Shai-ko
Miközben a város méretein gondolkozol, lassan haladsz előre az úton. A dombról leérve az út egy kissebb tisztás részen fut át majd beér a dombról látott erdősávba. Lassan te is bejutsz a ritkás ám annál nagyobra nőtt erdőbe ahol kellemes- és egyáltalán nem hátrányokkal szolgáló- enyhe homály uralkodik. Az erdő egyébiránt szinte él, állapítod meg. Itt ott egy madár dalol, ahogy pedig balra kapod a fejed egy mokus iszkol el az egyik faágon.
Ahogy haladsz befelé az erdőbe valami kellemetlen szag üti meg az orrodat. Valami ég állapítod meg.
A füstöt előről sodorja feléd az enyhe szellő, pont amerre a lábnyomok tartanak.