Olbarise, a halott város

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, Olbarise városa
Időpont: éjszaka


*A két ramierás haramia gyorsan közeledik. A széttúrt parázs kevés fényénél is látszik az elszántság az ábrázatukon.
Rövid koncentrálás és mormolás után a gyűrűdön lévő Dartonita szimbólum aranyszínben ragyog fel, majd a szabad kezeddel rámutatsz a nyílpuskás fickóra. Azonnal tudod, hogy a bénító varázs nem hatott a férfira, mivel feléd fordítja a felajzott fegyverét. Lőni azonban nem lő, mivel – szerencsédre – a két ramierás körülötted ugrándozik és némileg takar, bár hozzád érni egyiküknek sem sikerül.
Szőke kísérőd – talán a mutatásod miatt – kilép a sarokból és a nyílpuskás felé lendül. Amaz reflexszerűen fordítja a fegyverét az új veszélyforrás felé és szinte vaktában küldi útjára a vaskos nyílvesszőt. A bal vállán találja el a szőkét, de ő nem lassít. Néhány erőteljes csapással hátrálásra kényszeríti a nyílpuskás gorvikit a bejárati ajtóból, így néhány pillanat alatt mindketten kikerülnek a házból.
Neked persze kisebb gondod is nagyobb annál, hogy a szőke harcát figyeld. A két ramierás gorviki szúrásai és vágásai sebesen érkeznek és csupán a szerencsének és persze a vérted vasának köszönheted, hogy nem sebesítenek meg. Egészen a falig hátrálsz, amikor úgy döntesz, hogy ideje visszavágni.
Előre lendülsz, miközben az egyik ramiera az oldalad mellett siklik el, a másik pedig a vérted vállvasát karcolja. Erőteljes támadásod a jobb oldali férfi fegyverforgató keze alatt csapódik a bordáinak. Hallod ahogy az ellenfeled csontjai recsegve törnek darabokra, a megsebzett fickó pedig egy halk nyikkanás kíséretében összecsuklik. Mély sebéből ömlik a vér.
A még talpon lévő gorviki kissé megretten a társa elvesztése láttán. Azért feléd szúr a vékony pengéjű fegyverével, de nem talál el. Néhány ügyes fordulással és ruganyos szökkenéssel elhátrál a közeledből, így az újabb kaszáló vágásod csak a levegőt szabdalja.
A fickó tovább hátrál, próbálja elkerülni a kardod élét, közben hangosan beszél valamit az érthetetlen nyelvén, bár valószínű, hogy nem hozzád intézi a szavait.
Persze egyetlen szavát sem érted, de odakintről valaki válaszol neki szintén gorvikiul. Természetesen azt sem érted.
Nyomulsz tovább és egy remekül kivitelezett vágással véget vetsz a beszélgetésnek. Kardod pengéje egészen csigolyáig átvágja a férfi nyakát. Vastag sugárban spriccel a vér az összeeső gorviki nyakából.
Félig-meddig kilátsz az ajtónyíláson, így a holdfényben láthatod, hogy a szőkét odakint hárman szorongatják. Az egyikük a nyílpuskás, aki még mindig a kezében tartja a fegyverét, bár főképp a védekezésre koncentrál; a másik egy világos fejkendőt viselő nagydarab fickó, aki egy széles pengéjű kardot lóbál láthatón nem túl nagy szakértelemmel; a harmadik egy alacsony, gyors mozgású fickó, aki a te támadóidhoz hasonló fegyverrel szurkál a szőke felé.
A szőke nincs a helyzet magaslatán. Valahogy a mozgása nem olyan összeszedett, mint amilyennek korábban láttad, bár még mindig elég ügyesen pörgeti a csatabárdodat.*


//A Bénítás 3 segmenses varázslat, jelenleg a 3. kör végén vagyunk. Idebent már nincsenek potenciális ellenfeleid.//

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*A gyors ellenfeleim elhullása közben megdicsérem magam amiért felvettem időben vértem. Meglátván a szőkét feléje mozdulok, hogy segíthessem szorult helyzetében. Miközben öles léptekkel az ajtó felé veszem az irányt nem mondok le tervemről - rettegésbe szeretném hozni őket. Majd közéjük "robbanni" (ha nem futamodnak meg) úgy, hogy titkos és egyben halálos ismereteimet alkalmazom.*

//Nem dobnék újra előző reagomban leírtam a Rettegés varázslást... aztán a többi támadás majd, ha kiértem. Ha kell még dobni szólj.//

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, Olbarise városa
Időpont: éjszaka


*Elindulsz az odakint harcolók felé, majd megfelelő távolságból elmormolod a varázslat igéit.
A három támadó közül a nagydarab, világos fejkendős kardos férfi egy pillanatra megmerevedik, majd amikor meglát téged minden porcikája reszketni kezd. Azonnal hátrálásba fog, majd – még mielőtt a közelébe érnél – futásnak ered. Inaszakadtából rohan és másodpercek alatt elhagyja az udvarház belső udvarát.
A másik kettő csak egy pillanatra áll le a harccal a szőke ellen, de amikor közéjük robogsz az alacsony ramierás feléd fordul. Védekezőn emeli maga elé hitvány kis fegyverét, de esélye sincs védeni a csapásod. Majdhogynem kettévágod a férfit, aki egy halálhörgés kíséretében terül el a földön.
A nyílpuskás – látva a társa halálát – ideges hangon beszélni kezd az érhetetlen nyelvén, mindeközben ledobja a szuronyos fegyverét, kezét pedig megadóan emeli magasra.
De a szőke nem áll le. Üvöltve csapkodja tovább a csatabárddal, két-három csapás után a gorviki el is terül.
Lihegve kapkodja a levegőt a szőke, vállából még mindig kiáll a nyílpuskalövedék. Nem fest valami jól a társad: arca sápadt, elég erőtlennek tűnik. Le is rogy a hullák mellé.*

- Ezek...a...nyavalyások...Azt hiszem...méreg...

*Tovább liheg és - ha lehet - még jobban sápad.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Csapásom után, mikor látom, hogy az életben maradt férfi eldobja fegyverét és megadóan emeli fel kezét, majd pedig a szőke emeli a csatabárdot rákiáltok... s, ha tudom megakasztom támadásait.*
- Ne, ne tedd!
Ne legyünk mészárosak, még ha ők is támadtak meg bennünket...

*Szavaim hatástalanok... mozgásom pedig lassú a szőkéhez képest. Levágta a fegyvertelen embert...

Hirtelen kifújom a levegőt, én megpróbáltam, de már nem tudok mit tenni.
Kardom leengedem a földre és a szőke mellé lépek. Megvizsgálom milyen állapotban van.*
- Nem értek a mérgekhez, és a gyógyításhoz még kevésbé. - *felnyalábolom a földről - remélem elbírom, ha nem akkor csak húzom - és beviszem a szállásunknak választott helyre. Visszalépek a kardomért és a bárdomért, de egyenlőre nem foglalkozok velük, csak leteszem a földre őket.
Ha tudok csinálok a szőkének vizes ruhát a homlokára, de ez a max amit megtehetek érte - majdnem a max...
Mellétérdelek, egyenesen a szemébe nézek*
- Annyit tudok tenni érted, ha a szervezeted nem képes legyűrni maga a szert, hogy itt maradok veled, míg Darton elé járulsz. Nem hagylak magadra... s az Utadon sem...

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, Olbarise városa
Időpont: éjszaka


*Grabancánál fogva bevonszolod a szőkét a szállásotokra, ahol a padlón fekvő két gorvikiból még mindig csordogál a vér. Lefekteted a remegő társadat a fekhelyére, majd gyorsan visszamégy a fegyvereidért.
Amikor visszaérsz a szőke már nagyon rossz állapotban van. Arca már telesen fehér és az egész teste remeg mint a nyárfalevél. Nincs eszméleténél, mégis értelmetlenül motyog össze-vissza.
Bizonyosan nem hallja azt a néhány bátorító mondatot mondasz neki, legfeljebb néhány perc lehet vissza az életéből...*

[Terda Radovik]

JK: Ramqa Rokorro
Helyszín: Aquilona tartomány, Olbarise városa
Időpont: reggel


*Hideg reggelre ébredsz Olbarise városában, ahová tegnap délután tértél vissza a hosszú menekülésed után.
Hónapokat töltöttél bujkálással, többnyire elhagyott barlangokban és állatok által ásott üregekben húztad meg magad. Az ellenség folyamatosan a közeledben mozgott, a legtöbbször csak a szerencsédnek köszönhetted, hogy nem fedeztek fel.
Ha volt egy kis lehetőséged mozogni a legfontosabb az volt, hogy élelmet szerezz magadnak. Loptál és kifosztottál jónéhány embert, de sikerült kihúznod addig, amíg megérkeztek a shadoniak csapatai és elkergették az amundok csatlósait a vidékről.
Nem sokat változott a helyzet, a shadoniak legtöbbje a szemedben éppen olyan betolakodó, mint a sivatag kékszemű ördögei. Ők is végigrobogtak a vidéken, elvettek mindent amire szükségük volt. Jobbnak láttad őket is kerülni és kivárni, míg ők is eltakarodnak.
Miután fogytán volt az élelmed és a vized előmerészkedtél a rejtekhelyedről és bemerészkedtél a romos Olbarise-'be.
Az egykor virágzó város most romokban hever. Az amund papok átkos mágiája és az itt történt összecsapások teljesen tönkretették. Szinte minden ház romos, vagy teljesen összedőlt. A klánod épületei is elhagyottan állnak, a rejtekhelyek többsége összedőlt, a föld alatti létesítmények beomlottak. Sehol nem láttad jelét annak, hogy rajtad kívül lenne más túlélője a Cossorik Öklelői-nek nevezett fejvadászklánnak.
Csupán a város Észak-keleti részében láttál némi mozgolódást. Az ott látott néhány emberhez sem merészkedtél közelebb, csak messziről figyelted, ahogy szisztematikusan járnak házról-házra és szedik össze a még felhasználhatónak tűnő dolgokat.
Éjszakai menedéket a klánod talán egyetlen épen maradt épületében, az egykori kereskedő negyed peremén álló masszív építésű raktárházban leltél. Használható dolgokat nem nagyon találtál, de egy kényelmes ágyat és néhány pokrócot igen, így legalább aludni tudtál.*

[Garmacor]

Ramqa Rokorro

Ébredés után összeszedem a felszerelésem és tüzetesebben is átnézem az épületet és számba veszem, hogy mi az amit használni lehet. Majd újra végigjárom a klánom helyeit és felmérem melyikből tudom a legtöbbet kihozni ahol menedékre lelhetek illetve ahova esetleg az esetleges túlélők is visszatérhetnek. Utána a használható dolgokat erre a helyre hordom és megpróbálom lehetőségeim szerint rendbehozni. A többi helyen jelet hagyok esetleges túlélő rendtársaimnak, hogy megtaláljanak

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Felismervén a szőke helyzetét elkomorulok. Csendben veszem tudomásul a számára elkerülhetetlent. Szavamat állom, s mellette maradok fogván a kezét, hogy élete utolsó pillanatában érezze, hogy volt valaki mellette. Megpróbálom megérteni szavait...
Miután már csak A pillanat van hátra fohászba kezdek, hogy a lélek egyenes csatornán juthasson el a Döntnökök elé.*
<Holtak Ura! Egy lelket kísérek hozzád, bár nem ismerem múltját. Ha jóravaló, bűntelen volt adj neki nyugalmat, míg eljön következő Uta; de ha bűnös lelke válik szemeid előtt valóra ne kíméld meg a gonoszt, taszítsd el világunktól, hogy idővel megtisztulhasson.>

[Terda Radovik]

JK: Ramqa Rokorro
Helyszín: Aquilona tartomány, Olbarise városa
Időpont: délelőtt


*Öt-hat általad ismert klánházat is meglátogatsz a délelőtt folyamán, de nem sok valamirevaló dolgot találsz. A fosztogatók, vagy éppen a menekülő klántársaid szinte minden használható felszerelést elhordtak.
Azért néhány tárgyat találsz amiket összegyűjthetsz a raktárépületbe, ahol ma ébredtél, mivel ez az épület maradt meg a legjobb állapotban.
Maga a raktárépület egy hat-hét méter belmagasságú, közel kétszáz négyzetméter alapterületű masszív kőépület. A főbejárat egy kétszárnyú kapu, amin akár egy szénásszekér is kényelmesen beférhet, jelenleg egy vaskos lakattal van lezárva. A hátsó bejárat egy egyszerű ajtó, amin egy magadfajta ember kényelmesen közlekedhet, ennek a zárját valaki felfeszegette, így bezárni nem lehet. Az egész épület egy légterű, azaz nincsen helységekre osztva. Ablaknyílások alig vannak, azok is csupán lőrésszerű vékony és kicsi lyukak. A tető fazsindelyes, de jónéhány helyen javításra szorulna, bár esőtől mostanság nem nagyon kell tartanod. A harcok előtt éppen kiüríthették az épületet, mivel alig van valami a falak között. Csak egy asztal és néhány szék, és az a rozoga ágy amin az éjjel aludtál.
A klán titkos kazamatarendszerébe vezető lejárat néhány lépés után teljesen beomlott.*


//Az összeszedett tárgyak: 4 pokróc, 2 üres kulacs, 2 olajlámpás, kb. 5 liter lámpásolaj, 1 utazó nyereg, 3 nagyobb zsák, 1 kis vaslábas, 1 tűzszerszám, 1 balta, 1 kis ládikó (tele mindenféle írószerszámmal, papírokkal, beszáradt tintával, pecsétviasszal), 1 pár lovaglócsizma (sajnos nem a méreted), 1 prémes köpeny, több tucatnyi szakadt ruhadarab (legfeljebb foltozáshoz, vagy kapcának használható). Bútorokat is találsz, de azok mozgatása elég körülményes lenne.

Miképp hagysz jelet a többi helyen?//

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, Olbarise városa
Időpont: éjszaka


*A szenvedő társad össze-vissza beszél. Hol gorvikiul, hol pyar nyelven. A legtöbbször valami Gyrra-t emleget – akárki, vagy akármi is legyen – de csak zagyvaság az egész.
Legalább egy órát szenved mielőtt végképp elhallgat. Fohászod kíséretében lép át Darton Birodalmába, te pedig ismét egyedül maradsz ebben az idegen országban...*

[Garmacor]

a talált dolgokat a raktárépületbe viszem, a többi helyen a falra jól látható helyre felrajzolom a raktár sematikus képét tehetségem szerint úgy, hogy csak az ismerje fel aki tudja, hogy a klán szempontjából érdekes és belerajzolom a címerem valami égett fadarabbal meg tudom oldani a rajzolást. A nap hátralévő részében végigjárom a várost, hogy mi hogy változott mik maradtak meg a régi menekülőútvonalakból illetve, hogy milyen új utak keletkeztek

[Terda Radovik]

JK: Ramqa Rokorro
Helyszín: Aquilona tartomány, Olbarise városa
Időpont: délután


*Egész délelőtt elvagy a cuccok keresgélésével és a cipekedéssel, na meg a rajzolgatással.
A szegényes ebéded elfogyasztása után folytatod a város feltérképezését. Sok minden megváltozott, rengeteg épület romba dőlt, de azért nagyjából eligazodsz a városban.
A legrosszabb hír az, hogy minden közkút, vagy vízgyűjtő teljesen ki van száradva. A harcok előtt jónéhány szökőkút volt a város utcáin, és kerületenként három-négy ásott kút is a lakók rendelkezésére állt, de most mindegyik teljesen száraz.
Egyetlen kutat kivéve. A város Észak-keleti részén, ahol a legtöbb fosztogatót is láttad áll egy kút, amit a háború előtt mindenki egyszerűen Jegeskút-nak hívott. Már akkoriban is sejteni lehetett, hogy valamiféle mágia alatt áll a kút, mivel a legnagyobb forróságban és a legnagyobb szárasság közepette is hűs, szinte jeges vizet lehetett belőle meríteni.
Pedig első ránézésre egyszerű kőkútnak tűnik, ami fölé kis fából készült tetőt szerkesztettek, a vízből pedig egy csiga és egy láncra kötött vödör segítségével lehet meríteni.
Három fegyveres ácsorog a kút közelében, szemmel láthatóan a kút őrzésével vannak megbízva. Mindháromnak egyszerű ruházata van, de vastagszemű láncinget is viselnek, oldalukon pedig ramierát figyelhetsz meg. Az egyik kezében egy nyílpuska, a másik kettőnél pedig egy-egy lándzsa van.*

[Garmacor]

Egyre komorabban járom a várost. Elkeserít a látvány, hogy mi maradt belőle. Jeges kúthoz érve kicsit felvidulok. Legalább valahol van víz a városban. Majd a kút felé veszem az irányt és közben a fegyveresek reakcióit vizslatom
- Üdvözletem. köszönök nekik és kb 5 méterre megállok tőlük
majd várom a reakciókat

[Terda Radovik]

JK: Ramqa Rokorro
Helyszín: Aquilona tartomány, Olbarise városa
Időpont: délután


*A kútnál posztoló fegyveresek felfigyelnek a közeledésedre, a lándzsás fickók határozottan és harcra készen megvetik a lábukat.
A nyílpuskás azonban hanyagul lóbálja a fegyverét, végigmér tetőtől talpig, majd válaszol a köszöntésedre:*

- Üdvözlöm Uram! Miben segíthetünk?

*A két lándzsás kicsit eltávolodik egymástól, ezzel nagyobb helyet biztosítva magának és hosszú fegyverének.*


// Légyszi a válaszaid elejére a többi játékoshoz hasonlóan biggyeszd oda a kari nevét! Köszi! //

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Miután már nincs a kíséretemre szükség csendben teszem a dolgom.
Összeszedem a hullákat az udvarra - vagyis, ha tudok olyan helyet keríteni, ahová egy helyre bezárhatom őket (elzárhatom a külvilágtól a testeket), akkor oda. Reggel majd eltemetem őket valahogy... Jelenleg azonban ahhoz fáradt vagyok.
Összeszedem még a fegyvereimet is, megtisztogatom nagyjából őket a vértől. Rulyt megnézem még, hogy hogy van... majd teszek a tűzre, hogy az éjszaka folyamán adjon még egy kis meleget. Aztán egy halk ima a halottakért (főleg a szőkéért) és álomba szenderülök - remélhetőleg a körülményekhez képest nyugodt álomba.
Mit is tehetnék mást... az élet nem áll meg... a kerék forog tovább...*