...a hercegségben...

[Vigo Odrich]

________________________________________________
Helyszín:Haonwell, a híd alatt
Időpont:3701. év 2. hónap 12. nap
Helyszínen töltött idő:1. nap, éjszaka
Időjárás:hűvös tavasz, sötét éjjel
JK:Siriath
________________________________________________

Gianagon át érkeztél a hercegségbe. Az időzítésed nem volt igazán utazáshoza való, mire ideértél a Tengeri Traidalan déli nyúlványain a hágók felolvadtak a tavasznak "hála", így kifejezetten nedves utad volt, ráadásul szinte minden harmadik nap esett.
A kis vadászház egy eldugott és igen meredek szurdok oldalában bújik meg. Körös körül évszázados feynvesek, ember ritkán járta rengeteg.
A prémvadász aki áthozott Gianagból azt mondta, hogy nem messze van ide egy gleccsertó-bár hogy mi az a gleccser azt nem árulta el- és az egész bizonyos se Yharok birtoka, a tó is róluk lett elnevezve.
A birtokon a vadászat mindeki számára főbenjáró vétség, de a nemesek szinten állandóan a fővárosban növelik még nagyobbra hátsójukat, így a komoly szankcionálás a birtokot igazgató Kyel vagy Dreina papok kötelessége.

A tegnapi napot az út fáradalmainak kipihenésére szántad, elemózsiád így is van elegendő.
Eddig sem embert sem elfet nem láttál a ház körül ólálkodni, bár annyira nem is hiányoztak.

Hiába szerettél volna egy jót pihenni azt rendszerezted fejben amit apádról megtudtál.
Ahogy elutazott egyik ellenlábasa-bizonyos Ranvaldy, egy gorviki kutya- rögtön indítványozta a kilencedik körből való azonnali kizárását.
Az elutazás elötti estén furcsa beszélgetésed volt vele, változásokról beszélt, és új idők kezdetéről. Zavaros volt és egy szót sem szólt arról hogy msánap elutazik, eltűnik.
Egy héttel eltünése után, a tizedik kör, a nagytanács kizárta az iskola mestereinek soraiból, és fejére 200 aranysepiás vérdíjat tűzött ki, azzal a feltételel hogy ez csak és kizárólag a fejre vonatkozik.
Az erioni barátaitok közül sokan elkezdtek felszívódni, Narnak aki téged is ellátott ezzel a kevéske hírrel nem volt ilyen szerencsés. A rosznyelvek szerint a nekropoliszban talált magának új "szállást és munkaadót".

Itt ebben az északi hercegségben valahol a fővárosban kell megtalálnod egy bizonyos Ortent.
Narnak szerint hírekkel kereskedik, és apád vele tárgyalt már több mint fél éve.

Azonban itt vége is a nyomnak, bejutottál, észrevétlenül, most már csak rajtad múlik mihez kezdesz.

A prémvadász, Kalkiota elmondása alapján szinte egynesen délnek kell tartanod, és így vagy egy kereskedelmi utat, vagy magát a fővárost el tudod érni.

Az ablak alatt fenyőrigók búcsúztatják a lenyugovó napot. Rőt sugarak futnak végig mélyzöld levelek viaszos tűin.

[Shia-ko]

(Hoal)

- Mi a baj? Mi történt? Láttál valamit? Nagy komornak tűnsz. - érdeklődök, elfancsalodott arcát látva.
<Mi történhetett vajon? Nem hiszem, hogy ennyire rosszul néznék ki. valamit látnia kellett.>
Észreveszem a kulacsot, és isteni sugallatra fény gyúl fejemben.
<A kulacs! Hogy nem jutott előbb eszembe. Hogy nem szomjazott meg korábban!>
- A kulacs. Próbáld a kulacsot. Vágd kettőbe. - mondom Kralonak. - Ott az enyém a lovon.
<Csak maradjak eszméletemnél. Nem szabad elszakadnom a valóságtól>

[Rannien Siey]

<Lathan Cralyon>

Amint észreveszem, hogy valaki kint motoszkál, örülni kezdek magamban, hogy végre történik valami. Jól megnézem magamnak kivel van dolgom, és amint észreveszem, hogy Darton egy másik szolgája hozott ide, rögtön jobb kedvre derülök.

-Üdv néked, barátom! Darton útjai kifürkészhetetlenek. Nem is hittem volna, hogy pont egy másik pap hozott erre a helyre. Igen, szívesen fogyasztanék valami harapnivalót, mert már nagyon megéheztem. Mozdulni is alig tudok, még a levegővétel is fájdalmas.

//Bocs, hogy csak most írni, de a szolgáltató váltás miatt csak most tudtam válaszolni.//

[Quator ar Zaraquer]

(Yun Lan)

*Ez a hirtelen barátságosság meg előzékenység ténylegesen rémisztőbben hat, mintha nekem esett volna az ork. A támadásra számítottam, de arra nem, hogy csak valami próbatétel lett volna ez a gyilkolászás. Egyenlőre nem is nagyon tudok szóhoz jutni, így csak kezemmel intek, hogy nem haragszom a próbára tételért és követem az ismét meginduló poroszlót. Azaz nem is annyira poroszló, inkább valami alvilági szervezet tagja lehet. Ahogy kiveszem szavaiból a Suttogók mégsem annyira jó társaság, mint hittem és ő éppen az ellenlábas céhet képviseli. Node legalább akarva-akaratlan sikerült felvennem a kapcsolatot a helyi alvilággal. Mostmár csak ki kell várnom az út végét és figyelni minden apró részletre. Akkor nem lehet gond... elvileg. Nem merülök el saját gondolataimban, inkább a környéket vizslatom, hogy el tudjak tájékozódni és akkor is visszataláljak, ha netán egyedül kell majd jönnöm. A helyi építészet érdekesen kínálja magát a betörésekhez, bár lehet ez csak a díszes felszín és nemhogy nem mászásálló, hanem direkt úgy vannak a szobrok rögzítve, hogy a hirtelen súlyterhelés (mondjuk egy belecsimpaszkodó tolvaj) hatására könnyedén a mélybe zuhanjanak. Végül a kérdések említésére ismét felveszem a beszélgetés fonalát.*

-Nos igen, tényleg foglalkoztat pár dolog. Például, hogy kik is a barátaid, akikhez most megyünk? Nomeg mit tervezel a szerencsecsomaggal, ha odaértünk akárhová is tartunk? Gondolom ezzel a baráti kézfogással a háziőrizet már annyira nem fontos, amit kilátásba helyeztél a fogadóban. Nomeg, amire még főleg kíváncsi vagyok, hogy te tényleg városőr vagy vagy csak jól beleéled magadat?

*Van még jópár kérdésem, de úgy ítélem egyszerre ennyi is elég lesz, nomeg a kényesebb "szakmai" dolgokba még nem mennék bele.*

[Yvett de Crei]

Siriath

*Nem hagy nyugodni önként vállalt feladatom. Talán mert már közel járok utam végéhez és nem csak úgy járom a nagyvilágot, hanem a tényleges feladatomra is koncentrálhatok végre. Jó is egy kicsit összeszedni és feleleveníteni az információimat, még ha kevés is.*
<Állítólag nincs messze az a tó. Meg kellene nézni, már rég láttam tavat, legalább megtudom, hogy mi a franc az a glecsertó vagy mi a fene...
Még ha egy fél napig is kell járni, akkor sem leszek késésben, de ha egyet kell rászánnom, akkor sem. Reggel korán útra kelek. Igaz csak egy irányt mutatott a prémvadász, remélem, hogy nem fogok eltévedni. *vállvonás* Ha nem találom meg holnap még mindig mehetek dél felé, hogy az utat vagy a várost megtaláljam.>
*Elnézegetem a napnyugtát, megpróbálom kiolvasni a holnapi időjárást - remélhetőleg esőt nem fogok látni a jelekben, bár lassan megszokom ezt a cudar időt is.
Aztán nyugovóra térek, de szokásomhoz híven zárok ajtót ablakot, s az egyszerű riasztóberendezésemet elhelyezem magam körül. Az ajtó elé belülre, valamint az ablak alá száraz, könnyen roppanó ágacskákat helyezek szétszórva.*
<Nem is vagyok paranoiás, de jobb félni egy idegen országban mint pislogni a kárpit túloldaláról vissza...>
*Csalok egy halovány mosolyt az arcomra, majd pluszban még kardom magam mellé helyezve lefekszem aludni - elmémet felkészítem az ébredésre: vagy a belső ágroppanásra ébredjek fel, vagy a hajnal első sugaraira.*

[Vigo Odrich]

_________________________________________________________________
Helyszín:Haonwell, a gyógyulás rögös útján.
Időpont:3701. év 2. hónap 12. nap
Helyszínen töltött idő:3. nap, délután
Időjárás:Napos, csendes idő.
JK:Hoal cwa Raen
_________________________________________________________________

Kérdésedre Kralo fanyar pofát vág, aztán visszakérdez.
-Nem zsibbad a bal karod? Tudod még mozgatni?
Egészen a kérdésig fel sem tűnt, hogy az elmúlt órában tényleg meg sem mozdultál.
Természetesen megpróbálod Kralo kérdésére a választ megadni, mintegy szemléletes módon, és felemeled a karod.
Már váll magasságnál jársz és örülsz, hogy semmi gond mikor ahelyett, hogy tovább emelkedne a felkarod az görcsbe rándul, és lehanyatlik.
A további beszélgetés fonala ezzel le is zárult, gyöngyöző homlokán a ráncok egyre mélyülnek mikor „megvilágosodsz”.
-Igazad van!
Nem pazarol arra időt, hogy a Te kulacsod után kutakodjon, sajátját hasítja óvatosan ketté.
Az így nyert tálkába némi alkoholt és az összemorzsolt növényi részeket teszi, majd a tőr pengéjével alaposan elkeveri.
A ritka undorító masszát óvatosan felviszi egy több rétegben összehajtott gyolcsra, utána pedig a sebedet borító kötést is eltávolítja.
Bár számítottál rá és az alkohol „marása” miatt az üveg után nyúlnál, ám eszméleted veszted mikor a gyolcs a nyitott sebszájhoz ér.

A távolban egy kakas kukorékol, enyhe füst illat terjeng a levegőben.
Egy ló horkant nem is olyan messze tőled, valami serceg, itt valaki tojást süt!
Kinyitod szemed, és a nyeregkápához fektetett állapotodból Kralot látod amint neked háttal egy tábortűz maradványainál süt valamit.
A lovak a kis nyiladék túlsó felében, hosszú száron legelésznek.
A környék csendes, patakcsobogás, és madárdal alkot lenyűgöző harmóniát.

//pm//

[Vigo Odrich]

______________________________________________
Helyszín: Haonwell, valahol egy parton, ismeretlen szobában
Időpont:3701. év 2.hónap. 12.nap
Helyszínen töltött idő:második nap, alkonyat
Időjárás: hűvös, tavaszi est
Jk:Lathan Cralyon
_______________________________________________

-Egy szóval nem mondtam, hogy Én hoztalak ide. Sin Errian elfjei voltak.
Abroszt terít a térdedre, és óvatosan felültet a hátad mögé egy párnát tesz.
Bár tényleg igyekszik de így is olyan mintha valaki a mellkasod döngetné egy vaslapáttal.
Az abroszra szeletelt cipót és füstölt szalonnát tesz, némi uborkával.
A kezedbe egy egyszerű fa kupát ad, majd tölt bele némi fehérbort a tömlőből.
Megvárja míg befejezed a vacsorádat csak utána nyújtja feléd a kérdéses láncot a szimbólummal.
-Mond, milyen mostanában a hit fővárosa? Fennen ragyog Új-pyarron dicsősége?

[Rannien Siey]

(Lathan Cralyon)

-Sajnálom, akkor nem sikerült jól következtetnem. Honnan tudtad, hogy itt vagyok? Esetleg az elfek mondták?
Próbálom szó nélkül tűrni a fájdalmat, nem akarom gyengének mutatni magam. Már amennyire jelen állapotomban ezt megtehetem. Gyorsan behabzsolom az egészet, mert már elég éhes kezdtem lenni. Mohón elveszem a nyakékem, magamhoz szorítom, majd a nyakamba akasztom.
-Bah, nem történik semmi érdekes. Pyarron, Pyarron... Nem tartom valami nagyra Pyarront. Nem is nagyon érdekel mi történik ott. Ha engem kérdezel sose fogja kiherverni a Krán által kapott sebeit. Nem, és nem is fog ragyogni, az soha sem. De térjünk rá a helyi dolgokra. Nem emlékszem arra, hogy élőholtak járták volna Sin Errian dombjait. Nem tudod véletlenül, hogy hogy került ez a dög ide? Ha valamelyik eszement nekromanta szórakozik ilyesmivel, akkor személyesen juttatom Darton színe elé.

[Vigo Odrich]

________________________________________________
Helyszín:Haonwell, az új szálláshoz
Időpont:3701. év 2. hónap 10. nap
Helyszínen töltött idő:1. nap, éjszaka
Időjárás:hűvös tavaszi esőzés, sötét éjjel
JK:Yun Lan
________________________________________________

-A barátom? A kiképzőmhöz megyünk. Lepo zászlós már 3 éve visszavonult,
de a sereget sose tudta igazán maga mögött hagyni. Tudod ez olyan szakmai ártalom féle.
-Hogy ezzel mi lessz?! Pár napig elfér a pincében, közben keresünk neki egy jó ajánlásokal
rendelkező toroni kutyát.
-Az élet nagyon kegyes lesz hozzánk ha sikerül a saját népe keze által egy gályára juttatnunk.
Ez a jó az ellenségben, olyan mélyre sűlyedt hogy már nem tesz különbséget ember és ember között.
Azért ennek annyira mégsem örülhet mert, legalábbis jól titkolja.
-Hahaha, hogy jól beleélem-e magam ?! Vicces egy ember vagy Te hallod-e!
Kidülleszti a mellkasát és feléd fordul.
-A Grokht-romi tesvériség szakaszparancsnoka vagyok! Mi őrizzük a Lápban és környékén az
élet és a rend eszményét. Bár külsőnk és múltunk nem változik, mindet megteszünk,
hogy őseink szörnyű hagyatékát ellensúlyozzuk! Szolgáljuk az Herceget míg időnk ki nem tellik!
De elég a fecsegésből, haladjunk!
Újra elindul, változatlan tempóban és elcsendesülő esőben. A szél alább hagy, így már csak
az égi áldás örömeivel kell megbírkoznotok.
A sötétben nem látsz túl jól, és az utcák is egyre másra tűnnek fel. Itt egy szobor, ott egy
szökűkút, ilyen házak olyan házak. Nem tennél fel rá túl sokat, hogy visszatalálsz-e.

[Vigo Odrich]

________________________________________________
Helyszín:Haonwell, Yhar tóvidék
Időpont:3701. év 2. hónap 12. nap
Helyszínen töltött idő:2. nap
Időjárás:hűvös tavaszi reggel
JK:Siriath
________________________________________________

Az ég aljának, a madarak röptének figyelése bár nem ígér júliusi hőséget, de viharfelhők sem gyülekeznek a keleti hegyláncok karéjánál.
A kellő nappal a Te álmod is végetér. Álmodban Hergolban voltál és újra meg újra próbáltál a markodba gyűjteni némi energiát, ám kudarcaid számosak maradtak, nem jutottál sikerre.
A gallyak és a riasztó is érintetlen, így semmi nem zavarta álmod ahogy később sem készülődésed.

A kis vadászlak a sűrű fenyvesben gyosran eltűnik a szem elől, hisz létezésének is ez az egy célja van, elrejteni magát és vendégeit. A tűlevelek puha szőnyegén jó iramban haladsz a megadott irányba.
A talaj folyamatossan emelkedik, így pár óra "séta" után kezdesz kifulladni.
Az erdő korona szintje sűrű és sötét mint a hegylánc nyugati oldalában, de itt az aljnövényzet csak jelképes mennyiségű.
A látási viszonyok függvényében akár pár száz méternyire is ellátsz benne.
Vadakkal nem találkozol, vélhetőleg nappal ennél nagyobb biztonságot nyújtó reketyésben húzzák meg magukat.
Belegondolva, hogy a zsákmányállatokkal a ragadozók is megjelennének nos ez talán nem is olyan nagy baj.
Már dél felé járhat az idő mikor égzengéseket megszégyenítő robbaj gördül végig a rengetegen.
Pár rigó ijedten felrebben, ám más nem történik.
A hang forrása előtted lehet tán nem is olyan messze.
Mire a nap újra álomra hajtaná fejét Te már a hóhatár környékére érsz, hála a lassú de kitartó emlekedésnek.
A lenyogvó nap fényénél hófehér-vörös izzásban játszó méregzöld törpefenyők közt éjszakai szállás után néznél mikor a távolban megcsillan valamin a fény.
Óvatossan közelíted meg így a meredély szélén tőled balra majd egy mérföldre egy befagyott folyó nélküled zuhan fehér szoborként az alant elteürlő medencében csillogó tóba.
A tavon itt ott még kisebb jégtáblák úsznak, de a déli részeken ezeknek már nem látod nyomát.
Ahogy emberi és más civilizált népeknek sem.
A kilátás a csillogó vízfelszínnel a havas tájjal, kacsák elhúzó vagy vizen ringatozó rajait nézve pár pillanat erejéig rabul ejt.
A tavon vizi madarak -főleg lúd félék- nyújtanak számodra lehetőséget arra hogy megtöltsd korgó gyomrodat.
Pár száz méterre délre a gerinc kétfelé törik, az egyik ág öleli körül a tavat a másik pedig benne képez egy kis félszigetet, ott talán le tudsz ereszkedni.
Az est leszálltáig alig másfél órád van, és a tábortüzed lángjára jó lenne valami húsfélét bízni....

[Vigo Odrich]

______________________________________________
Helyszín: Haonwell, valahol egy parton, ismeretlen szobában
Időpont:3701. év 2.hónap. 12.nap
Helyszínen töltött idő:második nap, alkonyat
Időjárás: hűvös, tavaszi est
Jk:Lathan Cralyon
_______________________________________________

-Ez az Én lakhelyem, és igen az elfek hoztak ide mivel azt hitték hogy rendtársak vagyunk.
Arcán csak szomorú beletörődést látsz mikor pyaronn fényét szapulod.
-Ezek szerint szakadár vagy!
Ez azon semmit nem változtat hogy míg fel nem épülsz maradhatsz, de légy oly kedves ne tedd próbára hitem és türelmem.
Bár mi nem hordunk éjszín páncélt, és nem tetszelgünk kocsmai bajkeverők kétes támogatóiként de talán tudnék számodra kellemetlen meglepetéseket okozni.
Gondolom megszálltál valahol, elhozassuk a pogyászod?
Az étek és ital előtted marad ám a pap már kevésbé barátságos.
Pyarron és Rowon túl jó munkát végzett a politikai nagyszínpadon.
Megvárja hogy befejezd a vacsorát majd szótlanul távozik.

[Quator ar Zaraquer]

(Yun Lan)

<Hmm. Még jó, hogy a szakmai részletekbe nem mentem bele. Ez az ork tényleg a "törvény őre", bár úgy látszik annyira ő sem érzi lehetségesnek a teljesen fehér-fekete felosztást és inkább a szürke sávban él. Reméljük rám nézve a világosabb szürkében.>

*A gályarabság se a legfényesebb kilátások egyike, de még mindig jobban hangzik az alélt gazfickó számára, mintha tényleg meg akartuk volna ölni, így nem szólok bele ezekbe a tervekbe. A poroszló büszkén hangzó szavai hallatán azért elgondolkodom, hogy milyen is lehet ez a Haonwell, főleg a Lápnak nevezett része... szinte észre sem veszem, hogy gondolataim ki is hallatszanak talpalás közben.*

-Ezek szerint nem csak egy-egy ork került a városőrségbe, hanem külön csapatokat állítanak ki.

*Aztán hirtelen elhallgatok és ránézek a szemem sarkából alkalmi vezetőmre, hogy vajon meghallotta-e és mi a véleménye erről a kérdésről. Ha ő nem veszi fel az új fonalat, akkor nem erőltetem a kulturális sokszínűség témáját és csendben tartom a tempót vele. Az nem túl megnyugtató számomra, hogy kezdem elveszíteni a fonalat ezeken a kacskaringós és egymásra zsúfolt utcákon, de legalább alkalmam van megismerkedni legalább felületesen a város helyrajzával.*

[Rannien Siey]

(Lathan Cralyon)

-Igen szakadár vagyok... De nem akarom jótevőmet ilyen témával elkomorítnai, szóval szerintem nem kéne majd vallásról vitatkoznunk. Ugyanúgy Darton áll melletted, és ezért nem is kétlem hatalmadat.
Igen, a Hét banyában szálltam meg, és mint láthatod kissé nehezemre esne elhozni ide a holmim.

<Nekem is pont egy nyavajás pyarronita Darton-papot kellett kifognom! Mindegy, étellel, itallal és szállással ellát, ezért hálás lehetek neki, ezért inkább visszafogom magam.>

[Shia-ko]

(Hoal)

<Nem lehet igaz! Belesüppedek a sötétségbe, ahelyett hoyg küzdenék ellene! Ilyet nem lehet. Hogyan is mesélték? Az elme olyan hatalmas, hogy ha akarunk valamit, az megtörténik? Küzdj a mérgezés ellen, ne hagyd magad! Légy erős, embereld meg magad! ha már van, aki segít rajtad, ne vesződjön feleslegesen!>
Látom Kralo felgyorsuló mozdulatait, majd bár felkészülök a fájdalomra, a homály gyorsan elragad.
<Csak magamhoz térjek még...>

****

<Túléltem. Most már biztos. Ha magamhoz tértem, a nehezén már túl kell lennem.>
Megköszörülöm a torkom, hogy magamra vonjam Kralo figyelmét és hogy próbálgassam a torkom. Óvatosan megmozdítom kezeimet, lábaimat, hogy ellenőrizzem, minden működik.
- Kralo! Köszönöm. Rövid ismeretségünk ellenére is sokkal tartozom már neked, de kérhetnék még egy korty vizet? - próbálok mosolyogni. - Alkalomadtán viszonzom. Mindent.
<Milyen érdekes, hogy az ember régi ismerősökre sokszor nem számíthat, egy vadidegen pedig az életét menti meg...>

[Vigo Odrich]

________________________________________________
Helyszín:Haonwell, az új szálláson
Időpont:3701. év 2. hónap 10. nap
Helyszínen töltött idő:1. nap, éjszaka
Időjárás:hűvös tavaszi esőzés, sötét éjjel
JK:Yun Lan
________________________________________________

-Igen. A Grokht-romi gárda csak udvari orkokkat fogad magába! Itt élünk becsületünk és kedvünk szerint.
Éjszaka a lápban vagy velünk találkozol vagy a Suttogókkal. Nagy ritkán futhatsz össze pár hozzád hasonló
áldozattal. Beszélgess el velük, lehet, hogy az utolsó órájukban járnak már!
A kapu teljesen jelegtelen egyszintes polgári ház oldalából nyílik. Az ork kopogására kisvártatva nyílik az
ajtó, de mécs nem világít a nyílásban.
-Ki az és mit akar ily késői órán!
-Morgh vagyok! Engedj be! Egy pusmogót hoztunk.
Vakkant a kérdésre választ, majd a félig nyitott ajtót betaszítva belép.
-Ez meg ki?! A kérdés nyílvánvalóan rád irányul bár nem neked szól.
-Yun a neve egy tiadlani ... peches srác. Ott volt mikor ezt a férget begyűjtöttem Dietrichnél. Pár napig rá
kellene vigyáznod.
Az eddig az ajtó takarásában lévő kéz a test mellé ereszkedik, benne egy rusztikusan egyszerű hoszzú pengén
csillan a hold fakó fénye.
-Gyere beljebb kölök. Ez sem a Te napod mi?
Az alak még mindig a ház sötétjébe burkolózik, az ajtón meleg szökik az utcára, ahol rajtad kívül senki nem mozdul.
Ruháid ha egy folyóban sétáltál volna sem lennének kényelmetlenebbek, és a tavaszi éjszakák sem elég melegek még.