//Am kicsit bonyolultan írtam az előbb... a lényeg hogy hátrál csak közben ugyanúgy védi a területét//
A bárd, hetek óta elöször, szívbõl kacagott. - Alyr, az ég szerelmére! Hogyan sikerült rávenned Torozont, hogy kráni itókát szolgáljon fel neked? A nekromantának szeme sem rebbent. - Azzal kecsegtettem, hogy ha megteszi, még ma este odébbállok.
A kutya időben észre veszi támadásod és villámgyors reflexeinek és pattanásig feszült izmainak köszönhetően, sikerrel félreugrott. Ám a tűd sem volt túl lomha így beleállt annak farkába. Tisztában vagy vele hogy azon a testrészén jóval több idő míg kifejti a méreg hatását, ha egyáltalán kifejti.
A kutya dühös acsargás közben rád veti magát.
A kutya fúvócsövedre harap rá majd kicsavarja meglepetésétől adódóan kezedből.
Ezután testével együtt rád zuhan aminek következtében te kibillensz egyensúlyodból és hangosan nyekkensz a földön . A hátad is fájni kezd, bár zokszó nélkül tűröd.(-2FP)
Miután a földön legurult rólad szájában a fúvócsővel eltűnik az erdőben majd egy kis kört leírva a nagy ember mögé kerül és gondosan ügyel rá hogy mindig egy fa mögött lehessen. Onnan morog tovább...
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Torozon 2008.12.01. 22:02-kor.
A bárd, hetek óta elöször, szívbõl kacagott. - Alyr, az ég szerelmére! Hogyan sikerült rávenned Torozont, hogy kráni itókát szolgáljon fel neked? A nekromantának szeme sem rebbent. - Azzal kecsegtettem, hogy ha megteszi, még ma este odébbállok.
A bárd, hetek óta elöször, szívbõl kacagott. - Alyr, az ég szerelmére! Hogyan sikerült rávenned Torozont, hogy kráni itókát szolgáljon fel neked? A nekromantának szeme sem rebbent. - Azzal kecsegtettem, hogy ha megteszi, még ma este odébbállok.
A hang elmereng. -Alkotniiii... mit Syris? Mit? ... nem alkotní akarsssssz... pussssztítaní! A hatalom a mágia csak arra jó! Alkotni... csak az istenek képesek.. Isten karsz lenni? Kell... akkora hatalom?...akkora hatalom?...-kérdezi a hang s elmédben még sokáig cseng a furcsának tűnő kérdés.
A bárd, hetek óta elöször, szívbõl kacagott. - Alyr, az ég szerelmére! Hogyan sikerült rávenned Torozont, hogy kráni itókát szolgáljon fel neked? A nekromantának szeme sem rebbent. - Azzal kecsegtettem, hogy ha megteszi, még ma este odébbállok.
//Azt hittem, hogy nem küldte el, mert szenvedett a net, ezért újraküldtem, majd miután rájöttem a hibára, a későbbit kitöröltem.//
<Affenébe. Már rég kinyírtalak volna, ha nem imádnám ennyire ezeket a rohadt bolhazsákokat. Na, de ennyit a finomkodásról.> Előveszem a tőrömet és felkészülve, hogy leszúrjam a kutyát, ha szükséges, megközelítem a fekvő testet. Ha futtában elejtette a fúvócsövemet, akkor felszedem útközben. <Mondj egy imát a kutyák istenéhez, hogy ne legyen semmi baja a fegyveremnek!> - Na, te büdös dög. Ha így, akkor így. - morgom kedvesen felé, azzal hitegetve magam, hogy nem érzékeli a dühömet. <Remélem kifekszel a méregtől, mielőtt odaérek!>
//Semmi gond. Ha nem most, akkor pár méteren belül kenyértöreésre került volna a sor, hisz épp oda akarok menni, ahova ő nem akar engedni.
-Már miért akarnék pusztítani? A mágia és hatalom nem csak azokra jó. Igaz sokan nem megfelelő célra használják. Jól felhasználni nehéz dolog. Sajnálom, nem hiszek az Istenekben. Az életem során úgy alakultak a dolgok, hogy arról győződtem meg, nem léteznek.
Dühösen rántod elő töröd és már szinte látod rajt a a kutya vérét ahogy megindulsz a fa felé. Hirtelen a kanyar takarásából feltűnik másik két kisebb- embernyi méretű- alak. Az egyik egy bájos félelf nő, a másik pedig egy öregember testén számtalan sérüléssel.
//Észlelés próba//
A kutya -talán az acél villanására- hirtelen előugrik ám ahelyett hogy rád vetni magát-és ezzel aláírni végrendeletét- csak morogva megáll. A fúvócsöved, mint valami roppant csont van a kutya fogai között. Jelenleg a három fekvő alak pont közted és kutya között van, a kutya körülbelül hat lábnyira tőled, ám ahogy közelebb lépsz a kutya szemében megvillan valami. Felhúzza fogait és látod, -s még hallani is véled- hogy kicsit erősebben szorítja fúvócsövedet-amit kb a közepénél tart a szájában. Most eszmélsz csak rá hogy mit veszítenél te ezzel... ah az a dög elharapja a fúvócsövedet egyhamar, s elég rendezett körülmények között biztos nem tudod majd pótolni... Merengésedet a nő moccanása zavarja meg.: -Dran...-nyögi Mire a kutya egy pillanatra rápillant pillantása megenyhül, ám a következőben már ismét téged pásztáz és erősen tartja a fegyvered mielőtt az alkalmat kihasználhattad volna.
//A megváltozott körülményke között léci írd le még egyszer mit teszel, ha támadsz akkor dönthetsz úgy hogy a kidobott értékekkel történjen.//
A bárd, hetek óta elöször, szívbõl kacagott. - Alyr, az ég szerelmére! Hogyan sikerült rávenned Torozont, hogy kráni itókát szolgáljon fel neked? A nekromantának szeme sem rebbent. - Azzal kecsegtettem, hogy ha megteszi, még ma este odébbállok.
<Ok, véded a szukádat. Ez rendben van, de miért tőlem? Még a te fogalmaid szerint is ronda vagyok? Az elf vérem miért nem tud ilyenkor segíteni?> - Nyugi cimbora, nem eszlek meg titeket! - Lassan elrakom a fegyverem, hátha az megnyugtatja, de felkészülök, ha mégis szükség lenne rá. - Alkudjunk meg: épségben kiköpöd a fegyverem, cserébe megnézem mit tehetek a csajodért, rendben? <Ennyit még egy bérnő kegyéért sem kellett küzdenem.> Óvatosan megközelítem a nő testét, ha sikerül megvizsgálom és próbálok segíteni neki, hogy magához térjen. <Remélem nem csak rémálma van, mert majd azt hiszi, hogy valóra vált, ha rám ébred.>
//Nem tudom, hogy szokott lenni, de ha úgy adódik, nyugodtan dobj helyettem, vagy ilyesmi, nem hiszem, hogy nálam rosszabb dice-okat lehet elérni.
van herbalizmus, méregkeverés/semlegesítés, valamint orvoslás 2. fok, ha kell//
Magad is meglepődsz ezen de úgy látod a kutya mérlegel. Legalábbis párszor rád pillant- mintha épp azt latolgatná .: vajon átver, vagy nem ver át?- aztán segélykérően a "csajára" néz. Két pillanat múlva meghozza döntését aminek te is örülsz. Kicsit hátrébb húzódik, lábait előre nyújtja majd lehunyja fejét és lefekszik a földre. Harapófogóként szorító feszülő állkapcsait elernyesztette ugyan de a fúvócső továbbra is a fogai között van.Ugyanakkor tekintetedet nem kerüli el néhány aprócska jel, a kutya szeme sarkából azért tovább figyel, valamint lábai is pont olyan helyzetben nyújtotta előre hogy ha kell egy mozdulattal rád vet hess-e magát, persze ha elég közel érsz.
közelebb araszolsz a félelf nőhöz. Még le sem hajolsz máris megüti az orrodat az a kellemetlen szag amit leginkább csak kémcsövekből és lombikokból származó anyagok hagyhatnak. A következő árulkodó nyom a nő kezében lévő nyílvessző. A nő -leírását lásd Syris reagjában- szája eléggé véres és előtte is van egy kicsi furcsán elszíneződött tócsácska. Egyéb sérülést nem látsz rajta.
//Légyszíves írd le a karakered az alapján amit most látni belőle.//
Ha vetsz egy pillantást a mellette lévő alakokra is akkor meg állapítod hogy az óriás- mi más lehetne?- alak combján is van egy jókora elharapódzott szélű seb. Valamint hogy az öregembernek ugyan vannak sebei de azokat már korábban ellátták.
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Torozon 2008.12.05. 21:25-kor.
A bárd, hetek óta elöször, szívbõl kacagott. - Alyr, az ég szerelmére! Hogyan sikerült rávenned Torozont, hogy kráni itókát szolgáljon fel neked? A nekromantának szeme sem rebbent. - Azzal kecsegtettem, hogy ha megteszi, még ma este odébbállok.
Syris -Nem léteznek?...Léteznek... Léteznek Syris...attól hogy te nem látod őket létezek... s ha bárgyún hátat fordítasz nekik akkor te sem vagy több egy... tudatlannál... s így meg sem érdemled...érdemled... amit én nyújtok!... pedig akkor megmenthetnéd... megmenthetnéd Drant... de így így nem... A nő szavai elhalnak s mintha azok hatására de egy pillanatra eszméletedhez térsz. A kép amit látsz egyszerre meghökkentő és elszomorító. Egy csuklyás alak -Leírását lást Shai-ko reagjában- egy tőrrel kezében közelit az acsarkodó Dran felé, akinek szájában valami bot szerű dolog van. Annyi erőd van hogy kinyögd kutyád nevét aki elkeseredetten- legalábbis te ezt látod a szemében- rád néz ... Ezután ismét elájulsz majd a hang újra rá kezd.: -...ő is... mind... mind meghalnak!
//Légyszíves írd le a karakered az alapján amit most látni belőle.//
A bárd, hetek óta elöször, szívbõl kacagott. - Alyr, az ég szerelmére! Hogyan sikerült rávenned Torozont, hogy kráni itókát szolgáljon fel neked? A nekromantának szeme sem rebbent. - Azzal kecsegtettem, hogy ha megteszi, még ma este odébbállok.
- Jó kis kalamajkába keveredtetek, hallod bolhazsák? - mondom a kutyának, miközben a testeket figyelem. - Nézzük miből élünk. <Ha rájuk utaztak volna, akkor vagy már engem is megtámadtak volna, vagy már csak holttesteket vizsgálnék. Csak semmi hírtelen mozdulat, mert megöli a túszt. Elég ostoba dolog lenne a városon kívül elveszíteni a fegyverem. Nehéz lenne feltűnés nélkül pótolni.> Megpróbálom azonosítani a mérget és ellátni őket, amennyiben lehetséges, közben figyelem a kutyát, hátha meggondolja magát. Ha végeztem velük, akkor megnézem az öreget is, hátha tudok ott is tenni még valamit. Közben megvizsgálom a testeket, hogy találok-e valamit, ami információval szolgál róluk, vagy bármi érdekeset.
//Hosszú, sötétszőke hajam a szemembe lóg, épp csak kivillannak mögüle kék szemeim. Sebhelyes arcom, nyakam néha így is előtűnik mögüle. Bőrből készült csizma és nadrág van rajtam vászoninggel és köpennyel. A csukja a hátamra van dobva.
van herbalizmus, méregkeverés/semlegesítés, valamint orvoslás 2. fok, ha kell//
-Mit tudnál te nyújtani?... Dran? Mi van vele? Mikor elhangzik az állat neve, hirtelen "felkapom a fejem". -Mondd, mit kéne tennem, hogy ne legyen semmi baja? -Miért? Miért halnak meg? Mit tettek? Legalább Dran... Csak ő had meneküljön meg. Nekem már csak ő maradt az életemben. Ő az egyetlen, aki velem van... Csak ő élje túl... Elkeseredek. Igyekszem visszafolytani a kitörő sírásom, de pár könnycsepp mégis kikívánkozik. -Az a férfi akarja bántani? Ő fogja megölni elmondásod szerint őket? Nem engedhetem...Ha megölöm, elmúlik a veszély?
//Hátközépig érő, egyenesszálú, ezüstös haj, márványfehér bőr, viszonylag kis test. Térdig érő, fekete, fűzős csizma,enyhén kopottas, fekete színű, testrefeszülő nadrág, combközépig érő, rövidujjú, méregzöld, karcsúsított felső, melyen mell alattig fűző van, itt az anyag fehér színű, alatta fehér, hosszúujjú, felkarnál kb 5 cm-rel a zöld felső alatt 1 vonalban összehúzott, de egyébként bő ujjú ing, derékon 1 öv, melyen jobb oldalt 1 tőrhüvely lóg, egyszerű, minden díszítéstől mentes, benne 1 tőrrel//
A tünetek alapján, és miután megvizsgáltad a nyílvesszőt-melynek hegye üvegből volt míg el nem tört- megállapítod hogy ez a méreg egy, jóval bonyolultabb csoportba sorolandó mint amilyeneket te képes lennél elkészíteni. Valamiféle savas tulajdonsággal rendelkezik, ami elég erős.Legjobb tapasztalataid szerint ezzel csak egyetlen dolgot tehetsz, mégpedig azt ha kimosod a sebet jó alaposan, hátha akkor abbamarad a vérzés. Miközben ezen agyalsz megállapítod mitől vérzik a nő szája... nyilvánvalóan a közhiedelem szerint elfogadott módon próbálta eltávolítani a mérget az óriás testéből, vagyis szájjal ki akarta szívni. Hálát adhat az istenének az asszony amiért sikerült időben kiköpnie mert ha lenyelte volna már nem élne...
A kutya nyugodtan várja hogy csinálj valamit.
Az Óriás alak kinézete.: Két mélyen ülő fekete malacszeme körülbelül akkora mint egy ökölnyi kavics. Hatalmas fejéről zsíros ragacsos fürtökben csüng alá barnás haja, dereka felülről teljesen meztelen míg deréktól lefelé egy szoknya szerű viseltes rongy takarja el a kényesebb testrészeket.Izmos testéhez viszonylag nagy fej tartozik ami így elég szokatlan látványt nyújt.
A bárd, hetek óta elöször, szívbõl kacagott. - Alyr, az ég szerelmére! Hogyan sikerült rávenned Torozont, hogy kráni itókát szolgáljon fel neked? A nekromantának szeme sem rebbent. - Azzal kecsegtettem, hogy ha megteszi, még ma este odébbállok.
-Ölni?...szeretsssssz, ölni Syris?... szeretsz?-kérdi tőled a hang. - Ne félj... az érzések csak gyengítenek...ha akarsz valamit erősnek kell lenned... segíts nekem és én erőt adok....adok neked! Csak segítened kell... Könnyeiddel küszködve abban reménykedsz az alak nem öli majd meg Dran-t. A fehér fény közben fokozatosan elhalványul, de nem tűnik el.
A bárd, hetek óta elöször, szívbõl kacagott. - Alyr, az ég szerelmére! Hogyan sikerült rávenned Torozont, hogy kráni itókát szolgáljon fel neked? A nekromantának szeme sem rebbent. - Azzal kecsegtettem, hogy ha megteszi, még ma este odébbállok.