A gorviki tábor

[Terda Radovik]

JK: Con Romualdo della Muerta
Helyszín: Warvik tartomány, nem messze a gorviki tábortól
Időpont: délelőtt


*Odamegy hozzád a legközelebb lévő shadoni és ő is megvizsgálja a kérdéses ékszereket.
Az egyik hulla füléből egyszerűen kitépi a fülbevalót. Jól megnézi magának, majd hümmögve odamegy a két társához.
Halkan beszélgetni kezdenek, amit sajnos nem értesz, mert hallótávolságon kívül vannak. Néhány mondat elhangzása után elkezdik összeszedegetni a hasonló ékszereket. Nem sokat vacakolnak, egyszerűen kitépik a fülekből a fülbevalókat, karddal levágják a gyűrűket az ujjakról, a karkötőket a kezekről. Rövid idő alatt nyolc-tíz ékszert szednek össze.
Egyikük odaviszi hozzád, majd megkérdi:*

- Mit gondol, levágjuk ezekről az élőkről is?...Lehet, hogy jobb lenne élő foglyokat vinni, és majd az illetékesek kivallatják őket...Mindenesetre vigyázzon ezekre a vackokra!

*A közeletekben lévő összekötözött dzsad a durva ékszerleszedés láttán elhallgat és csendben figyeli a shadoniak ténykedését.*

[Con Gosep Romuald]

Romualdo

- Adjon egy karperecet meg egy gyűrűt had vizsgáljam meg. - Megvizsgálom ha odaadják a dolgokat majd vigyázok a rabokra illetve figyelek hallgatozok amíg nem történik semmi érdekes ill vissza nem ér Guido.

[Terda Radovik]

JK: Con Romualdo della Muerta
Helyszín: Warvik tartomány, nem messze a gorviki tábortól
Időpont: délelőtt


*Az összes összegyűjtött ékszert odaadja neked a shadoni vértes.
Jobban megnézed, de a nagyon hasonló mintázaton kívül semmiféle furcsaság nem tűnik fel neked. Az ékszerek egyszerű rézből vannak.
A shadoniak elég sokáig - nagyjából fél órán át - elvannak a hullák átnézésével, ha találnak is valami érdekes dolgot azt nem mutatják meg neked.
A bekötözött fejű shadoni – aki az eszméleténél van – megpróbál feltápászkodni, de szinte azonnal elveszti az egyensúlyát és visszahanyatlik melléd a földre. A három kutakodó szinte azonnal odasiet hozzá. Az egyikük kerít az egyik kocsiról egy pokrócot, amivel betakarja, a másik a kötését próbálja minél jobban rögzíteni, a harmadik pedig beszélni kezd hozzá:*

- Ne nagyon mocorogjon száznagy! Súlyos a sebe, még a végén elpatkol nekem, azt akkor mit mondok az apjának?...

*Jobban megnézve a bekötözött fejű fickó vértjének vállszalagja égszínkék színű, ami tudomásod szerint a shadoni reguláris csapatoknál a száznagy-i rang jelzése.*

[Con Gosep Romuald]

Romualdo

- Nem mondanak nekem se semmit ezek csak észre vettem h mindenkin van s egyforma mintájú...

Majd a száznagyhoz fordulok s elkezdek beszelgetni vele..

- Mióta vannak itt?.. Illetve meséljen egy kicsit a harcokról, hisz én most csöppentem csak bele az egészbe....

[Terda Radovik]

JK: Con Romualdo della Muerta
Helyszín: Warvik tartomány, nem messze a gorviki tábortól
Időpont: délelőtt


*A száznagyot hamar lenyugtatják az emberei, majd utána kettesben hagynak vele.
Amikor megszólítod csak feléd fordítja a fejét, de érteles beszédet nem tud magából kicsikarni, csupán fura hangon nyöszörögni kezd. Előre-hátra ringatja magát és nyöszörög.
Amint meghallja a legközelebbi vértes egyből odasiet és csitítani kezdi:*

- Na csak ne olyan hevesen uram! Tényleg jobb ha nem mozog!

*Levesz a szekérről még két pokrócot, közben odaszól a másik kettőnek:*

- Itt maradok Kratossal amíg elalszik! Addig folytassátok...

*Az egyik pokrócot neked adja a másikat pedig úgy rendezgeti el, hogy kényelmes helye legyen a száznagynak, majd lefekteti. Halkan beszélni kezd; a száznagyhoz, hozzád és kicsit önmagához:*

- Pihenjen uram! Csak a Hétarcú a megmondhatója, hogy meddig vesztegelünk itt!...Már harmadszor tesszük meg együtt az utat Gortvartól a táborig, eddig is túléltük, túl fogjuk most is élni! Jöhettek túlerővel, csellel, fondorlattal, éjszaka, vagy napvilágnál; mi minden támadást túlélünk...Gondoljon a megérdemelt pihenésre a táborban! Tiszti sátor, kényelmes függőágy, frissen sült marhahús...Alig várom!

*Közben a száznagy álomba szenderül, legalábbis egyenletesen szuszog. A vértes mégsem kel fel mellőle, hanem az övtáskájából egy rövid szárú pipát vesz elő. Egy kis zacskóból megtömi dohánnyal, majd némi vacakolás után meggyújtja egy egészen apró tűzszerszámmal. Nagyokat pöfékel a füst egész kellemes illatú. Egy krákogás után megkérdi tőled:*

- Maga nem pipázik? Szokás egyáltalán ebben az országban a dohányzás? Kezdek kifogyni a levélből, be kéne szereznem egy-két adagot...

[Con Gosep Romuald]

Romualdo

- Köszönöm a pokrócot.. - betakarodzok vele... Végig hallgatom amit mond a shadoni s mikor hozzám fordul válaszolok: - Nem pipázom.. Környezetemben eddig nem nagyon pipáztak viszont finom az illata... Ha a táborba érünk akkor körbekérdezhetek ez ügyben.. Amúgy Con Gosep Romualdo vagyok.. S Önben kit tisztelhetek?

Közben kényelmesen elhelyezkedek ahogy csak tudok...

[Terda Radovik]

JK: Con Romualdo della Muerta
Helyszín: Warvik tartomány, nem messze a gorviki tábortól
Időpont: délelőtt


- Ühüm, az én nevem Hadrel Warkordel, az a cingár magas fickó ott Vardon din Harku, mellette a köpcös Akarter. A száznagyot Kratos da Palleas-nak hívják...A többiek sajnos meghaltak, vagy hamarosan meg fognak, hacsak erre nem téved egy pap aki megmentené őket...

*Hegyeset köp, krákog egyet – valószínűleg a dohány miatt – majd tovább eregeti a füstöt.*

[Con Gosep Romuald]

Romualdo

- Értem..Hát nem volt egy laza összecsapás... Nem nagyon akartak fogyni...Nekem is sajnos kiütötték a lovamat és elájultam... Szegény ló... De legalább túléltük és még itt vagyunk...-mondom neki

[Terda Radovik]

JK: Con Romualdo della Muerta
Helyszín: Warvik tartomány, nem messze a gorviki tábortól
Időpont: délelőttől délig


- Jól harcolt!...Egyszer láttam néhány lovagot a Kékpajzsos Rendtől lovon harcolni. Azok nem lendületből vágtattak a tömegbe, hanem úgy mozgatták a lovaikat, hogy azok egyfolytában rúgkapáltak, meg haraptak is. Körbevették őket a gyalogosok, de nem sok esélyük volt a győzelemre, a lovagok elég könnyen győzedelmeskedtek. A lovak akkorákat rúgtak hátrafelé, hogy az ellenségeik métereket repültek hátra. Ez még odahaza volt, a nyugati határszélen...No megyek, segítek a többieknek...

*Ezzel feltápászkodik és a többiekhez megy. Elkezdik a szekerek elől elcibálni a dögöket, hogy ha jön a segítség, akkor minél előbb tovább indulhassatok. Összeszedik a fegyvereket és a használható vérteket is. Elég szép kupacot összeszednek a holmikból.
A száznagy nyugodtan alszik, a dzsad fickó jobbnak látja hallgatni, a többi túlélő közül egyelőre senki sem tér magához. Te eléggé szenvedsz a törött lábad miatt, de azért tartod magad.
Már majdnem dél körül járhat az idő, amire végre végeznek a ”munkával”. Az egyikük előkeres az egyik kocsiról némi elemózsiát. Neked is adnak egy adagra valót és nekiállnak falatozni.
Elég szegényes ebéd: egy darab füstölt kolbász, egy szelet – ki tudja hány napos, de azért ehető – kenyér, egy darabka sajt. A pipás egy tömlőből önt négy kupába vörösbort, így mindegyikőtöknek jut, majd ”tósztot” is mond:*

- A túlélésre...

[Con Gosep Romuald]

Romualdo

Elfogadom a felajánlott ételt.. Majd elkezdem majdszólni aztán egyre lassabban eszem, hogy továb tartson...Majd a kupából is apró kortyokat iszom. Miután végeztem megköszönöm az ételt és italt, majd próbálok pihenni legalábbis a lábamat pihentetni... De figyelek azokra akiket rám bíztak...

[Terda Radovik]

JK: Con Romualdo della Muerta
Helyszín: Warvik tartomány, nem messze a gorviki tábortól
Időpont: dél körül és délután


*Evés után próbálsz minél kényelmesebb pozitúrát felvenni, de nagyon nehéz, mert eléggé fáj a lábad. Azért valamennyire sikerül.
A három shadoni is pihen egy kicsit, de egyikük mindig állva kémleli a látóhatárt. Nem beszélgetnek, csendben várják a ”felmentő sereget”.
A csendes pihenő és a fájdalom hatására hamar elálmosodsz és egy időre el is nyom az álom.

A három shadoni katona mozgolódására térsz magadhoz. Nem tudod, hogy mennyit alhattál, de a nap állásából ítélve egy- legfeljebb két órát.
Ébredésedet a katonák is észreveszik, a pipás mondja is neked:*

- Nézze Romualdo! Jönnek a mieink! Vannak vagy ötvenen...

*Abba az irányba nézel amerre a shadoniak. Valóban közeledik egy lovascsapat. Első ránézésre ötven-hatvan fős vértes lovas egység; látsz egy shadoni lobogó mellett egy Warvik tartományi címeres zászlócskát is.*

[Con Gosep Romuald]

Romualdo

<<...A fenébe! Hogy lehetek ilyen felelőtlen, hogy elalszom...>> - mérgelődök magamba.. Majd mikor mondja a katona a jóhírt mondom neki:

- Épp ideje volt! - Majd megpróbálok felkellni de közben eszembejut, hogy az nem igen menne most... Majd kénytelen vagyok ülve megvárni míg ideérnek...

[Terda Radovik]

JK: Con Romualdo della Muerta
Helyszín: Warvik tartomány, nem messze a gorviki tábortól
Időpont: délután


*A lovascsapat gyorsan hozzátok ér.
Javarészt shadoni vértesek, de látsz hét-nyolc gorviki könnyűlovast és néhány lovas nélküli lovat is.
Egy cikormányos címerrel díszített köpenyt viselő idősödő shadoni lovag a vezetőjük, de a lovasok között felfedezed Guido-t is.
Hamar körbeveszik a szekereket és a sietve elkezdik befogni a lovakat a szekerek elé. Az három shadoni jelentést tesz az idősödő lovagnak, Guido pedig egy sötétkék csuhába öltözött fiatal shadonival a nyomában hozzád és a száznagyhoz siet.*

- No látom még életben van, ennek örülök. Ez itt Fra Cassiuss, hamarosan kezelésbe veszi, de előbb a száznagyot gyógyítja meg...

*Valóban a száznagy mellé térdepel a csuhás. Bal kezét a mellkasán tartva halkan zsolozsmázni kezd.
Figyelitek néhány pillanatig, majd Guido halkan megkérdi tőled:*

- Nem volt semmi probléma miután itt hagytam magukat?

[Con Gosep Romuald]

Romualdo

<<...Végre itt vannak.... Nem sokára talán meggyógyítanak s nem fogok tovább szenvedni...>>

Láthatólag jó kedvű leszek mikor meglátom közelebről őket..Majd mikor odajön Guidó és társa szintén bemutatkozom Neki.

-Szép jó napot! Gosep Con Romualdo vagyok.. Természetesen a száznagyé az elsőbbség.. Guidó! Semmi nem volt csak egy dolgot vettem észre... Ezek mind rajtuk voltak...: - Azzal odadobom neki a rézékszereket amin ugyanolyan minták vannak...

[Terda Radovik]

JK: Con Romualdo della Muerta
Helyszín: Warvik tartomány, nem messze a gorviki tábortól
Időpont: délután


*Guido megvizsgálja az ékszereket, majd elgondolkodva-hümmögve megy az idősödő shadonihoz és a jelentést tevő három katonához. Sokáig beszélgetnek, valószínűleg az ékszerekről lehet szó.
Melletted a fiatal papocska percekig zsolozsmázik. Bár a száznagy nem tér magához, de valószínűleg a mágia megmenthette az életét. Utána a pap hozzád fordul, majd nyugodt hangon beszélni kezd:*

- Üdvözlöm uram! Mint bizonyára tudja, jómagam a Hétarcút, más néven Domvikot szolgálom! A Negyedik Arc, a Gyógyító, de ahhoz, hogy a száznagyhoz hasonlóan önt is megtudja gyógyítani uram hatalmával, előbb meg kell hogy áldjam! Fel kell tennem az ilyenkor szokásos kérdést, hívő e ön, illetve melyik istenség híve?