A városkapu

[A Dorcha]

A kapu

Tiadlan fővárosát nem veszik körbe robosztus falak, vagy hatalmas bástyák, mindösszesen egy 8 láb magas fal, egy-két erődítéssel és persze négy kapuval melyek a négy égtáj felé mutatnak.
A fal különlegessége, hogy építői gondoltak a város rohamos bővülésére így még a város határa és a fal között egy 500 láb széles beépítetlen rész található. A város természetes határát képezi még a Howa és a Keiltanas folyók is.

A fővárosba való belépésért nem kell fizetni, lényegében bárkit beengednek. Ennek oka lehet a jól szervezett városi őrség melyben számtalan harcművész és még kardművész is akad. Ez a jól szervezett csoport őrködik a város nyugalma felett.

[A Dorcha]

_______________________________________________________________
JK: Lorin O Krell: Ryell wes Nortendall
Helyszín: Tiadlan
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

Hosszú út vezetett téged Tiadlan földjére. Mesteredtől legutóbbi kalandodban elváltatok.

-Várunk még fiam, türelemmel várunk! A sötét intrikák és a titkos szervezet meg vár minket. Addig a legjobb amit tehetünk az, hogy nyomozunk és kérdezősködünk. Te menj Tiadlan ősi földjére azon belül is a fővárosba Elyába, ott találkozunk a nem túl távoli jövőben. Ne keress engem majd én kereslek.- ezen szavakkal váltatok el egymástól.

Ami információt tudsz, az az hogy egy sötét szervezetet kell "lekapcsolnotok" mely varázslókat is tömörít magában és Ynev nagyobb kereskedelmű országaiba épül bele, hanem is tönkre téve a kereskedelmet de mindenképpen gazdasági problémákat okozva. Ami a jelenlegi Tiadlan esetében nem jönne éppen a legjobbkor. Mesteredtől Tiadlan és Dwyll Unió határán váltál el. Ő Tiadlan északi részébe igyekezett a legnagyobb kikötővárosokat átkutatni.

-Rád hagyom a fővárost az neked való lesz. Tudod hogy értem?!- mondja mestered egy enyhe mosollyal az arcán.

Mindenesetre megnyugszol amikor meglátod a fővárost. Végre megérkeztél több napnyi gyaloglás után. Ez a furcsa ország, furcsa szokásokkal, igen igen idegennek tűnik számodra. Nagy kalapos emberek mindenütt rizs ültetvények furcsa alakú házak, még furcsább öltözékek.

És most egy nagy város újabb szokásaiba csöppensz bele.

Megérkeztél a főkapuhoz. Nagy fából készült kapuja tárva-nyitva ám jelentősebb mennyiségű őr áll a két szélén árgus szemekkel figyelve a kavargó tömeget. A kapuhoz vezető hídon állsz éppen, végre pár lépés és benn leszel Tiadlan fővárosában.

//off: üdvözöllek nálam Lorin, jó játékot kívánok neked. ha van vlami észrevételed nyugodtan szólj. //

[Lorin O Krell]

Ryell

<<Vissza a nagyvárosok nyüzsgő tömeggel terhes falai közé...>> Gondolkodik magában ahogy meglátja a falakat.<<Vajon ez is olyan mint Erion?... Nem... olyan szörnyú nem lehet. A Sheral bizony jó tanítómester volt, s már kezdem bánni hogy ismét egy ilyen városóriásban kivánom foyltatni életemet... bár ha ezzel elnyerem a tisztséget hoyg bekerüljek a Rendbe akkor. Akkor bármit! És a mester szava szent! Vagyis jobb lesz minnél hamarabbf elkutatni ezeket a ...hm... hogy is nevezzem őket? Nekem nem ellenségeim, nem is gonoszak hisezn biztos megvan a maguk indítéka arra amit tesznek. ellenben mégis csak ellenem vannak hiszen, észak ellen vannak és annak rendjét fenyegetik. Felesleges is elneveznem őket... minek? Keresni nem így fogok ebben már biztos vagyok. Csendben figyelek, hiszen van időm. Bár azért örünék ha minnél hamarabb sikerülne valami eredményt elérni, akkor talán Pyarron is felfigyelne rám. De ráérünk>>

Ezen gondolatok közepette halad át a kapun közben figyeli nem-e állítják meg. Ezután próbál mindenre nyitott lenni, a házakat, az embereket, a mindenappi életüket élőket figyeli. Viselkedésüket, ruháikat, hangjukat, egyszóval mindent. Egy percere eljátszik a gondolattal hogy tudatát is megnyissa a másik síkok benyomásai előtt, de aztán elveti az ötletet, hiszen még más varázshasználók támadólag értelmeznék.

Közben próbálja öszeszedni gondolatait mit is tud Tiadlanról.
<<Semmit.Vagyis annyíit igen hogy az Északi Szövettség tagja, és a toron elleni küzdelem támpillére ugyanakkor messzi hagyományokat őriz... na ez nem sok.>>

[A Dorcha]

_______________________________________________________________
JK: Lorin O Krell: Ryell wes Nortendall
Helyszín: Tiadlan
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

Lassan és bámészkodva igyekszel be a nagy kapun. Nem láttál még ilyen furcsa járműveket melyeket emberek húznak két kerekük van és módosabb ruhába öltözött úri hölgyek illetve urak ülnek benne. Vagy kordé szerű gyalog eszközöket melyet négy ember cipel a saját vállán.

Mindenesetre egy dolog ismerős neked, és az a ruházat. Díszesebb vagy rongyosabb féléket látsz belőle de szinte mind egy kaptafára mennek.

Ahogy haladsz befelé a tömegben hallod, hogy valami érthetetlen nyelven egy lándzsás férfi szólongat. Amint közelebbről megnézed hamar, kiderül számodra, hogy egy városőrhöz van dolgod.

-............ őőő.... Elnézést kérek de hova igyekszel és mi járatban vagy?- kérdezi tőled az őr egy kissé törve az erv nyelvjárást.

[Lorin O Krell]

Ryell

<<Ehhe.... na lássuk csak. Miért is vagyok itt? Áh átutazóban... bőven elég.>>
-Bocsásson meg hogy csak most vettem, észre csak nem értek az önök nyelvén.- egy pár pillanatnyi hatászünetet tart hogy az őr értelmezhese mit mond majd lassan jól artikulálva hogy minnél jobban értse az őr.:
- Egy távoli vidékről vetett erre a sors, mindössze némi élelemre és pár napi pihenésre vágyom, ezért jöttem ebbe a városba.
Várja az őr reakcióját.

[A Dorcha]

_______________________________________________________________
JK: Lorin O Krell: Ryell wes Nortendall
Helyszín: Tiadlan
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

-ÁÁÁ értem. Akkor jó itt tartózkodást kívánok neked.- és ennyivel le is tudja mondandóját.

Hogy értett-e téged vagy amit mondtál valószínűleg soha nem fog kiderülni.

Mindenesetre ahhoz képest, hogy egy fővárosban vagy hamar és simán bejutottál.

//off következő reagot az Elya: a főváros című topicba kérném köszönöm.//

[A Dorcha]

[Anak Yatim]

Vegyes érzésekkel hagytam el a házat ma hajnalban. Volt is kedvem hozzá, meg nem is. Nem volt, mert mégiscsak ez volt az otthonom eddig, ugyanakkor tudtam, hogy mesterem hiánya, az általa hagyott űr miatt úgysem lenne sokáig maradásom. Mioko, Zen, és Chen ott maradnak, így a ház nem marad üresen, meg néha majd én is visszanézek. Mioko megígértette velem, hogy időnként hírt adok magamról, meg arról mire jutottam a kutatásban, és mik történtek velem. Az ígéret nem kerül semmibe, és különben is tervbe volt ez véve. Kevéske motyóm Chellára pakoltam én is felültem és nekivágtunk az országútnak. Az otthon hagyott festett dísztányér alapján arra gondoltam, hogy Edyaba megyek. Ez tűnt a legkézenfekvőbb megoldásnak, bár, hogy ott hogyan fogok nekilátni a kutatásnak arról halvány segédminisztere kisegítő pótfogalmam sem volt. Az út hosszú addig, csak eszembe jut valami. Meg aztán itt van a gravírozott tőr, meg a monogramos zsebkendő. Talán könnyítenek a dolgon. A mesternek volt egy mondása az olyan helyzetekre, mikor tanácstalan volt. Azt mondta: "Nem kell megijedni. Olyan még nem volt, hogy ne lett volna valahogy." Ja és azt is, hogy: "Az a dolog amely kívánja a megoldását, mutatni fogja at ahhoz vezető utat." Hát majd meglátjuk.
Így aztán most igen érdekes, újszerű érzéssel poroszkálok Chella hátán az ismeretlen felé. Kissé nyomasztó, de bizsergető érzéssel. Nyomaszt, mert nem tudom mit kezdjek vele, bizserget, mert határtalan lehetőségeket ígér. Ezt az érzést pedig úgy hívják: szabadság.

innen kezdi a karid, remélem megfelel így

[A Dorcha]

_______________________________________________________________
JK: Capricorn: Anak Yatim
Helyszín: Tiadlan
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

Megérkeztél a főkapuhoz. Nagy fából készült kapuja tárva-nyitva ám jelentősebb mennyiségű őr áll a két szélén árgus szemekkel figyelve a kavargó tömeget. A kapuhoz vezető hídon állsz éppen.

Idefelé jövet egy-két "utazótárs" beszélgetéséből kivetted, hogy nem igen van gond a városba való belépéssel, mindenesetre az őröket látod, hogy mindenkit megállítanak azonban csak egy pár pillanatra és utána tovább is engedik őket.

Mindenesetre az út során elfáradtál, és igen vágyakozol már egy szálállásra ahol meditáció közben rendbe teheted a dolgokat mind szellemileg és persze testileg.

[Capricorn]

Türelmesen várakozom a soromra, mig a kapuhoz érek. Semmi titkolni valóm nincs és teljesen rendjénvalónak találom, hogy mindenkit ellenőriznek. Ráadásul, ahogy nézem nem is durván, katonásan teszik mindezt, hanem nagyon is udvariasnak tűnnek. Bizonyára még útba is tudnak igazítani. Mikor hozzájuk érek bátran fel is teszem kérdésem:
-Ne haragudjon uram tudna nekem ajánlani egy nem túl drága ámde kényelmes fogadót?

És szájtátva belépek a legnagyobb városba ahol valaha is jártam. Zenész útjaink során ilyen messze nem jöttünk, és ekkora városban sem jártunk.

[A Dorcha]

_______________________________________________________________
JK: Capricorn: Anak Yatim
Helyszín: Tiadlan
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

-Üdvözöllek, fővárosunkban!- szól hozzád az őr.

-No, lássuk csak... a Sarutobi fogadót ajánlom neked. Látom, nem áll messze tőled a harcos útja. Az éppen megfelelő lesz neked. Csak haladj egyenesen előre addig amíg 2 hídon át nem érsz, ezután pedig...(az őr vakargatja a fejét) nos... kérj újra útba igazítást, eléggé nehéz lenne ezt most így elmagyarázni, mindenesetre azt a fogadót mindenki ismeri. Járj szerencsével.- bocsájt utadra az őr, látod, hogy igen csak elfoglalt, hiszen éppen egy kereskedő csapat érkezett meg és már ott is terem, hogy lefolytassa a rutin ellenőrzést.

//off a következő reagot az "Elya: a főváros" című topicba kérném szépen//