...a hercegségben...

[Vigo Odrich]

______________________________________________
Helyszín: Haonwell, Sin Errian, a dombtetőn
Időpont:3701. év 2.hónap. 11.nap
Helyszínen töltött idő:első nap, éjközép
Időjárás: zuhogó eső, erős keleti szél.
Jk:Lathan Cralyon
_______________________________________________

A zuhogó esőben, csúszós füvön dombnak felfelé elkövetett őrült rohamod csak isteni közbeavatkozásnak köszönhetően járt sikerrel. Szinte csúszkálva érsz a dög elé, ahogy meglendítenéd a lesújtó fegyvert a lábaid önálló életre kelve szánkáznak tovább mit sem törődve azzal hogy Te lépni, mit lépni megállni szeretnél.
Gyakorlatilag felnyársalod a pengére ezt a bűzlő rothadó roncsot, és elsodrod magaddal lebucskázva a domb túloldalán.
Közben a közelséget ki átkozva ki mohón rajtakapva egy kicsit ismerkedtek.(-7 fp;-7 fp )
Mire feltápászkodsz-a pengéd markolatát még zuhantadban is úgy szorítod mintha az életed függne ettől- már újra az
a rőt fény pásztázza sártól mocskos nyakad fehéren villanó foltjait.
A heroikus díszletek közt zajló küzdelem, néma tusa csupán és magasztos cél sem vezérli már egyik felet sem mindössze az élet utáni mohó vágy.
Egyiküknek emlék maró kín csupán, másikuknak a jelen mely legalább annyira fájó és való mint a másik "fájdalma".
Hasítja a rowoni acél az esőcseppet, fúvó szelet, bomló húst és beleket.
A fekete ostorként csapó karmok sártól mocskos erigowi kelmébe, emberi testbe marnak.
Kiáltások és torz nyögések , halkan doboló eső, sárban csoszogás, féltérdre esés és groteszk kalimpálás.
Harc folyik, az elmúlás küzd a holnap reményével, nem kérnek és nem is nyújtanak kegyelmet a másiknak.

A sárba hull egy feketélő ösztövér kar, vércseppek csordulnak egy frissen borotvált állon.(-8 fp)
A két akarat a két test egy utolsó mindent eldöntő nekirugaszkodással csap össze.
(-3 ép; -6 fp)
Az egyik oldalon az élőhalott két darabban, mozdulatlanul hever a letiport virágok tetejében.
A másikon az élő bezúzott mellkassal a sárban hanyatt fordulva lassan felemeli fejét, majd ájultan elbukik.

Egy szobában ébredsz, könnyed léha madárdalra.
A melletted lévő széken megtépázott ruhád, és kardod.
Az ablakból nyílt vízre tekinthetsz, felette kacsák húznak el szűk rajban.
Minden porcikád tiltakozik még a lélegzetvétel ellen is, mellkasod emelkedése mintha mázsás teher lenne.
A szoba kőfalait nem díszitik ábrák vagy képek, egy faajtó és az ablak mindössze az mit nyújt számodra.
Sebeidet kötések fedik, sáfrány, és citromfű kesernyés illata árad belőlük.
Egy széken és egy mosdótálon kívül más bútort nem látsz.

[Rannien Siey]

Egyre hevesebben küzdök azzal az átkozott élőhalottal. Próbálom feldarabolni és harcképtellenné tenni.
<Egy ilyen senkiházi istentelen fattyú nem ellenfél nekem! Nyerni fogok hisz mellettem Darton áll!>
De aztán a kezdeti lelkesedésem egyre jobban kezd lelohadni, de hitem még mindig tartja bennem az erőt. Borzasztóan kezdek fáradni. Egyre mélyebb sebeket ejt rajtam az a dög, és sehogyse tudok tőle szabadulni. De a felgyülemlett düh erőt ad, és sikerül kettészelnem ellenfelemet. Ez az utolsó dolog amire emlékszem. Még éreztem, hogy a testem elhehezül, aztán összeesek.

Másnap elég kábán ébredek fel egy ágyban. <Vááá, de borzalmasat álmodtam.> Aztán testembe mar a felismerés, hogy mégsem álom volt. Zavartan körbenézek, és szemmemmel a megmentőmet keresem.
- Hol vagyok? - ha nem jön válasz még egyszer megkérdezem, de hangosabban.

Túl nyengének érzem magam ahhoz, hogy felkeljek. El is határozom hát, hogy a mai napon a pihenésnek szentelem, miután sikeresen visszajutok a fogadóba. Próbálok még egy kis erőt gyűjteni magamba, hogy felálljak, és kicsit jobban körbenézzek az épületben, ahova hoztak.

[Vigo Odrich]

______________________________________________
Helyszín: Haonwell, valahol egy parton, ismeretlen szobában
Időpont:3701. év 2.hónap. 12.nap
Helyszínen töltött idő:első nap, éjközép
Időjárás: zuhogó eső, erős keleti szél.
Jk:Lathan Cralyon
_______________________________________________

A kiáltozásodra válasz nem érkezik sehonnan.

Egy darabig még próbálkozol ám az eredmény még jelen állapotodnál is siralmasabb.

Eltellik egy fertályóra, és a nap lassan emelkedik égi útján. Friss füst illatát sodorja feléd
a reggeli szél és a 'Dartonhoz tartó vándor utolsó útja' zsolozsmájának pár traktusát is hallani véled.

Erőd édeskevés a feltápászkodáshoz, a legrosszabb a vélhetőleg törött bordáid szúrása.
Minden lélegzetvétel újabb megpróbáltatás, minél többet ficeregsz annál rosszabb helyzetbe kerülsz.

Erős hiányérzet hatalmasodik el rajtad bár egyenlőre okát még nem sejted de az érzés egyre zavaróbb.
Pár óra elteltével már minden gondolatod az tölti ki vajh mit is hagytál el.

[Rannien Siey]

(Lathan Cralyon)

<Vajon ki hozott ide? És vajon hova mehetett el? Óhh, hogyazta... Legközelebb kétszer is meggondolom, hogy nekirontok-e egy ilyen fenevadnak...>

Próbálok nem izegni-mozogni, hogy ne rontsam tovább a helyzetem. Megpróbálok felülni, és intézni egy imát Dartonhoz. Megköszönöm, hogy megmentette az életem. Amint meghallom a Hallgatag Úr zsolozsmáját, lélegzet visszafojtva hallgatózok, hátha jobban tudnám hallani. Megpróbálok én is bekapcsolódni, és dúdolni a szövegét. A hiányérzet egyre jobban tör rám, és megpróbálok rájönni vajon mit is hagyhattam el. Körbetegintgetek a szobában a holmimat keresve. Hirtelen valami az agyamba villan (nem egy kétkezes fejsze ), és kezemmel a szent jelképem után kezdek kutatni.

[Shia-ko]

(Hoal)

<Ennek nem lesz jó vége. Ennyire nem kellene, hogy ki legyek ütve. Ha nem lett volna olyan rozsdás a kard, azt gondolnám megmérgeztek.>
Kralot keresem a tekintetemmel:
- Tudnál keresni nekem néhány gyógyfüvet? Eléggé ramatyul vagyok. A kard nem volt valami jó állapotban.
Az oktatóimtól tanultakra visszaemlékezve leírom neki, hogy milyen növényekre lenne szükségem.
<Remélem megtalálja őket! Nem szeretnék ilyen fiatalon elpatkolni. Hogy miért nem hoztam magammal néhányat. Miért csak kötszert, ami magában semmit nem ér. A szerencsés mindenüket! Ennyire nem befolyásolhatott a tegnapi italozás.>
***
Ha nem látom sehol és a lovakat sem, akkor megpróbálok felállni és magam utánanézni a növényeknek.
<Nem maradhatok sokáig fekve, mert csak fogy az erőm és később már meg sem fogom tudni próbálni.>

//herbalizmus 2. fok//

[Quator ar Zaraquer]

(Yun Lan)

*Csendben követem az orkot, bár nem örülök, hogy az esőben akarunk flangálni. Összehúzom magamon a köpenyemet, mert nem szeretem ezt a fajta kitartó, mindent eláztató esőt. Inkább a nyári hirtelen elvonuló záporok jöjjenek. Ahogy bandukolunk ismét elgondolkodok, hogy milyen egyszeerű lenne az egyik saroknál hirtelen letérni vezetőm mögül. A zuhogástól nem is venné észre. Azért csak követem a partig, mert kíváncsi vagyok, hogy hová is akar kalauzolni, ha letettük az alélt férfit. Odaérve viszont egyre nemszeretemebb a helyzet. Az ork célzására, miszerint meg akarja ölni, pontosabban öletni velem, a szerencsétlent heves tiltakozásba kezdek, bár egyenlőre csak szavakkal.*

-Nono! Öldöklésről nem volt szó! Ezt a szerencsétlent már így is épp eléggé megviselte ez a "kaland". Nem fogok megölni egy alélt, védekezésképtelen embert, mégha esetleg meg is érdemli a sorsát azért, amit tett. Én úgy értettem a megcsúszást, hogy megcsúszott és csúnyán megütötte magát, de nem meghalt! Vidd be a tömlöcbe vagy valami hasonló helyre, ahol szépen ellehet, amíg elülnek a dolgok aztán meg szerintem magától is elmegy más vidékre és tartja a száját. Vagy, ha nagyon akarod, akár te is elkísérheted valami külhoni városig.

*Az látszik rajtam, hogy komolyan gondolom, hogy nem fogom csak úgy megölni az előttünk fekvő alakot. Nomeg valószínű, hogy azt is komolyan gondoltam, hogy egyszerúen csak küldjük el a városból, hercegségből. Azért arra magamban számítok, hogy az ork esetleg mégsem annyira megértő és együttműködő az emberélet-mentésben.*

[Vigo Odrich]

______________________________________________
Helyszín: Haonwell, valahol egy parton, ismeretlen szobában
Időpont:3701. év 2.hónap. 12.nap
Helyszínen töltött idő:első nap, éjközép
Időjárás: kellemes, napos tavaszi reggel
Jk:Lathan Cralyon
_______________________________________________

Tapogató kezeid egyre gyorsabban és idegesebben kutatnak a mellkasodat elfedő kötések körül, de nem jutnak eredményre. Inkább mondjuk úgy, hogy nincs meg a varjúszárny medál, valaki levette a nyakadból.
Szemed a felszerelésed romjaira villan, de se ezüst nyaklánc, se a rajta hordott szimbólum nem látszik a széken.
Mozdulni nem tudsz kiáltásaid, pedig hiába vernek visszhangot a kopár szobában.
Senki és semmi nem válaszol, tehetetlenül fekszel az ágyadon.
Így aztán a derült égbolt, a madárkák csicsergése nem nyugtat meg túlzottan.

[Vigo Odrich]

________________________________________________
Helyszín:Haonwell, a híd alatt
Időpont:3701. év 2. hónap 10. nap
Helyszínen töltött idő:1. nap, 10 után
Időjárás:hűvös tavaszi esőzés, sötét éjjel
JK:Yun Lan
________________________________________________

-Te komolyan azt hiszed, hogy el fogom kísérni ezt az anyaszomorító
gyilkost a határig, hogy ott meg: „Jó fiú itt marad”?! Az ork szemöldöke
valami eszméletlen magasságba szökik, szinte leugrik vizes homlokáról.
-Te tényleg ezt hiszed! Hitetlenkedik.
-Neked elment az eszed! Tudod Te mi vár Dietrichre és a családjára, ha
Őt -mutat a most cseppet sem mozgékony behajtóra- elengedjük? Szerinted
nem fog emlékezni semmire és szó nélkül tűrni fogja, hogy egy egyszerű fogadós,
vagy egy Grokht-romi így megalázza?
Már fel és alá járkál előtted, és az ujját az orrod alá dugva fenyeget, magyaráz.
-Ember, egy család, Dietrich a felesége és két gyereke élete múlik azon most mit teszünk!
Erre Te azt mondod hogy kísérjük Őket a határig! Most meg az ég felé
beszél mint aki onnan vár megoldást a vitás kérdésre.
-Ennyire naiv még te sem lehetsz tiadlani. Te még nem láttál a Suttogók által
kivéreztetett tetemet! Különben nem fognád ezeknek -köp a test felé- a pártját!
Végül felhagy az őrjöngéssel, és mint egy nagy szürke kérdőjel áll előtted.

[Vigo Odrich]

_________________________________________________________________
Helyszín:Haonwell, patakparti meglepetés után.
Időpont:3701. év 2. hónap 11. nap
Helyszínen töltött idő:2. nap, délután
Időjárás:Napos, gomolyfelhős, csendes idő.
JK:Hoal cwa Raen
_________________________________________________________________

Kralo valamilyen szinten maga is jártas lehet a gyógyfüvek ismeretében mert kérésedre csak bólint és alig tíz perc múltán már meg is jelenik egy csokorra való tépett zöldséggel.
Itt a patak közelében megfelelő környezetet talált sok növény az életben maradáshoz, bár volt olyan is, amiről Te is úgy tudod hogy csak magashegységben fordul elő.
Hála Alborne-nak azért sok minden kiváltható egyéb növényi részekkel is!
-Itt vannak amit kértél, már ami a környéken megél belőlük! De sajnos se mozsaram se üstöm nincs. Neked van valamid amiben megcsinálhatjuk, megcsinálhatom a tinktúrát?

[Rannien Siey]

(Lathan Cralyon)

<Neee, bármim eltűnhet, csak a szent jelképem neee! Anélkül nem vagyok semmi. És ez a tehetetlenség is borzasztó! Mindjárt beleőrülök!>
Felordítok tehetetlenségemben.
-Darton kérlek könyörülj meg szolgádon! Mit tettem ellened? Nem ezt érdemlem!
Próbálom megnyugtatni magam nem sok sikerrel. Idegességémben elkezdek forgolódni, de hamar abbahagyom az iszonyatos fájdalom miatt.
<De hol tűnhetett el az a nyaklánc? A dombon eshetett volna le rólam harc után vagy közben? Vagy aki idehozott esetleg az vette volna el? Válaszokat akarok!>

[Shia-ko]

(Hoal)

<Hogyaza... mi minden van még, amit hoznom kellett volna magammal? Mennyire más így, mint mikor a hadtápról bármit be lehetett szerezni és a felcser mindenre fel volt készülve!>
- Nincsen sajnos semmi iylesmi nálam, így kénytelenek vagyunk rögtönözni. - fintorodom el még jobban. - Próbálj egy nagyobb követ használni mozsárnak, esetleg van olyan, ami üstnek is megtenné. Persze, ha tudsz a közelben egy viskót, ahol eséllyel találunk ilyesmit...
<Még jó, hogy nem vagyok egyedül, most semmire sem mennék. Viszont ha nem tud valami okosat kitalálni és nincs szerencsém, akkor elmondhatom magamról, hogy belesétáltam egy rozsdás kardba nagy lelkesedésemben és túl jól sikerült.>

[Quator ar Zaraquer]

(Yun Lan)

*Az ork kirohanása már nem ér meglepetésként, így csak állok és megvárom, amíg megnyugszik kissé, csupán utána reagálok a hallottakra.*

-Figyelj nem azért a húsz rézfillérért, de te vagy a hatósági közeg. Most tényleg nem tudsz/tudtok egy alélt bűnözőt elszállítani biztonságos helyre, ahelyett hogy csak úgy megölnétek, amíg nincs magánál?!?

*Magyarázás közben én is hevesen kalimpálok a kezemmel, főként a lábunknál fekvő szerencsétlenre mutogatok.*

-Igen értem én, hogy Dietrichék veszélyben vannak és tényleg segíteni is akarok rajtuk, de a hidegvérű gyilkosság rajtam sem segít. Ezért jó lenne, ha kitalálnánk közösen valami megoldást, amiben nem kell megölni ezt az anyaszomorítót, de mégsem kell féltenünk többet tőle vagy a haverjai haragjától a fogadósékat. Erre nem tudsz véletlenül valami helyileg is kivitelezhető megoldást?

*Azért próbálok dűlőre jutni az orkkal. Minden furcsasága és ellenszenvessége ellenére valahogy tetszik nekem, hogy segíteni akar a fogadóson és családján. (Mégha nagy valószínűséggel nem is csupa önzetlen jóindulatból teszi.) A kivéreztetéses dologra csak elhúzom a számat és lenyugodva dünnyögök már csupán.*

-Hát én azt hittem ez a Haonwell jólszituált hely és nem egy ilyen bűntanya, ahol lépten nyomon köztörvényes martalócok lesnek egymásra.

[Vigo Odrich]

______________________________________________
Helyszín: Haonwell, valahol egy parton, ismeretlen szobában
Időpont:3701. év 2.hónap. 12.nap
Helyszínen töltött idő:második nap, alkonyat
Időjárás: hűvös, tavaszi est
Jk:Lathan Cralyon
_______________________________________________

Az élet kegyetlen céda, tanították rendtársaid és Te egyre inkább igazat adsz neki eme nézetükben.
Az egész nap úgy telik el hogy még csak rád se néz a kutya se. Nem sokkal alkonyat előtt, újra füstszagot érzel bár ez most inkább kesernyés csípős, biztos hogy nem bográcsozik felette senki.
Idegeid szép lassan elérik azt az állapotot amiben tested leledzik, kezdesz kívül belül közel hasonló "minőségre" kerülni.
Darton köztudottan nagy mókamester, bár kifejezetten kevesen értik a humorát.

Lassacskán az utolsó napsugarak is elköszönnek tőled, a vízfelszínről még vetnek egy bucskát,
majd végleg elenyésznek szemed előtt.
Az est már jócskán beköszönt mikor halk motoszkálást hallasz és fényvilágot látsz az ajtó felől.
Kis kulcscsörgés, és szöszmötölés után egy ember lép be.
Testes és pirospozsgás arcú, talpig feketébe van öltözve erős szálú barna haját rövidre nyírva viseli.
A húszas évei vége felé járhat, arca mégis szigorú, nyakában egy páros varjúszárny szimbólum függ ezüstláncon.
Belép és maga mögött kulcsra zárja az ajtót. A lába mellé egy vizes tömlőt és egy tarisznyát tesz.
A lámpását a feje magasságába emelve néz feléd.
-Üdvözöllek! Látom még ébren vagy. Kívánsz esetleg inni vagy ennél egy keveset?
Azzal a tömlőt és a tarisznyát másik kezébe fogva az ágyad széléhez lép.
-Mond hogy érzed magad?

[Vigo Odrich]

_________________________________________________________________
Helyszín:Haonwell, patakparti meglepetés után.
Időpont:3701. év 2. hónap 11. nap
Helyszínen töltött idő:2. nap, délután
Időjárás:Napos, gomolyfelhős, csendes idő.
JK:Hoal cwa Raen
_________________________________________________________________

-Tényleg, a kövek az jó ötlet!
Felugrik és a patakhoz siet. Pár perc múlva tér vissza, és neki is lát de nem az igazi, nagyon sok levél és gyökér darab vész kárba. Elkeseredetten néz hol rád hol a művére.
-Megyek keresek még pár hamvas kecskerágót, ez így kevés lesz, és zamatos turbolya is kell még!
Újabb negyedórád van azon elmélkedni hogy most csak nincs szerencséd vagy valakit odafent megharagítottál tán.
Kralo végül mint eddig számtalanszor most is visszatér, érdekes most nem nevet túl sokat, és a mosoly is ritka vendég az arcán.
Ennyire azért nem érzed magad rosszul, bár egy lagzihoz most nincs huzalmad.
Végül sikerül a kellőnek tűnő mennyiséget felhalmozni a gyógynövényekből, ám itt megtorpan a dalnok.
-Mi az istenbe oldjam ezt fel?!
Elég tanácstalannak tűnik, és kétségbeesetten kezd el előtted fel és alá járkálni.
Addig nézed, hogy lassan beleszédülsz, remélhetőleg a látványba, és nem a vérmérgezésbe.
Már már feladjátok mindketten mikor Kralo -nyílván a sok gondolkodástól- megszomjazva kulacsát előszedi és szomját oltja.
Hála Alborne-nak a látásod tiszta, és az oldalán lapított keményített cserzett bőr kulacsról egy... nem egy, két tál jut eszedbe.
Ha jó az ember fantáziája akkor egy kulacs az két kisebb félben akár két egymásnak fordított tál is lehetne, a szegélyénél összeillesztve.

[Vigo Odrich]

________________________________________________
Helyszín:Haonwell, a híd alatt
Időpont:3701. év 2. hónap 10. nap
Helyszínen töltött idő:1. nap, éjszaka
Időjárás:hűvös tavaszi esőzés, sötét éjjel
JK:Yun Lan
________________________________________________

-Pár szóban a közbiztonságról! Hiába varrunk mi be bárkit ha kapcsolatai útján már másnap kiengedik.
Ez egy nagyváros, egész Észak kereskedelmében benne van a kezük a kalmárjainknak,
és ebből nem kevesen akarnak sápot húzni! Szóval biztonságos ez a város, amíg nincs túl sok vagy túl kevés rezed.
Nem tudsz túl sokat vagy túl keveset, és van aki kihúzzon a szarból, ha már belemásztál.
Mindezt gyanúsan higgadtan, és türelemmel adja elő. Valami nem stimmel, vagy az előbb nem stimmelt?
-Korhadt Morgh vagyok! A feléd nyújtott jobb és a baráti mosoly most már végképp gyanús.
Valaki ellopta az orkot és tett a helyébe egy másikat?!
-Nyugi, nem öljük meg! De nem szívesen vinnék a barátaim közé egy hidegvérű késelőt! Ugye megérted?
Ne haragudj ezért a kis színjátékért.
Újra a vállára veszi a testet, és megindul a templomok tere felé. Legalábbis úgy rémlik hogy tim szerint a nevezett tér arra van.
-Ellenben amit róla és a Suttogókról mondtam, nos ... szépen fogalmaztam és a sokat finomítottam a valós helyzeten.
Ahogy "sétáltok" és szépen bőrig áztok valóban egy a már jól ismert márvánnyal borított téren haladtok át. Körös körül csak templomok és katedrálisok sorakoznak. Bár nem vagy ájtatos manó, de Velar és Dreina szimbólumát is felismered egy egy égbeszökő tornyon. Ezek a haonwelliek nem bírnak magukkal! Muszáj minden épületet ennyire kicicomázni? A tornyokon körülfutó szoborsorok, vízköpők és szentbeszédek ehh. Bár jól mászhatóvá teszik őket, de a sok díszítés akár még a zuhanás veszélyeit is magában rejtheti, ha nem megfelelő az anyag amiből készült. Márpedig elég ritkán követelmény a "mászás állóság".
A tér közepét egy korán nyíló virágokból rendezett négyzet alakú kert teríti be, szépsége nappal hatásosabb lehet.
-Gondolom van pár kérdésed, ne fogd vissza magad!
-Az elsőt meg is válaszolom, igen messze vagyunk még, a városfal alá megyünk.
Járókelőkkel nem találkoztok, a városrészt pedig nem hagyjátok el, szerinted.
Elválasztó fallal és kapuőrökkel legalábbis nem találkoztok.
A tucatnyi őrjárat pedig ami utatokba esik valószínűleg Morgh egyenruhájának köszönhetően nem kérdezősködik.