JK: Con Romualdo della Muerta Helyszín: Warvik tartomány, nem messze a gorviki tábortól Időpont: délután
*Guido a gorviki csapatok felé sandít.*
- Elég nagy ez a tábor...Warvik melyik részéről jött pontosan? Nouvo de Muertos Lovagrend ugye? Azoknak milyen is a címerük?...Ha gondolja, tartson velem egy darabig, én legalább tudom, hogy kit keresek, még ha nem is tudom, hogy merre van. Talán megtudja majd valaki mondani, hogy kinél kell jelentkeznie...Van valaki a rendjéből akiről biztosan tudja, hogy itt állomásozik?
*Közben lassan eléritek a szélső sátrakat és az őrködő katonákat, akik éberen figyelnek titeket, de nem állnak az utatokba.*
JK: Con Romualdo della Muerta Helyszín: Warvik tartomány, nem messze a gorviki tábortól Időpont: délután
*Guido kurtán biccent, közben a lovad nyergéből a katonákat figyeli. Amazok figyelemmel kísérnek titeket egészen addig, amíg el nem éritek a sátrak vonalát. Amikor odaértek, Guido elővesz a ruhája egyik zsebéből egy lepecsételt papírost, hanyagul meglengeti és fennhangon közli az abradoi gyalogosokkal:*
- Szép napot a katonauraknak! Ezt a levelet Gennaro da Sousa száznagynak hoztam, meg tudják mondani, hogy merre találom a sátrát? Ha jól tudom, a rokmundi vértesekhez van beosztva...
*Szúrós tekintetek néznek rátok, de csak egyik gyalogos – amolyan tisztnek kinéző idősebb katona – válaszol:*
- Maguknak is jó napot uraim!...Hát, megmondom őszintén, elég nagy itt a kesze-kuszaság, így aztán fogalmam sincs, hogy merre táboroznak a rokmundiak! De ha tovább mennek, biztos lesz aki megmondja...
*Így aztán gond nélkül tovább tudtok haladni. A sátrak felállításakor a nagy összevisszaság közepette is próbáltak valamiféle átjárhatóságot kialakítani, még ha nem is sikerült tökéletesre. Vannak négy-öt lépés széles ”utcák” a sátrak között, amiken haladva egyre beljebb haladtok a táborba. Mindenfelé zászlók és címerpajzsok, a legtöbbről csak sejtésed van, hogy hová is való a tulajdonosa. Guido néhányszor megszólít egy-egy katonát és útbaigazítást kér. A legtöbbször csak körülbelül tudják az irányt megmutatni a rokmundi vértesek felé. Jó fertályórát bolyongtok és kérdezősködtök, amire – viszonylag – pontos útvonalat kaptok egy ellátmányt cipelő kovácsinastól. Így már sokkal céltudatosabban tudtok haladni a célotok felé. Még nem éritek el a keresett egységet, amikor a sok címer és zászló között felfedezel egy ismerős lobogót: a családod régi birtokának a szomszédságában lévő terület urának hattyúcímeres lobogóját. Jól emlékszel Zarathe da Maggo báróra. Bár többször is megnősült, gyereket nem sikerült összehoznia, így utód nélkül maradt. Lassan megöregedett, közben a földjei nagyobbik részét eladta, csupán egy kis völgyben álló kastélyát tartotta meg, ahol néhány szolgálóval éldegélt. Bizonyosan a háború miatt kényszerült elhagyni a birtokát.*
- Guido! Nézze! Látja azt a hattyúcímeres lobogót! Az Zarathe da Maggo báró. Megkérdezem, hogy merre kell lejelentkeznem. - mutatok a lobogó fele, majd intek Guidonak, hogy jöjjön utánam..
- Családom régi birtokán szomszédok voltunk... Többször megnősült de utódot nem sikerült maga után hagynia... Most egy völgyben él egy kastélyban... - Mondom Guidonak.
JK: Con Romualdo della Muerta Helyszín: Warvik tartomány, a gorviki táborban Időpont: délután
*A sátorból nem szűrődnek ki zajok, és nem is lehet belátni. Amikor közelebb lépsz a bejárat felé, az egyik közelben állomásozó – szemmel láthatóan unatkozó – fiatal abradoi gyalogos hangosan rátok szól:*
- Hé te! Kit keresel? A báró nincs odabent...
*Nagyjából ekkor veszi észre, hogy egy nemesemberrel beszél.*
- Ó...Ezer bocsánat nagyuram! Csak most vettem észre, hogy ön egy abradon...Szóval a báró úr nincs a sátrában, éppen eligazításon van a száznagy úrnál...
*A idegesen a földet nézi, bizonyosan szégyenli magát, hogy nem vette észre azonnal, hogy kivel beszél.*
JK: Con Romualdo della Muerta Helyszín: Warvik tartomány, a gorviki táborban Időpont: délután
*Pillanatok alatt elvörösödik a katona, idegesen köhint egyet, majd válaszol:*
- Khm...Gondolom a parancsnoki sátorban lehet, általában ott kapják meg az új parancsokat a szakaszvezetők...
*Egy pillanatra elhallgat, majd a arcán felismerés tükröződik, és a sátrak közötti utca felé mutat:*
- Szerencséjük van, éppen most érkezik a báró...
*Ha a megadott irányba nézel te magad is láthatod a közeledőt. Nem egészen úgy fest, mint akire emlékeztél: Majd' két méter magas, jóképű, legfeljebb huszonöt éves férfi érkezik a sátrak között. Hosszú fekete haját tucatnyi szoros fonatba rendezve viseli, ferdén metszett szemei kutatóan figyelik a környezetét. Tompán fénylő félvértet visel, oldalán vaskos pengéjű kard fityeg. Határozott léptekkel masírozik a hattyúcímeres sátor bejárata felé.*
- Üdvözlöm Báró úr! - Etikettnek megfelelően viselkedve meghajolok. - Épp Önt kerestem. Most érkeztem Nouvo de Muertos Lovagrendtől. Leszeretnék jelentkezni illetve elhelyeztetni magam. Con Gosep Romualdo vagyok. Ő itt Guido - Mutatok az öregre.
JK: Con Romualdo della Muerta Helyszín: Warvik tartomány, a gorviki táborban Időpont: délután
*A megszólított férfi alaposan végigmér, majd a békés időkben használatos etikettnek megfelelően ő is meghajol és köszönt titeket:*
- Üdvözlöm Önöket! Bár szívesen segítenék, de valószínűleg nem nálam kell jelentkeznie...A lovagrendjétől nincsenek itt mások? Talán náluk kéne jeleznie, hogy megérkezett, vagy egyszerűen menjen a parancsnoki sátorhoz, ott majd útba igazítják!...Ismerős a neve, bár nem tudom honnan. Nem küzdöttünk egymás ellen a '98-as Gascalo-i lovagi tornán?
*Néhány pillanatig gondolkodik, de hamar túlteszi magát azon, hogy – egyelőre – nem tud téged hova tenni. Te persze még nem küzdöttél soha az említett tornán, bár már hallottál róla. Arról híres, hogy a lovagok sokszor vetnek be a küzdelmek folyamán apró, néha elég aljas trükköket és cseleket. Természetesen a méreg és a mágia használata ott is tiltva van. Egy-két rendtársad szinte minden évben indul a ”gascaloi piszkos játékok”-on, de a végső győzelmet még egyikük sem érte el. Mindenesetre a ”Báró” még csak nem is hasonlít arra az emberre, akit te Zarathe da Maggo néven ismersz. Talán egy kicsit az orra íve...*
<<...Hm.... ez igen különös.... ki lehet ez az ember valójában....>>
- Jó uram én nem küzdöttem még azon a tornán csak pár rendtársam... Viszont a nevem Régről lehet ismerős.. Régen elméletileg Ön a Családom melletti birtokon élt Warwikban... Mindenesetre megfogadom a tanácsát s felkeresem a parancsnoki sátrat... Merre találom?
Amint lehet s a helyzet is úgy hozza elköszönök s megyek a megadott irányba... Fáradt vagyok... Jól esne aludni...
JK: Con Romualdo della Muerta Helyszín: Warvik tartomány, a gorviki táborban Időpont: délután
*A férfi szemében felismerés csillan.*
- Ááá, tényleg! Az Öreg régi birtoka melletti család! Hát, én sajnos nem sokszor voltam arrafelé, de biztos az Öreg említette a családja nevét, onnan volt ismerős...Jöjjön pihenjen egy kicsit, igyon egy kupa bort nálam! Jöhet a kísérője is...Vagy ha nagyon sietnek, maguk mellé adom az egyik emberemet, aki elkíséri önöket a parancsnoki sátorig...
JK: Con Romualdo della Muerta Helyszín: Warvik tartomány, a gorviki táborban Időpont: délután
*Guido kurtán bólint, majd miután kiköti a lovadat az egyik sátortartó póznához követ titeket a sátor belsejébe. A sátor egyszerűen van berendezve, ami érthető a körülmények miatt. Az egyik sarokban egy állatbőrökből kialakított fekhely van néhány pokróccal. A sátor közepén egy háromlábú asztal áll, mellette egy elég rozogának és gyengének tűnő fém szék. Az asztalon elég nagy rendetlenség van, ugyanis tele van pakolva papírlapokkal, írószerszámokkal. Látsz még két nagy ládát; az egyiknek lapos a fedele, így asztalként is funkcionál. Van egy fegyverállvány is, amiről éppen hiányzik a vért, de a fegyverek – buzogány, kard és kopja – az állványon pihennek. A báró beljebb tessékel, majd a kisebbik ládát felnyitva egy borospalackot és három fém kupát szed elő. Közben szabódik:*
- Megkínálnám hellyel, de csak ez az egy székem van és nem biztos, hogy elbírná egy páncélos ember súlyát...Ez a bor nem a legjobb, de azért még mindig jobb attól a lőrétől, mint amit az ellátmánnyal adnak...Meséljen, találkozott már az ellenséggel? Hol harcolt eddig ellenük?
*Eközben önt mindhármótoknak a borból. Vörösbor, az illatából ítélve jófajta.*