...a hercegségben...

[Vigo Odrich]

A hercegség törvényi által oltalmazott, Satralis kék ege alatt található földeken, vizeken vagy a légben járva légyen e hely hol tetteid megírod.

[Vigo Odrich]

__________________________________________________________________________________________________________________
Helyszín:a keleti úton, határátkelés.
Időpont:3701. év 2. hónap 10. nap
Helyszínen töltött idő:1. nap, dél
Időjárás:Verőfényes napsütés, kellemes tavaszi meleg, enyhe széllel.
JK:Hoal cwa Raen
__________________________________________________________________________________________________________________

Lassan elhagyod Erigowot, Ter Quillingen az utolsó város a haonwelli határig.
Utadat a környező falvak és uradalmak, megművelt földek szegélyezik. Az előbújó gabona zsenge zöldje már elnyomja a múlt
hónapban még egyeduralkodó téli táj vakító fehérjét. Az utak nagy része a téli fagyok nélkül most sártengerként torkollik a
Keleti Út ódon, kopott márványköveibe.
A hátad mögött már eltűnt Krad katedrálisának csipkés tornya, a horizonton a Selvát ölelő gátak burkolóznak a felszálló köd foszlányaiba.
A tegnapi "hosszú" este után különösen ingatagnak tűnik lovad, szoknod kell még ezt a himbálódzást. Lassú ügetésben haladsz, gyorsabb tempóra saját belátásod szerint inkább majd jobb napokon ösztönzöd a pejt.
A forgalom kifejezetten sűrű, mind oda, mind vissza sok a társzekér és gyalogkufárok tömege áramlik. A tavaszi ébredés vannak árnyoldalai is.
Alig egy órai ügetés után a gátakon átívelő Lotrad híd magaslik előtted.
A kyr időket idéző monstrum hátáról lenyűgöző a közel kétszáz láb széles folyam. Hátán már nyoma sincs a jégtábláknak,
sötét barna tömege monoton egykedvűséggel hömpölyög, szállítja a tutajokat a Marvinella-öböl irányába.
Az út éles kanyarral fordul balra a Selva oldalába Haonwell felé. A két őrtorony, vagy ahogy a haonwelliek nevezik strázsa-tornyok
gyertyaként fogják közre az utat. Körülöttük postakocsi-állomás, jobb és rosszabb fogadók, kupecek és árúsok szedik sápjukat az átutazók ellátásából.
Mire sorra kerülsz több mint egy órát várakoztál.
Odaléptetsz az szürke felleghajtós őrhöz.
-Üdvözlöm Uram! Végignéz rajtad, és lovadon felszereléseden, arcán közöny, és fáradtság.
-Úgy látom 10 réz korona lesz! Mellette társa, az asztalról egy agyagkorongot nyújt feléd.

[Quator ar Zaraquer]

(Yun Lan)

*Mit tesz az ember, ha túl forróvá válik a talpa alatt a talaj? Ha nincs már maradása a családi házban? Ha tudja, érzi valami sokkal többre hivatott, csak nem tudja pontosan mire és hol?
...
Fizet egy helyet a legközelebb induló postakocsin.
...
Az ominózus járat épp Haonwellbe indult. Yunnak mindegy volt, hiszen még sosem lépte át Tiadlan határait, így számára minden hely új és lehetőségekkel teli. Legalábbis képzeletében és erősen reméli, hogy nem kell csalódnia.

Így indult utazásom. Hosszú zötykölődés és több állomás elhagyása után végre begördült Haonwell hatalmas városkapuján a postakocsi. Szerencsére az ablak mellett sikerült helyet foglalnom, így lehetőségemihez mérten megcsodálhatom a hely pompáját és érdekességeit, amerre elhaladunk a végállomás felé.*

[Vigo Odrich]

__________________________________________________________________________________________________________________
Helyszín:Haonwell, Vittadora postakocsi-szolgálat, Névtelen Hősök Tere
Időpont:3701. év 2. hónap 10. nap
Helyszínen töltött idő:1. nap, reggel
Időjárás:Napsütés, kellemes tavaszi meleg, enyhe széllel.
JK:Yun Lan
__________________________________________________________________________________________________________________

Talán nem is sejtetted, hogy a futár mégsem azért kérte azt a horribilis összeget mert felismert, egészen addig míg ki nem derült, hogy jó egy hónapos útra vettél jegyet.
Bár ennyire nem tervezted, de talán sikerült elég távol kerülnöd a "komáktól".
A szomszéd hercegség, királyság- ki tudja mi dívik erre- meglepően jó minőségű és biztonságos utakkal, és fejlett mezőgazdasággal próbált elkápráztatni.
Több nagyobb folyamon, hídon is átutaztatok, és egy határátkelőnél-remélhetőleg végre Haonwellén- 10 korona fejében egy agyagérmét nyomtak a kezedbe rajta egy címeres lovas pecséttel és egy számsorral. Nem jelentett kihívást rájönni hogy az aznapi dátumot ütötték bele.
Útitársaid vagy háromszor teljesen lecserélődtek, mire a kocsis végül nem kért pihent lovakat. Megállás után már a brokát és a bársony, zöld és bíbor uralta a veled szemben és melletted ülők ruhatárát.
A beszélgetés eleinte az első határig nem okozott volna problémát, bár téged a gabona árának változása nem igazán fogott meg. Azt követően pedig úgy tűnt hogy vajmi társadalmi különbség okán nem vettek rólad tudomást a pamlag másik oldalán.
A nagyvárost egy kifejezetten lehangoló elővároson át értétek el. Az ablakon kitekintve, ha nem is vonzó, de remek terepmunkához illő környéket vehettél szemügyre.
Mindez a városkapuval gyökeresen megváltozott. Az első megdöbbenés akkor ért, mikor az ablakon behajolva egy uniformisba öltözött ork kérte a vámkorongjaitokat.
A beléptetés zavartalanul zajlott, gyakorlottan lettél úrrá zavarodon és azon, hogy az ork csak téged lepett meg, senki sem kiáltott az őrség után.
A fal -melynél jó pár komolyabbat is láttál már pedig nem vagy egy világutazó, se építész- tövében még a magánházak, és raktárak, lerakatok uralták az utcaképet. A város közepe felé haladva egyre több kacskaringósan az ég felé törő tornyú palota és zászlókkal ékesített épület került a hétköznapi fogadók és házak közé. Bár csak műkedvelőnek vallod magad, de eme remekművek csodálatot és alkotóik elképesztő tudománya iránti tiszteletet váltottak ki belőled. Nem mellesleg jó pár apró szakmai meglátással is gazdagabb lettél, úgy néz ki nem lesz kihívás belülről is meggyőződni a remekművek állapotáról.
Egy kicsi hídon átkelve végül egy szobrokkal szegélyezett hatalmas tér oldalában állapodott meg a kocsi.
Bal oldalt az aranykeretes futárkocsit ábrázoló cégér hirdette a Vittadorákat, jobb oldalt pedig életed talán legnagyobb piaca várta, hogy kilépj és elmerülj a forgatagban.
Pár suhanc gyakorlottan rajzott a frissen kiszállt utasok körül és rád is szegeződött néhány reménykedő pillantás a kocsin kívülről.

[Shia-ko]

(Hoal cwa Raen)

<10 réz? Az ölükben visznek tovább és csinos lányok legyeznek, miközben gyümölcsöt adokgatnak a számban, ha éppen megfáradtam egyéb szolgáltatásaikban!? :O>
- Uraim! Szintén katona vagyok, egy utazó, aki pár napja szerelt le. Ami kevés zsoldom maradt a szolgálat végére, azt majd' az utolsó garasig az első ivóban hagytam. - Halkabbra fogom a hangom. - Nem lehetne, hogy 5 rézért átengedtek? Sajnos a szolgálat közben szerzett sérüléseim miatt nehezebben szolgálnak ki, így mindent drágábban mérnek számomra.
<Ha beveszik ezt a mesét, akkor igazi bolondok, de jó vicc, csak óvatodsan szabad elmesélni, nehogy "szaktárs" vegye magára.>

[Quator ar Zaraquer]

(Yun Lan)

<Hova kerültem?!? Puccos orkok strázsálnak errefelé. Lehet nem ártott volna hamarabb kiszállnom, mert még odahaza is csak riogattak minket az orkokkal, de közelről nem találkoztunk ilyen szörnyedvényekkel...>

*Ahogy a postakocsi megáll az impozáns téren még mindig az jár a fejemben, amit a belépésnél a városkapuban tapasztaltam. Vegyes érzésekkel bár, de azért motoszkál bennem a gondolat, hogy nem lenne rossz többet is emgtudni ezekről a kikent-kifent fajzatokról, de egyenlőre egy biztos bázis, azaz szállás kellene. Kiszállva és meglátva a hely alvilág utánpótlás "válogatottját", azaz az utcakölyköket széles mosollyal előveszek egy szalmaszálat kitudja honnan és a szám szélébe illetve kedvtelve rágcsálom. Közben megpróbálok valami kevésbbé sunyi, de azért értelmes kölyköt kinézni magamnak és közelebb lépni hozzá, miközbenismét halászok egy keveset a mellényem zsebében.*

-Üdvözöllek ifiúr. Mondcsak merre találok egy csendes és biztonságos szállást magamnak? Természetesen az idegenvezetést meghálálnám.

*Közbenkezet nyújtok vele és ha elfogadja, kezet ráz megkapja az első részletet a díjazásából, ahogy a markomból átcsúszik hozzá két réz-érme. Mivel nem tudom errefelé mennyire borsos az élet, de a belépő 10 réz volt, így előlegnek azt hiszem megteszi, bár ha nagyon kivirul a gyerek arca, akkor tudni fogom, hogy már ezzel is túlfizettem. *

[Vigo Odrich]

__________________________________________________________________________________________________________________
Helyszín:a keleti úton, határátkelés.
Időpont:3701. év 2. hónap 10. nap
Helyszínen töltött idő:1. nap, dél
Időjárás:Verőfényes napsütés, kellemes tavaszi meleg, enyhe széllel.
JK:Hoal cwa Raen
__________________________________________________________________________________________________________________

A sor már haladna tovább mikor kellemes társalgást kezdeményezel a katonával.
Rád néz, kicsit bosszúsan megereszt egy "vigyort" feléd.
-Figyelj ide "koma"! Vagy kiperkálod a 10 koronát, vagy visszafordulsz! Ha erigowi zsoldos vagy, mint aminek vallod magad, akkor nem vág földhöz az a 10 garas, legfeljebb ma este kevesebbet vedelsz! Szóval ne tökölj itt nekem, van nélküled is épp elég bajom mára!
Mondandója végére már nem mosolyog, nagyjából annyira szívélyes, mint egy frissen felvert szürke medve.
A környezeted is hangot ad elégedetlenségének, a kereskedők mögötted holmi az idő pénz összefüggést, meg a homokszemet a gépezetbent emlegetnek

[Vigo Odrich]

__________________________________________________________________________________________________________________
Helyszín:Haonwell, Vittadora postakocsi-szolgálat, Névtelen Hősök Tere
Időpont:3701. év 2. hónap 10. nap
Helyszínen töltött idő:1. nap, reggel
Időjárás:Napsütés, kellemes tavaszi meleg, enyhe széllel.
JK:Yun Lan
__________________________________________________________________________________________________________________

Mikor kilépsz a kocsiból bőven van lehetőséged megfontolni, hogy a hat nyolc lurkóból melyikkel állsz le "üzletelni".
Egy zöld vászonnadrágos, koszos fehér inges utcakölyök a legélelmesebb és egyből rámarkol két kézzel a felé nyújtott marokra.
Hibátlan ám északi erv tájszólással válaszol kérdésedre.
-Gyüjjön csak velem a naccságos uraság. Olyan remekbe szabott szobát kap mingyá', hogy olyat míg nem pipált!
A ruhád ujjánál fogva kezd húzni maga után miközben a másik keze eltűnik a nadrágja korcában. Elhaladtok pár halas kofa, majd zöldséget árúsító fabodé mellett, végül -lerázva a többi kölyköt a tömegben- egy elég széles ám nem túl forgalmas mellékutcában álltok meg. A környező házak-és maga a tér is- fehér márvánnyal van borítva. A házakat a teret is díszesen faragott szobrok miniatúrák díszítik, ezzel szemben a megközelítőleg -a körben magasodó paloták alapján- ötszögletű tér közepén egy közel húsz láb magas karcsú obeliszk tör az égnek. A téren mindenütt a piacolók zsongnak és a zászlók csattognak a várost bejáró szellőnek hála.
A vásározók fölé magasodva főleg kocsisok, és uniformisban feszítő lovaskatonák keringenek a teret övező erre elkülönülő közel tíz láb széles köríven.
-No itt mán nyugodtan elmondhatja milyen szobát is akar, osztán beszélhetünk a továbbiakrúl. Tim vagyok! És kezét a homlokához emeli köszöntés kép, közben elég egyértelműen dörzsöli össze a bal keze hüvelyk és középső ujját.

[Shia-ko]

(Hoal cwa Raen)

- Jól van jól, amúgy is megfáradtam az úton. - Mosolygok és odaadom a pénzt. - Annyit tegyen már meg nekem, hogy ajánl egy fogadót, ahol kipihenhetem magam!
<Na, ez nem jött be.>
- Szerencsés a kapitányotok, hogy ilyen katonái vannak. Ha arra járnak, vendégeim a pofa sörre. - Elbúcsúzom és tovább lovagolok.

[Quator ar Zaraquer]

(Yun Lan)

*Ahogy arrébb vezet a kölyök megnézem magamnak a várost és az épületeket, érdekességeket. Természetesen közben azért a tömeget is figyelem, mert nem vagyok teljesne biztos benne, hogy az élelmes srác nem-e csak valami bejáratott kelepcébe akar becsalni. Mikor megállunk és bemutatkozás után még mindig tartja a markát rájövök, hogy ez a kis menyét mondhatni legálisan akar kirabolni fényes nappal a nyílt utcán. *

-Yun. Nem kell magázzál, annyival azért nem vagyok öregebb nálad Tim. Mint mondtam főként biztonságos szobát szeretnék, ami nem túl lelakott környéken van, de nem is túl fényűző és dárga. Mondd meg mennyibe fog fájni nekem ez az "idegenvezetés" részedről és ha fogamravaló szállást tudunk találni, akkor megkapod a jussodat.

[Vigo Odrich]

__________________________________________________________________________________________________________________
Helyszín:Haonwell felé.
Időpont:3701. év 2. hónap 10. nap
Helyszínen töltött idő:1. nap, dél
Időjárás:Verőfényes napsütés, kellemes tavaszi meleg, enyhe széllel.
JK:Hoal cwa Raen
__________________________________________________________________________________________________________________

A katona elveszi a felé nyújtott, rezeket,és a kezedbe nyomja az agyag korongot. Valami számsor van bele ütve, de még meg sem tudod igazán nézni máris a kapuk túloldalán találod magad, megdöbbenve ily mértékű udvariatlanságon, még csak válaszra sem méltatott. Figyelme már a mögötted várakozó kordéra irányul.
Az átkelő másik oldalán egy magányos lovas szólít meg, szinte közvetlenül a csalódott átkelésed után. Ránézésre valami muzsikus féle lehet, a hátára valami húros hangszer van átalvetve, bár ennek valamiért két nyaka van...
Egy szürke deresen ül, bal vállán bíbor kockás köpeny, lábán csillogó fekete csizma. Szeme barátságos mélybarna, hangja is megnyugtatóan mély tónusú. Rövid barna haja viseletes széles karimájú kalap alól tűnik elő.
-Üdv cimbora! Hallom szállást keresel és nem veted meg a jó társaságot?! Ne foglalkozz ezekkel, míg tart a szolgálat egy kortyot nem ihatnak, és ez rányomja a bélyegét a hangulatukra!
Mindezt azért olyan hangosan mondja, hogy a "sorompóban" állók is hallhassák.
Válaszul a torony egyik lőréséből egy ismeretlen keze félre nem érthető mozdulatokkal jutalmazza.
-Tarts velem! Ne bánod meg vagy ne legyen a nevem Kralo Hugio! Parádézva megemeli a kalapját. Innentől egészen a fővárosig csak a falusi kocsmákban lehet igazán jót szórakozni, és ne adj isten egy kis falusi fruskával megpihenni. Kacsint rád.
-Nos velem tartasz cimbora?

[Vigo Odrich]

__________________________________________________________________________________________________________________
Helyszín:Haonwell, egy mellékutcában
Időpont:3701. év 2. hónap 10. nap
Helyszínen töltött idő:1. nap, reggel
Időjárás:Napsütés, kellemes tavaszi meleg, enyhe széllel.
JK:Yun Lan
__________________________________________________________________________________________________________________

Nézegeted az emberek áradatát de sajnos ,még nem vagy itt olyan rég óta, hogy a szokásostól elütő mintát vegyél észre az emberek mozgásában. Van, hogy némelyik kofa gyanúsan néz feléd aztán már indul is és tűnik el a tömegben, és a vészcsengőd elhallgat. Arra a megállapításra jutsz, hogy még át kell venned a hely "szagát" mert így csak farkast kiáltva szaladnál egyenest a vesztedbe.
A kis utcában csak érkező és távozó lakosok mozognak körülöttetek, irányuktól függő leterheltséggel. Arra már rájöttél, hogy vélhetőleg itt folyik a város élelmiszer ellátása, gyakorlatilag más portékát nem is látsz se a vevőknél se az árusoknál.
A kölyök is természetesen viselkedik, még nem sikerült kópéságon fognod.
-Yun , értöm.
Végighallgat türelmesen, aztán mint a nevelő az iskolában a diáknak elkezd magyarázni.
-No meg ne sértődj komám, de azt hiszöm Te valami nagy távoli helyrül szakadhattál ide. Itt bármit megkaphatsz ha van pízöd, és másnap akár íhen is dögűhetsz ha nem tucc fizetni. Így nem az a kérdís, hogy hova akaró menni hanöm hogy mennyid vagyon rá?!
Amit a kucsiná attá azé a Lápban jó ha egy fejadagot adnak. Oszt így számójjá utánna hogyan és mit is akaró.
Tekintetet tiszta és a szemedbe néz folyamatosan, nem kapkodja a tekintetét sehova, vagy nagyon profi, vagy nem lódít... túl nagyot.

[Shia-ko]

(Hoal cwa Raen)

- Hoal cwa Raen vagyok. Szívesen veszem a jó társaságot. - Mondom nevetve. - Ismerem a katonasorsot. Majd megenyhülnek, ha véget ér a szolgálat. Remélem nem túl válogatósak a lányok. - szomorodom el. - Remélem te sem sietsz, mert bár munkát keresek, de egyelőre ki akarom élvezni a szolgálat végét. - Lépésre ösztökélem a lovam. - Merről jössz és merre mész? Látom muzsikus vagy. Én egy egyszerű kardforgató, de azokra mindenhol szükség van legalább, így nem aggódom, hogy felkopik az állam.
<Amilyen morcos volt a katona, anniyra kedves ez a fickó. Társasággal sokkal kellemesebb az utazás. A fogadókban meg remélem tényleg kedvesek a lányok.>

[Quator ar Zaraquer]

(Yun Lan)

*Továbbra is mosolyogva hallgatom a fiút. Majd hasonlóan oktató hangon válaszolok neki.*

-Nos Tim. A gazdaság úgy működik, hogy én vagyok a vevő, te pedig aki eladja a szolgálatait. Éppen ezért nem nekem kell felajánljak neked előre egy összeget, hanem neked kell felmutatnod, hogy mivel tudsz szolgálni és minek mennyi a pontos ára. Majd ezek alapján én eldöntöm, hogy akarok-e tőled venni bármit is vagy sem. Ha pedig megtetszik valamelyik ajánlatod, akkor azok közül majd én kiválasztom a pénzemnek megfelelőt. Az előleget azért kaptad, hogy ne mondhasd, hogy nem vagyok komoly vásárló. Innentől kezdve rajtad áll, hogy sikerül-e valamennyit keresned az idegenvezetéssel vagy valaki más szolgálatait fogom igénybe venni, aki ténylegesen szolgáltat is nem csak pénzt akar előre és látatlanba kicsikarni a vevőjéből.

[Vigo Odrich]

__________________________________________________________________________________________________________________
Helyszín:Haonwell, a szállás előtt
Időpont:3701. év 2. hónap 10. nap
Helyszínen töltött idő:1. nap, reggel
Időjárás:Napsütés, kellemes tavaszi meleg, enyhe széllel.
JK:Yun Lan
__________________________________________________________________________________________________________________

Tim téged néz és közben egyre csalódottabbnak tűnik.
-Én figyölmöztettelek, hozzám ne györe sírni! Szóva kéne egy ágy amibű nem pakónak ki az elsű este?! Kezével a tér átellenes oldala felé int, egy vaskos torony irányába.
-Közel van, a tír túodalán a Három Bíra, nem túl occsó, de a Strázsadumb felül a harmadik ház. Most a mögötted elterülő városrész felé magyaráz.
-Kicsit meszíbi a Kacska Kacsa ez a Hanoban van, egy varga, Dietrich Nourwukaiken pínzöli, ócsóbb tisztes ház. Végül abba az irányba tekint ahonnan a kocsid is érkezett.
-Van egy rakat tetű-tanya a Treis-ben, ott tényleg csak a fedílt a fejed fölött köll kipöngetni. Egy pillantra elhallgat majd vállat von.
-Nem utolsósorban, ha nöm teccik tucatszám van a tír körül fogadó, bár mindbe nem öngedtek még be és vagyon olyan is ahová Én nöm mennék!
-Melyik az ami' mögnízné?
Mindeközben a hátát a falnak veti és egy kavicsot vesz elő a zsebéből, azt kezdi pörgetni a keze bütykein.
-Akármelyikhez elviszlek 15 koronáírt, ez itt a szokás! Kicsit fel is húzza az orrát, ne hogy már Őt nézzék csalónak!