Fekete Kastély (ÚTK)

[Ralog Gebbro]

Kyrylo

*Miután a hölgy leült az asztalhoz helyet foglalok én is az asztalnál mellette.
Apol mester szavára nyugodtan hozzálátok a vacsorának, ám előtte mindenkinek jó étvágyat kívánok közös nyelven.*
- Jó étvágyat mindenkinek!
*Hallgatom a bölcs mondandóját, majd a kérdésére pillanatnyi szünet után elsőként válaszolok.*
- Az én segítségemre biztosan számíthat Apol mester. - *határozottan mondom egy méyl pillantást váltva a mesterrel, majd tekintetemet a vendégeken körbejáratom és kíváncsian várom az ő válaszukat.*

[Thor]

(Graion Dennirwen)

*Meglepetten veszem észre, hogy nem mondja tovább. Sőt tőlünk vár választ, hogy elválaljuk e, vagy sem. Ez azért fura nekem, mert az iskolában, ahol a mágikus tanokat tanultam, sokszor volt valami kis feladat, amit meg kellett oldani, de ott mindig kaptunk valami kiinduló dolgot.

<Talán először megvárja, míg elvállaljuk, és csak utána mondja tovább. Biztos így van, különben elég nagy bajban leszünk, legalább is én. Hisz fogalmam sincs, hogyan kezdjek bele a kutatásba.>

*A mesterre nézek, és tiszteletet adva felé válaszolok.

-Természetesen Lar-dor felavatott varázslójára számíthat mester. -* És bólintok felé.

[Togar]

(Zenir Argun)

A felismerés miszerint ugyanabban a fogadóban szálltunk meg érdekessé teszi a dolgokat, ez vagy véletlen vagy valaki így intézte mindenesetre kíváncsi vagyok a feladatra.Miközben hallgatom a mester szavait nekilátok az étkezésnek nem eszem sokat ismerve a fogadások menetét ahol jó sok féle étel van és szándékszom mindet megkóstolni.Mikor abbamarad a monológ és hallom társaim szavait csatlakozom hozzájuk.

-Rám is számíthat mester, egy hölgy megmentése mindig is nemes feladat volt számomra, ha elmondja a részleteket meglátjuk lesz-e kérdésünk.

Én gyakorlatias szempontból közelítem meg a dolgokat ha túl sokat udvariaskodunk akkor sok értékes információ veszhet el ami az ilyen esetekben elég fontos lehet.Így érdeklődve várom a részleteket.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, este
Résztvevők: Kyrylo, Sharifah, Graion, Zenir
__________________________________________________

Kyrylo, Sharifah, Graion és Zenir

- Azt majd talán én mondanám el. – szól egy hang az ajtóból.
A közbeszóló egy ötvenes éveiben járható férfi. Arcvonásait az idő már kikezdte, de még tartja a férfias éleket. Dús szemöldök, hidegkék szem, markáns áll. Kissé robosztus termetű, de az éles szem kiszúrhatja a rafinált ruhákkal takart petyhüdtség jeleit. Bár már nincs ereje teljében, a jövevény mégis egy jelenség, kire oda kell figyelni.

- Üdvözlöm Önöket kedves vendégeim! Aki még nem ismer, annak bemutatkoznék: Haag dul Merrun gróf vagyok. Örülök, hogy elfogadták a meghívásomat, bármilyen furcsán hangzott is.
- Az ügy amiben a segítségüket szeretném kérni személyes és igen - hmm - kényes természetű. Hogy jobban megértsék helyzetemet, szeretnék pár szót az előzményekről ejteni, bevezetés gyanánt.

Kissé elgondolkozva mereng egy pillanatig maga elé, mint aki összeszedi gondolatait, hol is kezdje a történetet. Majd így folytatja:
- Három éve özvegyültem meg, gyermekeim a nagyvilágba szóródtak szét tanulás céljából. Meglehetős magányom szerencsére - dereng fel arcán a mosoly - csak két évig tartott, ugyanis tavaly a valthagore-i hercegi bálon megismerkedtem Liannával. Ő egy északi nemes lánya, kit a mostohája üldözött el, az apja halála után.

Itt egészen ellágyulni látszik a gróf, Apol mester pedig elnézően mosolyog a nem létező bajsza alatt. A gróf tovább mesél: - Fél év után kapcsolatunk Liannával elmélyült annyira, hogy ideköltözzön Merrunba. Megkedvelte a várost, és a környékét, ráadásul gyakrabban találkozhattunk is. A múlt héten viszont nem jött el a megbeszélt találkozónkra, és azóta sem hallottam felőle. Egy szolgálólányt küldtem hozzá másnap, mikor nem jelentkezett, de ő sem tért vissza. A háza látszólag kihalt, néptelen, így a legrosszabbtól tartok.
- Kérem önöket - s itt a gróf egészen kétségbeesettnek látszik - derítsék ki mi történt Liannával! Attól félek elrabolták, mivel szépsége egészen rendkívüli és biztosan sokaknak nem tetszett, hogy kosarat kapott tőle. De akár a mostanában a környéken tábort vert haramiák is elkövethették e szörnyű tettet, hisz a hölgy jó módban él.
Azt kérem önöktől, - az lenne a feladatuk, hogy keressék meg Liannát, és hozzák vissza hozzám biztonságban! Ha megteszik e szolgálatot nekem, fejenként 20 aranyat adok Önöknek.

Apol mester feláll, és a láthatóan kissé megrendült grófot az asztalhoz vezeti, majd egy pohár bort diktál belé.
Felétek fordul a művelet végeztével:

- Van kérdésük hölgyem és uraim?

[Yvett de Crei]

Sharifah

*Kedves mosollyal nyugtázom Kyrylo udvariasságát az asztalhoz való segítségnyújtásánál.
A vacsorához hozzálátok szépen, illendően - bár végigcikázik a fejemben, hogy ez talán a második étkezésem a mai nap, de hát volt az ember lányának más dolga is napközben.
A mester kérdésére, mi arra irányul, hogy elvállaljuk-e a feladatot határozottan nézek a szemébe.*
- Én már délben válaszoltam erre a kérdésére Apol mester. Nem szoktam megszegni a szavam, vagyis nem gondoltam meg magam.
*A gróf úr megjelenése mondhatni váratlan fordulat, ám mindig jobb mint másod kézből informálódni. Természetesen a grófot üdvözlöm megfelelően; mondanivalóját pedig csendben és figyelmesen hallgatom végig.
A felvázolt történet több kérdést is felvet bennem, s ha már mindenki emésztgeti az információkat én megszólalok.*
- Gróf úr, ne haragudjon meg kérdéseimért, ám úgy vélem, hogy elsősorban a családi helyzetet kellene letisztázni. Azt mondta, hogy a gyermekei szétszóródtak a világban. Volt valamelyik gyermekének eme kapcsolat ellen ellenvetése? Volt aki nem örült ennek?
A kedveséről is kérdeznék...
Elképzelhetőnek tartja - már, ha ismeri a történetét annyira, hogy válaszolni tudjon... szóval elképzelhetőnek tartja azt, hogy a kedvese mostohája talált rá a hölgyre, és ... öhm... A mostoha megbízásából tűnhetett el a kedvese?
...
Mivel foglalkozott a hölgy általában? Voltak barátai, akik gyakran meglátogatták, vagy akiknél gyakran megfordult? Voltak ellenségei? A kikosarazott férfiakon kívül... Esetleg olyan hölgyek, akik rivalizáltak vele önért...
És az Ön ellenségei? ... Mert gondolom ilyen pozícióban az ember akaratlanul is szert tesz ilyen nemkívánatos személyekre...
Kérem gróf úr gondolkozzon mélyen és próbáljon meg minél több információval ellátni bennünket, bármilyen apróságnak is tűnhet. Lehet egy apróság, mit ön nem tart fontosnak, lehet az a kulcs a kedveséhez.
*Csak úgy záporoznak a kérdések belőlem - ha már egyszer elkezdtem, nem igen tudom abbahagyni amíg van mondanivalóm, kérdeznivalóm. Arcomon komolyság mutatkozik - ami lehet érdekes kontrasztot ad fiatalságommal, de szememben a segíteni akarás határozottsága csillog.*

//Kinézet:
1,62 láb magas, 50 kg, napbarnított bőr (dzsad nő), fekete fenékig érő hullámos haj melyet jelenleg kibontva visel, kékeszöld szem.
Lábán egy homokszínű cipő, melyben eltűnik a királykék buggyosaljú nadrág szára. Felsőtestére egy bordó blúzszerűséget vett fel, aminek az ujja könyékig ér, de az alja a lábszárközepéig. A blúz a derekától kezdve lefelé bővül, s elöl jobb oldalt teljesen hasított. Emámét (turbán) jelenleg nem visel, de egy azúr színű arcfátyol takarja arcának vonalait. Ékszereket visel: egy díszes több soros 'v' alakú nyakéket, mely a dekoltázsára vonzza a tekintetet, egy karkötőt, melyet bal kezén visel, és egy gyűrűt, mely a jobb kezének gyűrűsujján van. Kép a karakternév alatti linken)
Fegyver nincs nála. //

[Ralog Gebbro]

Kyrylo

*A gróf úr mondandóját türelmesen, odafigyelve végig hallgatom. Egyes részeknél a szemöldököm igencsak felhúzom, bár nem adok hangot a hallott ellentétes információknak.
Egyenlőre nem kívánom elmondani senkinek információimat a hölgyről, majd beszélek Apol mesterrel a vacsora után négyszemközt, ha tudok.
Sharifah szavaira, kérdésözönét végighallgatom, néha-néha egy két fejbiccentéssel helyeslem a feltett kérdéseit.
Miután végzett mondandójával feléfordulok és egy picit biccentek feléje elismerően, majd a gróf úr válaszait várom figyelmesen.*

[Thor]

(Graion Dennirwen)

*Az udvari etikettnek megfelelően köszöntöm a grófot, majd csendben végighallgatom mondandóját.

<Tehát a gróf szerelmét kell megtalálni. Vajon ember, vagy esetleg félvérről lenne szó? Nem-nem, biztos ad a nemesi nevére, és nem jön össze egy félvérrel, legalább is nem nyíltan. Bár ki tudja, hogy milyenek itt a szokások. És vajon miért idegeneket kér meg a feladatra, talán nincs egy megbízható embere sem, Apol mestert leszámítva?>

*Gondolataimat lassan szétrebbenti a dekoratív nő, kérdés özöne. Csak csendben ülök, és hallgatom a sok kérdést, és nem értem hova ez a kapkodás.

<Talán félre kellene vonulni mindenkinek, és hosszú beszélgetések, és tanácskozások közt kellene a kérdések tartalmát megvitatni, majd utána kellene a gróf úr színe elé járulni. Érdekes ez a kapkodó, emberi gondolkodás, nagyon érdekes.>

*Egyelőre csöndben maradok, és megvárom míg válaszol a kérdésekre. Miután ez megtörtént köhintek egyet, ezzel jelezvén, hogy szót kérek.

-Tisztelt méltóságos úr. Megígérem, hogy teljes tudásomat e nemes hölgy, Lianna felkutatásának szentelem. Nekem uram egy kérdésem lenne, ki az, kiben annyira megbízik, hogy kedvese életét, vagy a sajátját a kezébe adná, és önön kívül uram, ki ismeri legjobban a itt Liannát? Fontos lenne tudnunk, hogy kiben bízhatunk meg, ez ügy kapcsán.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, este
Résztvevők: Kyrylo, Sharifah, Graion, Zenir
__________________________________________________

Kyrylo, Sharifah, Graion és Zenir

A gróf elismerő pillantással nyugtázza a kérdések özönét, melyekkel bombázzátok. Kicsit meglögyböli a poharában maradt nyeletnyi bort, lehajtja, és Apol mesterre pillant. Egy röpke pillanatig diadalmas kifejezés ül ki az arcára, amolyan „ugye megmondtam”. Aztán ismét elkomorul és nagy sóhaj kíséretében válaszol nektek.

- Látom, önök nem vesztegetik az időt, ez dicséretes. Megpróbálok minden kérdésre választ adni, ha valamit kifelejtenék, elnézésüket kérem. Mostanában kissé ziláltak az idegeim.
- Nos, a gyermekeim… - elgondolkodva néz maga elé pár pillanatig, majd vállat von. – Ha jól tudom, az idősebb fiam Erionban szórja a pénzem, betársult valami kereskedőcsaládhoz. A leányom Erigow csodáinak és báljainak bűvöletében él, míg legfiatalabb gyermekem a valthagorei herceg alatt szolgál jelenleg apródként, ritkán látogat haza. Nem hinném, hogy egyáltalán foglalkoznak apjukkal a napi elfoglaltságaik mellett…
- Lianna nem sokat beszélt a családjáról, ám amit elmondott, az alapján a mostohája csak örülne, ha soha többet nem térne vissza. Nem tartom valószínűnek, hogy a régi családja keresésére indulna.
- Mivel foglalkozott? Igazából sose kérdeztem meg tőle. A szokásos úri dolgok, gondolom. Amíg én a hivatalos ügyeket intézem addig Ő éli a saját életét. A kapcsolatunk több is, kevesebb is, mint egy házasság… Nehéz ezt megfogalmazni.
Nem tudok arról, hogy lenne különösebben barátja. Természetesen az ő társadalmi rangjának megfelelő személyekkel tart fenn kapcsolatot, de hogy barátja… - ingatja a fejét.
- Ellenségei mindenkinek vannak, ez alól én sem vagyok kivétel. Ám ezen a vidéken az ellenségek családját nem szokás felhasználni a céljaink eléréséhez. Amolyan „ha te sem, akkor én sem” alapon. Jól felfogott érdeke mindenkinek, hogy legalább a családot ne kelljen félteni… Úgyhogy nem nagyon vagyok képes senkiről sem feltételezni, hogy így akarjon nyomást gyakorolni rám…
- Megbízni csak nagyon kevés emberben bízom meg. Ezek között az első és legbizalmasabb barátom Apol mester. – biccent az öregebb férfi felé a gróf.

- Kérem, legyenek diszkrétek, és nyugodtan keressenek engem, ha a nyomozáshoz bármilyen segítségre lenne szükségük. – teszi hozzá Apol.

[Thor]

(Graion Dennirwen)

*Végig hallgatva a nemest egy kicsit elgondolkodok.

<Érdekes. Az elmondása szerint nincs semmi ok arra, hogy a nőt elrabolják. Nincs haragos. Talán esetleg egy szekta, vagy ki tudja a nő mibe keveredhetett bele. Talán ha körbe néznénk a házban, ahol lakott, akkor többet tudnánk.>

*Egyelőre nem teszek fel kérdéseket. Megvárom a többiek mit szólnak.

[Ralog Gebbro]

Kyrylo

*A gróf úr szavait türelmesen végighallgatom. Elgondolkodom Lianna azon tettéről, hogy nem mondott igazat.*
- Bocsásson meg gróf úr modortalanságomért és feltételezésemért... - *pillanatnyi szünetet tartok, míg felállok a helyemről, s enyhén meghajolok a gróf felé* - Nem lehetséges, hogy a nemeskisasszony nem mondott önnek igazat a múltjáról? - *Őszintén és nyíltan nézek a grófra kémlelően.*

[Yvett de Crei]

Sharifah

*Valahogy nem stimmel számomra, hogy semmi érdek nem látszódik a nő eltűnése mögött...
Igaz... nem feltétlenül kapcsolati körön belül lehet az indíték. Vannak a világon "vadászok" is...
Hagyom a többieket is kérdezni, többen többféleképpen gondolkodunk... Erre Kyrylo feltesz egy olyan kérdést, ami megdöbbent még engem is. Felszisszenek hangosan, majd magamba folytom ahogy tudom...*
<Mi?... Csak így ismeretlenül megvádolni egy nemes nőt azzal, hogy hazudik? Ha a gróf tényleg szereti ezt a nőt, akkor most asszem elszabadul a pokol, ha eme úrfi nem járatos az itteni etikettben...>
*Visszafogottan várom a gróf válaszát (tetteit?...); ebbe a kérdésbe nem kívánok belefolyni, bár ez is egy lehetséges szál...*

[Togar]

Zenir Argun

Csendesen üldögélek az asztalnál figyelem a többieket és meghallgatom a kérdéseket, s a rájuk kapott válaszokat.Érdekes társaság gyűlt össze az asztalnál, a hosszúéletű a maga távolságtartó modorával, a hölgy aki gyönyörű és kísérője, akik felettébb érdekesek. Nem ltszik kalandozótípusnak látszik a ruházatán, nem ehhez van szokva.Mindennek van oka és az okoknak következménye ahogy a mesterem mondogatta.

-Gróf úr nekem egyetlen kérdésem, mitől biztos abban hogy nem költözött el szó nélkül? Meglehetősen furcsa hogy egy nemes és kísérete nyom nélkül és tanúk nélkül eltűnjön.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, este
Résztvevők: Kyrylo, Sharifah, Graion, Zenir
__________________________________________________

Kyrylo, Sharifah, Graion és Zenir

A gróf enyhén összevonja a szemöldökét Kyrylo kérdésére, és bár azonnal vissza akar vágni, Apol mester keze kissé megszorul a vállán, így visszafogja magát.
Fúj egyet, majd vállat von, mint aki túlteszi magát a kérdés pimaszságán.
- Nincs okom feltételezni, hogy Lianna bármiben is hazudott volna nekem. Őszintén szólva a múltjával kapcsolatban nem is érdeklődtem nála, hiszen a jelen fontos, és ami azóta történt kettőnk között, amióta megismertem.
Abban viszont biztos vagyok, hogy amióta együtt vagyunk, sose kellett csalatkoznom benne, vagy az őszinteségében.

Pár perc néma hallgatás után Zenir teszi fel a következő kérdését, míg a többiek az eddig elhangzottakat emésztik.
Ennek a kérdésnek hallatán viszont a gróf még inkább elsápad, majd felpattanva remegő hangon válaszol.

- Már megbocsásson uram, de még a feltételezés is abszurd! Miért tenne ilyet? Semmi oka nem lenne rá, hiszen szeretjük egymást… - s bőszen, ám kifulladva bámul rád, Zenir. Láthatóan a kérdés további feszegetése esetén nem áll jót magáért, és Apol mester sem fogja tudni lecsillapítani.

[Thor]

(Graion Dennirwen)

*Észre véve leendő társaim veszélyes kérdéseit, tartok attól, hogy egyáltalán épségben kijutunk ebből a szobából.

<Nem csodálkozok azon, hogy a történelem során az embernépek képesek voltak birodalmakat elpusztítani egy hirtelen jött érzés miatt. Nincs logikus gondolkodás menet, szépen felépített elméletek sokasága, melyek elmélkedésével lassan megjelenik előttük a megoldás a problémára.>

*Mikor látom, hogy a gróf indulatai lassan már nem tarthatók kordában megszólalok, és próbálom elvonni a figyelmet a lelkében lüktető indulatról, és fájdalomról.

-Bocsásson meg nekünk nemesen született. Mi magunk csak mihamarabb meg szeretnénk találni kedvesét, és mivel időnk szűkös, muszáj bizonyos formaságot mellőznünk. Eszünkben sincs az urat megbántani, vagy ne agy isten megsérteni. Engedelmével, mondta, hogy kedvesének háza kihaltnak tűnik. Ha megmondaná merre találjuk, még ma este körbenézhetünk a nemesi épültben, hátha többet tudunk meg. Természetesen, csak ha a többiek is így gondolják. -* Nézek az asztalnál ülő társaságra.

[Yvett de Crei]

Sharifah

<Hm...hm...
Érdekes szemlélet egy nemestől. Hiába, nem egyforma itt senki sem.>
*Garion mondandója után én is fűzök pár szót az esethez engesztelő hangnemben.*
- Gróf úr, nem hinném, hogy társaim szánt szándékkal provokálnák önt ilyen gondolatokkal, megjegyzésekkel, csak épp a saját módjukon, a saját életükből merített, látott esetleg tapasztalt események miatt közelítik meg ily téren eme esetet. Megértem, hogy önt ezek a kérdések felzaklatják, de kérem, hogy nézze el nekünk, az alapos munkához, ahhoz, hogy a kisasszonyt megtalálhassuk ezeket a kényes kérdéseket is tisztáznunk kell.
...
Az ötlettel egyet értek, miszerint a kisasszony házánál többet tudhatunk meg eltűnéséről.