Olbarise, a halott város

[Terda Radovik]

JK: Ramqa Rokorro
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: délután


*Visszamégy a kulacsokért, majd elindulsz a patak felé. Több mint tíz mérföldes gyaloglás vár rád a patakig, ami eltarthat néhány órán át.
A félig bedöntött városkapun kilépve négy-öt mérföldön keresztül ismét az a kiszáradt homokos terület fogad, amin egyszer már – a városba jövet – átgyalogoltál. Akkor nagyon rácsodálkoztál a temérdek sírhantra, amiket ezen a területen láthatsz; több ezer sírhantról van szó ugyanis. Sehol egy élőlény, még a rovarok és a sokszor bosszantó bogarak is hiányoznak.
A terület szélén szinte átmenet nélkül kezdődik az erdő, amiben olyan sokáig bujkáltál. Bár nem vagy valami nagy erdőjáró, azért nagyjából kiismered magad a vidéken, így körülbelül tudod, hogy merre találod azt a vízmosást, aminek az aljában csordogál a patak.
Nagyjából három-négy óra lehet napnyugtáig, amikor végre megtalálod a széles és hosszú vízmosást és megtöltöd a kulacsaidat vízzel.
Ezután fogsz neki a napi teendőd bonyolultabb részéhez: vadászni próbálsz. Egyáltalán nem értesz sem a vadászathoz, sem pedig a nyomolvasáshoz, erdőkben sem ismered ki magad igazán.
A patak partján jó néhány nyomot találsz, amik valószínűleg vadállatoktól származnak, de hogy mifélék lehetnek, vagy milyen régi nyomokról van szó, arról fogalmad sincs.
Így aztán találomra elindulsz az erdőben. Figyelmesen nézelődsz, hátha szerencséd lesz és véletlenül észreveszel valami zsákmánynak valót.
Legalább két és fél órát bolyongsz az erdőben, amikor egy kisebb völgy aljában észreveszel két dagonyázó vaddisznót. Nagyjából harminc-negyven lépésre lehetnek tőled, egy tizenöt-húsz lépés átmérőjű sáros pocsolyában túrnak, röfögnek és csámcsognak valami eleségen.*

[Garmacor]

Ramqa Rokorro

Az állatokat látva gyorsan felmérem őket, hogy mire számíthatok tőlük majd a csizmáim szárában lévő töröket a kezembe veszem és megpróbálok dobótávolságon belül kerülni. Majd az erősebbnek tűnőt megtámadom. Először a tőrőket dobom.

1.kör
KÉ:1k10+42 = 3(+42) [45]
CÉ1:1k100+36 = 75(+36) [111]
CÉ2:1k100+36 = 7(+36) [43]
CÉ3:1k100+36 = 13(+36) [49]

[Terda Radovik]

JK: Ramqa Rokorro
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: délután


*Kifejlett jószág mindkettő; nyugodtan dagonyáznak egészen addig, amíg meg nem hallják ahogy közeledsz feléjük.
Amire dobótávolságba érsz – ami körülbelül húsz méter – már mindkettő figyeli a mozgásodat, de egyelőre nem tudják, hogy mit akarhatsz.
Egészen addig, amíg feléjük nem hajítod az első dobótőrödet. Mivel álló célpontról van szó, könnyedén eltalálod a nagyobb állatot, bár nem sikeredik túl súlyosra a sérülés. Bizonyosan nagyon megijedhetett a jószág, mert riadtan felsivít és próbál menekülni. A kisebbik disznó ezt meghallva szintén hátrálásba kezd, a második dobótőr az ő füle mellett suhan el, a harmadik pedig a dagonyában landol.
Iszkolnak kifelé a sárból, neked is igyekezned kell, ha utol szeretnéd érni őket.*


// Egy sebzést majd légyszi hajítsál az első dobótőrnek. //

[Garmacor]

Ramqa Rokorro

bocsánat az lőzőből kimaradt

1. kör 1. támadás sebzés: 1k10 = 4 [4]

Látva, hogy a vaddisznók menekülni próbálnak újabb dobótőröket húzok elő és a már megsebesített állatot próbálom eltalálni. Közben azért igyekszem szemmel tartani a másik állatot is elkerülendő, hogy meglepjen egy támadással.
2. kör
KÉ:1k10+42 = 9(+42) [51]

TÉ1:1k100+36 = 72(+36) [108]
sebzés1:1k10 = 1 [1]

TÉ2:1k100+36 = 53(+36) [89]
sebzés2:1k10 = 4 [4]

TÉ3:1k100+36 = 46(+36) [82]
sebzés3:1k10 = 6 [6]

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

<Csak nyugi Sebi! Ez nem kisgyerek már... annyira ... >
*Nyugtatgatom magam... Bár 10 év körülinek nézem... nem is kicsi, nem is nagy. Bevillan, hogy Ranti nevű gyereket vett magához Hart... a dartonita szimbólumok pedig... lehet nem véletlen egybeesések, de azért nem iszok előre nagyon a medve bőrére, s még egy picit magamban tartom azt, ami annyira kikívánkozik.*
- Hát... én az apámtól tanultam beszélni...
És te? Ritka ezen a vidéken, hogy megértene valaki
Idevalósi vagy? Szükségem lenne némi élelemre és vízre ... tudnál ebben segíteni?

[Terda Radovik]

JK: Ramqa Rokorro
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: délután


*Gyorsan előkapod a következő dobótőrt és a hátráló állat felé hajítod. Pörögve száll a fegyver, sikerül ismét eltalálnod a disznót. Hangosan felvisít és jó darabig abba sem hagyja miközben menekül.
A kisebbik sem sokat tétovázik, a másik előtt szalad a pocsolya körüli bozótos felé, amit gyorsan el is ér.
Eldobod a következő fegyveredet, de a mozgó célpont és az egyre növekvő távolság miatt nem sikerül ismét megsebesíteni a vaddisznót.
Amire a harmadik tőrödet is útjára bocsájtod a disznó már a bozótos szélén visít és egyre gyorsabban távolodik tőled.
Fegyvered messze elkerüli az állatokat, akik nem állnak meg, hanem rohanva menekülnek előled...*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, Olbarise városa
Időpont: délelőtt


*A kölyök megvonja a vállát.*

- Én? Én a sagghi-tól, vagy ahogy maguk mondják a nevelőanyámtól. Én gorviki vagyok, de ő nem idevalósi, valami Píarhonn nevű helyről származik, vagy honnan...Hááát, nekem nincs túl sok élelmem, se vizem. Azt se tudom, hogy ebben a városban honnan szerezhetne...

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Egy nagy sóhajt eresztek meg, majd szélesen elmosolyodom. Felemelem a nagy fadarabot ismét és elindulok eredeti célom felé - vissza a ház udvarára, hogy a hullákat elégethessem. Úgy két-három lépés után mégis megállok, visszafordulok a gyerek felé.*
- Pyarroni... Livien pyarroni a kék szeméből és szőke hajából ítélve, Ranti. - *majd komótosan visszafordulok célom irányába és nyugodt léptekkel indulok az udvarra. Csak remélem, hogy a srác az akinek gondolom, s hogy követni fog kíváncsisága miatt.*

[Garmacor]

Ramqa Rokorro

Gyorsan összeszedem a célt tévesztett dobótőreim majd elővont egyik kardomat és egy dobótőrt a kezembe véve követni kezdem a vérnyomokat.

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, Olbarise városa
Időpont: délelőtt


*A kölyök nagyot néz amikor a Rantinak szólítod. Sietve indul utánad, rángatva maga után a paripáját, közben kíváncsiságtól fűtve kérdezget:*

- Honnan tuja, hogy Rantinak hívnak? És honnan tud Livienről? Meg arról a Píarhonn, vagy Pyarron-ról? Egyáltalán kicsoda maga Signima?

[Terda Radovik]

JK: Ramqa Rokorro
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: délután


*A két disznó gyorsan kereket old, egy ideig hallod a távolodó visítást.
Összeszeded az elhajított tőreidet. Még a dagonyába is begyalogolsz az egyikért, persze nagy cuppogások közepette, mivel nagyjából bokáig ér a sűrű sár.
Már a tőrkeresgélés közben rájössz, hogy nem sebesülhetett túlságosan a vaddisznó, mivel alig látsz vértócsát.
Így vérnyomokat nem tudsz követni, a lábnyomokat pedig csak a sáros területen tudod nagyjából felismerni, pár méter után az erdő aljnövényzetében elveszted azokat is.*


// Csupán két tőröd találta el a disznót, 4 + 1 Fp veszteséget okozva, az meg fáj, de nem ömlik a vér belőle.//

[Garmacor]

Ramqa Rokorro

Szomorúan veszem tudomásul életem első vadászatának eredménytelenségét majd tovább kutatok valami vad után. Ezúttal a dobótőreim már folyamatosan a kezemben tartom. A vizmosás környékén maradok.
<Az állatoknak is muszály inni valamit.>

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

<Imádlak Uram!
Hart már csak percekre, na jó, míg hullát égetek órákra van tőlem, hacsak nem fogom a fiút érte szalajtani. Hm... nem is olyan rossz ötlet, legalább megemeli azt a nagy hátsóját Legalább is úgy emlékszem, hogy Livien egy nagydarab embernek írta le >
*Megkönnyebbülök egy kicsit a fejlemények miatt. Legalább már nem kell tovább hajtóvadászatot folytatnom Hart után; végre megvan! Örülök, és egyben hálás vagyok Uramnak, hogy ennyire gondomat viseli még itt is.
Nem válaszolok addig a fiúnak míg az udvarra vissza nem értem, értünk.
Lassan összeállítom a halotti mágiát, s közben rá-ránézve válaszolok kíváncsiságának engedve.*
- Liviennel pár napja találkoztam egy kis faluban, megtanított tehenet fejni Tőle tudom a neved... Én is Pyarronból származom, jobban mondván Rovonból érkeztem, hogy megtaláljam a fogadott testvéremet, Hartot.
Egyébként Sebille vagyok.
...
Nem szólnál neki, hogy dugja ide az orrát? Nekem még dolgom van ezekkel... - *bökök a hullák felé* - Sokáig tart elhamvasztani őket, szerintem ő hamarabb ideérne

[Terda Radovik]

JK: Ramqa Rokorro
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: napnyugtakor


*Jó egy órás séta után keveredsz vissza a vízmosáshoz és a patakhoz. A partján és a környékén kutatsz elejthető vadak után.
Egészen napnyugtáig ténferegsz az erdőben, de csak egyszer látsz néhány pillanatra egy kisebb szarvas, vagy őz csordát, de azok is túl messze vannak ahhoz, hogy megtámadhasd őket és túl gyorsan el is iszkolnak a lépteid zajára.
Be kell látnod, hogy megfelelő tudás és tapasztalat nélkül nincs sok esélyed a sikeres vadászatra.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, Olbarise városa
Időpont: délelőtt


*A kölyök követ az udvarházba, megrökönyödik a hullák láttán, de egyelőre nem teszi szóvá.
Hart említésére elpirul, főleg amikor megkéred, hogy szóljon neki. Sűrű vállvonogatások közepette adja elő a monológját:*

- A testvére az Atyának?! Hááát...nem is tudom, hogy mondjam...talán jobb ha az elején kezdem! Szóval együtt utaztunk a város felé az Atyával, ő vette nekem a lovamat az egyik útba eső faluban. Ezt itt ni! Pár nappal később találkoztunk egy félszemű, csúnya fickóval, akiről azt mondta az Atya, hogy valami közeli ismerőse. Furcsa egy figura volt az a félszemű; Lerion a neve és ő se gorviki. Úgy tűnt, hogy jól megértik egymást az Atyával, egyszer például az Atya megkért, hogy lazítsam meg annak a Lerionnak a nyergét, aztán amikor nyereggel együtt leesett a lóról, jót nevetett rajta. Fura egy vicc volt, utána kicsit féltem is, hogy kitekeri a nyakamat az a félszemű Lerion...Még mielőtt ideértünk volna a városba, az úton találkoztunk egy nemesi lovasfutárral, így aztán négyen érkeztünk meg Olbarisebe. Éppen szállást kerestünk éjszakára, amikor talált az Atya egy hullát. Csuda egy hulla volt az szentigaz, büdös volt, mint odahaza az öreg pálinkafőző Secchi kiborogatott borgha'-ja. Megvizsgálta az Atya, aztán hamarosan rosszul lett és összeesett. Nem is tért magához még akkor sem, amikor Lerion mindenféle ráolvasással próbálkozott. Pedig főztünk neki mindenféle kotyvalékot, meg még eret is vágott Lerion hátha segít. Napokon keresztül vártuk, hogy magához tér, de nem akart. Közben egész jól összebarátkozott a futárral az a Lerion, egyik éjszaka együtt mentek szétnézni a városban. Nem mondták meg, hogy mit kerestek, vagy hogy mit találtak, de reggel összeszedték a cuccaikat, az Atyát egy hordágyra téve itthagytak engem. Lerion azt mondta, hogy egy-két napot várjak, ha nem jönnének vissza, akkor próbáljak meg visszamenni a falumba. Hagytak nekem elég élelemózsiát meg vizet is, de nem nagyon értettem, hogy hova mennek. Három napot vártam rájuk, de kezdek kifogyni az élelemből, így elindultam vissza. Az Atya kardját véletlenül itt hagyták, így felkötöttem a lóra. Jó nehéz volt...Szóval nem tudom, hogy hol van Hart, vagyis az Atya...