Utak, ösvények, csapások

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: reggeltől délig


*Evés után felcihelődtök és tovább indultok. Viszonylag könnyen visszataláltok az útra és ott a lovadra felülve indultok tovább. Kicsit kényelmetlen ketten egy ló hátán lovagolni, de hamar hozzá lehet szokni, bár Ruly bizonyosan nem örül a kettős tehernek.
Tovább folytatódik az út két oldalán a lombhullató erdő; az időjárás kissé borongós, elég sokáig nem bújik elő a nap a felhők mögül.
Nagyjából dél környékén járhat az idő, amikor az egyik útkanyarulat mögött ismerősen kihalt táj tűnik fel. Néhány napja már láttál valami hasonlót, de ez sokkal nagyobb méretű.
Az erdő szinte átmenet nélkül adja át a helyét a poros, csupa homokból álló, teljesen kiszáradt területnek. Legalább két mérföld széles, és elég hosszú. Semmiféle növényzet nincs a kiszáradt területen, az eddig megszokott fák-bokrok is eltűntek.
Ruly prüszköl a homok láttán és kicsit makacskodik is. A szárazulat egyre szélesedik, és a látóhatár szélén látni is lehet a város falait, de több órányi járóföldre van. Ebből a távolságból nem látszik tisztán, hogy ott milyen a helyzet.
A szőke halkan jegyzi meg, amit te is sejtesz:*

- Ez az amundok műve...Hatalmas a mágikus tudásuk...

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Szerencsére nyugalomban telik el a délelőtt. Azonban... újra homokos terület élesen elkülönülve az eredeti tájtól.
Leszállok Rulyról és bámulom a kietlenséget sokáig, csak a szőke szavai zökkentenek ki gondolataimból.*
- Látom...
Álljunk meg pihenni - együnk, igyunk, majd nekivágunk a távnak a városig. Ha jól nézem estére ott leszünk - ezek szerint kicsit csalóka volt az az útbaigazítás.
És ha nem bánod, akkor gyalog megyünk. Ebben a homokban nem kínozom Rulyt, elég lesz neki magát végigvonszolnia ezen a homokon. - *a lovam még a füves részre kötöm ki, had legeljen. Itt még talán nekünk is jobban esik az étel/ital.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: déltől kora délutánig


*Megálltok és esztek egy keveset mielőtt nekivágnátok a homokos területnek.
A korábbi tapasztalatoddal ellentétben itt nem annyira süppedős a talaj, és nem is szállingózik annyira a por.
A szőke szótlanul gyalogol, és bámulja a tájat.
Ahogy közeledtek egyre inkább látszik, hogy a város is magán viseli az amundok átkos kéznyomát. A városfal sok helyen romos, vagy kisebb-nagyobb részeken le is van omolva.
Nagyjából félúton járhattok a terület szélétől vezető úton a városig, amikor megkezdődnek a sírhantok. Rendezett sorokban, több száz, vagy akár több ezer sírhant.
Legalább négy-öt órát gyalogoltok amire eléritek a város falait. A falon – mint azt messziről is láttad – több helyütt teljesen le van omolva és romos. Egy nagyobbacska városkapu maradványait is felfedezed.*

//Off: Végre elértétek Olbarise városát, ezért a következő reagot légyszi már abba a topicba írjad. Elérkezett a TP osztás ideje is, PM-ben el is küldtem.//

[Garmacor]

Ramqa Rokorro

Az erdőbe érve megállok egy kicsit pihenni és megpróbálom felidézni az emlékezetemben, hogy merre vannak tavak, folyók a környéken. A körülbelül fél órás pihenő után újra útnak indulok. A felszerelésem megpróbálom úgy rendezni, hogy ne akadályozza a bal kezem. A bal kezembe pedig dobótőrt veszek. Ha valami apróvadat (nyúlnál nem nagyobbat) látok dobótávolságon belül akkor megpróbálom eltalálni tekintettel a szegényes élelmiszerkészletemre.

CÉ dobás ha szükség lesz rá:
dobás:1k100+36 = 53(+36) [89]

[Terda Radovik]

JK: Ramqa Rokorro
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: délután


*Némi pihenő után folytatod a megterhelő utad a széles úton.
Nem könnyű úgy rendezni a felszerelésedet, hogy se a fájós jobb válladat ne nagyon húzza, se pedig a bal kezedet ne akadályozza. Mindenesetre úgy-ahogy sikerül a dolog, még ha így valamelyest terheled is a fájós tagjaidat.
Egyáltalán nem emlékszel arra, hogy milyen vízszerzési lehetőség van errefelé. Csak egyszer jártál erre életedben, az is legalább hét-nyolc éve volt.
Nagyjából egy fél órát botorkálsz dobótőrrel a kezedben, amikor a város felől nagy sebességgel közeledő lovak dobogását hallod. Hamarosan meg is látod azt a nyaktörő sebességgel közlekedő hat-hét lovast, akik sietősen haladnak Aquilla irányába.
Gyorsan közelednek, így nem nagyon van lehetőséged részletesen megfigyelni őket. Annyit azért egyből észreveszel, hogy egységes sötét ruházatot viselnek, és egy-két rövidebb kardon és tőrön kívül nem látsz náluk nagyobb fegyvert. Lovaik bár nem éppen a legsúlyosabb fajtákból kerülnek ki, láthatóan jó húsban vannak, de mégis inkább tűnnek egyszerű utazó lónak.*


// Garma! Már mondtam neked, hogy akkor dobjál amikor szólok. Nem kell előre dobálgatni! Ha majd látsz az út mellett élő apróvadat akkor szólni fogok, hogy van e lehetőséged fegyvert dobni. Ha lesz, akkor kérem a dobást, nem pedig előre! //

[Garmacor]

Ramqa Rokorro

Láva az lovasokat az út szélére húzódok. S bár a dobótőröm nem rakom el, de a tenyerembe forgatom, úgy hogy az alkarom takarja. Majd tovább figyelem a lovasokat.

[Terda Radovik]

JK: Ramqa Rokorro
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: délután


*Elég széles az út, de biztos ami biztos a szélére bicegsz, hogy jobban elférjenek a közeledő lovasok.
Ők mégcsak nem is lassítanak, pedig valószínűleg ők is észrevettek téged. Ahogy elhaladnak melletted látod, hogy egész pontosan heten vannak. Csak az egyik utolsón látsz egy világoskék derékkendőt, pedig ránézésre mindannyian gorvikiak.
Amilyen gyorsan érkeztek, olyan gyorsan el is távolodnak. Egy ideig még hallod a lovak patáinak a dobogását, majd hamarosan elég távol lesznek ahhoz, hogy azt se halljad.
Így aztán tovább folytatod a magányos utadat az erdőn keresztül. Fájdalmaid dacára egészen jól bírod a megerőltető járást, bár te magad is tudod, hogy gyógyulni nem nagyon fognak a sérüléseid. Pihenésre és szakértő ápolásra lenne szükséged a mielőbbi gyógyuláshoz, vagy pedig mágiára.
Körülbelül másfél-két órát haladsz, amikor egy kissé kiszélesedik az út, és egy nagyjából harminc lépés átmérőjű tisztásra érkezel. A szélén három romos épületet látsz.
Ezek közül kettő teljesen össze van dőlve, legfeljebb egy-két falmaradvány áll. A harmadik viszont úgy-ahogy helyre lett hozva; áll mind a négy fal, és egy hevenyészett tető is van fölé eszkábálva, de még mindig elég rozoga állapotban van. Ajtaja be van csukva, akár az ablakain a fa spaletták. Nem valami nagy épület, valószínűleg egyterű, ami legfeljebb tíz lépés átmérőjű lehet.
Hangok nem szűrődnek ki, de vékony füstcsík száll fel az egyetlen kéményéből.*

[Garmacor]

Ramqa Rokorro

// off A kendő alapján melyik klánhoz tartozott a lovas, milyen viszonyban volt az ennyémmel?

A kunyhóhoz érve egy kicsit megkönnyebbülök. Végre élő embert látok. A megszokott óvatosságomat félretéve az ajtóhoz megyek és bekopogok.

[Terda Radovik]

JK: Ramqa Rokorro
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: délután


*Bátran bezörgetsz a házikó ajtaján.
Szinte azonnal meghallod a halk asszonyi zsörtölődést odabentről, majd egy erőteljes férfihang kiszól:*

- Ki az és mit akar?! Nem veszünk semmit!

*Valahonnan a ház túlsó feléből szólhatott, legalábbis a hang erejéből erre következtetsz.*


// Off: Túl gyorsan robogtak el melletted a lovasok ahhoz, hogy a kendőn lévő címert, vagy a csomózást megfigyelhesd. A színéből sem sokmindenre következtethetsz, a világoskék elég általános szín, főképp itt Aquilona-'ban, ahol legtöbbször közrendű szabadok viselik, vagy ritkábban a tartomány reguláris csapatainak tisztjei.//

[Garmacor]

Ramqa Rokorro

- Üdvözlöm Ramqa Rokorro vagyok. Szállás vízre és élelemre lenne szükségem. Természetesen kifizetem.

[Terda Radovik]

JK: Ramqa Rokorro
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: délután


*Ismét a férfihangot hallod odabentről:*

- Asszony, nyisd ki az ajtót!

*Az ajtó hamarosan kinyílik és egy negyven év körüli, egyszerű ruhát viselő gorviki nő les ki a keletkezett résen. A ház belsejéből ismét hallod a férfit, immár hozzád szólni:*

- Na gyüjjön be, oztán mongya meg mit akar, meg mennyi pénzt szán rá!

*Már az ajtóból is látod, hogy a házikó elég puritánul van berendezve: egy kicsi tűzhely, két egyajtós szekrény, egy széles ágy, egy rozoga asztal, két székkel. Az egyiken egy negyven év körüli gorviki férfi ül egy szál alsógatyában és éppen eszik valami sülthús félét. Nincs rajta kendő, így nem tudod beazonosítani, hogy melyik társadalmi osztály tagja.*


//Off: Aktuális ÉP: 1, Aktuális FP: 12, Végzetes hátrányok: KÉ,TÉ,VÉ,CÉ:-50, Haladási sebességed a negyede. Tartós fájdalmaid vannak, amik (a fájdalomtűrésnek köszönhetően) fél óránként 1 FP veszteséget okoznak nyugalmi állapotban, ezt csak tetézheti az esetleges mozgás.//

[Terda Radovik]

JK: Da'ryo Racchiosi, a „Fivér”
Helyszín: Warvik tartomány, a Casada folyótól néhány mérföldre
Időpont: hajnalban


*A felkelő nap első sugaraira ébredsz fel az éjszakai pihenőhelyeden, amit egy sűrű bozótosban alakítottál ki az este. Bár nyár közepe van, mégis kicsit átfáztál az éjjel, többször fel is ébredtél nyugtalan álmodból.
Nem engedheted meg magadnak azt a luxust, hogy tüzet gyújtsál, ugyanis az amund érdekeltségű csapatok egyik hadteste alig két mérföldre táborozik tőled, a Casada folyó partján. Már többször megközelítetted őket, így nagyjából tudod, hogy több mint ötezer harcos alkotja a csapatot. Bár az amundokat szolgálják, az ősi fajzatok közül alig tucatnyi van a táborban. Főképp dzsadok és délvidéki emberek alkotják a hadtestet, legutóbbi információid szerint valamiféle átkos mágia hatására engedelmeskednek a kékszemű fattyaknak, akik közül a te célpontod is a táborban tartózkodik.
Nahet-Imham elég feltűnő jelenség, így már többször megfigyelhetted. Több mint két méter magas, csupa izom amund fajzat, testét csillogó-villogó ékszerek díszítik, hajókötélvastag izmaival könnyedén forgatja a fogazott pengéjű hatalmas fegyverét. Legutóbb öt napja támadta meg egy közel száz fős gorviki lovascsapat a hadtestet, és – bár sokáig jól harcoltak a honfitársaid – sajnos ők is alulmaradtak, így többségük már ott menetel az addigi ellenségeik között, immár az amundokat szolgálva. Nahet-Imham is részt vett a harcban, bár inkább tűnt neki könnyed testmozgásnak, mintsem komoly ütközetnek. Főképp parancsokat harsogott, alattvalói elvégezték a piszkos munkát, ő csupán a gorviki lovascsapat vezérét győzte le párviadalban; hosszú és fájdalmas halála volt szerencsétlen kapitánynak. Még aznap éjjel kéttucatnyi embert áldozott fel az amund-pap a korcs istenének, üvöltésüket sokáig hallgattad a Kék Hold fényénél.
Pontosan nem tudni, hogy miért nem halad a hadtest; Taba el-Ibarától egészen idáig erőltetett menetben haladtak, alig három-négy órát pihenve naponta, most mégis már több mint egy napja megálltak a folyó partján. Hidat nem láttál a közelben, és nem úgy tűnt, hogy megpróbálnának hidat ácsolni a lassú folyású Casada fölé. Valamire, vagy valakire várnak.*

[Anathor]

("Fivér")

*Szemhéjai hirtelen pattannak fel a hajnal első sugaraira, tagjai mégsem mozdulnak. Egy halott dermedtségével kuporog a bozótosban, csupán ujjai kutatnak rejtett fegyverei után végtelennek tűnő lassúsággal. Hallgatózik és vár. Sötétbarna tekintete a veszély jelei után kutatnak, most minden apró neszre fokozottan figyel. Mint minden pirkadatkor és éjjel az elmúlt pár hétben... Úgy tűnik nem fedezték fel. Eddig... Mégis ösztönére hallgat. Egy pillanatra becsukja szemét, és hagyja, hogy a világ más formát öltsön lelki szemei előtt. //Pszi - Tudatnyitás// Egy perc. Nem több, és újra az anyagi világ materializálódik előtte. Lassú, és legfőképp óvatos, halk mozgással talpra áll, és fedezékbe húzódik, távol a fürkésző tekintetektől. Ellenőrzi felszerelését, majd elenyésző mennyiségű élelmet elfogyaszt, amit pár korty vízzel öblít le. Fizikai szükségletek... Megtanulta, hogyan zárja ki tudatából a hiányukat... Körbenéz mégegyszer mielőtt elkotorná a földet, ami pár szegmenssel ezelőtt még arról árulkodott, hogy itt töltötte az estét. Összeszedi felszerelését, és megfigyelő, de biztonságos távolságba húzódik az amund hadtesttől. Tapasztalt szemei kiválasztják a megfelelő leshelyet, majd vár. Több hete, hogy nyomában van a seregnek, azalatt tanulmányozta őket. Elsősorban a sereg gerince érdekelte, hogyan hat rájuk az ártó mágia. Van-e önálló akaratuk, avagy esztelen bábokként mozgatják őket? Minden információmorzsát raktároz elméjében, felismerik-e egymást, használják-e anyanyelvüket, miként kommunikálnak egymással, és a korcs fajzatokkal... Volt ideje tervezni. Az egyetlen kivitelezhető mód, hogy közel kerüljön a kékszemű paphoz, ha beolvad a hadtestbe, és a megfelelő alkalommal végez vele. Azonban ehhez alapos és részletes terv szükséges, pedig az idő szorít. És nem könnyíti meg a dolgát a várakozó sereg... Gyors cselekvésre sarkallja, mert nem tudni mi fog történni itt pár száz méterre, ha elérkezik a megfelelő idő az amundnak... Ranagol tudja mire... Óránként felidézi az ősi nyelven elhangzott eddigi parancsszavakat, ami elengedhetetlen tudást jelent ha álcázni akarja magát... Természetesen kérdés jól értelmezte-e őket...? Még este lépnie kell. Ha szerencséje van, még napközben kiküldenek egy felderítő- vagy egy védcsapatot, hogy ellenőrizzék a terület biztonságát, és egyikük helyére beléphet. De addig is türelmesen vár. Kiélezett érzékekkel, egyre közelebb a célponthoz: Nahet-Imhamhoz...*

[Terda Radovik]

JK: Da'ryo Racchiosi, a „Fivér”
Helyszín: Warvik tartomány, a Casada folyótól néhány mérföldre
Időpont: délelőtt


*Harmadik szemed felnyitása csupán a körülötted ébredező erdő nyugalmát mutatja, ami szinte egységes nyugalmat árasztó zöld színben nyilvánul meg.
Rövid készülődés után – szokásodhoz híven – megfelelő leshelyet keresel, hogy megfigyelhesd az amund csatlósok tevékenységét.
A környék dimbes-dombos, többnyire erdő és sűrű bozótos alkotja a növénytakarót, így elég könnyen találsz egy elég jó rálátást biztosító bozótos domboldalt, alig száz-százötven méterre a hadtest szélétől, akik a füves, néhány bokorral tarkított folyóparton állomásoznak.
Most is megfigyelheted azt, amit korábban már többször is: Teljesen összekeveredtek itt a dél-ynevi népek; jól megfér egymás mellett a gorviki siedon és a dzsad hadzsi, vagy akár a shadoni nehéz páncélzatú gyalogos a szőke hajú pyarroni kardforgatóval. Eddig nem merészkedtél közelebb a csapatokhoz, így azt, hogy mit és milyen nyelven beszélnek sajnos nem hallhattad, bár a napi tevékenységét figyelve úgy tűnik, hogy nem tudatlan bábok csupán. Egyszerű táborlakóknak tűnnek, a szokásos napi tevékenységekkel: evés, ivás, beszélgetés, őrjáratozás a tábor körül – öt fős csoportok, nagyjából két-három percenként masíroznak – stb. Még unaloműzőként néhány katonát kártyázni is láttál, ami még jobban megerősített abban, hogy van önálló tudata az amundok csatlósainak.
Sátrakat nem látsz felállítva, mindenki a szabad ég alatt éjszakázott akárcsak te. Kisebb tüzeket azonban gyújtottak, bár nem látsz semerre tűzifát, bizonyosan valahogy másképp oldották meg a tűzrakás problémáját.
A tábor közepén – egy nagyjából ötven lépés átmérőjű területen – teljesen kihalt az élővilág. A fűszálak és a kisebb bokrok teljesen eltűntek, csupán vakítóan fehér – talán homokos – földterületet láthatsz ott. Az este amikor megfigyelted a csapatot még minden rendben volt, akkor még vígan zöldelt a fű ott is.
Gondolkodsz a hallott parancsszavakon, de legfeljebb kettőt-hármat tudsz felidézni, amit egyik-másik amund pap szájából hallottál felharsanni, de hogy mit jelenthetnek arról fogalmad sincs. Ilyen például a „Shakha!” vagy a „Muortha!” amiket harc közben üvöltöztek, vagy a „Noorich ribertha!” amit a menetelés közben hallottál.
Külön felderítő csapat nem indul a környék felderítésére, így nyugodtan várakozol.
Órákig figyeled őket, amire észreveszed Nahet-Imham-ot. Nyugodt tempóban, méltóságteljesen sétál az alattvalói között és beszélget egy nála alacsonyabb amund fajzattal. A tábor pereme felé nem járkálnak, de mivel kilóg a tömegből így is észreveszed.*

[Anathor]

("Fivér")

*Tehát nem bábok... Mégis mintha az emlékeik elvesztek volna, vagy a személyiségüket eltompította volna a mágia... Közelebb kell jutnia, új információkra van szüksége amit ilyen távolból képtelen megszerezni. Visszahúzódik leshelyéről, és egy biztonságos helyen zsákjából előkotort takaróját, varrótű és cérna segítségével falevelekkel és egyéb ágakkal aggatja tele az álcázás megkönnyítése érdekében. Fürge ujjai gyorsan és tapasztaltan dolgoznak, mégsem kapkod. Amint elkészült álcájával, szemügyre veszi művét, hibák után kutatva. Ha végzett az ál-bokorral, csuklyáját fejébe húzza, arcát fekete színű kendőjével takarja el, hogy csak szemei látszódjanak ki. A takaró egy kisebb félkört ír le a gorviki férfi háta mögött, ahogy az magára teríti és szorosan összefűzi maga előtt pár helyen szintén cérnával. Meggondolatlanság lenne, ha a kezeit nem hagyná szabadon... Mégjobban összébbgörnyed, eddigi guggoló pozíciójához képest is, majd közelebb oson a tábor széléhez, szem előtt tartva az őrjáratokat, valamint az esetlegesen a folyó partján érkezőket, mivel nem középen szándékozik haladni. Nem siet, nem kapkod, kimért léptekkel oson, fedezékről fedezékre. Egyelőre nem kockáztat, csak hallótávolságba húzódik. Még csak információkra van szüksége... Még...*