______________________________________________
Helyszín: Haonwell, Sin Errian, a dombtetőn
Időpont:3701. év 2.hónap. 11.nap
Helyszínen töltött idő:első nap, éjközép
Időjárás: zuhogó eső, erős keleti szél.
Jk:Lathan Cralyon
_______________________________________________
A zuhogó esőben, csúszós füvön dombnak felfelé elkövetett őrült rohamod csak isteni közbeavatkozásnak köszönhetően járt sikerrel. Szinte csúszkálva érsz a dög elé, ahogy meglendítenéd a lesújtó fegyvert a lábaid önálló életre kelve szánkáznak tovább mit sem törődve azzal hogy Te lépni, mit lépni megállni szeretnél.
Gyakorlatilag felnyársalod a pengére ezt a bűzlő rothadó roncsot, és elsodrod magaddal lebucskázva a domb túloldalán.
Közben a közelséget ki átkozva ki mohón rajtakapva egy kicsit ismerkedtek.(-7 fp;-7 fp )
Mire feltápászkodsz-a pengéd markolatát még zuhantadban is úgy szorítod mintha az életed függne ettől- már újra az
a rőt fény pásztázza sártól mocskos nyakad fehéren villanó foltjait.
A heroikus díszletek közt zajló küzdelem, néma tusa csupán és magasztos cél sem vezérli már egyik felet sem mindössze az élet utáni mohó vágy.
Egyiküknek emlék maró kín csupán, másikuknak a jelen mely legalább annyira fájó és való mint a másik "fájdalma".
Hasítja a rowoni acél az esőcseppet, fúvó szelet, bomló húst és beleket.
A fekete ostorként csapó karmok sártól mocskos erigowi kelmébe, emberi testbe marnak.
Kiáltások és torz nyögések , halkan doboló eső, sárban csoszogás, féltérdre esés és groteszk kalimpálás.
Harc folyik, az elmúlás küzd a holnap reményével, nem kérnek és nem is nyújtanak kegyelmet a másiknak.
A sárba hull egy feketélő ösztövér kar, vércseppek csordulnak egy frissen borotvált állon.(-8 fp)
A két akarat a két test egy utolsó mindent eldöntő nekirugaszkodással csap össze.
(-3 ép; -6 fp)
Az egyik oldalon az élőhalott két darabban, mozdulatlanul hever a letiport virágok tetejében.
A másikon az élő bezúzott mellkassal a sárban hanyatt fordulva lassan felemeli fejét, majd ájultan elbukik.
Egy szobában ébredsz, könnyed léha madárdalra.
A melletted lévő széken megtépázott ruhád, és kardod.
Az ablakból nyílt vízre tekinthetsz, felette kacsák húznak el szűk rajban.
Minden porcikád tiltakozik még a lélegzetvétel ellen is, mellkasod emelkedése mintha mázsás teher lenne.
A szoba kőfalait nem díszitik ábrák vagy képek, egy faajtó és az ablak mindössze az mit nyújt számodra.
Sebeidet kötések fedik, sáfrány, és citromfű kesernyés illata árad belőlük.
Egy széken és egy mosdótálon kívül más bútort nem látsz.