
A hely ahova érkeztetek cseppet sem bizalom gerjesztő. A landolásotok helyszínén furcsamód egy szál gaz vagy bokor sincs. Mintha mindent eltüntetett volna a mágia ami titeket ideröpített. Ellenben ennek a szabályos kör alakú irtásnak a szélén vad dzsungel veszi kezdetét. Furcsa szögben megcsavarodott fákat láttok amelyek leginkább úgy néznek ki mintha már ezer éve szárazon állnának. Ezekre tüskés indákkal kapaszkodnak fel a különböző alakú és formájú bokorszerűségek melyek így csaknem az egész erdőt átszövik. A földön furcsa eldeformálódott furcsa színekben pompázó fűcsomók rikítanak imitt amott. A tájban azonban a legfélelmetesebb nem ez... hanem a halotti csönd amely a ti zajaitokon kívül ellepi a tájat. nem mozdul semmi... se egy állat se a szél. Egyszerűen semmi. Mintha a vidék halott lenne.

[Laurana]

Laurana

*Lassan kifújom a dohányfüstöt, közben körbenézek, hogy hova is kerültünk, a vidékkel nem lenne bajom, de a teljes csönd... na az nagyon nem tetszik. Még szerencse, hogy nem hoztuk a lovakat. Körbenézek a társaságon is, majd tekintetem megállapodik az "expedíció" szervezőjén, egyik szemöldököm enyhén megemleve kérdem tőle:*
-És most?