Szeret-Nemszeret (Vampire)

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Sioux Falls
Időpont: 2000. december 12. (kedd) éjfél előtt
Résztvevők: Shingasz
_____________________________________________________________

*Még csak 2-3 éjszakával ezelőtt érted el a város határát. Nem találkoztál még helybéli vértestvérrel, így még nem tudtad meg, hogy hol keresd a város igazi urait, akik döntenek élet és halál, lét és nemlét felett. Talán jobb is, ha a vándor lelkek nem kerülnek kapcsolatba velük, de annyit a sok furcsaságból, amit az idők folyamán megtapasztaltál, megjegyeztél, hogy nem egészséges más vámpírok birtokán idegennek lenni. Mégis ma este valahogy ez eltörpülni látszik más sokkal sürgetőbb és közelebbi problémák mellett. Ébredés után érezvén a vér utáni éhséget vadászni indultál. A befolyásosabb és főként erősebb helybéliek sejtéseid szerint a belvárost és a fontosabb gócpontokat uralják, így beérted az egyik peremvidéken lévő kerülettel, ahol a helyi gabonát feldolgozó hatalmas üzemek árnyékában élnek a munkások családjaikkal. Pontosabban beérted volna, de nem így alakult végül...

Elég már a futásból. Bár a vámpírok izmai nem fáradnak, de az akarat láncait szaggató fenevad egyre erősebben küzd a megfutamodás sérelme ellen, mely egóját/egótokat éri. Sikerült valami szerencsétlen véletlen folytán betévedni zsákmánykeresés közben a helyi garouk szállásterületére. Ki gondolta volna, hogy ez a gyárnegyed szinte hemzseg tőlük. Legalábbis legnagyobb sajnálatodra neked ma este egyszerre három is kijutott.
Újabb sarok, újabb forduló, újabb sikátor... viszont ennek nincs másik kijárata. Zsákutca!
Még időben szembefordulsz a mély torokhangon morgó, kaffogó, már félig meber, félig farkas "harci alakjura" vedlett farkasfattyakkal és érzed minden csontodban, hogy kemény harc lesz, talán túlságosan is az...
Mielőtt elérnének a hatalmas izomkolosszusok vagy épp te mélyeszthetnéd beléjük agyaraidat, karmaidat mindkét fél számára meglepő dolog történik. Hirtelen a megelevenedő erdő neszei vesznek körül, melyek egyre erősödnek. Lassan már elviselhetetlenné válik a ricsaj, miközben valami sosem érzett kínzó, görcsös üresség terjed szét bensődben. Szinte érzed az élet, a nagybetús ÉLET lüktetését és ezt csak fokozza az a tudat, hogy egy két lábon járó hulla vagy, melynek már réges régen el kellett volna porladjon és nem háborgathatja büntetlenül az ÉLŐKET. A vérfarkasok is észlelték a dolgot, mert felkapva fejüket szimatolva, nyüszítve és vicsorogva cikázik ide-oda tekintetük. Keresik a jelenségek forrását. A dobhártyaszaggató zúgás mintha váltana és számodra érthetetlen beszéddé szelídülne időről-időre, amire az ellenségeid válaszolnak a maguk torokhangú módján. Majd hirtelen hátrálnak néhány lépést és leeresztik mancsaikat. Ekkorra már annyira kínoz saját ürességed, hogy szinte mozdulni sem tudsz ők mégsem bántanak, hanem néhány gyűlölködő pillantás után nekiiramodnak az éjszakának. Kisvártatva, mintha csak elvágták volna a zsongás elhal, csupán az üres sikátr csöndje marad meg és ahogy a zúgás visszhangjai kitisztulnak füledből visszatér a város távoli, megszokott zaja. Egyedül állsz a sötét sikátorban.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Sioux Falls
Időpont: 2000. december 12. (kedd) éjfél előtt
Résztvevők: Benjamin Carvel
_____________________________________________________________

*Eljött a várva-várt éjszaka. Alig egy órája érkeztél, érkeztetek a városba. A városba, ahol Atyád egyik régi ismerősének kifejezett kérésére meg kell erősítened a Klánod pozícióját. Nincs primogénje a Venrtue-knak. Az egyikük, az Udvarmester - valami Hawks, túl gyenge, másikuk pedig túl fiatal. Rád vár a feladat, hogy primogénné válhass és kilépj Atyád árnyékából... végre. A város Hercege, nevezetesen Jasmine Monteiro, Atyád elmondása szerint Brujah. El sem tudod képzelni hogyan vezetheti egy lázadó a vértestvéreket, bár igaz főként Angliában sok várost kormányoznak az évszázadokkal ezelőttről itt maradt és nemes vérüket el nem feledett harcos költők nemzedékébe való vértestvérek. Még annyi információt csöpögtetett Atyád számodra, hogy egy régi, elhagyott tűzoltó laktanyában kérhetsz útbaigazítást. (Bár ki tudja még milyen hírekkel, értesülésekkel szolgálhatott volna, ha akar a vénség. Nagyon valószínű, hogy most is a saját örömére, hogy téged terhelhessen, sok hasznos dolgot nem árult el előre.)
Jelenleg hű szolgáddal autóztok a megadott cím felé. Ő vezet, neked így marad lehetőséged a hátsó ülésen kényelmesen üldögélve megnézni a várost, mely csak rád várt. Alapvetően egy átlagos közepesen nagy város a maga minden fényével és árnyával együtt. A forgalmas autópályán érkezve szerencsére elkerültétek az elszegényedettek telepeit, a gettót és szinte azonnal a város szívébe sodort az éjszakai forgalom. Egy kevésbbé használt "csupán" négysávos mellékúton könnyebben és gyorsabban törtök célotok felé...

Hirtelen egy csattanás kíséretében megrázkódik, megugrik a kocsi és vészes gyorsasággal közeledtek a lecsavarozott acél leveles konténer felé. Végül szolgádnak még időben sikerül fékeznie, így csupán kényelmetlenül az első üllés támlájának nyomódsz. Nem sérültél meg mégis rosszul vagy. Egyre rosszabb az a megfoghatatlan érzés, ami a gyomrod, hasad irányából kúszik a szíved felé. Rég (talán sosem?) éreztél ilyet. Mintha a zsigereid tiltakoznának a halál őket gúzsba kötő és elsorvasztó marka ellen. Meg-meg mozdulnak a belső szerveid és öklendeznél, ha lenne mit, így viszont csak a száraz rángás fut át újra és újra a nyelőcsöveden, torkodon. Ahogy felnézel kínlódásod közben az üléstámla magasságában furcsa látvány tárul a szemeid elé. Az autó bal első karosszériaeleme behorpadva, megtörve olyan mértékben, hogy még innen hátulról is látható. Mintha csak egy másik jármű csapódott volna belétek, viszont nincs forgalom se szemben, se mögöttetek. Ekkor a motorháztetőre egy meglepően szőrös és szürke karmokban végződő ujjú kéz támaszkodik, hogy kisvártatva felnyomja a látótered szintjáre nem túl bizalomgerjesztő gazdáját. Egy alig 150 centis, pocakos, köpcös alak az felhajtott gallérú, mustársárga ballonkabátban és egy hasonló színű széleskarimás kalapban, ami eltakarja ábrázatát. Nem figyel rátok csupán gyorsan körbenéz, mintha azt várná látta-e valaki, majd meglepően szaporán elfut és eltűnik a közeli sikátorok egyikében. A sofőröd meg sem tud moccanni annyira gyorsan és hihetetlen módon történik mindez. Te pedig érzed, hogy lassan elcsitul bensőd háborgása és ismét a halál nyugalma telepszik zsigereidre. Eddig mozdulatlan inasod szemhélya meg-meg rebben, ahogy lassan hátrafordul.*

-Uhhr... khm... Uram, mi folyik itt???

[Anathor]

(Benjamin Carvel)

*Végre. Eljött az idő. Az ő ideje... Mióta is várja? Hány évtizede van már?! Meg sem tudja számolni... Merengve tekint ki az autó belsejéből, szemével követi az utat szegélyező lámpák fényeinek villódzását. Mintha csak számára kövezték ki volna az utat, a fény alkotta pompa méltó hírmondója érkezésének. Halvány mosoly - szinte hajszál vékony csíkban - tűnik fel szája szegletében. Ez az ő diadalmenete. És alig várja, hogy a diadalíve karcsú alakja is felbukkanjon a horizonton... Magában már rendszerezte az őt érintő kérdéseket, és helyes válaszokat. Mert a válaszok helyesek... Biztos magában. Mint mindig... Atyja - az a vén kurafi - nem látta el túl sok információval, nem meglepő reakció egy nyilvánvaló okra. Mint ahogy az sem rejtett előtte, hogy rajta keresztül akar befolyást és hatalmat szerezni... Viszont a Herceget nem tudja hova tenni. Már az is kételyeket és aggályokat szül miként képes a csőcselék közül valaki uralkodásra, mégha egykor egy tiszteletteljes történelem adózott is előttük... Mára azonban csak dicstelen lázadók és söpredékek sokasága, szánalmas elvektől vezérelve...*

*Hirtelen kiszakad gondolatmenetéből, és visszarázódik a valóságba. Keményen nekivágódik az előtte lévő széknek, ha még lélegezne az ütközés nyomban kipréselte volna belőle levegőt. Érzi belső szervei gomolyognak, a szédítő rossz érzés hullámként söpör végig a nyelőcsövén. A felöklendezett üresség összehúzza az izmokat, maró fájdalmat okozva... Fogcsikorgatva megacélozza akaratát és felnéz. Nem látja mi okozta az ütközést, csak a tropára ment karosszériát. Ösztönösen a másik oldalra húzódik, éberen cikázik a tekintete egy lehetséges támadó után. Ki akar szállni, bármi is történt, nagyobb biztonságban van kint, mint ebben a fémdobozban. Ekkor egy karmos kéz csapódik a motorháztetőre, majd lassan a tulajdonosa is társul a látványhoz. Reflexszerűen pisztolya után nyúl a ventrue, de mégsem süti el a fegyvert az elkövetkező két másodpercben. Talán az, hogy az alak - vélhetően egy gangrel - nem szándékozik észrevenni őt, vagy pedig a tűzoltóruha a hibás, de nem tölti be az éjszakát a lövés visszahangja. Félszemmel követi a távozó alakot, és figyeli amint beleolvad a sötétség óvó leplébe, míg másik szemmel egy újabb meglepetéstől tart. De az elmarad. Ismét nyugalom. Leszámítva a kavargó gondolatokat... Atyja tréfálta volna meg? Nem. Ez nem az ő stílusa. Ő megaláz, nem figyelmeztet... És mit keresett tűzoltó ruhában? Talán hozzá igyekezett éppen? Vagy csak véletlen egybees...*
<...HALLGASS!!!...>
*Hirtelen fordul szembe ghouljával, amint az megszólal. Ezzel egy időben csattan a szellemszó a férfi elméjében, akár egy korbács a meztelen háton. Tekintete haraggal ég, arckifejezése ellentmondást nem tűrő. A férfi engedelmeskedik. Szeretet és izzó félelem kavalkádja járja át testét, hirtelen megmerevedik és elsápad. A ventrue pár másodpercig mereven bámulja, majd lenéző tekintettel kiszáll a járműből. Körbetekint, majd szól a ghoulnak szálljon ki. Rettegés és félelem. A leghatékonyabb módja az embert irányítani. Megigazítja régi szabású ruháját, majd kiosztja az utasításokat. Nem kérések ezek, parancsok.*
- Tüntesd el a járművet és keríts egy másikat! Hívd fel az autómentőket jöjjenek ide, és vigyék a bontóba! Erre már nincs szükségünk. Ha kérdezik valószínűleg egy ittas vezető ütközött belénk oldalról, majd elhajtott még mielőtt reagálni tudtál volna. Gyorsan történt, az eszméletedet is elvesztetted pár percre. A rendőrséget értesítsd a történtekről, de emlékeztesd őket, szükségtelen a helyszínre fáradniuk.
*Azonnal. Nem mondja ki, de kemény vonásai erősen sugallják. Eltekint a sikátor felé, amerre az ismeretlen haladt. Felidézi magában merre van az az elhagyatott tűzoltólaktanya, és milyen messze. Márha egyáltalán ő tudja hova is kell menni pontosan...*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Sioux Falls
Időpont: 2000. december 12. (kedd) éjfél előtt
Résztvevők: Benjamin Carvel
_____________________________________________________________

*A rendre utasított szolga szótlanul követi ura minden parancsát és az autóból kiszállva elkezd telefonálni a mobilján, hogy teljesítse akaratodat. Eközben a sikátor némán tátongó bejáratát nézve átgondolod, hogy merre is lehettek célotokhoz képest. Bár különösebben nem foglalkoztatott, de vetettél egy pillantást az útvonaltervre, melyet a gps rendszer adott ki még indulásnál. Ha jól emlékszel a laktanya mostani helyetektől előre helyezkedik el. Így tovább az úton, melyen eddig haladtatok. A távolság viszont már lelombozóbb, mert bizony még jópár háztömbnyire, jó egy mérföldre van innen a városon át. Körülbelül a csendes elmélkedésedben eddig jutsz, mikorra szolgád végzett a telefonokkal. Parkoló kocsit nem láttok és a közelben nem emlékszel, hogy lett volna kereskedés vagy kölcsönző, így a ghoul a meglehetősen gyér forgalomból próbál leinteni egy autót, amivel addig mozogni tudtok, amíg nappal nem bérel vagy vesz egy újat. Végül feltűnik egy taxi, ami üres jelzésével meg is áll mellettetek. A szolga késséggel kinyitja az ajtót neked, hogy be tudj szállni, ha megfelel a jármű. A taxi sofőrje kissé álmosan, de mosolyogva várja utasait, hogy mire jutnak. Rendes, ápolt amerikai és nem valamiféle bevándorló. Ennek megfelelően a kocsija sincs túldíszítve, konszolidált jármű.*

[Anathor]

(Benjamin Carvel)

*Elhúzza a száját, még mindig a sikátor sötét gyomrát bámulva. Nem mehet az idegen után. Még nem... Később kideríti a kilétét, és behajtja rajta az árat amit a Maskarádé megóvása érdekében tett. Oh igen, mert ezzel az incidenssel egy kártya került a kezébe... Hogy ütőlap lesz-e, az csak a kijátszásán múlik. Továbbá imponáló bejelentkezés is lehet a Herceg szemében... Mégis bosszantja a kezdeti tétlenség érzete. Később majd gondoskodik az idegenről. Hirtelen sarkon pördül, régi szabású öltözéke pedig meglibben mögötte, felkavarva az utca betonjára telepedő mocskot. Határozott léptei a leintett taxi felé irányítják, járása a büszke uralkodókéra emlékeztetheti a rá irányuló szemeket. Ezt az érzést csak megerősítheti az oldalán logó díszes kardtok, melynek markolatát elegáns mozdulattal tartja bal kezével. Szó nélkül száll be a jármű hátsó részébe, kemény tekintetét a sofőr lélektükrébe vájva. Szinte felnyársalja a férfit, biztosan elűzve a fáradt testbe befészkelt álmosságot és gémberséget. Reméli ghoulja tudja hová KELL irányítani a taxit. Az ő érdekében... Egy király egykedvűségével tekint ki az ablakon, de éberen fürkészi az éjszakát.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Sioux Falls
Időpont: 2000. december 12. (kedd) éjfél előtt
Résztvevők: Benjamin Carvel
_____________________________________________________________

*Az akaratlanul is összerázkódó soffőr szótlanul és feszengve indul a ghoul által mondott címre. Az utat gyorsan megteszitek, bár síri és fagyos csöndben. Odaérve, ahogy kiszálltatok és szolgád kifizette a taxit rögtön el is hajt a soffőr szó nélkül. A hatalmas piros téglás tűzoltólaktanya falán egy márványtábla hirdeti, hogy műemlékké nyílvánították tíz esztendeje. Valamint egy sokkal kevésbbé fennkölt matrica díszeleg az ajtón, hogy biztonsági solgálat átal őrzött terület. Ablakain a régi stílusú fa spaletták bezárva, így kívülről nem lehet megállapítani mióta nem járhatott itt ember. Csengőnek vagy kaputelefonnak nyomát sem látni. Ghoulod az utcán ácsorgást elkerülendő megpróbál benyitni az ajtón. Talán meglepő, talán várható volt, de minden gond nélkül feltárul a bejárat és odabentről sárga fény árad, halk távoli popzenével párosulva. A ghoul előre enged és magatok mögött becsukja az ajtót. A zene az emeletről jön, melyhez egy lépcső vezet a bejárattal szemben, balra tőletek a garázs helyezkedik el, üresen. Mozgást nem észleltek.*

[Meridian]

(Shingasz)

*Persze, a sápadtarcúak ismét keresztülhúzták a számításait. Hiába, nehéz a szegény vándorló élete, még táplálkozni sem hagyják. Beengedték a ragyaverte farkasfattyakat ebbe a városba, és pont ide, ahol éppen csak egy munkást akart táplálkozás céljából "megkurtítani". Most meg aztán futhat, persze éhesen. Ritkán esett ez meg vele, és a belsőjét marcangoló Fenevad üvöltve követeli a kemény küzdelmet.

<A Nagy Szellem rogyassza rátok az eget kutyák! Nem is farkasok ezek, csak kutyák, akik vonítanak, amikor a ravasz puma a wigwamjaiknál szaglász.>

*A következő forduló azonban furcsa meglepetést hoz: zsákutca. Hogy az a... Gyorsan körbepillant, gyakorlott szeme egyből látja, hogy ebből nincs kiút, csak azon az oldalon, ahol bejött. Megperdül, és a farkasfattyakra mered. Ujjait begörbíti, de -mivel ütőkártyáit nem akarja gyorsan megmutatni- karmait még nem hívja elő; mélyebbre helyezi a súlypontját, hogy alkalomadtán ugorhasson. Ekkor olyan dolog történik, amit hosszú "élete" során egyszer sem tapasztalt, nem is tudja magának sem szavakba önteni, sem pedig magyarázatot találni rá. Meglepetten észleli, hogy a vérfarkasok is értetlenül, mi több, félelemmel állnak a dolog előtt. Leírhatatlan üresség fogja el, és ugyan látja a vérfarkasok hezitálását, mégsem tud mozdulni. Majd ellenfelei távoznak, és magára marad, miközben a zajnak egyik pillanatról a másikra abbamaradt.

<Ismerem az erdő hangjait, de ehhez hasonlót még nem tapasztaltam. Jó volna kideríteni, hogy mi volt ez, de még jobb lenne egy kis táplálkozás...>

*Így aztán rövid koncentrálással előhívja a Vér erejét, és lassan levedli emberi alakját. Rohamosan összemegy, meggörnyed, tollak lepik el testét, megnyúlt orra csőrré alakul. Aki most pillantana be a sikátorba, el sem hinné, hogy a földön ülő, termetes varjú az előbb még vérfarkasokkal állt itt szemben. Körbenéz, majd szárnyra kap, és repül egy kört az erdő felett, de utána mégis a város felé veszi az irányt, puszta elővigyázatosságból pontosan az átellenes oldal felé...

[Anathor]

(Benjamin Carvel)

*Kiszáll a sárga járműből, szóra és figyelemre sem méltatva a halandó sofőrt. Kiegyenesedik, és felméri a környezetet. Valamiféle mozgást és életet keres a porladó téglák alkotta ódon falak között. Gondolatban megkérdőjelezi a jelentősségét és értelmét itt tartózkodásának, de ennek nem ad hangot. Feltárul az ajtó - talán jobban meglepő, hogy egyáltalán nem szakadt ki a helyéről! - és büszke tartással hagyja, hogy a belső tér elnyelje alakját. Körbehordozza tekintetét, de úgy tűnik egyelőre nem lát senkit. Bár ez nem jelenti azt, hogy nincs is itt senki... Ghoulja felé fordul, és halkan, de hatalmát éreztetve ejti ki parancsoló szavait.*
- Te itt maradsz.
*Rövid és lényegretörő. Most nincs szüksége rá. Hátat fordít a férfinak, és elindul a felfelé vezető lépcsősoron. Nem zajong, jobb csuklóját hanyag mozdulattal ejti a korlátra, és tartja finom fogása között lépései alatt. Balját a kard markolatán pihenteti, ha bármi történne védekezőn elő tudja rántani. Felérve körültekint az emeleten.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Sioux Falls
Időpont: 2000. december 12. (kedd) éjfél előtt
Résztvevők: Shingasz
_____________________________________________________________

*Ahogy felemelkedsz a sikátor sötétjéből a csillagfényes égbolt felé egyre nagyobb rálátásod kínálkozik a városra. Bár idejöveteledkor nem láttál erdőt a közelben, mindet kivágták a szántóföldek terjeszkedése érdekében. Ráadásul a közeli gyártelepek szennyezőanyag kibocsátása sem kedvezne a lombos növényeknek. Megmagyarázhatatlan, hogy honnan jöhettek a neszek-zajok, mert semmi olyat nem látsz a levegőből, ami a forrásuk lehetett volna. Néhány vizsgálódó kör után elindulsz, hogy átszelve légvonalban a várost újabb vadászterületet és végre zsákmányt lelhess. A vadászat folytatódik, csupán az a kérdés, hogy milyen sikerrel kecsegtet ez az éjszaka.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Sioux Falls
Időpont: 2000. december 12. (kedd) éjfél előtt
Résztvevők: Benjamin Carvel
_____________________________________________________________

*Szolgád szótlanul áll az ajtónál és úgy látszik még meg is könnyebbült kissé, hogy nem kell az elhagyatott ház lakóit kutatnia. Ahogy felfelé lépdelsz a lépcsőkön feltűnik, hogy minden szépen rendben és tisztán van tartva. Mintha csak napjában többször is gondosan ki lenne takarítva az egész épület. Felérve egy folyosóra érsz, ami balra vezet a garázs feletti körletek ajtajaihoz. Viszont nem kell sokat keresgélned, mert a lépcsővel szembeni oldalon az első ajtó nyitva áll és mögülle hallatszik a zene is. Ahogy közelebb lépve már belátsz két alakot veszel észre. Az iskolateremnek is beillő eligazítóhelyiségben a padokkal szemben elhelyezkedő íróasztalnál egy 18-20 év körülinek látszó srác ül makulátlan fehér és keményített ingben. Éppen egy doboznyi vadonat új grafitceruzát hegyez nagy odafigyeléssel és műgonddal. Társa, egy tizenéves kétoldalt copfos szőke leányzó. Ő leginkább a mostanában egyre többet látott japán rajzfilmek nagymellű iskoláslányaira hasonlít öltözködésben is. Bakancs, neccharisnya, fodros, szemtelenül rövidke miniszoknya és a hozzá való mélyen kivágott selyemblúz. A színösszeállítás a fekete és a sötétlila keveréke. A lány éppen az egyik padon fekszik és lábait lelógatva hintáztatja, miközben valami vastag füzetszerű könyvet olvasgat vidám mosollyal. Űgy tűnik vagy nem vettek észre vagy nem akarnak észrevenni, mert még akkor sem reagálnak ittlétedre, ha belépsz az eligazítóba.*

[Meridian]

(Shingasz)

<Hűha... ravaszak ezek a sápadtarcú kutyák, azt meg kell hagyni. Hiszen itt nincs is erdő, amit igazán sajnálok, mert nincs is jobb annál, mint erdőben nyugovóra térni. Hmm... úgy emlékszem, azt hallottam, hogy itt a természet és az ember békében megfér egymással...>

*Magában morfondírozva röpköd a terület fölött, de képtelen rájönni, mik voltak azok a neszek, így zsákmányra éhesen a város irányába repül. Az utcák felett keringve keres a város másik oldalán egy árnyas, sötét, de mégis "belvárosi" részt. Ha nem téved, akkor a farkasfattyak a szélén lehetnek ennek a kócerájnak, így itt a káinitákat leszámítva más természetfeletti erővel nem találkozhat. Az egyik épület ereszcsatornájára ereszkedik, onnan figyeli a környék mozgását, hátha lát egy-két halandót, netán vámpírt.

[Anathor]

(Benjamin Carvel)

*Agytekervényei működésbe lépnek a tisztántartott és felsepert padlót látva. Talán mégis jó helyen jár..? Óvatosan, de nem félredobva nemesi méltóságát, halad lépcsőfokról lépcsőfokra. Egy pillanat erejéig megáll amint eléri a legfelső szintet. Nem kevesebb ez mint egy lélegzetvételnyi idő, de mivel már ő rég nem használja összeaszott tüdejét, átlépi az eligazító küszöbét. Elfintorodik a zenének nevezett maszlag hallatán, amint annak foszlányait már nem szűrik le a falak és a távolság. Mozdulatlanul végigméri a két alakot, aminek következményeként újabb grimasz, a megvetés és az elégedetlenség mementója torzítja el vonásait. Ha már a torkukat metélné, majd kardélre hányná őket, akkor sem vennék észre a jelenlétét... Na és ez a kinézet, ez a... póri gönc a lányon... Mindezek eszébe juttatják mennyi dolga is lesz... Körbevezeti íriszét a szobában, majd megszólal fagyos és erőteljes hangján jó fél perccel érkezte után.*
- Jasmine Monteiro... Hol találom?
*Nem méltatja őket köszönésre, és főleg nem kérdez feleslegesen... Ittlétének okát tudatta.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Sioux Falls
Időpont: 2000. december 12. (kedd) éjfél előtt
Résztvevők: Shingasz
_____________________________________________________________

*A város belseje felé valamivel nagyobb a mozgolódás az utcákon, bár az éjszakai életre rányomja bélyegét, hogy még csak most kezdődött jószerével a hét. Ennek megfelelően éjfél felé már csak kevesen mozognak idekint. Azért eredményesnek ígérkezik a keresgélés, ahogy megtelepszel egy öt emeletes ház ereszén éppen elsiet alattad egy aktatáskás, ballonkabátja alatt kissé gyűrött öltönyt viselő férfi. Bár nem hallod, hogy kommentálná, hogy miért is jár erre ilyen későn, azért az látszik a viselkedésén, hogy ideges, mérges. Valószínűleg eltévedhetett vagy lekéshette az utolsó buszt. Ami biztos, hogy a következő sarkon tanácstalanul néz szét, majd befordulva elhagyja az általad belátható utcarészt. Más nem jár erre. Vámpírt vagy más természetfeletti jelenlétére utaló jelet nem látsz, valószínűleg ma már elkerülöd a kellemetlen találkozást.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Sioux Falls
Időpont: 2000. december 12. (kedd) éjfél előtt
Résztvevők: Benjamin Carvel
_____________________________________________________________

*A két bentlévő alak az erőteljes, parancsoláshoz szokott hangra sem reagál a szokott módon. Az, hogy végre csak észre vették jelenlétedet annyiban merül ki, hogy a leányzó mit sem változtatva eddigi pozícióján csengő, életteli hangon megszólal a kezében tartott füzetecske bámulása közben.*

-Isten hozta Jasmine Monteiro! ... Nekem is van egy ilyen nevű ismerősöm, de sajnos most házon kívül tartózkodik. Ott találja, ahol épp van, bár mivel ön nincs ott, így nem találná meg akkor sem. Ha elfogad egy tanácsot inkább várjon türelemmel, hátha nemsokára megérkezik és akkor itt lesz, ahol már könnyebben megtalálhatja, hiszen ön is itt van.

*Ezzel nem lettél túl sokkal előrébb, de a szóáradatot kedvére valónak találhatja a padon fekvő lány, mert halványan mosolyog, bár az is lehet, hogy valami vicces részhez ért a könyvében, amikor beszéd közben lapozott. Mindezt hagyja had emészd egy kicsit, majd morcosabbra veszi az arcjátékot és összeráncolt szemöldökkel dorgál meg, mint ahogy a tanítók szokták a gyerekeket.*

-Rosszkisfiú maga. Ejnye tudja jól, hogy bünti jár a szabálytalankodásért. A mai fiatalok mindenhova bicskákkal járkálnak, mert azt hiszik attól lesznek felnőttek. Pedig a régi szép időkben ez nem volt divat. Legalábbis akit Hagyománytiszteletben neveltek az nem szegi meg a régi jó szabályokat és nem hoznak fegyvernek látszó tárgyakat közintézménybe.

*Rendkívül idegesítő a sok beszéd és a burkolt vagy épp nem is annyira rejtett célzás, de szó mi szó akárki is legyen ez a csitri igaza van. Elíziumba fegyverrel belépni nagy veszélyeket rejt magában ... főleg a fegyveresre nézve.*

[Anathor]

(Benjamin Carvel)

*A malkavita lány szóáradata nem kifejezetten csempészett mosolyt a ventrue arcára, a férfi nem tudta értékelni mondanivalóját. Finoman fogalmazva... Kifejezéstelen arccal tekint az asztalon fekvő lányra, nemesi büszkeségén egyfajta csorbát ejt a tiszteletlensége. Aztán kioktatja... Kinek képzeli magát ez a póri cafka, hogy ŐT megnevelje?! Gondolataiban ghoulja után kér - azután hogy elátkozta Atyja nevét... -, nem kevésbé határozottan mint a járműben. Akkor tájt érkezhet szolgája, mikorra már megszabadult az oldalára kötött kardtól, valamint lőfegyverétől. Hátra sem fordulva, kegyetlenséget sugárzó pillantását a káinitán tartva adja át fegyvereit szolgájának. Tesz egy lépést előre, és mintha ez az egy mozdulat felkavarná a levegőt, megfoghatatlan magasztosság és felsőbbrendűség árad szét aurájából, elsöpörve a jellegtelen érzéseket, rettegést, alázatot és megbabonázó gyönyört hagyva csak meg. Nem kérdés, született uralkodó áll a két vértestvér előtt... //Karizma: 5//*
- Ismerem, és eleget teszek a hagyományoknak, tudatában vagyok kötelezettségeimmel, mint társadalmunk részese... Aki okításra szorul - nem véletlenül használja az "oktatás" szó helyett... - a kötelességről: az maguk. Ha ez az épület elíziumként funkcionál, a maguk KÖTELESSÉGE lenne vigyázni a rendet, még MIELŐTT alkalom adódna a hagyományok, akár akaratlan megszegésére... Megalázó és megvetendő, hogy eme tiszteletteljes feladatnak nem tudnak eleget tenni, és a hajlandóság csíráját sem vélem felfedezni. Ezzel a megnyilvánulási formával saját Hercegük büszkeségét és nevét gyalázzák meg... Nem beszélve az érintett fél megsértéséről, úgy hiszem nem áll felhatalmazásukban megkérdőjelezni a saját lojalitásomat és megbecsülésemet a Kamarilla, és a birtok ura felé!
*Nem emeli fel a hangját, egy igazi uralkodó képes anélkül is uralkodni. Testtartása és hangneme érzékelteti felsőbbrendűségét. Itt ő az aki parancsol, aki okít...*