Tristani Krónikák I (ÚTK)

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 11. nap, dél
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Seela és Arg, a tábor maradványainál üldögéltek. Seela a már alig vérző sebét kötözi le egy tiszta rongy-darabbal, remélve, hogy ez elegendő az átmeneti sebellátáshoz.
Legalábbis addig, míg Ramani meg nem tudja nézni a sebet.
Arg, a nyárson már éppen szenesedő húsban egy hatalmasra, - majd fél méteres nagyságúra - nőtt patkányt látsz.
Viszont a „zsákmány” bőven tartalmaz a fogadóból elhozott ételt is. Igazi rabló társaság volt ez.
A sok kiömlött vérre és egyéb belsőségekre kezdenek nagy rajokban legyek és darazsak szállni.
Hamarosan egy két nagyobb dögevő is fel fog tűnni itt, legalábbis Seela, te ezt sejted.
Ám a két társatok még nem ért vissza…

Ramani, megtalálod Yvettet, de a kérdésedre nem válaszol, csak mered a semmibe.
Arcán iszonyat, tekintete üveges.
Nem kell nagy tudornak lenned, hogy rájöjj: sokkos állapotban van.
Jelen pillanatban eléggé tehetetlen és nem sok segítséget tud nyújtani.
Mondjuk ez érthető is, azok után, hogy milyen mészárszéket rendeztetek az előbb. Láttál már erősebb idegzetű férfiakat is összeomlani kevesebb miatt is…

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Amint kész vagyok az ideiglenes sebkötözéssel, próbálok valami használható nadrágot és felsőt keríteni magamnak, amibe átöltözhetek, természetesen nem az ork szeme láttára, mivel finoman szólva enyhén „koszos” a rajtam lévő ruha. Ramani meg ki tudja mikor keveredik vissza. Ha maradt még víz, lemosom az arcomat és még azokat a helyeket, ahol vért és egyéb ocsmányságot találok. De előtte odaszólok az orknak: *

- Arg, megtennél nekem valamit? Az óriás teteméhez kellene hordani a goblinok tetemét egy kupacba, majd a földön található vér és egyéb belsőségekre homokot kellene szórni. Nem akarok dögevőkkel hadakozni, és a legyekre és kukacokra sem vagyok kíváncsi. Én is megyek mindjárt segíteni, csak keresek valami ruhát magamnak, amibe átöltözhetem.

< Ha szerencsém van, végez, mire én egyáltalán eljutok odáig, hogy segíthessek. >

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Ott ülök, és bambán nézem a környéket. Mikor Seela megkér, hogy pakoljam egy helyre a goblinokat, egy kicsit elhúzom a számat. Anno az arénában nekem ilyet nem kellett csinálnom. Voltak erre külön rabszolgák.

-Hát nem is tudom, itt most elég jól el vagyok. Na de üsse kő.

*Így nagy nehezen felállok kényelmes helyemről, majd miután úrrá leszek a fájdalmamon, mely a fejemből sugárzik, neki kezdek a goblinok egy helyre pakolásának. Nem foglalkozok a szépséggel, simán ráhajigálom az óriás tetemére a goblin testeket. Majd a véres földet ha tudom, valami földdel, vagy homokkal beszórom.

[Togar]

(Ramani Voineor)

Leülök egy kicsit mellé csendesen várom hogy megnyugodjon halkan érdeklődöm a hogy érzi magát.És megpróbálom megnyugtatni hogy mostmár vége nincs semmi baj és menjünk keressük meg a többieket hogy indulhassunk a faluba. Ott biztos nyugalmat talál és kipihenheti magát. Óvatosan talpra segítem és elindulunk visszafelé arra amerre jöttünk.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 11. nap, dél
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Ramani, hiába beszélsz a lányhoz, nem válaszol neked.
Megnyugtató mondataid, emberi érintésed hatására rád néz, majd lassan bólint egyet, de még mindig üveges a tekintete.
Látszik: kell még idő feldolgozni neki a borzalmakat.
Lassan elindultok, te Yvettet vezetve, ő kissé botladozva.
De hamarosan megtaláljátok a közös ritmust, így kis idő múlva felbukkan a goblin tábor maradéka.
Az összehordott hullaheggyel, amelyet már a legyek, darazsak és dögmadarak látogatnak.
És kezd elég émelyítően büdös lenni. A kiontott vérszag messzire érezhető, főleg ha az a vér bomlásnak indul.
A többiek már várnak rátok. Arg nem sokat változott, de Seela átöltözött.

Seela, mire Arg végez a tessék-lássék munkával, addigra átkötve, megmosakodva, átöltözve várod te is vissza a többieket.
Akik még kissé váratnak magukra, így semmi más dolgod nincs, mint az orkot bámulva várni.
Aztán feltűnnek az elveszettek, bár a lány mintha kissé furcsán viselkedne.

Arg, mocskos melóba nyúltál, erre hamar rájössz. Ám amit meg kell tenni, azt meg kell tenni.
Így bár nem sok kedvvel, de összedobálod a félbevágott goblintetemeket és az egészeket is.
A vérrel és a cuppogós homokkal nem sok mindent tudsz kezdeni, bár mintha láttál volna valahol egy lapátot a lopott holmik között.
Ám ahhoz már éppen nincs ingerenciád, hogy homokot lapátolj. Így némi tessék-lássék homokrugdosás után hagyod az egészet.
Eddigre már Seela is elkészül, így némileg vártok a többiekre.
Akik kis idő múlva feltűnnek, bár elég furcsa a járásuk. Ramani támogatja Yvettet…

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Köpködve, és káromkodva pakolászom a goblin darabokat, de szerencsére elfogynak a tetemek. Ezután észre veszem, hogy Seela át van öltözve, és ott áll, és vár.

-Seela, nem úgy vó’t, hogy segítesz nekem? Most meg ott állsz, oszt csak nézed, ahogy dó’gozom. Nem így beszéltük meg.

*Majd mérgemben az egyik ott lévő kacatba rúgok. Lassan viszont a kupac körül keringőző szagok kezdenek elviselhetetlen lenni, ezért arrébb állok.

-Oszt mi legyen a sok hullával? -* Kérdezem a nőt, de ekkor meglátom a többieket.

<Vajon mi történhetett, hogy Yvettet támogatni kell, talál valamelyik mocskos goblin sebet ejtett rajta?>

*Nem foglalkozva a tetemmel, hátamon lévő bőr tartóba visszarakom a csatabárdom, majd odasietek hozzájuk, és segítek Ramaninak Yvett támogatásában.

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Kicsit hamarabb végeztem, hiába próbáltam húzni az időt. Amint figyeltem a káromkodó Argot, eszembe jut, hogy 2 dobótőröm ott hever két goblinban, valahol a kupac között. *

< A francba, tudtam, hogy elfelejtettem valamit. Hát, túl sok esélyem nincs, hogy megtaláljam őket. Bár egy próbát megér. >

- Épp azon tanakodtam, hogy mit kellene velük kezdeni, és hogy hol vannak a többiek.
* mondom Argnak válaszként, majd egy tisztább rongyot az orromra szorítva közelebb megyek a kupachoz, és ránézésre megpróbálom megkeresni a két tőrt. Nem túrok bele a halomba, és ha kezdek rosszul lenni, akkor inkább hagyom a fenébe az egészet. *

* Amint feltűnik Ramani és Yvett, látva a nő állapotát, és hogy az ork már elindult a segítségükre, így én a táborba megyek vissza, és kerítek egy kis vizet. *

- Mi történt? * kérdezem Ramanitól, elvégre a nő nincs olyan állapotban szerintem, hogy válaszoljon a kérdésre, majd odanyújtom a vizet Yvettnek, hogy igyon belőle. *

[Togar]

(Ramani Voineor)

Csendesen bandukolunk vissza a többiekhez így ilyen tempóban kicsit hosszabbnak tűnik az út.A szélbe beleszagolva már érződik hogy közel járunk így a domboldalon leültetem Yvettet hogy ne kelljen néznie még tovább a hullákat ha nem muszály.Miután felértünk a dombtetőre és megpillantottam a többieket integetek nekik nekem sem sok kedvem van odamenni a hullahegyhez így miután megláttak én is visszahúzodóm a domb mögé.Majd ha megérkezik az ork hozzá fordlok.

-Nos végeztetek? Mert akkor akár indulhatnánk is visszafelé mert a családot megbosszúltuk ám a küldetés még vár ránk.Fa nem lévén a környéken nincs sok kedvem hullákat égetni..Ráadásul büdös is van szóval indulhatnánk.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 11. nap, dél
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Távolabb, ahol Ramani leülteti Yvettet, már nem érződik az egyre terjedő dögszag. Ám a fejetek felett már köröznek a halál madarai, alig várva, hogy továbbálljatok végre.

A táj egyébként újra békés, a távolban, északnak, Ramani lovát lehet látni, ahogy éppen legelészéssel nyugtatja a zilált idegeit.
Az égen pár bárányfelhő, a távolban a hegyek és erők, keletnek – amerről jöttetek – a dombok után termékeny mezők.
Meleg van.

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Míg a többiek pihennek, én magam is leülök egy helyre, majd a fejemen lévő sebet piszkálgatom, persze úgy, hogy ne okozzak fájdalmat magamnak.

<Harc okozta seb, méghozzá milyen harcé. Győztes csatáé.>

-Valaki nem ért a sebekhez? -* Kérdezem mindenkitől. *- Eléggé fáj a fejem, és nem akarom, hogy valami korság beférkőzzön ide. -* És közben a fejemre mutatok. Majd kérdően nézek a társaimra.

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Mivel a csapat nem jön le a táborba, így összeszedem a cuccaimat, illetve vizet, majd felcaplatok a többiekhez. *

- Nos, gondolom nincs kedvetek a tetemek felgyújtásával kínlódni, így akkor viszont nem ártana kicsit távolabb tábort verni, mert itt lassan megjelennek a dögevők. Azonkívül pihenni is kellene, úgy látom ráfér mindenkire. Argnak és nekem csúnya sérüléseink vannak, Yvett látszólag nagyon rossz bőrben van lelkileg. Egyedül te tartod Ramani a frontot.

* Közben odanyújtom a vizet a nőnek, ha nem reagál rá, akkor megpróbálom megitatni, hátha attól kicsit összeszedi magát. *

[Togar]

(Ramani Voineor)

Megvizsgálva a sebeket rájövök hogy ez meghaladja az én tudásomat és ezt sajnálkozva közlöm a többiekkel

-Sajnos nem tudok segíteni lévén nem vagyok pap és csekély az ez iránti tudásom, így nemsok jóval tudlak bíztatni benneteket. Remélem nem túl súlyos a sérülés és a faluban találunk valami gyógyítót..Jó lenne ma legalább a fogadóhóz visszamenni amíg a nyomainkat látjuk és visszatalálunk oda, mert különben el fogunk tévedni.Ide meg hamarosan érkeznek a dögevők szóval induljunk.

Felsegítem Yvetett majd elinduluk visszafelé a felégettett fogadóhoz legalább egy fél órát szeretnék menni mielőtt megállunk pihenni, olyan messzire a szag sem érzik és a dögevőktől is biztonságban leszünk.


//off: nem tudok gyógyítani lévén egész sebet lehet a könyv szerint és nincs annyi manám.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 11. nap, délután.
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Ramani megnézi mind Seela, mind Arg sebét.
Seela sebe egész komolynak látszik, ám a jelenlegi kötés mellett elvérezni nem fog. De attól még elfertőződhet.
Arg sebe is elég csúnya. Egy lúdtojás méretű dudor nőtt a kobakjára, amelynek a teteje szét van szakadva és enyhén vérzik.
Yvett pedig úgy látszik teljesen magába zárkózott, nem tudjátok kizökkenteni a révületből.

Győztesen és mégis vert sereg kinézetével indultok vissza a leégett fogadó felé.
Szerencsétekre Ramani lova nem szaladt ki a világból, alig 10 perc kitérő után be is tudtátok fogni.
Egészen lenyugodott már.

A fogadóig eseménytelenül telik az idő, bár a tájat már csak esetleges újabb támadók miatt figyelitek.
A nap már jócskán túljut a zeniten, mire feltűnnek a romok.
A jó hír, hogy innen már úton bandukolhattok. A rossz az, hogy nem tudjátok mennyi is lesz az a banduklás.

A romok még kissé füstölögnek, mementóul egy fogadó értelmetlennek tűnő végzetének.

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Lassan, és fejfájósan bandukolok a ló után, mivel sajnos senki nem tud segíteni a fejemen lévő seben. A kedvem viszont egyáltalán nem lehangolt. Hiszen győztünk, és én magam mértem az utolsó, és egyben halálos csapást a dögre.
Ekkor enyhén elmosolyodok.

<Győztünk!>

*Mikor visszaérünk a leégett épülethez, rögtön eszembe jut a legyilkolt család.

-Most má, nyugodtan pihenhettek a túlvilágon. Halálotok meg lett bosszulva.

*Mondom kicsit halkan, de lehet meghalják a többiek.
Ezután ha lassan eljön a pihenés ideje, keresek egy helyet, mely védelmet nyújt az eső ellen, ha esetleg lesz. Nem értek az időjáráshoz. Lehet, most egy időjós csak nevetne rajtam.

-Nos mi legyen, itt pihenünk meg, vagy tovább megyünk?

*És miközben beszélek a társaimhoz, pár húscafatot, melyet éppen egy csirkecombból falatozok, köpök ki véletlenül.

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Ramani ötletét pártolom, így a füstölgő romokhoz visszafelé menet megpróbálok olyan gyógynövényeket keresni, amit majd a sebemre és Arg sebére tehetek, hogy ne fertőződjön el. Legalább addig bírjuk ki, míg a faluba nem érünk, ahol talán lesz valami értelmes gyógyító vagy vajákos, aki kezelésbe veheti a sebeinket szakszerűen. *

* Mire visszaérünk, eléggé elfáradok, a harc, a sok gyaloglás, és a sebem okozta fájdalom miatt is, de még sajnos nem feküdhetek le, tartanom kell magam, így leszedem a cuccaimat a lóról, közben odaszólok az orknak, ha már ráér a zabálás mellett. *

- Nem megyünk egyenlőre tovább. Mindenkinek szüksége van a pihenésre, még neked is. Javaslom, hogy szedjünk össze tábortűzhöz egy kis fát, majd evés és alvás. Éjszaka pedig felváltva őrködünk.

// off: herbalizmus: 1.//